Rész, Fejezet

  1   1,  13|             bolondság, de azt tartja Druzsba, hogy az ivási kedvet is
  2   1,  13|            erre a szomszéd asztalnál Druzsba tanár, a megboldogult Jahodovsky
  3   1,  13|            kívül. Az egyik asztalnál Druzsba ült, Kovik István doktor,
  4   1,  13|          Egyszer arra figyelmeztette Druzsba tanár, hogy Jahodovska nagyon
  5   1,  13|            többi a neve szerint volt Druzsba úr, Kovik úr, Tibuly úr.~
  6   1,  13|    burgzsandár.~- Csak? - jegyzé meg Druzsba úr. - No, ez nem sok.~-
  7   1,  13|           újságolta tovább a doktor.~Druzsba úr felfortyant:~- Ez szemtelenség!
  8   1,  13|         képtelenség - tûnõdött rajta Druzsba.~- Ki tudja? - veté ellen
  9   1,  13|             és csak a derekáig okos.~Druzsba szemlátomást nyugtalan lett,
 10   1,  13|             az égbõl nézné a dolgot, Druzsba tanár úr mindennap azzal
 11   1,  13|           Herkules nem volt még ott, Druzsba úr odaintette Jahodovskát
 12   1,  13|     Jahodovska, hagyja - szólt közbe Druzsba úr komolyan, némi árnyalatával
 13   1,  13|       olyanná, mint az érett barack. Druzsba úr szeretett volna beleharapni.~-
 14   1,  13|              burgzsandár? - folytatá Druzsba úr.~- No, hát miért jár? -
 15   1,  13|      városban?~- Ezt - szörnyülködék Druzsba úr.~- Csak hadd beszéljék,
 16   1,  13|         homlokán! Hogy gondolja azt, Druzsba úr? Az isten szerelméért,
 17   1,  13|          ahova leül. Én anya vagyok, Druzsba úr, semmi egyéb, és anya
 18   1,  13|        használnám, mondja csak, édes Druzsba komámuram, mondja csak?…~
 19   1,  13| aranycsillámok szúrták meg a szemet.~Druzsba szinte a könnyekig elérzékenyült
 20   1,  13|         eperfák vonzereje megszûnik.~Druzsba tanár úr egy októberi vasárnapon
 21   1,  13|               Lehetséges az? - kérdé Druzsba úr elképedve.~- A legtisztább
 22   1,  13|       szerdán délelõtt voltak nálam.~Druzsba urat a szédülés környékezte.~-
 23   1,  13|             hanem annál inkább szólt Druzsba úr azoknak, akikkel a törzsvendégek
 24   1,  13|              volt az egész had. Csak Druzsba úr hiányzott. Kati, a kis
 25   1,  13|          ilyen is volt) mondta, hogy Druzsba úr elment arra délután kétszer
 26   1,  13|            az eperfák alatt, kivévén Druzsba tanárt. Hiszen csak éppen
 27   1,  13|               amibe a fröccs került.~Druzsba professzor úr ezekben az
 28   1,  13|              bele nem gyömöszölhetõ.~Druzsba tanár úr több ilyen verset
 29   1,  13|           ördögbe is! - kiáltott fel Druzsba úr, a nagy feltalálók pátoszával. -
 30   1,  13|              mondja, hogy nem tudja.~Druzsba tanár úr a fejét rázta.~-
 31   1,  13|     meditálok fölötte - nyugtatá meg Druzsba úr jószívûen -, de most
 32   1,  13|               Kutorai - kiáltott fel Druzsba úr bánatos fuvolahangon. -
 33   1,  13|          tanítványokért. Itt vagyok, Druzsba vagyok. S egy Druzsba nem
 34   1,  13|        vagyok, Druzsba vagyok. S egy Druzsba nem tehet másként… Elmehet,
 35   1,  13|             Elmehet, kedves Kutorai!~Druzsba úr ereiben fölpezsdült a
 36   1,  13|            úr megállította. - Hollá, Druzsba! Hova megy erre, Druzsba,
 37   1,  13|             Druzsba! Hova megy erre, Druzsba, ahol a madár se járja?~-
 38   1,  13|                 Találják ki! - szólt Druzsba rejtélyesen, de miután látta,
 39   1,  13|              közszemlére. »Méltóság, Druzsba - így szólott önmagához -,
 40   1,  13|       lépteit, sõt ha nem lett volna Druzsba, még talán futott volna
 41   1,  13|       kihajigálja az urát az utcára.~Druzsba úr megdermedt a csodálatos
 42   1,  13|            járni és eszébe juttatták Druzsba úrnak a Lermer tanár cvikkerjét,
 43   1,  13|               bár megcselekszik. Egy Druzsba azonban nem tehet ilyet.
 44   1,  13|               és így rokonszenvesebb Druzsba úr elõtt is, a csõcselékhez
 45   1,  13|       csatlakozás ellenben undorító. Druzsba úr visszafordult nagy léleknyugalommal,
 46   1,  13|               Füleit be nem dughatta Druzsba úr, de a szemére se tehetett
 47   1,  13|             mozogni naplemente után.~Druzsba úr lábai a földbe gyökereztek,
 48   1,  13|            élvezet a világon) - maga Druzsba úr is elinalt, mégpedig
 49   1,  13|              egy halott.« A sebesült Druzsba Tivadar úr volt, a halott
 50   1,  13|           elegendõ hatást csináltak.~Druzsba tanár úr nemsokára visszatért
 51   1,  13|             eladott valamit, de mit?~Druzsba úr is meghallotta és motoszkált
 52   1,  13|           kézzel fogható bizonyítéka Druzsba úrnak, önkényes föltevésen
 53   1,  13|             hogy ez egy másik rózsa.~Druzsba úr majdnem azt kezdte hinni,
 54   1,  13|            át, fürkészõn mélyeszté a Druzsba úr szelíd, szinte szomorú
 55   1,  13|          világot, mert ön is mondta, Druzsba komámuram, hogy tavasszal
 56   1,  13|            és egyszersmind kiigazítá Druzsba úr, miközben behunyta a
 57   1,  13|          ismeri az ember legjobban.)~Druzsba úr mellett egy üres szék
 58   1,  13|            végig az asztalon, hogy a Druzsba úr bal karja alatta maradt
 59   1,  13|    szerencsemalaccal.…~- Mert lássa, Druzsba úr, kedves komámuram - folytatta
 60   1,  13|         mindenre gondol - jegyzé meg Druzsba úr, kikapcsolva az ezüstmalacot
 61   1,  13|            Semmit se mondott, lelkem Druzsba úr.~- Hát igenis, igenis
 62   1,  13|             visszatorolni, ráütött a Druzsba úr kezére.~- Ej, menjen!
 63   1,  13|         tekintetével simogatta meg a Druzsba úr arcát, kinek szíve hangosan
 64   1,  13|           Jahodovska és megszorítá a Druzsba úr megütött kezét. - Nem,
 65   1,  13|           szívvel voltam maga iránt, Druzsba úr. Oh, ha belém látna Druzsba
 66   1,  13|       Druzsba úr. Oh, ha belém látna Druzsba úr (és most már szemérmesen
 67   1,  13|            szemeit), ha belém látna…~Druzsba úr elérzékenyült, jóságos
 68   1,  13|             Jahodovska - nyöszörögte Druzsba halkan, szaggatottan, amint
 69   1,  13|             és a dolgai után látott. Druzsba úr visszakapcsolta a malacot
 70   1,  13|       bizonyos összetört valami, ami Druzsba szerint csak egy példányban
 71   1,  13|        szõttek-fontak a Párkák, mert Druzsba úr e naptól kezdve lázas
 72   1,  13|              összeg, de mégis gyûlt, Druzsba úr kihúzta az embernek az
 73   1,  13|             függött a ráma szépsége. Druzsba úr átjárogatott Pestre és
 74   1,  13|           doktor már csúfolni kezdte Druzsba urat.~- No, te hólyaghúzó
 75   1,  13|             megneszelte - mondogatta Druzsba úr, a vadász bosszúságával,
 76   1,  13|        bolond fantaszta - förmedt rá Druzsba úr, de azért láthatólag
 77   1,  13|          tûntek el.~~  ~Második rész~Druzsba úr jelentésébõl kivett hiteles
 78   1,  13|          elhatározták, hogy leküldik Druzsba urat közköltségen, miszerint
 79   1,  13|               Miért küldték ki éppen Druzsba urat?~Felelet: Mivelhogy
 80   1,  13|              pompás dolog volt, mert Druzsba úr itt-ott kiszállhatott
 81   1,  13|        Victoria regia - kiáltott fel Druzsba úr élénken. - Hallja, Kutorai?
 82   1,  13|             istentelent! - dühöngött Druzsba úr. - Nem került még hurokra?~-
 83   1,  13|              sonkákat a kéményekbõl.~Druzsba leverten távozott, hogy
 84   1,  13|              és annál nehezebb lett. Druzsba úr bölcsen elmélkedék errõl:~-
 85   1,  13|     felvilágosítását! - fortyant fel Druzsba úr bosszúsan magyarul, Kutoraihoz
 86   1,  13|             ki a tövises iglic alul. Druzsba mind ösmerte, a latin neveiket
 87   1,  13|             egymásnak: »Ni, itt megy Druzsba Tivadar, a mi barátunk,
 88   1,  13|              a csukának kellemetlen.~Druzsba úr nem volt ilyen tréfás
 89   1,  13|            ujja, akkor én nem vagyok Druzsba Tivadar.)~- Nem vinne el
 90   1,  13|            és összekötözni valahogy.~Druzsba úr kifizette a kárvallottat,
 91   1,  13|       Zsámban.~- Ohó! - nevetett fel Druzsba úr kedélyesen. - Miféle
 92   1,  13|             szépen vagyunk, gondolta Druzsba úr, de látván, hogy ilyen
 93   1,  13|             intelligencia sugárzott.~Druzsba úr bemutatta magát és kísérõjét,
 94   1,  13|            már végzett - csodálkozék Druzsba úr fennhangon), megnevezte
 95   1,  13|        mennydörögte idõsb Wildungen.~Druzsba úr, meghatva a tószt által,
 96   1,  13|               Ki bántotta a bácsit?« Druzsba megbotránkozott és oldalba
 97   1,  13|             hogy a hazát siratja, de Druzsba úr megint ráförmedt: »Hallgasson,
 98   1,  13|            kétoldalt… Majd végigment Druzsba úr az összes kormányzati
 99   1,  13|            sorsára vonatkozó eszmék, Druzsba úr átvitte a beszélgetést
100   1,  13|                Kevés - sóhajtott fel Druzsba úr csalódottan - szörnyen
101   1,  13|           vannak benne? - mosolygott Druzsba úr.~- Egy mindenesetre van -
102   1,  13|             innen a kastély? - kérdé Druzsba úr feszült érdeklõdéssel.~-
103   1,  13|              egy királyi rezidencia.~Druzsba úr csodálkozott, letette
104   1,  13|              ilyen pazarlás láttára.~Druzsba úr megelégedetten simogatta
105   1,  13|         domus, aki csak németül tud.~Druzsba úr szemkarikái kitágultak,
106   1,  13|        liliomot…~- Érdekes - lihegte Druzsba és a verejték csurgott homlokáról.~-
107   1,  13|              olyan otthon - nevetett Druzsba úr.~- Nos tehát, az excellenciás
108   1,  13|               Hogyan? - kiáltott fel Druzsba úr ijedten. - Hiszen akkor
109   1,  13|            dörömbölésre, mint a sír.~Druzsba úr elszomorodott.~- Az én
110   1,  13|             fejemért? - szeppent meg Druzsba úr s borzadva gondolta el,
111   1,  13|         ideje volt lefeküdni, kivált Druzsba úr volt nagyon elfáradva
112   1,  13|       Wildungen leányka reggelizett. Druzsba úr a következõ párbeszédet
113   1,  13|            szólt a kicsike gúnyosan.~Druzsba úr figyelmes lett. A gyermekek
114   1,  13|             Victoria regia, gondolta Druzsba úr.)~- A liliomot odaadta
115   1,  13|   meggyûrõdött, összetört, elcsapta.~Druzsba úr megborzongott.~Most már
116   1,  13|               Ott a kastélyuk, uram!~Druzsba úr fölfalni látszott a szemeivel.~-
117   1,  13|          Végigmentek az egész tagon, Druzsba úr pedáns ember, fölásta
118   1,  13|           virágát.~- Báró úr - szólt Druzsba, midõn magukra maradtak -
119   1,  13|              mindent tudok - felelte Druzsba síri hangon.~Wildungen arcán
120   1,  13|              mindent tudok - ismétlé Druzsba úr csendesen -, és soha
121   1,  13|            sietve ment le a bányába, Druzsba úr a fák árnyéka alá húzódott,
122   1,  13|         Addig-addig dudorászta, hogy Druzsba is megtanulta és csupa unalomból
123   1,  13|            valami rébuszt adtak fel, Druzsba pedig tovább építé a bohókás
124   1,  13|       nyomtatáshoz hasonló betûkkel.~Druzsba leült s az ifjú báró ezt
125   1,  13|              apró, serétszerû szemét Druzsba úrra. A báró rákötötte keskeny
126   1,  13|              És aztán? - csodálkozék Druzsba úr.~- Nos, hát a galamb
127   1,  13|               Elég az, hogy így van.~Druzsba úr még mindig habozott.~-
128   1,  13|              galambja - segítette ki Druzsba úr.~Azzal átvette a madarat,
129   1,  13|              elvégzi a dolgát, addig Druzsba úr is végezni akart. Komoran,
130   1,  13|         írószobába, Micike!~Útközben Druzsba úr lecsatolta óraláncáról
131   1,  13|              egy pacsit adott érte a Druzsba úr nagy tenyerére.~- Nem
132   1,  13|         aranyoskám, nem tud - mondta Druzsba úr jóságosan.~- Hát mit
133   1,  13|      faggatta a gyermek.~De már erre Druzsba úr se tudott megfelelni
134   1,  13| szegfûvirágot. Ez végakaratom. Amen.~Druzsba Tivadar~Ui. Növényeimet
135   1,  13|         elpiszkítá az egyik szót, de Druzsba úr már meg sem nézte, melyiket,
136   1,  13|           egy könnycsepp gurult le a Druzsba arcán) akkor, akkor… ebben
137   1,  13|          Mondja el barátaimnak, hogy Druzsba Tivadar ember volt a talpán,
138   1,  13|         szerencsém van a szarvakhoz?~Druzsba tanár úr zavartan, de mégis
139   1,  13|            valaki belülrõl, németül.~Druzsba úr belépett, szíve hangosan
140   1,  13|       parolázni nyújtaná az egyiket.~Druzsba úr rémülten tántorodott
141   1,  13|            tartású öregúr, kit eddig Druzsba úr nem vett észre.~- Bligi
142   1,  13|               Köszönöm - nyöszörögte Druzsba úr, még mindig zsibbadtan
143   1,  13|      fetrengtek a rózsák kelyheiben.~Druzsba urat végigvezette a kert
144   1,  13|           szólt az öregúr, nevetve a Druzsba úr megrökönyödésén -, csak
145   1,  13|            Két lihegõ virág, hahaha!~Druzsba úr, kikerülendõ az egyik
146   1,  13|               Köhögnek a növényeink.~Druzsba úr csodálkozva nézett a
147   1,  13|             Ah, igen! - kiáltott fel Druzsba úr és a homlokára ütött. -
148   1,  13|               A némileg magához tért Druzsba urat a kép kötötte le.~-
149   1,  13|  meghajlással elöl ereszté vendégét.~Druzsba úr rátette kezét az ajtókilincsre,
150   1,  13|       villamáram ütött meg - dadogta Druzsba.~- Bohóság, bohóság, képzelõdés.~
151   1,  13|          versecskék voltak fölvésve. Druzsba megállapodott egy percig
152   1,  13|        tovább, ha az életed kedves!«~Druzsba összerezzent, úgy rémlett
153   1,  13|     hallucinál, uram, nincs másképp.~Druzsba úr nem felelt, vakon, gépileg
154   1,  13|     borotvával ide-oda hadonászva, a Druzsba úr hóna alatt, annak a karját
155   1,  13|            rohant és azon ugrott ki.~Druzsba úr idegességéhez most az
156   1,  13|  változtatott bõrével volna behúzva.~Druzsba úr az elõbbi undorból a
157   1,  13|        fenséges - javította ki magát Druzsba úr, megszeppenve észrevevén,
158   1,  13|              kellemetlenül érintette Druzsba úr idegeit, kivel immár
159   1,  13|              volt, de bizonyos, hogy Druzsba úr a megkonfundált fejével,
160   1,  13|          domus.~- Mi végbõl? - kérdé Druzsba sajátszerû komorsággal.~-
161   1,  13|       szájával.)~- Ön tréfál - mondá Druzsba úr csendesen, de amellett
162   1,  13|       Parancsol talán egy karambolt?~Druzsba úr balsejtelmekkel, bizonytalan
163   1,  13|         elszaladok egy pohár borért.~Druzsba úr lankadtan roskadt a székbe.
164   1,  13|               ebben az esetben mégis Druzsba úr engedett, felkelt s odább
165   1,  13|        partján elég pad kínálkozott. Druzsba úr leült az egyikre, elbódult
166   1,  13|         valami tündérmesében olvasná Druzsba úr. Egyik szebb, mint a
167   1,  13|            Nem messze a padtól, ahol Druzsba úr ült, egy másik hasonló
168   1,  13|           német gouvernante képében.~Druzsba úr nézte, nézte, de félig-meddig
169   1,  13|            beszélt, és az se, hogy õ Druzsba.~Elméjének feszereje mellett
170   1,  13|       tanúságot az a körülmény, hogy Druzsba úr azonnal letett arról
171   1,  13|          Pedig, ha már látta a hatot Druzsba úr, a hetediktõl se ijedne
172   1,  13|              a kötelet s ugatni kezd Druzsba úr felé.~- Az az úr ül amott -
173   1,  13|         Hiszen az maga, keresztapám!~Druzsba úr hirtelen felkapta fejét
174   1,  13|       Csakhogy már nem hiszünk neki.~Druzsba úr fölélénkült, arcán a
175   1,  13|              még szebb lett és leült Druzsba úr mellé.~- Hanem hát, hogy
176   1,  13|            ide Krakkóból? - folytatá Druzsba úr. - Micsoda új csoda ez
177   1,  13|            vett rá, hogy ide jöjjek.~Druzsba úr arca kellemetlenül rángatózott
178   1,  13|             én vagyok, tra-la-la-la.~Druzsba úr szemöldjei egész a homloka
179   1,  13|        arcomat legyezik a komornáim?~Druzsba úr ijedten és mohón fordítá
180   1,  13|           várta mindig a kapu elõtt?~Druzsba úr a fejével intett, szepegve,
181   1,  13|              volna a kedvességén.~De Druzsba úr se nem nevetett, se nem
182   1,  13|            úrnak vagyok a barátnéja.~Druzsba úr fölszisszent és felugrott,
183   1,  13|            el?~Sipsirica hallgatott.~Druzsba úr megragadta a kezét.~-
184   1,  13|            bányán keresztül? - súgta Druzsba.~Sipsirica elpirult.~- No,
185   1,  13|            mérnökkel? - vágott közbe Druzsba úr indulatosan.~Hátravetette
186   1,  13|       legeslegutolsó.~- Úgy? - szólt Druzsba úr jéghidegen és élesen. -
187   1,  13|    keresztapa, ne hagyjon el így!~De Druzsba úr úgy tett, mintha nem
188   1,  13|          tekintetes úr tehát él még?~Druzsba úr erõtlenül, bágyadtan
189   1,  13|              pedig úgy történt, hogy Druzsba Tivadar tanár úron egy idõ
190   1,  13|     Reménylem, meg lesz ön elégedve.~Druzsba úr megfordult és amint megpillantá
191   1,  13|         festmény szomorú sorsáról és Druzsba úr abnormis viselkedésérõl.
192   1,  13|             meg, hogy látogassák meg Druzsba urat valamely gyengéd ürügy
193   1,  13|          tanári konferencián (melyre Druzsba úr nem jelent meg) felolvasták,
194   1,  13|         egyemeletes háza elõtt, ahol Druzsba úr lakott.~Egy finom öltözékû
195   1,  13|           fel a lépcsõkön s minthogy Druzsba tanár urat lakásán találta,
196   1,  13|         kocsi lent vár a kapu alatt.~Druzsba úr csodálkozott és valami
197   1,  13|    mosolygott.~- Ön áldott jó ember, Druzsba úr, de ne féltse õexcellenciáját,
198   1,  13|              no, ez igaz - hagyta rá Druzsba úr gyámoltalanságba esve
199   1,  13|       világítana. A kocsi ment-ment, Druzsba úr behúzódott a jobb szögletbe
200   1,  13|         elgondolkoztam - szólalt meg Druzsba úr, letargiájából fölrázatva.~
201   1,  13|               Cudar idõnk van, uram.~Druzsba úr nem felelt semmit, szelíden
202   1,  13|            egy megtébolyodott tanár, Druzsba Tivadar megbomlott agyában
203   1,  13|            suttogták, hogy a szegény Druzsba tanár olyan jó eszû, mint
204   1,  13|          vonatkozik, a másik, mely a Druzsba Tivadar tanárral szemben
205   1,  13| interpelláció másik részét illeti, a Druzsba tanárra vonatkozó részt,
206   1,  13|            hogy egy szóig igaz, amit Druzsba állít.~Többen fölnéztek
207   1,  13|             szent. És annak tartotta Druzsba is. Hanem hát elveszett