Rész, Fejezet
1 1, 11 | a csinos Piszy Mihályné asszonyom.)~A továbbiakban aztán a
2 1, 12 | kosztoló helyeket.~Dobosné asszonyom a Csapó utcán lakott, egy
3 1, 12 | szerette azokat Dobosné asszonyom is, s amint kivitték a másiknak
4 1, 12 | lássa kegyelmed, Dobosné asszonyom, milyenek a parasztnak a
5 1, 12 | szomszédból, Majorosék, Birliné asszonyom a Csapó utcából, a sok diák,
6 1, 12 | eljöttek, s maga Bujdosóné asszonyom pityeregve ösmerte be a
7 1, 12 | igazgyöngy, amivel Nagy Gergelyné asszonyom nyomban a fejedelmi palotába
8 1, 14 | egyik kezét.~- Megyünk, asszonyom, azonnal megyünk - hadarta
9 1, 14 | nevében foglyom. Kövessen, asszonyom.~*~Egy év múlva veszem fel
10 1, 15 | úrnõjére:~- Nem tudom miért, asszonyom?~- Majd megtudja, jó Poven.
11 1, 15 | bámulókkal. Korniss Ferencné asszonyom még a szoptatós gyerekét
12 1, 16 | hódolók, pedig már a Vojtekné asszonyom hírnökei erõsen szorongatták
13 1, 17 | Menjünk hát, Kaszperekné asszonyom.~A tömeg lassú morgásban
14 1, 17 | duplázott rá Hertelyné asszonyom. - Mert két szeme van ám
15 1, 17 | kinyújtotta. Kopacskáné asszonyom pedig hallotta, hogy úgy
16 1, 17 | végre is otthon Hertelyné asszonyom sütötte ki, hogy az nem
17 1, 19 | én hallgatom, kegyelmes asszonyom.~- Bolondság! Én akármit
18 1, 20 | szobájából és protestált.~- Asszonyom, kikérem az ilyen tréfákat.
19 1, 20 | sok. Ez már vérbe megy, asszonyom.~Az »asszonyom« megszólítást (
20 1, 20 | vérbe megy, asszonyom.~Az »asszonyom« megszólítást (amit a mi
21 1, 20 | ruháját varrta bent Dobosné asszonyom (akinek híres volt a tûje
22 1, 20 | szakácsnéja, özvegy Pogács Jánosné asszonyom, aki nagy riszálva megyen
23 1, 20 | háborús eseményeket. Csapóné asszonyom rajtakapja a férjét, hogy
24 1, 21 | erdõn ugyanis a Kabolyiné asszonyom mákföldjével folytatódott
25 1, 22 | van - szólt közbe Gálné asszonyom -, nekem a pitvarban van
26 1, 22 | hallottak már, mert Gálné asszonyom jóval elõbb találta meg
27 1, 23 | lilaszínbe, mire berohant Gállné asszonyom a konyhából és kezdte a
28 1, 25 | csak odatalált a Faragó asszonyom levele is, a levélnek furcsa
29 1, 27 | elõmutatni, se Harenyikné asszonyom, a cipõt egyszerûen konfiskálta
30 1, 29 | ételekkel. Maga Huszákné asszonyom is ott látható, de õ legfeljebb
31 1, 29 | akar engem feszélyezni? Ej, asszonyom, tudja meg, hogy semmi ok
32 1, 29 | éjszakába.~- Ón már nevet, asszonyom, engedje hinnem hogy ez
33 1, 29 | az ön vallomása alapján asszonyom, nem javult, sõt inkább
34 1, 29 | Hogyhogy? Nem értem önt, asszonyom.~- Eddig legalább azt kellett
35 1, 29 | No és?~- A dolog úgy áll, asszonyom, hogy én meg férfi vagyok.~
36 1, 29 | mulatságos kezd lenni.~- De asszonyom, hogyan tehet ön nekem szemrehányást?
37 1, 29 | az ön lágy hangjával! Eh, asszonyom, én nem haragszom. Csak
38 1, 29 | természetrajzot?~- Oly biztos vagyok, asszonyom, ebben az egyben, akár csak
39 1, 29 | nem állok jót. Bocsánat, asszonyom, de egy kanonokot el sem
40 1, 29 | min nevet?~- Engedje meg, asszonyom, de a látatlanban kiállított
41 1, 29 | Az ember gyenge lény, asszonyom, és sok bolondság megfordul
42 1, 29 | helyzet, a kedves homály… Oh, asszonyom, kinek volna kedve aludni,
43 1, 31 | pénzrõl van szó, Kupolyiné asszonyom. Ne értsen engem félre.
44 1, 31 | udvar közepén áll Vayné asszonyom a kötényéhez kapcsolt kulcsaival
45 1, 31 | gomolyodik ki most a Vayné asszonyom tanácsát követõ általános
46 1, 31 | észrevette volna, hogy Vayné asszonyom nincs a sarkában, akkorra
47 1, 31 | pityókosan, álmosan. Vayné asszonyom kísérte a sötét folyosón
48 1, 31 | reggelig - vágott közbe Vayné asszonyom.~- Ki mondja? - pattant
49 1, 31 | koldusok. Aztán a Vayné asszonyom, de az nem jött ki a temetõbe.
50 1, 32 | Kívánjon ezért a kincsért, asszonyom, amit akar«, de én félrehíttam
51 1, 32 | fel a báró élénken.~- Az asszonyom.~Oh istenem, hogy süvített
52 1, 32 | katuska emberkébõl. Murkainé asszonyom, a szakácsné, titokzatosan
53 II, 6 | szokva.~De iszen Mácsikné asszonyom derék asszonyság, még az
54 II, 6 | teremtést, mert Mácsikné asszonyom kimondta régen azt a veszedelmes
55 II, 6 | asszony!« Ha pedig Mácsikné asszonyom kimond valamit, az nem üres
56 II, 6 | legrosszabb eshetõség is.~Mácsikné asszonyom komolyan megdorgálta, hogy
57 II, 6 | majd hazavetõdik Mácsikné asszonyom is.~
58 II, 16 | volt szegény Korponainé asszonyom mind a két szemére. Az örök
59 II, 16 | ágyában, hogy a nemzetes asszonyom hallérzékei megvesztegettessenek.
60 II, 17 | távolságra - a majszterné asszonyom.~Kutlik úr szerelme nem
61 II, 17 | Garibaldi.~A majszterné asszonyom nemigen örült ennek a hódításnak,
62 II, 17 | teljesen kimosva.~Kutlikné asszonyom hallgatott is rám, nem is.
63 II, 17 | meghatott hangon rebegém:~- Asszonyom, ez nagy dolog. Ennek a
64 II, 17 | csak azért, édes majszterné asszonyom, mert még magam sem tudom.~-
65 II, 22 | már ezt, valamint Cseresné asszonyom megindult jajveszéklését,
66 II, 33 | TÁRSALGÁSA~- Az ön ruhája, asszonyom, elragadó, de mégis kissé
67 II, 33 | ízléstelenség!~- Csalatkozik, asszonyom, ez hazafiság! Hát nem olvasta
68 II, 33 | vétek-e a kendõzés vagy nem.~- Asszonyom - viszonzá X. püspök, ki
69 II, 43 | épületben Makói Jánosné asszonyom immár befõzte a levest,
70 II, 43 | a zsákból.~Makói Jánosné asszonyom eközben negyedszer is csengetett.
71 II, 59 | rózsáról tett említést.~- Íme, asszonyom - felelt Mari elfogódva,
72 II, 59 | el van ígérve, nagyságos asszonyom! - felelte Mari sóhajtva.~-
73 II, 59 | La Motte marquisnéhoz.~- Asszonyom! - mondá szelíd, remegõ
74 II, 60 | a Torma utcában Delérné asszonyom, mindenki szeretetét és
75 II, 60 | nagyon életében.~Delérné asszonyom elõtt legtöbb beccsel bírt
76 II, 60 | azután?~- Azután, méltóságos asszonyom, a szegény nagy szívfájdalmában
77 II, 60 | itt lenni. De ön kicsoda, asszonyom, hogy merészkedik kezét
78 II, 72 | õnagysága.~- Eh, hagyjon engem, asszonyom. A levegõ itt nem kedvezõ
79 II, 72 | lelt, azt majd megtudja, asszonyom, késõbb. Ezúttal ajánlom
80 II, 78 | csinos kék szemekkel.~- Asszonyom! - mondám magamat meghajtva.~-
81 II, 78 | bolondulva?~- Azt hiszem, asszonyom, hogy nem, vagy pedig önt
82 II, 83 | nem estem el.~- Fájdalom, asszonyom, nem.~Egy másik csoportozat,
83 II, 95 | hét múlva került Tóbiásné asszonyom ismét vissza, elmondva,
84 II, 95 | Nem bíz én, nemzetes asszonyom; mert csak a nagyapja vagyok.~-
85 II, 95 | kérem alássan, nemzetes asszonyom, mert ezt a másikat is viszem.
86 II, 113| gróf.~- Oh, éppen nem, asszonyom. Én megvallom, egy kevéssé
87 II, 113| szemtelen is volt.~- Valóban, asszonyom - kezdé meg a társalgást
88 II, 113| akarok szövetségre lépni, asszonyom.~- Hogyan? Énvelem? Ki ellen?~-
89 II, 113| könnyen ne menne. Önnek, asszonyom, nem lehetetlen semmi.~E
90 II, 127| gyászruhát visel.~- Igen, asszonyom.~- Látni kívánjuk a kisasszonyt.~-
91 II, 135| Ön nagyon rosszul van, asszonyom. Önnek gyökeres kúra kell -
92 II, 135| Istenem, még az is.~- Úgy van, asszonyom. Egészen elerõtlenedett.
93 II, 135| doktor úr?~- Becsületemre, asszonyom. Ez a fürdõ, ez a fürdõ.
94 II, 135| Szívesen. Gyere!~(Odaérnek.)~- Asszonyom, van szerencsém bemutatni
95 II, 137| válhatik.~- El van fáradva, asszonyom, ugye? - kérdém gyöngéden,
96 II, 141| megpillantotta Alicet.~- Asszonyom, mit keres ön e háznál?~-
97 III, 2 | csapkodta fölfelé; a Csökéné asszonyom sárga kakasa fölszállt a
98 III, 2 | az egészet?~ ~GALANDÁNÉ ASSZONYOM~1882~A palóc nép babonás,
99 III, 2 | lakodalom után hazamegy Majorné asszonyom meg Seregély uram, a gyám,
100 III, 2 | visszájárul volt megtéve.~Gálné asszonyom csak úgy szikrázott a haragtól.~-
101 III, 8 | valóban… még lehet… Úgy van, asszonyom, érzem, hogy lehet még.~
102 III, 16 | Foglaljon helyet, kedves Tóthné asszonyom. Miben szolgálhatok kegyelmednek?~-
103 III, 16 | Tudom, kedves Tóthné asszonyom. Szívesen teszem. Aztán
104 III, 16 | nagyon sietõs.~Elment Tóthné asszonyom a harminc forinttal, s alighogy
105 III, 18 | majd ad neked Kacsó Istókné asszonyom, amiért a vásznát összetapostad.~-
106 III, 32 | Én semmit sem látok, asszonyom, sõt inkább ellenkezõleg,
107 III, 32 | Becsületemre mondom, asszonyom, hogy téved, szó sem volt
108 III, 32 | doktorom.~- Nincs igaza, asszonyom, a saját érdekében. Mert
109 III, 32 | ember.~- Köszönöm a bókot, asszonyom, de még mindig nem tudom:
110 III, 32 | hogy mije fáj? Ej, ej, asszonyom.~A menyecske elpirulva dadogja:~-
111 III, 32 | javasolja.~- Egész komolyan, asszonyom.~- Hát igazán olyan aggasztóan
112 III, 33 | szoba felé tart.~- Hohó! Asszonyom! - ordít fel a férj dühében
113 III, 41 | félnie.~- Szeretném tudni, asszonyom - mondá a báróné bizonyos
114 III, 41 | Mi nem értjük egymást, asszonyom. Nem féltékenységrõl van
115 III, 41 | amivel tartozik.~- Nem, nem, asszonyom, a számítás helyes - felelt
116 III, 41 | ki.~- Vallja meg, kedves asszonyom, nemde ez a szemtelenség
117 III, 41 | hozzá:~- Bocsásson meg, asszonyom, még egy kérdést. Ön, ki
118 III, 42 | Vagy igen. Mi tetszik, asszonyom?~- Hirdetni szeretnék -
119 III, 42 | Solitaire? Vagy talán… bocsánat asszonyom… kegyed »mosolygó démon«.~-
120 III, 42 | Azonnal megfogalmazom, asszonyom.~Az én Mihályom ott állott,
121 III, 42 | Kegyedéi a gyermekek, asszonyom?~- Oh igen, enyimek õk…
122 III, 42 | arcán.~- Készen vagyunk, asszonyom. Hányszor adassam a kishirdetést?
123 III, 42 | pirulva.~- Semmitõl sem függ, asszonyom. Én azonnal elvállalom az
124 III, 42 | iparkodott.~- Atyja leszek neki, asszonyom - folytatá mindig nagyobb
125 III, 42 | meg fogja engedni…~- Mit, asszonyom?~- Hogy ez hamar van egy
126 III, 42 | rám bízhatja a gyermeket, asszonyom. Én Bodzai Mihály vagyok,
127 III, 42 | vele gazdagodni.~- Nos, asszonyom - mondá Bodzai a zavarban
128 III, 42 | volt és reszketett.~- Nos, asszonyom, határozza el magát.~- Vigye
129 III, 42 | küzdelmében.~- Csendesedjék, asszonyom… és ne kergessen el. Hátha
130 III, 43 | beteg?~- Õ.~- Miféle õ, asszonyom?~- Hát õ, - a mókuska! Ah,
131 III, 43 | édesdeden fölkacag.~- Oh, oh, asszonyom! Hiszen csak a foga jön!
132 III, 56 | alighanem nemzetes Csomainé asszonyom) azt a futó megjegyzést
133 III, 56 | városrészen át a Molnár Andrásné asszonyom füleibe, rémítõ megbotránkozást
134 III, 56 | melyen részt vett még Mucsiné asszonyom mint szakértõ (valamikor
135 III, 56 | nõi ábrázatokkal.~Mucsiné asszonyom vitte a szót mint tapasztalatokban
136 III, 56 | derelye, kedves Molnárné asszonyom… a derelye…~- Ej, mit derelye! -
137 III, 56 | halpaprikásban.~De már a Mucsiné asszonyom tudományát ne halványítsa
138 III, 56 | examenen!~Molnár Andrásné asszonyom nem tudott hová lenni a
139 III, 56 | motoszkálnak a fejedben.~Mucsiné asszonyom, aki korán reggel cimetért
140 III, 56 | helyett kevés vártatva Mucsiné asszonyom felelete hangzott be:~-
141 III, 60 | felküldjük önnek.~- Nem bánom én, asszonyom, ha már elevenen megfõztek,
142 III, 63 | emlékszem a dologra, jó asszonyom.~Most hirtelen kihúzta az
143 III, 63 | esõ volt, hogy a grófné asszonyom belenyúlt a selyemtafota
144 III, 63 | vagyon írva, nagyságos jó asszonyom! S ami meg vagyon írva…~-
145 III, 64 | mondja, a Pereszi Pálné asszonyom képét veresse a húszasokra,
146 III, 76 | öreg »Pali bácsi«.~- De asszonyom… útközben azt hallottam,
147 III, 76 | de mégis nagyon különös, asszonyom, hogy itt minden becsületes
148 III, 83 | Barnabás uram és Veresné asszonyom jónak ítélték híradással
149 III, 88 | apprehendáló Töviskesné asszonyom, de azért a környékbeli
150 III, 94 | fenn, hogy Koháry Istvánné asszonyom, a szép Giléty Mária, maga
151 III, 94 | Hogyan? Mit beszélsz, asszonyom? Koháry István nem gyilkos!~-
152 III, 102| vagy mi? - riadozott Tóthné asszonyom az ablakban. - Szerencséjök,
153 III, 102| nem tudhattuk, amit Tóthné asszonyom tudott, hogy õkegyelme sohase
154 III, 108| udvaron parasztruhában, mikor asszonyom hozzánk látogatott.~- Szép-e
155 III, 108| akartam néked hozni, kegyelmes asszonyom. Mert tudom, a várban három
156 III, 114| Az idegen úr benyitott.~- Asszonyom! Én tudomására jöttem annak,
157 III, 114| csóválta örömében.~- Íme, asszonyom, itt a lyuk is a jobb fülén.
158 III, 114| Mikor a kutya elveszett, asszonyom, akkor e szalag nem volt
159 III, 116| volt az öreg, s Rózsáné asszonyom még megérdemelte a csiklandozó
160 III, 126| sipított közbe Todorovicsné asszonyom. - Egy szót se többé. Csapja
161 III, 142| eltagadta. Butyók Jánosné asszonyom Kisújfaluban, minthogy éppen
162 III, 144| szúnyogra ült rá, Kartalyiné asszonyom lapáton, a szép Kun Borbála (
163 III, 144| forintjával keltek a Magyariné asszonyom tojásai.~… Azóta se volt
164 III, 144| valami nyitja van?~Magyariné asszonyom, aki meggazdagodott a tojásokból,
165 III, 144| amint benyit hozzá Magyariné asszonyom.~- Nos, mit akar kegyelmed? -
166 III, 144| Hozzá is nyúlt Ajtainé asszonyom az egyik uborkához, hogy
167 III, 144| suttogást, maga a fõbíróné asszonyom, ki még most is restelli
168 III, 144| hogy halálán van.~Magyariné asszonyom ápolta, mikor haldokolt.
169 III, 148| az udvariatlan, nagyságos asszonyom.~- Ugyan menjenek azzal
170 III, 148| Ferenc - rebegte.~- Üljön le, asszonyom! Mit parancsol velem? -
171 IV, 1 | lovagjáték!~Pár nap múlva az asszonyom kezdett infámisan rosszul
172 IV, 7 | hallatszott a teremben.~- Asszonyom - szólt Tarczaly -, én önt
173 IV, 16 | Annyi bajom van nekem, asszonyom, az ügyvédekkel, hogy eszemágában
174 IV, 16 | törvényhozóval.~- Mit akar vele, asszonyom?~- Vagy el akarom venni
175 IV, 16 | Hja, az bajos lesz itt, asszonyom - mondá a bán -, mert igaz
176 IV, 16 | embert?~- Mit akar vele, asszonyom?~- Török a fizetése, a keze
177 IV, 27 | azon - felelte Csukayné asszonyom kedélyesen. - Kedves vendégünk
178 IV, 85 | szúnyogra ült rá, Kartalyné asszonyom lapáton, a szép Kun Borbála (
179 IV, 85 | úrnak, özvegy Magyariné asszonyom, aki azelõtt a fõbíróéknál
180 IV, 85 | nagytiszteletû.~Magyariné asszonyom addig ólálkodott, settenkedett
181 IV, 85 | emberek!~- Köszönöm, Magyariné asszonyom, most csak kend menjen a
182 IV, 85 | benyit hozzá Magyariné asszonyom.~- No, mit akar kegyelmed? -
183 IV, 85 | Hogy érti azt, Magyariné asszonyom, megfordítva?~- Úgy, hogy
184 IV, 85 | kezdenek készülõdni. Fõbíróné asszonyom, ki még most is restelli
185 IV, 85 | hogy halálán van.~Magyariné asszonyom ápolta, mikor haldokolt.
186 IV, 96 | Megmondta a Schmidtné asszonyom fia, aki a kályhából kihallgatta
187 IV, 97 | palántácska, tekintetes asszonyom, és meglehetõs nagy feje
188 IV, 97 | temetési dal ez, tekintetes asszonyom: akkor énekeltük mi ezt,
189 IV, 97 | egy írott betû se lenne, asszonyom, arról ami történt, ennek
190 IV, 97 | forradalom nem szûnt meg, asszonyom, hanem csak folytatódik
191 IV, 97 | történet ez, tekintetes asszonyom), hogy az én lányom adhatna
192 IV, 101| öregeket, hogy Gál Péterné asszonyom a nagy búsulásba belehalt.
193 IV, 103| volna az embertõl. Rapsonné asszonyom az ördögökkel csináltatta
194 IV, 103| holta napjáig.~Lám Veneturné asszonyom csúfosan megjárta! Nagy
195 IV, 108| börtön.~- Kegyelmed foglyom, asszonyom.~Legott bezáratta a vár
196 IV, 127| az emberkéztõl. Rapsonné asszonyom az ördögökkel csináltatta
197 IV, 129| közönséges dolog, mikor a Hupiné asszonyom utolsó óráján csak elkezdett
198 IV, 129| látták, hallották és Hupiné asszonyom e percben adta ki lelkét
199 IV, 132| délutánján, hogy Szomorné asszonyom kiejtette kezébõl a csecsemõ
200 IV, 132| többet.~- Mit gondol, Kótyiné asszonyom mitõl jött ez a baj?~- Hát
201 IV, 132| pohár, te ember!« (Kótyiné asszonyom csípõre vágta a kezeit,
202 IV, 152| tréfásan mondám:~»Nevezze meg, asszonyom, hogy kardomat szívébe márthassam.«~»
|