Rész, Fejezet
1 1, 1 | a hamut pipájában, szép lassan lenyomta rá a sárgaréz kupakot
2 1, 3 | már megismeri és a szemeit lassan behunyja, mintha fölöslegesnek
3 1, 3 | halántékait.~A szederjeskék szín lassan, de mégis észrevehetõleg
4 1, 3 | Ha hû maradtam-e hozzá?~Lassan fogyott a hatvan nap. Pedig
5 1, 4 | ablakhoz, s penicilusával szép lassan felbontogatván a pecséteket,
6 1, 4 | kimérte a nyolc lépést, lassan tipegve az egymás mellé
7 1, 4 | öreggel, behízelegni magát lassan, fokozatosan, beolvadni
8 1, 8 | hogyan, megfoghatatlanul, lassan és mégis egyszerre…~Én végre
9 1, 8 | ablakhoz, s penecilusával szép lassan fölbontogatván a pecséteket,
10 1, 8 | ellenfél kimérte a nyolc lépést lassan, tipegve az egymás mellé
11 1, 9 | fiú egész teste, félve, lassan húzódik hason fekve, a hely
12 1, 9 | Kléner urat nézte s leste a lassan potyogó szavakat ajkáról.~-
13 1, 11 | A széles árkon túl csak lassan, lépésben mehettek a lovasok
14 1, 12 | megszelídültek, de roppant lassan: a »medvé«-bõl vagy »tigris«-
15 1, 12 | szoknyája csücskét sem láthatta.~Lassan hatolt a csoportok közt,
16 1, 13 | legnagyobb élvezet - felelte lassan, gyermekes nevetéssel -,
17 1, 13 | csütörtökön s mialatt borocskáját lassan szürcsölgette, felváltva
18 1, 13 | Nem ment a dolog könnyen, lassan gyûlt az összeg, de mégis
19 1, 14 | levelet vitte a postára, lassan ment végig a komor, ódon
20 1, 14 | Melyik érte voltaképpen?~Lassan, messzirõl követte férjét,
21 1, 14 | mindent. Hogy pusztult ki lassan mindenébõl, mint szerzett
22 1, 14 | öltözött fel legszebb ruhájába, lassan, roppant lassan teltek a
23 1, 14 | ruhájába, lassan, roppant lassan teltek a percek, minden
24 1, 15 | éjszaka volt. Az erdõ fái lassan susogtak; messze valahol
25 1, 15 | messze túl a csapatokon, a lassan döcögõ málhás szekerek egyikén
26 1, 16 | hallani a szavakat. Csak lassan terjedtek, morajlottak a
27 1, 17 | sztaroszta a lovat vezette, mely lassan, szomorúan lépkedett; volt
28 1, 18 | padláslyukhoz s elkezdett szép lassan fölfelé mászni rajta.~A
29 1, 18 | Bizony nehéz már az én kezem. Lassan is ment, mondhatom.~- Nem
30 1, 19 | a lapjával megfordítva, lassan, gyöngéden leereszté a kezeikre:~-
31 1, 19 | az utolsó kívánság napja.~Lassan telt el a délelõtt, a verseny
32 1, 19 | miközben ezeket mormogta lassan, a szótagokat ropogtatván:~»
33 1, 21 | fekete lovacska lustán, lassan baktatott a homokban, mely
34 1, 21 | vivõ leány. No, ez ugyan lassan járt, hogy még utolérték.~
35 1, 23 | milyen hosszú volt ez a hét… lassan jött a következõ vasárnap.
36 1, 23 | mint az esõ, de amellett lassan lépdegélt, apám egy kõolajkorsóval
37 1, 23 | begyeskedni finoman, kecsesen, lassan andalogva. Mindez olyan
38 1, 24 | olyan távol, hogy szinte egy lassan mászó szarvasbogárnak látszott;
39 1, 24 | a gõgös nemesi észjárás lassan mégis elnyomná benne a lateinert,
40 1, 24 | helyben volt hagyva.~Nagy lassan elõálltak sorba a pompás
41 1, 25 | majd kiugrott a helyérõl.~- Lassan, lassan a nép közt, Márton!~
42 1, 25 | kiugrott a helyérõl.~- Lassan, lassan a nép közt, Márton!~Márton
43 1, 26 | milyen piszkos, rõt füst az. Lassan, kényszeredetten ég a nád
44 1, 27 | virágkoszorút. A tót szekerek lassan húzódnak végig, apró ökrök
45 1, 27 | kénye-kedve szerint. Az éppen lassan akart menni. Õ ezalatt ráért
46 1, 27 | Jól van - szólt Balassa lassan, vontatottan, mintha külön
47 1, 28 | Mindezt szaggatottan, lassan, nyugtalanul mesélte a vendéglõs,
48 1, 28 | De már akkor õ is jött lassan, peckesen, mint egy angol
49 1, 28 | valahogy össze ne törjön, lassan, óvatosan, jóformán hozzá
50 1, 29 | van, hogy siessek vele.~- Lassan járj, tovább érsz! Hanem
51 1, 29 | kapuboltozat alatt, minthogy lassan indult, utolérte; volt még
52 1, 31 | mintha szekér gurulna nagy lassan a szérûre, mindig közelebb,
53 1, 31 | meggondolja, hogy többet ésszel, lassan, óvatosan fölemelkedik,
54 1, 31 | No, hát öntsétek ki, de lassan, hogy a Palika észre ne
55 1, 31 | csodálkozva a gazdája bátorságán.~Lassan múltak a percek. A leány
56 1, 31 | perccel elõbb. A gyertya lassan égett és sercegett az asztalon
57 1, 31 | volt jártányi ereje, csak lassan vánszorgott a Rákig. Tanácskozni
58 1, 31 | Pali, édes kis unokám!~Lassan, lassan jobban lett a nagyasszony,
59 1, 31 | édes kis unokám!~Lassan, lassan jobban lett a nagyasszony,
60 1, 32 | se tudott.~Föltette nagy lassan a pápaszemét s inkább jóakaratból,
61 1, 32 | mindenkivel szóba állt, lassan telt az ideje (Uramistenem,
62 1, 32 | szólt a kasznár és a pipáját lassan a karszékhez támasztotta -,
63 1, 33 | természet rendje szerint lassan, de szépen emelkedtek súlyban
64 1, 33 | És mit felelt? - szólt lassan, fojtott hangon.~Minden
65 1, 34 | professzionátus újságolvasó. Lassan, nagy flegmával bontotta
66 1, 35 | már ideje, hogy fölkeljek.~Lassan, óvatosan öltözködött. Miközben
67 II, 3 | bolondot tégy miatta. Csak lassan a testtel! Ami pedig a válópört
68 II, 3 | nagyságos úrnak még ez is lassan van. Palkó fejet csóvál,
69 II, 5 | szomorú-fűzfa lombjaival, lassan suttogva, mint a szerelmesek...
70 II, 5 | lefotografirozhassa.~- Csak lassan! Csak vigyázva, magyarok!
71 II, 5 | gavallér-vonás volt tõlem?...~Azután lassan utánatette:~- Nagylelkû
72 II, 6 | mákonyivás. Keze reszketegen és lassan csúsztatta a tündéri titkokat
73 II, 7 | Ezer villám! De szörnyû lassan megy ma az idõ! Mintha csak
74 II, 7 | egzaltált hangon szóla, lassan, suttogón, mint a titkos
75 II, 7 | Szent ég! Mi baja? Pszt! Lassan... pszt! - csitítá Melanie
76 II, 9 | a maga módja. Óvatosan, lassan kell elfonnyasztani az egyiket
77 II, 9 | rántással húzni ki, mint lassan feszegetni; - jobban fáj
78 II, 9 | még agyon: a bánat és bor lassan öl csak.~Egyszer ott iddogált
79 II, 22 | méltóságos urak iszogatják, nagy lassan, kímélve, mintha almázia
80 II, 22 | találni a pipafüstrõl. Ha lassan, vékonyan eregeti, az a
81 II, 22 | helyzeten tünõdnék. Azután lassan, cammogó léptekkel megindultak
82 II, 24 | így maradt helyén, aztán lassan fölemelkedett, meghajtotta
83 II, 25 | siker nem melegítette már a lassan dobogó szívet, csak égette;
84 II, 25 | a halál vizit-kártyáját. Lassan emésztõ féreg dúlt a testben.
85 II, 25 | ritkán; mert a legtöbb embert lassan emeli s lassan süllyeszti;
86 II, 25 | legtöbb embert lassan emeli s lassan süllyeszti; idõt hagy nekik
87 II, 26 | Felemelkedett ágyában és lassan kinyitá a folyosóra nyíló
88 II, 26 | elszakadni, viszik áldozatjukat lassan, lassan az örvény felé.~
89 II, 26 | viszik áldozatjukat lassan, lassan az örvény felé.~Az erõs
90 II, 29 | megnyílik az ajtó. A mama lép be lassan, ünnepélyesen, s egy gyönyörû,
91 II, 34 | anyám mondani?« Hanem csak lassan panaszkodott, nem mert hangosan
92 II, 34 | egyszer a nyulacskát, azért lassan ellopózkodott az ól felé,
93 II, 34 | cselekedetemet.~Ezalatt lassan a macska újra fölgyógyult.
94 II, 34 | éreztem, hogy a macskától lassan elidegenedem. Ez éppen ellenkezõje
95 II, 34 | megütni vagy bántani, hanem lassan, nagyon lassan annyira jöttem,
96 II, 34 | bántani, hanem lassan, nagyon lassan annyira jöttem, hogy leírhatlan
97 II, 43 | az ablakmélyedésbe vonja, lassan súgva:~- Valami jutott eszembe
98 II, 48 | az elsõ.~A földmívelésrõl lassan be kezdte látni, hogy az
99 II, 51 | Még egyszer végigolvasta, lassan élvezettel, külön megnézve
100 II, 56 | ezt nevezik elégtételnek!~Lassan lépkedett az aszfalton,
101 II, 57 | meg? E találgatás közben lassan újra megindul, s a gondolkodásra
102 II, 57 | és elkezdett vele elõbb lassan, késõbb egyre sebesebben
103 II, 60 | rezgõ, tûzgolyócskát, és lassan térdre ereszkedett.~Anyám,
104 II, 66 | lábai alatt.~A gyermek hol lassan, hol futva ment a járatlan
105 II, 66 | menni az éjféli misére.~Pali lassan haladt elõre; több ház mellett
106 II, 66 | többi házakban, s ezért lassan ment a ház felé, kíváncsi
107 II, 66 | a temetõbe. - Egy ideig lassan járkált a hóval borított
108 II, 71 | viasz-szál volt.~Így közelgett lassan ágyam felé, mozdulatlan
109 II, 71 | valami. Így csúszott felém lassan, legkisebb nesz nélkül,
110 II, 72 | dölyfös arisztokrata, s lassan, lábujjhegyen bírt csak
111 II, 85 | a zsíros kalapot, aztán lassan, méltósággal lépdel azt
112 II, 90 | csapong a denevér.~S amint lassan, lábujjhegyen közeledik
113 II, 95 | Botos Ferenc uram azonban lassan magához jött. Az öreg halász
114 II, 99 | a negyvenéves ember már lassan mozdul, apróbbakat lép -
115 II, 99 | várakozással tekintett a lassan csikorogva táruló ajtóra:
116 II, 102| a rózsákat hozná vissza lassan!!...~Pedig az is megtörténhetik...~
117 II, 109| Mi történt, hogy ilyen lassan megy a trén?~- Ez már így
118 II, 111| támaszkodva a hordóhoz, mert elõbb lassan, majd sebesebben mozogni
119 II, 111| korlátait már unni kezdi; pedig lassan a testtel; még csak rövid
120 II, 113| Miféle helyzetet? - mondá lassan.~- Azt a helyzetet, hogy
121 II, 120| mi születtünk?...~De ha lassan is múlt az idõ, eljött a
122 II, 123| tette s ezt jegyzé meg:~- Lassan ver, meg fog halni. De talán
123 II, 123| piros selyem szoknyácskáját, lassan suttogá:~- Mariska!~Az összerezzent,
124 II, 127| várakozással tekintett a lassan, csikorogva táruló ajtóra,
125 II, 127| Ez az én titkom - szólott lassan, elmélázva.~- Engedje meg
126 II, 129| lépegetett az ablakhoz s lassan, óvatosan kinyitotta az
127 II, 132| csinált? Hogy néz ki?~- Lassan, sorjába, kis picikém! Hajtsd
128 II, 134| reggel, hogy ki volt!~- Pszt! lassan! - kiáltá az alispán hörögve. -
129 II, 139| szabva, a szelíd, türelmes, lassan mozduló, álmodozó lelkületekhez:
130 III, 1 | fejét.~- Nem lehet - mondá lassan -, nem tehetem, én mást
131 III, 1 | Hová megy ön? - kérdé lassan.~- Kaliforniába, San-Franciscóba,
132 III, 1 | sóhajtott Miklós, azután lassan közeledett Krisztinához,
133 III, 1 | Órákig eltûnõdik ezen, - míg lassan aláereszkedik az est. A
134 III, 1 | kanyarítja nyakába a szûrt, aztán lassan leereszkednek a völgybe.~
135 III, 1 | meredek hegyrõl guruló szikla, lassan a szívére ereszkedtek és
136 III, 2 | legfelsõ ablaktáblán csak lassan, lomhán forgott az ólomkarika.~
137 III, 2 | Péter lesütötte a fejét s lassan, kelletlenül mondá:~- Megutáltam
138 III, 2 | alvókon.~Azzal felugrott s lassan, gondolkodva megindult a
139 III, 2 | árasztva. Befogott orral, lassan, lábujjhegyen léptünk a
140 III, 2 | szórja a nap fényét.~- De lassan megy az idõ! Menjenek, nézzék
141 III, 3 | istenadták!~Azzal felugrott és lassan ballagott hazafelé a gyalogúton.~
142 III, 4 | árasztva.~Befogott orral, lassan lábujjhegyen léptünk a szobaajtóhoz,
143 III, 4 | hogy õ a boszorkány! - súgá lassan felém Buga Istók uram.~-
144 III, 19 | Fiúk! - mondá a köpenyeget lassan, méltóságteljesen lehámozva
145 III, 23 | helyzetbe kényszerítse, s lassan suttogta a paripához:~-
146 III, 23 | a fejével.~Akkor azután lassan föltette a kalapját ismét
147 III, 27 | kendõiket lobogtatva.~A hajó lassan, méltósággal megindult lefelé
148 III, 28 | beszélgettek aztán odabenn, lassan, suttogva, csak néha-néha
149 III, 30 | hatost. A piszkos harisnya lassan telt.~Hát a Károlyból mi
150 III, 34 | számítani a perceket, de bizony lassan teltek. Ejh, otthon talán
151 III, 36 | geseftek? - közeledik emberünk lassan, óvatosan.~- A geseft is
152 III, 42 | azután erõtetve tette hozzá lassan: - Egy ügyben…~- Milyen
153 III, 42 | nézegetek, s megbökve kalapját, lassan suttogá:~- Éppen ez az…~
154 III, 45 | hõsökké váltak, míg szekerünk lassan haladt a homokos úton terhével.
155 III, 45 | érünk. Kend pedig vezesse lassan a lovakat! Csak az a szegény
156 III, 49 | Nemes-Várbokot.~A bricska lassan indult meg a döcögõs, kátyús
157 III, 53 | Csodálatos tûz, mely olyan lassan ég, vagy olyan hamar kialszik!
158 III, 60 | megnéztem az órámat is. Lassan jár a kutya! Egyszer megdöbbenve
159 III, 66 | egyszerre elhalni, mint lassan elvérezni. Én nem látok
160 III, 66 | elvágtatott. A két hónap lassan múlt, kivált a leánykának,
161 III, 79 | két forint plusz!~Hahó! Lassan a választókkal! Gazdálkodjunk.
162 III, 83 | legjobban megbecsülni az embert.~Lassan döcögött a szekér, jó egy
163 III, 83 | Nyugodjék is békében. Oda jutunk lassan mindnyájan.«~Napról napra
164 III, 84 | folyton zsörtölõdött.~Elõször lassan építkeztek. »Nagy baj, az
165 III, 84 | csak most tanult meg járni. Lassan meggörbülve lépkedett az
166 III, 87 | elhatároztam, hogy csak lassan vonulok vissza, nehogy azt
167 III, 94 | sütött odakünn, s a nyárfák lassan hajladoztak, susogtak odalenn.
168 III, 102| a szekerek utánam jöttek lassan, én pedig a két lánykát
169 III, 102| nézett mereven, s elkezdett lassan, csendesen felém lépegetni,
170 III, 102| pompa végett.~Éjjelre szép lassan beérkeztünk a székvárosba.
171 III, 109| dadogtam elpirulva. De lassan mindinkább hozzászoktam
172 III, 115| istenség ellen, de a vármegye lassan mozdult, mikor az isten
173 III, 115| s a négy tajtékzó paripa lassan át kezdett hatolni.~- Miért
174 III, 115| fel gyanakodón.~- Pszt… lassan! Mindenütt hallgatódzhatnak.
175 III, 131| az enyészet vájkál benne, lassan, de biztosan õrlõ fogaival.~
176 III, 144| hatalmát ok nélkül, hanem lassan mégis kezdett kisülni.~Egyszer
177 III, 148| dolgát, Dorogi, én addig lassan megyek hazafelé a gyalogúton,
178 IV, 1 | hazamegyek.~S elindultam lassan, mélázón, beleütõdve minden
179 IV, 4 | levente közeledett a várhoz, lassan poroszkálva jöttek a fáradt
180 IV, 6 | nappali szoba mellett.~- Pszt! Lassan legyetek! De egy se moccanjon.
181 IV, 15 | az kiengedett, de nagyon lassan és sohasem egészen.~Gróf
182 IV, 15 | a lábán, ki a karján.~- Lassan, gyerekek, nem látjátok,
183 IV, 18 | Szabad!~Az ajtó megnyílik lassan nyiszorogva, s betolja rajta
184 IV, 37 | akadályozó ruhadarab miatt lassan kezdett szedelõzni, türelmetlenül
185 IV, 54 | léptének tetszett. Rettentõ lassan telt az idõ. Hallottam,
186 IV, 54 | ült a hintóban.~- Nem, de lassan beszéljen az istenért, mert
187 IV, 73 | Hogy van Apponyi Albert?«~»Lassan, köszönöm, nagyon lassan.«~»
188 IV, 73 | Lassan, köszönöm, nagyon lassan.«~»Adja át, kérem, tiszteletemet.
189 IV, 87 | raját érzi át.~Szekerünk lassan haladott mellettük, de minél
190 IV, 95 | másikat. Az anya megnyugodott lassan. Hátha éppen ez az õ fia…
191 IV, 105| kövekkel a hely körös-körül.~- Lassan, szépen lépdelj, mert sok
192 IV, 125| az apjuk, hogy mit tud.~- Lassan, gyerekek! Ne kapkodjatok!
193 IV, 126| atyafiak, hanem a tietek jár lassan, az enyim után. Igenis,
194 IV, 126| bakon.~A hegyi úton csak lassan mehetett a négy ló. Boróka
195 IV, 128| rábeszélte ostorával.~Csak lassan lépést haladtunk; bosszúsan
196 IV, 140| vezetõ útra fordult, s ha lassan döcögve is, közeledett felénk.
197 IV, 146| megtelik a kocsi, ami igen lassan ment. Szerencsére odajött
198 IV, 151| ment?~- Jobbra ballagott lassan, szaglászgatva.~- Tehát
199 IV, 151| sínek mentében, ment, ment lassan gondolkozva, guruló szekerek
200 IV, 152| Tiszánál. A hatalmas folyam lassan, lomhán hömpölygött tova
201 IV, 152| Persze, hogy nem bírom -, s lassan, kimérten rajzolgatta az
|