Rész, Fejezet
1 1, 2 | ZSÍROS PÖR DEVALVÁLÓDIK~Íme, most is ott ül a Feri asztala
2 1, 3 | járja meg medicinának.~És íme, emelkedni kezd a mell,
3 1, 3 | Szent-Tamássy volt képviselõ íme már elkezdte a korteskedést,
4 1, 4 | Mégis hatalmas az Isten! Íme nyújtja már kezét, leemelni
5 1, 4 | ne szóljon róla soha!…~És íme, évtizedek múlva megszólal
6 1, 4 | elveszti Erzsikét örökre.~És íme, egyszerre csak porfelleg
7 1, 4 | Bojthos, a mi követünk!« Én íme, ezennel az õ zászlója alá
8 1, 8 | bele prédikációs halott!~És íme, nem az történik, hogy széttörik
9 1, 8 | ne szóljon soha, soha!~És íme ma, évtizedek múlva váratlanul
10 1, 9 | doktorhoz ünnepélyes hangon:~- Íme, dr. Szirupka úr, ezennel
11 1, 9 | fonalat adja e dologhoz. Íme, megint egy eredeti gondolat,
12 1, 9 | midõn alig félóra múlva íme mind a három foglyát visszaküldi
13 1, 9 | helységet nevetségessé. Íme ott van az öreg Kolonczy
14 1, 10 | helységet nevetségessé.~Íme, ott van az öreg Kolonczy
15 1, 11 | Gyuri, és a pap aláírta.~- Íme az elsõ ügydarab - mondá
16 1, 11 | nótárius.~- Mindjárt meglátjuk. Íme fogja, Apolka és kösse ismét
17 1, 12 | fejét is megcsavargatták.~- Íme, itt van, és nem viselhetem
18 1, 12 | egyszer szülõvárosára.~S íme látja, hogy az úton ott
19 1, 12 | kard, mert neki van igaza. Íme, vedd a kardot.~- Felséges
20 1, 12 | idõnk lenne az ilyesmire. Íme, jönnek! Siessünk!~Valóban
21 1, 12 | mondá az ott álló alakhoz:~- Íme, méltóságos nagy uram, Magday
22 1, 12 | mindenemet nekik hagynám.~- Íme, itt vannak - vette át ismét
23 1, 13 | egyszer majd az övé lesz, és íme most… Nem, ez nem lehet,
24 1, 13 | egy ajtót nyitott ki:~- Íme, ez a biliárdterem. Parancsol
25 1, 14 | Fabiny Teofil, az a kérdés.~Íme, uram, ez az egész történet,
26 1, 15 | herceg, fiára mutatva:~- Íme, az esztergomi érsek!~A
27 1, 15 | útját. »Jaj, mi lesz most?«~Íme, egy pillanat, s a sas véresen
28 1, 15 | szúrták e gúnyos tekintetek.~S íme, ahogy mennek, a kavicsos
29 1, 16 | Nagyidayra mutatott:~- Íme, a verhovinai király.~Nagyiday
30 1, 17 | mondtam elõtte tegnapelõtt. S íme, ma mikor megolvastam, csakugyan
31 1, 17 | Annyira bizonyos, hogy íme ezeknek is mintegy kétharmada
32 1, 18 | leolvadt ötezer forint. Íme, már csak harmincezer -
33 1, 19 | lovak s felharsan a zene.~Íme megvan a jel!~Az úrnõ háromszor
34 1, 19 | Akárcsak azt mondaná ezzel: »Íme, nem haragszom rád gyõzelmedért,
35 1, 19 | be. Reggel korán ébredt. Íme, megvirradt a döntõ nap,
36 1, 19 | tankölteményt szavalt el.~- Íme, uram, ez volt az elsõ kívánsága.
37 1, 20 | csendesen visszafeküdt.~Íme egy filozóf! gondolta magában
38 1, 20 | elmerülve, odamennek, nézik s íme, valamennyi az illetõ író
39 1, 20 | nem következik be semmi.«~Íme, ez az a konfliktus és ennélfogva
40 1, 24 | kötelessége egy Csapiczkynak. Íme, leányom, vegye tõlem jó
41 1, 25 | magát az eljövetelre - pedig íme, a legboldogabb perceket
42 1, 25 | Csodálkoztam rajta, hogy íme, mégis milyen józanok ezek
43 1, 26 | végre ráakadt a tyúkra. Íme, érdeklõdik a leány iránt,
44 1, 27 | sósabb volt még akkor! Most íme, itt megy Balassa Antal
45 1, 27 | a legjobb memóriája.~De íme, a vadalmafa mögül, amelyikre
46 1, 27 | báró.~- Van elég okom rá. Íme, ez a ruha is. Hogy jutott
47 1, 27 | a pisztolyt Balassának.) Íme, mind a két piramidli-nyílásba
48 1, 29 | plakátokon, megnézem este, s íme, itt is kijön egy muzsikáló
49 1, 31 | inkább örömében ugrált. Íme, mégis eljöttek érte, mégpedig
50 1, 32 | rámutattak a bíróság elõtt, hogy íme, innen lopta alperes a föliratot,
51 1, 32 | õ szabadon nyírhatna, s íme, jön egy kemény ember és
52 1, 33 | asszony eltûnt azalatt.~Íme, lett már Filinek némi élettörténete,
53 1, 35 | mozdulattal emelte ki. »Íme nézd, Kleopátra, szép királynõ.«
54 II, 2 | hova~Kalapját tegye, stb.~Íme, milyen jó katona lett Gaillard
55 II, 6 | ahová azokat jegyezte.~És íme, ott állott a Poroszy Kamilia
56 II, 7 | elõször életében amiért siket. Íme, nem hall egyetlenegy szócskát
57 II, 7 | lélegzett. No, csakhogy itt van. Íme, a nagy diplomatákba bele
58 II, 11 | Egyszóval, mérgeskedett rá. Íme, egy kiállhatatlan ember
59 II, 15 | reszketett alatta.~...És íme, a megütött kapu valami
60 II, 19 | szokott zsirálni egykönnyen. Íme, a világrendszer egy nagy
61 II, 20 | mindig négykor hozták, s ma íme öt perc négy után!~De nini,
62 II, 21 | semmitõl, míg engem látsz. Íme, már itthon vagyunk. Zörgesd
63 II, 21 | kenyeredet mások küszöbén. Íme, ez mesterségedhez tartozó
64 II, 22 | maga szerezte, amije van.~Íme, egy egyszerû földmíves,
65 II, 23 | hogy bele nem õrül. De íme a tógás tudósok során át
66 II, 24 | a Niki elmeszüleménye:~»Íme, lássátok a kilencedik csodát,~
67 II, 26 | sem szóval, sem tettel. Íme, itt vannak, s fogja ezeket
68 II, 29 | mivel a világ õt üldözi. Íme, most is bizonyos, hogy
69 II, 30 | valóságnak tetszett.~És íme, mi történt. Károly megbukott
70 II, 30 | kalkulus«? hadd lássam!~Íme, lecsapott a villám, a rettegett
71 II, 31 | a dolog mibenlétérõl, s íme, bokor mögé rejtõzve, szörnyûködve
72 II, 33 | febr. 17.«~Alatta ez áll:~»Íme, itt vagyok, szeretett nõm!~
73 II, 35 | hogy bízom okoskodásomban, íme itt van egy lap, melybe
74 II, 36 | fontos ügyet bízok önre. Íme, fogja ez ötvenfontos bankjegyet (
75 II, 36 | szerencsétlensége elbeszélését:~- Íme, most már mindent tudtok.
76 II, 37 | feladatot elkészíteni, s most íme egyszerre özönével támad
77 II, 43 | hogy õk miként szavaznak. Íme lássuk, mert a jellem legtitkosabb
78 II, 44 | barátom, két pohár puncsot!~- Íme, itt van. Szolgálatjára.~
79 II, 50 | hosszú sétákat rendelt s íme, hogy megjártuk nagyon is
80 II, 55 | nagyot dobban örömében. Íme, végre itt az alkalom, ahol
81 II, 56 | ír szomorú újdonságot, s íme már a negyedik halálesettel
82 II, 59 | rózsáról tett említést.~- Íme, asszonyom - felelt Mari
83 II, 60 | kinyíló fehér rózsát.~És íme, a rózsa e télen váratlanul
84 II, 60 | csapás anyja halála után s íme, milyen új szerencsétlenség
85 II, 60 | segélyre van szükséged. Íme, gyermekem, fogadd e pénzt,
86 II, 60 | grófné némi gúnnyal. - Íme itt van névjegyem. Én, Magyarország
87 II, 65 | lottó a társadalmi nyomort. Íme, ma húzás napja van. Ott
88 II, 67 | Meghökkenve tekintettem le, s íme, felállott szikrázó szemekkel,
89 II, 70 | Dumas Sándor vagy Kock Pali.~Íme, tehát feltaláltam a lehetetlenséget
90 II, 70 | Megrezzenve tekinték oda.~S íme, a név birtokosául az -
91 II, 77 | így kiált fel végre:~- Íme, uraim, az »Ádám bocskora!«~-
92 II, 77 | csaptam a hónom alá.~És íme, elborult tekintetem egyszerre
93 II, 79 | keresztül gondoltam múltamat, s íme rájöttem, hogy én ezt a
94 II, 81 | a tolvajtól vette el.)~S íme, a víz felületén egyszerre
95 II, 83 | de ne okoskodjunk annyit! Íme ni, nagyobb baj az, hogy
96 II, 84 | provokáltátok a halált, - íme itt van, megjelent hívó
97 II, 85 | megingott a súlyos csapástól.~S íme szemkáprázat amint odanézek,
98 II, 85 | Az egész falu elbámult.~Íme, a tisztelendõ úr milyen
99 II, 88 | elmével való kombinálást. Íme, mire vezetett engem az
100 II, 91 | általbötûztem eleganciával, s íme mit látok:~ezennel meghívom
101 II, 93 | berozsdásodott ajtót.~S íme egy ködös hétfői napon kopogás
102 II, 93 | megjelent az elsõ hirdetés, s íme már délben egy parasztember
103 II, 99 | ugyanezen a pogány nyelven. S íme, fájdalom, õ is eltávozott.~-
104 II, 99 | meghatározni lehetetlen. De íme, hangot hallok szobájában,
105 II, 103| mégiscsak elfeledkezett róla, s íme egyszer csak azon veszi
106 II, 114| kérdezzünk meg másokat. Íme, itt van Bonyvay tanár úr...
107 II, 117| oda - jegyzé meg a gróf. - Íme, szomszédja is, Sir, a fiatal
108 II, 117| amely neki elõírva van. Íme, nézze...~E pillanatban
109 II, 117| hangosan dobogott örömében.~Íme, annyi mellõztetés után
110 II, 118| hogy le fogom õt írni. (Íme, beváltom a szavamat.)~A »
111 II, 120| nehogy nevetségessé legyen, s íme megint egy helyzet, ahol
112 II, 120| kormányzó úr magas tetszését, s íme jutalmul két aranyat küld
113 II, 120| Azt nem teszem, hanem íme, itt van tárcám tartalmának
114 II, 123| kezdett egész testében. Íme, amit olyan régen óhajtott,
115 II, 123| elindítá a környéken.~De íme tündéri káprázat... az õ
116 II, 124| Mindenhez talentum kell. Íme, hogy ráncbaszedtem egy
117 II, 127| hallott dalolni e nyelven. S íme, fájdalom, õ is eltávozott.~-
118 II, 127| meghatározni lehetetlen. De íme, hangot hallok a beteg szobájában,
119 II, 140| erényt már tagadtam.~És íme, most egy idegen ablak-ismerõs
120 III, 1 | kerestél teljes életedben s íme, meg is van a nagy darab
121 III, 1 | néhányszor, ennyi az egész! És íme, most!…~- Ha szeretem-e,
122 III, 1 | midõn alig félóra múlva, íme, mind a három foglyát visszaküldi
123 III, 2 | Nem, te velem jössz. Íme, itthon vagyunk már, itt
124 III, 2 | errõl álmodott az éjjel s íme - reggelre a sors meghallgatta,
125 III, 2 | simogatni akarta a vizet - s íme, fölborzolta. A füzesek,
126 III, 2 | férjnek az asszony, s hogy íme most a szemét õ is behunyta,
127 III, 5 | Nem, te velem jössz. Íme, itthon vagyunk már, itt
128 III, 14 | Most kevés pénzem van, de íme, vedd el ezt a két hatost
129 III, 18 | lövellt ki a hézagon, s íme ott látta elveszett nyáját,
130 III, 19 | tárgynál s így szólt:~- Íme az Ádám bocskora.~A tanár
131 III, 19 | a falusi gyermek élete.~Íme, nézzük meg a Kampós Gábor
132 III, 25 | szóról szóra nem így volt!~De íme, itt jön már Mák uram is -
133 III, 35 | aki nem szeret jótállani.~Íme a világrendszer egy nagy
134 III, 39 | kert bejáratát õrizte:~- Íme egy zacskó arany. Cseréljünk
135 III, 47 | nyájas farkcsóválgatással.~- Íme, itt a legjobb barátom,
136 III, 47 | szolgáját, szemem láttára!~- Íme, a legnagyobb ellenségem -
137 III, 51 | a kezét kezdte nyalni.~- Íme, itt a legjobb barátom,
138 III, 51 | halkabban:~- Megütötte s íme, mégis visszajött hívására.~
139 III, 51 | szolgádat, uram király.~- Íme, a legnagyobb ellenségem -
140 III, 53 | kezdtek az országok.~S most íme az egyik nekiment a másiknak.
141 III, 66 | házasságból semmi sem lesz. Íme, itt a pápai bréve, mely
142 III, 67 | levegõben: »Jóttevõnk, barátunk, íme elhoztuk a pénzt, amit kölcsön
143 III, 73 | Mai napig kapja a pénzét. Íme, itt vannak a hiteles elismervényei.
144 III, 75 | Megsürgönyözöm neki… Íme, nézd, ezt sürgönyzöm meg
145 III, 84 | a másik érve is megdõlt. Íme, az árnyék elnyelte egy
146 III, 87 | nagyobb szabású dolgokat. S íme, ma már az írnokok is ezt
147 III, 94 | Koháry István mondott.~- Íme, fölséges úr - tette aztán
148 III, 102| eljegyzésemet is Annával. S íme, most felgyógyul Pálly,
149 III, 103| hõsnek, Pálffy Miklósnak.~S íme, jó elõérzete vala Bakács
150 III, 108| a tornácon egy ajtót.~- Íme, a feleségem.~S elõttük
151 III, 108| vajon kegyelmedet, hogy íme szégyenszemre egy idegen
152 III, 110| kedves alispán.~- Jól van. Íme, hallja hát. Nem kevesebbrõl
153 III, 114| farkát csóválta örömében.~- Íme, asszonyom, itt a lyuk is
154 III, 120| jelölt nem gyõzném meg. De íme, itt a zászlókereskedés,
155 III, 122| szegény gyermekeim… Na íme, itt van!~Felbontotta a
156 III, 124| léptessenek fel hát téged, s íme fölléptettek, s meglettél.
157 III, 126| uracsok rajongták körül… S íme, mégis egy prózai kereskedõhöz
158 III, 133| csillogott: »Magyarország«.~- Íme, a mi külön-fiókunk! - mondá.~
159 III, 144| a csizmát húzni Bugyi, s íme, halálra szörnyed, mert
160 III, 144| akácfa alatt a lelkek óráját. Íme pont éjféli kakaskukorékoláskor
161 IV, 1 | elnyelve, ha arra megy.~- Íme, itt vagyunk a kertünkben.
162 IV, 1 | Húsz esztendeje, uram. S íme, az asszony rávesz, hogy
163 IV, 5 | rohannak a szõlõ felé, s íme azt látják, hogy a tiszteletes
164 IV, 11 | semmit sem tud bizonyosan), s íme látom, hogy januárius hó
165 IV, 11 | kis dobozról, felnyitom, s íme a zöld fûbõl csinált fészek
166 IV, 28 | uraim, hadd folytathassam. Íme, mit parancsol a végrendelet?
167 IV, 29 | segíts kovács, ha lehet! Íme elhoztam az egyik gyûrût,
168 IV, 34 | odapaskolják a deszkához.~- Íme az örök emberi - mondá egy
169 IV, 35 | Szélcsend volt. S most íme ez a bolondos barsi eset
170 IV, 37 | hidegben, szemei tûzben égtek. Íme, az elsõ szerencse! Sötét
171 IV, 47 | kapott tudós nagy tudománya íme nem ér egy pipadohányt sem.~
172 IV, 48 | Kérdezzen, kisasszony!~- Íme, hallja tehát. Ha ön San
173 IV, 51 | ami vele azóta történt, s íme az események rétegei között
174 IV, 64 | uram, nagyon köszönöm.~- Íme egy bolond - jegyezé meg
175 IV, 68 | igaz. Léhák. Haszontalanok. Íme, még csak a fülüket sem
176 IV, 73 | mutassak be legelõször?~Íme mindenekelõtt ez a kockás
177 IV, 73 | kérem, tiszteletemet. De íme a névjegy.«~E néhány sor
178 IV, 73 | mi asztalunkhoz jóllakni.~Íme, ma is mutatják szörnyû
179 IV, 82 | füstöt nagy félénken, s íme a legnagyobb gyönyörérzet
180 IV, 85 | a másokat, harmadikat s íme mindenekbõl egy valóságos
181 IV, 85 | szomorúfûz alatt a lelkek óráját. Íme, pont éjféli kakaskukorékoláskor
182 IV, 85 | olvasóknak alább.~Befejezés~Íme idáig meséltem kegyelmeteknek
183 IV, 94 | tiszteletére adok egy estélyt s íme megfizetteti velem a megjelenést
184 IV, 95 | élõszóval eldicsekedtük - sõt íme még a felolvasásomba is
185 IV, 95 | beváltani. Jogod van hozzá. Íme, tudd meg végre, melyik
186 IV, 105| elfelejtettem becsukni, mert íme megnyílik csikorogva és
187 IV, 120| boszorkány nem volt velök.~Íme végre megérkezett a kezdet.
188 IV, 126| semmiféle erejük nincsen, mert íme õ is becsatolt egyet… s
189 IV, 127| õkegyelme Nagy Balázs uram, hogy íme egy törpe lovacskával kívánnának
190 IV, 127| oda temetett koporsóját:~- Íme, lássák kegyelmetek, hogy
191 IV, 127| aga-e vagy Kis Kampó?~Most íme megjött az alkalom, hogy
192 IV, 127| Fölelevenül a múlt ide belépve. Íme a nagy terem, ahol annyi
193 IV, 127| épp most viszik Ali elé.~- Íme, itt a várkapitány feje!~
194 IV, 128| Isten ezt az öreg asztalt!~Íme, ez annak hû históriája,
195 IV, 129| hallotta? Senki. Kinevették. S íme, harmadnapra megjött a bús
196 IV, 131| a leplet erõszakkal - s íme rózsák voltak benne.~- Nos,
197 IV, 132| Helyes, nagyon helyes. Íme, hát közeledik az igézõ
198 IV, 132| elõször a Kótyi-portát, s íme már egy órája megyünk, vagy
199 IV, 137| jövök-e vagy vasúton?~S íme, ahogy a parton kiszállok
200 IV, 142| eljön a három százasáért. Íme, átadom bíró uramnak.~Gongoly
201 IV, 147| kitekintettem a paplan alól, s íme, ott áll még. Borzasztó
|