Rész, Fejezet
1 1, 1 | elmondhatom, amit akarok. Látom a szándékodat, öcsém; szereted,
2 1, 1 | tisztességes arcára.~- Isten neki! Látom, nem tágítasz… hát már csak
3 1, 2 | neki tetszõ dolgot leírok; látom, hogy markol üstökébe, mikor
4 1, 3 | derék gyerek vagy, Péter. Látom, megérdemled azt a szép
5 1, 4 | s hanyagul odaszólt:~- Látom, kegyelmed is vótum.~- Azt
6 1, 4 | is vótum.~- Azt magam is látom - felel az öreg kurtán és
7 1, 4 | meg a hallgatást.~- Nem látom át, miért menjünk olyan
8 1, 8 | meg a hallgatást.~- Nem látom át, miért menjünk olyan
9 1, 9 | fojtott, tompa hangon hörgé:~- Látom, hogy ördög vagy! Gyere
10 1, 9 | fojtott tompa hangon hörgé:~- Látom, hogy ördög vagy! Gyere
11 1, 10 | öreget. Pedig az arcából látom, hogy nagyon becsületes
12 1, 11 | Hiába tagadod, ha én látom. Meg kell kötözni.~Az bizony
13 1, 11 | ha nem bolondozol. Hanem látom már, hogy nem nyughatom
14 1, 11 | gyújtogatással. Menjünk!~- Látom, bosszút akarsz rajtam állni,
15 1, 11 | vádat tenni?~- Mert ott van… látom - s megüvegesedett szemeit
16 1, 12 | felelte a nagyobbik.~- Látom a hajatokról. No, mit akartok?~
17 1, 12 | neki úgy tetszik. Hanem azt látom, hogy jószívûek vagytok,
18 1, 12 | fejedelem koldusból nemesnek! Látom, aranyat is adott õnagysága.
19 1, 12 | meg senki.~- Dehogy nem! Látom az arcán, a szemein Veres
20 1, 12 | magamat, midõn borzadva látom, hogy a túlsó parton is
21 1, 12 | jegyzé meg:~- No, már akkor látom, hogy nem én fizetek.~-
22 1, 12 | kegyelmedet, várnagy uram. Én…~- Látom a »secretum sigillum«-ot,
23 1, 12 | mérjük össze a kardunkat. Látom, hogy önnek különös kedve
24 1, 13 | lehetne, de katonasága, úgy látom, nincs.~- Különös egy eset! -
25 1, 13 | jéghidegen és élesen. - Látom, hogy a kisasszony még szeretõnek
26 1, 14 | áldozni boldogságodat miattam. Látom a szemedbõl, hogy szereted
27 1, 14 | akkori írókból sehol sem látom, hogy az akkori emberek
28 1, 14 | mondasz még ezek után?~- Látom, el vagyok veszve - felelte
29 1, 14 | galacsint és elmosolyodott:~- Látom már, hogy nem haragszik.~-
30 1, 14 | ítéletnapig elhúzza a pört. Látom, hogy radikális eszközökre
31 1, 15 | egész kinézésébõl csak azt látom, hogy meglehetõs jó koszt
32 1, 15 | mondaná: »Derék gyerek vagy, látom, hanem ez még csak az egyik
33 1, 17 | hamis pénzeket sehol sem látom e nyomon.~- E nyomon én
34 1, 17 | az aranyakra sandított.~- Látom, hogy jó járatban vagy,
35 1, 18 | vagyon, Péter bácsi, én úgy látom.~- Ugyan ne okoskodj. Végre
36 1, 18 | kitépdelve a hófehér szirmokat. »Látom - nem látom?«~Hallgatag
37 1, 18 | szirmokat. »Látom - nem látom?«~Hallgatag kis virág titkot
38 1, 19 | Ennélfogva hat napig szívesen látom a tisztikart és az összesereglett
39 1, 19 | kinevezheti, s minthogy éppen itt látom Brunszvik grófot…~Az öreg
40 1, 19 | a cselédek locsognak.)~- Látom, hogy okos vagy, Rozáli.
41 1, 20 | Ej, ej, pernahajderek! Látom, hogy szorgalmasan olvasgatjátok
42 1, 21 | elébe, míg rágyújtott.~- Látom, valami urasági helyen jártatok -
43 1, 21 | idomtalanul szétállva.~- Az ám, látom már - mosolygott a Kápe-rápe
44 1, 23 | rezeg a szívemben… Újra látom még egyszer az akkori alakokat.
45 1, 23 | szív fityeg le a mellére. Látom a kék-pettyes perkál-szoknyáját,
46 1, 23 | könyv csak taktika és én jól látom azért minden mozdulatát.~
47 1, 23 | van, de aztán megint nem látom hosszú ideig. Még talán
48 1, 23 | éhen sírdogálnak emiatt… Látom a tekintetébõl, hogy a teénsasszonyka
49 1, 23 | encsebencsét? S én azokat sohasem látom többé. Az mind egy másik
50 1, 24 | Az öregem négyesét nem látom - mondta Endre bosszankodva.~-
51 1, 25 | gróf ezt mondá Molnárnak:~- Látom, fiú, mind a kettõnknek
52 1, 25 | ravaszkodj, édes öregem, látom én, hogy bajod van, rosszul
53 1, 26 | madarak után lesni.~- Úgy látom, Hanka, neked nem nagyon
54 1, 26 | Hanka.~- No, azt ugyan nem látom - felelte a Hanka durcásan. (
55 1, 26 | ha nem a cukrászboltban látom, ami zavarta egy kicsit
56 1, 26 | fiacskám, hogy eljöttél, látom, hogy élnek benned nemes
57 1, 26 | pusztulása nem ébreszt fel.~- Látom már - szóltam mosolyogva -,
58 1, 27 | a fejedet rázod, amint látom. Hát jól van, pukkadj meg,
59 1, 27 | kiáltá eléje a fõúr -, látom, hogy szeretsz engem.~-
60 1, 31 | Nagy bajban vagyunk, Vince. Látom én azt. De mit csináljunk?
61 1, 31 | Ebek harmincadján vagy, azt látom; hogy mi lesz belõled, azt
62 1, 31 | tudtam, hogy utoljára látom; mondtam neki reggel: ne
63 1, 32 | éppen követeled. De nem látom be, hékás, hogy miért ne
64 1, 32 | balról, oda tekintek, hát látom a kerítésnél a kasznárnét,
65 1, 34 | Nos, jól van, Apró uram. Látom, hogy maga okos ember. Hát
66 1, 35 | lehetnél az alkunál. Úgy látom, tetszel neki.~- Honnan
67 II, 2 | köhintve. - Hanem azt nem látom be, hogy míg Párizsban tart
68 II, 3 | el-eldünnyögi magában:~- Már csak látom én, hogy nekünk kettõnknek
69 II, 4 | nézett fel Stofi úrra.~- Látom, uram, hogy önnek különös
70 II, 15 | magas, vastag falakra.~- Látom én, amit látok... Vén szemem
71 II, 15 | Odatekintek nagy sebesen - hát látom, az ebadta! -, hogy egy
72 II, 15 | odaérve körülnéznék, - hát látom, hogy a veder le van félig
73 II, 18 | mást bolondítson, ne engem. Látom én, amit látok. Ott van
74 II, 22 | ordítá hörögve - most is látom a rettenetes lángokat!...
75 II, 25 | Kerepesi úton:~- No, most már látom, hogy nem ment sehova. Most
76 II, 26 | Még ma is él, s sokszor látom még mindig nyájas, bár már
77 II, 33 | Elõre is megígérjük.~- Látom a ruházatjokról, hogy az
78 II, 33 | önnek, uram, e jó tettét. Látom, hogy önnek semmi ajándékot
79 II, 48 | igyekezel és vigyázol. De látom, kicsinyled, s ez mindig
80 II, 51 | rendkívüli eseményt, hogy itt látom?~Lamiel úr félénken hebegé:~-
81 II, 54 | a gyermek makacsul -, én látom a cseresznyéket s tudom,
82 II, 65 | mindenütt a saját stílusomat látom.~De bizony a Csucsutka János
83 II, 66 | felelt az angyal -, lásd itt látom a mezõn, s amott fenn az
84 II, 66 | mindenütt, hová tekintek, látom.~- De hol lakik az isten,
85 II, 67 | csodaszép árnyait akkor látom legjobban, mikor - férje
86 II, 69 | volt.~Visszagondolok rátok. Látom a komor, méltóságos, ódon
87 II, 69 | melyek az emeletre vezetnek, látom a csengettyûlábat az udvar
88 II, 70 | honnan? Egy hét óta mindennap látom az ablakból, amint folyton
89 II, 71 | volna.~Míg így lelkesülnék, látom, hogy egy másik szekrény
90 II, 76 | amabban a másikban.~- Látom. Gukkereztem eleget az elsõ
91 II, 77 | magyar ember volt: most aztán látom, hogy szomorúan csalódtam.
92 II, 78 | Ákos bácsit, s meglepetve látom, hogy a fekete gérokkja
93 II, 85 | Amint a várkapuhoz értem s látom az uramat, hogy ott a had
94 II, 85 | odavilágított, megrezzenve látom, hogy a vödörben egy német
95 II, 94 | nagy lángész maga, Mimike! Látom már azokból az okos szemekbõl,
96 II, 95 | meg, kérlek, mert én nem látom.~Az öreg Ferenc valami vallásbeli
97 II, 95 | hímezzem-hámozzam biz azt én sem látom sehol.~Pedig igazán velük
98 II, 95 | meghalni, míg még egyszer nem látom a kicsinyeimet.~Egy este
99 II, 96 | a vérem forr föl, mikor látom, hogy mennyire vak és igazságtalan.~
100 II, 104| és sarat is.~Egyszer csak látom lopva félresuhanni a körönd
101 II, 109| mint egy medve. Én nem látom be, hogy miért kellene respektálni.
102 II, 117| fõnök úr.~- Önnek, mint látom, az egészsége nem áll a
103 II, 117| kérdõleg nézett Pali bácsira.~- Látom már - szólt az öreg, azt
104 II, 118| az õ aggodalmas arcáról látom azt, ha valami örömteljes
105 II, 118| virginiát az utolsó forintomon, látom az ablakból, mikor jössz,
106 II, 120| Ebbõl az egy szóból is látom, hogy itt az önök tanintézetében
107 II, 126| láttam, mint kigyelmedet látom. Fehér lepedõ volt rajta,
108 II, 129| belenézek, mindent meglátok. Látom a mamát is az égben.~A gyermek
109 II, 134| Áldjon meg az isten... látom, hogy jóakaróm vagy, pajtás...
110 II, 136| itt lakhatnak. Zöldebbnek látom a füvet, amely itt nõtt,
111 III, 1 | fojtott, tompa hangon hörgé:~- Látom, hogy ördög vagy! Gyere
112 III, 2 | Olyan jól esik, hogy itt látom mellettünk. Gyere idébb,
113 III, 2 | Mák Gergely.~- Gózonba.~- Látom rajtad. Csak siess, otthon
114 III, 2 | Nem adom, míg meg nem látom az ábrázatodat, te kevély
115 III, 2 | elmosolyodott.~- No, jó, jó… látom, hogy igazi palóc vagy…
116 III, 2 | Istenem, ne hagyj el!~- Látom, te is szeretsz, hiába tagadnád.
117 III, 5 | Olyan jólesik, hogy itt látom mellettünk. Gyere idébb,
118 III, 8 | olvasta volna, mert most látom, hogy rosszul kezdtem a
119 III, 8 | csinos szomszédnõd van, úgy látom…~- Hol? Melyik?~- Az, aki
120 III, 8 | szereti?~- Hát iszen mindennap látom.~- Kit? Az asszonyt?~- Meg
121 III, 8 | hivatalnoktól. Én, aki az ablakon át látom mindennap, megbotránkozom
122 III, 13 | nyitottam, egyszerre ott látom az én falusi özvegyemet.~
123 III, 28 | nyitott be. Még most is szinte látom õkegyelmének azt a szomorú
124 III, 34 | amikor õk akarják.~De most látom, hogy rosszul kezdtem el
125 III, 38 | uram! Ön ruházkodik… úgy látom, ruházkodik…~S pajkosan
126 III, 45 | No persze! Az arcából látom, hogy eltagadná délutánra.
127 III, 45 | fölkereste szemével. - Hohó! látom, oda nem adtad!… Nem küldtem
128 III, 47 | bántsátok ti Toldy Miklóst. Úgy látom én, okosan cselekszik õkegyelme.
129 III, 49 | tud itt megszokni. Pedig látom, tejbe-vajba fürösztenék…~-
130 III, 50 | mamánknak. Nézze, mennyi sok.~- Látom. Hát nekem nem adnak?~-
131 III, 51 | bántsátok ti Toldi Miklóst. Úgy látom én, okosan cselekszik õkegyelme.
132 III, 51 | jártál el, Toldi Miklós. Látom, a legdrágább kincsedet
133 III, 63 | szólni valamiben… Én csak azt látom be ebbõl a történetbõl is,
134 III, 66 | Hát nem rossz ember. Látom néha, de vele még egyszer
135 III, 67 | Én csak hosszú idõközben látom a jó öreget, ha valami nagy
136 III, 84 | eltûnt a szemünk elõl.~- Nem látom sehol - szólt az apa elképedve. -
137 III, 84 | csúszott szalmakalapjával.~- Látom már, látom - szólt az apa
138 III, 84 | szalmakalapjával.~- Látom már, látom - szólt az apa megkönnyebbülve. -
139 III, 85 | felülkerekedtek. Hohó! Még én nem látom ilyen fekete színben a világot.
140 III, 85 | aztán hogy jöttél ki? Mert látom, hogy ott nem haltál?~-
141 III, 94 | Ritka hû barát, magam is látom - szólt a király elérzékenyülve.~
142 III, 94 | bátyádat is a hínárból. Úgy látom - kivált ha abban is igazad
143 III, 102| Szerencséjök, hogy a sötétben nem látom, miféle szerzet, hanem eltakarodjanak,
144 III, 105| jobban megtisztelve«.~Még látom lobogni a zászlókat, hallom
145 III, 122| éppen képviselõi klubokban látom.~- Hm - szólt a szolga nevetve -,
146 III, 122| volt.~- Nézze ezeket…~- Látom, pörös akták!~- De milyen
147 III, 129| boldog vagyok, mert nem látom azokat a hóhérokat… oh,
148 III, 144| nem léphetett egyik sem.~- Látom, hogy emberemre akadtam -
149 III, 146| ne menj fel!~Kihajolva, látom hogy a gyerek vadul nyargal
150 III, 148| úr az?~- Láthatja kend?~- Látom már, kérem alássan. Hát
151 IV, 1 | éppen idefelé jönnek, ha jól látom.~Csakugyan látni lehetett
152 IV, 1 | játszom többé, hagyjuk abba. Látom, hogy ez magoknak csak kín.
153 IV, 1 | máskor otthon járva, ha látom a félbehagyott napórát a
154 IV, 3 | sajátos bolond, - pedig azóta látom, hogy csak közönséges bolond
155 IV, 11 | sem tud bizonyosan), s íme látom, hogy januárius hó van.~
156 IV, 13 | nagy zálogház cédulája.~- Látom, ez a közvetítõ zálogházé,
157 IV, 13 | Amint közelebb érek hozzá, látom, hogy egy öreges férfi vetkõzõdik
158 IV, 13 | bontakozik a múlt havi dráma.~Látom a vetkõzõdõ Vandrák Jánost.~
159 IV, 20 | építõk számára), célszerûnek látom elmondani készletben levõ
160 IV, 20 | az elmebetegekkel, mert látom, finoman különbözteti meg
161 IV, 21 | tûrni a törvénykezésnél.~Látom a partecéduláról, hogy úgy
162 IV, 22 | azért sírtam, mert nem most látom elõször. Ön is sírna, ha
163 IV, 23 | az országból, de most már látom, hogy nem igaz.~- Mibõl
164 IV, 25 | közé a báldi utat.~- Ha jól látom - mondá szétnézve a teremben -,
165 IV, 27 | Csukay Mihály uram -, már látom, hogy férfi kell oda. S
166 IV, 35 | Soha.~De amint olvasom, látom, hogy: ejnye, hiszen ez
167 IV, 39 | figyelemmel, azóta meghökkenve látom, hogy ez a különös fû köztük
168 IV, 41 | legidősebbet, Milikét.~- Látom vonzódnak egymáshoz - mondá
169 IV, 41 | messze repül, tán nem is látom többé a fészkét. Minek is
170 IV, 51 | magok nagyon kíváncsiak. Látom a szemeibõl. És mert van
171 IV, 55 | egyik:~- Nagy dolog, de nem látom át, miért ne hozhatnád be?~-
172 IV, 56 | elrontója, kimentem. Hát látom, hogy az van ott felírva
173 IV, 56 | kedélyesen.~- Azt én ugyan nem látom, mert rosszak már a szemeim.
174 IV, 72 | hazáért pusztultál el.~Itt látom magam elõtt. Mintha egy
175 IV, 80 | kaszinóba az útiköltséget. Úgyis látom a képeden, hogy ezt szeretnéd
176 IV, 81 | némi türelmetlenséggel -, látom már, hogy nem hagysz olvasni.
177 IV, 82 | uzsonna táján hazakerülök, látom, hogy mind a kilenc darab
178 IV, 82 | Bemegyek a szobámba, hát látom ott az asztalon szép laskára
179 IV, 82 | feküdtek.~Utána sietek s látom, hogy halotthalványan támaszkodik
180 IV, 84 | elhűl bennem a vér, borzadva látom, hogy ott egy másik medve
181 IV, 85 | egyiknek sem lehetett.~- Látom, hogy emberemre akadtam -
182 IV, 91 | olyan szamár vagyok, aki nem látom be, mekkora szamár vagyok?~
183 IV, 97 | türelmetlenkedve. - Úgyis látom, hogy kedves hangjuk van.~-
184 IV, 97 | csak elpirultam, mert magát látom.~- Menjen, gonosz! Ó, be
185 IV, 102| beszédű ember kegyelmed! Már látom, hogy sok holdat ér nekem
186 IV, 103| tisztelt kisasszonyok. Úgy látom, nem igen lesz többé szerencsénk
187 IV, 120| szarvacskádat. Nyújtogatod már. Látom, hogy találkozni akarsz
188 IV, 121| Legalább a jó kedved, látom, megmaradt, s ez a fõ.~Õ
189 IV, 123| valóságosan megijedve, mikor látom, hogy arcán a rakoncátlan
190 IV, 127| megtaláljuk hamarjában - de ahol látom ni elõcsillanni… a tengerzöld
191 IV, 131| anachoreták, a legelsõ szentek, de látom, hogy ez nem érdekel benneteket…~-
192 IV, 133| közel értem a kõrisfához, látom, hogy egy fehér veréb ül
193 IV, 134| Tudja a fene!~No, már látom, hogy itt semmire se megyek,
194 IV, 137| már álmos is vagy, amint látom, aprók a szemeid. Eloltsam
195 IV, 142| lesz még? Hátranézek, hát látom, hogy egy ördög üget egykedvûen,
196 IV, 151| Eszméletnél vagyok s mégis látom. Valóban ott áll nagy füleivel,
197 IV, 152| hogy honnan dobták, s ím látom dühös gesztusokkal a fa
198 IV, 152| lennie valahol, bár nem látom.~- Ejh - kiáltottam fel
199 IV, 152| a Barcsóék szakácsnéját látom kilépni egy nagy, kék köteggel
200 IV, 152| vége, lehullt a lepel, s látom a maga meztelenségében szerencsétlenségemet.
|