Rész, Fejezet
1 1, 2 | városba, nem a börtönbe, hanem hozzám - szolgálni.~A kisleány
2 1, 3 | együtt - ha még hû maradtál hozzám:~holtig szeretõ Péteredhez.«~...~
3 1, 4 | atyám: nézz rám, szólj hozzám! Én vagyok itt, nem ismersz?~
4 1, 4 | apjától. Õ örömmel adta hozzám, s ha a titokszerû levél
5 1, 5 | nemes vármegyék táblabírája. Hozzám ne merészeljen nyúlni senki.~
6 1, 8 | ellenkezõ pártálláson vannak. Ha hozzám látja bemenni valaki most,
7 1, 8 | atyám! nézz rám, szólj hozzám! Én vagyok itt, nem ismersz?~
8 1, 9 | esténkint, amikor mindig hozzám jössz vacsorára, szögrõl-végrõl
9 1, 9 | méltóztatott megjegyezni hozzám: »Ma nagy kedvem van kissé
10 1, 9 | Ez igaz. Teléry gróf írt hozzám egy udvarias levelet.~-
11 1, 9 | tettem neki, amidõn így szólt hozzám: »Látogasson meg egyszer,
12 1, 9 | gróf e szempillantásban hozzám ugrott, kezét fölemelte,
13 1, 9 | mintegy átszûrõdve csapott hozzám a gróf hangja: »Isten hozta,
14 1, 9 | s feltûnõen nyájas volt hozzám. De ebben a nyájasságban
15 1, 9 | esténkint, amikor mindig hozzám jössz vacsorára, szögrül-végrül
16 1, 11 | még, hogy a pap titokban hozzám jár. Nyilván ma reggel is
17 1, 12 | közt. Éppen ma érkezett hozzám Thököly Imre uram képében
18 1, 12 | esik le egyszer, jöjjön hozzám, én is fölemelem.«~Szavának
19 1, 14 | szemrehányásain, melyeket hozzám intéz, és szeretném önt
20 1, 15 | õket csillapítani.~- Aki hozzám közel ér, halál fia! - ordítá
21 1, 18 | nagy rizikó! Hátha nem jön hozzám?~- Ostoba vagy! Legrosszabb
22 1, 18 | Hát nem felel? Nem szól hozzám?~- Álom volt - rebegte Erzsike. -
23 1, 18 | lett egyszerre olyan hideg hozzám?«~És a hatodik érzék azt
24 1, 18 | már ma van. Tegnap talán hozzám is jött volna, ha megkérem?~-
25 1, 18 | Tetszettem és nem jött volna hozzám. Ebbõl logikailag azt következnék…~-
26 1, 18 | most, miután nem tetszem, hozzám jönne.~Erzsike féloldalt
27 1, 18 | megértesz. Plange barátom hozzám jött és így szólott: »Ösmerem
28 1, 19 | kiáltja: »Közel ne jöjjön hozzám, mert megint összetapos.«
29 1, 19 | szemmel tartok, beállított hozzám a múlt héten és megkérte
30 1, 19 | harmadik és utolsó rendeletét hozzám! Nem bánom én, behunyom
31 1, 19 | magában: »Bolondot tettem, nem hozzám való õ!« S újra elkezdett
32 1, 20 | Segítségért kiáltok, ha hozzám nyúl.~- Ugyan ne okoskodj.
33 1, 20 | ugrott félre.~- Jaj, ne nyúlj hozzám. Az nem szabad! Inkább leülök,
34 1, 20 | szemeivel, meleg szavával: »Légy hozzám õszinte, Pista«, meglágyította,
35 1, 21 | a füledbe; hajolj idébb hozzám; így ni, hogy az a mamlasz
36 1, 23 | Vérleányok közt szebb is volt, hozzám illõbb is volt, de mégis
37 1, 23 | Sohasem fogom elfelejteni a hozzám való szívességét.~No, de
38 1, 23 | a leány közelebb lépett hozzám, s halkan mondá, anélkül,
39 1, 23 | neki!~Azután visszatért hozzám s újra elkomolyodott, kinyitotta
40 1, 23 | megfordult, egészen közel lépett hozzám, úgy, hogy a leheletét éreztem.
41 1, 23 | lecsillapodott, így szólott hozzám:~- Vasárnap Krizsnócra megyünk,
42 1, 25 | becsülni, és szívesen jön is hozzám.~A gróf dühbe jött, elsápadt
43 1, 26 | jött nagyszakállas urat, s hozzám vezette: Borcsánszky György;
44 1, 26 | mivel olyan õszinte volt hozzám, és mert jóért jót várj,
45 1, 27 | Krúdy.~- Nem adhatná be hozzám írásban? - vágott a szavába
46 1, 28 | semmi. Hallod-e, cimborkám (hozzám fordult szelíden, szeretettel),
47 1, 29 | istenem! Nem mászik az fel hozzám? Jaj, mindjárt szörnyet
48 1, 29 | talentumomnak. Ha hitelezõk jöttek hozzám, énekeltem nekik valamit,
49 1, 31 | lábával toppantott.~- Ne szólj hozzám, ha az életed kedves! Hanem
50 1, 32 | báró Krapotka Oszkár hozta hozzám annak idején titoktartás
51 1, 32 | harcoltam, most egyszerre benyit hozzám a hazugság egy kétezer holdas
52 1, 34 | hogy ha ilyen közel áll hozzám, betakarjam az arcomat kendõvel,
53 1, 35 | õfelségének, mire így szól hozzám: Hagyja csak, maradjon önnél.
54 II, 3 | itt, holnap meg átjössz hozzám. Mari úgyis meghagyta: elhozzalak.
55 II, 5 | Az lett a dologból, hogy hozzám jöttek konzíliumra - folytatá
56 II, 5 | Mit akar? Mit támaszkodik hozzám, ha részeg.~- Hiszen, kérem,
57 II, 7 | ha eljöttél, hát gyere hozzám. Majd iszunk, ha úgy szereted
58 II, 9 | szívéhez, azután eljött hozzám és azt mondta nagy alázatosan,
59 II, 9 | legény koromban nem akartak hozzám adni szülei. No, útközben
60 II, 10 | Adieu, parti! - szólt hozzám Samu. - Legalább félórával
61 II, 14 | pedig egészen derülten szólt hozzám az ebédnél:~- No, öcsém!
62 II, 15 | összevissza.~Közelebb lépett hozzám, megfogta kezemet.~- Látja
63 II, 18 | annak híre.~Egy este beállít hozzám Vankovics, (talán így hítták?)
64 II, 21 | Istenem, milyen jó vagy te hozzám.~A gyermek egészen elérzékenyült.
65 II, 21 | Rosszabb is lehetett volna hozzám, mint amilyen volt - mondá
66 II, 24 | díványra ülve -, nem jöttél hozzám, én látogatlak meg; igazad
67 II, 24 | eljõ az a leány - jöjjön be hozzám.~Sárika eljött másnap. A
68 II, 25 | egész magisztrátus eljött hozzám tisztelegni. Még vidékrõl
69 II, 33 | éreztem, hogy a fiatalember hozzám simul és egészen rám támaszkodik -
70 II, 34 | rosszul volt, és így szólt hozzám: Meg fogod látni, ha isten
71 II, 34 | oly nagyon ragaszkodott hozzám, elszomorított. Hanem ezen
72 II, 34 | éppoly mértékben növekedett hozzám, mint az én gyûlöletem.
73 II, 34 | Néhány kérdést intéztek hozzám, melyekre könnyen feleltem.
74 II, 35 | magamon elvonulni, midõn Dupin hozzám e kérdést intézte.~- Egy
75 II, 36 | magánszobájába hítt, s így szólt hozzám: Dick, én önt becsületes
76 II, 36 | midõn Viellent úr így szólt hozzám: Ej, ej, nem szép öntõl,
77 II, 38 | gúnnyal.~- Õ tegnap beszállt hozzám. S én, mint minden vendégemmel,
78 II, 43 | a múlt hetekben megjött hozzám az adakozási ív egy honvédmenház
79 II, 43 | szeme megtelt könnyekkel, hozzám jött, kezet csókolt s megkért,
80 II, 46 | durva, igen durva lenne hozzám.~Fanny sírva fakadt.~A báróné
81 II, 54 | dühe elõl, ha külsõleg is hozzám hasonlónak láttatol.~A basa
82 II, 60 | boldogult férjem szólana hozzám a másvilágból a levelek
83 II, 60 | Erre, erre! Vezessétek hozzám.~Katica megrettent a hangra,
84 II, 60 | vagyonkájával együtt el fogja õt hozzám szállítani.~VII. BEFEJEZÉS~
85 II, 75 | ideálom egészen közel hajolhat hozzám, ha megszólítom, mert másképp
86 II, 85 | én uram, Guyon így szólt hozzám, amint a vár elé értünk:~-
87 II, 89 | következõ levelet intézte hozzám:~Uram!~Elégettem - volt
88 II, 89 | ízben meghíni reggelire hozzám. Oh, milyen boldog voltam,
89 II, 99 | itt? Ki ön? ön szólt itt hozzám hazám nyelvén?~- Én, uram!
90 II, 101| napjában kétszáz ember intézett hozzám. Idegessé tett: eleinte
91 II, 110| mutassa be nekem, hozza el hozzám holnap.~Meg is kísértette
92 II, 114| leckérõl s meghíttam ebédre hozzám.~Ebéd alatt így szóltam
93 II, 114| már szabad bejárásod van hozzám. Vasárnaponkint nálam ebédelsz
94 II, 117| emlékszem, éppen ma ígérkezett hozzám Mr. Clark, az amerikai nagykövet.
95 II, 118| Szegedi Napló«-t délben, mikor hozzám jön, rendszerint õ hozza
96 II, 118| olyan kevélyen lépegetsz be hozzám, mintha valami fejedelem
97 II, 123| hozzájuk:~- Nos, melyitek jön hozzám?~A gyermekek húzódozva vonultak
98 II, 127| itt? Ki ön? Ön szólt itt hozzám hazám nyelvén?~- Én, uram!
99 II, 130| becsülettudással bekopogtak hozzám s megkérték a kezemet a
100 II, 132| így szólt a kis Katica hozzám egy este, midőn a kandallóban
101 II, 136| szõlõ a gazdám asztaláról hozzám kerül, én adok neked egy
102 II, 140| nem tudom, mi a kõ ütött hozzám! Ideges voltam; irigy, elégedetlen
103 III, 1 | többiek, ön jobban illik hozzám, mint a többiek. Szeressen
104 III, 1 | hagyjon el, maradjon jó hozzám, fogadjon el a maga… oh,
105 III, 1 | esténkint, amikor mindig hozzám jössz vacsorára, szögrül-végrül
106 III, 2 | meleg kezed van. Eljössz-e hozzám?~A gyermek a csizmáit nézte
107 III, 2 | asszonytól: »Hû maradsz-e hozzám?« Vér Klára így szólott: »
108 III, 2 | Szücs Pali, jöhetsz már te hozzám kontraktust csinálni!~A
109 III, 5 | meleg kezed van. Eljössz-e hozzám?~A gyermek a csizmáit nézegette
110 III, 14 | héten egy nap eljöhetsz hozzám. Reggel tízig otthon szoktam
111 III, 14 | Vonakodva és kedvtelenül jött hozzám! Szépen, divatosan volt
112 III, 22 | csináltatnom. Holnap ugye elküldöd hozzám a szabót?… Mennyire örülök!~-
113 III, 25 | kiösmernél… tudom, eljönnél hozzám.~- Nem biz én! - veté oda
114 III, 47 | Bodrim, gyere ide… siess ide hozzám.«~Az vissza is jött nyájas
115 III, 50 | eleven madarat akartam.~Hozzám simult, ránéztem s csodálatos
116 III, 56 | volt ez a szöszke, mikor hozzám hozta az apja, most valóságos
117 III, 57 | kezein.~- Jaj, ne nyúljon hozzám most - mondja enyelegve,
118 III, 57 | berontott.~- Maga ne nyúljon hozzám - szólt a sógorom sötéten. -
119 III, 58 | mondja. - Tegnapelõtt benyit hozzám egy fiatal ember, Rosenblüh
120 III, 67 | Évtizedek elõtt jött elõször hozzám, akkor még jómódú ember
121 III, 67 | aztán. Egy napon beállít hozzám vígan, örömragyogó arccal.~-
122 III, 67 | elõtt e szavakkal nyitott be hozzám:~- Ez a walesi herceg megtetszett
123 III, 77 | pedig legott át kell vinni hozzám, mert itt rettenetes háborodás
124 III, 79 | akkor?~- De hát miért jössz hozzám? - kérdi az államtitkár
125 III, 79 | kép. Nem hasonlított az hozzám egy csöppet sem; az igazgató
126 III, 82 | bocsátkozott volna.~Egy nap hozzám jött az öreg Hortiné… valami
127 III, 87 | virtus-cselekedete közelebb hozta hozzám. A huszonkét lediktált jegyzõkönyv
128 III, 90 | temetése után két napra eljött hozzám a püspök jól táplált titkára
129 III, 90 | A szegény püspök eljött hozzám a kerti lakba (mert ott
130 III, 92 | egy jó barátom így szólt hozzám:~- Nem jössz ki ma Demjénfalvára?~-
131 III, 96 | ahogy mondod, hát eljöhetnél hozzám feleségül.~Ágnes a kezére
132 III, 96 | kedves bolondom! Fiatal vagy hozzám, vagyonod is kevés, aztán
133 III, 100| Mikor eljöttem, aznap hozzám sompolyog titokzatosan: - »
134 III, 102| midõn az alispán odaszólt hozzám.~- Igaz, igaz. Hiszen én
135 III, 102| második felvonás alatt benyit hozzám a Ferdinánd király komornyikja,
136 III, 102| veszem a lelkemre.~Eközben hozzám fordult nagy pátosszal:~-
137 III, 112| volt rajta a cím.~Azután hozzám lépett, és súgva kérdé:~-
138 III, 115| elhatározással szólt:~- Hajoljon le hozzám!~- Mit akar?~- Lejjebb…
139 III, 129| kalappal beszédet intézett hozzám, melyet ezzel végzett be:~»
140 III, 129| is. Éjfélkor bezörgetett hozzám a részeg gazember, és felköltött,
141 III, 129| két kortes csatlakozott hozzám, kik hangulatcsinálásra
142 III, 130| valamivel közelebb lépett hozzám. Azt hittem, torkon ragad,
143 III, 130| tette, csak azért lépett hozzám, hogy lehajoljon nagy szuszogással,
144 III, 138| Írta: maga a vőfély~1884~Hozzám jön a minap Bajomi Marci,
145 III, 138| mint az apámnak.~Hát Marci hozzám jön a minap:~- Hol jársz
146 III, 138| szemekkel nézve õket, odahajolt hozzám:~- No, ugye összeillõ pár?~-
147 III, 142| a miniszteri rendeletre, hozzám fordult:~- Csináljon valamit,
148 III, 142| az.~Egy estefelé benyit hozzám a fõjegyzõ bácsi. Ez volt
149 III, 142| No, hát akkor gyere be hozzám tarokkozni kisegítõnek.~-
150 III, 148| amint mondod, hát eljöhetnél hozzám feleségül.~Ágnes a kezére
151 III, 148| kis bolondom! Fiatal vagy hozzám, vagyonod is kevés, hát
152 IV, 1 | sóhajtá, s úgy csúszott hozzám még közelebb, mint egy kígyó. -
153 IV, 1 | beszélgetni néhány paraszttal, õ hozzám lépdelt, és megszólított.
154 IV, 8 | megpróbálunk valamit. Küldje ide hozzám! Sok szaladgálni való lesz
155 IV, 24 | Szétnézek, hogy ki szólt hozzám, a pajtásom, az öreg Dumas
156 IV, 32 | benneteket, jõjj el hát hozzám a võlegényeddel még e héten.~
157 IV, 45 | behunyva -, maga õszinte volt hozzám, én is õszinte leszek, de
158 IV, 45 | adakozónak ösmer. Mindenki hozzám fordul, mindenki tõlem vár
159 IV, 48 | s így szólt:~- Jöjjön el hozzám három nap múlva, egy kérdést
160 IV, 51 | fél bizonyíték. Hozza fel hozzám azt a könyvet.~- A könyvet? -
161 IV, 56 | hítták!… Hát amint mondom, hozzám lépett Guyon, és vállon
162 IV, 61 | Nagy János bácsinak, mégis hozzám küldte mindjárt másnap az
163 IV, 62 | uram.~- Hallgatom önt.~Hozzám lépett egészen közel, és
164 IV, 64 | kinézni, akit szeretek, s akit hozzám nem adtak a szegénységem
165 IV, 68 | mondja azt?~- Egy úr jött hozzám annak idején, kevéssel a
166 IV, 69 | azután kevély arccal fordult hozzám:~- Úgy bizony. Ez is az
167 IV, 77 | Én is tudom. Eljön kend hozzám csõsznek. Kommenciója lesz,
168 IV, 83 | tarisznyáját, így szólt hozzám:~- No gyerek, akarsz-e úr
169 IV, 83 | barát (a gróf gyóntatója) hozzám lépett, s barátságosan kérdé:~-
170 IV, 85 | Istenem, istenem, hajlítsd hozzám a szívét! - Így fohászkodott
171 IV, 90 | egy nyári estén beállított hozzám egy öregúr, akit igen jómódú
172 IV, 92 | s mindig közelebb simult hozzám. Éreztem, hogy szeretem,
173 IV, 92 | meg a hadnagyot.~A leány hozzám hajolt és megcsókolt.~A
174 IV, 97 | ez a kisebbik! (És most hozzám lépett Gábel bácsi, megsimogatván
175 IV, 97 | Tudja mit, Gábel úr, adja hozzám magyar szóra, cserébe. Hadd
176 IV, 100| jövök - szólt izgatottan.~- Hozzám? - dadogtam. - Hisz már
177 IV, 101| árthatna atyámnak, jöjjön hozzám, én rendbe hozom azt úgy,
178 IV, 101| beállított.~- Jöjjön be hozzám - hívta nyájasan az úrnõ.~-
179 IV, 115| ellenség falanxain, és eljuthat hozzám.~Mindjárt másnap jött megint
180 IV, 117| beszélt.~Egy este így szólt hozzám:~- Hallja ön künn a kertben?~-
181 IV, 117| minél jobban vonzódott hozzám õ, nekem annál inkább visszatetszett.
182 IV, 117| ingerelt, amikor így szólt hozzám:~- Ne menjen. Maradjon itt.
183 IV, 120| amiért semmi jelét nem adja a hozzám való ragaszkodásának…~De
184 IV, 121| Herke Jani még aznap este hozzám hozta a kis batyuját, a
185 IV, 121| találkozásom az utcán… megígérte, hozzám jön ma este… hiszen érted
186 IV, 131| időközben, egy reggel így szólt hozzám:~- Sürgönyt kaptam az este,
187 IV, 132| nappal halála elõtt így szólt hozzám:~- Érzem, hogy meghalok,
188 IV, 133| szép kis Mariska így szólt hozzám:~- No, híres, üsse le azt
189 IV, 133| nyugodt malíciával lépett hozzám, megveregetve a vállamat:~-
190 IV, 138| megtéríted ott a lakosokat hozzám.~- Milyen minõségben menjek? -
191 IV, 142| Hiszen elõbb-utóbb úgyis hozzám kerül a Plutó bõre.~De a
192 IV, 142| másvilágra.« Soha senki hozzám nem szólott még ilyen nyájasan.
193 IV, 142| sem voltam rest, mihelyt hozzám ért a pokolbeli lovag, felugrottam
194 IV, 144| névnapot jött köszönteni hozzám s még evett is, de mennyit!
195 IV, 147| kísértet közelebb lépkedett hozzám (jaj, most mindjárt végem
196 IV, 149| de gyertek aztán vissza hozzám.«~Tógyer, a Nástya nagybátyja (
197 IV, 151| szemmel, félénken benyitott hozzám a Berci. Amnesztiát jött
198 IV, 152| a bokrétát. Gyakran jár hozzám és vagy kétszer volt ebéden
199 IV, 152| Borzasztó, borzasztó!~Barcsó hozzám lépett:~- Olyan fehér vagy,
200 IV, 152| Estefelé az apósom nyitott be hozzám, hogy lebeszéljen a dologról,
|