Rész, Fejezet
1 1, 3 | meg a - lutri által.~Örzse néni korán reggel felgubbaszkodik
2 1, 3 | álmosan méri, addig az Örzse néni pergõ nyelve adja szaporán
3 1, 3 | kér, Kata ángyom, Örzsi néni édes testvére, a falu túlsó
4 1, 3 | igazi »alkotmányt«.~Örzsi néni nagyot bólint vén fejével,
5 1, 3 | oda szemrehányólag Örzse néni, nem helyeselhetvén senki
6 1, 3 | dolmány alatt, hogy Örzse néni nyelve elõtt kiálljon a »
7 1, 3 | szenvedélyes lutrirakó volt, Örzse néni talán ez okból álmodott
8 1, 3 | 33, 74.«~Éppen az Erzsók néni megálmodott számai, amiket
9 1, 3 | pedig ott ül a falócán Erzse néni, mellesleg fonással ügyesbajoskodván,
10 1, 3 | Egyet perdül az orsó. Erzse néni lélegzetet vesz, aztán folytatja,
11 1, 12 | KOLDUSDIÁK~1885~I. FEJEZET~DOBOS NÉNI ÉS DIÁKJAI~Ezelõtt valami
12 1, 12 | bent az udvarban a Dobos néni lakása, s távolabb a diákszobák.
13 1, 12 | professzor uraknál.~A »Dobos néni férje«, mert bizony csak (
14 1, 12 | II. FEJEZET~HOL VETTE A NÉNI A KÉT KOLDUSDIÁKOT?~Azt
15 1, 12 | indulatú ember vala.~Dobos néni Krucsaytól szokta vásárolni
16 1, 12 | bekéredzkedtek a kastélyba.~Dobos néni bent alkudozott a sertésekre
17 1, 12 | fel vagyok indulva.~Dobos néni maga is meg volt indulva,
18 1, 12 | vonzalmat tanúsított Dobos néni iránt. Jók, szófogadók,
19 1, 12 | kanállal szedi majd fel Dobos néni!~De a Pista gyerek sem rest…
20 1, 12 | szorított a győzővel, Dobos néni elérzékenyülten könnyezett,
21 1, 12 | gyerekek - hajtotta Dobos néni, kinek nagy kedve telt a
22 1, 12 | fõvel jártak-keltek, s a néni bezárkózott a szobájába
23 1, 12 | idõktõl fogva hitelbe szedte a néni a sertéseket. Az adósság
24 1, 12 | alkalmazni fogja Dobost, a néni meg majd csak eltengõdik
25 1, 12 | amint hol a bácsi, hol a néni kapta õket kézre, s beszélt
26 1, 12 | tudott.~- Isten áldja meg, néni! Isten áldja meg, kom’asszony! -
27 1, 12 | fel ijedten. - A Francka néni! Jaj, istenem, emlékszem
28 1, 12 | Jaj, édes kedves Francka néni!«~- Örüljön, kisasszony -
29 1, 12 | mintha akár éppen Francka néni figyelmeztetné valamely
30 1, 12 | hangjával: »Isten hozta, Dobos néni!« - s megölelné, megcsókolná
31 1, 12 | mint karolta fel õket Dobos néni, hogy nyerte el Pista a
32 1, 18 | mit akar? Akar valamit? A néni a kocsiládácskában hagyta
33 1, 18 | megrángatta a karját.~- Néni, néni keljen fel! Hadd beszéljem
34 1, 18 | megrángatta a karját.~- Néni, néni keljen fel! Hadd beszéljem
35 1, 18 | el, mi történt.~Az öreg néni, aki a jobbik fülén feküdt,
36 1, 20 | az alsóbb osztálybelit »néni« helyett.) Hol jár erre
37 1, 22 | kemencében.~- Jól van, jól, néni - hagyta rá a doktor szórakozottan.~
38 1, 22 | magával beszélni, Rebék néni!~A szikár, magas anyóka,
39 1, 23 | Eresszen el, Piroska néni, mert megharapom - fenyegetõzék
40 1, 31 | nyugalmazott kulcsárné, a Francka néni, az egyetlen asszony, aki
41 1, 33 | fölséges káposztákat fõz Ágnes néni, egy sor füle, egy sor orrja,
42 1, 34 | alatt született ez a Máli néni. Oly helyre vette be magát,
43 1, 34 | szájának kellemetes.~Máli néni az egyetlen rokona Katicának,
44 1, 34 | kis paskortára.~Maga Máli néni is hol-hol bekukkan a boltba.
45 1, 34 | Apró. - És mivégre? ~Máli néni ravaszul mosolygott. Pedig
46 1, 34 | Katit? ~- Hát kihez?~Máli néni csípõjére vágta a kezeit,
47 1, 34 | Istentõl függ - jegyzé meg Máli néni ájtatos szemekkel.~- Az
48 1, 34 | Katit erre az idõre Máli néni vette magához lakni. ~A
49 1, 34 | a szemével, hátha a Máli néni is valami asszonyruhába
50 1, 34 | ostoba föltevés, mert Máli néni orra alatt csakugyan tenyészett
51 1, 34 | ha úgy kívánja - a Máli néni.~- Nekünk úgy sincs most
52 1, 34 | lengyel, hisz ez a Máli néni gazdája, a Máli néni pedig
53 1, 34 | Máli néni gazdája, a Máli néni pedig nagynénje a leánynak,
54 1, 34 | ellenezte, sógorasszony. ~Máli néni ájtatosan emelte szemeit
55 1, 34 | megörült, mert tudta, hogy Máli néni mit fog tanácsolni.~- Azt
56 1, 34 | teszed, édes lányom. A Máli néni okos perszóna. Bízvást megfogadhatod,
57 1, 34 | kiáltott az anyókának:~- Hej, néni, néni, álljon meg egy szóra!~
58 1, 34 | anyókának:~- Hej, néni, néni, álljon meg egy szóra!~Az
59 II, 3 | nénire is, jóllehet Máli néni talpig derék asszonyság,
60 II, 3 | pogányszívû rossz rokon Máli néni.~Dehogy rossz rokon, dehogy...
61 II, 3 | mégis fölfedezte. Máli néni sem látta vagy hallotta
62 II, 3 | csemegének uzsonna után Máli néni vendégei számára, kiknek
63 II, 3 | hanem - tetszik tudni, Máli néni nagyon erényes asszony volt,
64 II, 3 | szél nem fújja - felel Máli néni s ezer ráncú arcán igazi
65 II, 3 | Addig-addig röpködött a jó Máli néni pletykája szanaszét, mint
66 II, 3 | ne említsek - a jó Máli néni gyakran jár át kedves, szerencsétlen
67 II, 3 | légynek sem vét szegény Máli néni.~
68 II, 4 | kritika alá kerül a toalett. A néni is beleszól a dologba, s
69 II, 6 | mesterséggel mikor a jó néni semmit sem gyanított, összehítt
70 II, 17 | sóhajjal felelt.~- Majszterné néni - feleltem vakmerõn -, a
71 II, 17 | elámulástól.~- Ah! Majszterné néni - kiálték fel -, itt nagy
72 II, 21 | Ugye éhezel?«~A Klári néni Miklós fia vásott, gonosz
73 II, 21 | Zsuzsi pajkoskodott, Klára néni Örzsit verte meg, mert õ
74 II, 21 | napra rosszabb lett. Klári néni Miklós abbeli panaszára,
75 II, 21 | elhagyottabb, nyomorultabb.~Klári néni egy napon rosszul érezte
76 II, 21 | gyógyszertárából.~Klára néni estefelé behívatta Örzsikét,
77 II, 21 | de az éjszakától félek, néni. Éjjel kellene visszatérnem.~-
78 II, 21 | engem, néz reám...«~- Igen, néni, én szót fogadok. Elmegyek
79 II, 21 | õrködni fog fölöttem.~Klára néni még egyszer szívére kötötte,
80 II, 21 | az éjfél. Szegény Klári néni ugyancsak várja otthon az
81 II, 21 | villogó szem. Az a Klári néni szobája. Aztán visszaemlékezett
82 II, 21 | el fogja-e hinni Klári néni, ha megmondja, hogy csak
83 II, 21 | orvossággal is elkésett, a Klára néni haragja iszonyú lesz.~A
84 II, 21 | Meghalt! Meghalt!~Klári néni csakugyan meghalt, szokásos
85 II, 21 | foglalkozott szegény Klára néni ezzel az imádságos könyvvel.
86 II, 21 | százasokkal és ezresekkel.~Klára néni az igénytelen külsejû imakönyvben
87 II, 26 | rossz tulajdon van. A Máli néni nevenapjára küldött bokréta
88 II, 26 | úgyhogy a szegény Máli néni félnapi köhögési rohamba
89 II, 29 | olyan mosolyféle szalad át. Néni aztán orrára teszi a pápaszemét,
90 II, 29 | megzavarni kívánván a Máli néni ebéd utáni szundítását.
91 II, 29 | ellensége, papa, mama és Máli néni egyaránt, õk csak gúnyolják
92 II, 29 | édespapa, a kedves Máli néni és a legkedvesebb mama ajándékkal
93 II, 37 | szolgálót felkölteni.~- Örzsi néni - mondja neki -, keljen
94 II, 46 | midőn hozzájutott a jó öreg néni révén otthon, ki ha Fanny
95 II, 46 | Lacikával.~- Mi baja, Máténé néni? - szólítá meg a síró asszonyt
96 II, 46 | élete.~- Ne mondja, Máté néni, az isten szerelmeért! -
97 II, 46 | sincs.~- Hozok én, Máté néni, rögtön. Csak menjenek be
98 II, 46 | kell hívatni azonnal Máté néni.~- Itt volt már a szegények
99 II, 46 | Mennyibe kerülne az, Máté néni? - kérdé Fannyka, és szemei
100 II, 46 | zsebébõl. Siessen, Máté néni, a patikába. Vagy táj jobb
101 II, 60 | házmesterné, a jó Szabó néni közbe nem veti magát egyszer-másszor,
102 II, 95 | árulni Dunaföldvárra.~Tóbiás néni, hórihorgas, ragyás öregasszony,
103 II, 95 | sóhajok fakadnak.~Tóbiás néni csakhamar behízelegte magát
104 II, 97 | hogy még talán Keméndy néni sem talál rád, de sohasem.~-
105 II, 115| nézte, nem-e ejt le valamely néni, ki a sátorban árul, egy-egy
106 II, 116| kipirosodott, amint Rózsa néni puha kezeivel megsimogatta;
107 II, 116| szarka. Hogyne, mikor a Rózsa néni olyan jól tud az õ nyelvén
108 II, 116| kellene még...~Mikor Rózsa néni kimegy, hogy tejeskását
109 II, 116| Válassz magadnak!~Rózsa néni belépett a tejes bögrével.~
110 II, 123| Hát még? - mondja Kazay néni mosolyogva. - Valakit megint
111 II, 126| szegény leány futott. Erzsók néni megállította.~- Mit tudsz?
112 II, 126| ráolvasott a manóra.~Zsuzsi néni, a fõkapitány testvére,
113 II, 126| elkerülte volna. Zsuzsi néni a kamrába zárkózott, Szûz
114 II, 126| hirtelen kialudt és Zsuzsi néni halálra ijedten a következõ
115 II, 126| történt ezután.~Reggel Zsuzsi néni beszélt az öccséhez.~- Édes
116 III, 2 | lelkem?~- Nem igaz, Zsuzsi néni! Jó asszony az, ha szép
117 III, 2 | fölrázott mindnyájunkat a Mari néni sikoltása a szomszéd szobából.
118 III, 2 | kisleánykának lett valami baja. Mari néni szétbontott hajjal ott feküdt
119 III, 19 | került, vagy ha a bácsi, néni elfelejtvén cukrot hozni
120 III, 19 | sóhajtottunk a bácsi és néni felé, kik elkényeztettek
121 III, 30 | AZ ÖREG PRIKLER NÉNI~1882~Az »Entreprise des
122 III, 30 | Példának okáért az öreg Prikler néni, a Kerepesi út egyik földszinti
123 III, 30 | vágyott a derék Prikler néni!~Kilencvenöt forint is valami
124 III, 30 | lény, aki iránt Prikler néni érdeklõdik. Hát ez ugyan
125 III, 30 | rokon? Oh, nem, Prikler néni rokonai régen meghaltak.
126 III, 30 | mindennap megláthatta Prikler néni ezt a nevet az újságában.
127 III, 30 | ez egyszer meghal!~Mert a néni szerint a temetés minõsége
128 III, 30 | jöttek, mentek, a Prikler néni 95 frtja immár négy év alatt
129 III, 30 | kivittek már, s az öreg Prikler néni még mindig ott volt látható
130 III, 30 | ember suhant el mellette.~A néni ránézett. Ismerõsnek tetszett
131 III, 30 | közeli lámpából az arcára. A néni megösmerte:~- Károly! -
132 III, 30 | harmadnapra, mikor Prikler néni reggel fölébredt, meg volt
133 III, 43 | legborzasztóbb állapotba - hogy õ »néni«. Nem szeret többé, lemond.
134 III, 51 | nyájasan:~- Gyere be no, öreg néni, beszéld el a többit is.~
135 III, 54 | barátjának.~A derék kulcsár néni nem hitte el a történetet -
136 III, 56 | egy-két hétre, maga Molnár néni fogta elõ valahol az utcán,
137 III, 56 | gyúltak ki az ábrázatán.~A néni megkérdezte, hogy van megelégedve
138 III, 56 | szemeiben, annyi bánat, hogy a néni elfordult, nem nézhetett
139 III, 56 | menni, fiacskám?~- Elmegyek, néni… mert…~Végigsimította sovány,
140 III, 56 | mappáját.~- Mert már elmegyek, néni… - tette hozzá zavartan,
141 III, 56 | Az udvarra is kikísérte a néni, s ott maga gombolta be
142 III, 71 | Kellemes vénasszony volt Ágnes néni, s nagy tiszteletben részesült
143 III, 71 | lármázta tele a falut Ágnes néni, hogy az éjjel, mikor megszomjazván,
144 III, 71 | Képzelõdés volt, Ágnes néni… - mondta neki a tanítóm.~-
145 III, 71 | még mosolygott is Ágnes néni.~Hanem úgy harmadnapra,
146 III, 75 | szegezve.~- Azt, hogy a Borcsa néni nem halt meg.~- Mit beszélsz?~-
147 III, 75 | modort tanúsított Borcsa néni iránt.~Abba hagytam hát
148 III, 75 | meg Károly bácsi. A Borcsa néni künn a kertben van.~*~Ezt
149 III, 82 | Eltört a mécses - Horti néni fuldokló zokogásba csapott
150 III, 83 | ösmerhette, mert csak »Francka néni«-nek szólította. (Som Franciska
151 III, 91 | többé a fejembõl a »kis néni«. Csodálatosan növekedett
152 III, 91 | is olyan csúnya ez a kis néni!«~Egy hónap múlva már nem
153 III, 96 | nénit látogatta meg. (Mari néni sehogyse tudta elképzelni,
154 III, 114| asszonyság.~Amit az öreg Máli néni akar, az történik mindenben.
155 III, 114| mindenben. Mert az öreg néni fia a polgármester a városban,
156 III, 114| kis öleb szeret, azt Máli néni is szereti. Mert az oktalan
157 III, 114| nyakán, s a szalagon Máli néni monogramja.~A legutolsó
158 III, 114| legutolsó napokban Máli néni megígérte a szomszédból
159 III, 114| homálynak, fölösmerte Murzut, a néni kedvenc ölebét.~Ott feküdt
160 III, 114| nyakszalagot, amit Máli néni saját kezeivel hímzett,
161 III, 114| Szent isten, ez a Máli néni hangja! - csak annyi ideje
162 III, 114| az ott?~- Én vagyok, Máli néni, kezét csókolom.~- Mi lelte,
163 III, 114| egy bokrétát kössön Máli néni számára.~- Köszönöm, fiacskám!
164 III, 114| a Murzut?~- Nem láttam, néni - mondá a fiatalember fázékonyan,
165 III, 114| Az istenért, menjen be néni, mert megfázik, a Murzu
166 III, 114| ez a csapás - mondá Máli néni távozóban. Folytonosan kiabálva
167 III, 114| Hiszen ma fogja ajánlani Máli néni a fiának.~Este úgyszólván
168 III, 114| Félénken nyitott be.~Máli néni az ágyban feküdt fehér vánkosok
169 III, 114| beszélni Aesopus óta. A néni meg nem ösmeri meg, kivált
170 III, 114| kisütött az öröm napja. Az öreg néni nyakába borult Ajtányinak,
171 III, 114| tettünk a tûzre, Murzukám.~A néni megint boldog lett, s Ajtányinak
172 III, 114| kortes-lakománál ültek, melyet a néni adott, benyit a szobalány,
173 III, 135| JOHANKA NÉNI, FRANCKA NÉNI ~ÉS KERESZTAPÁM~
174 III, 135| JOHANKA NÉNI, FRANCKA NÉNI ~ÉS KERESZTAPÁM~1884~Oh
175 III, 135| uzsonnára.~A vézna Francka néni szigorúbb volt, minden alkalomkor
176 III, 135| látok.«~A kövér Johanka néni azonban legott védelmemre
177 III, 148| diskurzus, ahogy egy okos néni szokott beszélgetni a bohó
178 III, 148| nem volt süket, sem Mari néni nem volt ideges, de igen
179 III, 148| nénit meglátogatni.~Mari néni sehogy sem bírta elképzelni,
180 III, 148| fölemelte a magáét Mari néni a csípõire rakván a kezeit.~-
181 III, 148| kedélyesen.~- Hol jártál, kis néni?~- Hol jártam? A fõispáni
182 IV, 41 | hétig, de ha a mama és a néni elmegy, akkor csak Mária
183 IV, 95 | Nyilván oda akart jönni a néni gazdaasszonykodni mert -
184 IV, 137| eszméi.~A Mari húgocskám~Máli néni ezalatt fölhozta az uzsonnát.
185 IV, 137| üldögélt még a minap.~Máli néni az õ édes meleg hangján
186 IV, 137| szolgáló megterít« - mondá Máli néni. - János úrnak azonban nem
187 IV, 137| harisnyát kötögetõ Máli néni apróra vette velem a vidék
188 IV, 137| öregúr a gyertyával (amit a néni otthon önt faggyúból üvegcsövekbe)
189 IV, 142| dunyhákban. »Mi baja, öreg néni?« - kérdém, mire nyöszörögve
190 IV, 151| oka - kapacitálta Nelka néni, a sógorném. - Te okos gyermek
|