Rész, Fejezet
1 1, 1 | leszel vele a másvilágon!~- Meghalt?! - kiáltott fel végtelen
2 1, 1 | jókor jött a temetésére.~- Meghalt! Ejnye az akasztófáravaló,
3 1, 4 | is út.~Amice Lupcsek majd meghalt nevettében: tetszett neki,
4 1, 8 | is út.~Amire Lupcsek majd meghalt nevettében e pattogó szavakra:
5 1, 9 | Majornoky, a Borcsa apja, aki meghalt.~- Hej, hogy most már nem
6 1, 9 | lehetett maga a gróf, mert az meghalt, - okoskodék Kléner úr magában -
7 1, 9 | pompás volt az és népes. A meghalt gróf érdekes lett a halála
8 1, 9 | olvasható betűkkel:~Gerge István meghalt büntetésből,~Aki másnak
9 1, 12 | egy patkányt sem.~- Talán meghalt?~- Nem, de meg fog halni.
10 1, 13 | pokolba! Azóta már úgyis meghalt volna magától.~- De a famíliája
11 1, 17 | fölemelte; - végre egy napon meghalt Kaszperek és meghalt Csernyiczky
12 1, 17 | napon meghalt Kaszperek és meghalt Csernyiczky is, - végezzék
13 1, 17 | elfogni?~- Sehol, mert már meghalt.~A rendõrfõnök összeráncolta
14 1, 17 | Egyszerûen nem szeretem a meghalt vádlottakat. És mennyi aranyat
15 1, 17 | gyászban?~- Mert az uram meghalt - felelte csendesen.~- Úgy,
16 1, 17 | Ösmertem gyermekkoromban, de az meghalt.~- Felakasztották a németek.
17 1, 17 | Most itt írja. Most már meghalt, most már a sírját bontják,
18 1, 18 | nekem adta volna.~- Igen, ha meghalt volna - de azon kezdem,
19 1, 22 | késõn lett volna. Holnap már meghalt volna kend.~- Vajon? - szólt
20 1, 22 | tette, behunyta a szemeit és meghalt, mivelhogy elhatározta,
21 1, 23 | megszülte a huszárt és meghalt.~Hanem iszen nem is szült
22 1, 23 | Gáll uram tenyere alatt meghalt vagy három…~- Ej no - mondá
23 1, 23 | volna fölverni.~- Az bizony meghalt szegény, régen meghalt -
24 1, 23 | bizony meghalt szegény, régen meghalt - mondá szomorúan és a kezeit
25 1, 24 | Csapiczkyné (a Motesiczky-leány) meghalt, a háztartást vitte és nevelte
26 1, 24 | Istenem, istenem, hogy ez is meghalt - s hangja reszketeggé vált,
27 1, 24 | Nem is tudom. Ah, itt van. Meghalt 79 éves korában. Szegény
28 1, 25 | hal.~Az öreg gróf azonban meghalt. Nem ugyan mindjárt, hanem
29 1, 25 | kis Viganaux! Egyszerûen meghalt cukorbetegségben. Mindég
30 1, 25 | nagy esemény kizavarta. Meghalt az alispán: Karamáti Ferenc.
31 1, 26 | fõispántól.~- Özvegy. A férje meghalt. Egy öreg lengyel, Blivinszky
32 1, 28 | Nem fogadott szót, hát meghalt. Bohóság, bohóság - a cserép
33 1, 29 | fordulva.) Tudja ugye, hogy meghalt?~- Tudom. Oh, hogyne! De
34 1, 31 | megtizedelte. Egy része meghalt magában az anyabetegségben,
35 1, 31 | gyermekei, a másokéit szerette; meghalt a nyugalmazott kulcsárné,
36 1, 31 | asztalnál, mert õérte is meghalt a Jézus (de természetesen
37 1, 31 | hol lakik az édesanyád?~- Meghalt.~A parászkai kurtanemes
38 1, 31 | az öreg odaért volna. - Meghalt.~S lehajolt, hogy a szemeit
39 1, 31 | idegen leány, most már úgyis meghalt, még jót se tehetünk vele,
40 1, 32 | azon siránkoznak, hogy már meghalt, hol megint azt állítják,
41 1, 32 | logika, mert vagy csakugyan meghalt a haza és akkor legyen csendesen,
42 1, 32 | parton, mint egy õrült:~- Meghalt? - kérdé félénken, tompa
43 1, 33 | kísértések következtek. Szaláncon meghalt Liszkay, és mikor a família
44 II, 2 | Végre becsukta szemeit is.~- Meghalt! - mondá szomorúan egy franc-tireur.~...
45 II, 2 | még nem halt meg; sõt ha meghalt volna is, visszatérne talán
46 II, 2 | Gaillard apó. Alkalmasint meghalt, mert nem mosolyog.«~
47 II, 5 | becsukta, egyet sóhajtott és - meghalt.~Elköltözött új kastélyába
48 II, 6 | hatott rá a magyarázat.~- Meghalt vagy elájult! - ordítának
49 II, 9 | hogy szépen, csöndesen meghalt a nagy gondviselésben. Így
50 II, 13 | született volna; midőn pedig meghalt, úgy vélekedtek: Vagy ha
51 II, 15 | vén katona eszejárását? Ha meghalt is, ő tudja miért halt meg!~
52 II, 21 | érte az isten szent neve.~- Meghalt! - sikoltott fel a gyermek
53 II, 21 | a gyermek összerogyva.~- Meghalt! Meghalt!~Klári néni csakugyan
54 II, 21 | összerogyva.~- Meghalt! Meghalt!~Klári néni csakugyan meghalt,
55 II, 21 | Meghalt!~Klári néni csakugyan meghalt, szokásos s megújuló betegsége,
56 II, 24 | szíve nem mozdult meg a meghalt testvér gyermekéért, a szánalomnak
57 II, 33 | cipésznek, hogy egyik társa meghalt, s felkérte õt, hogy õrködjék
58 II, 33 | álhalott fejére és mondá:~- Aki meghalt, ne beszéljen!~A halott
59 II, 33 | elsõ felesége csakugyan meghalt?~- Az ördögbe is, kormányzó
60 II, 34 | múlva Róza anyja csakugyan meghalt, és ekkor N. asszonyság
61 II, 35 | orangutangot fogtak. E társa meghalt, és így az állat az õ kizárólagos
62 II, 35 | szorítá, míg az áldozat meghalt.~Tévedezõ, vad pillantása
63 II, 36 | nem jelenhetett meg, mert meghalt. Ez az én utolsó kérésem
64 II, 36 | ösmertünk?~- Az már két éve meghalt. Újat fogadtam. Blondey
65 II, 39 | asztaloshoz.~- Ne menj. Meghalt már az is tegnap.~Az ember
66 II, 39 | szeretett, férje már rég meghalt, most már túlesett minden
67 II, 39 | már késõn jöttünk. Ez már meghalt. Épp e percben leheli ki
68 II, 40 | nem élhetett örökké, tehát meghalt; s miután a vagyonát, mely
69 II, 43 | ott lefeküdt és reggelre meghalt. Mikor reggel a szolgálóm
70 II, 48 | kit végy úgy ezentúl, hogy meghalt, s ezt a mondatot hagyta
71 II, 53 | harmadfél évig. Akkor azonban meghalt.~Szép aranyhajú angyalka
72 II, 60 | még nem volt virága.~Mikor meghalt az öreg, akkor is figyelmébe
73 II, 60 | tudni róla, hogy csakugyan meghalt.~Halála elõtt pár pillanattal
74 II, 60 | jó szívvel viseltetett a meghalt Delérhez, úgyszinte nejéhez
75 II, 60 | Az édesanyámé.~- Aki meghalt? Bohó gyermek, õ lent a
76 II, 60 | teljesen nem virított ki, mint meghalt testvére. Egy szirma sem
77 II, 60 | valósulni látja...~- Irgalmas ég meghalt! - kiáltott fel, amint hozzátérdelve
78 II, 61 | kerék átmenvén rajta, rögtön meghalt, kérem a tekintetes vármegye
79 II, 63 | itt kellett azt hagynia: meghalt.~A jámbor asszonyságnak
80 II, 66 | Lásd, gyermek, ezek mind meghalt emberek lelkei- mondá erre
81 II, 66 | könny tolult a szemébe, meghalt gyermeke jutott eszébe,
82 II, 69 | vétkeznek. Rákóczi számûzetésben meghalt, igen, meghalt és meghalt
83 II, 69 | számûzetésben meghalt, igen, meghalt és meghalt Thököly is, és
84 II, 69 | meghalt, igen, meghalt és meghalt Thököly is, és meghaltak
85 II, 72 | Pallér Miksa barátunk, kit a meghalt költõ minden félszegsége
86 II, 76 | Mindegy. Az öregúr már meghalt, ezt az örökséget átvehetem
87 II, 86 | kivette rendes medrébõl, meghalt vagy harminc darab ember,
88 II, 112| a férje.~Hiszen ha csak meghalt volna, milyen »közel« lenne
89 II, 120| temetésre, midőn Széchenyi meghalt, s az ő porából is erőt
90 II, 124| polgár is csak képzelte ezt s meghalt, mielõtt kiábrándulhatott
91 II, 129| neki volt már mamája - de meghalt.~- Beszélj nekem az anyámról -
92 II, 131| fejet leüttetett. S mikor meghalt, mint nagy humanista (mert
93 III, 1 | kis Lacika rá egy félévre meghalt tüdõgyulladásban. Istenem,
94 III, 1 | be s szörnyû kínok között meghalt. Luppán úr túlérzékeny kedélyére (
95 III, 1 | Azóta az öreg Csemez is meghalt s a szép Krisztina kifejlett
96 III, 1 | is sajnálta Tamás, mikor meghalt. Jó asszony volt, isten
97 III, 1 | tanították meg õt hazudni.~Boris meghalt, oda van, vissza nem tér
98 III, 1 | Vagy tán nem úgy volna?~A meghalt feleség árnya jár a fák
99 III, 1 | álmodta õ azt, hogy a Boris meghalt… Hiszen az õ hangja volt
100 III, 2 | a király tábláján járt, meghalt. Mikor kiterítve feküdt
101 III, 2 | Csakhogy mióta az õsszel meghalt a szegény Bede Anna, Erzsi
102 III, 3 | belõle semmi haszna, mert meghalt, mielõtt tervei valósulhattak
103 III, 10 | egészen jobban van.~- Meghalt? - hörgé alig hallhatólag
104 III, 11 | gyászos világ következett… Aki meghalt, jól járt.~A Bodó János
105 III, 11 | anyja, hozzánk hozta s ott meghalt… De nem is hiszem ám, hogy
106 III, 23 | a szegény öreget, ha már meghalt volna. Bizony olyan visszamaradt
107 III, 29 | alkalmatlanságot okozott azzal, hogy meghalt, mégpedig elsõsorban Weisz
108 III, 29 | Azt ugyan látták, hogy meghalt, de az ötszáz forintot nem
109 III, 42 | mindenkinek a világon, hogy õ meghalt s hogy mikor halt meg.~-
110 III, 46 | Miminek a võlegénye is meghalt), a nagyasszony is nem egy
111 III, 49 | majd elfelejtettem, hogy meghalt.~- Mikor halt meg?~- Most
112 III, 49 | Hártya Pálhoz, aki ma reggel meghalt. Négy kis lányt fogsz ott
113 III, 51 | lakájon, hogy az menten meghalt.~Ingerült lett erre a király
114 III, 56 | konyhában:~- A sovány diák meghalt az éjjel.~Anna szíve megdobban.
115 III, 56 | éjjel.~Anna szíve megdobban. Meghalt! Minden ezt látszott zúgni
116 III, 63 | emlékszel is? Az egyik meghalt azóta, a másik Törökországba
117 III, 63 | kimenetelre, nem várta be, meghalt még harmadéve), megizente
118 III, 70 | megírattam, galambom, hogy az ura meghalt még a múlt hét elején. Értesítve
119 III, 70 | hányszor mondjam már, hogy meghalt az ura?~- Nem is avégett
120 III, 71 | Gömörbõl, hogy a kis Gyuri meghalt pünkösd elõtti szombaton.~
121 III, 74 | lettek: az egyik nemsokára meghalt hektikában, a másik pedig
122 III, 74 | élte magát a társadalomban. Meghalt erkölcsileg. Ügyvédkedett
123 III, 75 | néhány szavát.~»Neje ma éjjel meghalt. Jöjjön azonnal!«~- No,
124 III, 75 | elfelejtetted te bolond, hogy meghalt szegény… - szólt búsan Károly
125 III, 82 | irodámban.~- Hát a szegény Pál meghalt!… Oh, ugyan ki hitte volna?
126 III, 83 | nézte kis fonnyadt arcát.~»Meghalt az apád«! - mondá.~A gyermek
127 III, 83 | hisz magad mondád, régen meghalt«, de Miklós utána szaladt
128 III, 83 | egy élõ fia, aki már régen meghalt.~Hanem annak az élõnek majd
129 III, 88 | Alföld híres cívise, ki mikor meghalt, nagy benefíciumot tett
130 III, 100| Igaz, biz az! A felesége meghalt, ugye? A lánya meg férjhez
131 III, 103| tartott benne. 1568-ban meghalt Pálffy Péter, s a vár egy
132 III, 119| várának, mert nemsokára meghalt örökös nélkül; de annál
133 III, 128| tudósított pár szóval: »Mama meghalt! Ne jöjj haza.«~Természetesen
134 III, 128| meg neki, hogy a nõvére meghalt ma.~Tompa, de érzéketlen
135 III, 128| Naszaynénak, hogy az asszonyunk meghalt.~- Visszafordulhatsz, Gyuri,
136 III, 128| meg én félek. Mindenikben meghalt valaki.~Leültem én is a
137 III, 128| hallatva hátrahanyatlott s meghalt abban a hitben, hogy pálinkát
138 III, 128| fiúhoz érkezve. - Mihály meghalt.~- Ugye, mondtam, hogy a
139 III, 130| Oh istenem, bizonyosan meghalt a szegény Vrana!~Mert úgy
140 III, 131| nagy garmada arany elõtt, s meghalt szívszélhûdésben, azt rebegve
141 III, 135| a másik végzett előbb: meghalt.~Nem maradt utána más, csak
142 III, 135| beletörõdtem.~Hanem rá két évre meghalt a szegény keresztapám orvosnövendék
143 III, 144| sopánkodik, hogy a férje meghalt, nincs aki õreá keressen,
144 III, 144| az uram, Magyari Mihály, meghalt a múlt héten - panaszlá
145 III, 148| midõn fiát világra hozta, meghalt). A várkastélyban volt egy
146 IV, 1 | dajkád, az öreg Margóné, meghalt, s még a halála óráján is
147 IV, 7 | behunyta a szemeit, és meghalt.~Eltemették nagy pompával,
148 IV, 9 | Roesel Rázmán 1520-ban meghalt, s egy derék fia maradt,
149 IV, 9 | a fiú nemsokára szintén meghalt, és a töméntelen kincs mind
150 IV, 10 | vissza nem jött soha többé. Meghalt hõsileg a szélaknai csetepatéban.~
151 IV, 13 | Már azt hittem, megint meghalt valamelyik gyereke.~- Megvagyok
152 IV, 14 | mondogatta:~- Csakugyan meghalt? Ez mégis különös!~--------------~
153 IV, 15 | harsányan a listáról.~- Meghalt! - kiáltá rá száz meg száz
154 IV, 15 | Forgách Antal gróf még egyszer meghalt.~Meghalt?~Hát melyik az
155 IV, 15 | gróf még egyszer meghalt.~Meghalt?~Hát melyik az igaz a kettõ
156 IV, 15 | Forgách Antal már régen meghalt, sok-sok év elõtt, s ha
157 IV, 15 | akkor azt kiabálták, hogy »meghalt«, most mind azt harsogták,
158 IV, 26 | Budáról, hogy Rédeky Pál meghalt. Pont kilenc órakor halt
159 IV, 32 | Magdalénka anyja már régen meghalt, a Baléti húgát, Kuruttyó
160 IV, 37 | nem érhetsz haza jókor.~- Meghalt? - szisszent föl.~- Meghalt,
161 IV, 37 | Meghalt? - szisszent föl.~- Meghalt, egy órára aztán, ahogy
162 IV, 41 | Menyasszonyt várunk a házhoz.~- Meghalt a Gyuri felesége?~- Gyuri! -
163 IV, 45 | kibékült, s mikor most nemrég meghalt az öreg Csathó, egészen
164 IV, 55 | hogy a szegény Gyuri bácsi meghalt, és kivitték szép csöndesen
165 IV, 56 | hogy mikor a nagybátyám meghalt 1877-ben, s mi ketten a
166 IV, 56 | Természetesen.~- 1881-ben meghalt az öcsém. A részét én örököltem,
167 IV, 85 | a férjem, Magyari Mihály meghalt a múlt hónapban - panaszlá
168 IV, 86 | megbetegedett kilenc ember, meghalt tíz ember.~Ez igazán több
169 IV, 91 | ünnepelt hazafi és szónok meghalt… Nosza hamar koszorút, deputációt.~
170 IV, 91 | szó, hogy mint jól tudod, meghalt a képviselõnk, és most választani
171 IV, 95 | szerint Gáthy Lőrincnek, meghalt a szép, fiatal felesége
172 IV, 95 | felesége gyermekágyban.~A meghalt asszonyt elsiratták, eltemették,
173 IV, 105| Az öreg Deák Ferenc már meghalt, Tiszát nem érdekes interjuvolni,
174 IV, 109| mint a kerülete, elhagyta, meghalt, hanem egy szép leányka
175 IV, 121| simítva homlokán, - hiszen meghalt… meghalt.~S elkacagta magát,
176 IV, 121| homlokán, - hiszen meghalt… meghalt.~S elkacagta magát, keserû,
177 IV, 127| itt van?~- Mind.~- Õ tehát meghalt! - kiáltá kétségbeesetten.~-
178 IV, 127| megtanítja õ Majláthot; azonban meghalt útközben Szászsebesen, 1540.
179 IV, 127| mulatott, mikor János Zsigmond meghalt 1571-ben s õt ajánlta halálos
180 IV, 132| tartozott e ritka emberek közé, meghalt mintegy tizenkét év elõtt
181 IV, 142| eltávoztam. Patakiné másnap meghalt s ahány csóka, varjú volt
182 IV, 142| szinte megkönnyebbülve. - Ha meghalt, jogosan tette; nem követett
183 IV, 142| sírkeresztje is. Még õ is meghalt. Éppúgy meghalt, mint Csabay.
184 IV, 142| Még õ is meghalt. Éppúgy meghalt, mint Csabay. Belzebub nem
185 IV, 142| átváltoztatta seprõnek? Mert hogy ím meghalt már a lovas, mire való volna
186 IV, 144| mindennap azzal a hittel, hogy meghalt a gyerek, hogy éhen halt
187 IV, 149| ezt talán a férje is, mert meghalt. Nástya özvegy asszonyka
188 IV, 152| És most a beteg gyermek a meghalt bátyácska állatjait kéri.~
|