Rész, Fejezet
1 1, 1 | pedig hát úgy kalkulálta ki magában.~- Azt, hogy áldjon meg
2 1, 2 | föl. »Jó lesz - gondolá magában - megfordítani a köpönyeget.»~-
3 1, 3 | nézett utána. Aztán dünnyögé magában:~- Milyen szép ez! Mily
4 1, 3 | azután mintha feltette volna magában, hogy bánja is õ, miatta
5 1, 4 | Agyrém volt, - gondolta magában Kalap - nem tud semmit,
6 1, 4 | gondolkodék a tekintetes úr magában - nagyon jól vagyunk, egészen
7 1, 4 | figyelni, mintha számítgatná magában: Ez »Fogtõy« volt, amaz
8 1, 5 | szabad úgy hagyni - suttogá magában. - Minden fortélyt, minden
9 1, 8 | Ha jó, edd meg - dörmögé magában a megszólított, s egy szokatlanul
10 1, 9 | meghalt, - okoskodék Kléner úr magában - ha pedig nem a gróf volt,
11 1, 9 | Krupicsek úr akképp vélekedik magában, miszerint sokkal jobb volna
12 1, 9 | lábszárait.~»Hm, hm… dünnyögé magában. Késõn feküdtünk le. Alkalmasint
13 1, 9 | által s nagy kedvet érzett magában mindenáron ellentmondani.~-
14 1, 12 | rajtuk, a plánumokat szõtte magában, mialatt a szekér csendesen
15 1, 12 | nemes modorban. Azt gondolta magában: »Ha szegény ember, írjon
16 1, 12 | egy párton sem, gondolta magában: ki tudja, mi lesz, hogy
17 1, 12 | volna a cifra - gondolta magában, s a hideg verejték kezdte
18 1, 12 | nem kellettem - gondolta magában -, majd kellek odaát.«~Szíve
19 1, 12 | utána megyek« - gondolá magában Dobos bácsi.~*~A fejedelem
20 1, 13 | anya! (S titkon elhatározta magában, hogy egy nagy ezüsttálcát
21 1, 13 | semminél is kevesebb, gondolta magában és nem kérdezõsködött tovább
22 1, 13 | erdõkben. Gyakran beszélgetett magában, de másokkal éppen nem beszélt,
23 1, 13 | bolygatva, bár az interpelláció magában csak annyi, mint mikor az
24 1, 14 | ridegen.~Albertus fölsóhajtott magában: »Ezt még a szegény Esre
25 1, 14 | semmit se tud kitalálni. Magában nincs semmi invenció.~-
26 1, 14 | csináltok, gyerekek?~Azután magában motyogva kezdé megállapítani
27 1, 15 | mosolyogva mondá, mintegy magában: »Milyen elõérzet ez!« S
28 1, 15 | lesz valamikor«, - dohogta magában Angelo.)~A páter közbeszólt,
29 1, 16 | Szegény leány - gondolta magában -, meg van az esze zavarodva.)~
30 1, 17 | Oh, a kujon! dünnyögte magában Hertely uram fejcsóválva.)~-
31 1, 17 | ha van neki. Gondolhatta magában: »Teringette, hány száz
32 1, 19 | aranyat dobjak neki - gondolta magában az ezredes; - lássuk csak,
33 1, 19 | fülesbagoly vagy - dünnyögte magában a szép asszony a vakító
34 1, 19 | lett. Sokszor mondogatta magában: »Bolondot tettem, nem hozzám
35 1, 20 | bûnbánó Pista elmosolyodott magában:~»Játsszuk a kevélyet, mert
36 1, 20 | Íme egy filozóf! gondolta magában Moronyi. Elképzelte, milyen
37 1, 20 | Jaj, még valami kárt tesz magában a szégyen miatt. Az õ lelkén
38 1, 21 | egyet és még egyet. Gondolta magában: ezek aligha a Kabolyiné
39 1, 22 | keserûség nélkül. Azt mondja magában: »az én sorom már betelt«
40 1, 22 | intézkedését, vagy pedig azt mondja magában: »minek vagyok én már itt
41 1, 23 | filozófus, így okoskodott magában: Minek ugassak én, ha a
42 1, 23 | élet. És mindenik talál magában olyan tulajdonságot, amit
43 1, 23 | csak kilencven, de gondolja magában: hadd bámuljanak még jobban!~
44 1, 23 | leszármazottját (Zahrada gondolta magában: szamár ember lehet ez a
45 1, 23 | a beszédemben; gondolja magában: Prakovszkyból az epe beszél.
46 1, 26 | szenvedélyérõl, és föltette magában, hogy nem engedi neki Hankát.
47 1, 27 | ember a juhász, gondolta magában: Van egy szõlõm, az termi
48 1, 27 | szemével hunyorított s gondolta magában: No, én is olyan helyen
49 1, 27 | korán érek be« - gondolta magában s leeresztette a kantárszárat,
50 1, 27 | oldaltáskáját.~Gondolta magában: »no, azt ugyan megnézheti«,
51 1, 27 | megvizsgálta a fegyvert s magában dohogta:~- Szörnyen érdekes.
52 1, 29 | én nem vagyok«, gondolta magában Zsuzska.~S odavezetvén õt
53 1, 29 | mint egy klerikus. Gondolta magában Kozsibrovszky: a fickó meg
54 1, 31 | megtizedelte. Egy része meghalt magában az anyabetegségben, más
55 1, 31 | zehernyei malomnál, ott búsult magában egy öreg kõrisfa a Kisze
56 1, 31 | de tessék azt kihagyni (s magában dörmögte: Pukkadjon meg
57 1, 31 | cselekedtem - elmélkedék magában -, mert ha a Vince csakugyan
58 1, 32 | megelégedetten gondolta magában: »Ehe, megfogtalak, kis
59 1, 32 | legteljesebb valóság«, ismételte magában százszor és százszor. Élénk
60 1, 32 | Igen, igen - sóhajtott föl magában ellentétes érzelmek közt,
61 1, 34 | senki sem látta, s föltette magában, hogy rá se néz többet,
62 1, 34 | se találkozunk - dörmögte magában -, és azért se lépek lefelé.~-
63 1, 35 | mosolygott befelé, gondolván magában, hogy a pisztrángos parasztfiú
64 II, 2 | útközben vidáman dúdolva magában:~Volt egyszer egy király,~
65 II, 2 | egy bolondos nótát dúdolt magában, mikor a legközelebbi hetekben
66 II, 3 | lelte ma ezeket? - kérdezé magában.~A két házi öreg anyóka (
67 II, 3 | röpülõ lónak, el-eldünnyögi magában:~- Már csak látom én, hogy
68 II, 3 | kocsis-humorral morogta magában:~- Tudtam, hogy elhagyunk
69 II, 4 | sóhajtott és azt gondolta magában: »Különös ember! Tud ez
70 II, 4 | feketekávéval tartja fel magában a megfogyatkozott szuszt.
71 II, 5 | pipája hamuját és eldünnyögte magában:~- Fátum... nagy fátum...~
72 II, 6 | rá! Ki tudja, mit hordoz magában az idõk méhe? Hátha még
73 II, 7 | mosolyog negédesen és gondolja magában, hogy milyen olcsóba kerül
74 II, 7 | hõsünk folytonosan morogva magában:~»Ha az a kutya megharapott
75 II, 7 | ébren van Melanie - suttogá magában.~A dal megszûnt. Mády kétségbeesett
76 II, 10 | csak kibírja - gondolta magában; a klasszisban is mindig
77 II, 11 | mosolygott rajta és azt gondolta magában:~- De iszen Iván herceg
78 II, 11 | meglepetésében és azt morogta magában:~»Szegény Iván herceg!«~
79 II, 12 | izmos vagyok én - mondá magában -, versenyt futok a leggyorsabb
80 II, 13 | merengéseiből. »Mi az?« susogta magában.~Kívülről még világosabban
81 II, 17 | Kutlik úr elgondolhatta magában, miszerint a »harmadik«
82 II, 20 | olvasottakon, csendesen morogva magában:~- Der Bismarck ist doch
83 II, 21 | orvosságért.~Örzsike azt gondolta magában: a mama úgyis velem lesz,
84 II, 22 | Eh, bolondság! - gondolja magában. - Az bánt, hogy két napra
85 II, 24 | játszék és azt mondta: »hüm« magában pedig azt gondolta: »szeretnéd
86 II, 26 | Csodálatos - gondolá magában Ilonka -, hogy a zsidók,
87 II, 29 | titkolózik. El-el mosolyog magában, mintha valami édes tréfás
88 II, 29 | mindjárt! - mondja másodszor is magában, s szívecskéje csordultig
89 II, 29 | szájacskáját és azt kívánja magában: bárcsak ékszer, bárcsak
90 II, 34 | Károly úgy gondolkozott magában: hogy hiszen csak megnézheti
91 II, 38 | tagadja meg magát, dörmögé magában az öreg báró A Feri is született
92 II, 38 | a bácsinak! - dühöngött magában Vilma, s rohant az ispán
93 II, 38 | veszve - mormogá a báró magában, s gépiesen szedte fel ruháit
94 II, 40 | volna? Mindenik azt gondolta magában titkon: Nevetlek én benneteket,
95 II, 43 | ha a vége jó - dünnyögi magában.~Azután megvakarja kopasz
96 II, 46 | sóhajtá a fényes úrnõ magában -, hogy szinte boldog vagyok,
97 II, 54 | illatos vízbe ülne, gondolá magában, elszív még egy csibuk dohányt.
98 II, 54 | Toportyán legyek - mondá magában -, ha nem inkább hazaviszem
99 II, 57 | elenyészik.~Jim! - dünnyögi magában. - Hallod-e, Jim? Te megint
100 II, 57 | kifejlõdõ botrány magvát hordja magában, Jim apró szemei fölcsillognak
101 II, 59 | mindenikén van virágbolt is, mely magában foglalja az összes növényvilág
102 II, 60 | szeme, s bizonyos, hogy magában kívánt is valamit a háziúrnak.~-
103 II, 62 | bolondozom veletek - gondolá magában.~És hogy szándékát, mely
104 II, 66 | de valahányszor föltette magában, hogy most kopogni fog valamelyik
105 II, 66 | akart menni. Azt gondolta magában, majd ott vár, míg a szent
106 II, 66 | szegény szülõim! - gondolá magában és sírva térdelt le s csókokkal
107 II, 66 | gyermek, hogy elhatározá magában a fiút mint árvát egyelõre
108 II, 66 | kedvében jár, ekkor feltette magában a jószívû özvegy, hogy sohasem
109 II, 73 | Fizetni! - kiáltja.~Majd magában dörmögi szaggatottan:~-
110 II, 78 | jönni, ki fennhangon dörmögi magában:~- Ez az átkozott Trenville
111 II, 78 | Ez esetben hát - gondolja magában a szórakozott marquis -
112 II, 87 | Schleswig-Holsteinnak.~Már magában véve az is csak valami,
113 II, 95 | nagyapák! - mondá mintegy magában.~- Nagyon elkényeztetik -
114 II, 99 | Milyen boldogság! - mormogott magában az öreg Kark, egy cukorsüveget
115 II, 99 | nekem mondani - suttogá magában.~- Barátném kegyed, vagy
116 II, 117| szükségem - monologizált magában ‑, mert okvetlenül elmegyek
117 II, 117| mély inkognitó - dörmögé magában a polgármester. - Úgy látszik,
118 II, 117| családi vonások? - töprengett magában Miklós. - Hát mikor voltak
119 II, 119| egy királyfi mit gondolt magában, sok meséket hallván udvari
120 II, 119| királykisasszony ekkor mit nem gondolt magában - hátha õ meglepné az õ
121 II, 119| napkelet felé és azt gondolta magában: »ahogy lesz, úgy lesz...
122 II, 120| minden iskolában - dünnyögé magában -, akkor húsz év múlva még
123 II, 120| Dankó felé.~- Hm! gondolá magában az öreg. - Ez is a professzoromat
124 II, 127| Milyen bolondság! - mormogott magában az öreg Bodner, egy cukorsüveget
125 II, 127| nekem mondani - suttogá magában.~- Barátnõm kegyed, vagy
126 II, 127| való.~Mari is ezt gondolta magában, s magára hagyván az akként
127 II, 134| bolondéria ez! - tûnõdik magában Tihanyi. - Kocsis, állj
128 III, 1 | állhatta, hogy el ne dünnyögje magában:~»Ecce! mulier formosa ...«~
129 III, 1 | pipájában és azt gondolá magában: »Hát mégis lopott az istentelen?
130 III, 1 | irányban, ami nem lett volna magában olyan nagy baj, ha senki
131 III, 2 | termett.~Pista pedig nevetett magában: »ha már egyszer peregni
132 III, 8 | ennek a dolognak - gondolta magában Kupcsik. - Adatokat! adatokat!~
133 III, 8 | élhetnének.~- Hogyan? - dünnyögé magában - hivatalnok az ipsze? No,
134 III, 8 | hivatalba sem, gondolta magában Kupcsik.)~- No, nem is olyan
135 III, 8 | elmegyek a cirkuszba - gondolta magában Kupcsik úr, s minthogy igen
136 III, 8 | megösmerkedni a férjjel, gondolta magában hõsünk, de még habozott
137 III, 8 | én bolond! - tépelõdött magában Kupcsik. - Most értek már
138 III, 11 | paradicsom ez« - gondolja magában, amint falábával végigkopog
139 III, 11 | s ilyenformán dörmögött magában:~- Ni, az öreg fickó milyen
140 III, 15 | valami terve. De nem szól, magában tartja. Vilma is azonképp.
141 III, 18 | hitvány csillag ez, gondolja magában Gergely, hogy összegémberedett,
142 III, 35 | hozzájutni!~Az adósságcsinálás magában véve könnyû dolog, a kölcsönadást
143 III, 39 | az az én apám - gondolá magában Rog.)~- Hozd fel, uram,
144 III, 41 | büszkeséget, jóságot érezvén ki-ki magában felébredni.~Beszéltek több
145 III, 42 | kishirdetésekben…~Azután magában dörmögte:~- Csak nekem nem
146 III, 55 | szép asszony azt gondolta magában, hogy most már mindennek
147 III, 56 | ágyban maradt, de föltette magában, vasárnap fölkel, hogy oda
148 III, 60 | fösvénység bántott, s ez már magában is elég volna, hogy megrontson
149 III, 64 | élénk vágyat érzett volna magában fölmenni a toronyba, de
150 III, 73 | Másnap azután így okoskodott magában: Ha elfogatni nem szabad,
151 III, 83 | örökké a sarkában volt? Magában hordozta az átkos magot?
152 III, 93 | egyszer Kemény István föltett magában, ahhoz keményen tartotta
153 III, 93 | ereszteném.~- Hüm! - dünnyögte magában a házmester. - Meggondolom.
154 III, 101| magánál tartani, azt gondolta magában: »Elmegyek a szûcs komámhoz,
155 III, 102| részébõl is vagy nyolcvan, magában a székvárosban lehet negyven…
156 III, 108| élt.~Ily viszonyok közt magában a murányi várban is hadilábra
157 III, 118| ugyan küldheti, gondolta magában Feri bácsi, s mikor délelõttönként
158 III, 139| Grubics János - gondolá magában a sors -, csinálok veled
159 III, 148| tudnia kellett - motyogta magában. - Hiszen õ hítt, hogy ma
160 IV, 29 | király ekkor így gondolkozott magában:~- Nem kielégítõ a helyzet!
161 IV, 29 | segíteni kell.~Elhatározta magában, hogy még egyszer fölkeresi
162 IV, 32 | hazafelé.~Zeley azt gondolta magában, amit a gereblye föl nem
163 IV, 33 | árkot ugrott, és megszakadt magában valami?~- Nem biz én… Hiszen
164 IV, 37 | megyek egészen - gondolta magában. - Hanem az mégsem lehet,
165 IV, 65 | bíró észreveszi, s így szól magában (azazhogy tegyük fel, mintha
166 IV, 72 | útközben így elmélkedett magában:~»Ez sem lesz már többet
167 IV, 80 | van-e az asszony? - töpreng magában.~Semmi hang.~- Hihetetlen,
168 IV, 85 | No, megállj, gondolta magában, majd megkeserülöd te még
169 IV, 94 | meg kell lennie - gondolta magában. - Ha magamnak nem akad,
170 IV, 111| úgyhogy már jó ideje morogta magában az egészséges gyomrú fiatalember: »
171 IV, 111| helyre kerültem« - tûnõdött magában az új fiskális.~Azazhogy
172 IV, 111| szegény ügyvéd föltette magában, hogy kiállja, ha belehal
173 IV, 121| Herke János kimelegedve és magában motyogva valamit.~- No? -
174 IV, 127| hosszú terminus - morogta magában Botházi. - Hát, te, kedves
175 IV, 127| örül semminek - tûnõdék magában Baltai uram: - hátha elvinnénk
176 IV, 127| megkedvelte a fejedelem, föltette magában: »Ez a Fogaras enyém lesz
177 IV, 127| nagy ura lett, s föltette magában: »A fejedelmi süveg is enyém
178 IV, 128| mintha susogna, mintha magában beszélgetne. Vagy az is
179 IV, 142| tehát így gondolkozott magában:~»Ha nem adja pénzért, elvesszük
180 IV, 142| morogta halkan mintegy magában. - A Plutó itt van megint!
181 IV, 144| lehet változtatni, gondolja magában. »Hiszen azért adta a gondviselés
182 IV, 150| I. Ferenc így okoskodék magában: »Ez a pénz voltaképpen
183 IV, 151| sorsán s így gondolkozott magában:~»Én bizony el nem sikkasztom
184 IV, 152| csüngött alá.~- Hm - szólt magában Pali -, ezeket az almákat
185 IV, 152| aláhúzott szavak.~- Hm - mondá magában Morvai János -, ötven forint
186 IV, 152| a játék. Gondolja tehát magában, hogy majd csinálok én most
|