Rész, Fejezet
1 1, 1 | magasra emelte fokosát, s majdnem önkénytelenül futott a küzdelem
2 1, 1 | Elég szép összeg vala, majdnem háromezer forint. Nem akartam
3 1, 2 | ebben az a szomorú, hogy - majdnem igaz.~Hanem akkor nincs
4 1, 4 | lesütve, szép kis fejét majdnem a tányérba hajtja. De úgy
5 1, 4 | Nos? - förmedt föl a gróf majdnem ingerülten.~- Én nyitva
6 1, 4 | bizonyosan eléri. Az akarat majdnem olyan hosszúkat lép, mint
7 1, 9 | konzorciumoknak« már akkor is majdnem annyi eszük volt, mint most,
8 1, 9 | gyönyörködött benne, mint a mûvész a majdnem egészen kész képben, hol
9 1, 9 | Krupicsek elé dobva.)~E levél majdnem kibékített. Másnap reggel
10 1, 9 | konzorciumoknak már akkor is majdnem annyi eszük volt, mint most,
11 1, 10 | hogy az fölágaskodott, s majdnem letaposta Graczát.~- Istenemre
12 1, 11 | meggyulladt rá egy hétre, majdnem egyharmad része elégett.
13 1, 11 | valamit? - kérdé tõlük tompán, majdnem félénken, mihelyt odaértek.~-
14 1, 12 | is. A professzor urak is majdnem ezek voltak, csakhogy háromszögletû
15 1, 12 | Uccu diákok - kiáltott fel majdnem vígan - …a kutyákat nektek
16 1, 12 | szerény Naláczi uram is majdnem fejedelemnek játszotta magát.~
17 1, 12 | túlvilágot. A kálvinista pap majdnem ugyanazt állította, amit
18 1, 12 | miért nem? - kérdé Apafi majdnem bosszankodva.~- Mert kardot
19 1, 12 | átjöttem a Királyhágónál, majdnem egy évig tartózkodtam ott
20 1, 12 | jött a kastélyba, hanem majdnem kiszorította a többit…~…
21 1, 12 | holnap - hebegte, mikor már majdnem rogyásig elfáradt, s elment
22 1, 12 | Nekidurálták magukat a kurucok, s majdnem úgy lett egy jó óra múlva,
23 1, 13 | Második Budá«-nak, mert majdnem úgy ismerte Budát, mintha
24 1, 13 | másik rózsa.~Druzsba úr majdnem azt kezdte hinni, hogy egy
25 1, 13 | a nyújtott italt, aztán majdnem parancsoló hangon mondá:~-
26 1, 13 | elbeszélésünknek kis kivétellel majdnem egész második részét.~Mikor
27 1, 14 | forogtak, hogy a csónak majdnem fölborult, s õk menthetetlenül
28 1, 14 | aranyrácsos kapuja.~Eszter majdnem egy óráig várt Péterre,
29 1, 15 | Hát a prímás.~A király majdnem a hajába markolt bosszúságában
30 1, 15 | értesüléseket vettünk, amelyek majdnem bizonyossá tették, hogy
31 1, 17 | kezdtek térni a lublóiak, majdnem abban a hitben, hogy egy
32 1, 17 | Hát vak kegyelmed? Hiszen majdnem tokát eresztett, kétszer
33 1, 17 | bírtak túladni, sõt már majdnem bajba is keveredtek. Ezek
34 1, 18 | villát? - kérdé a leány majdnem kunkogva.~- Mert nem tudtam,
35 1, 18 | nyargalt a Mihály erein… Majdnem oly sebesen, mint ahogy
36 1, 19 | tetszik neked a grófné?~- Majdnem olyan szép, mint a Borcsa.
37 1, 19 | szürcsölni a kávéját, s hanyagul, majdnem szórakozottan felelte:~-
38 1, 20 | megházasodott vagy férjhez ment, majdnem hasonló módon. A variációk
39 1, 20 | szemöldökei fölszaladtak majdnem a kopasz koponyája tetejére.~-
40 1, 20 | mire aztán az egész város majdnem megpukkadt nevettében a
41 1, 20 | lábon voltak; sietve ment, majdnem izgatottan, valami nyugtalan
42 1, 20 | György szolgája jött ki, majdnem fellökve a járdán Moronyit.~-
43 1, 20 | gyalázatban, még lejjebb hajolt, majdnem a zongora aljával egy irányban
44 1, 23 | idáig a tipegésével), apám majdnem vígan kiáltá feléje:~- A
45 1, 23 | elõttem állt a nagyapa, majdnem föltaszítottam a szegény
46 1, 23 | lehetett már fiatal, a gyertyák majdnem tövig égtek, a széláram (
47 1, 24 | társalgószobában egyszerûek, majdnem szegényesek voltak a bútorok.
48 1, 25 | kezeivel, a gyûrû vibráló fénye majdnem a szeme világát veszejtette
49 1, 26 | professzor bent fog égni.~Majdnem a szívverése állt meg ennél
50 1, 27 | virágos ködmönkét, meg majdnem elfelejtettem a legfõbbet,
51 1, 28 | meghalna… Nagyon elérzékenyült, majdnem fuldokolt, az utolsó szavak
52 1, 31 | újdonatúj fehér fogak. Az ember majdnem kísértetbe jött fölkiáltani:
53 1, 32 | asszonyok viseletérõl, mert az majdnem évente változik, míg ellenben
54 1, 32 | összezsugorodva ült karszékében s majdnem pityeregve panaszolta el
55 1, 32 | hogy hol van. A báró, aki majdnem az egész éjszakát mellette
56 1, 34 | kérdezte Kolowotki majdnem mindennap újra és újra.~-
57 1, 34 | szinte lángot fogott.22 Majdnem úgy volt, mintha nappal
58 1, 35 | tûzött izzó sugarakkal, majdnem közömbösen lógott le fölülrõl,
59 1, 35 | szikláról egy nyúl ugrott le, majdnem ráesett a Wraditzné kalapjára,
60 1, 35 | úgyhogy az szót fogad neki s majdnem diktandó hozza a terményeket.
61 II, 5 | Szent isten! Igazán?~Attila majdnem összeroskadt a veszteség
62 II, 7 | hallottam beszédjérõl, hogy az majdnem lehetetlen.~- Túloztak talán... -
63 II, 15 | vivát. Guyon odalovagolt s majdnem belebolondult a nagy örömbe,
64 II, 19 | méltatlanság keserûsége s majdnem könnyezve érzékenykedik,
65 II, 21 | elleste azt, amit Zsuzsikának majdnem tölcsérrel öntöttek fejébe
66 II, 25 | különben sem lévén közlékeny. Majdnem a gyermekességig ment óvatossága
67 II, 26 | rosszat mondhattak a már majdnem tizenegy éves lánykáról,
68 II, 26 | elharapódzni. Ilonka csínyjei majdnem elérték azt a fokot, mikor
69 II, 26 | a gonosz szív) már elõre majdnem repesett örömében, ha az
70 II, 33 | kántor hangja megcsúszott s majdnem elakadt. A pap meglátván
71 II, 34 | akartam, lábam közé bújt, s én majdnem keresztülbuktam rajta, vagy
72 II, 36 | ha mondom - viszonzá Dick majdnem durván -, hogy az eset egyszerû
73 II, 36 | egyszerre felugorva határozott s majdnem nyugalmat kifejezõ hangon -
74 II, 36 | mosolyogva - csak lári-fári, sõt majdnem azt ébresztette fel bennem,
75 II, 38 | látszott mindenbõl. Elmélyedve, majdnem szomorúan ült karszékében
76 II, 38 | Legyen nyugodt - mondá a báró majdnem szomorúan -, reggel megadom
77 II, 38 | a sötétben egy futó alak majdnem feltaszította.~- Ki az? -
78 II, 38 | Lássa meg az ember. Most majdnem ostobaságot követtem el.
79 II, 61 | hõsködésem elenyészett, s majdnem eszmélet-vesztve tántorogtam
80 II, 66 | odabenn.~A gyertyák már majdnem egészen elégtek, s az erdész
81 II, 68 | nyelvezete, mely nehány szóval majdnem lefotografírozza a hölgyeket,
82 II, 84 | lehajolt, maga alá szedte majdnem térdig dagadt lábait, melyek
83 II, 87 | a házakra, melyek pedig majdnem kivétel nélkül beadnák derekukat
84 II, 92 | nem akarom megírni, mert majdnem igazán megtörtént: hanem
85 II, 95 | Klárikának.~Hát bizony már majdnem le kellett mondani reményérõl,
86 II, 99 | annyira magával ragadott, hogy majdnem elfeledkeztem szegény barátomról
87 II, 99 | volt: szépen örököltem. Majdnem oly gazdag vagyok, mint
88 II, 99 | Darnley megérkezésével majdnem egyidejûleg sietett az Ezüst
89 II, 99 | bámulatában Edithre vetett. Majdnem öt percig maradt némán,
90 II, 99 | sok víz lefolyt a Themsén! Majdnem az egész õszt és a fél telet
91 II, 99 | hasztalan kereséssel pedig majdnem teljesen fölhagyott; készületeket
92 II, 99 | Lássa! - mondá Pál Edithnek majdnem diadalmasan.~Edith néhány
93 II, 99 | Nem vagyok! - kiáltá majdnem bosszús hangon.~Pál most
94 II, 99 | veté oda Pál sötéten, majdnem durván.~- Mi bajod velök? -
95 II, 109| kiejtéssel? Ne mondja?~- Nem. Én majdnem szegedi vagyok, hanem mégis
96 II, 113| megkönnyebbülve -, a mûnek, mely engem majdnem a miniszteri székbe vitt,
97 II, 122| asszony fájdalma milyen volt! Majdnem megõrült. Húsvét vasárnapján
98 II, 123| csónak farához, úgyhogy azt majdnem - felfordította.~Mindenki
99 II, 123| vesz rajta a gyöngeség s majdnem összeroskad. Mégsem tréfa
100 II, 127| szalonna voltak festve, majdnem művészi ihlettel, úgyhogy
101 II, 127| annyira magával ragadott, hogy majdnem elfeledkeztem szegény barátomról
102 II, 127| volt: szépen örököltem. Majdnem oly gazdag vagyok, mint
103 II, 127| uram szokott megérkezésével majdnem egyidejûleg sietett az »
104 II, 127| abban gúny is, harag is. Majdnem öt percig maradt némán,
105 II, 127| lefolyt elõbb még a Dunán. Majdnem az egész õszt és fél telet
106 II, 127| hasztalan kereséssel pedig majdnem teljesen fölhagyott. Készületeket
107 II, 127| Hallgatom önt - mondá Kozenszky majdnem egykedvûen.~- Ez éjjel nem
108 II, 127| nõket - veté oda sötéten, majdnem durván Kozenszky.~- Mi bajod
109 II, 133| a hóra, mely az udvaron majdnem térdig ért.~- Várnagy! -
110 II, 135| közbizalom ápolását, midõn majdnem valószínû már a mandátum.~
111 II, 135| egyedül utazik... Ákos úr majdnem könnyeket hullat az önvád
112 II, 138| mint Gergelyke cipó-feje.~Majdnem egyhangúlag Mihály nyerte
113 II, 140| egészen elérzékenyekedett, majdnem sírva fakadt.~- Oh, köszönöm,
114 III, 1 | idõjártával még alakjuk, arcuk is majdnem egyforma lett, sõt azóta,
115 III, 1 | Ki beszél rólam? - mondá majdnem szerényen. - Nem érzi ön,
116 III, 1 | sörkirály. A sörkirály nagy úr, majdnem korlátlan hatalommal, melyet
117 III, 1 | homlokzaton, mert ez esetben majdnem kétségtelen, hogy a csõsz,
118 III, 1 | lehetne tenni egy ellen, hogy majdnem érti õket. Hangjukat legalább
119 III, 1 | még jobban sírt. Lapajnak majdnem fogyófélben volt már a türelme,
120 III, 1 | nyöszörgött. Éjfél után majdnem folytonossá vált a nyöszörgés
121 III, 1 | õrizetlenül hagyván a határt, majdnem oly sebes és oly nagy léptekkel
122 III, 2 | az égen?~Most már sietni, majdnem futni kezdett hazafelé.~
123 III, 8 | a világ. A regényes név majdnem olyan, mint a nemesség:
124 III, 8 | tekintve a vastag aranyláncát, majdnem bizonyos az a föltevés.~
125 III, 10 | három órai gyaloglás után majdnem holtra fagyva haza bírt
126 III, 11 | mennem, mert ellöklek - s majdnem robogva sietett tova.~Az
127 III, 15 | is van a feje körül, és majdnem olyan nagy a szakálla, mint
128 III, 33 | dada karján egész kényesen, majdnem úgy, mint a mama, mikor
129 III, 34 | bolondos, irigy barát…~Pali már majdnem bosszankodni kezdett rá,
130 III, 36 | de a könnyelmûség útja majdnem mindég.~Tárcacikk ezeken
131 III, 38 | futva járó zsurnaliszta, ki majdnem beleütõdött Sándorba. -
132 III, 42 | bánatos asszonyt, hogy majdnem elnyelte a tekintetével.
133 III, 46 | tisztes, mindig komoly arca majdnem mosolygóra indult e szavaknál.
134 III, 50 | a nyomok, a nyomok! Már majdnem elfeledtem!~- No, csak temessék
135 III, 56 | Zavarában, félelmében szelíd, majdnem nyöszörgõ hangon kérlelgeti:~-
136 III, 57 | felelte szokatlanul csendesen, majdnem sértõdve -, mindössze meg
137 III, 79 | Beletettem a tárcámba.~Majdnem baj lett belõle. Mert Mariska,
138 III, 87 | átsikamlani.~Rendkívülinek, majdnem csodásnak tetszett nekem.
139 III, 114| felpattant az öregasszony majdnem haraggal.~- Nem nyugszom.
140 III, 115| bezzeg mozdult aztán, mikor majdnem a megyeház fedeléig harapódzott
141 III, 123| ellenkezõn bosszankodom. Jókai majdnem ingyen engedi át a könyveit,
142 III, 126| körülbelül húsz forint - dadogtam majdnem ijedten.~- Itt van a pénz -
143 III, 126| pénz - szólt csendesen, majdnem szomorúan -, küldje el.
144 III, 132| kiáltá kitörõ örömmel majdnem a nyakamba esve. - Hát van
145 III, 132| keresem, és nem találom.~- Majdnem hihetetlen!~- És mégis úgy
146 III, 139| megtudta, megijedt, elsápadt, majdnem összerogyott: csak nagy
147 III, 146| Jött vissza az asszony majdnem futva. Ernyõjét izgatottan
148 III, 148| közbejött valami különös, ami majdnem döntõ argumentumnak volna
149 III, 148| bújt.~De reggelre kelve, majdnem a szívverése állt el ijedtében,
150 III, 148| hasonlatokhoz. A birka meg a jelölt majdnem egészen összeillõ fogalom.)~
151 III, 148| ragaszkodott hozzá, a mandátum majdnem bizonyos volt. (De »több
152 III, 148| illesztgettem össze, Örülj, mert már majdnem kész.~*~Fölment az intrikus
153 IV, 1 | lett, s õ maga beszédes, majdnem csacska és olyan fürge,
154 IV, 1 | De bizony sikerült; már majdnem készen lettem estefelé,
155 IV, 1 | szótlanul mentem mellette, majdnem félénken, attól tartva,
156 IV, 2 | hanem még az a másik fele is majdnem elolvadt.~Mikor István elhalt
157 IV, 4 | lehet… Sok álmatlan éjeken majdnem beleõrült ebbe a válogatásba.~
158 IV, 9 | Roesel Borbála szegényen, majdnem mint koldus, mindenkitõl
159 IV, 12 | évre fogy a fal fent, de majdnem arányosan fogy a hegy is
160 IV, 15 | komoran elgondolkozva, majdnem idegenül.~Lecsüggesztett
161 IV, 16 | hogy hol keresse most? Az majdnem bizonyosnak látszott elõtte,
162 IV, 20 | bátran.~A tudós tompa hangon, majdnem hörögve suttogá:~- Azt merészkedem
163 IV, 25 | már csak képzelődött. S majdnem jogosan, mert a szemüvegét,
164 IV, 41 | mintha üveget fújna vele, majdnem egészen benõtte a szõr,
165 IV, 41 | Mohón a szavamba vágott, majdnem bosszúsan:~- Ne feszegessük.
166 IV, 52 | Egy nimfát, amint vékony, majdnem átlátszó lepelben kilép
167 IV, 53 | volt rendezve, hiszen az majdnem mindegy, az ékszert el lehet
168 IV, 69 | bár ne is láttam volna.~Majdnem fölszisszentem a csodálkozástól.~
169 IV, 85 | professzornak, aki bezzeg megörült, majdnem táncolt széles kedvében.
170 IV, 88 | székében, aki a törvénnyel majdnem egyenrangúvá tette magát,
171 IV, 96 | városában történt ezelõtt majdnem kétszáz esztendõvel, egy
172 IV, 97 | föld alatt van. Felülrõl is majdnem olyan város, mint akár Pest,
173 IV, 100| felül még fösvénynek is. Majdnem rossz ember, de nagy vagyona
174 IV, 101| lett, nem hallottam, de majdnem bizonyos, hogy mindig a
175 IV, 127| A csehek és a horvátok majdnem egy nyelvet beszélnek, egy
176 IV, 128| zerge mondaná magáról: »Majdnem jáger lett belőlem.«~De
177 IV, 131| Mindamellett sóvárogva, majdnem búsan nézegette órámat,
178 IV, 132| árulta szegény a petreselymet majdnem uzsonnáig, míg végre honnan-honnan
179 IV, 140| hogy az a másik asszony majdnem fölkiáltott.~Ettõl az idõtõl
180 IV, 142| Plutó istállójából való.~Majdnem ijesztõ külsejû ember volt,
181 IV, 143| GYERGYÓN~1891~Valószínû (sõt majdnem bizonyos), hogy valamikor
182 IV, 146| odafutott, megelõzve s majdnem feltaszítva az asszonyságot,
183 IV, 151| félénken.~- Hat hét múlva.~Majdnem ujjongtam örömömben.~- Hiszen
184 IV, 151| rögtön öltözködni s menni; majdnem az egész família vitte végsõ
|