Rész, Fejezet
1 1, 1 | Bogár Imre. Pedig milyen szelíd, szófogadó fiú volt, az
2 1, 1 | pirította meg dicsérõit; szelíd, másokat megbecsülõ, sugár,
3 1, 1 | kibújt az ezüstfényû hold, szelíd fényt vetve a két ember
4 1, 1 | megnyomogatván a sziporkázó tüzet, szelíd haragtalan hangon mondá:~-
5 1, 2 | érezték orcáikon. Azután szelíd, lágy hangon suttogá:~-
6 1, 3 | bámulatos tûz ragyogott fel a szelíd kék szemekben.~»Miért ne
7 1, 5 | játszani a sakkot? - kérdé szelíd barátságos hangon.~- Nem
8 1, 8 | jól esett neki az a szó, szelíd szemei köszönetet látszottak
9 1, 9 | rajtuk a halál vagy nem, szelíd kifejezést kölcsönzött-e
10 1, 9 | Teléry fölemelte fejét, egy szelíd tekintetet vetett az öreg
11 1, 9 | rajtuk a halál vagy nem, szelíd kifejezést kölcsönzött-e
12 1, 9 | kenyeres pajtások lettek volna, szelíd szavaival kivallatta, mint
13 1, 11 | kecskerágó- és mogyorófabokrokkal. Szelíd nyírek és kevély bükkfák
14 1, 12 | Szilágyi Magda is olyan szelíd részvéttel függeszté rá
15 1, 13 | gyöngén elpirult és lesütötte szelíd tüzû szemeit), de az anya
16 1, 13 | fürkészõn mélyeszté a Druzsba úr szelíd, szinte szomorú arcába,
17 1, 13 | észre.~- Bligi jó állat, szelíd állat, ki nem bánt senkit.
18 1, 14 | Albertus alacsony, zömök fiú, szelíd jó arccal, nevetõ kék szemekkel.
19 1, 14 | hõsünkön csak a birka látszott. Szelíd lett és ostoba. Kereskedését
20 1, 16 | benne tömérdek fehér rózsa, szelíd nézésû orosz leányzók, még
21 1, 16 | esnek.~Két férfi és egy szelíd arcú asszony (valamennyien
22 1, 17 | oláhokat otthagyta. - A szelíd János apostol gyomrában
23 1, 17 | egyenletesen, csendesen, mintha tó szelíd tükre úszó ravatalt ringatna…~
24 1, 17 | fejedelemasszony, a finom, lenge, szelíd járású Hanna grófnõ (a krakkói
25 1, 18 | hatalmas bükkök fehér héjú szelíd nyírfákkal váltakozván,
26 1, 18 | bugyborékoló jókedvét valami szelíd borongás váltotta fel.~-
27 1, 19 | Hõs volt a csatatéren, de szelíd, mint a bárány, a nõi szalonokban.~
28 1, 19 | inháber elõtt, olyan ártatlan, szelíd arccal, mint egy zárdanövendék,
29 1, 19 | mindenre rávehetõ, mint a szelíd bárány.~S aztán szeretetre
30 1, 20 | És ami a legszebb volt, a szelíd Rima vize ott folydogált,
31 1, 20 | elõle a házastársi harag. A szelíd, csöndes este békét lehel.
32 1, 22 | és egyre pipázott, kékes, szelíd szeme unottan kalandozék
33 1, 22 | hasznotok belõle - tette hozzá szelíd szomorúsággal.~De õk abból
34 1, 23 | tenyészik a bükk, a nyír a szelíd gesztenyével, tompább színekbe
35 1, 23 | ismerõsebbektõl megkérdezve tompa, szelíd hangon:~- Nem hallottátok
36 1, 24 | mosolyával beragyogva a szelíd hegyeket, melyek csak úgy
37 1, 24 | lazsányi dombra, melyet az én szelíd kedvenceim, a nyírfák, valóságos
38 1, 25 | harapta az ajkait; a Boriska szelíd, kérlelõ nézése lefogta
39 1, 25 | ebédlõjében; édesanyja rászólt szelíd szeretettel: Jaj, hol csavarogtál
40 1, 25 | a függetlenségi párton. Szelíd, ábrándozó kedélyû, alacsony
41 1, 25 | szürke bajuszra, azokból a szelíd szürke szemekbõl.~- Hidd
42 1, 27 | locsolja magát, amellett szelíd, jó ember, mindenkit megbecsülõ,
43 1, 27 | csal. És szeles is. Egy szelíd lejtõn, túl a Makarács Jánosék
44 1, 27 | megyei fõnök. Alapjában szelíd ember volt, de úgy tett,
45 1, 28 | pillangók háltak a virágok közt. Szelíd, idegzsongató csönd honolt
46 1, 29 | adott a hajdúnak, de milyen szelíd, kegyes a hangja! A hajdú
47 1, 29 | kevély hercegnõ volt többé. Szelíd, mélázó leány lett.~- Hiszen
48 1, 31 | Szakály-hegy mögül. Még új, még szelíd, még nem éget, csak csiklandoz
49 1, 31 | kemény, éles tekintetébõl szelíd sugár lopózott ki, amint
50 1, 31 | szemet - mely pedig oly szelíd egyébkor.~- No, hát meg
51 1, 32 | tanulóknak.« Ez szép, jó, szelíd és kifejezõ, nincs benne
52 1, 33 | volt, ami mindjárt látszott szelíd arcán és merengõ szemein.
53 1, 34 | rázta meg a fejét, azt a szelíd fejét, és a lábával toppantott
54 1, 34 | és nézték magukat a Maros szelíd vizében.~*~Siettek. A szomorú
55 1, 34 | mint valaha, a bánatos, szelíd arcával, finom, törékeny
56 II, 1 | más semmi, csak a leány szelíd, merengõ szeme, és kedves
57 II, 3 | neki Kádas Laci, milyen szelíd angyal, becsületes nõ Mari...
58 II, 3 | irtózatos nyugalommal.~S a szelíd Baroghi Aladár kéjes gyönyörrel
59 II, 3 | szerencsétlen, egy okos s szelíd férfiú gyógyíthatlan õrült, -
60 II, 4 | csarnokokkal, az az öregasszony egy szelíd, jó arcú édesanya képe,
61 II, 5 | az égen, az éji lámpa szelíd félhomályos fénye kezdett
62 II, 6 | használ a légynek sem. Igazi szelíd gyámoltalan tót ember »Trencsin
63 II, 7 | meghalni. Ne öljetek meg! Szelíd, szófogadó, alázatos ember
64 II, 9 | de azt is elönti valami szelíd, melankolikus glória, mely
65 II, 11 | herceg címere - mondá Fekete szelíd flegmával.~- Én gyûlölöm,
66 II, 21 | most is mindig megadással, szelíd néma fájdalommal tûrt. Amint
67 II, 25 | jellemzi Tóth Ede türelmes, szelíd lelkületét, éppoly bosszantó
68 II, 34 | oly igen nagyon?~- Mert szelíd és igen ragaszkodó hozzánk.
69 II, 46 | árulna többet, mikor olyan jó szelíd arca, olyan szép okos szeme
70 II, 52 | jól megy. A vad leánykából szelíd bárányka lett, napról napra
71 II, 58 | az istenadtának és olyan szelíd szemei, mintha a két legkékebb
72 II, 59 | marquisnéhoz.~- Asszonyom! - mondá szelíd, remegõ hangon - a rózsa
73 II, 66 | ha még oly szorgalmas, szelíd és nyájas volt is. Jó szót
74 II, 66 | s aztán szólt:~- Érted a szelíd leheletû neszt, mely a levegõn
75 II, 72 | néha haragszom - kiáltá a szelíd ember, nagy, bozontos szõke
76 II, 74 | halvány mosolygásukkal, szelíd szürkés szemeikkel jobban
77 II, 77 | egy kicsit? - vallatott szelíd, jóságos hangján.~- Egy
78 II, 79 | nyugalmas városodban, hol a szelíd erkölcsök honolnak háborítlanul
79 II, 79 | elrugaszkodott kompánia. Szelíd jámbor fiúk egyenkint, hanem
80 II, 84 | helyette ott ül a bánat szelíd mélasága.~Jó asszony a fekete
81 II, 90 | jóváteszem.~És azóta egy szelíd angyalarcú teremtés jár
82 II, 99 | e szép, hideg vonások, e szelíd jellegû halvány ajkak fájón
83 II, 104| többi kisfiúkkal teszik, szelíd kezökkel nem simítják meg
84 II, 104| legvéznább. Finom metszésû, szelíd arcocska nagy fekete égõ
85 II, 109| lábaival felöltõmet besározta, szelíd hangon mondá:~- Bocsánat,
86 II, 111| kedves leányarc vethet reá szelíd sugárt.~Majd miniszternek
87 II, 113| mindennap eljár a házhoz azzal a szelíd ürüggyel, hogy »itthon van-e
88 II, 113| édesapám? - kérdé lágy, szelíd hangon Erzsike.~- Rád is.
89 II, 115| darab húst és elfut vele. A szelíd árvából tolvaj lesz! Tolvaj
90 II, 116| Engedelmes, szófogadó, szelíd. - Az elkényeztetés sem
91 II, 119| látni.~A király jámbor és szelíd vala, s mindeneket megengede
92 II, 120| engedelmes a felsõség iránt, szelíd, jó erkölcsû és okos, szülõidnek
93 II, 123| tekintett fel az asszony jóságos szelíd arcába, melybõl a szeretet
94 II, 134| hadd hallom, mit akarnak.~A szelíd arcú pap ekkor elõre lépett
95 II, 135| szemlélte...~Olyan szép, szelíd nézése van!~Félóra múlva
96 II, 139| vérmérséklethez van szabva, a szelíd, türelmes, lassan mozduló,
97 II, 140| annyi ártatlanság, ajka szelíd mosolyából oly tiszta báj
98 III, 1 | az szólította meg édes, szelíd hangján? Vagy hogy egyenesen
99 III, 1 | kenyeres pajtások lettek volna, szelíd szavaival kivallatta, mint
100 III, 2 | Bácsi! - szólt csengõ, szelíd hangon. - Adja vissza a
101 III, 2 | gyermeke« (úgy hítták a szelíd képû, anyátlan-apátlan fiút)
102 III, 2 | üzeni.~- Menjünk! - mondá a szelíd szõke asszony.~A fekete
103 III, 2 | elszakították onnan, akkor is olyan szelíd, olyan nyugodt volt az a
104 III, 2 | az istenek között. Az õ szelíd égi arca segített meghódítani
105 III, 2 | Hallotta õ már valaha ezt a szelíd hangot ilyennek!~Eh, bolondság!
106 III, 2 | Péri Juditot… elég abból a szelíd Gál Magda esete. Mert nem
107 III, 2 | ment el a Riska s nagy, szelíd szemeivel olyan csodálatosan
108 III, 2 | oka, tudhatta volna, az a szelíd, ártatlan gyermek mennyire
109 III, 3 | őszülő bajuszára utalt, s szelíd furfanggal mosolygott az
110 III, 5 | gyermeke« (így nevezték a szelíd képû, anyátlan-apátlan fiút)
111 III, 8 | milyen kivétel! Munkás, szelíd és szófogadó. Nem vágyik
112 III, 18 | meglátszott birkáinak szép szelíd alakja. A víz tükre is mutogatta.~-
113 III, 19 | bajai közt sokszor keresem szelíd, nyájas arcát, mert meg
114 III, 25 | az a nyúlánk nyakuk, szelíd okos fejük… istenem, istenem,
115 III, 25 | állhatsz.~Lopva indítá el szelíd, ábrándos tekintetét a kérdezõre,
116 III, 28 | ártatlan, kék szemeivel, szelíd mosolygásával. A szavai
117 III, 28 | a vén sátán. Hiszen oly szelíd, engedelmes volt.~Negyednapra
118 III, 39 | méhek utaztak, ringatózva a szelíd vizen: nem okozott nekik
119 III, 45 | pedig, hogy meg fog szidni. Szelíd volt, mint a bárány, s titkolózva
120 III, 49 | alispánja ez, hanem csak egy szelíd öreg úr.~A harangláb táján
121 III, 50 | irodalmi központba, ott hagyván szelíd, csendes faludat. Nõd is
122 III, 52 | talpig magyaros. Velős, szelíd, nemes arcú.~A kamatokat
123 III, 52 | felém fordult, rám nézett a szelíd kék szemeivel s így szólt:~-
124 III, 53 | harag ült az edzett és mégis szelíd vonásokon, hanem a méltóság,
125 III, 56 | fejével.~Zavarában, félelmében szelíd, majdnem nyöszörgõ hangon
126 III, 67 | fölötti keserûségében.~Jó és szelíd s arany terveket kovácsol,
127 III, 67 | leülepszik rögtön egy más ügyre.~Szelíd, nyájas s még elhagyatott
128 III, 67 | vett, de az õ terve jó, szelíd volt, hogy Deákot nem szabad
129 III, 70 | históriát… csak néha sütötte le szelíd kék szemeit, vagy a kendõjét
130 III, 72 | még csak dühbe falvaink szelíd lakói. Ki hallott olyat,
131 III, 75 | mondanom.~- Mit? - kérdé szelíd szemeit rám szegezve.~-
132 III, 78 | emberekhez tartoznak, akik a szelíd italokat kedvelik, amik
133 III, 81 | öreg ember lakott ott egy szelíd képû anyókával.~- Fáradt
134 III, 82 | az én Pálom, aki higgadt, szelíd, okos ember volt egész életében.~
135 III, 83 | fia volt. Az a szomorú, szelíd fiúcska, kinek arcán valami
136 III, 87 | amint végigfutotta, nagy, szelíd szemeit rám emelte. (No,
137 III, 107| kevés vígasztaló van abból a szelíd, békés polgárokra, ha valahol
138 III, 115| kívánatos piros száját, szelíd nyájas mosolygását.~De mit
139 III, 115| tekintettel az egykori iktató, szelíd megadással Kapornoki Judit.~-
140 III, 148| S mégis, csodák csodája, szelíd fiú lett belõle, csakhogy
141 III, 148| Dorogi belépett, s kérõ, szelíd arcát az öreg Elek felé
142 IV, 1 | édes gyermekem - mondá a szelíd, szomorú asszony leánykáját
143 IV, 2 | volt erdõ, õsvadon a fele, szelíd gesztenyékbõl a másik fele.
144 IV, 3 | szakítá meg a tárgyalást a szelíd, ragyásképû elnök -, tudjuk
145 IV, 5 | is szép kis szarvaival, szelíd méla tekintetével. (Szép
146 IV, 10 | követtek el, nyájas volt és szelíd megrovásaiban is.~A tanártársai
147 IV, 15 | keresztül-kasul tekergõ erdõk szelíd nyírfáikkal, a cserjesek
148 IV, 16 | Péchy Tamás. - Jó ember, szelíd ember, nekem nem okoz soha
149 IV, 30 | hajlott orral, hollófürttel; szelíd tekintetû, aranyhajú a másik.~-
150 IV, 30 | Aróta, Delmáról. Látod, õ szelíd, nagylelkû, galambszíve
151 IV, 32 | sietve, édes lányom? - kérdé szelíd, pásztori hangon. - Haza,
152 IV, 34 | különben is csinos község, szelíd gesztenyeerdõvel fent a
153 IV, 37 | az utolsó német is a mi, szelíd, nyájas hegyeink közt.~
154 IV, 42 | hortyogása közelrõl, messzebbrõl, szelíd harmóniába olvadva. Oh,
155 IV, 50 | volna, teszem azt, hogy szelíd kutyát!~- Nemigen van alkalmam
156 IV, 50 | szarvasüszõk szürcsölésének szelíd neszét.~- Mi lehet ez?~-
157 IV, 73 | pártember, óriási kerek fejjel s szelíd, hiszékeny szemekkel.~Hja,
158 IV, 77 | cellájába vezették. Egy szelíd kinézésű parasztot látott
159 IV, 80 | amit õ tesz ezzel az áldott szelíd asszonykával. Az bizonyosan
160 IV, 81 | kalapommal, he?~S ennek a szelíd embernek fenyegetõ hangja
161 IV, 97 | várakozással függeszté rá szelíd kék szemeit.~- Gyertek idébb,
162 IV, 97 | suttogá az az örökké szelíd hang, melynek édes zenéje
163 IV, 100| hangja egyszerre alázatos, szelíd lett -, hát csakugyan ki
164 IV, 101| a szappanszagra, hanem a szelíd lelkû Gyuri hévvel ragaszkodott
165 IV, 106| méhesekben a köpûk lakóinak szelíd döngését. Azoktól lehet
166 IV, 126| magát vetni a bíróra, de az szelíd kézmozdulattal elhárítá
167 IV, 127| Húszezer harcossal vonult be a szelíd, gyermeteg Kázmér a nyitrai
168 IV, 127| regényes hegyektõl körülvéve, a szelíd természet bájával telt öbölbõl
169 IV, 127| hullámos hajával, vagy a szelíd arcú nagy asszony, Szilágyi
170 IV, 127| gyönyörû leány, Fatime; szelíd, finom, tartásban, modorban
171 IV, 145| liliom fehérsége. Nyájas, szelíd, vallásos és adakozó volt.
172 IV, 145| álom jótékony tündérnõje, szelíd, puha kezével lágyan megsimogatva
173 IV, 145| lépésnyire a lovastól s szelíd, nyájas hangon mondá:~-
174 IV, 147| A tudós rágyújtott egy szelíd, melankólikus tót nótára,
175 IV, 148| kozákja~Deberneky János szelíd lelkû, csendes ember volt,
176 IV, 148| lovasok egyike meglehetõs szelíd hangon. - Adj inkább valami
177 IV, 148| ne engedd!~E pillanatban szelíd kopogás hallatszott az ajtón.~-
178 IV, 148| hóhér, a gyilkos! De milyen szelíd, alázatos volt az arca.~
179 IV, 151| Úgy is lett. Csendes, szelíd nyugalom szállt meg mindnyájunkat.
180 IV, 152| beeresztett, már megint alázatos, szelíd volt, mint egyébkor.~- Korenka! -
181 IV, 152| megelégedéssel gondoltam az én szelíd, jó kis Annámra…~Tovább
182 IV, 152| vádbeszéddel - szólt Anna, szelíd, kék szemeit reám vetve.~-
|