Rész, Fejezet
1 1, 1 | azokat, mély fohászt küldve a sötét, haragos égbe.~- Én istenem,
2 1, 1 | volna legközelebb haza. Sötét volt, de õ jól ismerte már
3 1, 1 | a kezét.~Milyen jó, hogy sötét volt, legalább senki sem
4 1, 4 | elborul e gondolatra. Milyen sötét felhõ lehet az, mely a vidámság
5 1, 4 | darabon, hogy fölkeressük sötét odújában a múltat, mely
6 1, 4 | Gondolkozni akart, egy sötét terv érlelõdött lelkében.
7 1, 4 | szomszéd pajta falára két sötét árnyék rajzolódott, a Kalapé
8 1, 4 | féltékenység, lelkének eddigi sötét lakosai egyszerre semmivé
9 1, 4 | mint egy szomorú történet sötét színei vegyülnének bele
10 1, 4 | nem követte.~Kalap arcára sötét haragos felleg ült ki az
11 1, 8 | egyszerre világos lett sötét szobám; valami földöntúli
12 1, 8 | darabon, hogy fölkeressük sötét odújában a múltat, mely
13 1, 8 | Gondolkozni akart, egy sötét terv érlelõdött lelkében.
14 1, 8 | szomszéd pajta falára két sötét árnyék rajzolódék: a Bikeé
15 1, 8 | féltékenység, lelkének eddigi sötét lakói egyszerre semmivé
16 1, 9 | annak a körrajzait látja egy sötét felhõben; a kis-ilyei határnak
17 1, 9 | többé…~Kléner úr homlokán sötét ráncok képzõdtek.~Gyorsabban
18 1, 9 | homlokon azonban az égetõ sötét szemekbõl kicsillogó öröm
19 1, 9 | korhadt karón; de a nap olyan sötét arcokat talált, hogy azon
20 1, 10 | kopogás az istálló tájékán.~Sötét volt, nem láthatta, mi történik,
21 1, 10 | gyöngyök, hogy az a rettenetes sötét szem meg nem festette õket
22 1, 11 | szerencsésen össze is tört, sötét szeme pedig haragos tûzben
23 1, 11 | ölébe vette, úgy mentek a sötét erdõben, a fõbíró és a gonosztevõ.~-
24 1, 11 | s odahajította magát a sötét üreg fölé… szállt, szállt,
25 1, 12 | szavai volnának azokba a sötét szemekbe befestve: »Be kár,
26 1, 12 | visszarántotta a kezét; sötét árnyék vonta be csontos,
27 1, 13 | vonaglottak az út szélén. Az égen sötét felhõk vágtattak és egyetlen
28 1, 14 | dobbanásra riadt föl. Már akkor sötét volt. Fölugrott s fölkiáltott,
29 1, 14 | dulakodásban a temetõ szélén. Sötét volt, a birkózó alakok arcát
30 1, 14 | S valóban, egy marcona, sötét tekintetû férfi vert magának
31 1, 14 | a bíróság felé járult, s sötét, rongyos köpönyegét hátravetvén,
32 1, 14 | homloka mutatott szigorú, sötét ráncokat. De azért õ sem
33 1, 15 | tábornak látszott a menet. Sötét porfelhõ kelt a nyomában.
34 1, 15 | drága öltözetû apród jött sötét ruhában, fekete lovon. Egyik
35 1, 15 | kövek is elevenednének, a sötét folyosók ontani kezdték
36 1, 15 | elhalványodott, s esdõleg emelte sötét szemeit férjére.~- Hasztalan
37 1, 17 | néha fényes nappal, néha sötét éjjel és bezörgetett az
38 1, 17 | kicsiny, mélyen bennülõ sötét szemekkel.~- A szimat hozott,
39 1, 18 | bebizonyíthatják. Mikor elviszik õket sötét kalitkában, vasúton, zárt
40 1, 19 | nap eseményeibõl, mint a sötét erdõbõl kicsinyke pásztortûz.
41 1, 20 | lezárni az ajtókat: Künn már sötét volt. Alak mozgott ott elég,
42 1, 23 | lett, majd átjátszódott sötét lilaszínbe, mire berohant
43 1, 24 | után.~- Nem lesz nagyon sötét?~- Attól függ, lesz-e holdvilág?~-
44 1, 26 | megyeházba a csillagtalan sötét éjszakában.~Blahunka Jani
45 1, 27 | Ostobaság! - morogta Balassa sötét arccal, s zavarában a jobb
46 1, 27 | Minek azt keseríteni holmi sötét képzelõdésekkel? No, igyál
47 1, 27 | paripa, mint a nyíl. Még sötét volt a világ, ha nem is
48 1, 27 | Krúdy, nem volt annyira sötét, hogy ki nem lehetett volna
49 1, 27 | mindenki megegyezik, hogy sötét éjszaka volt. Balassa már
50 1, 28 | mereven bámult maga elé sötét tekintettel, kezeivel izgatottan
51 1, 31 | Vayné asszonyom kísérte a sötét folyosón gyertyával, és
52 1, 32 | gyerekét. Sok utálatos, sötét bûn van köztük, a természettudósok
53 II, 2 | szép fényes homlokán a sötét haragot, amint felemelte
54 II, 2 | maradt szeszt, azután valami sötét komolyság ömlött el ritka
55 II, 4 | folyosóra.~A folyosón meglehetõs sötét volt, mert a lámpák már
56 II, 4 | talán Stofi úr elõtt volt sötét az egész világ, azért nem
57 II, 5 | keservesen pillantott fel a sötét, terhes felhõre, és egy
58 II, 5 | kezdett permetezni; olyan sötét lett, mintha az egész világ »
59 II, 5 | nyíláson félve tekintett ki a sötét éjszakába.~És oh, seregeknek
60 II, 5 | Arcára iszonyú fájdalom sötét betûi voltak írva.~Azután
61 II, 5 | hatása, öreg urambátyám sötét vonásain valami olyan bágyadt,
62 II, 7 | hallgatni a szél zúgását sötét erdõben... Oh, nem akarok
63 II, 7 | odafordult Mádyhoz s rideg, sötét arccal kérdé:~- Kicsoda
64 II, 8 | végigsimította homlokán... Olyan sötét volt az e percben...~- Isten
65 II, 9 | homlokon van még meg az a sötét vonás, az a szilaj dac: »
66 II, 11 | A terv az volt, hogy egy sötét éjszakán kilopja hálószobájából
67 II, 11 | csak maga vette észre azt a sötét vonást azon a kemény arcon.
68 II, 11 | magasabbnak a szokottnál, sötét szemei pedig vadul forogtak.~-
69 II, 12 | közt vannak, távolról egy sötét pont látszik közeledni feléjök.
70 II, 12 | ifjú, kérdőleg függesztvén sötét szemeit Álmosra.~- Igen,
71 II, 12 | harangjai megkondultak, sötét és nesztelen a táj, csak
72 II, 13 | Gordianus, az alvezér, sötét terveket koholva ült sátorában,
73 II, 13 | fellebbenni maga elõtt a jövõ sötét fátyolát, Caligula, Nero
74 II, 13 | õrt állni a sátor elõtt.~Sötét éj volt. Germanicus harcosai
75 II, 17 | megeredt a zápor; s olyan sötét felhõfolytatások jöttek
76 II, 19 | nyomukban húzódik s a tényeket sötét színekkel satírozza ki.
77 II, 19 | Kiradirgumizni maga körül a sötét mezõt. A jó zsiráns csak
78 II, 22 | gazdája könyökére támasztva s sötét fellegek vonulnak át homlokán.
79 II, 25 | kérni; de az ivóban oly sötét képû két parasztember borozott,
80 II, 26 | mogorván, fenyegetõn néz rá sötét árnyat vetve, galagonyabokor,
81 II, 39 | nincs már lakója, azért sötét; sok házban, ahol gyertyavilág
82 II, 42 | keleti események s Gorcsakoff sötét alakja bontakozik ki homályosan.~
83 II, 46 | lehetetlensége nem áll a háta mögött sötét arcával.~Nehány perc múlva
84 II, 50 | A folyosóra lépett. Ott sötét volt; hasztalan minden fáradság
85 II, 66 | kiért az erdõbõl, már oly sötét lett, hogy a falut nem lehetett
86 II, 66 | falu elsõ házaihoz ért, oly sötét volt, alig látta, hová lép.~
87 II, 66 | kinyitották, de belül még sötét volt, mert az egyházszolga
88 II, 66 | gyertyákat gyújtogatni. A fiú egy sötét zugba ment, s ott szépen
89 II, 66 | fel. Pali egyszerre nagy, sötét erdõben látta magát. Sûrû
90 II, 66 | nesz nélkül haladtak a sötét, óriás nagyságú fák között.~
91 II, 67 | úgy elgondolkozom azon a sötét kérdésen: »vajon minek élek
92 II, 68 | Mindene változatlan. Örökké sötét színû ruha van rajta, pörge
93 II, 71 | kocsirázás után végre egy sötét decemberi éjszakán Sztropkóra
94 II, 71 | mélyen beesve, hogy csak két sötét üreg látszott.~Egy arc szemek
95 II, 71 | árnyként húzódott volna felém; sötét üregeivel rám nézett, és
96 II, 74 | tüzes, égetõ szemeikkel, sötét kormos hajukkal, s átcsaptok
97 II, 75 | nem száll szájról szájra a sötét gyanú, hogy Kuhinka úr bosszút
98 II, 80 | Éppen idáig írtam e cikket sötét, elnyomott kedéllyel, midõn
99 II, 80 | Megint elfogott a sötét hangulat, mely kedélyemet
100 II, 89 | elmentem az irodába, s egy sötét elõszobában egy félszemû
101 II, 90 | kínlódásban, míg végre egy sötét éjszakán segélyül hívja
102 II, 95 | mintha kitalálta volna e sötét gondolatot, sírni kezdett,
103 II, 96 | keresztül; a többi embernek sötét éjszakát mutatgatsz...~Mikor
104 II, 99 | darabokra.~- Egyszer az a sötét gondolata támadt, hogy az
105 II, 99 | megcsapta, egyszerre ismét sötét éjt borított az Edith által
106 II, 117| csak azért történt, mert sötét szobájába is, hol olyan
107 II, 123| elborította Szegedet, azon a sötét éjszakán, mielőtt rémletes
108 II, 123| zuhanásokat sem hallja, a sötét éjszakában úgy tünedeznek
109 II, 127| darabokra.~- Egyszer az a sötét gondolata támadt, hogy az
110 II, 127| megcsapta, egyszerre ismét sötét éjt borított a Mari által
111 II, 129| kisasszony«, az jár itt, sötét ruhában lebeg a környék
112 II, 129| kisasszony, aki a felhõkön ül, sötét arcát betolta az ablakon.~
113 II, 131| arccal tekintett oda, s sötét fellegek tornyosultak homlokán...~-
114 II, 135| lidércnyomás nehezedett. Valami sötét elõérzet kezdte bántani.~
115 III, 1 | mandolától az alakjukat, sötét éjszakától a színüket és
116 III, 1 | láttára te sem maradhatnál sötét«…~És akik ezeket a nagy
117 III, 1 | sohasem volt ilyen esete: sötét éjszakában deli, sugár leány
118 III, 2 | várakozott.~Filcsik kétségbeesve, sötét homlokkal, mélyen szemére
119 III, 2 | utána, míg végre egy félig sötét szobába értek.~- Ott a bundája! -
120 III, 2 | beszélték volna hirtelen azt a sötét felhõt, egyszerre elborítja
121 III, 2 | ördögben és rémlátásokban. Egy sötét holló röpdös fölötte: a
122 III, 2 | bezáratta huszonnégy órára. Egy sötét kamra volt a börtöne, hol
123 III, 2 | Demeter kiegészítette a sötét gondolatot:~- Vagy talán
124 III, 2 | mindent visszájárul tett. Sötét sejtelem nehezedett a szívére.
125 III, 3 | meglehet, hogy nem - felelte sötét arccal -, de nem bizonyos.~
126 III, 4 | ördögben és rémlátásokban. Egy sötét holló röpdös fölötte: a
127 III, 4 | bezáratta 24 órára. Egy sötét kamra volt a börtöne, ahol
128 III, 5 | gyerek fél a faluban attól a sötét arctól.~Bizi apón egy hosszú
129 III, 6 | csókod, ölelésed után! Nekem sötét az egész világ, ha téged
130 III, 7 | hallani, színük meg többnyire sötét hamuszürke. Ki öltözteti
131 III, 7 | egyszerre csak, mintha egy sötét nagy árnyék mozogna az udvaron
132 III, 8 | hogy lehet még.~Azután sötét arckifejezéssel dünnyögé
133 III, 8 | világosság támadt egyszerre sötét agyvelejében.~- De hát akkor
134 III, 14 | éjféltájban hazakerültem, egy sötét alak állott elém, nagy bozontos
135 III, 14 | Midõn hazaértem, valami sötét alakot láttam fel s alá
136 III, 18 | az égbe.~El is indult egy sötét estén, magára szedte az
137 III, 18 | ahol van az egész nyáj… Két sötét alak ott hajtja, ni… Fák
138 III, 19 | A jövõnek elõre vetõdõ sötét árnyéka terhesen vonult
139 III, 33 | dühösen járkál fel s alá és sötét felhõk tornyosulnak a homlokán.~-
140 III, 34 | ki az égre, hát csakugyan sötét felhõk tornyosultak nyugatról.~-
141 III, 36 | nyomukban húzódik s a tényeket sötét színekkel festi ki. A kölcsönkérõk
142 III, 36 | Kiradirgumizni maga körül a sötét mezõt.~Emberünk ebben is
143 III, 39 | lágyan, halkan: az esthomály sötét acélszínûre festette õket.
144 III, 46 | keressék már, hisz mindjárt sötét lesz?~Hát amint beértek
145 III, 60 | önkénytelenül felkereste. Sötét árnyékot vetett a falra,
146 III, 63 | a király elõtt.~Gazdag, sötét haját leereszté, két fekete
147 III, 64 | mindent tenni magával a sötét éjben, mely föléje borult.~-
148 III, 83 | fehér galambnak a fiai már sötét színûek voltak. A tyúkok,
149 III, 84 | szelíden világított. Nem volt sötét semmi, csak szürke, kivévén
150 III, 93 | szokta, vagy lement a szûk, sötét udvarkába, elbeszélgetni
151 III, 94 | annyira el volt merülve.~- Sötét gondolataid lehetnek, édes
152 III, 102| pettyes kendõ lecsúszván sötét hajáról a vállára, elém
153 III, 114| mintha gyilkolt volna. Sötét arccal, tántorgó léptekkel
154 III, 124| latine.)~De miért idõzném a sötét képeknél, hiszen az különben
155 III, 128| mire megjelentek arcán sötét színekben az élvezetnek
156 III, 129| A TÁLYAI SÖTÉT ERDŐBEN~1884~Az én nevem,
157 III, 129| Vitkey-zászló ott a tályai sötét erdõben, s rothadj meg,
158 III, 130| cammognánk. Fák az utak mellett sötét árnyékot vetettek, megannyi
159 III, 138| éjszakának ideje volt és borús sötét idõ, a ránk váró kocsis
160 III, 144| nagy ritkaság a gyík.~Cudar sötét éjszaka vala. Egymást érte
161 III, 148| a kunyhóba, hol egészen sötét volt, csak mikor a szemök
162 III, 148| éppen a revolverét töltötte. Sötét volt az arca, ki tudja,
163 IV, 1 | futó pillantást vetve rá.~Sötét kartonruha volt rajta csipkeujjakkal,
164 IV, 3 | szemtelenség! - kiáltá a leány, és sötét szemeiben villámok cikáztak… -
165 IV, 34 | törõdött. Karmazsin pirossága sötét gránátszínbe ment át, finom
166 IV, 37 | Íme, az elsõ szerencse! Sötét felhõkön keresztül a napsugárnak
167 IV, 41 | fiú, mit gondolsz? - kérdé sötét tekintetet vetve rám.~Vállat
168 IV, 41 | midõn már teljes lett a sötét színekbõl összerakott kép,
169 IV, 50 | egymást se láttuk. Az égen sötét felhõk úsztak, hozzájárult
170 IV, 53 | nem pénzt kapnak - mondá a sötét kabátos úr -, hanem…~- Hanem?~-
171 IV, 85 | ritkaság a gyík.~Cudar, sötét éjszaka vala, egymást érte
172 IV, 97 | vele, mit akar.~- Nagyon sötét a karcer?~- Olyanforma biz
173 IV, 117| hazarohant Pereszlei Mihály sötét arccal:~- Vége van! - kiáltá
174 IV, 121| tolakodik elő a múltból. Még a sötét »karcer« is nyájasan mosolyog
175 IV, 127| lengyel király részére.~A sötét napokból is kijutott. »Álgyúk
176 IV, 127| bujáki magaslatokat s a sötét Mátrát. Innen át balra kéklenek
177 IV, 142| falusiak. Némely esztendõkben, sötét éjfélen, mondják, végigszalad
178 IV, 150| hívatta, ami meglehetősen sötét gondolatokat ébresztett
179 IV, 152| anyja remegõ hangon közli sötét gondolatát:~- Jaj, már készül…
180 IV, 152| párbeszédet -, hisz mindjárt sötét lesz és alacsonyan van az
181 IV, 152| egyszerre csak elõmásztak sötét rejtekükbõl és elkezdtek
|