Rész, Fejezet
1 1, 2 | csendet.~- Hát ön, kisasszony! mért nem nevez engemet »apjának«?
2 1, 3 | szabólegény számára combnak.~- Mért szalad oda az a sok ember,
3 1, 4 | mondóka jutott most eszébe, mért éppen akkor egy sem?~És
4 1, 4 | ellágyult a szája ízéhez mért diskurzustól. Madarat lehetett
5 1, 4 | magyarázza szavait! Nos, mért nem fog beszélni a kisasszonnyal?~-
6 1, 4 | arcát kezeibe temetve - mért mondja azt, hogy visszanyeri
7 1, 4 | Ezer kérdés merült föl: mért veszi el? Minek lesz neki
8 1, 4 | jellemén is csorbát ejt: mért nem építtetett közbe egy »
9 1, 5 | azon bosszankodnék, hogy mért nem marasztaltathatja el
10 1, 8 | arcát kezeibe temetve, - mért mondja, hogy visszanyeri
11 1, 11 | a szomszéd falubeliek.~- Mért nem kergetitek el? - kérdék
12 1, 11 | Biz az nem jó dolog! Mért nem vesz be valamit?~- Már
13 1, 11 | kiáltá kételkedõn.~- Már mért ne volna? Mindenki ösmeri
14 1, 11 | vármegye parancsolja, hát mért nem mondhatnád meg, édes
15 1, 11 | Selyempárnákon fogok ott aludni?~- Mért mondod ezt olyan hidegen,
16 1, 12 | Beke egy rettenetes csapást mért öklével a mellére, amitõl
17 1, 12 | megsemmisülten. - »De hát mért nem vagyok az?« - kérdé
18 1, 12 | váltani a jövevénnyel.~- Hát mért nem szólasz, komám, hogy
19 1, 12 | válaszolt:~- Ha ti hiszitek, hát mért ne hinném én is?~- Gyáva
20 1, 12 | csengett. Egy roppant vágást mért Magday Heisterre, jó szerencse,
21 1, 12 | fátum rátalált, s új csapást mért ellene. Mit tehetett volna
22 1, 13 | fejét és nem felelt.~- Hát mért nem szólsz?~- Szégyenlem
23 1, 13 | tekintetes úr, tekintetes úr! Mért olyan nyugtalan, lelkem
24 1, 13 | hiszek. És ha volt, hát mért nem küldte õtet múzeumba
25 1, 13 | mert mondtam. Tudom is én, mért mondtam? És ha tudom is,
26 1, 13 | mondtam? És ha tudom is, mért akarja tõlem harapófogóval
27 1, 13 | utána szaladgál, fogdossa. Mért nem maguk vezetik a kutyát?
28 1, 16 | mindentudó. S ha tudott, mért nem intézkedett? (A nemzetes
29 1, 17 | Mondja meg nekem kegyelmed, mért van gyászban?~- Mert az
30 1, 17 | borkereskedõt tanulmányozni. Mért nincs ön most Varsóban?
31 1, 17 | is sejtettem.~- Hát akkor mért jött ide?~- Hogy megmotozzam
32 1, 17 | vén kapust, mit csinál, mért nem nyitja ki? Isten önnel,
33 1, 18 | nagy költség! És mire való? Mért ne lenne jó ez a ruha is,
34 1, 18 | halhatott.~- Szeretném tudni, mért nem?~- Mert egész éjjel
35 1, 18 | dadogta -, mi történt? Mért kerget el?~A leány hozzáhajolt
36 1, 18 | Furcsa! Mit bámulsz? Hát mért ne adnám? Hiszen feleségül
37 1, 19 | jóravaló kastélynak van. Hát mért ne volna az újfalusinak
38 1, 19 | elõadta válási szándékát:~- De mért teszi ezt a nagyságos asszony?~
39 1, 20 | barátodat nálamnál, hát akkor mért házasodtál meg? Nem, egy
40 1, 20 | matrózok gyakorta veszekedtek. Mért ne akadhatnának olyan matrózok?~
41 1, 20 | cimbora! De mi az ördög lelt? Mért vágsz olyan fancsali ábrázatot?~
42 1, 20 | egyszer-másszor keserûen.~- Mért nem viselted magad becsületesebben.~
43 1, 20 | meghal.~- Hát Károly bácsi mért nem megy veled?~- Mert Károly
44 1, 21 | vagy, derék legény vagy, de mért teszed magad erõnek-erejével
45 1, 21 | kereskedõk, mikor alkusznak). Mért mentsem én meg ingyen az
46 1, 23 | már! Hogy hívják?~- No, mért nem felelsz? - mondá a nagyapa,
47 1, 23 | hogy sírni szerettem volna. Mért nem tudtam elõbb születni?
48 1, 23 | hogy mégis engem szeret. Mért kételkedjem benne? Hiszen
49 1, 23 | õt, te látod, te tudod, mért kell hát neki mást szeretnie?~
50 1, 24 | nem ösmertem.~- Hát akkor mért sajnálkozik?~Königgrätz
51 1, 24 | szemei szikrát szórtak.~- Mért, mért? Teringette, mért!
52 1, 24 | szikrát szórtak.~- Mért, mért? Teringette, mért! Hát mert
53 1, 24 | Mért, mért? Teringette, mért! Hát mert érdeklõdöm az
54 1, 25 | se táncolt a hajdúknak! Mért higgyek én ennek az úrnak?
55 1, 25 | Bercsényinek. Istenem, istenem, mért is nem élhettem én akkor!
56 1, 26 | nem ösmertél rám.~- Hát mért nem szólított meg?~Illegette
57 1, 26 | elpusztulni innen.~- Nekem? Mért nem mondod: nekünk?~A leány
58 1, 27 | valamelyiket az az ötlet: mért menjek én messze olyanért,
59 1, 27 | dévaj, kedveskedõ pofont mért a bal orcájára.~- Oh te,
60 1, 27 | elpirult és eltûnõdött: mért mondták ezt neki? Hát olyan
61 1, 27 | természet, csak a patakra mért kettõt. Egyet, amikor a
62 1, 27 | neked száz forintot. No, mért vágsz olyan ijedt pofát?
63 1, 27 | ugye?~- Az már igaz, de mért ne írhatnám az utalványt
64 1, 27 | nyelével az ablakot:~- No, mért nem nyitod már azt az ajtót!~
65 1, 29 | még itt vagy, Matykó? - Mért nem fekszel le, csacsi?~-
66 1, 29 | mondani? Igen, a Zervitzek. Mért kérdezted a Zervitzet?~-
67 1, 32 | vakarta.~- Baj, baj!~- Hát mért nem mozdulnak, maflák? -
68 1, 33 | Nekünk nem rokonunk.~- Mért nem rokonunk?~- Mert õ nagyobb
69 1, 33 | fölhánytorgatták ezeket:~- Hát mért nem mondjátok meg neki?
70 1, 33 | engedne menni.~- És ugyan mért? - rázta meg magát Rédeky
71 1, 34 | csizmadia, hát szeretném tudni, mért segítene engem? Hanem maga
72 1, 34 | Kati tehát utána eped. De mért nem szól? Mért nem adja
73 1, 34 | eped. De mért nem szól? Mért nem adja be a derekát? Mért
74 1, 34 | Mért nem adja be a derekát? Mért tesz erõszakot a hajlamain?
75 1, 34 | hogy ön okos ember, de mért nem kíván akkor valami évi
76 1, 34 | ellenszenvét. Nos fickó, mért haragszol rám? Mondd meg
77 1, 35 | Olyasvalamire, igenis.~- Hát mért ne tudnék? Krámer Miksa
78 1, 35 | mennek ki a nyulak. Hát mért mennének? Hiszen szeretik
79 II, 3 | ijesztõ arcát, és gondolkozik, mért jött õ most ide?...~A szép
80 II, 4 | lesz-e cotillon? Ha nem lesz, mért nem lesz? S ha lesz, ki
81 II, 4 | persze nem lehet segíteni. De mért is nem tõle kértek tanácsot?~
82 II, 5 | olyan igazolásféle volt, mért hogy nem felfelé ásatta
83 II, 5 | egy-két tégladarab esik egyre. Mért ne építenék meg neki?~-
84 II, 5 | összeszidja a pernahajdert, mért nem tartja orrát az ura
85 II, 6 | Szedte-vette rokkant honvédjei, mért nem vigyáztak magukra jobban?
86 II, 7 | tette ki a fátum...~Vagy mért nincs itt a kezeügyében
87 II, 11 | mérnök lábaihoz.~- De hát mért teszi azt a grófnõ? - szólt
88 II, 14 | neki olyan hamar elporlani! mért nem érhette meg a tavali
89 II, 14 | nagyobb tudós Pompérynél? Mért ne lehetnék én idõvel az
90 II, 14 | is asinus ember vagyok, mért nem tudtam eszemben megtartani!
91 II, 15 | Vissza! Nem harcolunk tovább! Mért folyjon hiába, vérünk? A
92 II, 15 | választani. De hát végre mért is húzzam én ki ezt az istenostorát
93 II, 21 | szíve volt.~Még a szûken mért betevõ falatot is megosztotta
94 II, 24 | kanyarítasz mindennek! Hát mért nem mondtad mindjárt, hogy
95 II, 26 | féljen attól. Hanem maga mért nem köti le a batyuját,
96 II, 26 | angolkerten a mezõre, az erdõbe...~Mért, hogy a bûnt elkövetõket
97 II, 35 | dolgomba? Az ördögbe is, mért nem mindenki a maga bajával
98 II, 36 | Lemonin jókedvûen - de hát mért nem mondtátok elõbb, hogy
99 II, 44 | Brisgaloffnak sajátkezûleg mért ki egy darab kenyeret s
100 II, 46 | nem bízik a gyermekben?~- Mért tagadjam? Fogadásom megújítom.~-
101 II, 46 | Meghûlt szegény.~- De akkor mért nem viszi be a szobába?~-
102 II, 47 | Bolond vagy, öcsém! Hát mért nem prenumerálsz? Azt itthon
103 II, 60 | szemekkel fogadta õket.~- Nos, mért hivattál, gyermek? - szólt
104 II, 66 | mondá a jószívû Pali -, mért bûnhõdnek olyan szigorúan?~-
105 II, 88 | lehet. Mondtam is neki, hogy mért nem jön hozzánk városi fõkapitánynak!~
106 II, 97 | édesmamánkat is? Oh, a csúf bácsi! Mért nem csukja be Borcsa az
107 II, 117| kéne, hogy ne adjon. Hát mért volnék én másképp mameluk?
108 II, 120| csengettyû, de sok jó órát is mért ki nekünk, melyeknek derült
109 II, 123| fogja adni a gyerekeket. Mért is ne adná oda, mikor ott
110 II, 123| Igen, igen, most már tudom, mért tartóztatott ott, hogy azalatt
111 II, 123| nagyapa! Most már én is tudom, mért csúsztattak a zsebembe egy
112 II, 131| halálos vétek meghalni...~»Mért nincsenek jó szakácsok?« -
113 II, 134| bevettek...~Szegény Csuzi Katát~Mért is szomorítják?~Minthogy
114 III, 1 | Matyej fiam, magam sem tudom, mért, mintha édes testvérem lennél,
115 III, 2 | lábát az Isten hidege!~- Mért nem húztál csizmát, fiú? -
116 III, 5 | gyerek szomorúan.~- Hát mért nem varrat apád?~- Nincs
117 III, 7 | már látta, ha utána jött: mért nem avatkozott bele, miért
118 III, 8 | asszony?~- Nem, a férj.~- Mért mondod azt? - kérdi a régi
119 III, 8 | nevét Kapocsyra. Oh, oh, hát mért nem olvasod a »Budapesti
120 III, 15 | Hát… hát…~- Ne habozz, no… mért titkolod el? A mamának meg
121 III, 19 | elsõ forint elõtt százával mért az idõ ingyen.~IV. AZ UTOLSÓ
122 III, 25 | Hol vannak? Mit csinálnak? Mért nem hozta el? - sürgeté
123 III, 31 | örömmel a doktor.~- Hát mért hagyott el bennünket?~A
124 III, 32 | állok? Édes istenkém, de hát mért nem szólt ön elõbb. János,
125 III, 32 | János úr, a férj ijedten. - Mért vagy annyira elsápadva,
126 III, 37 | bejönni szegények.~- Hát mért nem jönnek? - mondja a tiszt,
127 III, 41 | legszebb a főváros szépei közt. Mért szeretett volna meg hát
128 III, 41 | szó: ön jól tudja, báróné, mért bátorkodtam zavarni.~- Nem
129 III, 43 | gondolatban ezerszer: Hol késik? Mért nem jön? Igazán rossz ember.
130 III, 57 | meg vagyok veszve.~- Hát mért nem szóltál mindjárt - mondám
131 III, 58 | Schwarcz Dóri ártatlanul. - Mért nem mondták?~- Jól van.
132 III, 65 | morogta, nagy fejét csóválva: »Mért nem megy az ilyen a tengerre,
133 III, 65 | az ilyen a tengerre, vagy mért nem marad a szárazföldön?
134 III, 66 | mondta neki:~- Odaadom. Mért ne adnám? Nem vagy ugyan
135 III, 68 | mondja Hunkár. - Hát akkor mért fizetne benneteket a vármegye?
136 III, 78 | ez a bor, kurátor uram?~- Mért lõ? Hát csak lõ. Mivelhogy
137 III, 81 | kecskénk olyan kevés tejet ad. Mért nem vesz édesanyám még egy
138 III, 83 | egyszer azt mondta: »Hogy mért nem mentem férjhez, húgomasszony?
139 III, 94 | hogy ott kell kezdenem, mért haragudott meg a király
140 III, 94 | de az asszonyé is õrá.~- Mért kacérkodol õfelségével,
141 III, 100| felsõ ablakot (Gazemberek, mért nem tesztek egy kis szenet
142 III, 101| nyájassággal. - Tudom már mért jött - hadarta sietve -,
143 III, 101| hadarta sietve -, tudom mért, kerüljön beljebb, kedves
144 III, 109| legtovább.~De hát a mandátumért mért ne áldoznám fel nevemet?
145 III, 118| talán megbolondult.~- Hát mért tett maga engem bolonddá,
146 III, 130| öreg legott észrevette: »Mért nem tesznek oda új követ
147 III, 139| nyomatott g a z e m b e r volt… Mért nem vigyáz az ilyen koldus
148 III, 147| utánok, melyik volt! Hát mért gyanusítottál ezzel éppen
149 III, 148| és kedvet.~- De hát akkor mért nem igyekszik oda? Miért
150 III, 148| én magam sem bánnám, de mért követeli az öregtõl, aki
151 III, 148| hogy oroszlánok vagytok.~Mért nem tudjátok már egyszer
152 IV, 13 | megint éhes leszek.~- De hát mért nem megy ön dolgozni?~-
153 IV, 13 | állhattam meg szó nélkül.~- Hát mért nem ugrik már be, Vandrák
154 IV, 13 | a tekintetes úr az. Hát mért nem tetszett közelebb jönni,
155 IV, 18 | a nyavalyásnak: »Erzse, mért nem húzol ködmönt ilyen
156 IV, 20 | Hát micsoda dolog ez? Hát mért kaptad te az Istvánt? Hiszen
157 IV, 28 | eléje megy a fejedelem.~- Mért vág kegyelmed olyan savanyú
158 IV, 28 | kénytelen zálogba vetni.~- Mért nem született kegyelmed
159 IV, 29 | király - mondá a kovács -, mért nem húzod fel a visszaemlékezés
160 IV, 32 | hogy tíz fejszecsapást mért a kereszt ellen, tíz fejszecsapásért,
161 IV, 57 | be az egész hír a várost, mért jár olyan sebesen az óra.
162 IV, 64 | tudta, tudnia kellett… mért ragaszkodott volna máskülönben
163 IV, 93 | Én azt nem tudhatom, mért híttak úgy, mert én soha
164 IV, 109| a lányomat akarta…~- Hát mért nem adtad oda neki, te bolond?~-
165 IV, 111| rajta a fejét mindenki, hogy mért nem tudja befejezni Gyulai
166 IV, 111| foglyot. De az ördögbe is, mért nem hozzák már azt az ételt?~
167 IV, 111| bír nekem szerezni. Hát mért tartom én magát?~A fiskális
168 IV, 111| brügõst megpirongatta: »Mért nem igazítod meg a nyakkendõdet,
169 IV, 125| gondot, de a nagyokra is.~- Mért van az, édesapám, hogy a
170 IV, 128| Rimaszombatban, Selmecbányán. De mért kérdezed?~- Nem a Brockhaus
171 IV, 128| iszik egy kis pálinkát?~- Mért ne innám? - szólt nyájasan.~
172 IV, 131| békülékenyen fordult felém:~- Hát mért nem beszél?~- Assisi Szent
173 IV, 132| Mit a természet! Hát mért nem mondtad, bikfic, hogy
174 IV, 132| Hát maga, vén gazember, mért nem mozdul?~- Csintalanok
175 IV, 134| óvatosan körültekintve. - Mért kérdezed éppen éntõlem?
176 IV, 144| várom. Mindig várom.~- Aztán mért örülsz úgy a mennydörgésnek?~-
177 IV, 148| pulykákra és a tyúkokra.~- Hát mért nem szólsz hozzájuk, te
178 IV, 152| tudnék!~- Szent isten, de mért nem beszéltél hát eddig?~-
179 IV, 152| az Ancsurka apja.~- Hát mért nem eszik?~- Mert nem adunk
180 IV, 152| Mert nem adunk neki.~- Hát mért nem adnak?~- Mert magunknak
181 IV, 152| Annáéból. - Oh, Anna, Anna! Mért tetted azt velem? Nem élhetek
|