Rész, Fejezet
1 1, 3 | csoport közt, körüljártatta szürke szemeit figyelmesen, megtörülte
2 1, 4 | hátán fiatal úri ember ül, szürke, végig gombos lovaglónadrágban,
3 1, 4 | ült ki az ügyvéd láttára, szürke szemei a dühtõl csillámlottak,
4 1, 4 | hiszen ez a három híres szürke, a Kalap három szürkéje.
5 1, 5 | kellett magát adni a fátumnak.~Szürke köpenyegét epés arcára húzta,
6 1, 9 | egyesülve Bornemiszában.~Apró, szürke szemû, rövidre nyírott hajú
7 1, 9 | mialatt bal keze elõhúzza szürke kabátja hátsó zsebébõl a
8 1, 9 | szólt Kléner úr kedvetlenül, szürke, németes szabású köpenyét
9 1, 9 | éppúgy, mint a hajdani szürke barátok, kiknek azon esetre
10 1, 9 | néz is ki belõle: apró, szürke szemû, rövidre nyírott hajú
11 1, 9 | melyet oldalán visel, egy szürke posztófolt van rávarrva.
12 1, 11 | amint vagy pej volt vagy szürke. Talált annyi ezer közül
13 1, 11 | óriások volnának. A hatalmas szürke köd, mely fölöttük gömörög,
14 1, 11 | ellenben, kopár dombokon, magas szürke sziklák közül kibukkan egy
15 1, 11 | személyleírása« is, hogy pej vagy szürke, mén vagy kanca, így néz
16 1, 11 | szortirozva vannak pej, szürke, fehér, fekete, sárga lovakra
17 1, 12 | A kisfiú tágra nyitotta szürke szemeit.~- Messze lakik
18 1, 12 | híres négylovas kocsiján; a szürke gyeplõs ló kantárján fekete,
19 1, 12 | visszatért ismét; takaros szürke dolmány, zöld nadrág volt
20 1, 12 | szattyáncsizma, kezében szürke báránybõr kalpag kék nyelvvel.
21 1, 12 | A nap már lement volt, szürke szoknyát váltott a világ,
22 1, 13 | úr, miközben behunyta a szürke szemeit és csak úgy találomra
23 1, 13 | úr elérzékenyült, jóságos szürke szemei fölött rezegni kezdtek
24 1, 13 | hanem egy oldalt álló, szürke ruhába öltözött katonás
25 1, 13 | finom vékony láncon. Egy szürke jákópapagáj egyre azt kiabálta: »
26 1, 14 | helyzetnek. Nagy, kidülledt szürke szeme vérben forgott, melle
27 1, 16 | referendárius semmitmondó szürke szemeibe, mintegy tûnõdve
28 1, 17 | melynek fekete falairól szürke pókhálók lógtak. Ott csupa
29 1, 17 | boronálta Kolárik Pali a két szürke gebéjével.~…No iszen, jöhet
30 1, 18 | mindenség olyan volt, mint a szürke malter, mikor már lekászmálódott
31 1, 18 | nézett Körmöczyre becsületes szürke szemeivel, melyek túlságosan
32 1, 19 | huszár.~- Iromba-e vagy szürke? - kötekedett vele a méltóságos
33 1, 19 | pántlikák jönnek ki, de szürke színben - ha »muszáj«, nemzeti
34 1, 20 | se egészen jó fiú. Afféle szürke furcsaság. Gyöngédség és
35 1, 20 | mindent. Jöttek a csendes szürke napok, amelyeknek nincs
36 1, 20 | tarkóra a fajdtyúktollas szürke kalapját.~- Mármost mi az
37 1, 23 | hazaindultunk, s mikor az öregapám szürke bekecse kibukkant a »Király
38 1, 24 | mégiscsak itt tipeg-topog a szürke sárgolyón.~Én egyszerûen
39 1, 25 | Feketébe öltözött az ország, szürke gondolatokba az elmék. Nem
40 1, 25 | Molnár névre. Hát a sok szürke levél közt egyszer csak
41 1, 25 | csordult le arra a nagy szürke bajuszra, azokból a szelíd
42 1, 25 | bajuszra, azokból a szelíd szürke szemekbõl.~- Hidd el, öcsém,
43 1, 27 | élete, mozgalma a kígyózó szürke pántlikára került. Ameddig
44 1, 27 | fekete kabátot viselt és szürke nadrágot, a köpenye is szürke
45 1, 27 | szürke nadrágot, a köpenye is szürke volt, kerek, palástszerû,
46 1, 28 | kegyetlen villogású apró szürke szemekbõl bizonyos paraszt-ravaszság
47 1, 28 | vidéki nemes ízlésének. Szürke vadászblúz szarvascsont-gombokkal,
48 1, 28 | szarvascsont-gombokkal, sárga cipõ és szürke nadrág, mely fönt egy fehér
49 1, 28 | ismernõk. Nagyon ellágyult, szürke szemeiben megcsillogtak
50 1, 28 | aludt mélyen a kocsin, egy szürke angol pléden, melynek két
51 1, 29 | volt, fekete szoknyában, szürke botosokban, felsõ testét
52 1, 29 | felelte egy sajátságos, szürke, tompa hang az ablak mellõl. -
53 1, 31 | a búza a zsákokból, nagy szürke porfelhõt támasztva az ég
54 1, 31 | engesztelõdés, hanem csak a szürke bizonytalanság, mindennél
55 1, 32 | minthogy a szövet egyik oldala szürke kockákkal volt mintázva -
56 1, 32 | öncsalással énekelték, hogy a szürke, bolondos négy sorban valami
57 1, 32 | maga azonban megmaradt a szürke egyszerûségében, a régi
58 1, 33 | majolika-kandalló terjeszt meleget; szürke bekecses, torzonborz alakok
59 1, 34 | Kolowotki kacsintott a szürke szemével és széthúzta a
60 1, 34 | viselt, fényes cilindert, szürke csíkos kabátot, ezüst fogantyújú
61 1, 34 | összehúzva magán a »decorum« szürke szárnyait. - Szó sincs róla,
62 1, 35 | kakas tollaira, bácsi, a szürke kalapom mellé - kellemeskedett
63 1, 35 | párolgott, s a benne levõ szürke gombakarikák kacéran úszkáltak
64 II, 1 | kicserélték volna; apró, szürke szemei villogtak, hajlott
65 II, 2 | Öreg, barázdás arcához, szürke, kopasz fejéhez olyan jól
66 II, 5 | puskát nyakába akasztva, a szürke »Zeubisz« kutyát pedig,
67 II, 5 | villámhirtelen végig hasítá vele szürke kaputrokja bélését.~Egy
68 II, 5 | még esõ alakjában is.~A szürke kabátot panyókásan vállára
69 II, 5 | önkéntelenül rántott ki egy papírt szürke kaputja zsebébõl, kétfelé
70 II, 5 | Ezékiel bácsi megrázta vén szürke fejét, egyet köhintett,
71 II, 6 | az orra vörös és a szeme szürke.~A másik testvér Viola volt,
72 II, 6 | gombolta le magáról csuklyás szürke köpenyét és bezárkózott
73 II, 7 | Az a régi, nevezetes két szürke gebe vitte most is, amin
74 II, 7 | miért nevezetes az a két szürke? - kérdé a tanulni vágyó
75 II, 7 | történelmi apróságot tud a két szürke gebérõl az elbeszélõ.~-
76 II, 7 | vette észre, mikor már a szürke fluidum összecsapott mirabeau-i
77 II, 27 | ballagott a budai vámon, kopott szürke köpenyében, midőn a balszerencse
78 II, 33 | állíthatom, hogy e haj taval már szürke volt. Egy nap ugyanis a
79 II, 34 | közel volt. Nem ám, mert szürke ruha volt rajta zöld hajtókával,
80 II, 36 | hang sem bírt kijönni, apró szürke szemei megteltek könnyekkel
81 II, 50 | ismeretes hangja, kinek két szürke szeme a sötétségen is keresztülvillogott.~-
82 II, 51 | kiaszott arca kivörösödött, még szürke apró szemeit is vér öntötte
83 II, 57 | nadrágzsebében csörget, a szürke zubbony, mely vézna tagjainak
84 II, 66 | terült el alant, s hideg szürke köd borította be; itt-ott
85 II, 66 | az angyalt és Palit sûrû szürke felhõk borították el; érezte
86 II, 67 | jobbról pedig egy kopasz, szürke szemû, apró emberke.~A szürke
87 II, 67 | szürke szemû, apró emberke.~A szürke szemû, kopasz ember mellé
88 II, 67 | erõt kölcsönözve.~Kopasz, szürke szemû szomszédom e pillanatban
89 II, 67 | körülbelül a neje ölében tölti.~A szürke ember sajátságosan zordon
90 II, 67 | sápadt arccal - az én kopasz, szürke szemû emberem~Fölszisszentem.
91 II, 67 | Minden világossá vált.~A szürke szemû ember síri hangon
92 II, 70 | Hogy áll Simonyi?~Apró, szürke szemû ember volt s rám mosolygott.~-
93 II, 70 | karjai közt.~Az én apró szürke szemû emberem erre nem mondott
94 II, 70 | birtokosául az - én apró szürke szemû emberem lép ki dúlt,
95 II, 70 | itt lejátszódott. Az apró szürke szemû ember lemondott az
96 II, 73 | miért termett? - kérdé nagy, szürke szemeit rám szegezve.~-
97 II, 81 | világosodott, csupán egy szürke köpönyeg lebegett a sánc
98 II, 81 | lebegett a sánc fölött. A szürke köpönyeg alatt, képzelem,
99 II, 81 | tehetetlenül farkasszemet a szürke köpönyeggel a rendõr, csak
100 II, 81 | egyszerre csak úszni kezdett a szürke köpönyeg; csendesen, szépen,
101 II, 84 | dagadtak percrõl percre szürke ónszínt váltva.~A makrapipa,
102 II, 86 | néz ki, mint egy alispán; szürke nadrágjának szára úriasan
103 II, 87 | szem lát.~Nini, ott az a szürke felsõ gérokk azon a vaskos
104 II, 99 | honnan a múlt derengett szürke, formátlan foszlányokban.~-
105 II, 108| közül, akinek olyan kedves szürke szõre volt, mint a bársony,
106 II, 109| melyet a gõzgép eregetett, szürke csíkot festve vele az éjszakába.~
107 II, 111| vidámságban úszik, apró szürke szemei tûzben égnek, homlokán
108 II, 120| ragyogtak azok az apró, szürke szemek, hogy mi mindnyájan
109 II, 122| A SZÜRKE ASSZONY~1881~Csöndesen ültem
110 II, 122| ember majd belesiketül.~Egy szürke ruhás délceg nõ lenyírt
111 II, 122| lépésein költészet ömlik el. A szürke ruha suhogását még a becsukott
112 II, 122| Kap-e leveleket ez a szürke szép asszony?~- Milyen leveleket?~-
113 II, 122| vendéglõben vacsorázni fog a szép, szürke asszony, megszólítom. Egyéb
114 II, 122| úr! Látta ön azt a szép szürke ruhás asszonyt, aki ott
115 II, 122| történet, Sprenger úr. Szegény szürke asszony! Remélem, készen
116 II, 127| honnan a múlt derengett szürke, formátlan foszlányokban.~-
117 II, 131| borjúelokvencia eszköze; a harmadik szürke, igénytelen húsdarab, marhaszelet...
118 II, 131| itatóspapirosszerû, hideg, szürke húshoz... Oh, barátom, mily
119 II, 131| fészkelõdni. Tóth Kálmán a szürke húst ette meg elõször.~-
120 II, 134| fiatal ember, négy szép szürke lován indult el a járásba.
121 III, 1 | domboldalon, zöldhajtókás szürke zubbonyban, térdig érõ csizmákban,
122 III, 1 | néz is ki belõle; apró, szürke szemû, rövidre nyírott hajú
123 III, 2 | homlokát törlé kendõjével. Szürke, hideg szemei fürkészve
124 III, 2 | kihull onnan.~A kegyetlen szürke fej, az elnöké, elfordul,
125 III, 2 | KIS CSIZMÁK~1882~Keskeny, szürke felhõfoszlányok úsznak a
126 III, 2 | Gábort, van annak az apró szürke szemeiben valami alattomosság,
127 III, 2 | Kigyulladt a Csuz Gábor szürke szeme, oda is ült mellé,
128 III, 2 | odafönn a tótok között nagy szürke kövekkel béleli meg magát,
129 III, 5 | 1882~- Beszélyke -~Keskeny, szürke felhõfoszlányok úsznak a
130 III, 11 | ült az öreg egy faszéken, szürke öltönyét simogatva, midõn
131 III, 12 | sanyarúságokban, úgy tört fölfelé a szürke rögöcskék közül, mint egy
132 III, 18 | bolond köd, mely mindenféle szürke alakokat mutogat.~…A ravasz
133 III, 23 | bizony már görbén ült azon a szürke lovon.~Egy hét kellett neki
134 III, 25 | szegénykék; az igazi tolluk, szürke az egyiké, fehér a másiké,
135 III, 42 | hullott az esõ), mintha a szürke mennybolton nézegetne nagy
136 III, 60 | majesztetikus külseje, komor szürke posztója, széles farkasbõr
137 III, 63 | Anzelmus kidüllesztette nagy szürke szemeit, összegyûjtötte
138 III, 64 | nézné a fontos mûveletet, szürke színû szemeit a magasba
139 III, 64 | megtetszett az a két mozgó szürke karika, s beleröpült a bolond
140 III, 65 | mikor a szél azt a nagy szürke pántlikát gyûrögeti, simogatja,
141 III, 67 | a szemei, ezek a jámbor szürke szemek, melyek mélyen bent
142 III, 72 | hiszik, hogy azt látta. Szürke ruhás ember, olyan, mint
143 III, 73 | szinte repedezni látszott a szürke szõnyeg, nagy, idomtalan
144 III, 75 | s úti porral lepve, nagy szürke köpenyegben belépett Károly
145 III, 81 | Már homályosodni kezdett. Szürke felhõk leültek a hegyekre.
146 III, 84 | Nem volt sötét semmi, csak szürke, kivévén az óriási téglarakásokat
147 III, 86 | igaz, hogy kicsinyítve. Egy szürke szalag az egész s azon valami
148 III, 93 | mégse adja ide ezt a kis szürke legényt, mi?~- Ugyan minek
149 III, 102| Inkább megvárlak, apa.~Szürke köpenykéjét lecsatolta,
150 III, 106| közöttük mindenféle szín, szürke, kék, barna és vadgalambszínû.
151 III, 107| tulajdonsága volt, hogy a szürke kabátján harminchat zsebe
152 III, 116| onnan a tengert, melynek szürke vize az õ képét is mutogatta.~
153 III, 128| Fekete arcán mintha valami szürke árny surranna át. Mosolynak
154 III, 146| Meghalok - suttogta rekedten, szürke szemeit kísértetiesen rám
155 IV, 1 | gagyogta Ilonka, a tanácsosné szürke szoknyáját rángatva -, mondd
156 IV, 22 | kezdte felhúzni az esteli szürke alsószoknyáját, hogy csakhamar
157 IV, 32 | hazaszállingóztak a mezõrõl, s eközben a szürke ruha helyett felöltötte
158 IV, 41 | oldalt álló kisebb épületbõl szürke ruhás, kurta nyakú, zömök
159 IV, 41 | nekik?~Összerázkódott és szürke szeme megcsillant az ernyõ
160 IV, 44 | rideg, mogorva szobám van: szürke falak, rajtok semmi dísz,
161 IV, 45 | Csathóék része! Attól a szürke sziklától kezdve a cikcakos
162 IV, 46 | vérrel csepegtetni be a szürke sziklákat a zagorjei fennsíkon?~
163 IV, 63 | az emberekre.)~Egyhangú, szürke lett utánuk minden. A mezõk
164 IV, 78 | össze a márványos kövekre a szürke nyerges arabs ló.~- Ejnye,
165 IV, 81 | karimájú fehér szalagos szürke kalapot keresett ki magának.
166 IV, 81 | Másnap már a Skriván-féle szürke új kalap alól olvasta a
167 IV, 81 | láthatólag lehûlt ezalatt, s szürke szemeivel elkezdett békülékenyen
168 IV, 87 | tudtam meg. Ezek az élõ, de szürke arcok el nem árultak semmit.
169 IV, 97 | drabant, és elcsukja a nagy szürke tömlöcbe, ahogy az õ világi
170 IV, 99 | vidék ez, kérem, mintha egy szürke õzbõrt kiterítenének a földre
171 IV, 101| mint a skarlátposztó, apró szürke szemei kidülledtek, és kékes
172 IV, 102| valamit, de azt a százrétű szürke köpönyege eltakarta.~- No,
173 IV, 126| Különben is már esteledett, szürke, átlátszó pára lepte el
174 IV, 132| halomnyi tûz pislog ki a szürke hamu alól, a belsõ szögletébõl
175 IV, 142| A lovak is ugyanazok; a szürke Beta, és a félszemére vak
176 IV, 142| ott volt vezetéken hajdani szürke lovam, a Sármány, testestõl-lelkestõl.
|