Rész, Fejezet
1 1, 5 | haderõnek; a híres szónok, Mády Károly még valahol az ábc-ét tanulta;
2 1, 20 | közömbösen. - Azt mondja a Károly, bácsi, hogy meghal.~- Hát
3 1, 20 | bácsi, hogy meghal.~- Hát Károly bácsi mért nem megy veled?~-
4 1, 20 | mért nem megy veled?~- Mert Károly bácsi vak és úgyse láthatná
5 1, 31 | Rozália, Veres Mihály, Nagy Károly, a felsõ soron Kuponyi József,
6 II, 7 | személy, mint akár Mády Károly maga.~És az már csak teljes
7 II, 7 | utána: »Ez az a híres Mády Károly! A lángész. Vármegyénk ékessége.
8 II, 7 | mondaná is... azért Mády Károly úr mégis nagy szónok lenne -
9 II, 7 | ott jár szótalanul Mády Károly is, hosszú kezeivel nagyokat
10 II, 7 | szobába.~- Uram, uram, Mády Károly uram, szólok az úrnak!~-
11 II, 7 | változtatja borrá, s a Mády Károly beszédét vízzé - akarom
12 II, 7 | országban elmegy híre, hogy Mády Károly megszökött az oráció elõtt!
13 II, 7 | ugye kemény gyerek Mády Károly?~Aztán kevélyen lépett egyet
14 II, 7 | õszentségének. Nem is Mády Károly a nevem, én csak a Muci
15 II, 7 | ám csak meg komolyan Mády Károly! - Ez volt a leghalálosabb
16 II, 7 | kedves urambátyám, hogy Mády Károly vagyok.~Az öreg Kelemen
17 II, 24 | jelenthet most, mikor Mády Károly éppen arról a tárgyról perorál,
18 II, 24 | megye megbízásából járt Mády Károly hivatalos jelentésében elõforduló
19 II, 24 | ott lévõ alispán és Mády Károly jelenlétében az »aranyos
20 II, 24 | s. k. Stofi s. k., Mády Károly s. k.«~Bizony igazán az
21 II, 30 | EMINENS«~1877~- Rajz -~A Károly a nagyobbik fiú, de azért
22 II, 30 | Sándorral. Igaz, hogy nem Károly az oka, hanem az édesapja,
23 II, 30 | Haec mensát«. Lángész a Károly gyerek - erõsíté a jó édesapa -,
24 II, 30 | hatalommal bírjon felette.~Károly fennhéjázó lelkének tetszett
25 II, 30 | nem kedvelték annyira.~Károly a szülõk reménysége, büszkesége,
26 II, 30 | tetszett.~És íme, mi történt. Károly megbukott az elsõ osztályban,
27 II, 30 | be könyveit a bőröndbe, Károly könyökére nyugasztja fejét,
28 II, 30 | szégyenében.~- Mit gondolsz, Károly - szólal meg Sándor -, az
29 II, 30 | értünk. Nekem előérzetem van.~Károly arca még jobban elpirul
30 II, 30 | mondta, hogy tanuljon. De Károly már azért sem fogadott el
31 II, 30 | De hát magát mi lelte, Károly úrfi, hogy olyan szomorú,
32 II, 30 | Károlynak címezve.~»Kedves fiam, Károly!~Magam nem mehetek értetek,
33 II, 30 | Még sohasem olvasta el Károly édesatyja levelét ily szorongó
34 II, 30 | felelj, vagy különben...~Károly makacs hallgatásba burkolódzik,
35 II, 30 | Aranyat ér ez a gondolat. Károly siet is belekapaszkodni
36 II, 32 | Két fiú megy az iskolába. Károly azt mondja Gyulának:~- Te,
37 II, 34 | Legjobban örült neki a kis Károly, ki még csak négyéves volt.
38 II, 34 | könnyen elszaladhat. De a kis Károly úgy gondolkozott magában:
39 II, 36 | boldogult első nejétől maradt Károly és a fiatalabb Harry.~Mindkettő
40 II, 36 | őket. Azon körülmény, hogy Károly csak mostohafia Lemonin
41 II, 36 | jutalma a polgárerényeknek.~Károly és Harry között a legszebb
42 II, 36 | Harry, a másiké Lemonin Károly.~A tanulók lelkesedve, ujjongva
43 II, 36 | hát a különb ember?~- Édes Károly - mondá Harry egy napon -,
44 II, 36 | Hiszen mi gazdagok vagyunk, Károly, s kivált te, kit édesanyád
45 II, 36 | nélkülöz. Nem azért mondom, Károly, mintha dicsérném magamat,
46 II, 36 | van, testvér - viszonzá Károly -, te úgy viseled magad,
47 II, 36 | Lemonin testvérek közt. Károly már az ágyban pihent. Harry
48 II, 36 | csüggedten hajlottak le.~Károly, látva Dick állapotát, azonnal
49 II, 36 | lehetnek esetek - felelte Károly bámulatos hidegvérrel -,
50 II, 36 | és elrohanni készült, de Károly kiugrott az ágyból és eléje
51 II, 36 | apróságok átadásából és a Károly megtakarított pályadíjából
52 II, 36 | tizennégy fontot. Igaz-e, Károly? De így mit kelljen tenni,
53 II, 36 | csak tenni kellene! Ugye, Károly? De miért vagy oly hallgatag?~-
54 II, 36 | Gondolkoztam - felelte Károly -, vagyis inkább egy kis
55 II, 36 | tárgyat.~- Bravó! - kiáltá Károly. - Csakhogy feszítõvasunk
56 II, 36 | volna ki másfél év óta?~Károly elõvette az ágy alól a takaros
57 II, 36 | ami körülötte történik.~Károly mohón markolt a pénzbe,
58 II, 36 | Micsoda? - vágott bele Károly büszkén. - Hát kinek nézel
59 II, 36 | életérõl van szó Lemonin Károly tudja a maga kötelességét.
60 II, 36 | megölelve - még egy szót, Károly, egyetlenegy szót, melyet
61 II, 36 | Harry odalépett Lemonin Károly elé és azt mondta: Oh, testvér,
62 II, 36 | volna? Sokat tanultam ma, Károly, nagyot okultam s hasznát
63 II, 36 | legszebb jutalom lesz - mondá Károly ünnepélyesen -, mert az
64 II, 36 | mondá fojtott hangon Károly. - Ön nagyon fel van indulva!~-
65 II, 36 | vagyonunkból, melyhez még Károly tetemes, általam kezelt
66 II, 36 | tehát megmenté - fejezé be Károly. - Hálás legyen érte szívünk
67 II, 36 | Diadal, édesatyám, diadal! Károly majd elbeszéli a többit,
68 II, 36 | késõn ne legyen! - inté Károly s aztán elbeszélte az ámulóknak
69 II, 36 | Alig végezheté be szavait Károly, midõn Harry belépett, mégpedig
70 II, 36 | kiálták örömteljesen Károly és Harry. - Legédesebb óhajtásunknak
71 II, 36 | álmodik?~- Azonban - kezdé Károly - Dick testvérünknek egy
72 II, 38 | lakott.~Az ispán, Barna Károly, jó vérû magyar fiú volt,
73 II, 38 | vagytok? - kiáltá Barna Károly - és mit akartok?~- Bebocsáttatást
74 II, 38 | nemzeti kormány nevében.~Barna Károly egy percig sem habozott.~-
75 II, 38 | el - teljesíti...~Barna Károly szilárd léptekkel vezette
76 II, 60 | pillantva.~- Az unokaöcsém ez, a Károly. Miatta beszélhetsz. Egyébiránt
77 II, 60 | kegyelemkenyeret eszik unokaöccsénél, a Károly kertésznél.~Katica ezalatt
78 II, 60 | Károlyt, a fiatal kertészt.~- Károly - így szólt a grófnõ a lihegve
79 II, 60 | fákkal szegélyzett sétaúton.~Károly alig bírta õt követni.~Végre
80 II, 60 | fedjen be leányt és anyát.~Károly meghatva nézte e megindító
81 II, 60 | görcsösen átölelvén a keresztet. Károly már egészen közelében volt,
82 II, 60 | szenvedõt« - fûzé gondolatait Károly, s egészen közel lépett
83 II, 60 | mosta homlokát s ajkait. Károly pedig elrohant a városba
84 II, 60 | Köszönöm szívességét, Károly - szólt a leány, midõn az
85 II, 60 | bánatot hoznak.~- Hagyjon el, Károly! Fogadja még egyszer hálámat,
86 II, 60 | grófnõ nyugtalanul várakozott Károly után. El nem bírta képzelni,
87 II, 60 | grófnõ rohamos kérdései.~Károly ahogy össze tudta szedni
88 II, 60 | Gyorsan fogasson be, Károly, meg fogom látogatni az
89 II, 60 | áldani méltóságát - rebegte Károly, miközben sietve eltávozott
90 II, 60 | Torma utcába. Lehet, hogy Károly, aki az inas helyén a kocsis
91 II, 60 | leány - susogta a grófnõ.~- Károly, önre bízom most már a továbbiakat.
92 II, 60 | üvegházzal együtt volt.~Károly kertésznek lett kis felesége.
93 II, 77 | szorítkozni, hogy Szeremley Károly tanárunk mindössze két tárgynál
94 II, 88 | én Bakai Ferdi, sem Ráth Károly, hogy én az ipart szívemen
95 II, 110| kóvályoghat szerzõje, Eötvös Károly fejében.~Hogy most Kónyi
96 II, 141| a kedves Alice, DArmilly Károly híres párizsi ügyvédnek
97 III, 8 | Ferencet látnók, mikor Pulszky Károly beszél.~- Futólag ismerem
98 III, 30 | régen meghaltak. A Veres Károly, ez csak egy lakója volt,
99 III, 30 | a nagy úrhoz, õt csak a Károly diák sorsa érdekli, éppen
100 III, 30 | sohase fordult elõ a Veres Károly neve. Hova lehetett, mi
101 III, 30 | arcára. A néni megösmerte:~- Károly! - mondá halkan.~A rongyos
102 III, 30 | odarohant hozzá.~- Maga az, Károly? Persze hogy maga az. Hát
103 III, 30 | roskadjon.~- Maga beteg, Károly… Szegény jó Károly. Jöjjön
104 III, 30 | beteg, Károly… Szegény jó Károly. Jöjjön velem. Istenem,
105 III, 62 | regényét, Oldal József, Ábray Károly és a környékbeli könyvkomponálók
106 III, 65 | drágaságait s irigyli-e?~- Ej, Károly - szólt most a kövér asszonyság
107 III, 65 | az edényeit? Te mamlasz…~Károly elvörösödött, restelkedve,
108 III, 65 | nedves volt a könnyektõl, a Károly fiú felé mutatott haragos
109 III, 68 | RABLÓK~(Beszéli: Eötvös Károly)~1883~Hallod-e, palóc fiam!
110 III, 75 | egyébrõl akarok beszélni.~Károly nagybátyám valami hideglázt
111 III, 75 | radikális orvosságot.~- Ha Károly bátyánk még életben van -
112 III, 75 | szürke köpenyegben belépett Károly bátyánk.~- Szervusz gyerek -
113 III, 75 | meghalt szegény… - szólt búsan Károly bácsi.~Erre aztán elnevettem
114 III, 75 | De már erre dühbe jött Károly bácsi. Életemben elõször
115 III, 75 | hallottam még így beszélni Károly bácsit. Hiszen azelõtt mindég
116 III, 75 | mikor már megöregedett Károly bácsi, s egészen elhalványultak
117 III, 75 | értem már én, miért akart Károly bácsi a bolgár faluba költözködni -
118 III, 75 | No, no, ne rezzenjen meg Károly bácsi. A Borcsa néni künn
119 III, 78 | Trefort szereti a sört, Szász Károly is él-hal érte.~- Hát akkor
120 III, 78 | Délben ott ebédelt Szász Károly és Trefort. Elõre értesülvén,
121 III, 89 | mellén, balról pedig Ráth Károly öklelő bajuszával. Körülöttük
122 III, 89 | uram! - akarta mondani Ráth Károly, de hirtelen a szájára ütött.)~
123 III, 119| Vér vízzé nem válik. I. Károly királyunkon is teljes életében
124 III, 145| OKOS AZ ÉN KÁROLY FIAM~- Elmeséli az apja -~
125 III, 145| Hallottátok már, hogy járt az én Károly fiam, hogy fõzte le ravaszságával
126 III, 145| katolikus, s fiaim lutheránusok. Károly is lutheránus. Hiába no,
127 III, 145| csináltam.~Visszatérek a Károly kerületébe…. Az volt a baj
128 III, 145| püspök pedig - minthogy a Károly lutheránus - jobban szerette
129 III, 145| hogy õ nem akarja az én Károly fiamat.~Biztos bukás volt.
130 III, 145| mindenkinek, csak nekünk nem a Károly fiammal.~Én a csillagzatunkban
131 III, 145| egyebet. Itt a kezem rá.~Károly úgy tett most, mint a ravasz
132 III, 145| pénzt?~- Oh, nem - felelt Károly.~- Talán áldásomat? - folytatá
133 III, 145| egyikre én ülök fel - folytatá Károly fiam szerényen -, a másikra
134 III, 145| volt, szavát adta.~Így ment Károly fiam a püspök fogatán a
135 III, 145| lélek sem.~A saját fiam ez a Károly, mégis biz’isten irigylem
136 IV, 26 | Már jöhetne.~Petrõczy Károly (õ rendezkedett, intézkedett
137 IV, 38 | ispán fellázadott Róbert Károly királyunk ellen. Tamás vajda
138 IV, 38 | bilincsrõl van egy rege.~Helvig Károly királybíró foglyul esett,
139 IV, 41 | lynkei és boróti Boróth Károly), csókolni való dzsentri-gyerek;
140 IV, 41 | Milike más benne, meg a Károly. A bepillantás az anyagi
141 IV, 41 | ernyõ.~- Itthon van Boróth Károly úr?~- Nincs az idén - felelte
142 IV, 41 | õ ezzel semmi rosszat. )~Károly eközben ezerfélét kérdezett.
143 IV, 41 | Meglehetõs - felelte szerényen Károly -, csak az a baja, messze
144 IV, 41 | Köszönöm szépen - kacagott fel Károly -, amióta ösmerem, mindig
145 IV, 41 | lakodalom nehány nap múlva.~Károly elvitte Milikét Gerelyre,
146 IV, 41 | a gerelyi Boróth. Boróth Károly.~- Ah, a Károly! Hallottam
147 IV, 41 | Boróth Károly.~- Ah, a Károly! Hallottam valamit felõle,
148 IV, 41 | színes hímzések, melyek Károly idejében, s hogy még jobban
149 IV, 47 | Debrecenben az öreg Balla Károly bácsi.~Akármikor megtette,
150 IV, 47 | alázatos szolgája~Balla Károly«~A hadügyminiszter jóízûen
151 IV, 48 | volt, névszerint Schlimmer Károly úr, csinos barkójú, magas
152 IV, 48 | kérdést fogok önhöz intézni.~Károly úr eljött harmadnapra dobogó
153 IV, 48 | Ezzel otthagyta a faképnél Károly urat.~A Borcsa apja eleget
154 IV, 52 | bekukucskáltam a kulcslyukon.~Károly barátom térdelt ott egy
155 IV, 52 | lepelbe burkolózik? - esengett Károly.~(Oh, te mennyei birka!
156 IV, 57 | Pál?~- Igen.~- Revucsan Károly?~- Nem.~Két »igen«, három »
157 IV, 85 | egy jámbor diák: Butykai Károly. Oda kacsingatott Fruzinka
158 IV, 100| Ránézek, megösmerem rajta a Károly gyermekkori vonásait, de
159 IV, 105| odakünn.~- Tudom, az Eötvös Károly meg az Éles Henrik. Régen
160 IV, 111| A bolondos báró~Kupiczky Károly egyike volt a legügyesebb
161 IV, 115| utcában, elém rohan Ráth Károly:~- Megkapták-e már méltóságtok
162 IV, 127| Moglód nemzetség. Róbert Károly azonban ostrommal vévén
163 IV, 127| napokig tartózkodék Róbert Károly, midõn hadai Csák Máté ellen
164 IV, 127| szerette ezt a helyet Róbert Károly; aki a vár aljára pompás
165 IV, 127| háznépével éppen ebédnél volt Károly király.~- Életed a lányért,
166 IV, 127| Kelet-európai értekezlet volt Károly királynál. Megjelentek:
167 IV, 128| ezeknek az én barátom, Pulszky Károly volt a mesterük. Õ válogatta
168 IV, 128| haraggal csörtetett fel Pulszky Károly.~- Hol jártál iskolába? -
169 IV, 128| Gúnyos nevetés támadt erre, Károly azonban még mérgesebb lett
170 IV, 128| Hát egyszer csak elfúl a Károly hangja. Mi ez itt? Meg van
171 IV, 128| gonosz malíciával érintve Károly vállát és dölyfös önérzettel
172 IV, 128| csak nekem esik Légrády Károly.~- Tudod, mit gondoltam?
173 IV, 151| elmondták a lapokban, sõt Murai Károly kedves barátom vidámságra
174 IV, 152| kaptam volna? A Károlytól. (Károly volt a võlegény neve.)~-
175 IV, 152| érdemlem meg? Vagy talán Károly nem elég gavallér arra?
176 IV, 152| kis fruska, hadd költse Károly hadnagy minden gázsiját
|