Rész, Fejezet

  1   1,  1  |                kiált rá a huszár.~- Igenis, õrmester uram.~- Hát Gyurka
  2   1,  2  |           volt pöre Ruzsicsekkel?~- Igenis, nekem, csókolom kezét-lábát!
  3   1,  2  |             való ruha volt rajta.~- Igenis, ez az igazság: ötszáznapi
  4   1,  3  |         felelet gyanánt hangosan:~- Igenis, ez a nagyság magva.~És
  5   1,  3  |  szállásomra délután négy órakor.~- Igenis, képviselõ úr.~Néhány órával
  6   1,  3  |         nincs?~- Azt hiszem… Talán… igenis.~- No, most áttérhetünk
  7   1,  3  |           kozákfalusi vagy, ugye?~- Igenis, kérem alásan. Sós Péternek
  8   1,  3  |       mintha mondta volna:~- Értem… igenis értem, csak nem kell okoskodni.~
  9   1,  3  |        megint mondta volna: »értem, igenis értem«, aztán nagy álmélkodással
 10   1,  3  |       viszont õ tartozik hazájának. Igenis… Az öreg Szent-Tamássy semmit
 11   1,  3  |       szavazni? - kérdé Marcitól.~- Igenis nem, méltóságos uram! Mert
 12   1,  4  |             Hozzák-e a zászlókat?~- Igenis hozzuk. Két béres-szekeren:
 13   1,  5  |          fejérõl nagy alázatosan.~- Igenis értem, méltóságos uram.
 14   1,  9  |      pillantást lövellt fia felé.~- Igenis, apám vett rá … ismétlé
 15   1,  9  |           uram füle végighallgassa. Igenis, kérem alásan.~- De tudni
 16   1,  9  |         Kléner úr némi szigorral.~- Igenis, kérem alásan. Hát biz az
 17   1,  9  |        hideg leli, tekintetes uram. Igenis, kérem alásan. Lidércek
 18   1,  9  |           ember, Belindek Márton.~- Igenis, kérem alásan. De hát mit
 19   1,  9  |            adja át magát. Aminthogy igenis úgy lett, kérem alásan…~
 20   1,  9  |            Egy szomorú eset hozott, igenis… eltört a szekerem tengelye
 21   1,  9  |             köpönyeget fordított.~- Igenis, ezért lehetetlen az e pillanatban -
 22   1,  9  |           de azonnal lehetõvé lesz. Igenis, uram, örülök, ha önnek
 23   1,  9  |       szemeit Kléner úrra emelte.~- Igenis, meg fogom kísérleni. Mit
 24   1,  9  |       majornoki nemesség.~Kiviszik, igenis, ki fogják vinni, hogy a
 25   1,  9  |      pillantást lövellt fia felé.~- Igenis, apám vett rá… - ismétlé
 26   1,  10 |        pribolyi nemesség.~Kiviszik, igenis, ki fogják vinni, hogy a
 27   1,  10 |   pillantást lövellt a fia felé. ~- Igenis, apám vett rá - ismétlé
 28   1,  12 |       dadogta:~- Énrólam van szó?~- Igenis, rólad - felelte Naláczi -,
 29   1,  12 |             fölkiáltott: - Az vagy, igenis, az vagy! Teringette, hát
 30   1,  12 |             foglyomért.~- Ha volna, igenis, mert készpénz a fogoly.~-
 31   1,  13 |        élvezeteid és mulatságaid?~- Igenis vannak.~- Helyes, és mik
 32   1,  13 |    röstelkedve, szégyenlõsen.~- Hát igenis, beleugrottam. Isten látja
 33   1,  13 |             megbotránkoztatja.~- De igenis, tanár úr.~- És mi az, édes
 34   1,  13 |          Jahodovska, megteszem azt… igenis, megteszem azt… Hiszen ért
 35   1,  13 |            lelkem Druzsba úr.~- Hát igenis, igenis haboztam eddig,
 36   1,  13 |           Druzsba úr.~- Hát igenis, igenis haboztam eddig, de megteszem,
 37   1,  13 |      maradtak még tányérjai. Nemde, igenis? De ön összetört valamit…
 38   1,  13 |           tudja hát a közmondást?~- Igenis. Hogy a csuka és mágnás
 39   1,  13 |          levegõben tudok szállni?~- Igenis, azt hiszem, hogy önnek
 40   1,  14 |           tudod, ki vagyok én?~- De igenis, kérem alássan, ösmerem,
 41   1,  14 |             ugyan nem teszem, hanem igenis értesítem, hogy ne tessék
 42   1,  14 |          Eszter.~- Holnaptól kezdve igenis. De most menjünk, szívem,
 43   1,  15 |          már akkor is mutatkozott?)~Igenis, hangulatcsinálást rendelt
 44   1,  20 |        végre megbosszankodott:~- De igenis - mondá -, van egy palack
 45   1,  21 |           becsületesen felelek. Hát igenis, van egy forintom. Ehol
 46   1,  22 |           és csípd meg õkegyelmét.«~Igenis úgy történt; egy légy csípte
 47   1,  23 |             pillantást a Bimbóra.~- Igenis, megmarad a Bimbó!~Ezen
 48   1,  23 |         megyünk. Megterített már?~- Igenis, kisasszonyka.~- A morva
 49   1,  23 |           morva úr is itt ebédel?~- Igenis, kisasszonyka.~Ah, istenem!
 50   1,  26 |             van-e Borcsánszky úr.~- Igenis, ott van.~- Mondd meg neki,
 51   1,  26 |           Azonnal, méltóságos uram… Igenis, igenis. A Teszéry-ügyet,
 52   1,  26 |            méltóságos uram… Igenis, igenis. A Teszéry-ügyet, igenis.
 53   1,  26 |            igenis. A Teszéry-ügyet, igenis. Ösmerem, igenis. Rohanok,
 54   1,  26 |     Teszéry-ügyet, igenis. Ösmerem, igenis. Rohanok, igenis.~S valóságosan
 55   1,  26 |           Ösmerem, igenis. Rohanok, igenis.~S valóságosan rohant le,
 56   1,  26 |             cvikkerje után nyúlt.~- Igenis, igenis.~A fõispán átvette
 57   1,  26 |     cvikkerje után nyúlt.~- Igenis, igenis.~A fõispán átvette az iratokat,
 58   1,  26 |             asszony lila ruhában?~- Igenis.~Még a vacsoránál ültünk,
 59   1,  26 |              mi újság, János?~- Hát igenis, hogy egy elõkelõ, szép,
 60   1,  27 |           átveendõ.~- A fa által?~- Igenis, a fára akasztandó.~- Hm,
 61   1,  27 |              födözte fel Holéczy.~- Igenis - jegyzé meg a mester, nem
 62   1,  31 |   csukamájolajat, Kupolyi uram. Hát igenis egy szobát. Szaladjon, Zsuzsa
 63   1,  31 |           Hát, hogy ami azt illeti, igenis eszembe voltál éjjel-nappal,
 64   1,  32 |         Tehát csakugyan elutazik?~- Igenis, báró úr. Az ilyet nem szabad
 65   1,  32 |           hamar, míg érdemes.~- Hát igenis, volt egy esetem. De ne
 66   1,  32 |          bozontos fejével.~- Értem, igenis.~Dr. Pergen most fölemelte
 67   1,  34 |      szemeit ég felé.~- Elleneztem, igenis elleneztem, mert a javát
 68   1,  34 |          teljes gõzerõvel kitört -, igenis, jegyezze meg, hogy egy
 69   1,  34 |        nagyobb alázattal felelte:~- Igenis, megértettem. Azt tetszik,
 70   1,  35 |         kitalálta.~- Olyasvalamire, igenis.~- Hát mért ne tudnék? Krámer
 71   1,  35 |         amit a földön talált, akkor igenis a trimóci földé a rendjel,
 72  II,  3  |             midõn erre azt feleli: »igenis értem, kérem alásan«, s
 73  II,  3  |        abban a szobában ott fenn.~- Igenis értem, kérem alásan.~- Ha
 74  II,  4  |           ugyan nem jutott eszembe. Igenis az vagyok, édes öcsém, az
 75  II,  6  |             míg a fogai vacogtak. - Igenis, értem már. Azt olvasta
 76  II,  32 |      történt-e minden valósággal?~- Igenis kérem alássan - volt a felelet -,
 77  II,  38 |              hogy az veszedelmes.~- Igenis, lányom, kiveszem a tárcámból,
 78  II,  43 |    jelentõségteljes pillantással. - Igenis értem ez döntõ lehet nagyon
 79  II,  51 |              azon helyzetbe hozott, igenis azon helyzetbe hozott...~-
 80  II,  51 |                Azon helyzetbe, sir, igenis azt hiszem, sir, hogy azon
 81  II,  51 |          Legyen ön szabatos, sir!~- Igenis, sir, mely tiszteletreméltó
 82  II,  51 |        cáfolatául voltak vehetõk.~- Igenis, sir - sipított vékony hangján. -
 83  II,  51 |            maradjon hát ön köztünk. Igenis köztünk! Az ördögbe is,
 84  II,  60 |            nekem hírt. Megértett?~- Igenis, méltósága.~Az árva leány
 85  II,  69 |  szemöldeivel kevélyen integetve -, igenis az én kezeim közt van...
 86  II,  69 |            az én kezeim közt van... igenis... nagyon jól van.~S azzal,
 87  II,  76 |    megszöknék a férjétõl...~- Ah!~- Igenis... nagy föladat, de én ki
 88  II,  85 |            fölsõ végen lakik, hanem igenis jár tisztességes kékbeli
 89  II,  85 |         Azért, mert az fog történni igenis, az fog történni...~Mély
 90  II,  85 |   választottuk, merõ bosszúállásból igenis, bosszúállásból...~Két nagy
 91  II,  86 |             jól tudják, hogy Gilagó igenis minden nap négy-öt forinttal
 92  II,  86 |             kiáltott bele Mendus.~- Igenis õ fog: csakhogy átkozottul
 93  II,  86 |            folytatá az õ szavait.~- Igenis, nem fog lophatni, mert
 94  II,  94 |           hátulra két igás lovat!~- Igenis értem, kérem, alássan -
 95  II,  107|           itt a »hét történetében«. Igenis, a »hét történetét« szoktam
 96  II,  107|        pedig senki más, mint Zsiga. Igenis a Zsiga sógor, aki huszonkét
 97  II,  109|          elnézõ, kérem, ilyenkor... igenis, ilyenkor. Az ördögbe is,
 98  II,  109|            a zománc, az a hímpor... igenis, le van törülve. El, el
 99  II,  113|          kiáltva föl egy helyütt:~- Igenis, tekintetes megyei bizottság,
100  II,  113|             semmi közöm, hanem abba igenis van beleszólásom, hogy a
101  II,  117|            fel:~- Mily szerencse!~- Igenis szerencse és respektive
102  II,  123|          felelet az õ töprengésére. Igenis oda fogja adni a gyerekeket.
103 III,  1  |            meg kell említenem, hogy igenis történt vele egy csodálatos
104 III,  2  |       megtagadja tehát gyermekét?~- Igenis, kérem alásan.~- Ön a társadalom
105 III,  3  |             megtagadja gyermekét.~- Igenis, kérem alássan.~- Ön a társadalom
106 III,  3  |      Filcsik István? Hozta isten!~- Igenis, én vagyok, a bundámért
107 III,  16 |             szóra megtörtént dolog.~Igenis, azokban az idõkben esett,
108 III,  17 |      pillantást lövellt fia felé.~- Igenis, apám vett rá… - ismétlé
109 III,  21 |             Igen, ön hát a kutya?~- Igenis, én vagyok - mondá akadozva,
110 III,  28 |                Nagyon helyesen van… igenis. Eredj fiam, Erzsi, ezzel
111 III,  32 |                Nélküled? Oh, nem!~- Igenis, hogy nélkülem. Én rá nem
112 III,  38 |        legyek - persze kivételesen… igenis kivételesen.~Sándor tûkön
113 III,  42 |            úton elválni lehetetlen. Igenis, igenis, a kishirdetéseknek
114 III,  42 |         elválni lehetetlen. Igenis, igenis, a kishirdetéseknek összekötõ
115 III,  49 |           lányt küldi prezentbe«.~- Igenis, tekintetes uram!~- Csalárról
116 III,  49 |             be örökbe a gyereket.~- Igenis, tekintetes uram!~- No,
117 III,  49 |               Ruhát rendeltem neki, igenis, mert nem tûrhetem, hogy
118 III,  52 |       csodálkozva. - Hát ez pénz?~- Igenis, teljesen jó pénz, nagyságos
119 III,  60 |          csak holnaptól kezdõdik?~- Igenis, holnaptól - nyugtatott
120 III,  66 |          jószágai nem voltak, hanem igenis szép lágy fürtjei és égszín
121 III,  76 |         ember…~- Mint magyar ember, igenis meg tudom érteni ezt a dolgot.
122 III,  80 |       tetszett parancsolni…~- Én?~- Igenis…! Egy szóval se tetszett
123 III,  82 |           valamit észre korábban?~- Igenis, mindjárt, még két év elõtt,
124 III,  94 |            István nem gyilkos!~- De igenis gyilkos, fölséges uram.
125 III,  95 |             Én Noét nagyrabecsülöm… igenis, mert elronthatta volna
126 III,  95 |           mondania ilyenkor; tudta, igenis tudta, mit kell tennie,
127 III,  104|              Mi? Koldusválasztás?~- Igenis. Az eddigi koldusunk felgazdagodott,
128 III,  110|             tetszett nekik mondani? Igenis, értem.~Mikor aztán föl
129 III,  122|            torokgyíkja van. Odaadom igenis. Mert tetszik tudni, ha
130 III,  124|          urat.~- Kit? Kit? Engem?~- Igenis, a képviselõ urat egy öregúr.~-
131 III,  126|      nevemben, de haladéktalanul.~- Igenis kérem, de ki ellen?~- Ej,
132 III,  126|           van már expediálva, mi?~- Igenis el van már intézve, elküldtem
133 III,  129|          tompa, elfojtott hangon.~- Igenis, úgy megy elejénte. Késõbb
134 III,  130|             a föltett kérdésekre.~- Igenis, kérem alássan - mondá Vrana
135 III,  139|         Azon férfiúra - hangzott -, igenis azon férfiúra emelem poharamat,
136  IV,  1  |             városban.~- Azaz, hogy… igenis… azaz…~- Igenis, azaz, hogyha
137  IV,  1  |         Azaz, hogy… igenis… azaz…~- Igenis, azaz, hogyha az ember megházasodik,
138  IV,  8  |         szét duzzadt ajkait:~- Van, igenis van nekik… mert nekem van.~-
139  IV,  22 |        fölhasználtatik házépítésre. Igenis, uraim, hivatkozom Anglia
140  IV,  23 |          ezt mind egy ember írta?~- Igenis egy ember.~- Ugyan hogy
141  IV,  25 |           abba ez ízetlenségeket.~- Igenis. Hát mégis a hámról beszéljek?
142  IV,  28 |    szemöldjeivel sem hunyorított.~- Igenis, a víz - mondá rendületlenül -,
143  IV,  35 |            Hát van valahol rend is?~Igenis van.~Én már találkoztam
144  IV,  41 |            javítottam ki magamat.~- Igenis, én vagyok.~- Ön? - hebegtem
145  IV,  45 |          hörögte:~- Ki tudom venni, igenis.~- No, akkor délután elküldöm
146  IV,  45 |             valami erdõt örökölt?~- Igenis, nagyságos uram, a vinnyei
147  IV,  45 |            érti-e már Dákos uram?~- Igenis, nem értem, kérem alássan.~-
148  IV,  45 |          Kerek egyezer forintért?~- Igenis - mondá csípõsen -, tekintettel
149  IV,  62 |           tisztelt szerkesztõ úr?~- Igenis - szólt kedvetlenül, de
150  IV,  64 |             eléje a sorsjegyeket.~- Igenis vannak. Méltóztassék!~A
151  IV,  65 |      hivatal embere bejelenti, hogy igenis, a korlát el van törve.~
152  IV,  65 |       repertum«-ot kell fölvenni.~- Igenis, kérem alássan. Hova menjek?~-
153  IV,  65 |         intézkedem. Értette kend?~- Igenis, értem, kérem alássan, hogyne
154  IV,  81 |          uram, türtõztesse magát.~- Igenis. Nem fogom magam türtõztetni,
155  IV,  81 |            fogom magam türtõztetni, igenis, ön egy hiú fiatal bolond.~-
156  IV,  85 |     belevarázsolni a tojásba, hanem igenis megmutatta a tudománya által,
157  IV,  88 |                Én? Az lehetetlen.~- Igenis ön. Egy férfi járt tegnap
158  IV,  91 |             vígan a polgármester.~- Igenis, csupán pénzkérdés.~(Lám,
159  IV,  94 | kacskaringós betûkkel megírta, hogy igenis hajlandók eladni a pert
160  IV,  97 |         másik diákot, ha látná?« - »Igenis, megösmerném« - mondá a
161  IV,  97 |      dacosan toppantott a lábával. »Igenis, nem engedem!« - kiáltá,
162  IV,  97 |         diák odakünn van-e, ugye?~- Igenis, odakünn járkál.~- Hát vigye
163  IV,  97 |             gyilkossal van dolga.~- Igenis.~- Aztán jöjjön vissza,
164  IV,  108|        Báthory Erzsébet gúnyosan.~- Igenis kegyelmednek.~- Ugyan? Talán
165  IV,  108|         Talán kegyelmed kedvéért?~- Igenis az én kedvemért.~- Hát kicsoda
166  IV,  109|              1886~Kulissza-történet igenis, de nevek nélkül.~Őnagyságának
167  IV,  115|      küldjék ezentúl is a postán…~- Igenis. Hát a sürgõseket?~- Ami
168  IV,  126|          majd intézkedik, hahaha!~- Igenis, intézkedem.~E vakmerõ szavakra
169  IV,  126|          jár lassan, az enyim után. Igenis, a Jézus Krisztus állja
170  IV,  127|      múltával jelenté Csupor Pál:~- Igenis, itt vannak, nagyságos királyom.~
171  IV,  132|        kérdém. - Szabályozva van?~- Igenis szabályozva. Egy látogatásért
172  IV,  137|            azé a mandátum, hékás.~- Igenis, értem már.~- A követválasztás
173  IV,  138|             önfeláldozó embernek:~- Igenis, hajósok, én vagyok az ok.
174  IV,  142|        Nõtlen.~Volt-e már büntetve? Igenis egyszer. Lólopásért.~Hol
175  IV,  142|            meggondolatlanság volna, igenis, mert sok megfoghatatlan
176  IV,  150|            népeimnek, de a pénznek… igenis, azon úgynevezett hadisarcnak