Rész, Fejezet
1 1, 20| az a lump, félbolond gróf Kozsibrovszky.~- A képviselõ?~- Az.~-
2 1, 20| vörösbor tócsába támasztva, Kozsibrovszky éppen akkor vágott egy boros
3 1, 20| már fordulat! - ordította Kozsibrovszky olyan vad hangon, mint egy
4 1, 20| moccantak. Azok már ösmerték a Kozsibrovszky nagy szavait és lapos tárcáját.~
5 1, 20| Gyere kérlek egy kicsit, Kozsibrovszky, és (tette hozzá akadozva,
6 1, 20| Pista egy tizest, a selyma Kozsibrovszky ellenben mérgesen kifakadt:~-
7 1, 20| legyet? - kérdé kíváncsian Kozsibrovszky.~A fiúk erre megmagyarázták,
8 1, 20| elõadta a sérelmét, - de Kozsibrovszky csínyje miatt alig lehetett
9 1, 20| hogy a méltóságos gróf Kozsibrovszky egy figurás ember, akinek
10 1, 20| valószínûbb, mint a százas.~Kozsibrovszky és Csetneky most már figyelemmel
11 1, 20| Csekélység - ismételte Kozsibrovszky -, a mostani stádiumában
12 1, 20| sebbel-lobbal lihegve érkezõ Kozsibrovszky, csak úgy úszott utána a
13 1, 20| szénánál is - felelte vígan Kozsibrovszky -, valóságos lekaszált rozmaring.~-
14 1, 20| Mindent rendbe hoztunk.~Kozsibrovszky benyúlt a belsõ zsebébe
15 1, 20| becsületét.~- No, hallod - szólt Kozsibrovszky, Moronyit az ablak-fülkébe
16 1, 20| Pistáét? - kottyantotta ki Kozsibrovszky meggondolatlanul.~- Nem.
17 1, 20| közbe mosolyogva az ötletes Kozsibrovszky -, ott kell valahol megtalálnod
18 1, 20| nélkül?~Egyszerre fölkacagott Kozsibrovszky:~- Hopp! Odaértél.~- Mirõl
19 1, 20| Tóth Pista. Ostoba ez a Kozsibrovszky, hogy ha észrevesz effélét,
20 1, 20| fölpiszkált idegeivel, megfogta Kozsibrovszky óraláncát (ki ne rántsd,
21 1, 20| szólt most ünnepélyesen Kozsibrovszky és közéjük lépett s elmondván
22 1, 20| boldogan.~- Üsd szét hamar, Kozsibrovszky János!~Kozsibrovszky szétütötte
23 1, 20| hamar, Kozsibrovszky János!~Kozsibrovszky szétütötte és odakiáltott
24 1, 20| visszatért a hétköznapi élet. Kozsibrovszky hazament, miután egy csomó
25 1, 20| egyik: »Az kávé, uram.« Kozsibrovszky olyan buta képet tudott
26 1, 20| kisült, hogy az a zseniális Kozsibrovszky volt, mire aztán az egész
27 1, 20| kérem alásan.~Egyszóval, Kozsibrovszky hazament az íróval együtt
28 1, 20| kiszakadt tüllszoknya s a Kozsibrovszky tréfái, melyekrõl még beszélgettek
29 1, 20| becsületszavát kötötte le, Kozsibrovszky a tanú rá, hogy abbahagyja
30 1, 29| fiatalabbik valami gróf Kozsibrovszky, az idõsebbik nyilván a
31 1, 29| kezében? - mondá a nagyzoló Kozsibrovszky az orrát fintorgatva. -
32 1, 29| Pfuj - borzongott meg Kozsibrovszky. - Nagyon haragszom a sertéskereskedõkre,
33 1, 29| elszórni. Hogy van hozzá lelke?~Kozsibrovszky pedig édesdeden mosolygott,
34 1, 29| kedvteléssel egy ismerõs úr, gróf Kozsibrovszky Muki.~A fiatal tiszt kinyitotta
35 1, 29| Ejnye, te kópé - vigyorgott Kozsibrovszky gróf diadalmasan. - Csodálatos
36 1, 29| Kozsibrovszkyakkal, egyik Kozsibrovszky kisasszony mezalliánszot
37 1, 29| Paperlapap! - jegyzé meg Kozsibrovszky dölyfösen. - Az semmi. Hisz
38 1, 29| elmosolyodott ismerõsen. Kozsibrovszky a fejére ütött: Vakuljak
39 1, 29| Ej, hát õ is elfér ide!~Kozsibrovszky odaintette a kis hadnagyot
40 1, 29| klerikus. Gondolta magában Kozsibrovszky: a fickó meg van zavarodva;
41 1, 29| szalonnát. (Oh, a barbár!) Kozsibrovszky ellenben felsóhajtott, hogy
42 1, 29| bonus.~- No, mit tesz az?~Kozsibrovszky nevetett, aztán megfogta
43 1, 29| mindenféle bolondságokat, édes Kozsibrovszky!~- No, hát nekem is szabad
44 1, 29| ágban.~Jó öreg fiú volt Kozsibrovszky: dacára a nagymondásainak,
45 1, 29| fekete szemeit lesütötte.~Kozsibrovszky élénken kiáltott fel.~-
46 1, 29| az volt még csak a zavar.~Kozsibrovszky diszkrét dzsentlemen volt,
47 1, 29| lázasan.~Az ajtó megnyílt, Kozsibrovszky érkezett vissza.~- Feleljen,
48 1, 29| gyorsan történt, hogy mire Kozsibrovszky az asztalig ért, már csak
49 1, 29| lengyel úr.~- Magát szidtuk Kozsibrovszky.~- Miért, hercegnõ?~- Hogy
50 1, 29| kijöttek az uraságok, s Kozsibrovszky gróf ahhoz a cifra szánhoz
51 1, 35| KOZSIBROVSZKY ÜZLETET KÖT~1905~ ~Önök
52 1, 35| Önök alkalmasint ösmerik Kozsibrovszky grófot. Ha máshonnan nem,
53 1, 35| virágot tartalmazó dobozokkal.~Kozsibrovszky értesülvén a történtekrõl,
54 1, 35| csöppent összeget, így beszélt Kozsibrovszky önmagához Magyarországba
55 1, 35| ajándékozza, mikor megjelent nála Kozsibrovszky (akivel különben per tu-pajtások
56 1, 35| aranybányát fedeztél fel, öregem?~Kozsibrovszky rejtélyesen mosolygott.~-
57 1, 35| rövidesen a szerzõdést. Kozsibrovszky odadobott húsz darab ezerkoronás
58 1, 35| akik meg tudják becsülni.~Kozsibrovszky innen egyenest Homonnára
59 1, 35| hat szekérrel - felelte Kozsibrovszky. Krámer Miksa meghökkent,
60 1, 35| meglesznek idõre, s ezzel Kozsibrovszky nyugodtan elutazott Budapestre.~
61 1, 35| szava volt: ki fogad erre? Kozsibrovszky egyszer kilesett egy kedvezõ
62 1, 35| mibe? - felelte szerényen Kozsibrovszky.~- Akármibe! Amibe akarsz.~-
63 1, 35| akarsz.~- Hát jó - hagyta rá Kozsibrovszky -, fogadjunk harminc zsák
64 1, 35| elmosolyodott, de azért belevágott a Kozsibrovszky tenyerébe és elvesztette
65 1, 35| átváltoztatni pénzre, de Kozsibrovszky nem engedett, neki nem kell
66 1, 35| sütkérezni a rögök alól, Kozsibrovszky hozzálátott a birtok felszereléséhez.~
67 1, 35| az jó, méltóságos uram? - Kozsibrovszky nevetett.~- Ha szarvval
68 1, 35| Hanem iszen jól tudta azt Kozsibrovszky, hogy mitõl hízik a lúd,
69 1, 35| valamelyik szomszéd országban. Kozsibrovszky megösmerkedett vele, s mikor
70 1, 35| Mert lássa, kedves gróf Kozsibrovszky, nekem nagy üzleti összeköttetéseim
71 1, 35| lõni való vadállomány kell.~Kozsibrovszky fitymálva rázogatta a jobb
72 1, 35| Ön erõs karakter, gróf Kozsibrovszky - vélte a porosz. - És milyen
73 1, 35| Mikor?~- Akár mindjárt.~Kozsibrovszky elgondolkozott.~- Most egy
74 1, 35| napra ébredett április 26-án Kozsibrovszky gróf az õ elátkozott kastélyában,
75 1, 35| gyakran esett úgy is, hogy Kozsibrovszky volt a Baptiste inasa, mert
76 1, 35| virradt fel Trimócra. Míg Kozsibrovszky a csibukját szítta, elevenedni,
77 1, 35| kölcsönkért hintók - morogta Kozsibrovszky.~Ezeket egy társzekér követte,
78 1, 35| titkárja.~- Szakemberek?~Kozsibrovszky vállat vont.~- A báró vadászati
79 1, 35| úgy ahogy megbeszéltük.~Kozsibrovszky fölkészült, négy vasderes
80 1, 35| ami több mint négy forint.~Kozsibrovszky összevonta a szemöldjeit.~-
81 1, 35| tótok vagytok! - pattant fel Kozsibrovszky indulatosan. - Hej, Baptiste,
82 1, 35| két koronát - döntötte el Kozsibrovszky. De ez már ellenkezést szült.~-
83 1, 35| asszonyok szebbek! - felelte Kozsibrovszky.~Minden úgy történt, amint
84 1, 35| Minden úgy történt, amint Kozsibrovszky kitervelte. A vonat megjött
85 1, 35| sietett õt a báró bemutatni.~Kozsibrovszky már hallott a szép özvegyrõl,
86 1, 35| szoros értelmében megették.~Kozsibrovszky meghajtotta magát, a szeme
87 1, 35| özvegy, egy lágy mosollyal.~Kozsibrovszky kezet nyújtott és meg is
88 1, 35| éhen-szomjan az út szélén.~Kozsibrovszky nevetett, tetszett neki
89 1, 35| elcsináljuk valahogy - szólt Kozsibrovszky és a kocsissal tanácskozott
90 1, 35| bakra rakta egy garmadába.~Kozsibrovszky ezalatt felsegítette Wraditznét
91 1, 35| majd én ülök rá - szólt Kozsibrovszky, és amikor mondta, már rajta
92 1, 35| jó köveirõl ismeretes«, Kozsibrovszky, mint egy középkori levente,
93 1, 35| egészen összeösmerkedve. Kozsibrovszky még incselkedett is vele,
94 1, 35| egy csomó tyúkot látott Kozsibrovszky.~- Tudja, kitõl tanulta
95 1, 35| tyúkoktól.~- Ugyan menjen, Kozsibrovszky, mert magába hajítom ezt
96 1, 35| hercegnõket és grófnõket.«~- Kozsibrovszky, maga bolonddá akar engem
97 1, 35| A Nepomuki-hídnál letért Kozsibrovszky az országútról és intett
98 1, 35| már az én erdõm - jelenté Kozsibrovszky, a báró mellé lovagolva.~-
99 1, 35| Ez is az enyém - felelte Kozsibrovszky.~A báró gyöngéden meglökte
100 1, 35| magát -, a patak is a mienk.~Kozsibrovszky vidáman mosolygott befelé,
101 1, 35| Hisz ez fejedelmi dolog!~Kozsibrovszky meghajtotta magát.~- Szegények
102 1, 35| Maga a halálomat akarja, Kozsibrovszky.~- Maga gyáva! - incselkedett
103 1, 35| emlegessen ilyeneket.~Ezalatt Kozsibrovszky hazaküldte a kocsit, megrendelvén,
104 1, 35| fényképezõkészüléket, Ninette!~Hátul Kozsibrovszky ment Wraditznéval s segített
105 1, 35| Nincs, nincs - sietett Kozsibrovszky megfelelni, s feltúrta cipõje
106 1, 35| azt kézben cipelni - szólt Kozsibrovszky fitymálólag. - Van itt annyi,
107 1, 35| vigyázzanak, hogy hova lépnek.~Kozsibrovszky igazat beszélt. Agancs volt
108 1, 35| igen - felelte jókedvûen Kozsibrovszky -, a kímélet csak az õzhölgyeket
109 1, 35| volt - gratulált a bárónak Kozsibrovszky.~- Prenumerálok a kakas
110 1, 35| oroszlánvadász gõgjével, majd Kozsibrovszky felé fordult. - Ej, mi volna
111 1, 35| Én nem tudom - felelte Kozsibrovszky jámbor arccal -, de talán
112 1, 35| adnék most egy mûtömõért.« Kozsibrovszky megígérte, hogy kitömeti,
113 1, 35| víz, uraim - dicsekedett Kozsibrovszky. - Ilyet a német császár
114 1, 35| megtörik, megposhad - felelé Kozsibrovszky.~- Nagy kár.~- Dehogy kár -
115 1, 35| tõlem, mi? Szóljon hát, Kozsibrovszky gróf, mi?~- Nem igaz - felelte
116 1, 35| mi?~- Nem igaz - felelte Kozsibrovszky -, mert az ön húga akkor
117 1, 35| Én? Semmit - felelte Kozsibrovszky természetes hangon. - Én
118 1, 35| nyúl, uram, ez rettenetes!~Kozsibrovszky vállat vont.~- Hát tehetek
119 1, 35| Hogy adja ezt a birtokot, Kozsibrovszky?~- Ugyan menjen! Hiszen
120 1, 35| Meglehet - mosolygott Kozsibrovszky.~S csakugyan, e percben
121 1, 35| a grófot sürgõs ügyben.~Kozsibrovszky a homlokára ütött.~- Teringettét,
122 1, 35| négy-négy ló volt fogva. Kozsibrovszky fölsegítette az elsõbe Wraditznét
123 1, 35| földekkel, hol így szólt Kozsibrovszky:~- Ezek mind az én földjeim.~
124 1, 35| és észre se vette, hogy a Kozsibrovszky lába az õ kicsike lábacskájára
125 1, 35| mint a jó feleség - felelte Kozsibrovszky -, mindig foglalkozni kell
126 1, 35| hagyni.~- Bah! - nevetett Kozsibrovszky - hát nem pihen azért az
127 1, 35| nyomta meg a pici lábával a Kozsibrovszky nagy csizmáját a lábaikra
128 1, 35| És még jobban megnyomta a Kozsibrovszky lábát.~E pillanatban megkondult
129 1, 35| kling, klang.~- Aha! - szólt Kozsibrovszky. - Ez annyit jelent, hogy
130 1, 35| gépek hevertek szanaszét. Kozsibrovszky elég ügyes volt azokra irányítani
131 1, 35| tartanám örökké - mondá Kozsibrovszky pátosszal.~- Igen ám, ha
132 1, 35| megálltak a tornác elõtt. Kozsibrovszky leugrott, lesegítette Wraditznét,
133 1, 35| úgy járt-e, mint ahogy a Kozsibrovszky szarvasai, hogy az ausztráliai
134 1, 35| ugrott, megölelte, megrázta a Kozsibrovszky kezeit, mintha száz esztendõ
135 1, 35| Kedves, édes barátocskám!~Kozsibrovszky sietett bemutatni a vendégeit.~-
136 1, 35| ismerem Kozsibrovszkyt. (Kozsibrovszky tapintatosan eltûnt egy
137 1, 35| pecsenyének messze elmegy a híre.~Kozsibrovszky visszajött és a minisztert
138 1, 35| jelentette, hogy tálalva van.~Kozsibrovszky virgoncan ott termett Wraditzné
139 1, 35| tömérdek pénzébe kerülhet.~Kozsibrovszky vállat vont, aztán úgy felelt,
140 1, 35| a mi kedves házigazdánk, Kozsibrovszky gróf, kinek egészségére
141 1, 35| õfelsége már vissza nem vehetné Kozsibrovszky barátomtól, mert amit én
142 1, 35| Annak igazán örülök - mondá Kozsibrovszky.~- Csak az a kérdés, hogy
143 1, 35| Nevetséges - nevetett Kozsibrovszky. - Ha akarja, az öné lesz.~-
144 1, 35| Valami bolondot ne súgjon.~Kozsibrovszky odavitte a nagy fejét egész
145 1, 35| Antal tüze égne az arcán.~- Kozsibrovszky, no hallja! Maga szemtelen.~
146 1, 35| tartásával - mentegetõzött Kozsibrovszky, ügyet se vetve a báró közbeszólására -,
147 1, 35| fenyegette meg tréfásan Kozsibrovszky.~- Mindegy. A második mód
148 1, 35| jelt, egy jelt - lihegte Kozsibrovszky szinte ittasan.~Éppen az
149 1, 35| Harapja el a felét.~Ham, Kozsibrovszky elharapta a felét a füstös,
150 1, 35| vagy nincs alku? - kérdezte Kozsibrovszky.~- Csak mondja mindjárt
151 1, 35| Kétszázezer forint - mondá Kozsibrovszky.~- Száznyolcvanra gondoltam -
152 1, 35| mondá a báró élénken és a Kozsibrovszky markába csapott. - Megvannak-e
153 1, 35| ránéz, hát a gonosz csont - Kozsibrovszky. No, már ez olyan jó tréfa,
154 1, 35| igazán kedves volt öntõl, Kozsibrovszky.~- Micsoda fölséges magyar
155 1, 35| Hanem valamit én is kérek, Kozsibrovszky.~- Parancsoljon.~- Csináltasson
156 1, 35| ruhát, ehhez a tánchoz.~Kozsibrovszky édesdeden, önelégülten nevetett,
157 1, 35| rosszat, mint mind a kettõt.~Kozsibrovszky ellenben nem élvezhette
158 1, 35| vagyok, édes Pál. Az egykori Kozsibrovszky, a korhely, csínytevõ jó
159 1, 35| közölte Wraditznéval, hogy Kozsibrovszky nem tisztességes ember.~
160 1, 35| harmadnapra, de azt elfogták. Kozsibrovszky tehát nem kapott levelet
161 1, 35| Korenszkihez, Bledához; de a Kozsibrovszky sürgönyeit is elfogták s -
162 1, 35| kezéhez semmit.~Várt-várt Kozsibrovszky, de mikor látta, hogy hiába
163 1, 35| hazautaztatták Berlinbe.~Kozsibrovszky beváltotta a csekket a Länder-banknál
164 1, 35| családias estélyén, hová Kozsibrovszky, tudván, hogy flamméja ott
165 1, 35| halotthalvány lett, mikor Kozsibrovszky a terembe lépve, ahhoz a
166 1, 35| aranyszínû hajszálait.~- Kozsibrovszky gróf - mutogatta be a nyájas
167 1, 35| nyájas háziasszony a jöttet.~Kozsibrovszky némán hajolt meg az idegenek
168 1, 35| habozott. De csak egy percig. Kozsibrovszky észrevette, hogy a kis kezecske
169 1, 35| Mit játszanak? - kérdé Kozsibrovszky derülten, inkább Wraditznétól
170 1, 35| elvesztettem - szólt nevetve.~Kozsibrovszky lecsatolt a zsuzsui közül
171 1, 35| kimérten, szinte bágyadtan.~Kozsibrovszky felhasználta ezt a gyanútlan
172 1, 35| Hol?~- A fognál - felelte.~Kozsibrovszky nem értette a dolgot, de
173 1, 35| történetet.~- Halljuk! Halljuk!~Kozsibrovszky elõrehajolt, hogy egy szót
174 1, 35| kaptam vissza - felelte Kozsibrovszky szomorúan -, és csak egyet
175 1, 35| asszonyka visszafordult Kozsibrovszky felé, bágyadtan mosolygott
|