Rész, Fejezet
1 1, 2 | összekulcsolta keblén apró kezeit s mereven nézett ki az ablak
2 1, 2 | megvetõleg nézte le Feri urat, s kezeit hátul keresztbe tevén, arisztokratikus
3 1, 3 | szegény asszony összetette kezeit, felnézett az égre és azt
4 1, 3 | térdre borult, összetette kezeit és azt rebegte:~- Bocsásd
5 1, 4 | Az öregember összetette kezeit.~»Adj erõt, adj bátorságot,
6 1, 4 | gondol, nem él: amice Lupcsek kezeit dörzsölte s az adott igenlõ
7 1, 4 | fog vele délutánig.~Fogtõy kezeit dörzsölte, s sárga ábrázatján
8 1, 4 | Emberek! népek! - ordítozott kezeit tördelve - ha van lelketek:
9 1, 4 | saját kezeiben melengette kezeit.~- Oh, milyen hidegek, mint
10 1, 8 | vállamra helyezte kicsike kezeit s szemrehányólag tekintett
11 1, 8 | gondol, nem él; amice Lupcsek kezeit dörzsölte s még egyszer
12 1, 8 | felsõvárosiak! - ordítozott kezeit tördelve - ha van lelketek:
13 1, 9 | Átkozottul bonyodalmas. Aztán a kezeit dörzsölte, miközben a boldogság
14 1, 9 | komondornak pedig azt mondta: »Kezeit csókolom«.~No, de zavara
15 1, 9 | meghajtá magát és miközben kezeit dörzsölte, még egy kérdést
16 1, 9 | maradt.~Kevés vártatva a kezeit kezdte dörzsölni oly eleganciával,
17 1, 11 | megelégedetten dörzsölte a kezeit.~- Elég, fiam. Most már
18 1, 11 | Apolka!~Elhárítólag emelte kezeit az arca fölé.~- Majd akkor…
19 1, 12 | többit.~Dobosné összecsapta a kezeit ijedten:~- Jaj, fiam, azzá
20 1, 12 | maga csak hümmögött, és a kezeit dörzsölte, ha kérdeztek
21 1, 12 | tördelte kétségbeesetten a kezeit Laci.~- Én még tudok egy
22 1, 12 | könyörögve tette össze a kezeit, mire a hadnagy, amint odatekintett,
23 1, 12 | vígan ugrott hozzá, és a kezeit nyalogatta. Csakugyan a
24 1, 13 | hangját, csípõjére rakta kezeit és folytatá a bizalmas közléseket:~-
25 1, 13 | Keresztbe tette mellén a kezeit, s egypár könnycsepp csordult
26 1, 13 | Lehetetlen - szólt közbe a leány, kezeit mellén összetéve -, lehetetlen.~-
27 1, 14 | aztán vállat vont és a kezeit dörzsölte, mintha mosná.~
28 1, 15 | történhetett ez? - tördelte a kezeit Angelo.~Sírni és nevetni
29 1, 15 | szent férfiú összecsapta a kezeit erre a pajkosságra, s égre
30 1, 15 | megelégedetten dörzsölgette a kezeit:~- Jó, jó, nagyon jó, de
31 1, 15 | asszony kétségbeesve tördeli a kezeit: - Urak, lovagok! Jaj, a
32 1, 16 | megelégedetten dörzsölgette a kezeit, meg-meglökve a mellette
33 1, 16 | Peléczi büszkén dörzsölgette a kezeit. »Valami nagyszerű ezekkel
34 1, 16 | Nagyidayné összecsapta a kezeit, elhalványodék, meg tûzbe
35 1, 16 | ment az ajtóhoz, megrázta a kezeit és megcsókolta két oldalról:~-
36 1, 17 | miniszter meghajtotta a fejét, kezeit mellén keresztbe téve, lengyel
37 1, 18 | csodálkozva csapta össze a kezeit:~- Tyük, ezer vaspatkó!
38 1, 18 | kacérkodó kellemmel csapta össze kezeit.~- Szent isten, milyen a
39 1, 18 | közbevágott, összecsapván a kezeit:~- Szent isten, nem vagy
40 1, 18 | lábaival toporzékolt és kezeit fölemelte, mintha átkozódni
41 1, 20 | legott fölrakta rájok a kezeit, hatalmaskodón.~- Az pedig
42 1, 20 | megrázván elõbb Moronyi kezeit, marha erejével a foga közé
43 1, 20 | megszorongatva a segédek kezeit, aztán átfutotta az iratot.
44 1, 21 | kötényére: »Istenem, istenem!« A kezeit tördelte. »Mi lesz velem,
45 1, 21 | valóságosan elkezdte dörzsölni a kezeit, mint a kereskedõk, mikor
46 1, 23 | jutni, csak leeresztette kezeit, mint a szomorúfûzfa a gallyakat.~-
47 1, 23 | Kikéred? Tõlem? (Összecsapta a kezeit.) Szent isten, megõrült
48 1, 23 | fejével biccentett, majd a kezeit dörzsölgette.~- Hát felfúvódtak
49 1, 23 | doktor.~Az okulárés emberke a kezeit dörzsölte:~- Nekem köszönheti,
50 1, 23 | meghalt - mondá szomorúan és a kezeit dörzsölte. - Az Isten akarata
51 1, 24 | rám nézve. (Dörzsölte a kezeit és ragyogott az arca az
52 1, 24 | megelégedve dörzsölgette a kezeit.) Teringette, imádom az
53 1, 24 | apó vidáman dörzsölte a kezeit. »Majd meglátják, meglátják«
54 1, 24 | Sokan hozzá járultak és kezeit szorongatták. Maga Endre
55 1, 24 | A smaragd-ékszer - és a kezeit dörzsölte. - A smaragd-ékszer -
56 1, 24 | megint elviszik. (Újra a kezeit dörzsölte és jóízûen szippantott
57 1, 26 | idõnk. - És dörzsölte a kezeit és hajtogatta magát jobbra-balra. -
58 1, 26 | egy zerge, összecsapta a kezeit csodálkozva.~- Hát csak
59 1, 27 | vidáman mosolygott és a kezeit dörzsölte: »Pöröljenek,
60 1, 27 | homloka legtetejére, míg a kezeit a piros nadrágja zsebébe
61 1, 27 | Hogyne csinálnánk? (Kapy a kezeit dörzsölte.) Hiszen barátok
62 1, 28 | megelégedetten dörzsölte a kezeit, hogy föl nem ébredt, hogy
63 1, 29 | mely utóbbi összecsapta kezeit~- Árgilus királyfi huszárruhában.
64 1, 31 | Kupolyi vígan dörzsölgette a kezeit.~- Ej, ha a húsa nem jó,
65 1, 31 | pedig már emelni se bírta kezeit a gyöngeségtõl.)~- Eh, ostobaság! -
66 1, 31 | ajtóban, csípõre kapja a kezeit, s beleszúr két tõrt, két
67 1, 32 | szépek, méltóságos báró úr, kezeit csókolom.~- Milyen kövérek!~-
68 1, 32 | állhatta meg, hogy a távozó kezeit megszorongatva, valami keveset
69 1, 34 | Máli néni csípõjére vágta a kezeit, és a szeme zöldes fényben
70 1, 34 | asszonyféle.~Apró uram a kezeit dörzsölte nagy megelégedéssel.~-
71 1, 34 | Rimánkodva tette össze a kezeit, mintha imádkoznék hozzá.~-
72 1, 34 | hajtotta az egyre s a kezeit tördelte. - Hol volt a szeme,
73 1, 34 | ablaknál, mint egy szobor, a kezeit mellén keresztbe fonva.~-
74 1, 34 | annál jobb - dörzsölte kezeit a csizmadia.~- És kész vagyok
75 1, 34 | csizmadiásan a csípõjére rakta a kezeit, s így szólt, a felsõ testét
76 1, 35 | kellene körülbelül? - kérdé a kezeit dörzsölgetve.~- Vagy hat
77 1, 35 | meghökkent, összecsapta kezeit.~- Oh, jaj neki! (Tudniillik,
78 1, 35 | konyhaajtóban tördelte a kezeit: »Óh Jézuskám, Jézuskám,
79 1, 35 | tréfásan összetette a kis kezeit könyörgésre. - Kegyelem
80 1, 35 | megrázta a Kozsibrovszky kezeit, mintha száz esztendõ óta
81 II, 3 | irtózattal csapja össze kezeit.~- Szent isten! Hát már
82 II, 5 | korsóval.~Nagyot húzott belõle, kezeit szétterjeszté, szemeit,
83 II, 6 | Talán várta.~Zemák bácsi »kezeit csókolom«-mal odajárult
84 II, 6 | Sramko bácsi összetette kezeit, úgy könyörgött jegyesének:~-
85 II, 6 | gonosz sors, melynek görbe kezeit egy selyemhajszálon a kis
86 II, 7 | siet szorongatni a szónok kezeit.~- Köszönöm, nagyon köszönöm.~
87 II, 11 | összevissza csókolta Sárika kezeit, azokat a szép, parányi
88 II, 15 | gyáva.~A vezér összefonta kezeit mellén, s összehúzott szemöldeivel,
89 II, 17 | közepén, csípõjére helyezte kezeit, egyet fújt és azután a
90 II, 26 | önkénytelenül imára tette össze kis kezeit: »Köszönöm neked, oh, én
91 II, 28 | szőrét, nyalatta vele a kezeit. A pasa kemény, harcedzett
92 II, 28 | tegyek? - kiáltá a pasa, kezeit tördelve. - Sugallj egy
93 II, 28 | haragjában Christodulos kezeit tövig elvágatta, hogy azokkal
94 II, 28 | viszontagságainak. A szultán ezért kezeit vágatta le s alkalmatlanná
95 II, 28 | por. Levágattad ezen ember kezeit s alkalmatlanná tetted õt
96 II, 36 | Istenem, istenem - tördelte kezeit Harry -, de valamit csak
97 II, 37 | öltözékét, imára kulcsolja össze kezeit, hogy adjon neki az isten
98 II, 38 | fog mármost õ csinálni, ha kezeit leveszi róla a báró és kiveti
99 II, 40 | megölelve szorongatá meg egymás kezeit.~- Mi ezentúl testvérek
100 II, 45 | valaki, lehúzza kabátját a kezeit hátul összeköti...~- Cél -
101 II, 46 | Szentséges isten! - tördelé kezeit a szegény anya kétségbeesetten
102 II, 54 | pasának feléje terjesztett kezeit, egy hirtelen rántással
103 II, 57 | Valahára, Jim - szólt Klarey úr kezeit dörzsölve, s kétes jelentõségû
104 II, 60 | felindulástól.~Majd felkél, s kezeit tördelve futkos ide-oda
105 II, 60 | Nagyságos úr, csókolom a kezeit, nagyon beteg e szegény
106 II, 61 | gyerekség!~S azzal véres kezeit gumiköpenyéhez törülvén,
107 II, 65 | haragja is lelohadt, és kezeit elégedetten dörzsölve mormogta:
108 II, 66 | imádkozott, Pali is összekulcsolá kezeit; elrejtett helyéig nemigen
109 II, 69 | professzori szerepbe, hogy a kezeit dörzsölte és hajlongott.~
110 II, 71 | hajtva, kezeimbe szorítám kis kezeit, és sebesebben lüktetett
111 II, 72 | kereskedõ ravaszul dörzsölte kezeit.~- Sajnálom, de mindenféleképp
112 II, 85 | egyszerre siránkozó lett; hosszú kezeit áhítatosan fektette keresztbe
113 II, 99 | ott ácsorgott és dörzsölte kezeit, vagy pedig teljesíté a
114 II, 113| Domándy Gábor úr összefonta kezeit mellén, letevén természetesen
115 II, 113| Domándyné ijedten csapta össze kezeit.~- Szent isten, te meg vagy
116 II, 116| kiáltá, s mikor lefejté kezeit a szép özvegyasszony nyakáról,
117 II, 127| ott ácsorgott és dörzsölte kezeit, vagy pedig teljesíté a
118 II, 132| s könyörögve tette össze kezeit a nagyhatalmú mindenség
119 II, 134| keresztbe fektette mellén kezeit. Szemét az ég felé fordítva
120 III, 1 | a Krisztina és a Csemez kezeit s egy irtóztató pillantást
121 III, 1 | újra elsápad, megrezzen, kezeit bágyadtan leereszti, lába
122 III, 1 | Lankadtan ereszti le fejét és kezeit, mint a haldokló madár a
123 III, 1 | harapott és az égre emelte kezeit, mintha panaszkodnék a boldogultaknak
124 III, 2 | hallgatózva, megsoványodott kezeit fekete, hosszú hajába mélyesztve,
125 III, 8 | háziasszony összecsapta kezeit:~- Kétszáz forint ezekben
126 III, 18 | Kacsóné csípõjéhez szorítá kezeit s hetykén mondá Gergelynek:~-
127 III, 35 | van - szólt az uzsorás a kezeit dörzsölve, zsebre rakván
128 III, 49 | így szólsz: »az alispán úr kezeit csókoltatja és ezt a kis
129 III, 57 | rettenetes vágya jött a saját kezeit összerágni, s abban az iszonyatos
130 III, 63 | meghosszabbodott képpel mondá, hosszú kezeit kámzsájába mélyesztve:~-
131 III, 63 | tûnõdék Brizló Borbála, a kezeit tördelve.~- Nem tudom, édes
132 III, 63 | csípõjére rakván gyémántgyûrûs kezeit, ráförmedt zordonan:~- Kend
133 III, 65 | Mit tettünk! - tördelte kezeit az öreg, én pedig úgy sírtam,
134 III, 77 | Kétségbeesetten tördelte kezeit.~- Csukjátok be legalább
135 III, 79 | rajtam.~Baross megdörzsölte a kezeit.~- Sajnálom, kedves barátom,
136 III, 81 | vén anyóka pedig ráncos kezeit dörzsölte örömében, s mind
137 III, 82 | nekibõszülve kiáltott fel, a kezeit összecsapva:~- Ezer ismerõs,
138 III, 94 | összeszorongatta a vendége kezeit, és azt kérdezte tõle egész
139 III, 94 | rendre elkezdte nyalogatni a kezeit, s nyöszörgött, farkát csóválta,
140 III, 94 | volna,… ha tudtam volna!~Kezeit tördelte kétségbeesésében.~-
141 III, 100| alak jött be, megdermedt kezeit vidoran dörzsölgetve.~-
142 III, 102| a zerge.~- Nem megyek! - kezeit elhárítólag emelte fel.~-
143 III, 110| bágyadtan, gyámoltalanul kezeit hátra lógatva, mintha el
144 III, 114| Megyek hát, asszonynéni, kezeit csókolom.~- Igen, igen,
145 III, 148| néni a csípõire rakván a kezeit.~- Mit? Te megint váltókat
146 IV, 13 | letérdelt az átjáróra, és kezeit összetéve imádkozott, akár
147 IV, 32 | fõtisztelendõ úr fölemelte kezeit az égre, és megátkozta.~
148 IV, 42 | Rémülten kulcsolta össze kezeit.~- Menjetek el, fiúk, ha
149 IV, 47 | tudtam volna - tördelé a kezeit -, hogy az Akadémia kiadványaiban
150 IV, 51 | szóltam? - kiáltá ijedten kezeit összecsapva.~- Márpedig
151 IV, 59 | szemét, és hátratette a kezeit. A mindenható Kempen miniszter
152 IV, 61 | hörgé kétségbeesetten kezeit tördelve, és a könnyei is
153 IV, 62 | gyermekes ember vagyok, uram. (Kezeit összekulcsolta, könyörögve.) -
154 IV, 64 | Sajnálom - viszonzá Kohn úr a kezeit dörzsölgetve. - Pedig méltóztassék
155 IV, 64 | is. Tetejébe még Kohn úr kezeit is megrázta az ajtóban,
156 IV, 77 | A többi aztán, csókolom kezeit, az én gondom.~…A fõügyész
157 IV, 85 | melyhez most így esengett, kezeit tördelve:~- Oh kedvesem,
158 IV, 97 | tanácstalanul tördelte a kezeit. »Jaj istenem, mi lesz ebbõl,
159 IV, 97 | ravasz arcfintorítással, a kezeit dörzsölve.~Anyám még egy
160 IV, 107| kétségbeesetten tördelte a kezeit.~- Mennyi lehet az ellenség? -
161 IV, 107| megszorongatta a csausz kezeit.~- Most immáron eleget tettünk
162 IV, 111| Meglehetősen - szólt a báró kezeit dörzsölve. - De annál jobban
163 IV, 121| Igaz, igaz - szólt a kezeit végig simítva homlokán, -
164 IV, 126| kereszt ledõlt.~Kotyogó uram a kezeit tördelte:~- Jaj, mit cselekedett?~
165 IV, 126| szétterpesztvén nagy engedelmesen a kezeit, mintha a keresztre lenne
166 IV, 127| bég egykedvûen fonta át kezeit mellén.~- Arra esküdtem,
167 IV, 127| elkergetett nõ átokra emelte föl a kezeit:~- Hét gyermeked legyen,
168 IV, 127| nyújtotta volna ki fagyos kezeit.~- Nem, nem adom - sikoltott
169 IV, 128| jegyzé meg az öreg, a kezeit vígan dörzsölve.~- Margitnak
170 IV, 132| asszonyom csípõre vágta a kezeit, harcias ívben a könyökét,
171 IV, 139| És az idén?~Pista bácsi a kezeit dörzsölte:~- Meglehetõsen
172 IV, 142| háládatosan dörzsölte a kezeit.~Kelemen uram szabódott:~-
173 IV, 142| megelégedetten dörzsölte a kezeit.~- Maradhatós volt. Hála
174 IV, 151| példánynak.~- Tífusz! - kiáltá, a kezeit dörzsölve. - No, ez derék!
|