Rész, Fejezet

  1   1,  1  |                szerelmeseket:~- No, no gyerekek! Még a pap áldása hiányzik.
  2   1,  9  |      megpillantá. Még a vakokat vezetõ gyerekek is ismerték, s reszketve
  3   1,  9  |               az ilyen magamszõrû öreg gyerekek számára?~- Uram, - jegyzé
  4   1,  10 |           Benne volt az a levegõben. A gyerekek rendre leütögették otthon
  5   1,  10 |             vakok, az aggastyánok és a gyerekek, a nagyon kis gyerekek.
  6   1,  10 |               a gyerekek, a nagyon kis gyerekek. Azok is sírtak otthon.~
  7   1,  11 |                hely kell. Nosza hamar, gyerekek: ássatok tûzhelyet, aztán
  8   1,  11 |         suhancok, menyecskék, leányok, gyerekek.~- Hozzákezdhetünk, urak,
  9   1,  11 |        idestova. Eljár az idõ, uram, a gyerekek fölött is.~- Beszélhetnénk
 10   1,  12 |                és besüvített: »Válóra, gyerekek!«~Jó szíve volt, de már
 11   1,  12 |               kend! Nini ni, a jobbágy gyerekek! Hát csakugyan kikergettek
 12   1,  12 |              elalszik, azt a dévajkodó gyerekek lármája, meg a Laci, Pista
 13   1,  12 |          gyõzõknek azt mondta:~- Derék gyerekek vagytok, jól viseltétek
 14   1,  12 |           Maholnap emberszámba léptek, gyerekek - hajtotta Dobos néni, kinek
 15   1,  12 |             mind a hárman. (Magát is a gyerekek közé vette a szegény bácsi -
 16   1,  12 |                mint egy sátán.~- Derék gyerekek vagytok, derék gyerekek!
 17   1,  12 |                gyerekek vagytok, derék gyerekek! Ti bizonyosan megtaláljátok
 18   1,  12 |             Pista.~- Mit kerestek itt, gyerekek?~- A vacsoránkat sütjük.~-
 19   1,  12 |               Kerüljétek a királyokat, gyerekek - és a szemöldeit összeráncolta. -
 20   1,  12 |          futott a kilyukadt zsebbel. A gyerekek apró, tündöklõ kövecskéket
 21   1,  12 |            sokaság kísérte, asszonyok, gyerekek, darabontok. Mellette lépdelt
 22   1,  13 |              Bizony nagy gondunk lesz, gyerekek!~Különben nem valami nagy
 23   1,  13 |               csirkék és kacsák! Uccu, gyerekek, fogjatok belõlük.~Dulakodás
 24   1,  13 |              látta volna, szétrebbent; gyerekek, asszonyok sikítva menekültek
 25   1,  13 |         Manuseknek az utcára. Az utcai gyerekek megtalálták a házassági
 26   1,  13 |          növénytan tanára, köszöntsük, gyerekek« és a bokrok köszöntötték,
 27   1,  14 |            Canis mater! Mit csináltok, gyerekek?~Azután magában motyogva
 28   1,  15 |            faktorok. Lesz, ami lesz.~A gyerekek fölültek és a karaván megindult
 29   1,  15 |             földön egymásra feküdtek a gyerekek míg csak össze nem dõlt
 30   1,  15 |              Így kerültek föl az olasz gyerekek Budára az udvarhoz, így
 31   1,  16 |               s az ott játszó ártatlan gyerekek közül agyonzúzott egyet.
 32   1,  17 |              mert attól félnek ugyan a gyerekek, de szintén nem jár fehér
 33   1,  17 |              jár, de nem félnek tõle a gyerekek, - még kevésbé valami vásott
 34   1,  17 |           ezüst pénzt szórt Obgarton a gyerekek közé. Hát nem szép ez egy
 35   1,  17 |                csikorgott, a rajta ülõ gyerekek viháncoltak, mert a cigányok
 36   1,  17 |                lehet.~Azért csendesen, gyerekek, jók legyetek, a mamának
 37   1,  17 |               is volt elkiáltani, ha a gyerekek összeverekedtek egymás közt,
 38   1,  18 |                férfi a világon? Csak a gyerekek egyformák és az aggastyánok.~
 39   1,  18 |            vett rajta a szóbõség.~- Jó gyerekek, mihelyest fedél alatt vannak.
 40   1,  20 |          szagos szappanhabból fújnak a gyerekek.~Pista fölhúzza az orrát,
 41   1,  20 |            szép asszony van a világon, gyerekek, ahány virágbogyó a réten… ~
 42   1,  21 |              csüngött, mint az iskolás gyerekek a tanítóén. Csodálatos alkotású
 43   1,  22 |             mondá:~- Az Isten viseli a gyerekek gondját, aki hatalmasabb,
 44   1,  23 |                mellett a gyepen falusi gyerekek játszották a libát és a
 45   1,  23 |            húgocskám fõkötõjét, s ha a gyerekek egymás közt összeverekedtek,
 46   1,  24 |              do liberiji!« (libériába, gyerekek) s egy szempillanat alatt
 47   1,  24 |             Hát kell-e az a holdvilág, gyerekek, vagy nem kell?~Katica piros
 48   1,  24 |                egymás mellett, szegény gyerekek, megittasodva az elmúlt
 49   1,  25 |           Tepelyék falkerítésén.~- Hé, gyerekek! Itt van egy-egy angyalos
 50   1,  27 |               az összeállítást, mint a gyerekek az építõkövekkel.~Így érkezett
 51   1,  29 |            udvaron az állás alatt apró gyerekek játszottak katonásdit, dobolván
 52   1,  31 |                 Divényi Szepi bácsi, a gyerekek barátja, aki minden vagyonát
 53   1,  31 |                a hektika ellen, mert a gyerekek megizmosodtak és még a mai
 54   1,  31 |             mit vagytok itt láb alatt, gyerekek - zsörtölt az anyóka egy
 55   1,  31 |              mint az égi manna. Hajrá, gyerekek! Aki kapja, az marja.~Megértvén
 56   1,  31 |                mint pesztonka szolgált gyerekek mellett, de biz azt alig
 57   1,  33 |              izé… a gazdaságnál, meg a gyerekek mellett.~- De csak nem lehetsz
 58   1,  33 |                 hogy sajnálni fognak a gyerekek.~- Úgy? - hebegte Fili. -
 59   1,  33 |              ott volt a guvernant és a gyerekek. Közönyös dolgokról társalogtak.~
 60   1,  33 |      Esteledett már és még nem jött. A gyerekek keresték, az anyjuk megnyugtatta:~-
 61   1,  34 |                 öregek, asszonyok, kis gyerekek, ami nem csoda, mert elõször
 62   1,  35 |              különbözõ részeibe.~- No, gyerekek - biztatta a napszámosokat -,
 63   1,  35 |               himbálásával, mint a kis gyerekek szokták, mikor valami jó
 64  II,  3  |         huszártisztek nagyon csintalan gyerekek, tapasztalatból tudja, mert
 65  II,  3  |               már azt, sógorasszony, a gyerekek is.~- Rettenetes gyalázat
 66  II,  4  |                oda a becsületem. Még a gyerekek is csúfolni fognak. Istókúgyse
 67  II,  7  |                  Csúfolni fogják még a gyerekek is.~Oh, milyen jó volna
 68  II,  17 |               az elõszobában, nehogy a gyerekek felébredjenek. De hátha
 69  II,  21 |          Azután gúnyosan nevetett, s a gyerekek is felröhögtek... mintha
 70  II,  38 |                vannak. Aztán lássátok, gyerekek, azokban a regénykönyvekben,
 71  II,  38 |               fel.~- Ne vitatkozzatok, gyerekek. Hagyjátok az okosabb embereknek.
 72  II,  68 |             egyszeribe... Teringettét, gyerekek... milyen »hecc« volt az
 73  II,  82 |                Mosolyogjatok szelíden, gyerekek, szép szõke fürtös fejecskéiteket
 74  II,  85 |            csak van, amim van...~Még a gyerekek is tudják a Máté hóbortját,
 75  II,  87 |          csiklandozza a partokat. Apró gyerekek fürödnek benne: arany mosolyukat
 76  II,  87 |               vígan ugrálnak a szegedi gyerekek. Tömzsi kis lányok, akikbõl
 77  II,  87 | agyonnyomorgatott csizmácskákban. Bohó gyerekek! Jól érzik magukat. Csengõ
 78  II,  87 |                Oh, dehogynem éreznek a gyerekek is! Az õ parányi szívüket
 79  II,  94 |               nekem sem. Mind a ketten gyerekek voltunk. Tudtam gorombáskodni
 80  II,  94 |       statáriális eljáráshoz.~- Ostoba gyerekek! - kiáltá, amint a szánról
 81  II,  95 |              1879~Igaz történet a nagy gyerekek számára, két kis gyerekrõl...~
 82  II,  95 |               hagyta a fogason, csak a gyerekek cókmókját kötötte össze
 83  II,  95 |                képecskéje...~- No, no, gyerekek - mondá sajnálkozva az öreg
 84  II,  96 |         tûrhetem tovább, közétek ütök, gyerekek! Elkiáltom magam a színi
 85  II,  97 |               meleg még csak itt van a gyerekek közt. S e szívek is amint
 86  II,  104|           elõször próbált játszani víg gyerekek szokása szerint, s azt is
 87  II,  105|       katonaságot, két hét kell hozzá, gyerekek, s az egész ármádiába behoznám
 88  II,  107|      tulajdonosának nagy szelindeke.~A gyerekek is idegenek eleinte, ki-kimennek
 89  II,  116|                Mariskája, mint a többi gyerekek.~Pedig hát annak a kis Mariskának
 90  II,  120|              heten jöttünk össze. Mint gyerekek váltunk el, s mint meglett
 91  II,  123|              De hát mit tudnak errõl a gyerekek, és az alvók?...~Aki ott
 92  II,  123|              ébredne...~- Hol vannak a gyerekek?~- Nagypapa, nagypapa! -
 93  II,  123|             nézte a kormányost, hogy a gyerekek õvele fecsegnek, de nem
 94  II,  124|            fiatalabbaknak:~- Lássátok, gyerekek! Mindenhez talentum kell.
 95  II,  127|               az elkényeztetett makacs gyerekek, kik forrón óhajtanak valamit,
 96  II,  138|              szavazás«.~Így értek be a gyerekek Budapestre, ahol a következõ
 97 III,  1  |        hajadonra (Hogy megnõnek ezek a gyerekek!), meg nem állhatta, hogy
 98 III,  1  |    elevenségével mondja:~- De mármost, gyerekek, elég volt ebbõl ennyi:
 99 III,  1  |           veszi ki. Hanem aztán csitt, gyerekek, még a falnak is füle lehet.~
100 III,  2  |               udvaron játszogattunk mi gyerekek, egyszerre kétségbeesett,
101 III,  2  |               a Villám nyaka közé…~ ~A GYEREKEK~1882~Mikor megindultak a
102 III,  2  |               kendõs fejét, míg bent a gyerekek érzékenyen ríttak, ami aztán
103 III,  2  |                 vérig hatott.~Tûrték a gyerekek egy ideig s lopva sompolyogtak
104 III,  2  |               Télné! Jöjjön csak ki!~A gyerekek összebújtak a kertben egy
105 III,  4  |               udvaron játszogattunk mi gyerekek, s egyszerre kétségbeesett,
106 III,  14 |                   A korcsmárosok derék gyerekek, hahaha. Az ötlet kítûnõen
107 III,  15 |                                      A GYEREKEK VILÁGA~(Rajzok a gyermekéletből)~
108 III,  15 |     szétküldené ajándékait a Jézuska a gyerekek között, leküld a földre,
109 III,  15 |            amelyet a boltban láttak.~A gyerekek tanácsot ültek s kisütötték,
110 III,  15 |           karácsonyfa ezer fényét.~S a gyerekek türelmetlenül gyûltek össze
111 III,  19 |               szoktak utána kiabálni a gyerekek.~Sõt még testvérei is gúnyolják:~-
112 III,  19 |               gyermekfejeket.~A falusi gyerekek tovább élvezik e szép kort,
113 III,  24 |         hivatalszobákba:~- Rabunk van, gyerekek! Egy madonna! Ha mérget
114 III,  37 |             csináltok ti ott az idegen gyerekek közt, mi?~- Nézzük õket -
115 III,  46 |              mégis mindig egész.~- No, gyerekek - hajtotta a nagyasszony -,
116 III,  46 |         fejeteket? Ámbár nem szeretem, gyerekek, hogy olyan bolondos ökörnevet
117 III,  46 |           Mindjárt az Ipolyba ugranám, gyerekek. Be én, igazán mondom, mert
118 III,  46 |               faluba futok.~Elmentek a gyerekek, ki jobbra, ki balra, neki
119 III,  46 |                Hazatartottak a szegény gyerekek. Egyik se kérdezte a másiktól:
120 III,  49 |          dolgot úgy, amint van, hogy a gyerekek anya, apa nélkül voltak
121 III,  56 |        indokból, hogy ezek az átkozott gyerekek legalább elevenné teszik
122 III,  56 |                van. Nohát lépkedjetek, gyerekek, egymás után!~Visszajövet
123 III,  56 |           nincs senkije. Neveljük fel, gyerekek, ezt a porontyot, legyen
124 III,  58 |              Kemény, átkozottul kemény gyerekek vagyunk mind a ketten. Igaz-e,
125 III,  64 |            mindig arra intett: »Csitt, gyerekek… ha már egyszer megtudtátok
126 III,  68 |         csatapaté volt az… Hej, kemény gyerekek voltak azok… akármit beszélnek
127 III,  75 |           kedélyes pillanatában:~- No, gyerekek, mondok én nektek egy csodálatos
128 III,  77 |           hozzá teszi:~- Halad a világ gyerekek… istenugyse mégis halad.~
129 III,  77 |             megéreztem. Mert ez az orr gyerekek, ez valami!~
130 III,  80 |                a Balassák pedig kemény gyerekek voltak, s igen sok kiváltságot
131 III,  86 |                mi falunk azok nélkül a gyerekek nélkül.~Mintha a napfény
132 III,  86 |        kertekben.~De hát hova lettek a gyerekek?~Várost látni mentek, nagy
133 III,  87 |      zökkenõnél. Már most hát dologra, gyerekek, míg eszemben van még. Hadd
134 III,  88 |                 de azért a környékbeli gyerekek a régi adoma nyomán, még
135 III,  95 |               doggját. Fönséges állat, gyerekek! Megveregettem a monacói
136 III,  97 |         közepén? Hiszen kinevetnének a gyerekek is!~- Pedig a bunda a fõ.~-
137 III,  115|               a szolgálókkal, a falusi gyerekek még mai napig is pénzkeresni
138 III,  115|         nyakukban, asszonyok, férfiak, gyerekek vegyest zajongtak.~Valaha
139 III,  116|                a könnyein keresztül.~- Gyerekek - szólt tompán s elvörösödött. -
140 III,  148|            néha rezzent össze, midõn a gyerekek sivító hangon utána kiáltottak
141  IV,  1  |          Illett neki nagyon.~- A többi gyerekek beszélték - pityergett Ilonka
142  IV,  1  |         gyermekek!… de hát iszen mi is gyerekek voltunk valamikor! Hanem
143  IV,  13 |         köszönöm alássan a kérdését, a gyerekek is egészségesek.~- Hát a
144  IV,  15 |                 ki a karján.~- Lassan, gyerekek, nem látjátok, hogy nem
145  IV,  34 |              rohantak haza. A gyengébb gyerekek ott fetrengtek kékre verve
146  IV,  41 |                mennyire sietnek ezek a gyerekek…~Hanem van ott aztán a tekintetes
147  IV,  42 |          bennünk. Ne menjünk még haza, gyerekek! Nézzük meg a Miska fiút.~
148  IV,  42 |                meg a Miska fiút.~Ez a »gyerekek« és a »fiú« szó csak olyan
149  IV,  53 |            Elhozták a sógort is, meg a gyerekek keresztapját. Úgyis mindegy
150  IV,  73 |                szõtték. Mit gondoltok, gyerekek, errõl a köpenyegrõl?… Húsz
151  IV,  83 |             már láttam azelõtt is. Mi, gyerekek gyakran elmentünk egész
152  IV,  95 |         nyíltak a hársak az udvaron, a gyerekek vissza nem jöttek. Az iskolapadokból
153  IV,  97 |               vagyok, kérem alássan.~A gyerekek összemosolyogtak, s aztán
154  IV,  97 |           mondá -, diákhúst eszünk ma, gyerekek!~Azután szétosztá a csapatot.~-
155  IV,  100|        Ember-bácsi, azt mondják ezek a gyerekek, hogy te az én nagyapám
156  IV,  101|       áldozatokkal megszerezte, hogy a gyerekek szeressék. Majornoky Ferenc
157  IV,  117|           Pesten lakhatnánk a télen. A gyerekek már nagyobbak, innen-onnan
158  IV,  118|             unokám… Csókoljatok kezet, gyerekek a nagyságos úrnak, a mi
159  IV,  121|         családhoz. Azóta ott voltam. A gyerekek megnõttek, barátom, és én
160  IV,  125|                a városokba, ahol már a gyerekek sem hiszik el a te jelenlétedet (
161  IV,  125|                hogy mit tud.~- Lassan, gyerekek! Ne kapkodjatok! A körmödre
162  IV,  125|               be is szólítanak, hogy a gyerekek megnézzék a Jézust, a jászolyt,
163  IV,  127|         Szedték a cók-mókot asszonyok, gyerekek, csak két kis apród, Szondynak
164  IV,  131|          Makynak!~- No, ez nagy fogás, gyerekek! - mondom a pajtásoknak.~-
165  IV,  135|             Miféléket fecsegnek ezek a gyerekek?~Krametz Mihály uram egész
166  IV,  135|            házszabályokat:~- Menjetek, gyerekek, ezzel a könyvecskével a
167  IV,  144|           hagytam a sok étel között.~A gyerekek mindenáron látni akarták
168  IV,  144|         sohasem szabad jóllaknia.~De a gyerekek nem hallgattak a nagymamára,
169  IV,  146|             elmegyek.~*~Halad a világ, gyerekek! Valaha (húsz év elõtt)
170  IV,  148|             szaladtak össze asszonyok, gyerekek és férfiak a kastély udvarára.~-
171  IV,  148|              mondá az asszonynak -, jó gyerekek mind. Könnyû lett volna
172  IV,  151|            volt, az átkozott nyúl.~- A gyerekek megfogták, bácsika, az úton,
173  IV,  152|              ágyacskájához is a magyar gyerekek kaszása, a difteritisz.
174  IV,  152|                Azok a kis, kedves arcú gyerekek, akik ott üldögélnek az