Rész, Fejezet
1 1, 2 | arcára és azt mondta:~- Köszönöm, öreg úr, nem eszem.~Kálmán
2 1, 3 | gyújts rá! Itt a szivar!~- Köszönöm. Elõbb egy kis végezni valóm
3 1, 3 | mely ledönti a sziklát. Köszönöm, én Uram, hogy mégis voltam
4 1, 4 | a lutheránus azt mondta: Köszönöm barátom uram, legyünk per
5 1, 4 | Tessék leülni nálunk.~- Köszönöm, nem fáradtam el.~- Szokásmondás, -
6 1, 4 | van, pihend ki magadat.~- Köszönöm, bátyám, nem maradok.~-
7 1, 4 | urat csináljak önbõl.~- Köszönöm, kegyelmes úr.~- Volna-e
8 1, 4 | fagy szívta volna ki.~- Köszönöm a fiskális úr szíves kérdését,
9 1, 5 | lutheránus azt mondta: »köszönöm, barátom uram, legyünk „
10 1, 6 | lutheránus azt mondta: »köszönöm, barátom uram, legyünk per
11 1, 7 | lutheránus azt mondta: »köszönöm, barátom uram, legyünk per
12 1, 9 | a perköltségek fejében: »Köszönöm, barátom uram, legyünk per-tu«,
13 1, 9 | jónak tisztába hozni.~- Köszönöm, kisasszony, ön teljesen
14 1, 9 | melegen megszorongatta.~- Köszönöm a szívességét… nagyon köszönöm…
15 1, 9 | Köszönöm a szívességét… nagyon köszönöm… mert igen nagy szívesség
16 1, 9 | Chalupka bizonyosan éhes.~- Köszönöm alásan, domine spectabilis.
17 1, 12 | okoz, feledékeny vagyok. Köszönöm kegyelmednek, amit értem
18 1, 12 | természetes aggodalommal.~- Köszönöm, sõt inkább magamhoz jöttem
19 1, 12 | róla semmit.~- Hát akkor köszönöm alássan, Dobos uram. Majd
20 1, 12 | leborulván, kezet csókolt:~- Köszönöm, felséges uram, majd meglássa,
21 1, 13 | énekeltek is, õ sohasem. No, köszönöm az ilyen éneklõ kanonokot.~
22 1, 13 | semmit. Örvendek, uram, és köszönöm a figyelmeztetést. Ön tehát
23 1, 13 | asszony unta meg az urát.~- Köszönöm, asszonyság, a felvilágosításokat,
24 1, 13 | meg tudjon maradni.~- No, köszönöm szépen. Ejnye, ejnye, Kutorai,
25 1, 13 | Wildungen udvariasan.~- Köszönöm, báró úr, menjünk.~Elhagyták
26 1, 13 | magának hagytam, Kutorai.~- Köszönöm - mondta a pedellus a helyzethez
27 1, 13 | elõbb valami frissítõt?~- Köszönöm - nyöszörögte Druzsba úr,
28 1, 15 | betanult magyar szavakat:~- Köszönöm, kedves bátyámuram!~S sovány
29 1, 15 | volt prépost meghajolt:~- Köszönöm fölséged gráciáját.~- Várjon
30 1, 18 | megrázta a csendbiztos kezét.~- Köszönöm a szíves fáradságot. El
31 1, 18 | leeresztette.~- Meglehet.~- Köszönöm alássan.~Mindez csak tréfa
32 1, 18 | Bocsánat alkalmatlankodásomért. Köszönöm a szíves felvilágosításokat!~
33 1, 19 | méltóságos asszonynak, hogy köszönöm a meghívást, elmegyek estére.«
34 1, 19 | különösen mosolyogtak. (Köszönöm szépen az olyan kielégítést.)~-
35 1, 19 | nyertes marad. Elmondta, köszönöm.~- Úgy van, vitéz uram.
36 1, 20 | a feleséged becsülete.~- Köszönöm - rebegte hálásan, megszorongatva
37 1, 23 | tegyünk rá rózsaszín lakatot. Köszönöm, kisasszony, szépen köszönöm.
38 1, 23 | Köszönöm, kisasszony, szépen köszönöm. Hiszen jól van, minden
39 1, 23 | patkója, Prakovszky úr.~- Köszönöm, meglehetõsen - felelte
40 1, 23 | begombolkozzék.~- Hát ezt is köszönöm, öreg fickó - mondá, és
41 1, 24 | rájuk lõni, amicenko?~- Nem, köszönöm.~- Akkor én végzek velök.~
42 1, 24 | Tiszteltetem Weisz urat és köszönöm - kiáltá utána Bogozy, aztán
43 1, 26 | Hát hogy mulattatok?~- Köszönöm, jól, de hagyj aludni.~-
44 1, 26 | bántom, dehogy bántom, hanem köszönöm alásan.~S ezzel meghajtotta
45 1, 27 | rajtad akarok segíteni.~- Köszönöm szépen - feleli Petrás gúnyosan -,
46 1, 27 | volt a nõkkel szemben.~- Köszönöm - mondá a leány bús mosollyal.~-
47 1, 27 | már egy kötelet találtam. Köszönöm. Isten önnel.~Ah, az a kötél,
48 1, 27 | szavát.~- Üdvözletét küldi.~- Köszönöm. Hányan jöttek?~- Tízen.~-
49 1, 27 | ezúttal be van végezve.~- Köszönöm - szólt a báró kelletlenül -,
50 1, 27 | báró átvette a lovát.~- No, köszönöm barátom - és egy ötforintost
51 1, 29 | segíthetnék valamiben?~- Oh nem, köszönöm - felelte egy sajátságos,
52 1, 29 | elmulasztana ön… ~- Igen köszönöm szívességét, de mindez egészen
53 1, 29 | mindenféle szörnyek… ~- Köszönöm a megemlékezést, madame.
54 1, 29 | És hogy van az ezredes?~- Köszönöm. A legutóbbi ütközetben
55 1, 31 | úgy van. És most meg se köszönöm, hogy befogadták, mert inkább
56 1, 32 | nevetett egyet és így szólt:~- Köszönöm a szíves jóakaratot, de
57 1, 32 | kislányosan lóbázva a levegõben.~- Köszönöm a szép rózsát - rebegte
58 1, 34 | Valami éhenkórász írnokné. Köszönöm szépen.~- Hátha jobb is
59 1, 34 | veszedelmesebb.~- Nem ülök le, köszönöm. Tetszik talán tudni, miért
60 1, 35 | felbiggyesztette a duzzadt ajkait.~- Köszönöm szépen - rázta a fejét makrancosan -,
61 1, 35 | csúnya!~- Egy medve-fog.~- Köszönöm, de minek fárasztja magát? -
62 1, 35 | Kozsibrovszkynak adta oda.~- Köszönöm a kölcsönt, kedves gróf.~-
63 II, 2 | helyen. Mozogjon kissé.~- Köszönöm. Fölösleges az aggodalom.
64 II, 2 | mosolyogva utasítá vissza:~- Köszönöm. Ne fáradjanak hiába. Hanem
65 II, 3 | ilyeténképpen válaszolt Aladárnak:~- Köszönöm irántami jóakaratodat, öcsém,
66 II, 7 | hálálkodott rettenetesen.~»Köszönöm pajtás, hogy megállítottál...
67 II, 7 | szorongatni a szónok kezeit.~- Köszönöm, nagyon köszönöm.~No, már
68 II, 7 | kezeit.~- Köszönöm, nagyon köszönöm.~No, már erre aztán hangosan
69 II, 17 | következõk:~»Druszám uram! Köszönöm a ruhát. Nagyon elkellett.
70 II, 17 | vissza az én butéliáimat? Köszönöm szépen az olyan kvittet.~-
71 II, 19 | Iszol egy csészével?~- Köszönöm. Lehetetlen. Sietek, csak
72 II, 24 | egyébkint mint érzi magát?~- Köszönöm. Foglaljon helyet, János
73 II, 24 | Az vagyok én most is. Köszönöm a János bácsi jóakaratját
74 II, 24 | Kerecsyek gavallérok.~- Köszönöm, János bácsi - mondá Aladár
75 II, 25 | Isten önnel, barátom! Köszönöm, hogy eljött. Nini, most
76 II, 26 | tette össze kis kezeit: »Köszönöm neked, oh, én istenem!«
77 II, 32 | birodalom bármely hercege.~- Köszönöm, nem fogadom el; én katolikus
78 II, 33 | megszorítá kezét.~- Uram, önnek köszönöm szerencsémet.~Labiche csodálkozva
79 II, 33 | emberre.~- Úgy van, önnek köszönöm egyedül - erõsíté a színész. -
80 II, 35 | emberek valóságos fatuskók.~- Köszönöm, Dupin barátom. Ön valóban
81 II, 36 | Megmondjátok neki, hogy köszönöm amiért öt éven keresztül
82 II, 36 | borult Harry nyakába.~- Köszönöm nemes szívedet Tudtam én
83 II, 38 | melyitek a papucsot stb., köszönöm szépen.~E pillanatban bukkant
84 II, 38 | hálálhatom ezt meg? Neked köszönöm életemet. A kokárda nélkül
85 II, 45 | kutyám lesz, Szemenoff. Köszönöm szívességedet. Viszonozni
86 II, 47 | más! Most már hazautazom. Köszönöm, pajtás!~És azóta pontosan
87 II, 51 | kezét Mr. Klimpstonnak.~- Köszönöm, sir, és indítványához csatolom
88 II, 56 | tanácsolá egyik közülünk.~- Köszönöm szépen, a törvény elítéli,
89 II, 60 | kérve-kérte, hogy menjen vele.~- Köszönöm szívességét, Károly - szólt
90 II, 63 | Tessék helyet foglalni.~- Köszönöm, uraim én a nagynéném örököse
91 II, 69 | neked magadnak elengedem.~- Köszönöm alássan...~- Ne köszönd,
92 II, 72 | betûkkel a névjegyére írja: »Köszönöm, nagysád, angyali szívének
93 II, 78 | esernyõt, hiszen a nap süt.~- Köszönöm, Sir - mondá a poéta, lecsattantva
94 II, 80 | Nem foglalsz helyet?~- Köszönöm. Nem lehet. Egy angollal
95 II, 95 | legyenek ám kigyelmetek.~- Köszönöm, édes húgom. Kicsoda fekszik
96 II, 101| rokonszenvet nem éreztem.~- Köszönöm önnek, uram! - mondám neki,
97 II, 109| hóbortos beszédeivel.~- Köszönöm, Hanem, aki állít, annak
98 II, 114| zsebpénzt kapsz tõlem.~- Köszönöm, bátyám, de a pénzre nincs
99 II, 117| tisztviselõje - mondá.~- Köszönöm ezt a jó véleményét, fõnök
100 II, 117| megtartanom.~- Niclas Neczpály.~- Köszönöm, uram! Így, ni. Még egy
101 II, 117| meghajtó Neczpálynak.~- Köszönöm, Sir - mondá Andrássy. -
102 II, 117| tiszteletteljesen meghívom.~- Köszönöm, Sir. Ez az ajánlat olyan,
103 II, 117| üveggel serénykedett ott.~- Köszönöm a figyelmet - mondá Miklós -,
104 II, 120| hogy meg voltam elégedve.~- Köszönöm alásan kegyes gráciáját,
105 II, 123| menjen Rimaszombatba.~- Köszönöm a tekintetes úr gondoskodását.~
106 II, 123| egy valóságos angyal.~- Köszönöm, barátom! Isten áldja meg!~-
107 II, 123| meghálhat éjszakára, ha utas.~- Köszönöm, de el kell mennem. Félek,
108 II, 127| megragadta a hölgy kezét.~- Köszönöm, köszönöm!~Majd behunyta
109 II, 127| hölgy kezét.~- Köszönöm, köszönöm!~Majd behunyta szemeit,
110 II, 134| te voltál a gyengébbik.~- Köszönöm alásan az ilyen szerencsét...~-
111 II, 134| megválasztották 2-od alispánnak.~- Köszönöm a megtiszteltetést - mondá
112 II, 134| a fényes palotaterem.~- Köszönöm a megtiszteltetést - mondá
113 II, 140| majdnem sírva fakadt.~- Oh, köszönöm, barátom, köszönöm, hogy
114 II, 140| Oh, köszönöm, barátom, köszönöm, hogy megnyugtattál! - rebegé
115 III, 1 | melegen megrázni a kezét.~- Köszönöm - szólt -, de itt átkozott
116 III, 1 | ajkaihoz és megcsókolta.~- Köszönöm neked… - suttogá. - Köszönöm.
117 III, 1 | Köszönöm neked… - suttogá. - Köszönöm. Most már erõs leszek, most
118 III, 1 | eszünk hát holnap is.~- Köszönöm, meghívásodat, eljövök.~
119 III, 2 | bácsi! Hogy van kigyelmed?~- Köszönöm, húgocskám. Hát úgy, hogy
120 III, 8 | teens úr egy kis tubákot?~- Köszönöm, nem élek vele. Nos, tehát
121 III, 8 | kérdezõsködik, zavartan hebegi:~- Köszönöm, egészséges.~
122 III, 14 | egy hatos ára ennivalót.~- Köszönöm - szólt halkan -, de talán
123 III, 18 | Tudakozódj a pálcától.~- Köszönöm szépen jóindulatját.~- Szívesen,
124 III, 32 | olyan asszonyos ember.~- Köszönöm a bókot, asszonyom, de még
125 III, 36 | Iszol egy csészével?~- Köszönöm. Lehetetlen! Sietek, csak
126 III, 42 | sohasem unják meg magukat.~- Köszönöm, uram, köszönöm - suttogá
127 III, 42 | magukat.~- Köszönöm, uram, köszönöm - suttogá halkan -, de meg
128 III, 49 | a küldeményemet?~- Izé… köszönöm - felelt Csuzy kedvetlenül.~-
129 III, 66 | kegyelmedet - a királynak.~- Köszönöm, fölséges uram. Esküszöm,
130 III, 78 | az mindennel kínálta.~- Köszönöm, már nem kérek… hanem ha
131 III, 92 | Hogy érezte magát?~- Jól. Köszönöm.~A fülébe súgtam Pistának:~-
132 III, 92 | oda az »önnek« is. Önnek köszönöm.~
133 III, 104| Tisztelt tanácsnok uraim! Köszönöm az eddig belém vetett bizalmat,
134 III, 108| lányocskám - szólt nyájasan. - Köszönöm az uborkát. Te pedig, fiam -
135 III, 110| helyeztetni. A nevét?~- Köszönöm, kedves õrnagy - mondá az
136 III, 110| alispánnak átadta az albumot.~- Köszönöm, kis lányocskám - szólt,
137 III, 114| kössön Máli néni számára.~- Köszönöm, fiacskám! De apropó, nem
138 III, 115| beletörölték a könnyeiket.~- Köszönöm, lelkem, amit értem tett.
139 III, 127| nyájasan nyújtá kezét.~- Köszönöm - mondá szép csengõ hangon -,
140 III, 129| feleltem én -, nagyon köszönöm az urak szívességét és igénybe
141 III, 130| a kezemet megcsókolja.~- Köszönöm - mondá -, hogy hazaereszt
142 III, 132| tudakozódnék Papszász Györgytõl…~(Köszönöm szépen ezt a jó gondolatot.)~
143 III, 135| békességben, örömben.«~…Köszönöm alássan, kedves jó keresztapám.~
144 III, 144| egyetlen füstös szobájába? Köszönöm alássan az olyan vendégséget,
145 III, 148| visszadobta a pasquillust.~- Köszönöm alássan, fõtisztelendõ uram,
146 III, 148| van a szöveg tovább?)~- Köszönöm jól vagyok - felelte a gonosz
147 IV, 1 | lovagiasság is azt kívánja.~- Köszönöm szépen - kedélyeskedett
148 IV, 1 | ma nálunk. Igen?~- Nem, köszönöm - (szédülten fogtam meg
149 IV, 13 | elfelejteni azt, akinek életemet köszönöm. Imádságaimba szövöm naponkint.~
150 IV, 13 | gyereke.~- Megvagyok valahogy, köszönöm alássan a kérdését, a gyerekek
151 IV, 24 | városunkat megtekinteni.~- Köszönöm, Susanne! Meg fogom tekinteni. -
152 IV, 32 | szükség esetén a maga urát.~- Köszönöm, szent atyám.~- Találkoztam
153 IV, 37 | neki, hanem azt mondja: »köszönöm pajtás«. Mert hiszen a gavallér
154 IV, 41 | itt lesz a téli estékre.~- Köszönöm szépen - kacagott fel Károly -,
155 IV, 64 | s hálás hangon mondá:~- Köszönöm, uram, nagyon köszönöm.~-
156 IV, 64 | Köszönöm, uram, nagyon köszönöm.~- Íme egy bolond - jegyezé
157 IV, 73 | Apponyi Albert?«~»Lassan, köszönöm, nagyon lassan.«~»Adja át,
158 IV, 73 | nevezem én közigazgatásnak.)~»Köszönöm, elnök úr. Most már tehát
159 IV, 85 | szerényen a debrecenieknek:~- Köszönöm a kegyelmetek megtisztelõ
160 IV, 85 | ezek a tudós emberek!~- Köszönöm, Magyariné asszonyom, most
161 IV, 90 | Öné az elsõség, uram.«~»Köszönöm alássan, de a mostoha viszonyok,
162 IV, 97 | mert ez nem tréfadolog.~- Köszönöm, Gábel úr.~- A Mariska lányomat,
163 IV, 100| minisztériumnál, csak nekem szóljon.~- Köszönöm.~Sejtettem, hogy ezzel ki
164 IV, 101| Gyuri nyájasan -, sõt inkább köszönöm, hogy szólt. Hanem egyre
165 IV, 105| címezzen engem, barátom. Köszönöm a Kaas Ivor szíves jóindulatát,
166 IV, 109| Ez derék munka volt.~- Köszönöm - szólt a fiatalember reszketõ
167 IV, 111| tele volt fagylalttal.~- Köszönöm alássan, nem eszem - dadogta
168 IV, 142| barátságos beszélgetésre. Köszönöm én az olyan barátságos beszélgetést.~
169 IV, 142| Nem illet az meg engem, köszönöm a kegyes gráciáját, de ha
170 IV, 146| édes terhét a szárazra.~- Köszönöm - rebegte a bakfis, aki
171 IV, 149| haját, habfehér állát:~- Köszönöm, kis mizi-mázi! Hamar akadjon
172 IV, 152| ön. Át fogom helyezni.~- Köszönöm, kegyelmes úr.~Mire két
|