Rész, Fejezet
1 1, 4 | egyezett bele.~Az orvos nem nevetett többé, hanem bámulva lépett
2 1, 8 | múzsámnak.~A szemem közé nevetett.~- Tökéletes bolond vagy.
3 1, 8 | Fércz Márton a markába nevetett, mert a célját érte. Az
4 1, 9 | rendõrfõnök alattomban gúnyosan nevetett a markába.~No ‘iszen ez
5 1, 9 | Ezen aztán olyan jóízûen nevetett Bornemisza István uram,
6 1, 9 | világgal.~A gróf gúnyosan nevetett és egy áriát kezdett dúdolni
7 1, 9 | rendõrfõnök alattomban gúnyosan nevetett a markába:~»No iszen, ez
8 1, 9 | Ezen aztán olyan jóízûen nevetett Gerge István uram, hogy
9 1, 10 | Ezen aztán olyan jóízûen nevetett a polgártárs szolgabíró,
10 1, 11 | Szekula uram, a falusi bíró, nevetett az urakon.~- Hát hogy gondolhatták
11 1, 11 | azt Sótony. Az egész erdõ nevetett tõle.~Most értek a zelenói
12 1, 12 | históriát; a pukkadásig nevetett volna annak még a holt ember
13 1, 12 | támadt, maga a fejedelem úgy nevetett, hogy könnyei is potyogtak.~-
14 1, 12 | Azzal a kopott ruhával.~Laci nevetett, de nem felelt semmit.~Mikor
15 1, 12 | pénzem, uram.~- No bizony! - nevetett fel a kedélyes úrfi. - Hát
16 1, 13 | Édesdeden, de hamiskásan nevetett, miközben kivillogtak fehér
17 1, 13 | kavicsokon.~- Kuc, kuc - nevetett Jahodovska. - No, maga szeles,
18 1, 13 | úr?~- Zsámban.~- Ohó! - nevetett fel Druzsba úr kedélyesen. -
19 1, 13 | Van nekünk olyan otthon - nevetett Druzsba úr.~- Nos tehát,
20 1, 13 | mellettem a kis kocsi, õ rám nevetett és hát mit tartott a kezében,
21 1, 13 | volt, az egész természet nevetett, szikrázott a verõfényben.
22 1, 13 | mi kastélyunk?~- Ehhez? - nevetett fel Sipsirica. - Ehhez a
23 1, 13 | kedvességén.~De Druzsba úr se nem nevetett, se nem sírt, hanem ismét
24 1, 14 | Kellene, ugye?~Altorjay nevetett.~- No hát csak üljön le,
25 1, 14 | békülhessek ki õvele.~- Hehehe - nevetett a vén róka. - Miért ne adnék,
26 1, 14 | kedélyes vállvonogatással nevetett.~- Juventus ventus. Békülnek,
27 1, 14 | fölkeresése volt a célja. Sírt is, nevetett is, amikor beszélte. Hát
28 1, 15 | az élcre a két lovag is nevetett, minden oly vidáman kezdõdött
29 1, 16 | lett, dalolt, ugrándozott, nevetett, szeleskedett naphosszat
30 1, 16 | hátul maradt, apámuram - nevetett Nagyiday. - Meg akartam
31 1, 17 | Ne beszélj bolondokat - nevetett a sztaroszta.~- Éppen nem
32 1, 17 | meggyõzõdéssel.~- Jó, jó - nevetett szárazon, elõkelõ fejlóbázással
33 1, 18 | bácsi…~Körmöczy hamiskásan nevetett.~- No no, no no! Ereszkedjünk
34 1, 18 | csak a fekete hajkoronáján nevetett egy rózsabimbó.~Marjánszky
35 1, 18 | zsivány?~- Persze hogy nem! - nevetett Marjánszky. - Mindent kezdek
36 1, 18 | foga megvillant; kedélyesen nevetett:~- Ön igazán nagy mester,
37 1, 19 | rajta.~Waldeck sóhajtott és nevetett egyszerre. Hogy a grófnénak
38 1, 19 | Meg ne bánja aztán - nevetett a szép asszony kígyómosolygással.~-
39 1, 19 | engem?« Erre aztán õ is nevetett: »Hiszen ha legalább kapitány
40 1, 20 | bizony jó lesz. Nem bánom, - nevetett Moronyi megelégedetten. -
41 1, 20 | nembeliekre. Az Erzsike annyit nevetett, kacagott esténkint, hogy
42 1, 22 | míg befognak.~A nótárius nevetett.~- Szívesen. Itt lakik a
43 1, 23 | nevezetes dinnyevirághoz. Ott nevetett, ott himbálózott a szélben,
44 1, 23 | hangokból a nagy (kedélyesen nevetett ezen az ötletén). Összeszorul
45 1, 23 | füléhez hajolva.~A kovács nevetett. Tetszett neki az egész
46 1, 23 | te hóhér!~- No, no, no - nevetett föl Gáll jóízûen, mintha
47 1, 23 | ablakon, még csak a napsugár nevetett nagy igazán, sõt úgy tetszik,
48 1, 24 | filozofálásán.~Az öreg is nevetett, kacagott, hogy a könnyei
49 1, 24 | hallani! Eláll!~Endre is nevetett, de hogy viszonozza a tréfát,
50 1, 24 | nevettek, maga Kramly is nevetett, az õrnagyot pedig majd
51 1, 24 | nem úgy van?~- Oh jaj - nevetett Bogozy, olyan jóízûen, mint
52 1, 25 | garázdálkodnak. Amin Pál úr jóízûen nevetett, mert a Bernáth Gazsi szúnyogjai
53 1, 26 | nem merted ma megszidni!~Nevetett és jól hátba ütött.~- Ugyan,
54 1, 26 | Most aztán Borcsánszky nevetett fölénnyel:~- Aha! Bot. Viginti
55 1, 26 | kötél eldurvítsa.~Hanka csak nevetett.~- Talán maga akarja vinni
56 1, 26 | számára?~Kristóf jóízût nevetett erre a kedélyeskedésre,
57 1, 26 | Így jár, így jár! - és nevetett hozzá csábítón, kedvesen,
58 1, 26 | Kegyelem, kegyelem! - nevetett vissza õ is. - Ejnye, hát
59 1, 27 | te kiválasztasz?~Kripuska nevetett.~- Nyolc forintért adom.~-
60 1, 27 | elsül.~Balassa kedélyesen nevetett e gyerekes aggodalmon, mely
61 1, 27 | utakon.~Sersinszky kedélyesen nevetett.~- Ohó! Azt hiszi ön, hogy
62 1, 29 | neki az egész izét, mire nevetett és így szólt: »Mr Smith
63 1, 29 | mit tesz az?~Kozsibrovszky nevetett, aztán megfogta a hercegnõ
64 1, 31 | vállat vont együgyûen, de nevetett befelé a lelkébe, mint szedte
65 1, 31 | rákja rágja lábamat? Jaj (nevetett jóízûen), mindjárt kitörik
66 1, 32 | legnagyobb szenzáció. Õméltósága nevetett egyet és így szólt:~- Köszönöm
67 1, 32 | felelte az asszony s nevetett.~Egy félév is elmúlt, míg
68 1, 33 | hogy ki volt az.~Liszkayné nevetett. Jaj, azok a szép fehér
69 1, 34 | munkaközben, mint azelõtt, sem nem nevetett, ha valami tréfát hallott.
70 1, 34 | leány.~Kolowotki keserûen nevetett s fennhéjázón vágta oda: ~-
71 1, 35 | méltóságos uram? - Kozsibrovszky nevetett.~- Ha szarvval vetjük be
72 1, 35 | fel ne izgassa.~- Hahaha - nevetett Styiriverszky -, hisz ez
73 1, 35 | út szélén.~Kozsibrovszky nevetett, tetszett neki az asszonyka
74 1, 35 | pihenni kell hagyni.~- Bah! - nevetett Kozsibrovszky - hát nem
75 1, 35 | No, ha annyi nyúl van - nevetett az álminiszter -, akkor
76 1, 35 | mi az ára.~- Nevetséges - nevetett Kozsibrovszky. - Ha akarja,
77 1, 35 | Kozsibrovszky édesdeden, önelégülten nevetett, hiszen ez a kérés fölért
78 1, 35 | ezeken nevetni, - s aki jót nevetett, az jól mulatott. Jól és
79 1, 35 | medve? Hadd jöjjön ide - nevetett a bíró is.~Mire meghajtotta
80 II, 2 | a Moltke bõrére.~- Ah! - nevetett a »Kék Hering« közönsége.~-
81 II, 3 | mint mindig, most is jóízûn nevetett a fiskális úr elmés toasztján.
82 II, 4 | volt.~A szõke uracs úgy nevetett, majd belefájult a mája:~-
83 II, 4 | mondá, miközben jóízût nevetett!...~...Sarolta nagysámnak
84 II, 5 | Még az Attila gyerek is nevetett.~Harcsa bácsi neheztelve
85 II, 6 | A másik két Poroszy-lány nevetett, Nelka az asztalról levett
86 II, 6 | kisasszonyka, mert nagyon nevetett, mikor id’adta.~Samu úr
87 II, 11 | kisasszonyt. Reggelre pedig nagyot nevetett, mikor hálószobáján az ablaktáblákat,
88 II, 11 | akit nevetnek és - nem nevetett.~Annál jobb hatást csinált
89 II, 21 | eszköz. Azután gúnyosan nevetett, s a gyerekek is felröhögtek...
90 II, 24 | falazatán. Maga Aladár nevetett rajta legjobban. Legalább
91 II, 25 | Az ám! Fel vannak vágva.~Nevetett rá; azután szívélyesen rázta
92 II, 26 | Ilonka most már maga is nevetett s legelsõ dolga volt újra
93 II, 35 | tudhatja? Ördög ön?~Dupin nevetett.~- Egyszerû, megmagyarázom;
94 II, 35 | rendõrigazgató gúnyosan nevetett és azt mondta, ha van elég
95 II, 53 | parancsolat. Táncolt, mulatott, nevetett. Csupán nehány napig változott
96 II, 56 | meg vagy.~A fejét rázta és nevetett. Azután hosszú vitába ereszkedtünk
97 II, 56 | kigondolta, aki legjobban nevetett fölötte, s aki akkor ünnepélyesen
98 II, 61 | Miska, míg a doktor gúnyosan nevetett.~- Milyen katonák lennének?
99 II, 62 | tudni arra...~- Hahaha! - nevetett az ismeretlen - ön igazán
100 II, 116| belefecsegett maga is, aztán közbe nevetett, és olyan víg volt, mint
101 II, 117| hogy mit üzenek. Valóban - nevetett kedélyesen - ez lenne a
102 II, 120| kívül érezte magát, jóízûn nevetett maga is a történteken, és
103 II, 120| szavait, aki meg markába nevetett titokban, s büszkén gondolta:
104 II, 121| szükséget«.~Kossuth nagyot nevetett a naivságon, de nem sérthette,
105 II, 123| Miklós úr.~A kapus jóízûen nevetett a nagyságos tituluson, azután
106 II, 123| a mosolyáról. Éppen úgy nevetett az édesanyja is. Hanem csodák
107 II, 124| s örömmel nézte s jóízûn nevetett markába estefelé, midõn
108 II, 139| egyet.~Azután csak újra nevetett, s hogy ím, köztudomásúvá
109 III, 1 | maradt a nyoma.~- Oh, oh! - nevetett a bacsa. - Nem haragudott
110 III, 1 | hozzátehetném: ura.~A vendég nevetett.~- Ha te vagy a Brezinának
111 III, 1 | sem kapta meg. Lapaj csak nevetett. Hát mi szüksége neki a
112 III, 1 | rendõrfõnök alattomban gúnyosan nevetett a markába:~- No ‘iszen,
113 III, 2 | egy termett.~Pista pedig nevetett magában: »ha már egyszer
114 III, 2 | lelkem.~De az Eszterke nem nevetett, makrancos arcot vágott.
115 III, 2 | darabig és mert mindenki nevetett, addig-addig csucsorította
116 III, 28 | kántor úr s ilyenkor mindig nevetett.~Engem is kínáltak egy pohár
117 III, 33 | arcocskáján, s két bogárszeme úgy nevetett, mint két ragyogó gyöngy.~
118 III, 39 | szolgálatra rendeltem - nevetett a király -, az meg nem lephet.
119 III, 41 | pamlagra omlott, s idegesen nevetett. S midõn a látogató ártatlan
120 III, 43 | a pacsi-ra, amin mindig nevetett ezelõtt, hogy »keresztül-kasul,
121 III, 44 | a szekér hátulja.~Se nem nevetett rajta, se nem csodálkozott,
122 III, 47 | hordoz.~Egy másik fõúr azon nevetett, hogy miért ugrándozik komoly
123 III, 47 | hátához.~Csak a király nem nevetett, s homlokát komoly ráncokba
124 III, 48 | Sziráki uram a szeme közé nevetett az ügyvivõnek.~- Tízezer
125 III, 63 | ablak felé fordult, úgy nevetett, de úgy nevetett, hogy a
126 III, 63 | fordult, úgy nevetett, de úgy nevetett, hogy a szobát is ott kellett
127 III, 64 | vetett Imre úr felé.~Szeme nevetett, tüzes szikrákat hányt,
128 III, 65 | mint a miénk!~Pélly bácsi nevetett, majd nyájaskodva felelte:~-
129 III, 65 | kék volt és ragyogott, nevetett ránk.~- Szegény sógor! -
130 III, 65 | mégis eltört?…~- Oh, oh! - nevetett fel nagybátyánk édesdeden,
131 III, 72 | találomra írták.~S olyan jóízûen nevetett a jegyzõ naivságára, hogy
132 III, 73 | megjegyzése. Meghallgatta, nevetett is, ahol nevetni kellett,
133 III, 83 | soha nem játszott, nem nevetett. Egyszer mint már süldõ
134 III, 87 | folytonosan rezgésben volt. - Nevetett a kis gonosz, hogy nem láthatom.~
135 III, 87 | szép Erzsi még akkor is nevetett, mikor búcsút intett szép
136 III, 95 | A Blikk az én életcélom.~Nevetett jóízûen, s hazament üres
137 III, 99 | unoka, hanem az öreg csak nevetett.~- Hm. Jó az valamire. A
138 III, 99 | kenyér is!~Ifjabb György csak nevetett erre, de nem sokáig, mert
139 III, 100| öreg Rikner alatt, minden nevetett a nagy teremben, a csillogó
140 III, 107| István uram pedig gúnyosan nevetett.~
141 III, 121| egész a székvárosig folyton nevetett, elgondolván, hogy most
142 III, 131| lehet Zboró.~Az öreg csak nevetett rajta, s eldicsekedett vele
143 III, 133| Most már a látogató is nevetett.~- Természetesen, uram.
144 III, 136| elmés fortélyt, ki felette nevetett azon.~- Bolond dolog lesz
145 III, 142| kitüntethetném magamat.~Nagybátyám nevetett.~- Bolond vagy, bolond!…
146 III, 148| Apczy Ágnes eleinte édesen nevetett az õ naiv kívánságukon. (
147 III, 148| fogalom.)~A szép asszony úgy nevetett, úgy kacagott, hogy a könnyei
148 III, 148| A csendbiztos gúnyosan nevetett: õ tudta, miért most.~-
149 IV, 27 | Értem önt - mondá, és újra nevetett -, de nincs oka apprehendálni,
150 IV, 39 | forint fejébe.~Nagyanyám nevetett rajta. »Isten neki, hadd
151 IV, 47 | hadügyminiszter jóízûen nevetett ezen a furcsa levélen, és
152 IV, 47 | gyújtott vele, de tudom, nem nevetett aztán augusztus 11-én, mikor
153 IV, 49 | Megdöglöttek?~- Propter formam - nevetett a végrehajtó.~- Hát a tehén
154 IV, 63 | hasztalan panaszkodtam. Nevetett rajtam, s jóízûen jegyzé
155 IV, 63 | bátran elindulhatsz.~És nevetett hozzá kedélyesen.~Sok kis
156 IV, 70 | fõbírói székérõl.~- Mi a kõ? - nevetett a fõbíró, Tóth Mihály uram.~-
157 IV, 83 | a piros selyempaplan is nevetett.~De miért is ne nevetett
158 IV, 83 | nevetett.~De miért is ne nevetett volna?~Hiszen nem lett itt
159 IV, 85 | gödröcskék az arcán, ha nevetett!~Mellette ült az ebéd alatt,
160 IV, 86 | meghal. A halál a szemem közé nevetett: »Hát bolondnak hisz engem
161 IV, 94 | titokban persze nagyokat nevetett a markába, mert most már
162 IV, 105| zsák?~- Természetesen - nevetett fel lustán az öreg. - Csak
163 IV, 119| kell.~- Ördöngõs Tisza! - nevetett jóízûen a király. - Megint
164 IV, 127| Hát mid nincs?~Szapolyai nevetett.~- Vizem nincs, jó muzulmán.
165 IV, 128| nedvben úszó szem. Arca, ha nevetett, meghorpadozott igézõn.
166 IV, 137| halála hehehe (és jóízûen nevetett). A királynak is vannak
167 IV, 142| hollót a tornyon.~- Jó, jó - nevetett Klamarik úr -, de mi történt
168 IV, 142| Forralják már a vizet - nevetett Pataki Erzsébet. - Hát hozott-e
169 IV, 144| szemével az asszonyért és nevetett volna a másikkal a fiúnak,
170 IV, 144| fiúnak, se nem sírt, se nem nevetett, hanem csak a fejét vakarta
171 IV, 152| patyolat. Csak úgy ropogott, nevetett, mosolygott az emberre,
|