Rész, Fejezet
1 1, 1 | nagyon szeretlek.~A szép Erzsike szemérmetesen hajtotta vállára
2 1, 1 | könny gördült ki a Molnár Erzsike szép kék szemeibõl. Azt
3 1, 1 | Igazán mondja kend? - rebegé Erzsike.~- Majd megtudod, majd megtudod.
4 1, 1 | estefelé ott szokott lenni Erzsike.~A leány nem vette észre,
5 1, 1 | hanem azért mégis elmegyek.~Erzsike megdöbbenve nézett a legény
6 1, 1 | próbálni. Adj valami emléket!~Erzsike kivette kendõjébõl a nagy
7 1, 1 | visszatérni a nyugalmas faluba, Erzsike ölébe.~»Nem lehet, ez csak
8 1, 1 | Irtóztató… Ez a leány Molnár Erzsike, az öregember pedig az apja…~
9 1, 1 | ott maradni. Ne tudja meg Erzsike soha, hogy õ is látta azt,
10 1, 1 | lányát? Nem felejtett még el Erzsike?~- Erzsérõl jót állok, hanem
11 1, 1 | ablaknál, talán a szemfedõjét… Erzsike pedig olvasott õszhajú apjának
12 1, 1 | huszár lassú, fojtott hangon.~Erzsike kezeibõl nyomban kiesett
13 1, 1 | Gyurka bácsi pipázott, Erzsike úgy tett, mintha olvasna,
14 1, 1 | takarmányt a borjúknak!…~Erzsike kisuhant. Istenem! Hogy
15 1, 1 | gondolkozik, addig õ az Erzsike szemeit bámulja. Az aztán
16 1, 1 | egy egész mennyország… Erzsike…~Az öreg Mihály bácsi nem
17 1, 4 | meg aki azzá akar lenni Erzsike révén. Pedig ki ne akarna?
18 1, 4 | ejnye te… zsörtölõdött Erzsike a pitvar belsejébõl, de
19 1, 4 | Hozta isten, - köszönt Erzsike - szívesen látjuk.~Azzal
20 1, 4 | nobilis familiae Kalap.«~Erzsike letörülgette kis kötényével
21 1, 4 | Szokásmondás, - nyájaskodék Erzsike - dehogynem fáradt el, dehogy…
22 1, 4 | szobában, míg a megnyílt ajtón Erzsike nem lépett be egy kancsó
23 1, 4 | szárnycsattogtatásában s több effélében.~Erzsike ki volt pirulva a konyhatûztõl;
24 1, 4 | Az a világ-e, vagy talán Erzsike belépte - nem tudni bizonyosan -
25 1, 4 | maradna benn. (Most t. i. Erzsike tartotta a gyertyát.)~Mi
26 1, 4 | párolgó vacsorát behozták. Erzsike is bejött, s jelenléte mindjárt
27 1, 4 | hangzott a bongó tányérokon. Erzsike úgy lopva néha-néha rátekintett
28 1, 4 | mestermûveket; de bizony azért Erzsike mégsem figyelmeztette volna, -
29 1, 4 | hangon.~- Bizony - rebegé Erzsike.~Megint elhallgatnak, nem
30 1, 4 | el, meglátod holnap is.~Erzsike ott állt a nagy akácfához
31 1, 4 | milyen szomorú hangon mondta!~Erzsike úgy érezte, hogy e hangtól
32 1, 4 | egy órával nekem ígérte. Erzsike az enyim, senki másé. Ugye
33 1, 4 | lefektetni akarta, midõn Erzsike sugár alakja megjelent a
34 1, 4 | gondolatnak.~- Mint a jég! - szólt Erzsike mellé lépve és maga is megfogta
35 1, 4 | Isten! - zokogott fuldokolva Erzsike, szép arcát kezeibe temetve -
36 1, 4 | értelmetlen gagyogást hallatott.~Erzsike lázasan sikoltott föl.~-
37 1, 4 | sem ismerhetett volna rá Erzsike mosolyra fakadó szemeiben
38 1, 4 | bizalma határtalan volt, Erzsike azonban figyelembe se vette
39 1, 4 | csóválta és mosolygott. Erzsike pedig úgy érezte a hallott
40 1, 4 | és beleegyezett, odaadta Erzsike kezét Fogtõy Mártonnak.
41 1, 4 | nyújtaná mérges fullánkját Erzsike felé… megrázkódott, - rémülten
42 1, 4 | fölvilágosítom. Mint már mondtam, Erzsike apjának akarata az is lehetett,
43 1, 4 | viszonyok és a látszat engedik.~Erzsike arcán a levertség és remény
44 1, 4 | Márton nem lesz követ s Erzsike nem lesz köteles hozzámenni.~-
45 1, 4 | orvos keserûen mosolygott. Erzsike tagjain hideg borzongás
46 1, 4 | az idõ most érkezett meg. Erzsike tizenhetedik évét töltötte
47 1, 4 | másnap ment el Kalapékhoz. Erzsike úgy fogadta, mint egy érzéketlen
48 1, 4 | Fogtõy benyitott az öreghez. Erzsike nem követte.~Kalap arcára
49 1, 4 | A pecsétgyûrû… - hebegé Erzsike, restellvén az önkéntelen
50 1, 4 | legyen. Belenyugszik-é ebbe?~Erzsike most sem felelt, reszketve
51 1, 4 | nem fogja talán szorítani…~Erzsike erre sem felelt, pedig kérdés
52 1, 4 | Kalap ül a hátsó ülésen, s Erzsike mellette. Tehát fölkelt
53 1, 4 | mert e pillanattól tied Erzsike. Most pedig menjünk és fogjuk
54 1, 5 | hajladozó termetét a szép Erzsike szemeiben: - fel volt léptetve
55 1, 5 | parányi nagyravágyás van is az Erzsike szívében, akkor meg fogja
56 1, 5 | osztana meg Erzsikével.~Erzsike mindenikre felelt nehány
57 1, 5 | Eliz«.~Tehát már nem »Erzsike« többé.~Azt az édes, azt
58 1, 5 | igézetesen gyönyörű néven: Erzsike, azt a nevet, melyet olyan
59 1, 5 | választ mind a kettõre. Erzsike azt írta neki: »Elmegyek
60 1, 18 | tizenöt esztendeje. A kis Erzsike nagyleány lett azóta, eladó
61 1, 18 | tavasszal írta, hogy az Erzsike már nagylány, egy jó férj
62 1, 18 | Hogy megnõtt ez a kis Erzsike… Lám, mennyire megnõtt!
63 1, 18 | ebédet jelentették. Maga Erzsike jött be a konyhai melegtõl
64 1, 18 | bírt gondolkozni.~Mellette Erzsike ült, érezte, hogy illõ lenne
65 1, 18 | kínálod a szomszédodat?~Erzsike erre fölvette a tálat és
66 1, 18 | vendég - fenyegette meg Erzsike.~- De igazi jó ember - felelte
67 1, 18 | folytatá a megkezdett fonalon.~Erzsike nyugodtságot színlelt, de
68 1, 18 | hozzám?~- Álom volt - rebegte Erzsike. - A nénike mondta, hogy
69 1, 18 | E pillanatban közelgett Erzsike a kávés kannával és a csészékkel.
70 1, 18 | nyolc esztendõs kópéval. Erzsike négy csészét hozott ki,
71 1, 18 | meg fekete himlõben), és Erzsike délutánonkint mindig a kertben
72 1, 18 | istenektõl kárpótlásul). Erzsike ellenben visszavonult a
73 1, 18 | egyszer nem volt igaza, mert Erzsike csak nézte a könyvet, lelke
74 1, 18 | Igazi kis gyilkos maga.~Erzsike elnevette magát s aztán
75 1, 18 | volt a bimbón a haj illata.~Erzsike durcás arcot vágott.~- Az
76 1, 18 | fenekére!~Vajon kijön-e még Erzsike, látni fogja-e még ma? Egy
77 1, 18 | lábakkal, bámészan, maflán.~Erzsike a lábával toppantott katonásan.~-
78 1, 18 | Folytassuk! Ki az osztó?~Erzsike hevesen lépett Marjánszkyhoz
79 1, 18 | majd a városban szimatolok.~Erzsike minden zavar nélkül sietett
80 1, 18 | a régi jó farsangokról, Erzsike az aranyról, mely kezd a
81 1, 18 | önnek volt adva - mondá Erzsike durcásan.~- Tudom. A regényes
82 1, 18 | zsiványnak adta. Eltaláltam?~Erzsike fehér foga megvillant; kedélyesen
83 1, 18 | olyan szép lett volna… a kis Erzsike lábainál egy félelmes haramia,
84 1, 18 | nem tetszem, hozzám jönne.~Erzsike féloldalt hajlította a fejét,
85 1, 18 | Miféle leány?~- Hát az Erzsike.~- Mit beszélsz? - pattant
86 1, 18 | becses kis macska az az Erzsike. Becsületemre mondom, nekem
87 1, 18 | Erre aztán egészen elpirult Erzsike, még a homlokába is vér
88 1, 18 | van az a karmin festék.~Erzsike kíváncsi volt:~- Oh, bácsikám -
89 1, 18 | volt még kíváncsi:~- És Erzsike? Mit szól ehhez Erzsike?
90 1, 18 | Erzsike? Mit szól ehhez Erzsike? Tudja-e már õ ezeket?~-
91 1, 18 | hogy a nyitott ajtóban Erzsike áll, és a szép fehér keze
92 1, 18 | akarna.~Ezt már átértette Erzsike, hirtelen a nyakába vetette
93 1, 18 | furcsa eset, furcsa eset!«~Az Erzsike pedig még egyre simogatta,
94 1, 20 | flangrozás?~- De a barátaim, Erzsike - szabadkozott Pista -,
95 1, 20 | Ugyan ne okoskodjék, Erzsike. Egy napot engedhetek, de… ~-
96 1, 20 | lehetett mozdítani sem. Erzsike dühbe jött.~- Jaj, de goromba
97 1, 20 | kiáltotta:~- Gyere vissza, Erzsike!~A menyecske visszafordította
98 1, 20 | szólíthat meg legtöbb embert.~Erzsike szeretett ingerkedni a papagájjal,
99 1, 20 | akadhatnának olyan matrózok?~Erzsike szerette ezeket hallgatni.~-
100 1, 20 | jött a kis feleség után. Erzsike észrevette és más útra tért.
101 1, 20 | hevében.~- Állj meg hát, Erzsike - kiáltott rá messzirõl
102 1, 20 | mit akarsz voltaképpen?~Erzsike összecsukta a tenyerét egy
103 1, 20 | Nina, hogy én küldtem.~Erzsike künn õgyeleg egy darabig,
104 1, 20 | Nyújtsd ide a lábacskádat.~Erzsike pártját fogta a vén árvának,
105 1, 20 | melynek végén kijelentette Erzsike, hogy válni akar, s nagyot
106 1, 20 | Tálalva van, kérem alásan.~Erzsike szemeiben valami édes ármánykodás
107 1, 20 | szalonon kell átmennie. Erzsike már nincs ott. De a falakból
108 1, 20 | száz árnyék lép ki, száz Erzsike. Mintha a ruhájuk suhogását
109 1, 20 | és mindenünnen. Mintha az Erzsike hajának lenne az illata.~»
110 1, 20 | hangon. - Honnan hozattad?~Erzsike vissza sem fordult, úgy
111 1, 20 | Azt akarod, hogy elmenjek?~Erzsike egy szót se felelt. Csak
112 1, 20 | Hozzá kell szoknod.~- Mihez?~Erzsike akaratlanul megfordult,
113 1, 20 | leültesse az asztalhoz.~Erzsike nyafogva ugrott félre.~-
114 1, 20 | egy kis borocskát is rá.~Erzsike étvággyal evett s utána
115 1, 20 | Maga nagyon tudatlan. (S Erzsike arcán most már ármányos
116 1, 20 | Három Rózsa« miatt. Sõt Erzsike annyira ment engedékenységében,
117 1, 20 | mindkét nembeliekre. Az Erzsike annyit nevetett, kacagott
118 1, 20 | szívecském, ez a Pista?~Az Erzsike csak a fejével bólintott,
119 1, 20 | városban? A bálok elmúltak. Erzsike nem igen vett részt bennök.
120 1, 20 | zaja hangzott ki. Éppen az Erzsike majálisi ruháját varrta
121 1, 20 | arról? Hát ki az oka? Az Erzsike? Oh, szegény kis lélek,
122 1, 20 | végére. Semmi kétség, hogy Erzsike írt levelet Pistának. Tehát
123 1, 20 | mulatság egy vén gavallér, aki Erzsike húgomnak hívja, néha máriást
124 1, 20 | asszonyokat szokás - fakadt ki Erzsike egyszer-másszor keserûen.~-
125 1, 20 | viselted magad becsületesebben.~Erzsike ilyenkor méregre gyullad:~-
126 1, 20 | akart.~De mégsem annyira az Erzsike elégedetlensége és ásításai
127 1, 20 | voltak hordva télire az Erzsike leanderjei; az egyikben
128 1, 20 | ebédlõben égett a lámpa, és Erzsike a Ninával látszott beszélgetni.
129 1, 20 | csinált a csókolózáshoz, hogy Erzsike, aki a tükörbõl látta, ijedten
130 1, 20 | szinte melléje akart ülni az Erzsike is, midõn egyszerre megütközés
131 1, 20 | Mintha vendéget várnál.~Erzsike zavartan dadogta:~- Két
132 1, 20 | Bilinszky bácsié - mondá Erzsike elfogulatlanul, fölemelkedvén
133 1, 20 | végzetes fölfedezés volt. Erzsike arca halavánnyá lett, eltakarta
134 1, 20 | Add elõ, asszony, add elõ!~Erzsike csak sírt és egyre sírt,
135 1, 20 | mondá remegõ hangon, tompán.~Erzsike fölemelte a szép fejét,
136 1, 20 | állat?~Úgy volt, úgy volt. Erzsike letörve rogyott egy székbe,
137 1, 20 | billentyûibõl annyiszor csalta ki Erzsike téli estéken át a »Szeretnék
138 1, 24 | középsõ Szlimóczky kisasszony, Erzsike, volt a legszebb a társaságban,
139 II, 53 | kis leánykája született. Erzsike lett a neve.~Szerették,
140 II, 113| határain, s hogy ím a kis Erzsike levetette a rövid ruhát,
141 II, 113| urambátyám?« már egy félév óta az Erzsike kisasszony szívén kopogtat,
142 II, 113| amennyire haladt Fekete az Erzsike kegyeiben, éppen annyira
143 II, 113| örömnek.~Pedig hát a szép Erzsike éppen nem örült a dolognak.
144 II, 113| kérdé lágy, szelíd hangon Erzsike.~- Rád is. Te vagy minden
145 II, 113| szíve hangosan dobogott.~- Erzsike, ide mellém, simítsd meg
146 II, 113| leányomat, Elizt - bemutatni.~Erzsike mélyen elpirult a gróf tekintete
147 II, 113| tekintettel nézte végig, Erzsike fülig pirult, a miniszterelnök
148 II, 129| onnan és magukkal vitték.~Erzsike elandalodva hallgatta ezeket,
149 II, 129| felhõkön ülve.~Hát a kis Erzsike bizony csak azt gondolta,
150 II, 129| arcát betolta az ablakon.~Erzsike a mamát várta egy darabig,
151 II, 129| fojtogatta a nyakát. Szegény kis Erzsike! Már azt sem bírta elmondani,
152 III, 2 | Sicc, te cudar! - kiáltá Erzsike s minden igazi ok nélkül
153 III, 2 | hiszen jókor hozza már…~Erzsike a mézeskalácsaival és a
154 III, 28 | megjött a paptól.~- Mi bajod, Erzsike, miért sírsz? - kérdé szelíden.~-
155 III, 49 | egész parkot beszaladgálta Erzsike nevét kiáltva, de még csak
156 III, 49 | köpenyét hátravetve, mellyel Erzsike volt betakarva.~- Él?~-
157 III, 87 | hogy tudott beszélni az Erzsike!~Istenem, milyen okos, milyen
158 III, 87 | voltam magammal elégedve. Erzsike sokszor megszólított, megkülönböztetett,
159 III, 87 | az Erzsikével körülérjen.~Erzsike mosolygott, aztán megfenyegette
160 III, 87 | másik oldala, amelyiken Erzsike áll, mintha ragyogóbb lenne.~
161 III, 87 | aztán egy se volt ügyes.~Erzsike elbiggyesztette duzzadt,
162 III, 87 | fog jutni… míg csak élek.~Erzsike elkezdett erre kacagni olyan
163 IV, 120| csak elém tûnik a tisztáson Erzsike vagy nyolc-kilenc apró gyerekkel,
164 IV, 120| elsõ lap.~S mily boldogság! Erzsike mihelyt megpillantott, irányt
165 IV, 120| kalapomhoz.~- Uram - kezdé Erzsike csengõ hangon. - Bocsássa
166 IV, 126| nagy úrnak tetszett meg Erzsike, Erzsikének ellenben a szûcsmester
167 IV, 126| s viszi magához lakni.~Erzsike azt felelte erre (meglehet,
168 IV, 126| üzent Petky a hajdújától:~- Erzsike, Erzsike, megbánod te még
169 IV, 126| a hajdújától:~- Erzsike, Erzsike, megbánod te még azt. Kétszer
170 IV, 126| csizmácskádat felhúzod.~Erzsike vállat vont.~- Ha megbánom,
|