Rész, Fejezet
1 1, 4 | hallik. A két fiatal most egyedül érzi magát. Kínos és mégis
2 1, 4 | nyelvére.~IX. A ZÁSZLÓK~Miklós egyedül maradt a tehetetlen emberrel,
3 1, 9 | tetszett, hogy Bornemisza egyedül jön, mikor hát jöhetne ötven
4 1, 9 | A méltóságos gróf volt egyedül és valami láthatatlan szellemnek
5 1, 9 | mikor a vadászatra ment.~- Egyedül ment ki?~- Nem; Teléry Mihály
6 1, 9 | hallgatva azt sem, hogy egyedül engem szeret. Sokáig elbeszélgettünk.
7 1, 9 | vártam tiszttartója lakásán. Egyedül ültem Kamuti úr dolgozószobájában,
8 1, 9 | tetszett az, hogy Gerge egyedül jön, mikor jöhetne ötven
9 1, 10 | halálra unta volna magát egyedül.~Erõs, drabáns termetû volt
10 1, 12 | Rozsomákkal utazni, mint egyedül, de a kutya, az õ fehér
11 1, 12 | dünnyögte hõsünk bosszankodva, s egyedül indult az elhagyott telkek
12 1, 12 | sohasem volt õ még ilyen egyedül.~- El kell szaladni a városi
13 1, 12 | visznek - prófétának.~Laci egyedül maradt, s az egész éjszakát
14 1, 12 | izgatottsága miatt, hogy nem egyedül van: hol mellette, hol elõtte
15 1, 12 | a három fiamat elvette. Egyedül állok, s higgye meg fölséged,
16 1, 13 | külön asztalhoz ült mindig egyedül. Késõbb, úgy látszik, megtudta
17 1, 13 | lankadtan roskadt a székbe. Egyedül maradt. Azaz a macska se
18 1, 13 | elkerülte, napokon át bolyongott egyedül a Gellért-hegyen, vagy a
19 1, 15 | már egészen árván volt, egyedül. Leszállt az este, és sátort
20 1, 16 | elbocsátá a környezetét. Egyedül maradt a sátorban Iliánával.~
21 1, 16 | mert a király minden áron egyedül akar lenni), mi okosabbat
22 1, 17 | menetet senki se kísérte. Egyedül mentek a kúriátul a Kaszperek
23 1, 17 | felelgetve a sztaroszta szavára. Egyedül voltak, beszélgethettek.~-
24 1, 17 | tenni, Mária? Ott marad egyedül abban a puszta házban?~-
25 1, 17 | valamikor… a temetés után.~Egyedül maradt halottjával az asszony,
26 1, 18 | jajveszékelt.~Marjánszky egyedül maradt Körmöczyvel, hevesen,
27 1, 18 | ellátogatott Borcsányiékhoz, de egyedül, az öreg úr nem ment vele.~-
28 1, 20 | utaznak.~Moronyi ott maradt egyedül a balszögleti asztalnál
29 1, 20 | elsõosztályú kupéba. Egész egyedül voltak, fölrakták málháikat
30 1, 23 | ezredével, s aki nélkül olyan egyedül állna a világon, mint az
31 1, 23 | másfelé megy a mamája, s egyedül maradván, inteni fog. Olyasvalamit
32 1, 23 | szempontjából ítélte meg.~- Egyedül van a fiú?~- Nem. Egy morva
33 1, 23 | Csak menjen hát a nagyapa egyedül.~Engedtem bemenni, a kocsist
34 1, 23 | bent szundikált a szobában egyedül, kanavásszal bevont karszékében,
35 1, 25 | mozdult mr. Molnár, hogy egyedül maradván a helyszínen, tetszés
36 1, 26 | ijedõsnek. Aki egy náderdõségbe egyedül el mer menni egy fiatal
37 1, 26 | tárgyakon rágódtunk, mert most egyedül ezek voltak aktuálisak a
38 1, 26 | elsõ osztályú kupéba.~- Egyedül ült?~- Egyedül.~- Van magának
39 1, 26 | kupéba.~- Egyedül ült?~- Egyedül.~- Van magának lova, János?~-
40 1, 27 | nyugodtan, egykedvûen, mintha egyedül volna az erdõben.~Egy helyütt
41 1, 27 | tesz az erdõben, s mindig egyedül. Hogy nem fél egy ilyen
42 1, 27 | azután?~- Aludtam hajnalig.~- Egyedül maradt?~- Egyedül.~- Nem
43 1, 27 | hajnalig.~- Egyedül maradt?~- Egyedül.~- Nem járt bent azalatt
44 1, 27 | hogy nem lehettem mindig egyedül, mert fölébredve, párnát
45 1, 28 | asztalunkra és leült.~- Oly nehéz egyedül lenni - mondá végtelen szomorúan. -
46 1, 29 | Egy hét alatt, mind, mind. Egyedül én maradtam életben.~- No,
47 1, 29 | Hiszen igaz, igaz. Én, egyedül én vagyok a hibás… és bocsássa
48 1, 29 | kedves grófom?~- Még nem. Egyedül nem esik jól. Az ügyvédemre
49 1, 30 | sztereotip utazó ügynök egyedül, távolabb három dorbézoló
50 1, 31 | és Flingi molnár (akiket egyedül sikerült rávenni Broglynak
51 1, 31 | ki egy mellékútra, hogy egyedül lehessen szorongató érzéseivel.
52 1, 31 | hogy mindent hall.~- Tehát egyedül indultam az erdõnek, mégis
53 1, 32 | Mirõl gondolkozhatik így egyedül, egész életében egyedül?
54 1, 32 | egyedül, egész életében egyedül? Milyen világ az õ világa?
55 1, 32 | Tehát a kis bárócska egyedül marad, megszabadul a gondnokságtól -
56 II, 1 | eltemették, de nem soká feküdött egyedül; nehány hét múlva odafektették
57 II, 2 | és ravaszabb a többinél.~Egyedül a gerilla-harc az, melyben
58 II, 4 | volna belõle, ha tovább is egyedül marad emésztõ gondolataival,
59 II, 6 | újságot az egész városban egyedül õ járat. A magyar lapok
60 II, 8 | elhitetheti magával, hogy nincs egyedül.~Egyébiránt õ sohasem lehet
61 II, 8 | Egyébiránt õ sohasem lehet egyedül.~Vele vannak összekuszált,
62 II, 11 | belépett rajta Sárika grófnõ egyedül.~A mérnök fel sem pillantott,
63 II, 17 | ördögbe csak a furfang, egyedül a furfang. A hõs is csak
64 II, 21 | Csak az emberi lény áll egyedül, ha árva. Annak nincs pártfogója,
65 II, 21 | gondolt vele senki. Talán egyedül a koldusfiú, ki az úton
66 II, 21 | fogjon most már éjszaka egyedül?~E pillanatban valaki szelíden
67 II, 21 | szegény árva ott maradt egyedül, elhagyatva a szabad ég
68 II, 22 | mindannyi vádpont ellene. Egyedül õellene. Az õ gondatlan
69 II, 24 | kicsorbult pohár egy nagy »muri« egyedül élõ nyoma, a tört szék egy
70 II, 24 | az az utóbbi ok lenne is egyedül, nem fogadhatnám el a tervet.
71 II, 29 | a türelmetlenségig, s ha egyedül van, mérgesen dobbant lábacskájával,
72 II, 33 | Úgy van, önnek köszönöm egyedül - erõsíté a színész. - Ha
73 II, 34 | fiúk közül egyik se menjen egyedül az ólba, mert a nyulacska
74 II, 34 | nyulacska nem távozott el egyedül hazulról. Mikor mindketten
75 II, 34 | tárgyat ábrázolt, melynek egyedül nevezése is elég, hogy irtózzam -
76 II, 38 | a világba? Hiszen olyan egyedül áll, nincs senkije, de senkije!~
77 II, 45 | becsületes nõ maradt és egyedül engem szeretett.~Egy tavaszi
78 II, 45 | bezáródott, s én ott maradtam egyedül a Marim ruháival, melyek
79 II, 45 | a környéken.~És azalatt egyedül az oroszok védszentje, Mihály
80 II, 50 | hogy addig is ne legyen egyedül, szivarra gyújtott...~A
81 II, 50 | egészséges vagyok.~- Bah! Ha ön egyedül volna! De vegye fontolóra
82 II, 50 | emberi szem elõl rejtve, egyedül lehet.~Hanem hát olyan bolond
83 II, 60 | Csonka bácsi, hogy csak egyedül fog eljönni - mondá Katica
84 II, 60 | sorsát. Az bizonyos, hogy itt egyedül nem maradhat. El fog menni
85 II, 64 | ezt a hõs halálán kívül egyedül gascognei-jainak fogja köszönhetni.~
86 II, 66 | agyondolgozta magát.~Most a kis Pali egyedül áll a világon. Adóssággal
87 II, 66 | nagy gazdagsága dacára, egyedül állt a világon, sõt még
88 II, 66 | fiúhoz -, honnét jössz te így egyedül éjnek idején?~Pali fölnézett
89 II, 68 | garasok társaságában, melyek egyedül jelzik Zsiga körül az idõ
90 II, 69 | földszinti klasszisban (mert egyedül a mi osztályunk volt földszint).
91 II, 71 | kifordult s magamra hagyott.~Egyedül maradtam a nagy, csöndes,
92 II, 80 | mindenkinek, miért maradjak én egyedül.~Meghódolok neked, te legnagyobb
93 II, 91 | tudomány magaslatára emelkedve egyedül a bornak szentelem magamat.~
94 II, 95 | szegény kicsikék igazán egyedül voltak a legárvábbak a világon.~
95 II, 99 | Mary kétségbe volt esve. Egyedül, elhagyatva, zúzott szívvel
96 II, 99 | egészen fölösleges; átmegyek egyedül. Angol leány vagyok s ön
97 II, 99 | Ralph az orvosért járt, egyedül maradt a beteggel, kiben
98 II, 99 | terembõl. De mint hagyja egyedül a beteget? Dick! kiáltá
99 II, 99 | Önért, kedves Edith, egyedül önért! Ön kívánta - sóhajta
100 II, 106| magyar úri ember csupáncsak egyedül arra használta a lábát,
101 II, 112| annak, aki ott benn lakik egyedül. Az már kivette osztályrészét:
102 II, 113| Én, csak én tudtam azt egyedül, Gábor, hogy benned nagy
103 II, 113| Ne, ne! Hagyj magamra. Egyedül akarok lenni.~- Oh, dehogy
104 II, 116| órákig is elnézi némán, egyedül a víz folyását. Vajon mit
105 II, 117| magát és távozott.~Miklós egyedül maradván, csengetett.~Egy
106 II, 123| másik házban lakom.~- Csak egyedül laknak?~- Nem. Egy szegedi
107 II, 124| hivataloskodtak. - Ott ült egyedül estig, mint egy medve.~Valamit
108 II, 126| bírtak keresztülhatolni. Egyedül Erzsók néninek, a Boris
109 II, 127| Anna kétségbe volt esve. Egyedül, elhagyatva zúzott szívvel
110 II, 127| Gábor az orvosért járt, egyedül maradt a beteggel, kiben
111 II, 127| felocsúdva.~- Önért, kedves Mari, egyedül önért - sóhajtá Kozenszky,
112 II, 135| A szegény kis menyecske egyedül utazik... Ákos úr majdnem
113 II, 135| sóhajtott fel;~- Mily boldogság egyedül lenni!~Nyolcadik nap~Másnap
114 II, 135| Nyolcadik nap~Másnap is egyedül volt tehát. A magány gyönyörködtette
115 II, 135| Semmit... Azaz, hogy egyedül van. Férje nincs itt.~Tizedik
116 II, 140| falura menekült, aki tehette. Egyedül csak õk ketten maradtak
117 II, 140| rendeltetése a földön szenvedni egyedül, bolyongni egyedül és meghalni
118 II, 140| szenvedni egyedül, bolyongni egyedül és meghalni egyedül! Mi
119 II, 140| bolyongni egyedül és meghalni egyedül! Mi közöd hozzájuk. Ördöge
120 III, 1 | szeretem-e, Krisztina? Nagyon, egyedül önért élek! - Oh, Bohuska,
121 III, 1 | ujjára.~Délután jött oda és egyedül találta Krisztinát. Halaványabb
122 III, 1 | szeretet tart össze. Hát csak egyedül Lapaj ne érezne, ne gondolkoznék,
123 III, 1 | tetszett az, hogy Gerge egyedül jön, mikor jöhetne ötven
124 III, 2 | meg tüstént. Sietnem kell. Egyedül hagytam.~Vállat vont a boltos,
125 III, 2 | de a beteg nem volt már egyedül. Az öreg Péri járkált sötéten
126 III, 2 | De csak õ láthatja, ha egyedül van ott a Mária-fáknál.~-
127 III, 4 | mindenki elfelejtette a háznál, egyedül én vigyáztam az öreg Palyust,
128 III, 6 | kell tartózkodnia, mégpedig egyedül, - a jó asszony zokszót
129 III, 7 | annak, aki ott benn lakik egyedül. Az már kivette osztályrészét:
130 III, 11 | megjött, de Boriska nem. Egyedül aludt az öreg otthon. A
131 III, 24 | Amint az országútra kiért, egyedül találta magát az éjszakában
132 III, 28 | köcsög tejbõl állt.~Egészen egyedül voltam, mondom, a házban,
133 III, 33 | jött haza a fürdõbõl, ahova egyedül ment, s én ma már arról
134 III, 40 | emlékezni kezdtem, mi történt, s egyedül találtam magam egy ismeretlen
135 III, 56 | volt a gyenge oldala, az egyedül sebezhetõ része. Hogy ki
136 III, 57 | egész nap és egész éjjel. Egyedül virrasztottam vele. Ilonka
137 III, 83 | özvegyasszonynak.~Ott járt-kelt egyedül a szobában.~Nem sírt már.
138 III, 83 | s bement, ahogy mondta, egyedül, a baltával és egy pici
139 III, 83 | emlékezet. Azonkívül bezárva, egyedül élt házában.~Nem jött oda
140 III, 87 | iramulva a merénylet után.~Egyedül maradtunk, ketten egyedül.
141 III, 87 | Egyedül maradtunk, ketten egyedül. Csak a kert lombos fái
142 III, 91 | találkoztam vele a sétányon.~Egyedül volt. Nehány lépésnyire
143 III, 100| valahová az Alföldre. Most hát egyedül van, papa? De remélem, néha
144 III, 102| hatalmas ura elé idézik.~- Egyedül van az alispán úr? - kérdém
145 III, 108| szét, és nézd meg, mikor egyedül leszel.~Ingerlõ titokzatosság
146 III, 110| ellenben ha az esküdt csak egyedül megy, semmi kétség, egzekúció.~
147 III, 115| pénteken megjelenek elõtted, ha egyedül jössz, s közlöm veled az
148 III, 116| Egy sarokasztalnál ült egyedül, értelmes, férfias arcát
149 III, 121| van az erejük.~Ha Szomor egyedül maradna, a kerület egészen
150 III, 121| Czirokkal is a dolog, ha egyedül áll a terrénumon. Hogy Cziroknak
151 III, 148| agyon, de ne nagyon«. Amikor egyedül voltak; terveket forraltak
152 III, 148| ellen, de amikor nem voltak egyedül, mindég együtt voltak. Akár
153 III, 148| éppen itt a pusztán, mikor egyedül vagy, hogy ne legyenek itt
154 IV, 33 | csak Beöthy Algernon áll egyedül. Még csak õ teszi meg, hogy
155 IV, 67 | másikat, de Czanyuga uram egyedül lévén, ilyen váltórendszert
156 IV, 73 | bot, de képzelje, nem volt egyedül. Egy nõ volt vele.«~»Ó,
157 IV, 75 | az udvarba.~A menyecske egyedül ült a virágos leanderes
158 IV, 76 | visszatért a szűrszabóhoz egyedül.~- Nos, Mihály bácsi, miről
159 IV, 97 | az ajtót, begurult rajta.~Egyedül maradtunk ketten. Édesanyám
160 IV, 101| megrezgette hangját a keserûség.~- Egyedül állunk, édes fiam. Pali
161 IV, 102| de eke nem jött utána. Egyedül jött, csak a vörnyeges »
162 IV, 117| kiment a szavazáshoz, én egyedül maradtam Auréliával.~Tûkön
163 IV, 121| egy percig se mernék vele egyedül lenni. Hát még egy éjszakát
164 IV, 123| szalonna a »nem«-eseké. Csak egyedül üldögéltem ott szivarozva
165 IV, 127| csak az »Allah« harsogott egyedül. Allah maradt a gyõztes.~
166 IV, 128| Csinos, barna nõcske ült bent egyedül, mélyen elmerülve valami
167 IV, 131| fehérnépek mily gyámoltalanok egyedül! Hadd ebédeljen uramöcsémékkel.~
168 IV, 132| fecsegni, s mikor egyszer egyedül maradtunk a gyógyszerésszel,
169 IV, 142| mert még elõtte való este egyedül itatta a Milit (a tehenet),
170 IV, 152| iddogált az egyik asztalnál egyedül, magyarázván a korcsmárosnak
|