Rész, Fejezet
1 1, 3 | mert mi itt a vármegyében csupa okos emberek vagyunk. Elég
2 1, 3 | hanem volt ahelyett egy csupa reskontócédulából kirakott »
3 1, 3 | dünnyögött a foga között:~»Csupa óriások között járok… Az
4 1, 9 | ösmeri a Perzse-birtokokat. Csupa primae classis föld. Egyszóval
5 1, 9 | lucernásban.~Innen túl már csupa nemesek laknak egész a »
6 1, 9 | Szt.-Vendelin soron, hanem csupa hányavetiségből tűnődve
7 1, 10 | Priboly község innensõ részét csupa parasztok lakják, túl a
8 1, 10 | le egész a savanyú kútig csupa nemes emberek. Olyan ez,
9 1, 10 | Szt-Vendelin soron, hanem csupa hányivetiségbõl tûnõdve
10 1, 11 | lesz. De hát az ilyesmit csupa illedelembõl mégis a fõszolgabíróságon
11 1, 11 | Nagy selyma az a Szekula! Csupa kedvezésbõl Apolkának szánta
12 1, 11 | Juj, az egész harisnya csupa vér! Hadd húzzam le róla
13 1, 12 | lesz.~Erre aztán egyszerre csupa nyájasság lett Istók bácsi.~-
14 1, 13 | találták ki.)~- A gyermek csupa ártatlanság - jegyzé meg
15 1, 13 | Druzsba is megtanulta és csupa unalomból át akarta önteni
16 1, 14 | történt, az ördögbe, hiszen csupa víz?~Esztike vasvillás szemeket
17 1, 15 | helyen, csinos gömbölyû arca csupa piszok, csupa maszat, csak
18 1, 15 | gömbölyû arca csupa piszok, csupa maszat, csak a fekete szemei
19 1, 15 | odamázolt láng. Minden láng, csupa láng.~A harmadikon két ember
20 1, 15 | a prímást gyerekessé; ha csupa komoly embereket látna környezetében,
21 1, 15 | színe elé. Kelemen Bence csupa tudós professzorokat gyûjtött
22 1, 15 | magáért: föl egész a várig csupa zászló, csupa diadalív,
23 1, 15 | egész a várig csupa zászló, csupa diadalív, csupa virág az
24 1, 15 | zászló, csupa diadalív, csupa virág az út. Ezer kacagányos
25 1, 15 | csodálkozva.~- A bûneinket, hogy csupa jóakaratból tévedésbe ejtettük
26 1, 16 | furcsa véletlenség, hogy csupa nemes atyafiakat válogattam
27 1, 17 | szürke pókhálók lógtak. Ott csupa kis hordók voltak, mégpedig
28 1, 17 | álmodik, ifjasszonyka. Én csupa üres hordókat hoztam haza,
29 1, 17 | Gyönyörûséges hely volt az, csupa nagy, lombos fák közt állt
30 1, 17 | s abban az egy hordóban csupa aranyak voltak. Honnan jöttek
31 1, 17 | Ne tudjon õ se mindent.~Csupa erdõn, nagy százados fák
32 1, 17 | Egészen a Hanna grófnõ ízlése; csupa egzotikus füvek, pálmák,
33 1, 18 | le a füzes Kotorna vizéig csupa szegény ember lakik. Az
34 1, 18 | gúnyosan pislogó csillagaival. Csupa szerencsétlen emberek, uram,
35 1, 18 | Felicián és a Hugo Viktor (csupa garázda emberek) arcképei
36 1, 19 | amint csákóját levette, csupa csapadék volt a haja, de
37 1, 19 | Pajkos, eleven jószág, csupa ötlet, csupa tudás. Azzal
38 1, 19 | eleven jószág, csupa ötlet, csupa tudás. Azzal bízvást lehet
39 1, 23 | uram egy vén önzõ volt, csupa epe, csupa malícia, akinek
40 1, 23 | vén önzõ volt, csupa epe, csupa malícia, akinek fõtörekvése
41 1, 23 | ki se mozdulnék Bécsbõl, csupa hercegasszonyok vállfûzõjét
42 1, 23 | énekesre így munkaközben, csupa korom volt az arca s szemefehérjei
43 1, 24 | csinos, daliás szõke fiú, csupa mosoly, csupa élet. Amint
44 1, 24 | szõke fiú, csupa mosoly, csupa élet. Amint észrevette,
45 1, 24 | tudták, mit akar mondani, hát csupa pajkosságból bedugták a
46 1, 24 | Miska Szalkányból, lóháton; csupa tajték volt a paripa. Már
47 1, 24 | súgta:~- Hát nem látod? Csupa honvédlovak; az aerariumtól
48 1, 26 | barátomnak is.~- Igen örülök.~Csupa mosoly lett az arca, s meghajlott,
49 1, 26 | Hanka!~- No, meghiszem. Csupa piszok vagyok az iszaptól,
50 1, 27 | te hol veszed itt magad?~Csupa mosoly volt, a melle pihegett,
51 1, 27 | vad szegfû nõ, az arca is csupa szöglet volt, de annak minden
52 1, 28 | mikor a gazdáját meglátja. Csupa hab a szája, a zablája,
53 1, 28 | hab a szája, a zablája, csupa hab az egész, és Iván ül
54 1, 29 | döglött meg azon a nyáron. Csupa fajlovak. A legjobb szülõktõl,
55 1, 29 | fagyjon; nagy haja, szemöldöke csupa zúzmara volt. A kocsi hátuljában,
56 1, 31 | Egy csomó parasztember, csupa falubeli ismerõs, jár-kel
57 1, 31 | És nem vetted észre, hogy csupa illat? Eleinte megijedtem,
58 1, 31 | gyülekezet volt, szegényes, de csupa becsületes arcok. Úgy tízen,
59 1, 32 | helyben«.~- Nem jön semmi?~- Csupa lappália, csupa középszerûség.~
60 1, 32 | semmi?~- Csupa lappália, csupa középszerûség.~Pedig milyen
61 1, 32 | voltam koszton Bécsben, aki csupa fõhercegnõket fésült. Oh,
62 1, 33 | karját, az asszony arca csupa tûz volt, a szeme csupa
63 1, 33 | csupa tûz volt, a szeme csupa villám.~- Mit akarsz itt,
64 1, 34 | ezek a mai legények? Vagy csupa illedelembõl szamarak, mint
65 1, 35 | volt a dal. Az egész mezõn csupa elevenség, sáncot ástak,
66 1, 35 | visszavezette a helyére, csupa hév volt, csupa olvadás.~-
67 1, 35 | helyére, csupa hév volt, csupa olvadás.~- Ez igazán kedves
68 II, 2 | forradalombeli alakok mintájára.~- Csupa becsület és csupa könnyelmûség -
69 II, 2 | mintájára.~- Csupa becsület és csupa könnyelmûség - vágott közbe
70 II, 3 | jómódú földbirtokosnál; csupa férfiak gyûltek össze.~Úgy
71 II, 6 | SRAMKO BÁCSI«~1872~Csupa négy lábú emberek, azaz:
72 II, 6 | akart lenni, s e célból csupa pénzügyi munkákat olvasott
73 II, 6 | megigazgatni.~Egész negyedóráig csupa merõ udvarias semmitmondó
74 II, 7 | derekasan viselte magát; csupa izgékonyság volt az öregúr;
75 II, 7 | érteni véli... a szöveget. Csupa szikra, csupa rakéta. És
76 II, 7 | szöveget. Csupa szikra, csupa rakéta. És mily hosszasan
77 II, 22 | Hát laktok ti valahol?~- Csupa gergei emberek vagyunk egy
78 II, 25 | nézve.~Szerencsére azonban csupa ismerõsökre találtam Tóthéknál;
79 II, 33 | ismerték a leányasszonyok. Csupa csárdás járta reggelig.~
80 II, 38 | nagyanyánk. Az egész nemzetségünk csupa kékvér, csupa mágnás, kivéve...~-
81 II, 38 | nemzetségünk csupa kékvér, csupa mágnás, kivéve...~- A mamátokat.~-
82 II, 46 | orvossággal, kipirulva a futástól. Csupa rózsa volt két orcája.~-
83 II, 47 | csok jasa« kiáltozásába csupa hazafiságból belerekedt,
84 II, 65 | vonta magára figyelmét, ki csupa részvétbõl és szánalomból
85 II, 66 | örömsóvárogva dobogott szíve. Csupa szem és fül volt arra nézve,
86 II, 74 | saját ízlését követi vala, csupa nagy orrú szépség került
87 II, 74 | hallgat, akkor az Árpádok hona csupa piszékkel produkálta volna
88 II, 74 | feltûnõ elõttem, hogy ön csupa szõkéket válogatott ki,
89 II, 74 | szõkéket válogatott ki, de csupa, csupa szõkéket.~- Nos,
90 II, 74 | válogatott ki, de csupa, csupa szõkéket.~- Nos, én többre
91 II, 84 | fogta föl az üdvözülést, ha csupa ellenség környezi, hogy
92 II, 85 | krajcárokat képviselt, ma már csupa ötforintost.~És mindennap
93 II, 88 | kocsmaipar terén. Eleinte csupa vörös borokat ittam, hogy
94 II, 91 | szobájában már várt reánk. Csupa jeles férfiak voltunk ott
95 II, 97 | bajusza jégcsap, szakálla csupa zúzmara. Reszketve járult
96 II, 108| és a Dugonics tér fáin, csupa meredezõ kísértetnek rajzolva
97 II, 117| kártyáimba.~- Az ön kártyái, Sir, csupa ászok: nem vagyok kíváncsi
98 II, 117| mert úgyis tudom, hogy csupa ütõkártyák. Azonban, hogy
99 II, 120| rajta, utána mintegy hatan, csupa tekintélyes emberek, díszmentében,
100 II, 120| tájkép, ha a nap rásüt, csupa mosoly, csupa rokonszenv
101 II, 120| nap rásüt, csupa mosoly, csupa rokonszenv sugárzott le
102 II, 122| szõke leánykája is volt. Csupa gyönyörûség volt megnézni
103 II, 123| menne az ember, s a nép csupa koldusokból állana.~Szõregen
104 II, 123| öreg! - feddé önmagát - te csupa önzésbõl kivennéd õt az
105 II, 123| és bársony, kis kalapjok csupa virág, csupa szalag, olyan
106 II, 123| kis kalapjok csupa virág, csupa szalag, olyan cifrák voltak,
107 II, 123| ládát felnyitották, ott csupa picike parasztruhácskák
108 II, 130| keltek az apró betûk. A fák csupa zászlóknak tûntek föl, melyeken
109 II, 134| ruganyos az ülése, alja csupa merõ selyem - csak éppen,
110 II, 137| jó gusztus az emberbõl.~Csupa agglegények és özvegyek
111 II, 138| a vonat. A mi kupénkban csupa képviselõk voltak.~A két
112 II, 138| hogy beszél? - Kérdém.~- Csupa »ö«-vel uram, ahogy a szegediek.
113 II, 140| két madaram. Az asszony csupa csipke, szalag és virág,
114 III, 1 | lovag egészen más ember! Csupa beszéd, a megtestesült nyíltság.
115 III, 1 | gépek, hanem a falakon is csupa taláros és meztelen nyakú
116 III, 20 | hogy a »Hon« redakciójában csupa neves írók dolgoznak, akik
117 III, 27 | csinálták - alkalmasint csupa sportból - az adósságot,
118 III, 30 | levõ harisnyája, s abban csupa ezüst forintosokban és hatosokban
119 III, 46 | csináltatok a ruhátoknak? Csupa sár, csupa lucsok. Ejnye
120 III, 46 | a ruhátoknak? Csupa sár, csupa lucsok. Ejnye mordizomadta
121 III, 67 | azóta, mint a gombák. Mind csupa lehetetlen és kigondolhatatlan
122 III, 72 | kezével, hogy közeledjenek. Csupa karbunkulus gyûrû volt a
123 III, 87 | monumentuma. Megszeretett csupa merõ hiúságból, s lassankint
124 III, 92 | társaság lesz Vázsonyiéknál, csupa ismerõsök.~- Szívesen. Vázsonyiné
125 III, 94 | Minek oltottad el a mécset, csupa vér a ruhám, amint így motozni
126 III, 96 | az õ öccsük minden szava csupa színbölcsesség legyen.~-
127 III, 100| hozzánk. Csacska ember volt, csupa elevenség, csupa élet, a
128 III, 100| ember volt, csupa elevenség, csupa élet, a mint gallyról-gallyra
129 III, 102| kocsiülésbõl a hutásra:~- Csupa befõttes üvegeket fúvasson
130 III, 102| érteték kacér röstelkedéssel. Csupa gyönyörûség, hogy összerázkódik
131 III, 115| se lehet ott hagyni, mert csupa újdonatúj ruha és fegyver
132 III, 117| jobb karba kell állítani s csupa erõteljes, szemenszedett
133 III, 120| szabadelvûség ócska. Újak az arcuk (csupa jelöltek, kik mind kérni
134 III, 127| egy fölséges virágcsokor csupa kaméliákból, mely az ablakban
135 III, 142| hogy nekem is adjon belõle. Csupa miszerintekkel beszélt az
136 IV, 11 | ötödik jóakaratú érdeklõdõ csupa eredeti költeményeket kívánna.~
137 IV, 15 | követséget ajánlotta fel neki. Csupa hivatalnokok, mert más nem
138 IV, 27 | összegyûltek az estelihez.~Csupa leány és asszony. Szép pirospozsgás
139 IV, 29 | Hopp, megvan, most már csupa öröm lesz uralkodni! A miniszterem
140 IV, 37 | szekér jött velük szemben. Csupa orsódi gazdák voltak.~Talán
141 IV, 41 | múlva kiáltott:~- Tessék!~Csupa idegenek ültek egy asztalnál
142 IV, 42 | gyerek képviselõ, tehát csupa tréfából kiadtuk magunkat
143 IV, 43 | s az övében köröskörül csupa gyilkos tõrök villognak.~
144 IV, 44 | megtörtént.~Négy évig írtam csupa nem igazat, és sohasem cáfolt
145 IV, 44 | közleményekbe… Mondhatom, csupa haszontalanságok! Jogászgyûlés…
146 IV, 50 | törökök. Az a csapat ott csupa szarvastehén és üszõ. Az
147 IV, 52 | vagy még annál is különb. Csupa üdeség, csupa harmat.~-
148 IV, 52 | is különb. Csupa üdeség, csupa harmat.~- Hol szerezted?~-
149 IV, 56 | arccal beléptem, az övé már csupa mosoly volt, csupa nyájasság.~-
150 IV, 56 | övé már csupa mosoly volt, csupa nyájasság.~- Elsõ a rend,
151 IV, 61 | asszonyság volt, a szemeibõl csupa szeretet, csupa nyájasság
152 IV, 61 | szemeibõl csupa szeretet, csupa nyájasság ömlött, hanem
153 IV, 68 | barátjával piketírozott, egy csupa elõkelõ gibicek által körülvett
154 IV, 72 | Kedvetlenül tettem le. Csupa katonai dolog volt benne.
155 IV, 73 | el nem rontották.~Szóval csupa idegenek közt osztja szét
156 IV, 80 | vidám társaság fogadja, csupa garçon ember.~- Brávó, hát
157 IV, 81 | szép kalapot nem láttam. Csupa sikk. Van benne valami különös
158 IV, 84 | kereszteltette. Õ maga is csupa »bor«-os neveket adott gyermekeinek,
159 IV, 97 | fiam iránt.~Vankovics arca csupa mosoly lett egyszerre.~-
160 IV, 105| szemeiben ábrándos tûzzel. Csupa pántlika, csupa csipke;
161 IV, 105| tûzzel. Csupa pántlika, csupa csipke; az utálatig kacéran
162 IV, 106| leveleket az olvasóktól, hogy csupa miniszterekrõl és politikusokról
163 IV, 106| megharagszom, egész életemben csupa merõ csizmadiákról írok,
164 IV, 117| ahogy a poéták mondják. Csupa válogatott szavakban és
165 IV, 127| járok.«~A szőke Vág folyam csupa várak közt jár.~Nem is csoda
166 IV, 132| érne vele, kedves bátyám! Csupa idegen városokat látna elterülni
167 IV, 135| tanács ítélni a bûnös felett. Csupa jámbor mesteremberek. Meskó
168 IV, 147| Czoboroktól kapták Vilóczyak. Csupa nagyhírû, nevezetes famíliák.
169 IV, 152| A szolgabíró jó ember, csupa tisztességbõl a szent ember
|