Rész, Fejezet
1 1, 3 | asszony, Marci felesége már várta otthon ünnepiesen felöltözve,
2 1, 3 | hatvan nap. Pedig de nehezen várta Kati is. Õ is csinált magának
3 1, 4 | mint a bortól szokott. Alig várta az alkalmat, hogy négyszem
4 1, 4 | lesütötte, szinte óhajtva várta már, mikor válik semmivé
5 1, 4 | lelkesült, dehogy! Szorongva várta a választás pillanatát,
6 1, 4 | zajongó tömeg nyugtalanul várta õket odakünn. A megfoghatlan
7 1, 5 | határidõ közelgett.~Senki nem várta türelmetlenül, mert mindenki
8 1, 5 | tett színhelyén. Már régen várta ezt a percet. Furfangos
9 1, 8 | mint a bortól szokott. Alig várta az alkalmat, hogy négyszem
10 1, 9 | fogadja õket.~Nagyon nehezen várta már érkezésöket, - úgymond -
11 1, 9 | naponkint türelmetlenül várta a hivatalos lapot, melyet
12 1, 11 | Sótony Miska közömbösen várta, mit hoz a jövõ, és inkább
13 1, 11 | megpillantotta az ereszkedõnél, ott várta már a felnyergelt ló, eleibök
14 1, 11 | hallgatagon, mintha már várta volna.~*~Üres nyereggel
15 1, 12 | mikor már éppen a rendjelt várta) kétezer forint érkezett
16 1, 12 | aki elfáradva, izgatottan várta eszmélését -, ne ijedjen
17 1, 12 | az ifjú, aki az udvaron várta meg, hogy ott búcsút vegyen
18 1, 12 | egyiket sem cselekedte. Alig várta, hogy reggel legyen, türelmetlenül
19 1, 12 | Nesselrothékhoz.~Izgatottan várta a választ, feje égett, szíve
20 1, 12 | türelmetlenül, izgatottan várta a futárokat.~A mai rossz
21 1, 12 | értek egy nap délben, alig várta Laci, míg beesteledik kissé,
22 1, 12 | megállapodott az ablaknál, várta a fejedelem intését.~- Ha
23 1, 13 | estefelé s mindig egy fiáker várta odakünn. Nagy havannaszivart
24 1, 13 | Manusekné talán éppen ezt várta; nem akart a dologból titkot
25 1, 13 | de a feketekávát már nem várta be, intett Kutorainak és
26 1, 13 | tompa közönybe merülve várta, mi fog történni. Hisz csak
27 1, 13 | járt néha délután, kocsi várta mindig a kapu elõtt?~Druzsba
28 1, 13 | pajkosan: huhuhu! Szinte várta, hogy fog ezen elmosolyodni
29 1, 14 | szemeit, mint egy bûnös, s várta amint Eszter azt fogja mondani
30 1, 17 | terhével a tornác elõtt. Nem várta ott senki, csak egy nagy
31 1, 18 | oka, mint az, hogy nem ott várta meg?~- Nincs, ha mondom.~-
32 1, 19 | Reménye nõtt, egyre nõtt, alig várta a másnapi ebédet. A fekete
33 1, 19 | Majd holnap, holnap!~Alig várta azt a holnapot. Egész éjjel
34 1, 22 | állomásnál a Gál uram kocsija várta, künn a Gál-portán pedig
35 1, 24 | garádicsán a kis Mari kisasszony várta a vendégeket. Csinos feslõ
36 1, 25 | birtok.~Csak ezt a pénzt várta Molnár, hogy valamihez kezdhessen.
37 1, 25 | férfiút számos tisztelõje várta a kastélyban, a megye határán
38 1, 25 | Kállay csöndes borozgatásban várta az indulást a suitjével
39 1, 26 | is elkísértem. Kérdezte a várta: Kicsoda kend? Én vagyok
40 1, 26 | beereszteni. »Késõ - felelte a várta -, máskor jobban siessen
41 1, 26 | urakat bizonyosan beereszti a várta is.~Fölösleges aggodalom
42 1, 27 | Filcsik pedig csak azt várta, hogy túl legyen a szemhatáron,
43 1, 27 | elõle), se nem lassítá (nem várta õt), csak ment, ment nyugodtan,
44 1, 27 | ebédlõben, s míg a Mimit várta az ablaknál, amint átöltözködve
45 1, 29 | de már azt Huszákné nem várta be, kisietett rendet csinálni
46 1, 29 | guggolva és a tüzet piszkálva várta, míg Zsuzska kijön. Szeretett
47 1, 29 | lámpást, Zsuzsi pedig felül várta, hogyan utasítja el õket.
48 1, 31 | híradással az öreghez, ki otthon várta az eredményt nagy szepegve,
49 1, 31 | Kupolyi tûkön állt. Alig várta, hogy a kikötött zsákhoz
50 1, 31 | Vince, befogta az ökröket és várta az urát, hogy hazainduljanak.
51 1, 31 | urát, hogy hazainduljanak. Várta, várta, nem jött. Végre
52 1, 31 | hogy hazainduljanak. Várta, várta, nem jött. Végre nagy kérdezõsködésre
53 1, 32 | rendesen egyik-másik pajtása várta. Halápy hallotta, amint
54 1, 33 | A fél vármegye lázasan várta a bekövetkezõ eredményt;
55 1, 35 | diák türelmetlenségével várta, hogy az három nap múlva
56 II, 4 | itt leszek.~Sárika alig várta, hogy visszajöjjön. Az egész
57 II, 4 | bátyánkkal vívandó párbajt nem várta be. Nagyon restelli, de
58 II, 5 | Kubacsek uramat ugyan otthon várta a sok parasztgyerek, éktelen
59 II, 6 | határnapját, izgatottsággal várta azokat, minden este azzal
60 II, 6 | fekvõ helyzetben. Talán várta.~Zemák bácsi »kezeit csókolom«-
61 II, 6 | teremben terített asztal várta a vendégeket.~Õsi szokás
62 II, 7 | benn mindenki feszülten várta a toasztot, mert a ritkaság
63 II, 9 | Szervusz! Ülj le!~Aladár nem várta be a kínálást, hanem hanyagul
64 II, 10 | orrunkat.~Fucha feszülten várta a hatást, melyet az én vizsgáltatásom
65 II, 10 | retirált, nem adta meg magát. Várta elõbb az én megadásomat.~
66 II, 10 | megadásomat.~És addig-addig várta, iszonyú kínok között, mert
67 II, 13 | királyi vére sarjait. Tiberius várta, hogy sok szemrehányással
68 II, 13 | keresztbetett kezekkel nyugodtan várta az ítéletet.~»Hogy mertél
69 II, 21 | ez utat, s be sokszor is várta már ott éhezve, kimerülten
70 II, 21 | észreveszi.~A lejtõn most is ott várta a koldusfiú. Feltûnt neki,
71 II, 21 | bement, addig Miska kint várta, megosztva figyelmét egy
72 II, 21 | koldusfiú tudta már, mi történt; várta õt és szomorúan üdvözölte.~-
73 II, 22 | nézett, honnan a veszélyt várta.~Az országúton távol, vagy
74 II, 23 | sebesen. Mennyire óhajtotta, várta, s most megjelent, elsápad
75 II, 24 | kapuig, hol már Gábor huszár várta a hintóval.~Ez a jelenet
76 II, 25 | hanem keresztényi megadással várta, míg a játékot abban hagyjuk;
77 II, 30 | vacsorának, mely otthon várta, semmi íze.~És mindezt az
78 II, 33 | rendelt két személyre s várta ismeretlen »Õ«-jét.~De most
79 II, 36 | család mély izgatottságban várta a nap eseményét.~- Mi történt? -
80 II, 37 | hajthatlan maradt. Az öreget nem várta otthon kedvenc eledele,
81 II, 54 | azt adjanak.~A gróf alig várta, hogy megvirradjon, rögtön
82 II, 54 | s elfojtott lélegzettel várta mi fog történni.~Az ajtó
83 II, 60 | lesz megvárni!~És nem is várta meg szegény.~III. NYOMORBAN~
84 II, 60 | egészen közelében volt, s várta, hogy mikor riad fel az
85 II, 66 | viszontláthatni, s minden percben azt várta, hogy majd anyja és atyja
86 II, 67 | Ah!~Az én emberem be nem várta szavaim végét; hirtelen
87 II, 69 | behunyta a szemeit és úgy várta, hogy a mennybolt most nyomban,
88 II, 72 | erre a szóra, mint Péter várta, és talán szerette volna
89 II, 86 | ünnepélyesen összegyûlve várta a »Kajszin barack« címû
90 II, 99 | Londonban, de az indóházban nem várta senki. Az ifjú nem volt
91 II, 99 | tompa álmodozásba merülve várta a tudósításokat; elképzelte,
92 II, 99 | mindig kételkedett kissé s várta a húsz fontos urat, Edith
93 II, 120| bizonyos önérzetes nyugalommal várta a történendõket, bátorságot
94 II, 122| Mondja el, kérem.~Csak azt várta Sprenger úr, hogy beleszabadítsam
95 II, 123| lehetett megnyugtatni, alig várta, hogy felgyógyuljon, hogy
96 II, 127| Pesten, de az indóházban nem várta senki. Az ifjú nem volt
97 II, 127| tompa álmodozásba merülve várta a tudósításokat, illetve
98 II, 127| mindig kételkedett kissé s várta a száz forintos urat. Mari
99 II, 129| ablakon.~Erzsike a mamát várta egy darabig, de csak nem
100 II, 132| aludott el, hanem a mamát várta. Meglehet, hogy késõbb aztán
101 II, 134| Szemét az ég felé fordítva várta a fõúr kegyes válaszát.~
102 II, 136| lecsukott szemekkel. A halál nem várta be a szõlõfürtöt.~Az anya
103 II, 137| borzadva láttuk, a férje várta az indóháznál.~De ez a szerencsétlenség
104 III, 1 | behunyta szemeit, s sötétben várta a választ Csemez úrtól,
105 III, 1 | pillantja meg. Éppen õt várta Olej.~Egyenesen a pitvarajtónak
106 III, 1 | talpig vasban!~Hikszum nem várta be a dal végét, szégyenletében
107 III, 2 | kell állani. Oh, mennyire várta! Beh jó, hogy nem bírta
108 III, 2 | nem bírta kivárni. Nem ezt várta…~Könnyei megerednek a visszaemlékezésben,
109 III, 2 | A kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel, hogy az
110 III, 2 | ágat szakítani róla…~Alig várta, hogy kijöjjön a szép molnárné:~-
111 III, 2 | Mária-fákhoz. Panna már várta. Ott ült a kút párkányán,
112 III, 2 | haranglábnál s csak azt várta már, míg a tiszteletes uram
113 III, 2 | Lehet, ha észreveszi, nem is várta volna be ott, de az se lehetetlen,
114 III, 2 | éppen csak õt nézte, õt várta.~A szürkület azonban mindig
115 III, 5 | A kapuajtóban a kocsis várta azzal a hírrel, hogy az
116 III, 10 | hát és remegve, izgatottan várta az elsõ pácienst.~Igen,
117 III, 24 | volt Dézsy. Türelmetlenül várta visszatértét, fel-alá sétálgatva
118 III, 31 | két hétre egy este levél várta a »doktor«-t a kávéházban.~
119 III, 35 | kékült meg, amint az uzsorás várta, hanem nyugodtan mondá:~-
120 III, 41 | a szobába, hol Tihamérné várta.~A nõ nem volt olyan ijesztõ!
121 III, 46 | rajta egy helyütt, csak azt várta, míg a tojásokból kikelnek
122 III, 49 | iszen, nagy »ne mulass« várta az alispán urat.~- Ejnye,
123 III, 63 | kíváncsi a kimenetelre, nem várta be, meghalt még harmadéve),
124 III, 64 | szépasszonyhoz, ki már feketekávéra várta otthon.~Midõn Pereszi a
125 III, 65 | homokba és rákönyökölt, úgy várta be, amíg beérjük.~- No -
126 III, 79 | ugyanannyi mesterlegény várta ott a saját képét, sehogy
127 III, 81 | megtörtént!~Nosza, be se várta a reggelt, kiosont a szobából,
128 III, 83 | gyászruháját elkoptatta, senki sem várta már, hogy még varrat egyet,
129 III, 83 | idegesen, türelmetlenül várta e leveleket s mikor már
130 III, 108| Mária megbotránkozva s alig várta, hogy Murányba érjen hatalmas
131 III, 116| élesen nézett meg.~- Nehezen várta már Sándor bácsit - folytatám
132 III, 117| válogatott hosszú fickóira. Alig várta már, hogy valami parádé
133 III, 144| volt a fiatal Hatvani, alig várta Szent-György éjszakáját,
134 III, 144| temetõbe, s szépen meghúzódva várta egy akácfa alatt a lelkek
135 III, 148| minden ügyes-bajukban.~Alig várta Ágnes, hogy a szeme elé
136 III, 148| akkorra már nagy trakta várta õket Doroginál, sõt a zászlók
137 III, 148| ahol Elek István, a várnagy várta a kiszállókat nagy, rozsdás
138 III, 148| Mire hazaért Ágnes, már ott várta Bolykai báró a kis kék ebédlõben.~
139 IV, 4 | dolgokat mesélve.~Ubulné is várta az õ hét emberét, de csak
140 IV, 32 | visszafordult, processzió várta a porbaesett kereszt helyén,
141 IV, 33 | kapujában vidám hahotával várta már Szomor Miska.~Egy lakodalomban
142 IV, 37 | magával hozott könyveket, és várta a pácienseket, de azok bizony
143 IV, 39 | állat volt a környéken (alig várta, hogy valamelyik megbetegedjék),
144 IV, 43 | az indítványt.~Izgatottan várta: mit fognak hát már most
145 IV, 47 | biztosan számítva: vígan várta pótharaszti magányában a
146 IV, 47 | magányában a nagy vihart.~És várta az egész közönség, melyet
147 IV, 70 | állt be, mindenki feszülten várta, mi lesz most.~- Hüm - mondá
148 IV, 73 | kapocs megszülessék. Alig várta. Nem csoda, az éhes gyomor
149 IV, 80 | Hihetetlen, de úgy látszik, nem várta meg, míg hazajövök - folytatja
150 IV, 85 | temetõbe, s szépen meghúzódva várta egy szomorúfûz alatt a lelkek
151 IV, 88 | megnyugodott ebben s boldogan várta a kitûzött napot.~Valóban
152 IV, 97 | tartott a sopánkodás, alig várta azonban, hogy a háta mögött
153 IV, 102| kijelöltek, s ahol már együtt várta a magisztrátus.~Nézték,
154 IV, 109| kezeléssel: és már türelmetlenül várta a felsõbb dicséretet, midõn
155 IV, 127| Kázmér a nyitrai várba s ott várta be: mi lesz?~Hát az lett,
156 IV, 127| várat Majláth. A hídon ott várta a négy kezes, aranyos ruhákban,
157 IV, 127| naplementig türelmetlenül várta az üzenetet. Észrevette
158 IV, 131| Egy oszlopon ült és ott várta, míg az arrajárók ennie
159 IV, 142| a környéken, az mind ott várta harmadnap a temetõ kapujában,
160 IV, 142| õröltetõk közt.~Klamarik csak várta, várta Plutót egész estig,
161 IV, 142| közt.~Klamarik csak várta, várta Plutót egész estig, másnap
162 IV, 142| Hajts tovább!~Hámfalván már várta Klamarik úr; de a bíró komor
163 IV, 142| hazaért Rékásra, már a lakásán várta a mezõbíró:~- Mi a baj,
164 IV, 144| érte), hanem az Istentõl várta, hogy vegye vissza szegénykét,
165 IV, 145| házába.~Az már az udvaron várta és dühösen riadt rá:~- Hisz
166 IV, 146| redakcióba, ahol egy levél várta Gyulát.~Csodálkozva meresztette
167 IV, 148| meghallja idebent is…~Remegve várta a borzalmas pillanatot,
|