Rész, Fejezet
1 1, 2 | Sásdy Feri beszélgetett:~- Hja… hja! Stuchec szolgabíró
2 1, 2 | Feri beszélgetett:~- Hja… hja! Stuchec szolgabíró korában
3 1, 2 | valamirevaló férfitagja.~Hja, öt esztendõ nagy idõ, azóta
4 1, 2 | fölboncolták a Rókus kórházban. Hja, hiába, az már a világ sorja!
5 1, 3 | félházhelye volt a határban.~Hja, azóta sok minden történt!~
6 1, 4 | a szabadelvûek táborába.~Hja, bizony sok bolondság esett
7 1, 9 | kérdé az indignálódva.~- Hja barátom, Teléryt már én
8 1, 11 | nyelvével csettentett. - Hja, ha fiatalabb volnék!~-
9 1, 11 | ember ez a Mikulik János?~- Hja, nagyon furcsa mestersége
10 1, 12 | a szerencsét keressük.~- Hja, azt mindenki keresi, de
11 1, 12 | hittem, gazdag bolond.~- Hja, volt, nincs. Elfogyott
12 1, 13 | éppenséggel nincs semmi hely.~- Hja, a törzsvendégek az elsõk -
13 1, 13 | húzogatták fel a szemöldjeiket:~- Hja, ha mi szólhatnánk, szólnánk.
14 1, 14 | Albertus elkacagta magát.~- Hja, az titok. Oda én magam
15 1, 14 | franciául.~Orizi vállat vont:~- Hja, arról én nem tehetek.~Az
16 1, 15 | álmát fizettette velök. Hja, az primitív korszak volt
17 1, 15 | pár »tapintatlanság« is. (Hja, a tapintatlanságok olyan
18 1, 16 | jobban nevetgélt utána.~…Hja, bizony ostoba fenevadak
19 1, 16 | sürgeté az alispán.~- Hja barátom, az nem megy olyan
20 1, 18 | szivarvéget!«~Régenten, hja régenten még voltak áldozatkészebb
21 1, 18 | akirõl harmadéve szólott?~- Hja, az akkor volt! Hó olvad,
22 1, 18 | váltig mormogva félszavakat: »Hja, hja! No, no!«~Még sóhajtott
23 1, 18 | mormogva félszavakat: »Hja, hja! No, no!«~Még sóhajtott
24 1, 19 | arcokon. Hm, hm! No, no! Hja, hja!~Az öreg Olgyay, a
25 1, 19 | arcokon. Hm, hm! No, no! Hja, hja!~Az öreg Olgyay, a pozsonymegyei
26 1, 19 | szeretõjéhez hozzá se szól azóta. Hja, így van az, ha hernyóból
27 1, 19 | Waldeck is vállat vont:~- Hja, minek eszel akkor egy tálból
28 1, 19 | voltunk, kenyeres cimborák.~- Hja, az akkor volt. Elmúlt,
29 1, 20 | kissé eldurvult Moronyi is. (Hja, nagyon megkopik idõk jártával
30 1, 20 | állomásfõnök vállat vont.~- Hja, azt én nem tudhatom. Hanem
31 1, 23 | Szép napok voltak ezek! Hja, hja, milyen fürge volt
32 1, 23 | napok voltak ezek! Hja, hja, milyen fürge volt még akkor
33 1, 23 | disznóhólyagok, rovások stb.~- Hja, hja - kezdé szórakozottan
34 1, 23 | disznóhólyagok, rovások stb.~- Hja, hja - kezdé szórakozottan nagyapám,
35 1, 26 | hisz mind csonka, béna.~- Hja, az egyszer így van. Minden
36 1, 26 | erre kíváncsi vagyok.~- Hja, sokat haladott azóta a
37 1, 26 | szüksége van a gazdaságnál. - Hja, a borjúval is csak baj
38 1, 26 | A fõispán vállat vont.~- Hja, a régi institúciókból nem
39 1, 26 | árvákat szeretném látni.~- Hja, az nehéz. A fiúkat már
40 1, 26 | mászkálnak madarak után.~- Hja, lelkem, azért szeretem
41 1, 27 | arasznyival az elindulás helyétõl. Hja, a patak is csalódik.~Ily
42 1, 29 | legyek szaporasága idején.~- Hja, a legyek, a legyek! Legjobban
43 1, 29 | miképp leszünk a végén.~Hja, bizony keresett emberré
44 1, 29 | álmatlan fejét, ki lehet az. Hja, az más, az emberen rajta
45 1, 29 | hatalmas étvágya van.~- Hja, mert ön nem tudja, milyen
46 1, 31 | kilencvenhat kilós volt jelenleg (hja, a jó koszt!). Csak a nevében
47 1, 31 | hányt el a cigánynak:~- Hja, lelkem, tûrj mármost, ha
48 1, 31 | költséget.~- Tudom. Gondoltam. Hja, biz ez nagy baj, rettenetes
49 1, 33 | csûr felõli kapun bejött. Hja, a trakták… a trakták!~Amelyik
50 1, 33 | kérdeztem az ismerõsöket.~- Hja, azok már megnõttek és…~-
51 1, 33 | csípõs megjegyzésekre.~- Hja, édes lelkeim, megmértem
52 1, 33 | már hat medvét ölt meg?~- Hja, az csak medve volt, húgomasszony -
53 1, 34 | ládájában.~- Hol van a kulcsa?~- Hja, azt mindig magával hordta,
54 II, 3 | mégis folytonosan nyert.~- Hja, a szerencse vak - panaszkodott
55 II, 4 | le, mikor már felrepült.~Hja! bizony sok mindenféle megtörténik
56 II, 5 | épített kastélyt senki.~- Hja, édes sógor uram! Egy embernek
57 II, 5 | ha a pörüket megnyerem; hja! de mikor a kötelezvény
58 II, 7 | udvaronc könnyedségével.~Hja! Ért õ ehhez is. A diplomatának
59 II, 7 | virrasztani a kedves beteg fölött.~Hja bizony, a férjek nem teremnek
60 II, 9 | arany karikát mellette.~- Hja, pajtás, az igen hosszú
61 II, 16 | Genovéva s több efféle mû! Hja! Ész kell ahhoz, hogy az
62 II, 17 | sem.~- De hát miért nem?~- Hja! bizony csak azért, édes
63 II, 33 | princ-e vagy princesz?~- Hja, az a tûzmester úrtól függ -
64 II, 39 | nehezedik a községre, bíró uram. Hja, már ez bizony nem lehet
65 II, 40 | nyájasságuk elõtüntetésében. Hja, hiába, most már õ lesz
66 II, 41 | kaptad a hideglelést?~- Hja, barátom, ez státus-titok:
67 II, 42 | elõtte az asztalon...~- Hja hja! - mekegi - noch a Glas...~
68 II, 42 | elõtte az asztalon...~- Hja hja! - mekegi - noch a Glas...~
69 II, 43 | különben nem kap ebédet.~Hja bizony még az olyan nagyhatalom
70 II, 54 | jóakaratú figyelmeztetés. Hja! Nagy számadása volt a törökkel,
71 II, 68 | hiányzik a négyhez...~- Hja, pajtás, oka van annak.
72 II, 69 | mondogattuk neki sokszor.~- Hja, az onnan van, mert akkor
73 II, 73 | figyelemreméltót talált.~- Hja! Hja! Így van az! Már ebbõl
74 II, 73 | figyelemreméltót talált.~- Hja! Hja! Így van az! Már ebbõl aztán
75 II, 79 | angol szót, de mégis tudok.~Hja, mert hát kifejlettebb koponyám
76 II, 79 | az egész angol nyelvet.~- Hja, így van az - mondám önérzettel -,
77 II, 80 | szolgálókig jutották?~- Hja, pajtás, az az akasztófáravaló
78 II, 86 | Rukaczy János úr édesanyja (hja, milyen kisasszony volt
79 II, 107| eseménnyel« tisztába jöjjenek.~Hja! ma ez úgy van! E »nagy
80 II, 107| egy pohár következik.~- Hja, a derék csigák! Olvastátok
81 II, 113| elõléptetésére vonatkozólag.~- Hja, az nagyon nehéz, édes barátocskám...
82 II, 114| hogy az osztály mételye.~- Hja, uram, az akkor volt!~-
83 II, 114| sohasem lesz belõle semmi.~- Hja, uram, én nem tehetek arról,
84 II, 120| kevélységtõl kezdett dagadni.~- Hja, csak nincs a világon -
85 II, 121| beszélgetést kezdi meg vele:~- Hja bizony, nagy ember volt
86 II, 123| õnagyságához bejutni?~- Hja, az bizony nehéz lesz -
87 II, 124| ön neve legyen aláírva.~- Hja, csakhogy ez lehetetlen...
88 II, 127| az ember, milyen szemes. Hja persze, szemesnek áll a
89 II, 127| szép arcú, magas, karcsú.~- Hja, az nem tudható.~- Lássa -
90 II, 129| vásáron a leánykájának.~Hja, a halál is megöregedett
91 II, 129| van? Ki mondta neked?~- Hja, van nekem egy kis tükröcském.
92 II, 133| nyitották az õrtálló hajdúk.~Hja, ma azok is holtrészegen
93 II, 135| megdöbbenve a férj...~- Hja, azt nem lehet tudni!~S
94 III, 1 | veszik, mint a »hüm« vagy »hja« gondolatpótló szavakat
95 III, 27 | könnyû soha, mint most. Hja, uraim, tisztelt gavallérok
96 III, 27 | fittyet hányhatott nekik.~Hja, csak szép idõk voltak azok
97 III, 36 | Ha X nem teljesítené… hm… hja, hja…~Azzal visszaoson az
98 III, 36 | nem teljesítené… hm… hja, hja…~Azzal visszaoson az ajtón
99 III, 44 | kellene még ide, gazduram.~- Hja - mond az fejvakarva. -
100 III, 46 | már ott áll a jászolnál.~- Hja bizony! A vajat eladjuk,
101 III, 48 | lesz? - kérdi a vevõ.~- Hja, azt nem lehet tudni - feleli
102 III, 51 | Lajos uralkodott, de Mátyás. Hja, úgy van az! Míg a királyok
103 III, 51 | pletyka már akkor is volt. (Hja, az is régi családból való.)~
104 III, 68 | veszik az imposztorok.~- Hja, bátyám, nem olyan könnyen
105 III, 70 | létére ilyen vén emberhez?~- Hja, a szegénység, tekintetes
106 III, 70 | voltam itt a múltkor.~- Hja, lelkem, nem káptalan az
107 III, 79 | igazgató könyörtelen maradt.~- Hja, a szabály, szabály!~- Vigye
108 III, 85 | ha én lennék a sors.~- Hja persze - szóltam mosolyogva -,
109 III, 86 | felkérezkednek a szekerekre. Hja, a tetszetős ábrázat nagy
110 III, 87 | talentumot nem lehet erõszakolni. Hja, hja…~Az »utolsó lúdtoll«
111 III, 87 | lehet erõszakolni. Hja, hja…~Az »utolsó lúdtoll« ezt
112 III, 97 | bundát akarják lefesteni. Hja, hol van az már?~Szomorúan
113 III, 99 | engem tönkre, így, így… Hja, szomorú dolog az, hogy
114 III, 99 | becsüljétek meg az erdõt! Hja, így van az, ha az ember
115 III, 100| csak egy-egy »hüm« vagy »hja« csúszott ki néha fanyarul
116 III, 109| MEG A KERÜLETEMBEN?~1884~Hja, ilyen a sors - pedig az
117 III, 109| Rákóczy s több effélék. Hja, hja, úgy bizony! Nézzen
118 III, 109| Rákóczy s több effélék. Hja, hja, úgy bizony! Nézzen ön ki
119 III, 121| fogják kérdeni önök.~Hja, ha én azt tudhatnám! Magam
120 III, 123| odaadta?~- Éppen ez a baj.~- Hja, az utolsó példányt nem
121 III, 124| panaszosan az elesett jelöltek. Hja, ahány bukás, annyi történet!
122 III, 138| venni az »Avas« alatt!~- Hja kérem, ebben a szobában
123 III, 140| borotváltatod közepütt.~- Hja, mert õszül.~- A hangod
124 III, 142| két hétig tartott volna!~- Hja, öcsém - szólt õ nevetve -,
125 III, 148| cselekszik velem mindezeket?~- Hja, ki tudhassa azt, hogy a
126 IV, 15 | volt a nemes deputáció. - Hja, biz az szépen összeszerezhetett
127 IV, 16 | egyiket, vagy a másikat.~- Hja, az bajos lesz itt, asszonyom -
128 IV, 16 | így és így áll a dolog.~- Hja - mondá az elnök -, igaz
129 IV, 18 | még csak a derék ember! Hja, ha az élne, sima volna
130 IV, 26 | sajnálja, de nem mehet:~Hja, messze volt még az akkor
131 IV, 32 | tûnõdtek magokban az emberek.~Hja, a törvény sem volt elég
132 IV, 35 | szavazó ülnöknek nem rokona.~- Hja, de a többi szavazó ülnöknek
133 IV, 41 | prüszköltek még ott tíz év elõtt! Hja, forog a világ, minden elmúlik,
134 IV, 41 | megüresedett hivatalokra. Hja, az okos ember a kórház
135 IV, 43 | veszekedett melegben?~- Hja, mi még valamikor télen
136 IV, 43 | fõispán nyájasan mosolygott.~- Hja, nem tehetek róla. Mutassanak
137 IV, 48 | sas-rendhez” képest?«~»Hja, a „sas-rend”, az nem a
138 IV, 49 | volna negyven holdon.~- Hja, rossz esztendõ volt! Tessék
139 IV, 49 | folyvást föllebbezésekkel.~- Hja, azt nekem a törvény megengedi.~-
140 IV, 52 | tán nem bolondultál meg?~- Hja, barátom, másképp nem akart
141 IV, 56 | erre az elnök ábrázata.~- Hja, hüm! Ez már baj!…~Kényelmetlenül
142 IV, 56 | fel a homloka közepére.~- Hja, a rendszer nem törõdik
143 IV, 61 | az isten is megáldja.~- Hja, ha lehetne! Nem vagyok
144 IV, 69 | õ volt az igazságtalan. (Hja, hiába, ilyen elnézõ a világ
145 IV, 73 | szelíd, hiszékeny szemekkel.~Hja, aminõ mértékben gyengül
146 IV, 80 | elõtte az osztrák armádiát. Hja, mikor az ember az osztrák
147 IV, 97 | duzzadó ábrázatot vágott.~- Hja, bizony sok a szomorúság
148 IV, 99 | bírtuk fölébreszteni.~- Hja, édes fiaim - szólt az öreg
149 IV, 100| tizenkettedfél forintot?~- Hja, ez a szabályzat!~Egy hörgésszerû
150 IV, 101| élni, csak elhervadni…«~Hja, Gál Katalinnak senki sem
151 IV, 101| venni némi »fáradtságot«. Hja, a múlt õsszel állott ki
152 IV, 101| tönkretette a képviselõség. Hja, a népbizalomnak nagy a
153 IV, 101| helyette. Hát mi baj van?~- Hja bizony, megint pénz kell.~-
154 IV, 101| szalmaözvegy találomra.~- Hja, hja - vakarta fejét az
155 IV, 101| szalmaözvegy találomra.~- Hja, hja - vakarta fejét az öreg -,
156 IV, 101| függesztették fel szegényt. Hja, a vármegye nagy kemence…
157 IV, 111| az különös. Ez hallatlan. Hja, nálam az ebéd a fagylaltozásból
158 IV, 124| hoz nekünk a Jézuska?~- Hja, ha én azt most tudhatnám (
159 IV, 128| szükségleteit elégíti ki. Hja, fiatal korában Deák Ferenc
160 IV, 128| fõzeléknek sem szeretem.~- Hja, persze magának az kellett
161 IV, 131| csendesen visszasóhajtotta: »hja«.~Egy árva hangot sem ejtettem
162 IV, 132| bizony ahhoz se értek.~- Hja persze, persze - szólt kedélyesen -,
163 IV, 132| terpentin átható kipárolgása…~Hja, itt sohasem szellõznek.
164 IV, 139| tömött, huszáros bajuszát.~- Hja, nem az esztendõk teszik.
165 IV, 142| hüm«, de a »helyes« is. (»Hja, az ilyesmi költséggel jár.«)
166 IV, 151| kényeztetett Muci iránt. Hja, egy a legfelsõbb helyrõl
167 IV, 152| számára. No, lám, a tolvaj! Hja, a szerelem is virág, mely
|