Rész, Fejezet
1 1, 10 | Mert jaj annak, akire a kis Gyuri megharagszik, vagy aki Gyurit
2 1, 10 | pribolyi nemes sem! A kis Gyuri máris élvezte a vicispáni
3 1, 10 | Csiry, lerázván térdérõl a Gyuri gyereket. - Kendnek élõ
4 1, 11 | jegyzõkönyvbe vette Hamar Gyuri, és a pap aláírta.~- Íme
5 1, 11 | akar«, töprenkedék Hamar Gyuri. »Ugyan mondja meg nekünk
6 1, 11 | vármegye - hebegte Hamar Gyuri.~- Csak vagy az ördög lehet
7 1, 13 | Magának hoztam, mérnök úr.« Gyuri pedig elvitte a bányába.
8 1, 13 | liliomot tartotta, amit Gyuri bevitt a bányába.~- És aztán,
9 1, 13 | testvérkéje, Róza kisasszony, hogy Gyuri úr azon idõ alatt a kastélyban
10 1, 13 | Csakhogy nem volt ám, mert Gyuri nem hozta ki a bányából
11 1, 20 | nem iszik, csak a Fekete Gyuri volt elfoglalva egyébbel,
12 1, 20 | miért nem ül át.~Fekete Gyuri visszajött nagy fejcsóválás
13 1, 20 | is: Korotnoky és Fekete Gyuri. Volt a Moronyi feje fölött
14 1, 20 | Garibaldit ábrázolta.) Fekete Gyuri egy szakajtó nyers tojást
15 1, 20 | Beke Emma lakik, a Fekete Gyuri Flammeja, átmentek a jánosi
16 1, 20 | vége lett, odaszól a Fekete Gyuri Tóthnak:~- Hát mi lesz most,
17 1, 20 | megtapogatta a homlokát:~- Mi baja, Gyuri bátyám?~- Végem van, meghalok. (
18 1, 20 | haldoklik. Az bizonyos.~- Gyuri bácsi nem marha.~- Azt én
19 1, 21 | a lovainknak.~A Strázsa Gyuri meg a Lótusz Jancsi nyerge
20 1, 23 | nagyon megnõttek? Különösen a Gyuri fejlõdik hatalmasan. De
21 II, 9 | az az akasztófáravaló kis Gyuri?~A kis Gyuri volt a ház
22 II, 9 | akasztófáravaló kis Gyuri?~A kis Gyuri volt a ház legapróbb csemetéje.
23 II, 14 | SELMECBÁNYA~1865~AZ ÉN GYURI BÁCSIM~1865~(Humoreszk )~
24 II, 14 | még élne az én szeretett Gyuri bácsim, be a torkomra forrnának
25 II, 14 | zseniális tulajdonságok!~... Gyuri bácsim valóságos apám volt
26 II, 14 | szükségében vagy nem.~...Szegény Gyuri bácsi! miért is kellett
27 II, 14 | tudta beszélni az én kedves Gyuri bácsimnak, mintha csak könyvből
28 II, 14 | könyvből olvasta volna.~Az én Gyuri bácsim pedig, akit apám
29 II, 14 | sem kellett több, siettem Gyuri bácsi kegyét megérdemelni.~-
30 II, 14 | csirke!~Nota bene: az én Gyuri bácsim anélkül, hogy beszélte
31 II, 14 | hol is az én szeretett Gyuri bácsim rögtön belejött a
32 II, 14 | tudniillik a lutriról beszélni.~(Gyuri bácsi nagyon szeretett rakni
33 II, 14 | mester volt az én szeretett Gyuri bácsim, úgyhogy ebben a
34 II, 14 | mi lehetetlen van abban?~(Gyuri bácsi elõtt, ha egy kicsit
35 II, 14 | Sarkantyús csizma és pinch,~Gyuri bácsi és tudós!«~Hiszen
36 II, 14 | Felséges nyári alkony. Gyuri bácsi szerint az egész természet
37 II, 14 | skarlátvörös posztóval foldozta be.~Gyuri bácsi Gyarmatig tökéletesen
38 II, 14 | Ugyan ne bolondozzék, Gyuri bácsi! Mi baja?~- Még te
39 II, 14 | ember volt az én szeretett Gyuri bácsim, neki keresztül kellett
40 II, 14 | tudom.~Itt aztán elbeszélte Gyuri bácsi az egész álmát, hogy
41 II, 14 | buktam és - megbocsátott. Gyuri bácsi sebe is begyógyult.
42 II, 14 | No, most már felteheti, Gyuri bácsi!~- Sose teszem biz
43 II, 14 | mennykõt kerestél ott? - kérdé Gyuri bácsi, odanyomva a markába
44 II, 14 | Notis-könyvemben. Ahon ni: 7, 9, 11.~Gyuri bácsi olyan fehér lett,
45 II, 14 | én öreg, nagyfejû szamár!~Gyuri bácsi fogcsikorgatva rohant
46 II, 14 | halála napjáig.~*~Szegény Gyuri bácsi, miért kellett olyan
47 II, 14 | a mennyországban, arról Gyuri bácsi már régen meg volt
48 II, 14 | egészséges logikája volt az én Gyuri bátyámnak. - Milyen kár,
49 II, 14 | mondta volna:~- Gyújtson rá, Gyuri bácsi!~
50 II, 81 | zavarta a sötétség.~- Hol van Gyuri? - kérdém, midõn észrevettem
51 II, 117| zsebben - hanem kiveszítette. Gyuri most a szép Altorjainénak
52 II, 120| azt cselekedni?~Lengyel Gyuri ijedten, zavarodottan tekintett
53 II, 120| Rákóczi! - felelt Lengyel Gyuri fennhangon.~Az államférfi
54 II, 120| mozdult. Csupán Lengyel Gyuri ugrott ki a padból.~- Labanc! -
55 II, 120| köpenyegét, bejegyezte a Lengyel Gyuri nevét a könyvébe, és mint
56 II, 120| pedellusért.~Amint Lengyel Gyuri kiment az ajtón, a Berkes
57 II, 120| Ezentúl az volt a Lengyel Gyuri neve, hogy »labanc«, a Dankóé
58 II, 120| találkoztunk viszont.~- A Lengyel Gyuri, a »labanc« - kiálták -
59 II, 120| mint a szemetet.~Lengyel Gyuri ekkor átkozta magát, átkozta
60 II, 120| otthon« a számára.~Lengyel Gyuri elbúsulta magát, inni, korhelykedni
61 II, 120| tagja vagyok.~- Én Lengyel Gyuri vagyok - tört ki végre.~-
62 II, 120| tört ki végre.~- Te a Gyuri vagy. A Lengyel Gyuri -
63 II, 120| a Gyuri vagy. A Lengyel Gyuri - mondám meglepetve. - De
64 II, 121| híres õkigyelme, mint Józsa Gyuri volt a maga idejében, csakhogy
65 II, 136| és a kis iskolás fiú, a Gyuri, elfojtott lélegzettel várják,
66 III, 2 | tesznek róla. Kocsipál Gyuri, a molnárlegény, már a szentmihálylovát
67 III, 2 | mégse bolond ember Kocsipál Gyuri, hogy elégette a szentmihálylovát.~
68 III, 2 | támaszkodva.~- Te Kocsipál Gyuri! Tied lesz a furulyám, ha
69 III, 2 | fojtott hangját, de Kocsipál Gyuri mégis megértette.~- Ühüm!
70 III, 2 | leeresztette a zsilipeket Gyuri, megállt, várakozott. Hátha
71 III, 2 | volna egy kulcs a zárban.~Gyuri vigyorogva húzta szét a
72 III, 2 | REGÉNYE~1882~Biz a szegény Gyuri oda van. Ott fekszik a bundán
73 III, 2 | hallgass, valamit gondoltam, Gyuri… Megteszem a kedvedért.
74 III, 2 | járnak a veres majorban. Gyuri rosszabbul van, benn a szobában
75 III, 2 | leghetykébb köztük, valami Sás Gyuri, ki-kikacsingatott, kijött
76 III, 2 | kupeceknek!~Vajon megösmeri-e Sás Gyuri az útról? Jaj, ha megösmeri!
77 III, 2 | fölszedve a hóna alatt.~Sás Gyuri odanyúlt, megigazította.
78 III, 2 | formáját, színét mutogatta…~…A Gyuri még mindig ott állt mélázón
79 III, 19 | nagyobbik fiú, az oskolás Gyuri, az már meg tudja becsülni
80 III, 19 | hogy a nyakában hordhatta Gyuri, az inge alatt.~Ott is hordta
81 III, 19 | fogja az õ kedves fiát.~A Gyuri ott érezte nyakában az egy
82 III, 19 | Elfelejtkeztem róla - mondá Gyuri.~- Attól félek, fösvény
83 III, 19 | Az üvegesajtó kinyílik, Gyuri bent van a tündérteremben.~-
84 III, 19 | s visszaád a forintból.~Gyuri tántorogva, dobogó szívvel
85 III, 19 | ropogtatják a sok jó süteményt.~De Gyuri amint egyet lép, mindig
86 III, 31 | elõtte.~Ott van a Naláczi Gyuri esete. Azé a Naláczi gyereké,
87 III, 31 | a takarékoskodásra, mire Gyuri, mint nagy fatalista így
88 III, 31 | is lehetett egyéb Naláczi Gyuri, mint országos lump. Amíg
89 III, 31 | folytatása.~Szegény Naláczi Gyuri igazi csavargó lett. Ruhái
90 III, 31 | Elmentünk, fölkerestük. Gyuri már akkor úgy nézett ki,
91 III, 31 | életét az övéhez fûzni. Gyuri talán itt is jobban szerette
92 III, 31 | üresen találták a Naláczi Gyuri szobáját reggel. Hova lehetett,
93 III, 31 | legnagyobb rendben van minden.~Gyuri mégis eltûnt. Talán megölte
94 III, 56 | kettõs tokája támadt, Horváth Gyuri alig bírta húzni a lábait
95 III, 63 | Azután a kezére kapta a kis Gyuri fiút, nyalta-falta, bubuskálta,
96 III, 63 | világot látni. (A »Rigó« a kis Gyuri volt.) Aztán hogy sok pénz
97 III, 71 | helyben, ha nem igaz, a Gyuri unokám se hiányzott. Láttam
98 III, 71 | látnám.~- De hiszen a kis Gyuri él még, hát nem lehet az
99 III, 71 | hír Gömörbõl, hogy a kis Gyuri meghalt pünkösd elõtti szombaton.~
100 III, 84 | a kis fiacskám odalenn! Gyuri! Gyurikám!~Meglepetve tekintünk
101 III, 84 | csakugyan kibukkant újra a Gyuri gyerek, fehér szoknyácskájában,
102 III, 99 | tréfásan:~- Nagy lurkó vagy, Gyuri! Van benned talentum, fiú!~
103 III, 124| nagybátyám.~- De kedves Gyuri bácsi, hiszen én csak azt
104 III, 128| jönni lóháton.~- Hová mégy, Gyuri?~- Üzenetet viszek Naszaynénak,
105 III, 128| meghalt.~- Visszafordulhatsz, Gyuri, mert én meg a ti asszonyotoknak
106 IV, 21 | Mikor érjük el már a határt, Gyuri bácsi?~- Majd csak elérjük
107 IV, 21 | valamikor.~- Költsön fel, Gyuri bácsi, ha majd a határhoz
108 IV, 35 | Hiszen úgyis meghal a szegény Gyuri két hét alatt.~De nem az
109 IV, 41 | neked semmit Károlyról?~Gyuri fejét rázta, hogy nem, s
110 IV, 41 | helyett a másikkal. Hiszen Gyuri is pompás fiú, vidám kedélyû,
111 IV, 41 | integetett búcsút az ablakból, Gyuri pedig utánam is kiabálta: »
112 IV, 41 | lett azóta az én kedves Gyuri pajtásomból. Úgy látszik,
113 IV, 41 | várunk a házhoz.~- Meghalt a Gyuri felesége?~- Gyuri! - mormogta
114 IV, 41 | Meghalt a Gyuri felesége?~- Gyuri! - mormogta ráncos homlokát
115 IV, 41 | nyomogatva. - Melyik is volt a Gyuri? A szõke? Nem. Az alacsony?
116 IV, 42 | De bizony a Pista és a Gyuri meg nem állhatták (hiába,
117 IV, 55 | ideje annak, hogy a szegény Gyuri bácsi meghalt, és kivitték
118 IV, 55 | Akadémiának is tagja volt Gyuri bácsi.)~Hanem a legnagyobb
119 IV, 55 | kevesen tudtuk.~Azt ti., hogy Gyuri bácsi egykor koronát viselt.~
120 IV, 55 | amit látok, ennélfogva a Gyuri bácsi saját elõadását fogom
121 IV, 55 | úriemberekre.~- Hova mégy, Gyuri? - kérdezék.~- Egy kis dolgom
122 IV, 73 | ruhájú szõke úr, Pilinyi Gyuri.~I. A mi Háry Jánosunk~Korán
123 IV, 79 | Derik ember, jó pajtas volt Gyuri is, Berci is. Nagy szerepet
124 IV, 83 | maradt.~- Úgy van, ha mondom. Gyuri a jövõ héttõl kezdve felolvasó
125 IV, 97 | Madridban született, Török Gyuri nevezetû (Gábel bácsi szemei
126 IV, 97 | gyerekeknek: ittak, mulattak. Gyuri azt mondta, kirándulást
127 IV, 97 | cafatosan, mint rendesen, csak Gyuri nem jött. Kérdém a többiektõl,
128 IV, 97 | valamelyik pajtásánál hál. De Gyuri másnap se jött. Most már
129 IV, 97 | Tehát csakugyan ott járt Gyuri, és most már csak az a kérdés
130 IV, 97 | Misi, a harmadikon Török Gyuri, és így tovább mind a huszonhárom
131 IV, 97 | hanem hát megjött a Török Gyuri.~- Az nem lehet! - A professzor
132 IV, 97 | mondom, kérem, hogy a Török Gyuri megkerült.~- Azt is azonnal
133 IV, 101| A BECSÜLETES GYURI TÖRTÉNETE~1886~Önök nyilván
134 IV, 101| ellentétei voltak egymásnak. Gyuri barna, Pali szõke; Gyuri
135 IV, 101| Gyuri barna, Pali szõke; Gyuri jámbor, mély érzésû, Pali
136 IV, 101| szappanszagra, hanem a szelíd lelkû Gyuri hévvel ragaszkodott a nagyszülõkhöz.
137 IV, 101| Mindjárt feltûnt neki, hogy Gyuri igen kopottasan néz ki az
138 IV, 101| eredményt: Pali megbukott, Gyuri kitûnõ sikerrel ment át.~
139 IV, 101| Megátkozlak!~- Atyám! - kiáltá Gyuri elhalványodva. - Hát mit
140 IV, 101| szegénységben van - rebegte Gyuri, és elõtörtek szemeibõl
141 IV, 101| Így tagadta ki Majornoky a Gyuri fiát, aki elhagyatva, gyalogszerrel
142 IV, 101| hajlékonyabb ág, a becsületes Gyuri egy vén prókátorhoz állt
143 IV, 101| megint a Majornoky fiúknak! Gyuri otthagyta a principálist,
144 IV, 101| parancsot:~- Ülj kocsiba, Gyuri, és meg se állj Majornokig.
145 IV, 101| volt, éspedig mekkora úr! Gyuri éppen a járásán át utazott
146 IV, 101| Balics bácsi - biztatta Gyuri nyájasan -, sõt inkább köszönöm,
147 IV, 101| azért - felelte mosolyogva Gyuri. - Csak keressen föl ott;
148 IV, 101| fel egyszer homlokodat, Gyuri fiam. Ó, ó, a kis körtevesszõ
149 IV, 101| tarthatsz, pezsgõt ihatol.~Gyuri otthon cseppent, s egész
150 IV, 101| villámló szemekkel:~»Kedves Gyuri fiam! Küldj a becsületes
151 IV, 101| szolgálókat.~Ekkor érkezett Gyuri. Vidáman fütyürészve lépegetett
152 IV, 101| hát mi ez? - bosszankodott Gyuri, s zörgetni kezdett. - Nyissátok
153 IV, 101| ismersz? - kacagott föl Gyuri. - Persze, a méreg megváltoztatta
154 IV, 101| parancsoltam.~- Te? - kérdé Gyuri meghökkenve. - Te rendelted!
155 IV, 101| becsapódott. Vége volt mindennek.~Gyuri odatámasztotta fejét a kapuoszlophoz,
156 IV, 132| a szolgámat puhatolózni.~Gyuri kedvetlen arccal tért vissza
157 IV, 132| bosszankodásomban, mert Gyuri legény alázatosan vonogatta
158 IV, 151| valamit hozott.~- Ah, a kis Gyuri van itt. Hadd jöjjön be!~
159 IV, 152| Veres Sárkány« pincére, a Gyuri: »Ma szép kamélia-csokrot
160 IV, 152| érteni az összefüggést. Gyuri vitte a kaméliákat a feleségemnek,
161 IV, 152| siller-borocskát kedvelte.~A Gyuri pincér tartlit játszott
162 IV, 152| csinálnak maguknak virágnyelvet.~Gyuri felugrott, magával hozván
163 IV, 152| eggyel! Maga derék legény, Gyuri. Szép bokrétát hozott tegnap
164 IV, 152| feleségemnek. Nagyon örült neki.~Gyuri elmosolyodott:~- Én is örültem,
165 IV, 152| csóválnak, hogy ezt a boglyos Gyuri gyerek festette volna, no
|