Rész, Fejezet
1 1, 1 | kerítésen kívül azután az jutott eszébe, hogy õ hûséget esküdött
2 1, 1 | nagyon elbúsította, hogy eszébe jutott az édesanyja mondása.
3 1, 1 | Az édesanyjáról azután eszébe jutott minden, a jó arcú
4 1, 2 | kezdett szabadabban lélegzeni. Eszébe jutott, hogy a lapokból
5 1, 2 | csak nagyon ritkán jut eszébe. Elmossa a többi kalandok
6 1, 2 | minden porcikányi emlék eszébe jutott.~- Hol láttad?~-
7 1, 4 | gondolatait. Nem jutott eszébe egyetlen mondás sem, hogy
8 1, 4 | szép mondóka jutott most eszébe, mért éppen akkor egy sem?~
9 1, 4 | neki akart menni, de aztán eszébe jutott, hogy a kommenciójában
10 1, 4 | rendet csinálni. Útközben eszébe jutott, hogy õ fõispánja
11 1, 8 | neki akart menni, de aztán eszébe jutott, hogy a kommenciójában
12 1, 9 | kérdést intéznem.~Boriskának eszébe jutott a »madám« tanítása
13 1, 11 | csak úgy mellékesen jutott eszébe, hogy miután már meglehetõsen
14 1, 11 | egyszer.~Hrobáknak hívják? Eszébe jutott a fiú, aki szintén
15 1, 12 | fájdalmas jajgatásai közben is eszébe jutott odakiáltani Pistának:~-
16 1, 12 | habozott, a másik percben eszébe jutott, hogy mesélt õnekik
17 1, 12 | Megbolondult? Hogy jut ilyesmi eszébe?~- Hiszen ott voltam ezelõtt
18 1, 13 | rugókra látszottak járni és eszébe juttatták Druzsba úrnak
19 1, 13 | Minden gyerekkori mese eszébe jutott: a detvai rablókról,
20 1, 14 | hogy jut ilyen bolondság az eszébe?~- Egész életemben keserûséggel
21 1, 15 | egy királynak mi jutott eszébe? Talán nem volt pénze és
22 1, 15 | egy királynak mi jutott eszébe? Annak sem volt pénze és
23 1, 15 | odabökte, amint hirtelen eszébe jutott »és egy pápa« - de
24 1, 16 | malacpecsenye szaga jut eszébe, írván:~Itt sütik a tarka
25 1, 16 | körtefa virága. A királynak eszébe jutott, hogy bizonyosan
26 1, 17 | az ülésen, akkor jutott eszébe valami.~- Engedjenek le,
27 1, 18 | Bogárkát juttatták a Marjánszky eszébe: »Hej, milyen különbség!«~
28 1, 18 | mintha véletlenül jutna eszébe, megköszönte Marjánszkynak
29 1, 19 | Az asszony összerázkódék. Eszébe jutott, hogy a nagy urak
30 1, 20 | kiáltották volt, mikor valakinek eszébe jutott: »Menjünk éjjeli
31 1, 20 | körül a fitymáló vonás, eszébe jutott a mai galád csíny
32 1, 22 | parasztot fogó furfang jutott eszébe Birlinek) a háromszáz forintot
33 1, 22 | meg ökleit a levegõben. Eszébe se jutott, hogy az egyik
34 1, 23 | fiatalkori bûnei jutottak eszébe. Máskor is szenvedhetlen
35 1, 23 | Safranyiknak jutottak még eszébe valami új és pikáns részletek
36 1, 25 | gazdag fõispánokat keresett, eszébe jutott a hajdani pajtás:
37 1, 25 | nemes Zemplén vármegyének eszébe jutott II. Rákóczi Ferenc
38 1, 25 | megjelölni. Jókésõn jutott eszébe, de nem csoda. Annyi nagy
39 1, 26 | és megnézi - de apránkint eszébe jut, hogy azóta sokszor
40 1, 26 | kedvesen, hogy a professzornak eszébe jutottak a nimfák, a najádok
41 1, 27 | országban! Miminek jutott eszébe az adressz.~- Látod, csacsi,
42 1, 27 | ördög kalitkája.~Minden eszébe jutott most, egy-egy szó,
43 1, 27 | s ahányat lép, annyi jut eszébe Balassának. Mert a féltékenység
44 1, 27 | elment a juhászház mellett, eszébe jutott, hogy a juhász most
45 1, 28 | ön is megírta volna, ha eszébe jutott volna. Ezt mondom
46 1, 28 | teszi hazájáért, ami az eszébe jut. Én például Hamilovicsot
47 1, 29 | ismeretlen utas mellett, eszébe se jut, hogy azon törje
48 1, 29 | jól aludni), lassankint eszébe jutott tisztán az egész
49 1, 29 | hogy el ne mosolyodjék, eszébe jutván a félrevezetési jelenet
50 1, 31 | mosolygás. Talán az ötlött eszébe az illetõnek: »No, a vén
51 1, 31 | sötétben. Senkinek sem jutott eszébe gyertyát gyújtani. Egy szót
52 1, 32 | bolondja az etikettnek. Egyszer eszébe jutott, minthogy az Isten
53 1, 32 | jelenet! De mivel késõbben eszébe jutott, hogy ha a vipera
54 1, 33 | Nini, Fili öcsém - jutott eszébe Rédekynek -, átsétálhatnál
55 1, 34 | Hogy is juthat ilyesmi az eszébe? Én a közélet embere vagyok
56 1, 34 | fölpofozni. Oh, a ravasz kutya!~Eszébe jutottak a szavai: »Most
57 1, 35 | kapkodott a puska után, míg eszébe nem jutott, hogy a nyúl
58 II, 1 | szótlanul, és sohasem jutott eszébe többé folyamodni.~Mikor
59 II, 1 | akinek van szíve... akinek eszébe jut az éhezõ, a didergõ
60 II, 3 | szerencsétlenség! - s kinek jutott eszébe valaha a legártatlanabb
61 II, 3 | meghökkent kissé, hanem azután eszébe jutott lassankint, hogy
62 II, 4 | látja senki.~Kinek is jutna eszébe a hajdút szemlélgetni, mikor
63 II, 4 | csak Miska öcsénknek jutott eszébe, hogy odamenjen hozzá, fülébe
64 II, 4 | pedig sok jó gondolat juthat eszébe az embernek, különösen az
65 II, 4 | felbuzdult. Nagyon jó dolog, ha eszébe juttatják valakinek, hogy
66 II, 4 | lelkesültségtõl, ha nyomban eszébe nem jutna az a gondolat:
67 II, 4 | canaille«. Kinek jutna ott eszébe olyan bolondság: ki milyen
68 II, 4 | egyszeri bál sokszor jutott eszébe - s ha már mint asszony
69 II, 5 | mert az »anyjuk« jutott eszébe, aki söprûvel várja otthon
70 II, 5 | adjutánsát, csakhogy nem jutott eszébe hamarjában, hogy ki az adjutánsa.
71 II, 5 | urambátyám hátgerincén keresztül, eszébe jutott minden, ti. hogy
72 II, 6 | Valami pajkos gondolat jutott eszébe.~A másik percben már azzal
73 II, 6 | Csak az elõszobában jutott eszébe, hogy elfelejtett ezer forintot
74 II, 6 | Talán Sramko bácsi jutott eszébe!... kinek azalatt, míg õ
75 II, 6 | a pásztoróra, míg végre eszébe jutott Sramko bácsinak az
76 II, 6 | maradni.~Egy-két hétig ha eszébe jut a két bohó gyermeknek
77 II, 7 | akadva; sehogy sem jutott eszébe valami írói név. Csak nagysokára
78 II, 7 | ürügyül hozva valami hirtelen eszébe jutott teendõjét, engedelmet
79 II, 7 | be szemedet!«~Melanie-rõl eszébe jutott, hogy még délután
80 II, 7 | Hosszú lélegzetet vett. Eszébe jutott, miszerint a gödörben
81 II, 7 | szomorú alakú lovag«-ot és eszébe jutott a neve is, no meg
82 II, 20 | per associationem idearum eszébe jut a »Budapesti Közlöny«.
83 II, 22 | De ma még az sem jutott eszébe. Négyszer belekezdett, mindig
84 II, 29 | egészen elkeseredik, ha eszébe jut e méltatlanság, és sok
85 II, 30 | Károlyt, kinek kétszer is eszébe juttatja búcsúzáskor:~-
86 II, 33 | illõleg, és ne jusson soha eszébe azokat terhelni, kik kötelességüket
87 II, 36 | betömve a szája, nehogy eszébe jusson harapni vele!~Angliában,
88 II, 37 | Természetesen azt sem jut eszébe többé mondani, hogy azokban
89 II, 38 | Ferinek nyilván az jutott eszébe, hogy õt meg kegyetlenül
90 II, 38 | Hosszasan elgondolkozott. Eszébe jutott mindaz a sok apró
91 II, 38 | sok, de annyi sem jutott eszébe a kárbaveszett három sorból
92 II, 45 | sire! Pált meglopni nem fog eszébe jutni senkinek.~Ez csípõs,
93 II, 47 | Valóban, ez még nem jutott eszébe soha! Kedvetlenül vakarja
94 II, 50 | gondolatnak vetett puha ágyat eszébe jutott a Manasszes-ügy,
95 II, 51 | úr, Mr. Lamiel. Ha önnek eszébe jön könyvtárt szerezni,
96 II, 51 | világért nem jutott volna eszébe valami alkalmas mondat.
97 II, 51 | fölmelegítenek, kinek csak az jut eszébe, hogy a szolgakenyér táplálta
98 II, 55 | megcsorbult a Somoskeõy esete óta. Eszébe jõ a világhírû amerikai
99 II, 60 | annak ugyan miként juthatna eszébe, hogy ott szegény emberek
100 II, 60 | tegyen.~Mikor fölébredett, eszébe jutott, hogy az ágynemûjét
101 II, 65 | reggeli után hamar lelohadt. Eszébe jutottak bizonyos régi élményei,
102 II, 66 | nyitott kapun betódult, eszébe juttatá, hogy könnyû ruházata
103 II, 66 | meghalt gyermeke jutott eszébe, s nagyot fohászkodott.~-
104 II, 72 | fiatal Kéredyre? Hogy jut eszébe ilyesmi? Oh, ég! Ön, és
105 II, 73 | Európából, ha neki nem jut eszébe semmi?~Ha azt olvassa ki
106 II, 73 | nézi, azok a kövek jutnak eszébe, melyeket a francia polgárok
107 II, 81 | csupán akadályul. Emberemnek eszébe jutott ez, odarohant s mialatt
108 II, 94 | Magának nem is jutna eszébe semmi. Mit gondol, nem jó
109 II, 110| Eötvös Károlynak most jut eszébe, hogy »azok nagyobb víz
110 II, 116| neki magának sem jutott eszébe semmi.~Egyszer azonban csakugyan
111 II, 120| kérdezõsködjék, de egyik sem jutott eszébe; azok pedig, amik eszébe
112 II, 120| eszébe; azok pedig, amik eszébe jutottak, mint például ló,
113 II, 123| kilincsre és ekkor jutott eszébe, hogy minek is megy õ be
114 II, 132| hogy mit feleljen, mert eszébe jutott, hogy sokat pajkoskodol,
115 II, 141| szerelmes lett belé, de rögtön eszébe is jutott donna Diana regéje.~
116 III, 1 | egészen a sarkáig.«~És azután eszébe jutottak azok a különféle
117 III, 1 | hogy most is ne jusson eszébe felesége s meg ne emlékezzék
118 III, 1 | volt már a türelme, midõn eszébe jutott, hogy a duda hangja
119 III, 2 | megszerettem, igazán megszerettem.~Eszébe jutottak a kavicsok, amik
120 III, 2 | holnaputánra, míg egyszer csak eszébe jutott az Anna anyja.~-
121 III, 3 | mosolyáért. Hanem az jut eszébe, hogy azt a vén konok csizmadiát
122 III, 6 | A szerelmes asszonynak eszébe se jutott kutatni, miért
123 III, 19 | van, bezzeg sohasem jut eszébe többé lelkiismereti furdalásokat
124 III, 37 | Valamelyik ferencvárosi gyereknek eszébe jutott az »éljen« szónál: »
125 III, 41 | anélkül, hogy Tihamérnak csak eszébe jutott volna újabb hódítás.
126 III, 41 | Pisztoly és vitriol jutottak eszébe, s már látta magát véresen
127 III, 43 | barátnéit. Most jut elõször eszébe, hogy nini, hiszen Belényesinével
128 III, 46 | elborult a Mimike homloka: eszébe jutott, hogy hát a mama?~
129 III, 47 | királynak, ha szolgáját keresné, eszébe se juthasson, hogy nálunk
130 III, 48 | alkalmasint még csak az eszébe sem fordult meg sohasem,
131 III, 48 | gyûjteni; az éppen nem jutván eszébe, hogy ezek vele együtt valóságos
132 III, 51 | Mégpedig menjünk Budára, hogy eszébe se juthasson a királynak
133 III, 56 | nemzetes asszonynak nem jutott eszébe semmi szó, semmi kérdés.~
134 III, 57 | lehûtötte kissé a vérét. Eszébe jutott, hallotta valamikor,
135 III, 64 | templomhoz ért, a falu végén eszébe jutott a toronyórát is megnézni.
136 III, 70 | Laucsiknak most villant eszébe, hogy nini, nini, hiszen
137 III, 83 | kis Miklóst levetkõztette, eszébe jutott, hogy a gyermeket
138 III, 87 | A macskájokról fogok eszébe jutni? Hahahaha! Ugyan menjen,
139 III, 106| És verte a homlokát, hogy eszébe jusson, melyiknek ki a gazdája?~
140 III, 108| szebb növény nem jutott eszébe Kádár uramnak), s olyan
141 III, 108| minden lovaglásnál.~Egyszer eszébe jutott szép verõfényes délután,
142 III, 109| megváltoztattam, és senkinek sem jut eszébe, hogy a régi nevem után
143 III, 128| Gergely bácsi kiabált utánam. Eszébe jutott valami:~- Hallod-e,
144 III, 142| hogy juthat a kormánynak eszébe ilyen haszontalanság! Mit
145 III, 148| elfogatás senkinek sem jutott eszébe. Nem tudta azt, csak a csendbiztos,
146 III, 148| odapillantott az üres ágyra, jutott eszébe apródonkint patrónusának
147 IV, 15 | fölfelé, nem jutott soha eszébe, hogy haza is kell majd
148 IV, 34 | Csiky Gergelynél, valakinek eszébe jutott délután, hogy jó
149 IV, 36 | darabig, de bizony nem jutott eszébe semmi.~- Nem emlékszem semmire -
150 IV, 37 | kinek virrad, minek virrad?~Eszébe jutott, amint zsibbadásából
151 IV, 40 | hidegen mondá:~- Mi jut önnek eszébe? Mennydörgettét, uram, nekem
152 IV, 40 | meghívásra.~- Mi jut önnek eszébe? Hogy mi menjünk önökhöz
153 IV, 44 | Biz az én anyjukomnak is eszébe juthatott volna!…~- Ön tehát
154 IV, 76 | nyavalyáskodott azelőtt, akkor ötlött eszébe, hogy kár a gégét koptatni,
155 IV, 78 | sürgõs dolga volt Bécsben. Eszébe jut, hogy rögtön indulnia
156 IV, 80 | végre egy mentõ gondolat jut eszébe.~- Jól van hát, szívem -
157 IV, 83 | oszlopnál mintha hirtelen eszébe jutott volna valami, visszafordult
158 IV, 91 | mikor a papucsát leveti, eszébe jut az eset, és még egyszer
159 IV, 94 | becsületsértés nem jutott eszébe, se határvillongási téma.
160 IV, 94 | valami eladó pör.~Valaki eszébe juttatta a Bureczky-pört.~
161 IV, 96 | elment a városháza elõtt, és eszébe jutott, hogy ott benn madárfészek
162 IV, 97 | de hogy az ördögbe jut eszébe az ilyen! Föltette az almáriom
163 IV, 129| Nem-e lesz nagyon nyirkos? Eszébe sincs a makrancosság, úgy
164 IV, 140| csöppet sem volt hiú, és eszébe sem jutott, hogy kellesse
165 IV, 152| játékai felõl? Hogy jutottak eszébe, mi sugallta neki a gondolatot?
|