Rész, Fejezet
1 1, 4 | suttogással ringat az esti szél, úgy, hogy futni látszanak
2 1, 4 | kérsz… Az ablakon szilaj szél süvített be és eloltá a
3 1, 4 | csöndet a házigazda.~- A szél hozott ide, meg a vármegye
4 1, 4 | meg a vármegye dolga.~- A szél? Hát persze, hogy a szél.
5 1, 4 | szél? Hát persze, hogy a szél. Nem csoda, hisz a sást
6 1, 4 | tanuló gyermeké.~- Ezt a szél érte - mekegé hüledezve
7 1, 4 | volt, hogy ott nyomban a szél ütötte meg tõle.~Az ügyvéd
8 1, 4 | mint az elfojtott tûz, ha szél kavarja meg.~- Lehet észrevenni,
9 1, 8 | tanuló gyermeké.~- Ezt a szél érte - mekegé hüledezve
10 1, 10 | bizonyos a világon… Rossz szél fúj, ahogy beszélik. A nádorispán
11 1, 11 | Szerencsére csöndes idõ volt, szél nem fújt, és csupán a pajta
12 1, 11 | az irodát másüvé, mert a szél a rögtönzött konyháról mind
13 1, 11 | feketéllet a füvek között; ha a szél megrázta a fákat, azokról
14 1, 11 | altató dalt susognak nekik, a szél pedig, mely a gallyakat
15 1, 11 | leguggolt a Hrebenka mögé.~A szél fázósan suhogtatta a falombokat,
16 1, 12 | hevenyészett kemencék tájékán. A szél széles kék szalagokra szaggatva
17 1, 12 | megolvadt vasat együvé. A szél megszedte magát pernyével,
18 1, 13 | párolgott ki, s a pajkos szél ingerkedve vitte fel a zsindelyezõ
19 1, 13 | elszáradt falevél, melyet a szél visz, röptében ráveti az
20 1, 14 | folyókaharang csilingelte, ha a szél megrázta a kis harangokat:
21 1, 14 | helyekre is el-elvihet a szél egy-egy szirmot. Az akarnokok
22 1, 14 | mint a fölkapott pelyhet, a szél dobhatott volna zöld pázsitra,
23 1, 16 | hozta közénk felségedet!~Szél zúgott a Bisztra Hora felõl.
24 1, 16 | mintha azt mondaná: »Mi szél hozott vissza, édes gazdasszonykám?
25 1, 18 | sárgultan rendre, az õszi szél egy erõsebb rohamára, a
26 1, 18 | lépett. A Szitnya felõl hûs szél fújt, lázas arcát simogató.
27 1, 19 | szeretném. Ne ordítson a szél énmiattam.~Waldeck gróf
28 1, 19 | igazi fû, most elfújta a szél a harasztot, és a fû most
29 1, 20 | felõl fújt egy kis hûvös szél, mely megsuhogtatta a kukoricaszárakat.
30 1, 20 | átláthatlan köd gomolygott, s a szél hatalmasan süvített. Egy
31 1, 20 | Pista! Ne okoskodj, Pista!~A szél el-elharapott belõle egy
32 1, 22 | melyet feléje himbál a szél, és jól teszi az asszony
33 1, 23 | vagyis annyi, mint zúgó szél mellett a juhnyáj bégetése,
34 1, 24 | keletrõl, s csípõs hajnali szél zörögtette az útszéli fák
35 1, 26 | Barangol és zúg, zúg az õszi szél.~- Inkább csendes idõ van
36 1, 26 | Barangol és zúg, zúg az őszi szél,~Csőrögnek a fák száraz
37 1, 26 | bilincs.~Hallgass, zúgó szél, hadd beszéljek én.~Vass
38 1, 26 | mint egy liliom, melyet a szél megfújt.~A professzor zavartan
39 1, 26 | lehetetlen, hogy innen fúj a szél, vagyis innen jön a golyó.
40 1, 26 | a fantasztikus tüzet. A szél a füstöt a város felé hajtotta,
41 1, 26 | fürgébben, mert onnan a szél segíti. Gazda szeme hizlalja
42 1, 26 | az ökröt. A tûz gazdája a szél. A rétek egészen néptelenek
43 1, 26 | rágondoltak, meg kell történnie.~A szél a város felé vitte a füstöt,
44 1, 26 | esõ részét több helyen. A szél a város felé hajtotta a
45 1, 26 | pedig mentek, harcoltak a szél ellenében, a szilkei templomtorony
46 1, 26 | amilyen gyorsan nagyobb szél kerekedése esetén, éppen
47 1, 27 | palócok vágtatnak, mint a szél, s elõzködnek egymással,
48 1, 27 | szökellésénél más alakot vált. A szél letört valahol egy akácgallyat,
49 1, 27 | távol. Nem volt egy csöpp szél sem. Az erdõ aludni látszott,
50 1, 27 | engedelmesen, nem úgy, mint a szél elõtt, hogy összesúgnak
51 1, 27 | paripa bordáit, s mint a szél, vágtatott a zuhogó esõben
52 1, 27 | kõvel nyomta le, hogy a szél el ne fújja:~- Most már
53 1, 29 | csak a kutyák ugattak, és a szél rázogatta a fagallyakat.
54 1, 29 | Egy odvas fogam van, és a szél megfújta az úton.~- De ön
55 1, 31 | kell a zsidó, ahhoz csak szél kell. Kiakasztanak cérnára
56 1, 31 | könnyû polyva elszáll a szél szerint vagy jobbra, vagy
57 1, 33 | csempészett dohányt szítt, a szél felém hozta füstjét, megéreztem;
58 1, 35 | eszembõl, mintha egy rossz szél fújta volna ki. Bocsánat,
59 1, 35 | nincs, bácsikám, csak a szél fújta ki az arcomat.~És
60 II, 2 | Franciaországba széthordta a szél és mindenütt lángra lobbant
61 II, 3 | nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja - felel Máli néni
62 II, 4 | elpirul, mert a zimánkos téli szél egy perc alatt úgyis pipacspirosra
63 II, 7 | füvet tavaszkor, hallgatni a szél zúgását sötét erdõben...
64 II, 8 | azt is lekefélte róla a szél...~Vad mosoly jelent meg
65 II, 9 | A távolság olyan, mint a szél, elfújja a füstöt.~Hanem
66 II, 11 | vendégszobáig, a süvöltõ szél eloltotta mind a két lámpát
67 II, 21 | hullani belõle jobbra-balra. A szél kapkodta s sóváron játszott
68 II, 25 | semmit. Élõhalott az már. A szél ütötte meg, elveszté félig
69 II, 25 | ház korcsmájából áthozta a szél, úgy, amint hangzott lelkesen,
70 II, 38 | elcsendesedett a kastély. Csak a szél zörögtette meg néha az ablakokat
71 II, 44 | megállapodva - milyen csúf szél fúj ma, hallod-e, hûséges
72 II, 44 | Kacsenko?~- Bizony ördöngös egy szél.~- Hm hm, Kacsenko, ilyen
73 II, 55 | gyaluforgács cégére; amint a szél dévajul meg-meglóbázza,
74 II, 58 | bukkan ki egy betû, ha a szél a fölkavart porból fölveti.~
75 II, 97 | följebb. Majd mint tavaszi szél zümmögni, morogni kezd,
76 II, 102| a vágyó szirmok széleit, szél, mely illatukat fölcsókolá,
77 II, 106| tudom, hogy honnan fúj a szél. Mind a königräczi csata
78 II, 123| romok közül, a megfordult szél gyorsan hajtotta feléjük.~-
79 II, 123| utcán. A csípõs novemberi szél ugyancsak kipirosította.~
80 II, 125| fényét rávetette s a süvöltõ szél fölkavarta, arany porszemeket
81 II, 129| pattogott a tûz, künn erõs szél zúgott és zörögtette meg
82 II, 133| hatalom lépked rajtuk.~A szél átsuhant az udvaron s megcsapkodta
83 III, 1 | Ha tehát esõ nem esik, szél sivít végig a zigzugos utcákon
84 III, 1 | mint a patyolat, tán még szél sem érte.~- Van-e puskája? -
85 III, 1 | telerakott padlásra dobott.~A szél mohón kapott a vígan lobogó
86 III, 1 | pernye, mit idáig hozott a szél a brezinai égõ akolról…~
87 III, 1 | Komor õszi éj van. A csípõs szél hideg esõcsöppeket vagdos
88 III, 1 | majd futva indul meg; a szél nagyot kacag a háta mögött.~
89 III, 1 | nagyot kacag a háta mögött.~A szél nagyot kacag s Lapaj a nagyujját
90 III, 1 | sikoltást csap füléhez a szél: a haragos folyó nagy loccsanást
91 III, 1 | meg ne akadjon benne.~A szél is megfordul most s panaszos
92 III, 1 | valamit, hogy elaltassa. A szél kacagva süvített be a hasadékon:
93 III, 2 | recsegve hajladoztak, a szél összesöpörte az utak porát
94 III, 2 | hogy ím a partnak hozza a szél, Tót-Pernye Jánoséktól egészen
95 III, 2 | kezd forogni. Bizonyosan szél támadt odakünn, aminthogy
96 III, 2 | Mert a csípõs idõ, hideg szél és a rongyos ruha nem alkalmasak
97 III, 2 | a bágyi patak tükrén.~A szél fölsivít bámulatában, felülrõl
98 III, 2 | csinálni!~A hajnali hûs szél kékre marta dúlt arcát,
99 III, 2 | Benéztem a kulcslyukon. Metszõ szél vágott a szemem közé s kénkõ-gõz
100 III, 2 | fölébredtünk, ott himbálta a szél a kamraajtón, mert ott akasztotta
101 III, 2 | jobban, jobban… mint a sietõ szél, ha felhõket vinne, vágtatnak
102 III, 2 | erõsebb hangot odahozott a szél -, istenem, istenem, csak
103 III, 2 | szenvedély hangja, mintha viharos szél volna, a Gál Magda arcát
104 III, 3 | Mert a csípõs idõ, hideg szél és a rongyos, vékony ruházat
105 III, 4 | Benéztem a kulcslyukon. Metszõ szél vágódott a szemem közé s
106 III, 4 | fölébredtünk, ott himbálta a szél a kamraajtón, mert ott akasztotta
107 III, 6 | hulladoznak a sárgult levelek; a szél süvölt, sikogat az erdõkben;
108 III, 18 | ördög törhette ki?), a téli szél hatalmasan süvített be a
109 III, 23 | lombjai megsúgták azt neki, a szél besüvítette… Azoknak a nagy
110 III, 25 | kapkodta a hirtelen támadt szél; ott zsongott a hang feje
111 III, 25 | belekapaszkodott a ruháiba. A szél is addig játszott a szoknyácskáival,
112 III, 27 | Pozsonynak.~Ment, ment. A szél éppen a hajó farát csapkodta,
113 III, 32 | tudom én jól, honnan fúj a szél. Ön összebeszélt férjemmel
114 III, 39 | langy párát lehelt ki, a szél nem mozdult, a Nulnak nem
115 III, 49 | Békanyál volt. A nyári szél idehajtotta a rétekrõl s
116 III, 50 | volt az én tündérem!~Hideg szél süvített végig s megropogtatta
117 III, 56 | mi lesz vele útközben. Szél leborítja a hajót, belevesz
118 III, 64 | Senki… senki. Csak a szél nyitotta ki az ajtót.~-
119 III, 65 | csak suttognak, mikor a szél azt a nagy szürke pántlikát
120 III, 65 | csónak… ott megy, ott…~És a szél is simogatja, nem hogy borzolná
121 III, 81 | hasadékán át besivított a szél, mintha a gödölyének dalolna,
122 III, 83 | végén, útközben letépte a szél, s az egyiket odapaskolta
123 III, 99 | szikláról sziklára esve, szél elsöpri õket könyörtelenül.~
124 III, 99 | erdõ harasztja, egy kis szél ha támad, elfújja örökösen.
125 III, 102| réten és mezõkön át. Langyos szél futkározott a füvek fölött,
126 III, 115| csontok, s amint végigfut a szél az erdõn, gurítja õket,
127 III, 116| ott nem messze a vizen.~A szél odább akarta vinni, de aztán
128 III, 123| veszteglés alatt ütötte meg a szél szegény Kermely Istvánt,
129 III, 126| olyan mérgesen, hogy a szél nyomban levitte az asztal
130 III, 148| nem zörög a haraszt, ha a szél nem zörgeti.~Pedig zörög
131 III, 148| teszem« - felelte a másik. »Szél ellen nem hajt a vitorla« -
132 III, 148| áldomásnál, hogy megütötte a szél. Elment örökös szilenciumba.~
133 IV, 1 | le, vagy meglehet, hideg szél suhant át a kerten, mert
134 IV, 10 | határból is pernyéket hozott a szél. Falvakat gyújtottak fel
135 IV, 13 | egyre ért véget, s hangos szél fújt, s borzolta tarajosra
136 IV, 20 | suttogják amint az esti szél meghimbálja: »Oh felség,
137 IV, 28 | fiutódja, egy unokaöccsére, Szél Pálra hagyta vagyonát, aki
138 IV, 28 | legyen kedves unokaöcsémé, Szél Pálé, ha majd eléri a huszonötödik
139 IV, 28 | mindenütt nyomában járjanak Szél Pálnak, és belekeverjék
140 IV, 28 | könnyû hivatal is volt, mert Szél Palkó egyházi segítség nélkül
141 IV, 28 | embereket magához, hogy a jó Szél Palkó a hírhedt lippai csata
142 IV, 28 | találgatni, ki tehette), hogy Szél Pál vitéz megillant a seregtõl,
143 IV, 28 | itt, nagyságos uram, egy Szél Pál nevû palotás katona,
144 IV, 28 | nagyságos uram.~- Valami Szél Pál van szóban.~- Ahá, a
145 IV, 28 | székbe.~- Hadd jöjjön elõ Szél Pál!~A palotás katonát bekísérték
146 IV, 28 | diaboli« elmondja, hogy Szél Pál Lippáról a csata napján
147 IV, 28 | szólt a fõemberük:~- Ha Szél Pált elítélik, és halált
148 IV, 28 | nagyúr felé, s megítélték Szél Pálnak a hetvenötezer aranyat
149 IV, 37 | s ahhoz még erõs metszõ szél fújt nyugatról, míg keleten
150 IV, 45 | hordott a zsebében, hogy a szél el ne fújhassa. Esküt tehetek
151 IV, 45 | De tudjuk, honnan fúj a szél. Ne éljem meg a holnapi
152 IV, 46 | bosnyákság, s az echó és a szél vitte a kiáltásaikat bömbölve. -
153 IV, 97 | tesz ma a hegyekbe, hogy a szél kifújja fejébõl a gõzt;
154 IV, 97 | csörgetve a karcerkulcsokat. A szél gúnyosan kacagva süvített
155 IV, 126| lepte el a mezõket. Az esti szél csendesen rengette a füvekre
156 IV, 127| többé. Villám ha lecsapott, szél ha valamit letépett, idõ
157 IV, 128| midõn Kõbánya felõl fúj a szél.~De a magamszõrû embernek,
158 IV, 128| Megnyíltak az ég csatornái s a szél üvöltve nyargalt végig az
159 IV, 128| összetörte a jég s kioltogatta a szél. Az üzleteket is nyilván
160 IV, 132| zuhogó esõ. Az ernyõmmel a szél birkózott, kapkodta, tolta
161 IV, 132| mind nagyobb-nagyobb, ha a szél oltogatja… Hát a minap mi
162 IV, 142| székrõl és meg volt halva. A szél ütötte meg, de az se lehetetlen,
163 IV, 147| mesebeli kastélyok, de a szél ki s be járt a fedélen,
164 IV, 149| kertjében, de már csak a szél hozta el illatjukat…~Igaz,
|