Rész, Fejezet
1 1, 11 | Hát bizony a falu, kérem alássan, két helyen van.~- Hol?~-
2 1, 11 | tele van lókötõkkel, kérem alássan, akik szebbnél-szebb csikókat
3 1, 11 | rég elmúlt volna, kérem alássan, ha odabent laknánk a faluban,
4 1, 11 | Puha már a leves, instálom alássan.~Hát bizony itt az ideje.
5 1, 11 | kettõ be van rendelve, kérem alássan, az egyik azonban még a
6 1, 11 | A másik itt van, kérem, alássan. Jöjj elõ, Sztrelnyik Anna!~
7 1, 11 | lehet azt mondani, kérem alássan…~- Csak bátran, ne félj
8 1, 12 | Tudjuk, amit tudunk, kérem alássan.~- Lesz-e itt éjszakára
9 1, 12 | Pénzért mindent lehet, kérem alássan.~- Kinek a telkei azok?~-
10 1, 12 | semmit.~- Hát akkor köszönöm alássan, Dobos uram. Majd elviszem
11 1, 12 | eljárt a szájam, könyörgöm alássan, de ha már elszóltam magamat,
12 1, 13 | csak pedellus vagyok, kérem alássan.~- Mi meg csak föld alatti
13 1, 14 | vagyok én?~- De igenis, kérem alássan, ösmerem, hogy Altorjay
14 1, 18 | halandó az ember, kérem alássan. No mármost, ha annak a
15 1, 18 | Meglehet.~- Köszönöm alássan.~Mindez csak tréfa volt,
16 1, 19 | Úgy áll a dolog, jelentem alássan, mikor a grófné észreveszi,
17 1, 27 | hozzá?~- Mert itt van, kérem alássan, Gilagó hatodmagával, de
18 1, 27 | baltenyeredre?~- Egy fene, kírem alássan, mert akkor a balkezsemet
19 II, 18 | Kifizettem érte a tandíjt, kérem alássan. Nincs követelni valója
20 II, 24 | Úgy gondoltam, kérem alássan, hogy mégis netalántán jobb
21 II, 24 | úgy értettem, könyörgöm alássan, csak a nyelvem bicsaklott
22 II, 24 | bolondoznak a Sárikával, könyörgöm alássan.~Az ajtó félig nyitva volt.
23 II, 26 | juhbõrrel szagol, kérem alássan - mondá az öreg zsidó fitymálva. -
24 II, 26 | Tõlünk fog függni, kérem alássan. Aztán tetszik ismerni az
25 II, 26 | portáján. Hiszen, kérem alássan, csak kellenének valakinek.~-
26 II, 26 | lesz a nyugodalmam, kérem alássan, ha a másvilágon is együtt
27 II, 26 | Rosszak a cselédek, kérem alássan, pajkosak. Szegény batyus
28 II, 26 | akartam köszönni, kérem alássan, a kisasszonykának az irántam
29 II, 26 | szívességét, meg aztán kérem alássan, a tekintetes úr egy kancsó
30 II, 26 | azért csak benyojtom kérem alássan, magas szolgálatára.~- Nem,
31 II, 32 | valósággal?~- Igenis kérem alássan - volt a felelet -, úgy
32 II, 32 | régiektõl, hogy - megkövetem alássan - a kis kutya kisebbet harap.~ ~
33 II, 33 | laknak valahol, megkövetem alássan... Bécs felé. Hát az volna
34 II, 43 | Tudnak ezek mindent, kérem alássan...~Azzal ízelítõül még kiszólítja
35 II, 43 | hangon.~- Ez egy árva, kérem alássan, nagyságos úr. Sem apja,
36 II, 46 | akarok. Azt gondoltam kérem alássan, de bocsássa meg méltósága
37 II, 68 | szívet?~Oh, dehogynem, kérem alássan! Talál biz õ eleget, mégpedig
38 II, 69 | magadnak elengedem.~- Köszönöm alássan...~- Ne köszönd, édes fiam,
39 II, 69 | Nagyon jól van, kérem alássan - szólt az öreg a bajszát
40 II, 69 | nekibátorodva -, jelentem alássan, hogy éppenséggel ez az
41 II, 69 | kicsoda ön?~- Én, jelentem alássan, a szolga vagyok itt, akire
42 II, 69 | professzor urakért. Én, kérem alássan, Dankó Gábris vagyok, két
43 II, 69 | kardommal; hát énbennem, kérem alássan, annyi a rosszaság, hogy
44 II, 71 | nyugalmam?~- Mert hát, kérem alássan, megkísértik egy kicsit.~-
45 II, 77 | rontja meg!~- Miért, kérem alássan?~- Eddig mindig azt hittem,
46 II, 94 | Igenis értem, kérem, alássan - mondja az öreg Kaczó nagy
47 II, 95 | Hát csak azért, kérem alássan, nemzetes asszonyom, mert
48 II, 106| elviszem.~- Nem lehet, kérem alássan - feleli kelletlenül az
49 III, 2 | Átvette a tallért is s köszöni alássan.~No, már hogy volt, hogy
50 III, 3 | punktum.~- Nem lehet, kérem alássan. Nagyon sürgõs dolgom van.
51 III, 3 | gyermekét.~- Igenis, kérem alássan.~- Ön a társadalom söpredéke.~-
52 III, 49 | tekintetes uram. De instállom alássan, az éles kardomat otthon
53 III, 59 | Nem lehessen tudni, kérem alássan. Mert én ugyan nem vagyok
54 III, 59 | vakarni.~- Nem lehet az, kérem alássan. Nem lesz az jó. Csak tessék
55 III, 70 | idõben.~- Eljöttem, kérem alássan - szólt a Laucsik szobájába
56 III, 70 | Fodor Jánosné vagyok, kérem alássan.~- A Fodor Jánosné? Aha,
57 III, 80 | spektábilis?~- Hát kérem alássan, hiszen azt tetszett parancsolni…~-
58 III, 90 | esztendõben jöttem kérem alássan, mikor a Kártyi Pistát akasztották…
59 III, 90 | Hát legelõször is, kérem alássan, hozatok naponkint 24 font
60 III, 90 | jó leveske legyen, kérem alássan, azután néhány baromfit
61 III, 90 | Hát csak elfogy, kérem alássan.~- És azt a tömérdek húst?~-
62 III, 90 | Jó étvágyunk van, kérem alássan.~- Elhiszem, de tíz font
63 III, 100| azért hát halj meg, kérlek alássan.« Majd bolond vagyok a kedvetekért!
64 III, 101| nincsenek.~- Nincsenek, kérem alássan.~- Hát tudja mit, jöjjön
65 III, 112| tulajdonképpen megkövetem alássan hogy: több szem többet lát.
66 III, 112| holnap jön haza.~- Már kérem alássan - felelte mélabús hangon
67 III, 116| kikelve.~- Igaz-e, kérem alássan, hogy az uramat hazaeresztette
68 III, 116| Én is azt gondolom, kérem alássan, hogy egyéb gondja is van
69 III, 117| de tetszik-e tudni, kérem alássan, hogy a lovaink még a régi
70 III, 117| hozzá?~- Hát iszen, kérem alássan, nem is azért mondom, mert
71 III, 118| öreg csont?~- Mivel, kérem alássan? - hebegte az szelíden.~-
72 III, 120| embernek elõnye van, kérem alássan…«~Rendeltünk hát tollat
73 III, 124| Kázmér?~- Mivel, kérem alássan?~- Hogy képviselõnek csúfol
74 III, 127| Az esztendők súlya, kérem alássan, öreg, tehetetlen ember
75 III, 127| vagyok már, hetven év, kérem alássan, hetven év…~- És mégis szolgál?~-
76 III, 127| Rendőrösködöm, kérem alássan, mert egyéb munkára már
77 III, 127| Nem bánt senki, kérem alássan - mert én se bántok senkit.~-
78 III, 130| kérdésekre.~- Igenis, kérem alássan - mondá Vrana jámboran,
79 III, 130| vagyok én rossz ember, kérem alássan.~Elrántottam a kezemet,
80 III, 132| Mondd meg nekem, kérlek alássan, hol fekszik a Gály?~A nevezett
81 III, 135| békességben, örömben.«~…Köszönöm alássan, kedves jó keresztapám.~
82 III, 138| okos ember nem teszi, kérem alássan, mert ha megtenné, kisülne,
83 III, 138| megtenné, kisülne, kérem alássan, hogy nem lehet.~Ott maradtunk.
84 III, 138| erre tájt sehova, kérem alássan.~- Hát a legközelebbi falu?~-
85 III, 141| fejéhez emelte.~- Jelentem alássan, fölséges uram - szólt egyszerre
86 III, 144| uram éjfélenkint, kérem alássan, és rémítõ »patáliákat«
87 III, 144| füstös szobájába? Köszönöm alássan az olyan vendégséget, mint
88 III, 144| de nagy baj volt, kérem alássan, a senior diáknak, Domine
89 III, 147| elõtt.~- Eljöttem, kérlek alássan, kegyelmes uram - mondá
90 III, 148| pasquillust.~- Köszönöm alássan, fõtisztelendõ uram, de
91 III, 148| Rajtunk nem múlna, kérem alássan. Hiszen tudjuk mi azt, hogy
92 III, 148| lehet, szõke legyen, kérem alássan…~- Miért? - kérdi az úrnõ
93 III, 148| kerületben van becse, kérem alássan.~- Jó, nem bánom, mert éppen
94 III, 148| rájok.~- Akarunk, kérem alássan.~- Hol hát a pénz?~- Nincs
95 III, 148| Nincs nekünk pénzünk, kérem alássan.~- Minek írták akkor alá
96 III, 148| gondoltuk mi azt akkor, kérem alássan, hogy mi a tízezer forintot
97 III, 148| felriadva.~- Eljöttünk, kérem alássan, jelenteni, hogy a nép már
98 III, 148| kend?~- Látom már, kérem alássan. Hát hol volt a tekintetes
99 III, 148| Itt azt beszélték, kérem alássan, hogy bizonyosan nincs már
100 III, 148| üzeni az én uram, kérem alássan, hogy õ egy tapodtat sem
101 IV, 1 | dolga a mennyégben, kérem alássan.~Anyám is ki-kijött, s büszkeséggel
102 IV, 8 | Van-e leánya?~- Van, kérem alássan.~- Hogy néz ki? Szõke, barna?
103 IV, 13 | Vandrák Jánosnak, kérem alássan. Itt van a keresztlevelem,
104 IV, 13 | becsületes ember vagyok, kérem alássan.~Megnéztem iratait, s láttam,
105 IV, 13 | Megvagyok valahogy, köszönöm alássan a kérdését, a gyerekek is
106 IV, 13 | megy?~- Meglehetõsen, kérem alássan, meglehetõsen.~- Pedig mégis
107 IV, 13 | árt az a halálnak, kérem alássan.~
108 IV, 18 | minden ember egyforma, kérem alássan. Mihelyt, mondom, megiszik
109 IV, 18 | nagyobb marha nem eszi, kérem alássan. Azért hát nem is javaslom
110 IV, 18 | az, - majd behozom, kérem alássan, a jövõ héten…~
111 IV, 20 | azt mormolja: »instálok alássan egy ezüst keresztecskét.« (
112 IV, 31 | ajtón?~- Azért, jelentem alássan, mert úgy rémlett nekem,
113 IV, 41 | ez a mi királyunk, kérem alássan. Nagyon, de nagyon okos
114 IV, 41 | idén« (mert nincs is, kérem alássan), továbbá pedig úgy rémlett
115 IV, 44 | Kicsoda maga?~- Én, kérem alássan, egyszerû koponya vagyok.~-
116 IV, 45 | alászálltak…~Úgy állunk, kérem alássan, hogy szinte szégyenkezem
117 IV, 45 | valami… az úgy vagyon, kérem alássan. Azért hát célirányos leszen,
118 IV, 45 | én csak így tudok, kérem alássan… Hogy tekintettel arra,
119 IV, 45 | Igenis, nem értem, kérem alássan.~- Emiatt kell nekem a vinnyei
120 IV, 49 | tehén se örökéletû, kérem alássan - elménckedett Hebeley. -
121 IV, 49 | akkor semmi sem terem, kérem alássan.~- Valami mégis csak terem?~-
122 IV, 56 | Az nekem mindegy, kérem alássan. Nekem a telekkönyv a szentírásom.
123 IV, 58 | rájuk.~- Akarunk, kérem alássan.~- Hol hát a pénz?~- Hol
124 IV, 58 | Úgy gondoltuk akkor, kérem alássan, hogy mi a tízezer forintot,
125 IV, 58 | naponta öt forint, kérem alássan…~Az inspektor dühösen kergette
126 IV, 65 | kis munkát hoztam, kérem alássan. Pereskedem a Sáska Pistával,
127 IV, 65 | künn van a gyerek, kérem alássan, az ambituson. Behívjam?~-
128 IV, 65 | Egy hete tanulom, kérem alássan.~- A bevert fejrõl »visi
129 IV, 65 | fölvenni.~- Igenis, kérem alássan. Hova menjek?~- Menjen kend
130 IV, 65 | Igenis, értem, kérem alássan, hogyne érteném - mondá
131 IV, 82 | dohánykából szíttunk, kérem alássan - vallotta ki szégyenlősen.~-
132 IV, 85 | uram éjjelenkint, kérem alássan és rémítõ csalarákat csinál
133 IV, 85 | füstös szobájába! Köszönjük alássan az olyan vendégséget, mint
134 IV, 89 | akarnak?~- Hogy tessék, kérem alássan, visszahelyezni. Istenem,
135 IV, 89 | sok ellensége van, kérem alássan. Térden állva kérjük méltóságodat.
136 IV, 90 | elsõség, uram.«~»Köszönöm alássan, de a mostoha viszonyok,
137 IV, 91 | csináljunk?~- Nem tudom én, kérem alássan.~- Menjen, ígérjen nekik
138 IV, 91 | Hiszen nem is kell, kérem alássan, mert már vége van, minden
139 IV, 93 | rendezésérõl.~- Én, kérem alássan? - kérdé Macskássy csodálkozva:~-
140 IV, 93 | memorandumot?~- Nem biz én, kérem alássan!~- És miért nem? - förmedt
141 IV, 93 | már az lehetetlen, kérem alássan.~- Hogyhogy?~- Hát úgy,
142 IV, 97 | megérkezni? De hát, kérem alássan, hozzánk kellett volna ebédre
143 IV, 97 | Már én olyan vagyok, kérem alássan. És az a szokásom, hogy
144 IV, 97 | Már én ilyen vagyok, kérem alássan.~A gyerekek összemosolyogtak,
145 IV, 97 | kellene kérdeznünk, kérem alássan, mit nem tett. Ront, bont,
146 IV, 97 | trémában van miatta, könyörgöm alássan. Itt a szentháromság átellenében
147 IV, 97 | falitáblákat mosogattam, kérem alássan.~- Valde bene. A diák odakünn
148 IV, 97 | ember?~- Nem biz én, kérem alássan, hanem hát megjött a Török
149 IV, 97 | Hiszen ártatlan, kérem alássan, most már a vak is látja.~-
150 IV, 99 | az utat?~- Nem én, kérem alássan. Nem lehet azt sehogy se
151 IV, 99 | születésû.~- Nem ér az, kérem alássan, semmit. Olyan förtelmes
152 IV, 100| Nos?~- Leadtam már, kérem alássan - mondám ijedten (s egy
153 IV, 101| foglalkoznak? - Megvannak, kérem alássan, hanem a kakasok pusztultak
154 IV, 111| fagylalttal.~- Köszönöm alássan, nem eszem - dadogta és
155 IV, 115| lesz?~- Nem tudom én, kérem alássan. Most talán már haza se
156 IV, 117| lenni.~- Nem lehet, kérem alássan. Mert az emberek ingadoznak.~-
157 IV, 117| mégis ingadoznak, kérem alássan.~- Ugyan ki ingadoznék?~-
158 IV, 118| baj?~- Nagy baj van, kérem alássan.~- Ugyan?~- Elvették a dohányengedélyemet…
159 IV, 118| jótevõmhöz. Itt is vagyok, kérem alássan, hogy hát ha már felkötöttük
160 IV, 132| ott?~- Odább van, kérem alássan.~- Messze?~- Nem messze.~
161 IV, 132| azt! Nem tudják azok kérem alássan, hogy kicsoda.~S ezen létániát
162 IV, 137| Faragó János, megkövetem alássan.~- És hogy ösmert rám? -
163 IV, 142| történt?~- Az történt, kérem alássan - felelte a suhanc -, amit
164 IV, 142| Mert úgy áll a dolog, kérem alássan, hogy vagy nem ördög a Plutó
|