Rész, Fejezet
1 1, 1 | ingyen, - felelt vissza mosolyogva Jancsi - most már kegyelmeden
2 1, 2 | ajkaira.~Lábas Kálmán pedig mosolyogva dünnyögé:~- Fogott rajtunk
3 1, 2 | föltétel alatt.~S ezzel mosolyogva levette a szegrõl a porlepte
4 1, 4 | gyengébbet?~A kérdezett mosolyogva felelt:~- Hisz azért gyengébb
5 1, 8 | mikor rám szegezte szemeit mosolyogva, egy régebbi ideálomat véltem
6 1, 9 | midõn a kocsihoz kísérte, mosolyogva szorított vele kezet. Õ,
7 1, 9 | László gróf jóakaratának. Mosolyogva köszöntem meg szívességét:~-
8 1, 9 | mondá a vizsgálóbíró mosolyogva, mint mikor otthon azzal
9 1, 9 | bosszantó is.~Bornemisza mosolyogva fogadta el ezt a föltételt,
10 1, 9 | hatása alatt még mindig mosolyogva.~- Ne te ne! Csiba te! Hogy
11 1, 11 | Tudnak az urak várni? - kérdé mosolyogva Tereskey.~- Nem tudunk -
12 1, 12 | lombja csak neki integetett mosolyogva. A dicsõségbõl is legédesebb
13 1, 12 | száz forintért - viszonzá mosolyogva Inczédi -, hogy nem vagyunk
14 1, 12 | semmi kifogásod ellene?~Laci mosolyogva rázta meg fejét, hogy nincs
15 1, 12 | zsebei tartalmát.~Veres Laci mosolyogva jegyzé meg:~- No, már akkor
16 1, 12 | vagyok… Megálljunk csak!…~Mosolyogva futott vissza a küszöbrõl
17 1, 13 | keresztapuska.~Jahodovska mosolyogva állt meg a háttérben s az
18 1, 14 | adott, és a jó Juppiter mosolyogva kinyilvánította, hogy ezzel
19 1, 14 | võfély - tette hozzá Korláthy mosolyogva, mély meghajlással. Eszter
20 1, 14 | csipkelõdék vele Korláthy mosolyogva, amit az öreg úr olyan kapitális
21 1, 15 | csinált lánc lógott. Az anya mosolyogva mondá, mintegy magában: »
22 1, 15 | küldjön a prímásért.~A király mosolyogva nézett Beatrixra.~- Természetesen -
23 1, 15 | páter közbeszólt, félig mosolyogva, félig szigorú arccal:~-
24 1, 15 | pásztorbot - egészíté ki a király mosolyogva. - Kend nyerte el az állomást.
25 1, 15 | megfogta - szólt õfelsége mosolyogva -, kérdezzétek meg a kis
26 1, 16 | harang - jegyzé meg a felség mosolyogva.~- Vállalta, hiszen vállalta,
27 1, 16 | olyan vadak többé. Most mosolyogva kegyetlenek, hajdan fogvicsorgatva
28 1, 17 | nem vagyok az - felelte mosolyogva Mihály a tanúk szerint. -
29 1, 17 | felelte a szép asszony mosolyogva. - Az uram nem engedi.~-
30 1, 17 | füveket vagy gyûrût?~Mária mosolyogva rázta a fejét.~- Nem, nem;
31 1, 17 | vadmacskát - felelte a király mosolyogva.~A herceg csodálkozva dörmögte:~-
32 1, 17 | történteket.~Nowogradszky mosolyogva válaszolt a király ömlengésére:~-
33 1, 18 | nem bátorságos - felelte mosolyogva. - A vén Szurina most szabadon
34 1, 18 | mellette heverõ tubust.~Mosolyogva hallgatta végig a borzalmas
35 1, 18 | Györgyné.~Az öregasszony mosolyogva nézett Körmöczyre becsületes
36 1, 18 | egyszer visszafordult és mosolyogva kiáltá: »Glück auf!«~Az
37 1, 19 | ördögök küldték most.~A grófné mosolyogva fordult Waldeckhez:~- Rossz
38 1, 19 | Halljuk, halljuk!~A grófné mosolyogva nézett Waldeckre:~- Megengedi,
39 1, 19 | válogatja! - felelte a menyecske mosolyogva.~A földesúr a szeme közé
40 1, 20 | ezzel félig duzzogva, félig mosolyogva az ablakhoz futott.~- Kinyissam?~-
41 1, 20 | fölrezzent álmából Moronyi, mosolyogva jegyzé meg:~- Jó fiú a Pista.~
42 1, 20 | tízparancsolatra - vágott közbe mosolyogva az ötletes Kozsibrovszky -,
43 1, 24 | sárfolton. A bájos menyasszony mosolyogva lépegetett rajta. Ez volt
44 1, 26 | fel.~- Látom már - szóltam mosolyogva -, hogy Kupicza bácsi nem
45 1, 26 | kápolnához. Hanka már ott állt mosolyogva a köpenyegben. „Juj, juj,
46 1, 27 | rõt bajusza alatt ravaszul mosolyogva. - Ha holtig tartó rabságra
47 1, 28 | Hamilovics megölõje - tette hozzá mosolyogva.~- Igen örülök, uram. (Hát
48 1, 33 | atyafiságban.~A konziliárius mosolyogva vonogatta vállát a panaszkodó
49 1, 34 | zálogot is adok - felelte mosolyogva, egy udvarias mozdulattal
50 1, 35 | Szlamcsik úr Wraditznéra nézett mosolyogva), legalább a pecsenyéig,
51 1, 35 | igazán nem tudom - szólt mosolyogva -, én vagyok-e a Lipót-rend
52 II, 2 | kézszorítás beszélni.~Azután mosolyogva felkelt az öregúr, illedelmesen
53 II, 2 | teríté földre.~Az atyus mosolyogva nézett a haldoklóra.~- Bagatelle!
54 II, 2 | zászló elbukott.~Az öreg apó mosolyogva hunyorgatott szempilláival.~-
55 II, 2 | mellébe, s a vidám öregember mosolyogva rogyott le a földre éppen
56 II, 2 | sebét, hanem az öreg apó mosolyogva utasítá vissza:~- Köszönöm.
57 II, 3 | megismeri ezt a hangot, s mosolyogva nyitja ki epedõ nagy szemeit.~-
58 II, 4 | ezer darabra.~Az idegen mosolyogva nézett fel Stofi úrra.~-
59 II, 4 | Snapsz Augusztin - szólt mosolyogva.~- Ah! - csodálkozott a
60 II, 5 | szánalommal nézett végig rajtok és mosolyogva mondá:~- Ugye, gavallér-vonás
61 II, 6 | szájába szállna, - mit azok mosolyogva ígértek meg.~Samu úr tehát
62 II, 6 | nézett Ilonára, a másik része mosolyogva. Kezdték érteni a »rébuszt«.~
63 II, 7 | megvirradt, mint máskor: a nap mosolyogva bukott be a láthatárra;
64 II, 14 | szabadul meg. Urambátyám pedig mosolyogva nézett hol rám, hol pedig
65 II, 21 | harapjak belõle...~S Örzsike mosolyogva nyújtott át egy darabka
66 II, 22 | következõ tavasz ismét vidáman, mosolyogva köszöntött be Gergére, vetés,
67 II, 22 | eshetik meg? - kérdé a beteg mosolyogva.~- Nem ért kelmed ahhoz -
68 II, 23 | s olvashat arcáról.~Laci mosolyogva lép ki.~- Kalaposinas-e? -
69 II, 24 | azután folyton lekötelezõleg mosolyogva Aladárra, odaszól a végrehajtási
70 II, 32 | jössz!~Bittó meghökken.~Deák mosolyogva folytatá:~- Én nem vállalhatok
71 II, 32 | értelek, barátom - mond Deák mosolyogva -, hanem frakkodat, melyet
72 II, 35 | Ugye nem? - mondá Dupin mosolyogva. - Most még mondok valamit.
73 II, 36 | többi szóvirág - folytatá mosolyogva - csak lári-fári, sõt majdnem
74 II, 37 | hajnal elsõ pírja, mely mosolyogva bukkan föl a keleti hegyek
75 II, 38 | Nem baj az - mondá a báró mosolyogva -, azért én szívesen fogadom
76 II, 38 | felhasználni.~- Nem baj az - mondá mosolyogva. - A forradalmakban gyakoriak
77 II, 40 | dolog - szólt az idegen mosolyogva. - Nos, tehát eladó-e a
78 II, 40 | volt a jel - felelt György mosolyogva -, hogy Mari elfogadhat
79 II, 41 | nem hízelgõ szavakra Dezsõ mosolyogva kérdé:~- Aztán hol, mitõl
80 II, 45 | Viszonozni fogom - szólt a cárné mosolyogva s kegyteljesen intve históriai
81 II, 50 | harmatcsepptõl csillogó fûbe, s félig mosolyogva, félig bosszankodva hagyta
82 II, 51 | mind csak tréfa - folytatá mosolyogva. - Oh, boldog isten, ki
83 II, 61 | szisszenése nélkül, sõt mosolyogva, siránkozó inasához:~- Ne
84 II, 62 | mulattatta ez a jelenet, mosolyogva felelé:~- Olvashatta volna
85 II, 66 | angyal?~Az angyal ránézett s mosolyogva szólt:~- Az égbe a jó istenhez;
86 II, 69 | fiam - mondja neki a tanár mosolyogva -, a német nyelvet neked
87 II, 69 | legutolsó padban.~A nagy úr mosolyogva nézett végig rajtunk s így
88 II, 71 | úr, amit akar - szóltam mosolyogva, s nem hittem, hogy az orzott
89 II, 71 | eldobá viasz-álarcát és mosolyogva nézett reám.~Édesen voltam
90 II, 71 | bátyám, kísértetet? - kérdém mosolyogva Muki bácsit, amidõn elbeszélésével
91 II, 78 | nemesen esett el, így felelt mosolyogva:~- Már iszen sokat ér a
92 II, 81 | az úr?~- Mindent - mondám mosolyogva. - Csupán a dolog lényegét
93 II, 82 | vissza a postáról - mondja mosolyogva, amint belép -, szerencse,
94 II, 82 | nini - mondja az ügyvéd mosolyogva -, hiszen ez az én kis Lalám
95 II, 90 | körül királynõjüket, ki mosolyogva tekint alá népére a gyeppadról,
96 II, 99 | Sir.~- Ugye? - mondá Pál mosolyogva s a fátyolt keblére rejtve. -
97 II, 109| csöpp a tengerben - mondá mosolyogva.~- A tenger, igaz, hogy
98 II, 113| férje ellen - mondá a gróf mosolyogva. - Azt akarom, hogy ketten
99 II, 117| inkább - mondá Mr. Clark mosolyogva -, mert nem fogunk a politikáról
100 II, 120| végrõl, ki hüledezve, ki mosolyogva végigtárgyalták a leírt
101 II, 123| még? - mondja Kazay néni mosolyogva. - Valakit megint kifelejtettél...~»
102 II, 127| Ugye? - szólt Kozenszky mosolyogva. - Ilyen vagyok én. Jobban
103 II, 130| képviselõválasztáson?~Az ügyész mosolyogva felelt:~- Szavazást senki
104 III, 1 | a kosara!~Ónszürke arcát mosolyogva fordítá felém s anyai büszkeséggel
105 III, 1 | mindenre és oly türelemmel, mosolyogva fogadják a sors nyakukba
106 III, 1 | egy vesztett játék után mosolyogva kifizetvén a buktit, összeszedé
107 III, 1 | ugye? - mondá Krisztina mosolyogva, de mosolya erõltetett volt
108 III, 1 | mint tegnap - felel az mosolyogva. - Hát kendtek hogyan dicsérik
109 III, 1 | brezinai bacsához.~Anika mosolyogva rázta a fejét. Olej pedig
110 III, 2 | A bírák egymásra néznek mosolyogva: »Milyen naiv, milyen együgyû
111 III, 2 | gyönyörû Vér Klára jár-kel mosolyogva az õrlõk között, pedig neki
112 III, 2 | levélre, a kis tömzsi levelek mosolyogva nyújtózkodtak ki a melegítõ
113 III, 3 | ember, akit jókedvében talán mosolyogva teremtett az isten. Maga
114 III, 3 | kérdése.~Mikor aztán Terka mosolyogva, bûnbánó arccal beállított
115 III, 8 | kérdi a régi iskolapajtás mosolyogva.~- No, mert mióta csak ott
116 III, 16 | megy, a másik jön - mondja mosolyogva a képviselõ.~- Ki volt itt
117 III, 18 | mindjárt egy csillagot - szólt mosolyogva, s amint kisujjával meglökött
118 III, 19 | pillantás - és tovább folytattuk mosolyogva játékainkat. Mert a gyermekkor
119 III, 19 | inkább mondhatták volna mosolyogva: »Oh, te boldog angyal!«~
120 III, 33 | ujjait homlokán, aztán félig mosolyogva jegyzi meg:~- Hát azért
121 III, 38 | céltalanul kóborgok - mondám mosolyogva. - Azaz a Széll-féle betörõket
122 III, 41 | férjét?~- Báróné - felelt mosolyogva Tihamér felesége -, nem
123 III, 49 | pénzével játszom - szólt mosolyogva, szedegetvén ki egymásután
124 III, 53 | Ej, ej - szólt a tábornok mosolyogva -, már szinte azt hittem
125 III, 56 | fehérség, mint a tenger.~Anna mosolyogva ébredt.~- Talán álmodtál
126 III, 60 | Ne búsuljon - szólt Mimi mosolyogva -, egy kis csínyt követtem
127 III, 68 | Laci öcsém - mondá neki mosolyogva -, azok a gazemberek megtréfáltak,
128 III, 72 | fejek hajoltak ki ismerõsen mosolyogva. Míg Tóth Erzsébet ott járkált,
129 III, 84 | mert ezek még éjjel is mosolyogva piroslanak a szegedi szemnek.
130 III, 85 | Hja persze - szóltam mosolyogva -, urambátyám mint afféle
131 III, 102| errõl beszélt, természetesen mosolyogva.~Harmadnap az alispán is
132 III, 108| Vénus beszélgetés közben mosolyogva. - Mégis kuruc asszony,
133 III, 115| félig kelletlenül, félig mosolyogva felelte:~- A »sigillum secretum«.
134 III, 116| Magyarországot! Tündér völgyeinket mosolyogva, kevély várainkat mogorván
135 III, 123| Igen, igen - felelt erre õ mosolyogva. - A mi királyunk egészen
136 III, 148| éppen csak olyan vígan, mosolyogva üti fel fejét a láthatáron…
137 III, 148| idõ lehet - szólt Ágnes mosolyogva, és egy ezüst tallért vett
138 III, 148| hazatalálok magam is.~S mosolyogva hamiskásan intett búcsút
139 IV, 6 | Jézuskának.~- Jó - mondá mosolyogva Czingeri bácsi. - Itt a
140 IV, 15 | hajdani felvonóhíd elé, és mosolyogva kiáltá:~- Gyertek csak ide!~
141 IV, 20 | rózsái a kígyózó utak mellett mosolyogva suttogják amint az esti
142 IV, 27 | legények közt.~Az asszony mosolyogva biccentett fejével.~- No,
143 IV, 28 | kapcsolatban.~A barátok mosolyogva hallgatták, gondolván magukban: »
144 IV, 45 | Csathó-féle? - szólt amaz mosolyogva. - Csak tán nem oda akarnak
145 IV, 49 | végrehajtó gúnyos kérdésére mosolyogva hajtottam meg magamat Hebeley
146 IV, 65 | törvényszék?~- Én - mond az elnök mosolyogva. - Mit akar?~- Bosszút.
147 IV, 69 | leány ment el az úton, s mosolyogva intett üdvözletet a principálisomnak.~-
148 IV, 85 | halálra sápad, de Hatvani mosolyogva nyugtatja meg:~- Ne féljen
149 IV, 86 | Tisztán emlékszem, hogy mosolyogva oltottam el gyertyámat s
150 IV, 92 | ha a kezében lesz - szólt mosolyogva a doktor -, de anélkül ne
151 IV, 97 | tanárok mind õrá néztek mosolyogva.~- Igen, én gyúrtam, tréfából -
152 IV, 97 | Valamennyit - mondá az anyám mosolyogva. - Mert az is meglehet,
153 IV, 101| Éppen azért - felelte mosolyogva Gyuri. - Csak keressen föl
154 IV, 108| ereszteni - mondá a nádor, s mosolyogva fordult a környezetéhez -,
155 IV, 117| hordókról, amelyeken ült.~Mosolyogva intett kezével Pereszlei
156 IV, 127| szoktam lenni - felelte mosolyogva a bolond.~- Hálás leszek
157 IV, 127| a király szavait, míg õ mosolyogva fûzte karjára a két vitéz
158 IV, 128| kaszálják a rétet - szólt mosolyogva a kérdett, ami azt jelentette,
159 IV, 134| hány óra?~A miniszterelnök mosolyogva felelte:~- Hát már ezt is
160 IV, 136| nincsenek lovaim - felelte mosolyogva a fõherceg, ki jobban szerette
161 IV, 140| fényes, ragyogó szemekkel, mosolyogva lépett be, ruganyosan, olyan
162 IV, 151| keltek népeim az ajtókon, mosolyogva mondogatva: »Az ugyan vissza
163 IV, 152| fölmentették s a mecénások mosolyogva mondogatták:~- Mégse volt
|