Rész, Fejezet
1 1, 4 | mondani az »apa« szót (a »mama« szóra nem volt szüksége
2 1, 8 | mondani az »apa« szót, (a »mama« szóra nem volt szüksége
3 1, 13 | ez a nóta. Úgy tetszik, a mama szándékosan tartotta õt
4 1, 13 | hosszú ruhát?~- Azt mondta a mama, hogy jövõ karácsonykor.~-
5 1, 13 | ha a hátam viszket és a mama megvakarja.~Hát erre megint
6 1, 13 | kis kezeivel.) Csak nem a mama küldte?~- Nem, nem. De mit
7 1, 15 | kicsinosítlak elõbb egy kissé.~A mama valóban mindent elkövetett,
8 1, 15 | édes ismerõst. Azt most a mama is látja és õ is látja;
9 1, 15 | a mamáéknál is, besüt a mama szobájának ablakán, ráveti
10 1, 23 | akartam; hiszen ott van a mama, nem merek csatlakozni,
11 1, 23 | Megnézem a dinnyéket, mama, hogy mennyit nõttek egy
12 1, 23 | megbuksz az idén.~- X-szel, mama?~- Már én csak úgy beszélek,
13 1, 23 | és fölszedte a porból.~A mama még jobban megijedt és már
14 1, 23 | patkolni.~- Nagy Péter cár, mama.~- Ugyan hallgass, mindegy
15 1, 23 | erdei ösvényen gyalog. ~A mama roppant félt a feldõléstõl (
16 1, 23 | fiam, a kocsihoz.~- Ugyan, mama!~Olyan valami kedves hang
17 1, 23 | hogy és miért. Talán hogy a mama ott volt a közelben. Mert
18 1, 23 | kisasszony… Jövök már, mama! Az utat kérdezgetem.~Piroska
19 1, 23 | nyersen és otthagytam.~A mama a gyalogúton várt. Kérdezte,
20 1, 23 | ami nem is csoda, mert a mama fölötte terebélyes volt
21 1, 23 | szamócákat szed.~- Nem is tudtam, mama, hogy van még ilyenkor szamóca.~-
22 1, 23 | a szamócákat.~- Dehogy, mama.~Ijedten, zavartan tekinték
23 1, 23 | Évát meg nem kínálja?~- Mama, mama, fordulj vissza… Hiszen
24 1, 23 | meg nem kínálja?~- Mama, mama, fordulj vissza… Hiszen
25 1, 23 | megrendített a hír, de a mama kijelentése is meglepett.~-
26 1, 23 | Hogy képzelhetsz olyat?~A mama átfogta a nyakamat és a
27 1, 24 | ivadékot tovább folytató mama whistet játszott bent az
28 1, 24 | vérzõ madár láttára, maga a mama is összeszidta Keviczkyt:~-
29 1, 24 | A menyasszony mögött a mama jött gránátszín selyemruhában.~
30 1, 24 | függ, lesz-e holdvilág?~- Mama, nem tudod, lesz-e ma holdvilág?~-
31 1, 25 | van a mentabokor, amit a mama ültetett.~Gyertyát gyújtott.
32 1, 25 | lábával, ahogy a haragos mama szokta, mikor a gyerek nem
33 1, 33 | Hogy lehet azt megösmerni, mama, melyik az elõkelõbb família?~-
34 1, 33 | Aki kapja, az marja.~A mama haragudott, zsörtölõdött.~-
35 1, 33 | gézengúzok. Nem látjátok, hogy a mama milyen szomorú.~Tényleg
36 II, 4 | megy fel egyre. A nagyságos mama háborút üzenget az egész
37 II, 4 | nagy örömtõl, a nagyságos mama pedig az elindult kocsiról
38 II, 4 | aurait pris.~A nagyságos mama elõvette a monokliját s
39 II, 4 | szempilláit dörzsölgetõ mama mogorván enged meg, hozzátévén
40 II, 4 | felé:~- Menjünk már haza, mama.~- Oh, ne még egy kicsit! -
41 II, 4 | rájárt otthon a rúd: az édes mama váltig mondogatta:~- Volt
42 II, 9 | mûvész remekelt rajta. A mama ígért neki szép ruhát meg
43 II, 9 | két lap, ott bizonyosan a mama keze járt. Ha a szûkre parancsolt
44 II, 9 | belefért volna, az is a mama dolga volt.~Ha valami demokrata
45 II, 9 | lehetett befogni, oda is mama vitte a betegséget.~Mama
46 II, 9 | mama vitte a betegséget.~Mama volt megölõ betûje minden
47 II, 9 | volna, jutott a nagyságos mama »Conversations-lexicon«-
48 II, 9 | barátja kópéságból elmesélte a mama elõtt, hogy valamelyik õsanyja
49 II, 9 | kivakaráshoz, és a nagyságos mama segített neki.~Aladár már
50 II, 9 | Aladár »lump« volt ezentúl a mama szemében, akibõl sohasem
51 II, 21 | szürkeséget a fekete éjszakába. A mama szeme van ott olyankor.
52 II, 21 | nyugvás esik rajta! Igen, a mama jár ott, túlvilági drága
53 II, 21 | rajzolt az ablaküvegre...~»A mama szemei, a mama lát engem,
54 II, 21 | ablaküvegre...~»A mama szemei, a mama lát engem, néz reám...«~-
55 II, 21 | azt gondolta magában: a mama úgyis velem lesz, elkísér,
56 II, 29 | HOSSZÚ RUHA«~1877~- Rajz -~A mama titkolózik. El-el mosolyog
57 II, 29 | nyomban kiderül arca, amint a mama valamit odasúg neki.~- Oh,
58 II, 29 | szundítását. Ilyenkor a mama semmiféle parancsainak nem
59 II, 29 | hallgatott rájok papa és mama, mikor beszéltek! Oh, de
60 II, 29 | mindenki ellensége, papa, mama és Máli néni egyaránt, õk
61 II, 29 | Máli néni és a legkedvesebb mama ajándékkal akarják õt meglepni.~-
62 II, 29 | pillanatban megnyílik az ajtó. A mama lép be lassan, ünnepélyesen,
63 II, 29 | ráadja mamája.~- Istenem, mama! - kiált fel magán végignézve -
64 II, 30 | meghagyatván mind az apa, mind a mama részérõl, hogy a Sándorra
65 II, 30 | ölelõ karjaiból az örvendõ mama keblére vándorol, addig
66 II, 38 | jegyzé meg Margit. - A mama nem tartozik a családhoz,
67 II, 38 | csak az igazat mondom. A mama polgári származású, s atyánk
68 II, 38 | regénykönyvekben, miket a mama eldugdos elõlünk, az orosz
69 II, 38 | ajándékozni.~- Még titok. A mama még nem adta ide az ajándékokat,
70 II, 53 | korán reggel feküdni át mama és papa közé; dadogott ilyenkor
71 II, 60 | emlék ne tapadna, emezt a mama oltotta, azt az édesapa
72 II, 72 | képviselõre, legalább a mama nem nagy titkot csinált
73 II, 72 | szószaporítás! - selypített a kedves mama. - Nem veszed észre, bohó,
74 II, 72 | leány csakugyan szereti, s a mama el van ragadtatva általa,
75 II, 72 | innen, leányom - sipított a mama. - Ez nem maradhat annyiban.~-
76 II, 87 | borzalmas szárnyaival.~A mama odaszalad, az õ kis síró
77 II, 87 | ni, édes fiam - mutatja a mama túl a kerítésen. - Szeged
78 II, 87 | halk sóhaj fakad ki...~- Mama! te De szeretnék én is elmenni
79 II, 88 | a Mohamed koporsója. - A mama már öreg, a palántácskák
80 II, 103| tudott Gergely, azt, hogy »mama« és azt, hogy »ló«, ami
81 II, 111| ötlete támadt, hogy az édes mama fordítsa föl a széket. A
82 II, 111| fordítsa föl a széket. A mama fölfordította, a Gyuszika
83 II, 111| kötelességei vannak. De a mama bosszankodásán, még [ha]
84 II, 111| tágít, s addig-addig dacol a mama fenyegetéseivel, míg egyszercsak...
85 II, 111| számíthat elnézésre, s mikor a mama véletlenül nincs velök,
86 II, 111| azután a csintalankodás, és a mama annál édesebbet csókolhasson
87 II, 111| ezekbe a csókokba a kis mama belefullaszt minden kellemetlenséget,
88 II, 113| már a csókoknál vannak. A mama a másik szobában felejti
89 II, 113| nõtt ellene a nagyságos mama ellenszenve, ki, valahányszor
90 II, 113| lettek, úgyhogy a nagyságos mama elérkezettnek látta az idõt
91 II, 113| Apád megbolondult - mondá a mama -, megártott neki a nagy
92 II, 113| Te könnyen hivõ vagy, mama. Egy hírlapi hír légbõl
93 II, 113| körmöm feketéje.~A nagyságos mama egy halk sóhajjal összerogyott
94 II, 122| húsvétra kalács és tojás? A mama azt mondta, hogy lesz, de
95 II, 122| fölmenni egész estig. Mikor a mama meglátta ott este, egészen
96 II, 132| aztán el is aludt, és a mama meg is látogatta.~A decemberi
97 III, 15 | hall, észrevesz, az apa, mama jóakaratú mentegetése nem
98 III, 15 | furcsa dolog az, hogy a mama éppenséggel nem félt tõle -
99 III, 15 | még azt tudná meg, hogy a mama szobájában vetkõzött!~Mert
100 III, 15 | Otthon is emlegette.~A mama így szólt:~- Kár, hogy nincs
101 III, 15 | a mamához és elárulta:~- Mama, mama! Laci levelet ír a
102 III, 15 | mamához és elárulta:~- Mama, mama! Laci levelet ír a Jézuskának!~
103 III, 15 | levelet ír a Jézuskának!~A mama aztán este gyertya-gyújtás
104 III, 15 | toppant az a bácsi, akitõl a mama messze, a tengeren túlról
105 III, 19 | hogy levette az asztalról a mama arany fülbevalóit (mert
106 III, 33 | kényesen, majdnem úgy, mint a mama, mikor a lóháton ül.~Igen,
107 III, 43 | szaladnak az orvosért.~A mama már künn az udvaron várja
108 III, 46 | eszébe jutott, hogy hát a mama?~Az bizony, a szegény megijedt
109 III, 46 | bizony, a szegény megijedt mama merre lehet? Bizonyosan
110 III, 109| nagyobbik fia sürgönyzött.~»A mama halálosan beteg, siess haza.«~
111 III, 114| sõt inkább növekedett.~A mama azonban szeret belebeszélni
112 III, 114| biztosítom…~- Hozassa elõ, mama - szólt a polgármester -,
113 III, 114| kis kutyám ez!~- Úgy van, mama, ez a kutya, semmi kétség,
114 III, 128| tudósított pár szóval: »Mama meghalt! Ne jöjj haza.«~
115 III, 144| Fruzinkára adja.~- Ne még, mama… ne még. Maradjunk még egy
116 III, 146| ottkünn.~- Ne menj fel, mama… ne menj fel!~Kihajolva,
117 III, 146| kiabáltak az ablakokból.~- Oh, mama, lásd az egész utca nézi -
118 IV, 1 | jószágok, olyanok, hogy »jaj mama, mama! a macska rám néz«.
119 IV, 1 | olyanok, hogy »jaj mama, mama! a macska rám néz«. Te is
120 IV, 1 | gyerekekkel - felelte Gazsi.~- Mama, mama - gagyogta Ilonka,
121 IV, 1 | felelte Gazsi.~- Mama, mama - gagyogta Ilonka, a tanácsosné
122 IV, 1 | vér minden eremben.~- Oh, mama, mama! - kiáltám.~- Amit
123 IV, 1 | minden eremben.~- Oh, mama, mama! - kiáltám.~- Amit én látok,
124 IV, 5 | de most már nincs meg a mama!~Pedig már leszállt az est.
125 IV, 5 | Pedig már leszállt az est. A mama bizonyosan a vízbe ölte
126 IV, 5 | jóízûen a nagy diófa alatt.~- Mama, mama! Megvan a Csákó! Megvan,
127 IV, 5 | nagy diófa alatt.~- Mama, mama! Megvan a Csákó! Megvan,
128 IV, 6 | holott neki magának, amint a mama mondta, még fehér paplan
129 IV, 34 | elbotlott benne, és elesett.~- Mama! - kiáltá - mamama!~Föltápászkodék,
130 IV, 41 | mindnyájunké egy hétig, de ha a mama és a néni elmegy, akkor
131 IV, 41 | Semmit, édesem, semmit.~A mama mindannyiszor letette a
132 IV, 80 | szól kissé duzzogva a mama, aki lányát az idén fürdõre
133 IV, 80 | De téged is sajnállak, mama!~- Engem?~- Téged, szegény
134 IV, 88 | dolog szükséges, virág és mama. Mindennap friss virág és
135 IV, 88 | virág és néha-néha friss mama is. Mert ügyes mama nélkül
136 IV, 88 | friss mama is. Mert ügyes mama nélkül nem megy az ember
137 IV, 95 | ne félj semmit, fiam, a mama elment, de visszajön még.
138 IV, 95 | piszkolta be, és így szólt: »Mama, más ruhát!« Mikor leesett,
139 IV, 95 | parancsolón kiáltott fel: »Mama más fület!« (Ezt a mondását
140 IV, 95 | mondták: magától - de a mama rögtön kitalálta, hogy az
141 IV, 97 | Gábel úr - vágott vissza a mama -, a gyerek csak azt teszi,
142 IV, 97 | öcsémet sajnálom. Szegény mama, kétségbe lesz esve.~- Micsoda,
143 IV, 97 | Tovább, tovább! - sürgeté a mama, gonosz sejtelmektõl elborult
144 IV, 97 | csönd lett a teremben. A mama ott fönn a karzaton hallotta
145 IV, 101| meglankadt a küzdelem. A mama már csak hímzéseket, kézimunkákat
146 IV, 101| mégsem ismerõs.~- Én vagyok, mama.~- Kicsoda?~- Hát rám nem
147 IV, 124| Lacika azt állítja, apa és mama a maga számára dugja el
148 IV, 146| hogy õ kész posta útján (a mama tudta nélkül) csevegni a
149 IV, 146| ült ideáljával, én pedig a mama mellé kerültem. A kocsis
150 IV, 146| sehogy se akart megérkezni.~A mama az esernyõjével játszadozott.~-
151 IV, 146| de senki sem felelt. A mama rám nézett, aztán elfordította
152 IV, 146| össze a táncoló betûket; a mama a hatosokat csörgeté zsebében,
153 IV, 146| keveredtünk, gyermekem!~- Mama! Ugyan, mama!~Mindnyájan
154 IV, 146| gyermekem!~- Mama! Ugyan, mama!~Mindnyájan leszálltunk,
155 IV, 146| kifejlõdõ jelenet nem engedte.~A mama most ért a pocsolyához s
156 IV, 146| hasonló módon a szárazra.~A mama megbotránkozva rivallt rá,
157 IV, 146| emberekkel összeülünk.~- Mama, mama! Ugyan, mama!~- Csitt,
158 IV, 146| emberekkel összeülünk.~- Mama, mama! Ugyan, mama!~- Csitt, liba,
159 IV, 146| összeülünk.~- Mama, mama! Ugyan, mama!~- Csitt, liba, ne gágogj!
160 IV, 146| mondá:~- Meghalok érte.~*~Mama és leány jegyet váltottak
161 IV, 152| minden nyelven beválik: »mama« és »Pepe«. (A pesztonka
162 IV, 152| fityeg. A lovacska sörényét mama megfésüli minden vasárnapon,
|