Rész, Fejezet
1 1, 1 | kint áll az ivó ajtajában s nagyot emelint a fekete bársony
2 1, 2 | ötezer forintra.~Az öreg róka nagyot hunyorított szempilláival,
3 1, 3 | alkotmányt«.~Örzsi néni nagyot bólint vén fejével, hogy »
4 1, 3 | leissza magát, részegségében nagyot botlik, s eltöri a kezét,
5 1, 3 | Egyszer aztán felugrik; nagyot csíp a hasán a forró sugár.
6 1, 3 | összevissza-vagdosott küszöbön. Nagyot, mérgeset mordult a fekete
7 1, 3 | mondott semmit.~Az öreg úr nagyot biccentett fejével, mintha
8 1, 4 | uram is szippantott egy nagyot s megkönnyebbült lélekkel
9 1, 4 | másik egy híján húsz.~Miklós nagyot húzott az elõtte álló kancsóból.
10 1, 4 | tanácsot kérni, - aztán nagyot dobbantott lábával a padozatra
11 1, 5 | protekciója alatt megkezdé nagyot ígérõ pályafutását az aljegyzõségen.~
12 1, 5 | mert különben…~A szakácsné nagyot bámult a teens úr viseletén.~-
13 1, 8 | kiáltottam föl, szívem nagyot dobbant, s arcom kigyúlt. -
14 1, 9 | kalapot emelne elõtted.~Nagyot dobbant a Matyej szíve ettõl
15 1, 9 | volt-e a halottvivõknek, nagyot szólt-e a göröngy, mikor
16 1, 9 | volt-e a halottvivõknek, nagyot szólt-e a göröngy, mikor
17 1, 9 | kalapot emelne elõtted.~Nagyot dobbant a Matyej szíve ettõl
18 1, 9 | kiesett a szájából, s amint nagyot koppant a padlón, a koppanásban
19 1, 11 | hozzákiáltván a varázsigét: »Nagyot szóljon, mint a besztercei
20 1, 12 | egyszersmind leesni nem engedte. Nagyot koppant a feje a fa derekán,
21 1, 12 | Hogy hívnak? - kérdé, és nagyot fújt.~- Veres Lászlónak.~-
22 1, 12 | hétköznapias feketében.~Szíve nagyot dobbant, keresztültörte
23 1, 12 | Drávát?~XII. FEJEZET~A RAB~Nagyot sóhajtott Laci, mikor végre
24 1, 12 | csinálok a katonáinak. No, majd nagyot néz a fejedelem, ha megtudja.
25 1, 12 | Ejnye, ejnye! (Végre egy nagyot kurjantott.) Hopp, megvan! (
26 1, 13 | nem tudná? Kolosszális!~Nagyot kacag elõbb, aztán átkiáltja
27 1, 13 | lett, s a kocsi csakhamar nagyot reccsent; bedûlt egy szakadékba.~
28 1, 15 | király tompa hangon -, hogy nagyot talál esni hercegséged.~-
29 1, 18 | megrepedt egy-egy káposztafej és nagyot pattant. Megint csend lett.
30 1, 18 | jobbra, amikor egyszerre nagyot roppan-reccsen a talpa alatt
31 1, 18 | akarna szélnek ereszteni, nagyot fújt maga elé… Elmúlt, elmúlt…~-
32 1, 18 | itt van a Zsuzska?~Aztán nagyot rázott magán, mintha a tavasz
33 1, 19 | intett a fejével. Nevettem nagyot és így szóltam hozzá kacagva: »
34 1, 20 | Erzsike, hogy válni akar, s nagyot toppantván a lábával, kikergette
35 1, 23 | abban a hitében, hogy õ csak nagyot hall egy kicsit, úgy mint
36 1, 23 | ráncigálni kezdte, hanem a gomb, nagyot csendülve a köveken.~- Leesett
37 1, 23 | nem hazudtak.~Gáll uram nagyot csapott most tenyerével
38 1, 24 | és dicsekedett: »Milyen nagyot alszom én ma.« - Alszik?
39 1, 24 | apuskám - szólott közbe Endre, nagyot nevetve az öreg zavaros
40 1, 24 | csontok fontját?~Ezen aztán nagyot nevettek, maga Kramly is
41 1, 25 | Eh - dörmögte az öreg és nagyot csapott a tenyerével a bõrülésre. -
42 1, 25 | visszaugrott a hintajába, nagyot rivallva a kocsisra.~- Hajts
43 1, 25 | orra alá, nosza hamar egy nagyot rántott a félbajuszon.~Kállay
44 1, 26 | sikított az érintésre, s nagyot ütött a buzogány megmaradt
45 1, 26 | nádból néhány lépésnyi, Hanka nagyot lélegzett. De még messze
46 1, 27 | Pedig kezdte már érteni, s nagyot dobbant szíve fájdalmában.
47 1, 29 | odalent. A hideg, úgy látszik, nagyot engedett, mert az ablak
48 1, 32 | tetszett ez a sikerült élc, nagyot kacagott rajta s még nagyobbat
49 1, 33 | Ezen a nyelvbotláson aztán nagyot nevettek, a nevetés elfújta
50 1, 34 | fenevad, s a tenyerével nagyot csapott az asztalra, hogy
51 1, 34 | megrázta magát a székében s nagyot ásított.~- Hah, de rosszat
52 1, 34 | Lõrinc.)~A puska elsült, nagyot durrant. Apró uram csendesen
53 1, 34 | hajolt:~- Kicsi bántja a nagyot - súgta.~A gazda vérvörös
54 II, 2 | de mains«-ben, mindenik nagyot ütne öklével a másikra.
55 II, 2 | Garibaldi kardja harmadszor is nagyot suhintott: az öreg Garibaldi
56 II, 2 | eltorzult ajkain; azzal nagyot lélegzett és lerogyott.
57 II, 5 | férfiú, Pilászi és Kubacsek, nagyot bólintottak fejeikkel, mintha
58 II, 5 | egy familiának!~Kubacsek nagyot bólintott fejével, mintha
59 II, 5 | elutasítottam.~Ezékiel bácsi nagyot nyelt. Meglátszott rajta,
60 II, 5 | szólott a számtartó, fejével nagyot bólintva. - Még ilyen könnyen
61 II, 5 | amint vezéri puskájával nagyot hadonászva, elõre ballagna
62 II, 5 | emlékül, mert az a puska nagyot szólt ez éjjel. Nem hallottad?~-
63 II, 5 | vitt neki egész korsóval.~Nagyot húzott belõle, kezeit szétterjeszté,
64 II, 6 | volt a fõnyeremény.~Sramko nagyot sóhajtott és most már sebesebben,
65 II, 6 | csinálni valakivel. Majd nagyot nevetünk rajta, ha eljön
66 II, 7 | homlokát kabátja ujjával s nagyot lélegzett. No, csakhogy
67 II, 7 | amint a padozatra ugrott, nagyot rottyant a malter-nedvvel
68 II, 8 | Stofi bácsi felröhögött, egy nagyot hunyorított szemöldjeivel,
69 II, 11 | kisasszonyt. Reggelre pedig nagyot nevetett, mikor hálószobáján
70 II, 14 | hogy volt, de már nincs.~Nagyot lélegzém, minõt szokott
71 II, 15 | kemény tenyerével kardjára és nagyot kiáltott:~- Lóra! Elõre!
72 II, 15 | kiáltott fel Guyon és nagyot lélegzett.~Fáradalmas út
73 II, 15 | eszeveszetten; még most is nagyot hallok tõlük a balfülemre...~
74 II, 15 | jámbor keresztény.~Guyon nagyot sóhajtott s szomorúan nézett
75 II, 15 | villámgyorsan görgött a vízbe, mely nagyot loccsant, mikor a vödröt
76 II, 17 | öné~G. Garibaldi.«~Kutlik nagyot lélegzett, mikor megérté
77 II, 17 | tágítunk végsõ leheletünkig!~Nagyot lélegzettem erre a hõsies
78 II, 20 | fáradságos munka után szokás, nagyot nyújtózik és ismét kiveszi
79 II, 22 | tudományát.~- Nem olyan nagyot kérdezek én, bíró uram,
80 II, 26 | szívét, midõn egyszerre nagyot reccsen lába alatt az összetört
81 II, 26 | rémület fogja el, szíve nagyot, fájdalmasat dobban, csattanó-piros
82 II, 29 | az ablakmélyedésben. Az nagyot bólint õsz fejével, s az
83 II, 30 | felhangzó kocsizörgés; szívök nagyot dobbant, ha elképzelték
84 II, 36 | Sokat tanultam ma, Károly, nagyot okultam s hasznát fogom
85 II, 38 | szomorúan ült karszékében s néha nagyot sóhajtott. Midõn már a gyermekek
86 II, 40 | születésnapja, s akkor majd nagyot nyílik a szemetek!~Egy napon
87 II, 41 | kasszát behúzza -, olyan nagyot talált ütni, hogy két cserepár
88 II, 41 | Egyszerre megrázkódott, nagyot lélegzett és túl volt minden
89 II, 42 | két orrlyukát burnóttal s nagyot tüsszent kétszer, hogy egész
90 II, 46 | kezdett benne. Fanny szíve nagyot dobbant e szavakra, azt
91 II, 48 | sárgászöldbe játszó réteken; nagyot sóhajt és a világért sem
92 II, 51 | Danner úgy tett, mint aki nagyot hall.~- Mondott ön valamit,
93 II, 54 | járt fel s alá.~Imre szíve nagyot dobbant, de azért nem hátrált,
94 II, 55 | A karok lecsúsznak, feje nagyot zökken s apróba zsugorodó
95 II, 55 | gyehennára való!~A rendõr szíve nagyot dobban örömében. Íme, végre
96 II, 62 | Sándor cár elõtt s azután egy nagyot szippantott a burnótszelencéjébõl.~-
97 II, 66 | gyermeke jutott eszébe, s nagyot fohászkodott.~- Ma majd
98 II, 85 | Robogva foszlott le a lánc, nagyot loccsant a vödör, mikor
99 II, 85 | percig gyûrûzött utána.~Nagyot fohászkodtam.~Most már egészen
100 II, 87 | kapuban a zsinóros hajdú, s nagyot szalutál az urak-nak. Jól
101 II, 87 | mondja egy urambátyám nagyot sodorítva tekintélyes bajszán -,
102 II, 95 | Kegyetlen volt az isten, olyan nagyot, olyan fájót ütött a balkezével,
103 II, 95 | poronty. Itt van a háznál.~Nagyot dobbant a szíve az öreg
104 II, 95 | bácsi a nóta szerzõjét, és nagyot sóhajtott: az õ lánya volt
105 II, 99 | Az ötödik számú ajtónál nagyot dobbant szíve, hirtelen
106 II, 99 | soha.~A láng még egyszer nagyot, szilajat lobbant, azután
107 II, 108| egy regénynek a vége!...~Nagyot sóhajtottam s mereven, mozdulatlan
108 II, 111| fölfordította, a Gyuszika nagyot tapsolt húsos pirinyó kezecskéivel,
109 II, 121| lásson szükséget«.~Kossuth nagyot nevetett a naivságon, de
110 II, 123| orkánban, mintha valaki egy nagyot dobbant a lábával, mindig
111 II, 123| világos ablak!~Az öreg szíve - nagyot dobbant örömében, azután
112 II, 123| juthat be hozzá.~Kampós nagyot sóhajtott s jámbor megadással
113 II, 126| még e födél alatt töltsek.~Nagyot villant Petruska úr két
114 II, 127| rá.~Az 5. számu ajtónál nagyot dobbant szíve, hirtelen
115 II, 127| soha.~A láng még egyszer nagyot, szilajat lobbant, azután
116 III, 1 | katona… kutyapecér…« Aztán nagyot csuklott kétszer-háromszor
117 III, 1 | Brezinára.~A bacsa szíve nagyot dobban, hirtelen felüti
118 III, 1 | a szürkülõ tájra.~Szíve nagyot nyilallik. Csakugyan a herceg!
119 III, 1 | futva indul meg; a szél nagyot kacag a háta mögött.~A szél
120 III, 1 | kacag a háta mögött.~A szél nagyot kacag s Lapaj a nagyujját
121 III, 1 | mondá Lapaj komoran, ujjával nagyot bökve az asztalon fekvõ
122 III, 1 | kalapot emelne elõtted.~Nagyot dobbant a Matyej szíve ettõl
123 III, 2 | fordul be a faluba.~Szíve nagyot dobban, majd összeszorítja
124 III, 2 | maradna.~E mély bölcsességnek nagyot bólintott a boszorkány-deputáció
125 III, 2 | talán nem is érti. Egyszerre nagyot csuklik, feje erõtlenül
126 III, 2 | kezébõl a Ráró kantárját, nagyot csördült a dobogón a sok
127 III, 3 | Filcsik uramat csúfolják, nagyot bámul a szerencsétlen halandón,
128 III, 4 | marad.~E mély bölcsességnek nagyot bólintott a boszorkánydeputáció,
129 III, 6 | Koritnyicára! Auróra szíve nagyot dobbant, arca kigyulladt,
130 III, 45 | elszenderedtem, míg egyszer csak nagyot zökken a szekér s felriadok.~-
131 III, 56 | förmedt fel a fiskális, ki nagyot hallott kissé. - Talán nem
132 III, 63 | elfutotta erre a méreg, s nagyot dobbantott a lábaival. Úgy
133 III, 77 | boltfirmához.~A bolt-firmán nagyot kong a kõ, mintha egy ágyú
134 III, 99 | öregapja!~Igaz is. Párdyn nagyot lendítene most a két falu,
135 III, 108| közelednek, távolodnak. Szíve nagyot dobban… ez a Mária könnyû
136 III, 108| következõ percben a föld nagyot dobban és megrázkódik… ez
137 III, 109| Egészen magyar név. Mert nagyot fordult a világ, uram. A
138 III, 111| el a bandáért.~A pincér nagyot néz rá, de nem mer ellenkezni.
139 III, 114| szerencsésebb.~A Kajári névre nagyot dobbant a Pista szíve, mert
140 III, 121| fogta magát, gondolt egy nagyot, és megvette Szomor uramat
141 III, 132| az izzadságot homlokáról, nagyot fújt, s egy jegyzést csinált
142 IV, 4 | jobban szeretjük!~Az öreg nagyot ütött mérgesen buzogányával
143 IV, 13 | gondoltam, és szívem háborogva nagyot dobbant.~A férfi ezalatt
144 IV, 21 | egy veszekedett kátyúban nagyot nyekkent a grófi hintó,
145 IV, 28 | gyöngyöztek, s köszvényes lábaival nagyot dobbantott a padlóra.~-
146 IV, 33 | percben kétségbeesésében nagyot ütött a Szomor Miska fejére,
147 IV, 34 | a legidõsbik kamasz, és nagyot fújt.~- Meg lehet enni -
148 IV, 34 | odacsapta a palánkhoz, hogy az nagyot csattant ott, és nedve messzire
149 IV, 35 | fülébe ólmot öntöttek, hogy nagyot halljon, az egyik kezét (
150 IV, 77 | szólítá meg a rabot.~Az egy nagyot sóhajtott:~- Hová? Azt csak
151 IV, 93 | Erdélybe.~Macskássy uram nagyot rántott a mentéjén, és megköszörülte
152 IV, 97 | had.~A kofa, ki elõször nagyot bámult, hogy bír az a törött
153 IV, 111| egy százast.~A Pakas szíve nagyot dobbant erre a szóra. Elsápadva,
154 IV, 128| elvesztettem türelmemet, nagyot ütve öklömmel az ajtóra.~-
155 IV, 138| tengerbe. Hurrá! A tenger nagyot loccsant, s mindenki azt
156 IV, 142| tartották az egész környéken) jó nagyot húzott belõle, miközben
157 IV, 142| moccantak többé.~Szívem nagyot dobbant, a kakas szava az
158 IV, 150| valaha, hogy kis hal egye a nagyot? Hanem az lesz a vége, hogy
159 IV, 152| biztatom. No, most!~Az ostor nagyot csattant a Csákó bõrén,
160 IV, 152| járom… Még egy ostorverés, nagyot rántottak közös erõvel -
|