Rész, Fejezet
1 1, 1 | aminõ a tündérhegedû végsõ hangja, mely mikor már kifogy a
2 1, 2 | megváltozik a síp monoton hangja, valami vidám kifejezést
3 1, 2 | a családi síp zûrzavaros hangja: »Vegyetek emberek fehér
4 1, 3 | szellemülve, a szeme villogott, hangja dörgõnek tûnt fel.~- Hallja
5 1, 4 | csendes szobát a prücsök hangja kezdte dominálni.~- Hogy
6 1, 4 | acélerõt nyert, gyenge, köhögõs hangja mennydörgõssé vált s mellét
7 1, 4 | karját, s az õ visszatért hangja volt a kiáltás.~Lélegzetet
8 1, 5 | acélerõt nyert, gyenge köhögõs hangja mennydörgéssé vált s mellét
9 1, 8 | még így is csábító volt a hangja.~- Búcsúzni jöttem hozzád.
10 1, 9 | Jó lesz-e, édes fiaim?~És hangja olvadó, édes volt a nyájasságtól.~
11 1, 9 | nagy megható hála. A doktor hangja szinte reszketett az õszinte
12 1, 9 | átszûrõdve csapott hozzám a gróf hangja: »Isten hozta, kedves Miska!«~
13 1, 9 | borzadást tükrözött vissza, hangja reszketett.)~Útközben a
14 1, 9 | Jó lesz-e, édes fiaim?~És hangja olvadó édes volt a nyájasságtól.~
15 1, 9 | melybe a Cenci agár vékony hangja is belevegyült.~- Miféle
16 1, 11 | Kohn Mór eltéveszthetlen hangja.~- Szemtelenség! - méltatlankodik
17 1, 11 | fölhangzott messzirõl a tülök hívó hangja.~- Ez nekünk szól, menjünk -
18 1, 11 | Az Apolka lágyan csengõ hangja hallatszott messzirõl:~-
19 1, 11 | színtelen és éles volt néha a hangja, mint az olló éle, elvágta
20 1, 11 | becsületes leány vagyok.~Hangja folyton szenvedélyesebbé,
21 1, 12 | Nyírség királyát«.~A gyermek hangja úgy csilingelt, mint a temetésen
22 1, 12 | úgy tetszett neki a leány hangja, míg a mondóka tartott,
23 1, 12 | tanítana, más az, hogy a hangja is kellemetes, nemcsak az
24 1, 12 | nem volt ahhoz elegendõ hangja sem, s az, hogy a szava
25 1, 13 | kiegyenesedett, ökleit fölemelte, hangja a mennydörgéshez lett hasonlatos,
26 1, 14 | a Pán sípjának andalító hangja zsong a sötétkék ûrben,
27 1, 14 | öszvér hátáról a leány, s hangja édesen csengett-bongott -,
28 1, 14 | ösmerek a tenyeredrõl.~- A hangja is ugyanaz még - sóhajtá
29 1, 15 | elhibázott, azt ki is javítja.~Hangja remegett a fölindulástól,
30 1, 17 | anyjuk, vagy a pesztonka hangja), mire a gyermekeim ijedten
31 1, 17 | években járó sztaroszta hangja olyan lágy, reszketeg lett,
32 1, 17 | változtatott rajta - csak a hangja lett idegenszerû, különös;
33 1, 17 | olyan szívreható volt a hangja, hogy lehetetlen volt megtagadni.
34 1, 18 | bőgött, mint a gyerek, rekedt hangja megbicsaklott, csak hörögni
35 1, 18 | melle kínosan hörgött, de a hangja csak úgy ropogott a határozottságtól,
36 1, 18 | Hiszen éppen ez az. (Hangja megcsuklott, ajkai rángatóztak.)
37 1, 18 | Mihályra nézett, megakadt… Hangja elfúlt.~- Úgy? Beszéltetek?
38 1, 19 | beszéljek?~A Nagy Józsi hangja a szenvedélytõl lett reszketeg,
39 1, 21 | hangját. Jaj, de milyen szép hangja volt.~- Forduljanak vissza,
40 1, 21 | Mi lesz velem, mi lesz?« Hangja megcsuklott:~- Gondoljon
41 1, 22 | Hogy én hallgassak? - Hangja gúnyolódó árnyalatba csapott
42 1, 22 | pitvarból. (Bizisten a Gálné hangja.)~- Ha megállok is - felelte
43 1, 23 | tetszik neki a Prakovszky hangja. Mert átkozott szép hangja
44 1, 23 | hangja. Mert átkozott szép hangja van.~- Bizony nem lehetetlen… ~
45 1, 23 | neki, hogy csak az emberek hangja lett gyöngébb, mintha susogna
46 1, 23 | büszkeséggel, hogy neki olyan hangja van. Mióta nem hallja, még
47 1, 23 | hajolva:~- Micsoda isteni hangja van ennek a Prakovszkynak!~-
48 1, 23 | büszkesége Prakovszkynak és nem a hangja. A huszár az õ egyetlen
49 1, 23 | Oh, be édesen csengett a hangja.)~Mindnyájan oda néztünk.
50 1, 23 | hogy még szebb legyen a hangja). Amint meglát minket, szívélyesen
51 1, 23 | alatt, mintha az orgona búgó hangja fölszíná, szétkergetné a
52 1, 23 | Prakovszky uram is ott énekel, hangja most is kicseng a többiek
53 1, 24 | hogy ez is meghalt - s hangja reszketeggé vált, szempillái
54 1, 25 | dühbe jött, elsápadt és a hangja süvítõ lett:~- Én az ördögöt
55 1, 25 | Molnár Pál, és megremegett a hangja. - Nem tudom. Jogom van‑
56 1, 26 | madár, és a húsa se jóízû. A hangja iránt nincs fogékonysága,
57 1, 26 | exkántort alkalmasint a Hanka hangja bódította el, mert valami
58 1, 26 | orgona mellé, s fölséges hangja belefolyt az orgona búgásába.
59 1, 27 | látszott hallatszani az ura hangja:~- Csak hajts vele, János,
60 1, 27 | mondta, és megreszketett a hangja -, hogy mit jelent a piros
61 1, 27 | volt ez? Istenem, a Mimi hangja! Vagy inkább hallucináció,
62 1, 28 | Szlebenits durva, érdes hangja, de teljesen nyugodt volt.~-
63 1, 28 | alásan?~Ismét a Szlebenits hangja csikordult meg:~- Egy kisüveg
64 1, 29 | milyen szelíd, kegyes a hangja! A hajdú tótul tolmácsolta
65 1, 29 | mindég akadályozza valaki a hangja kifejlesztésében.~Még tartott
66 1, 29 | ha lehetne… ~Reszketett a hangja, ránézett esdõn, bánatosan,
67 1, 30 | most is fülembe cseng a hangja, mikor a hexametert és a
68 1, 30 | Bonga erdõ: télen nem volt hangja, most egyszerre megszólal,
69 1, 31 | Oh, no, hiszen ez a Vince hangja, nincs semmi baj. Inkább
70 1, 31 | ez a Vince sógorának a hangja):~- El.~- No, hát öntsétek
71 1, 31 | nem volt sokkal erõsebb hangja a méhzöngésnél, aztán megint
72 1, 31 | nagysokára jött meg ismét a hangja:~- Hát akkor hová indultál?~
73 1, 31 | uram türelmetlen, ideges hangja.~- Ah, ni! - kiáltott föl
74 1, 34 | csattant meg az Apró uram éles hangja.~Kolosy ingerülten fordult
75 1, 34 | az nem a Rákóczi Arnold hangja. De amint meglátta a csizmadiát,
76 II, 1 | urat. Punktum.~Az öregember hangja reszketett, mikor ezeket
77 II, 5 | utána Ezékiel úr rikácsoló hangja:~- Hahó! Megállj! Belementem
78 II, 6 | erei lázasan lüktettek...~Hangja fuvallatszerû volt, mikor
79 II, 7 | jött, szemei szikráztak, hangja dörgõ lett, mint Jupiteré,
80 II, 7 | felkiáltások elmosódott hangja csiklandozta meg.~Pedig
81 II, 7 | felhangzott annak rikácsoló hangja, amint egy népdalt kiabált
82 II, 7 | újra kívülrõl az öregúr hangja, sokkal érzékenyebben mint
83 II, 9 | szeretni.~Termete deli volt, hangja csengõ, jelleme szilárd.
84 II, 11 | egy cseppet sem reszketett hangja a felindulástól, mikor ezt
85 II, 13 | és tort ül halálára. De hangja, a haldokló vagy ébredõ
86 II, 22 | aggodalmakkal!~Az udvarról Judit hangja hallatszék.~- Hol van annyi
87 II, 25 | rohamosan hanyatlott egészsége; hangja egyre tompább lett, arca
88 II, 33 | szószék felé, midõn a kántor hangja megcsúszott s majdnem elakadt.
89 II, 34 | ingerelt, s melynek panaszos hangja a hóhér kezébe adott. A
90 II, 35 | bizonyos õ sem, férfi vagy nõ hangja volt-e. De meg van gyõzõdve,
91 II, 35 | véleményezé, hogy az francia hangja volt, de mi tudjuk, hogy
92 II, 35 | azt gondolá, hogy német hangja volt, noha nem tud németül.
93 II, 35 | spanyol bizonyos, hogy angol hangja volt, azonban csak a szavak
94 II, 35 | felelé Dupin -, de az õrült hangja az õ legvadabb rohamaiban
95 II, 46 | Fannyt az úrnõ hozzá intézett hangja verte fel.~- Isten áldjon
96 II, 50 | egyszerre a doktor ismeretes hangja, kinek két szürke szeme
97 II, 57 | Akasszanak fel, sir, ha tudom.~Hangja reszketeg lett, fejét szomorúan
98 II, 67 | kinek érces, rokonszenves hangja betöltötte az egész termet.~
99 II, 72 | engem Krammer úr elcsap.~Hangja siránkozó volt.~- Tesz is
100 II, 75 | mintha legalább a Soldosné hangja veszne el bennem.) Sajnálkozást,
101 II, 83 | a táncrendezõ sztentori hangja, mely uralkodik a jegek
102 II, 85 | unokái is.~- Miért?~Az Istók hangja egyszerre siránkozó lett;
103 II, 94 | elhangzott a halálos szentencia.~Hangja egyszerre gyöngéd, olvadékony
104 II, 95 | öreg közömbösen, csak a hangja reszketett, de azt a szolgáló
105 II, 96 | Blaháné, akinek olyan vékony a hangja, hogy a karzaton a szabólegények
106 II, 97 | Egyszerre azonban halkabb lett hangja, s félénken suttogá:~- Elöntettem
107 II, 98 | madarakról. Akármilyen is a hangja, csak a csókja legyen édes
108 II, 99 | látvány várt reájuk.~Alacskay hangja volt, amit hallottak, beszélt,
109 II, 99 | hajlott lággyá szokott érdes hangja. Vajon meg lett-e értve
110 II, 123| imádságát s szép csengõ hangja kihallatszott, mint valami
111 II, 127| látvány várt reájuk.~Kozenszky hangja volt, amit hallottak, beszélt,
112 II, 127| hajlott lággyá szokott érdes hangja. Vajon megértették-e azt »
113 II, 134| forgatja, s egzaltálva, hangja zsoltáros éneklésbe megyen
114 III, 1 | bánat.~Arca átszellemül, hangja szelíd-, hajlékonnyá lesz,
115 III, 1 | karját, s fenyegetõ szilaj hangja reszketett.~- Nem, nem,
116 III, 1 | fogsz halni! - kiáltá s hangja mennydörgés lett -, ha meg
117 III, 1 | szorítá kezét s úgy érzé, hogy hangja eláll s életereje rohamosan
118 III, 1 | Boris meghalt… Hiszen az õ hangja volt ez! Szakasztott az
119 III, 1 | volt ez! Szakasztott az õ hangja. A bacsa fölemeli ökleit.~
120 III, 1 | be, helyette Olej durva hangja felelt:~- Be van csukva
121 III, 1 | az erek, s durva, érdes hangja dörgõvé, viharossá vált:~-
122 III, 1 | szellõszárnyon idehajtott hangja a faluból, - a kutyaugatás
123 III, 1 | eszébe jutott, hogy a duda hangja betömné a száját. Fújta
124 III, 1 | Jó lesz-e, édes fiaim?~És hangja olvadó édes volt a nyájasságtól.~
125 III, 2 | az én bajom, nagyon nagy.~Hangja lágy és szomorú, a szívekig
126 III, 2 | Semmi sem jó neki; a férfi hangja, kit szeretett, oly kiállhatatlan,
127 III, 2 | ahová ültetlek.~A szenvedély hangja, mintha viharos szél volna,
128 III, 25 | Egyszerre letette õket, s arca, hangja szomorkás kedvtelen kifejezést
129 III, 33 | szól közbe a nõ, s az õ hangja is emeltebb és indulatosság
130 III, 39 | meg a Florilla dallamos hangja.~- Felmehetek hozzád, szép
131 III, 42 | uram, - szólt most a nõ s hangja szomorú, bánatos lett. (
132 III, 42 | hivatalnok száraz, hideg hangja zavarta meg végre:~- Hát
133 III, 46 | sehonnan. Ni, a csöngettyûje hangja… mintha hallanák, úgy rémlik…
134 III, 62 | kaszinói batyubálra) pompás hangja van.~Tehát õ volt a kikiáltó.
135 III, 65 | lehet már az ilyennek vékony hangja) -, miért nem segítesz a
136 III, 91 | és bölcs, de mégis naiv. Hangja képes volt minden modulációra.
137 III, 102| inasgyereket, kiknek visító vékony hangja belevegyült becsípett cimboráim
138 III, 114| Szent isten, ez a Máli néni hangja! - csak annyi ideje volt,
139 III, 116| gondolja az úr - szólt aztán s hangja dörgõvé, gúnyossá vált… -
140 III, 122| könnyek kezdtek peregni s hangja fuldoklóvá vált.~- Gyerünk
141 III, 148| megharsant a kellemesen csengõ hangja, ki lehetett hallani egész
142 IV, 1 | hátam mögött a Horváth Pálné hangja:~- Hát maga mit pepecsel
143 IV, 7 | pallost.~S reszketett a hangja, amikor ezt mondta.~Tarczaly
144 IV, 15 | hang volt akkor, a bírák hangja… ez meg csak a korteseké.~
145 IV, 15 | A gróf elkomorodott, s a hangja tompán kongott:~- Az õseimet?
146 IV, 42 | méltatlankodástól haragosan pattogott a hangja, hogy mennyire zaklatják
147 IV, 71 | családnál, ahova jártam, szép hangja volt a kisasszonynak, a
148 IV, 81 | szelíd embernek fenyegetõ hangja volt e pillanatban.~- Hát
149 IV, 91 | Toporczy szeme lángot vet, s hangja reszketeggé válik:~- Hát
150 IV, 92 | Kedves kis hadnagykám - s hangja lággyá, siránkozóvá változott -,
151 IV, 99 | öregnek is szakasztott ez a hangja volt, ami az unokájának,
152 IV, 99 | volt az a finom gyönyörû hangja. Hát mi bajotok van, édes
153 IV, 100| uramöcsém - kezdé odabent, s hangja egyszerre alázatos, szelíd
154 IV, 128| egyszer csak elfúl a Károly hangja. Mi ez itt? Meg van ez bolondulva?~
155 IV, 131| az ilyen pikantériáktól…~Hangja bántón, lesújtón süvített
156 IV, 137| hangzott a szolgáló harsány hangja.~Az urambátyám lapja~Vacsora
157 IV, 141| kocsizörgést a háta mögött; hangja is elgyengült, elvesz a
158 IV, 146| a halántékai lüktettek, hangja rekedtes lett. - Hát mi
159 IV, 146| a leány kecses alakja, a hangja, a szavai…~De kár, hogy
160 IV, 152| ösmertem, a Szmetany írnok hangja.~- Õt, õt, az alügyész urat.
|