Rész, Fejezet
1 1, 4 | már alig emlékszik arra a boldog korra, mikor egy váltógaras
2 1, 4 | padlásra…~- Már azt nem - mondá boldog mosollyal Miklós.~- Itt
3 1, 4 | beleszólása, - vélekedék a boldog apa - menjünk a kertbe.~
4 1, 4 | betegség. Vajon igazán boldog volt-e Fogtõy úr, nem tudjuk,
5 1, 4 | sem látszott venni, hogy a boldog arc a világért sem bírt
6 1, 4 | trónjába, és meghódolt elõtte boldog, boldogtalan. Neki voltak
7 1, 5 | emlékszik még vissza arra a boldog korra, mikor egy váltógaras
8 1, 5 | hozzátapadt minden, minden a boldog gyermekkorból, megkergetett
9 1, 6 | emlékezik még vissza arra a boldog korra, mikor egy váltógaras
10 1, 7 | VISSZAEMLÉKEZÉSE ~AZOKRA A RÉGI BOLDOG IDŐKRE, ~AMIKOR MÉG ROSSZABB
11 1, 7 | emlékszik s emlegeti azt a boldog kort, mikor egy váltógaras
12 1, 8 | ami még többet ér, hozzá boldog ember is.~Ha van valami
13 1, 9 | foglalkozott.~Ah, azok kéjes boldog napok voltak! Nem tudom,
14 1, 11 | Elviszlek az én kastélyomba. Ott boldog leszel, selyempárnákon hálsz,
15 1, 12 | mulatságnak, s tudott lenni boldog is. Igaz, hogy a szíve olyan
16 1, 12 | Legyen szerencsés, legyen boldog!~Pizsera apó maga is ellágyult,
17 1, 13 | beszédében, hogy a magyar nem boldog és hogy Tisza Kálmán nem
18 1, 13 | ha mehetnék, mert én itt boldog vagyok, keresztapa.~- Persze
19 1, 14 | rózsákat Törökországból, s boldog volt abban a hitben, hogy
20 1, 14 | Esre hímezte! Akkor még boldog voltam. Oh, milyen ádáz
21 1, 14 | Lehetséges-e mindez? Boldog isten! - rebegte Marosini.~
22 1, 14 | nem végzõdik sehol.~Óh, boldog hernyók, akik születtetek
23 1, 14 | gyúrta össze a képzelet: »Boldog ember, boldog ember«, morogták
24 1, 14 | képzelet: »Boldog ember, boldog ember«, morogták egyre a
25 1, 14 | el kellett mennem. Légy boldog és menj férjhez, ha szerencséd
26 1, 14 | mint rossz, ki úgy lehetnél boldog, mint szerencsétlen, kit,
27 1, 15 | Poven! - mondá a hercegné boldog mosollyal. - Hogy tartja
28 1, 15 | merényletérõl.~Ez az egy boldog félórája lett volna, kedvére
29 1, 16 | királyné az asztalhoz ülnek!«~Boldog Marikuca és Nástya, akik
30 1, 16 | Nyágován. El is jött és boldog volt a szülõi házban a régi
31 1, 16 | Hát õ szeret-e téged?~- Boldog vagyok.~És annyi jót tudott
32 1, 17 | dalt dúdolgatva útközben:~»Boldog az, akinek semmije sincs,~
33 1, 19 | szép szál legény, a Borcsa boldog lesz vele.~A Szabó Dani
34 1, 19 | voltam én akkor. Hát te boldog vagy-e?~Szabó Dani vállat
35 1, 23 | mindenébõl kifosszák. Azt mondja, boldog akar lenni. Mi hasznom nekem
36 1, 23 | Nevetséges! Hát legyen boldog, ha akar, de miért kelljen
37 1, 23 | elõször kigondolta? Hogy boldog lesz? Mit bánom én azt?
38 1, 24 | hogy a házassági kötelékben boldog legyen. És hiszem is, hogy
39 1, 26 | vendégkoszorút. Mert örökre boldog volna, ha az elefántok eljönnének
40 1, 26 | sejti; nincs panaszos. Sõt boldog, akinek a vagyonát elköltik,
41 1, 27 | lesz, önnek se lesz.~- Ah, boldog isten, mit gondol a báró
42 1, 32 | kiáltotta: »Mariska!« A báró boldog volt vagy két napra. Hiszen
43 1, 32 | mennyire megszépült ez a világ!~Boldog volt a báró, madarat lehetett
44 1, 34 | veszély, bizonyosan felépül.~Boldog volt Apró uram, madarat
45 1, 34 | elolvadt. Akinek nincs pénze, boldog ember, vállat von hidegen
46 1, 35 | szép volt az asszony.~- Boldog vagyok, hogy köszönthetem -
47 1, 35 | is berakatta a ládájába.~Boldog volt, hogy ilyen dús vadászterületet
48 II, 3 | magasabb állás - egyszersmind boldog ember is: nemcsak a legszebb
49 II, 3 | magát, azt susogván csendes, boldog mosolygással:~- Szervusz!~
50 II, 3 | fiatal ember halott, egy boldog nõ szerencsétlen, egy okos
51 II, 4 | csillogó papírrendjelekkel, s a boldog fiatalság éppoly büszkén
52 II, 4 | távoli országból?... Milyen boldog élet van ott, tisztább a
53 II, 4 | õ akkor köztünk, milyen boldog volt õ akkor... - Szinte
54 II, 5 | gondos gazdáját - beomlott. Boldog, boldogtalan bejárhat belsejébe
55 II, 6 | tréfája sikerén.~...Oh, boldog gyermekkor! de alant is
56 II, 7 | megbecsülni a férfiakat!~Melanie boldog volt. Beteljesült, amirõl
57 II, 7 | szíverõsítõvel kínálta meg a boldog võlegényt.~
58 II, 9 | a gyermeknek sajátja. A boldog gyermeké, s mely talán csak
59 II, 9 | virágállvány mögött és sugárzó boldog arccal nyújtja kezét Aladár
60 II, 11 | Oh, milyen gyûlöletesek a boldog emberek, kik el vannak bízva
61 II, 11 | ugyan szeretik egymást, boldog pár lesz belõlük.« Hanem
62 II, 13 | diadalkoszorúkkal hintették be.~Boldog volt, aki Germanicust, az
63 II, 13 | csengõ hangján az ifjú - mi boldog vagyok láthatni téged újra,
64 II, 13 | amennyit e fej nyom.«~Tiberius boldog volt, s alig titkolhatta
65 II, 14 | lévén ez az õ vágyainak boldog netovábbja.~- Hát aztán
66 II, 14 | tempus futurumba, hogy minõ boldog lesz, midõn egy nemzet fogja
67 II, 17 | már elutazott volna abba a boldog világba, hol még olcsóbb
68 II, 17 | valahonnan a guzsalyára. Boldog isten, ha tudta volna, hogy
69 II, 17 | kalapjával. Istenem, de boldog lehet az a szabó, aki azokat
70 II, 21 | kinek semmi joga ahhoz, hogy boldog legyen, hogy egy asztalon
71 II, 21 | törõdött. Szegény árva sorsát boldog isten bírja! Ki törõdnék
72 II, 22 | Vétettem talán valamit?~Boldog ember, akinek kutatnia kell
73 II, 24 | uralkodójánál: võlegény vagyok, boldog ember vagyok.~- Ah! - kiáltá
74 II, 24 | Aladár pedig mosolygott és boldog volt. Tetszett magának ezzel
75 II, 25 | elõtt vett 60 forinton. (»Boldog isten! - mondá a kabát megvétele
76 II, 29 | legyen, ami aranyból van. (Boldog gyermekkor, mely még nem
77 II, 29 | öröme tökéletes. Vidám, boldog és megelégedett. Nem gondolja
78 II, 33 | hagyott hátra:~»John öcsém oly boldog férj és atya, hogy vagyonommal
79 II, 33 | levelet kapott, mely Alice boldog võlegényévé tette õt, kivel
80 II, 33 | édesatyjával), s meglátva a boldog elégültséget és nemes büszkeséget
81 II, 33 | esetén javul meg lassanként. Boldog az, ki sikert arat, de még
82 II, 34 | magát. Lehetetlen azon mély boldog megkönnyebbülést leírni,
83 II, 37 | csipegnek és a kácsák hápognak. Boldog csirkék és boldog kácsák!
84 II, 37 | hápognak. Boldog csirkék és boldog kácsák! Nekik nincsenek
85 II, 39 | Szegény özvegyasszony, jaj, de boldog asszony, hogy kit úgy szeretett,
86 II, 40 | mondta az ebédnél kipirult boldog arccal:~- Mához egy hétre
87 II, 44 | is kikutatta, mosolygó, boldog arccal dõlt ágyába s ott
88 II, 46 | úrnõ magában -, hogy szinte boldog vagyok, ha hinni merem,
89 II, 49 | török dervis künn utazgatott Boldog Arábia sivatagjain.~Ez egy
90 II, 51 | folytatá mosolyogva. - Oh, boldog isten, ki merne arra gondolni
91 II, 51 | alárendelt szerepben oh, boldog isten! Tiszteljen meg, sir,
92 II, 51 | rokont, csak hideg szíveket. Boldog az, kit még ezek is fölmelegítenek,
93 II, 51 | felemelte fizetését.~Ez boldog nap volt rá nézve. Ez a
94 II, 52 | ki. Ki lesz a szerencsés, boldog isten tudja. Hátha a furfangos
95 II, 53 | szépen falujából, hol annyi boldog pásztorórát töltött Dezsõvel,
96 II, 60 | beszédét!~A jó leánynak boldog volt alvása, boldog ébredése.
97 II, 60 | leánynak boldog volt alvása, boldog ébredése. Reggel legelsõ
98 II, 60 | Így telt el pár esztendõ boldog egyetértésben és általános
99 II, 66 | nagyságát.~Pali egyelõre boldog volt már azért is, hogy
100 II, 67 | talán néma, de végtelen boldog együttlétben a teremben
101 II, 67 | világért. Istenem, istenem, de boldog lehet most õ is, s az is,
102 II, 70 | mely ha már nem mehet be a boldog párhoz, ott táncol a reménység
103 II, 71 | százrétûnek hívtak. Sok boldog emlékem tapad e köpönyeghez.
104 II, 72 | új világot ezer meg ezer boldog sejtelmével, melyrõl csak
105 II, 72 | ipjának, s csendes, együgyû, boldog ember, ki bálványozza szép
106 II, 89 | minden ember csodált, s én boldog lettem volna, ha nem sújt
107 II, 89 | reggelire hozzám. Oh, milyen boldog voltam, hogy elfogadta.~
108 II, 90 | hogy mit tesz most ez a boldog nép? - kiáltott föl a Tisza
109 II, 99 | fog játszadozni egykor, az boldog ember lesz, ha ugyan azoknak
110 II, 99 | minden dobbanása a Marié...~- Boldog Mari! - sóhajtott Edith.~
111 II, 99 | társaságában tölté. Édes boldog napok voltak, pedig hát
112 II, 102| nem.~És nem lehet teljesen boldog senki. A tavasznak várni
113 II, 104| magamagát nézné.~De vannak boldog napjai is, ilyenek: ha »
114 II, 109| álom Ceglédnél, s mint az a boldog emberek szokása, egész végig
115 II, 111| ő éppenséggel nem tehet.~Boldog, ha délutánonkint, mikor
116 II, 118| kezdek foglalkozni. Õ aztán boldog ebben, pedig tudhatná, hogy
117 II, 123| visszafordulni?~Az a gyermek boldog ottan, isten szeretetében
118 II, 127| fog játszadozni egykor, az boldog ember leszen, ha ugyan ama
119 II, 127| minden dobbanása Annáé.~- Boldog Anna! - sóhajtott Mari.~
120 II, 131| érintkezhetik, irigyelheti boldog birtokosaikat, epedhet utánok,
121 II, 140| majd kiugrom a bõrömbül... boldog vagyok!...~- Talán bizony
122 III, 1 | nehéz. Egy kecske és párnák! Boldog isten! Milyen vagyon volna
123 III, 2 | mosolyát láthatni. Azelõtt a boldog mosolyát, most a fájót.~
124 III, 2 | Panna éneklõ hangon - de boldog is, aki olyan istennek tetszõ,
125 III, 19 | AZ ELSŐ FORINTOS BANKÓ~Boldog idõszak volt, mikor még
126 III, 19 | volna mosolyogva: »Oh, te boldog angyal!«~Bezzeg a nagyobbik
127 III, 19 | lehet venni egyetlen olyan boldog percet, minõ még az elsõ
128 III, 25 | ruháit halavány virággal.~- Boldog az, akinek semmije sincs.
129 III, 31 | teljes mértékben. Ennyivel boldog tudna lenni tán, mert a
130 III, 34 | találkozás az Orczy-kertben.~Pali boldog volt, se aludni, sem enni
131 III, 48 | becsesebb tárgyat vinni ennél. Boldog, akinek ilyen jut. Még az
132 III, 56 | eligazodni?~- Istenem, de boldog volnék - sóhajtott fel Anna -,
133 III, 60 | ki a haszonélvezetemet!~Boldog egy pár nap volt az, melyet
134 III, 62 | NYÁJAS OLVASÓK«~1883~Mi boldog újságírók, kik a világok
135 III, 67 | neki most is elég, hogy boldog legyen, a legboldogabb mindnyájunk
136 III, 67 | tesz neki. Hogyne volna boldog szegény?~Ami kevés keserûsége
137 III, 96 | mellett, éppen egy szép boldog életrõl fecseg.~- Látod,
138 III, 104| hogy van a Felvidéken egy boldog falu, ahol a község vagyona
139 III, 114| képviselõség, természetesen boldog volt, és egész éjjel nem
140 III, 114| Murzukám.~A néni megint boldog lett, s Ajtányinak meghálálta
141 III, 129| csak a lóvonatú.~És mégis boldog vagyok, mert nem látom azokat
142 III, 135| hol ezt akarta, hol azt. »Boldog gyermek - mondá a keresztapám -,
143 III, 148| körülte lobogó lánggal.~Boldog volt. Hogyne! Hiszen mindig
144 IV, 11 | meg télen is van. Oh, a boldog falu!~Leteszem közszemlére »
145 IV, 12 | ránézett, menten elhitte neki a boldog voltát, s inget készíttetett
146 IV, 12 | hatalmas Lázár nem volt boldog, a szép feleség sokat keserítette,
147 IV, 73 | követelem, távozzék!«~»Boldog isten, mirõl beszél ön,
148 IV, 73 | Meglehetõs szegény ember, de boldog.~- Hogyan, szegény? - fogják
149 IV, 73 | anya bágyadt hangon, de boldog mosollyal.~- Örülök, szívem,
150 IV, 77 | szõlõjébe Somogy megyébe. Ott boldog ember lett Andrásból, és
151 IV, 83 | egy gróf. De valami nagyon boldog lehet, az bizonyos.~Atyám
152 IV, 90 | mindnyájan, s irigykedve néztek a boldog kiadóra.~- Ez még semmi -
153 IV, 117| Ugyan mit, kedves nagysám?~- Boldog az az alattvalóm, aki otthon
154 IV, 127| jel mutatkozott. Bucquoi boldog volt, csak egy dolog keserítette,
155 IV, 127| Henklt kiverni. (Milyen boldog idõ, mikor még csak egy
156 IV, 131| elhagyták a családi otthont, a boldog fészket, a szerelmet s mezítlen
157 IV, 141| kíséri haza az ülésbõl. Boldog, akinek a karját nyújtja
158 IV, 146| Bizony még megérjük, hogy boldog ember lesz belõle, aki az
159 IV, 152| van feltolva a kalap, ez a boldog szerelem, s a lovak magoktól
160 IV, 152| egyetlenegyszer történt - mondja a boldog fõispán extázisban. - Az
|