Rész, Fejezet
1 1, 1 | Megdöfte csizmasarkával a tüzes ló hasát, s az olyan kevélyen
2 1, 4 | közelebb; fekete erdélyi mokány ló hátán fiatal úri ember ül,
3 1, 4 | Hátha megbánja?…~- Bánja a ló… Amit mondtam, az meg van
4 1, 10 | azzal a másik szemeddel. Ló vagy te még azért, többet
5 1, 10 | embernek a lánya, akié a ló.~- Ösmerem: az, akit most
6 1, 10 | mondjam már, hogy enyém a ló. A lami tótoktól vette az
7 1, 10 | minek is most már ez a ló nekem? Szegény édesapám
8 1, 11 | bizonyság van hozzá, akkor a ló hitele meg van reparálva,
9 1, 11 | szerzeményévé lett a lopott ló. Azokért az okmányokért
10 1, 11 | folyton vigyázni kellett a ló kantárjára; biz ez unalmas
11 1, 11 | várta már a felnyergelt ló, eleibök lovagolt, úgy tért
12 1, 11 | nyereggel érkezett haza az egyik ló.~Volt nagy ijedelem, Istenem,
13 1, 11 | Azután visszajött a másik ló szomorú lovasával. Még bonyodalmasabb
14 1, 11 | hivataltól arra nézve, hogy a ló igaz jószág, amiben aztán
15 1, 11 | amiben aztán benne van a ló »személyleírása« is, hogy
16 1, 11 | ha bizonyság van hozzá, a ló hitele meg van reparálva,
17 1, 12 | kocsiján; a szürke gyeplõs ló kantárján fekete, zöld,
18 1, 12 | Betát, mire a két jámbor ló nagy ímmel-ámmal megmozdult.~
19 1, 12 | Emlékszem.~- Megvan-e még a Muci ló?~- Hol van az már azóta!
20 1, 12 | versezet keltekor még a kis pej ló hordta Magdayt, s nem a
21 1, 12 | gyorsan szedte a lábát a ló, mert volt a sarkantyúnak
22 1, 15 | herceg. Hallja-e?~- Hát mi?~- Ló. Nem látja?~A szent férfiú
23 1, 16 | cimborájával, megfogták a ló kantárját, levették róla
24 1, 17 | õ maga hanyatt esett, a ló pedig lebukfencezett a patakba,
25 1, 17 | összekötözve kötelekkel a ló hasa alatt, és a halott
26 1, 17 | Azután maga fogta meg a ló zabláját és így szólt Máriához:~-
27 1, 17 | a halott mellé és ott a ló hátán megállt, fénylõ szemeivel
28 1, 17 | Kaszperek-portára. A »Palkó« ló megállt terhével a tornác
29 1, 17 | Vöröses gõz lövellt ki a ló orrlyukain s patkójának
30 1, 17 | meglássák kegyelmetek, hogy a ló nem hiába van alája adva.~
31 1, 17 | visszájára ült; háttal a ló feje felé.~Maga Oszvald
32 1, 17 | a lovával együtt, majd a ló, majd a lovas került alól.
33 1, 17 | az út, vágtatott a négy ló, néha megcsillant valami
34 1, 17 | mert hozzá közel menni (a ló egy bizonyos körön innen,
35 1, 18 | ülésen, hanem még talán a ló is.~Rég lement a nap, mire
36 1, 18 | visszaindultak hõseink. A két ló vígan kocogott a köveken,
37 1, 19 | otthon, akiknek az a két ló szerezte a kenyeret.~- Apád
38 1, 19 | viszlek, Nagy József, s a két ló helyébe küldök az apádnak
39 1, 19 | a siránkozó párbeszéd a ló és gazdája közt:~»Nincsen
40 1, 19 | lovam, agyoncsaplak.«~Mire a ló meggondolja magát és enged
41 1, 19 | huszárok. - A tizennégy ló száguld lovasával, mint
42 1, 19 | Brunszvik alatt megbokrosodott a ló, levetette s a lába megmenyült,
43 1, 21 | szundikálni kezdett, a két ló pedig vidámabban rakosgatta
44 1, 21 | zsáknak oda kellene lapulnia a ló hasához, az már bizonyos.
45 1, 24 | mindjárt láthatnák, hogy a ló farkán van a lámpásnak a
46 1, 24 | Krivday úr! De hátha a ló elkezdi magát legyezgetni
47 1, 24 | a bolygó tüzek. Egy-egy ló fölnyerített, egy-egy kocsis
48 1, 24 | vedlés? Az inas és a két ló már elolvadt.~- Ahá - hebegtem
49 1, 24 | behunyta a szemeit. A két ló pedig vígan kocogott tovább
50 1, 24 | szóval, közönséges olcsó ló.~Az utolsó kocsiban ültek
51 1, 24 | szerszám, onnan az elsõ két ló, amonnan a hátulsó két ló,
52 1, 24 | ló, amonnan a hátulsó két ló, egy negyedik helyrõl a
53 1, 25 | kisasszony iránt. A vén ló nagyobbat botlik, mint a
54 1, 27 | bajod, Judit húgom?~- Jaj, a ló meg akart harapni.~Ijedten
55 1, 27 | siessen!~Lovast cserélt a ló. Balassa kivette az egyik
56 1, 27 | Balassa:~- Hej, kié az a ló odakünn?~- A méltóságos
57 1, 27 | valamit a báró?~- Készen van a ló?~- Mindjárt elõvezethetem,
58 1, 27 | napfényre jön a bûnössége.~A ló e percben fölnyerített az
59 1, 27 | kantárszárat, hadd menjen a ló kénye-kedve szerint. Az
60 1, 27 | bozótból és megragadta a ló zabláját.~- Mi az? - riadt
61 1, 27 | el.~Krúdy eleresztette a ló zabláját, s egy indítványt
62 1, 28 | elhaladt, mint egy kehes ló.~A vendéglõs láthatólag
63 1, 28 | eleibe akart futni, de már a ló is elõtûnt a kanyarodónál.
64 1, 29 | Matykó fogván meg a nyerges ló kantárát, beirányítá a szekeret
65 1, 34 | sebesen! Ha megdöglik a ló, fizetem én, Apró István.
66 1, 35 | föld olyan, mint a lusta ló, szétjátssza magát, ugrós,
67 1, 35 | kocsis, akinek négy parádés ló volt a keze alatt, egy szolgáló,
68 1, 35 | vágtatva.~Röpült a három ló, mint a villám, a pompás
69 1, 35 | hajolt Wraditznéhoz, hogy a ló feje egész odaért és szájából
70 1, 35 | mind a kettõbe négy-négy ló volt fogva. Kozsibrovszky
71 II, 2 | belevágja a sarkantyút a ló szügyébe.~Elõre!~Nem fáj
72 II, 9 | kedve elmenni, s a rudas ló, a Miska kocsis kacskaringós
73 II, 12 | az új fejedelem...~ ~A LÓ ÉS A SZARVAS~1861~Mese~Csendes
74 II, 12 | mene egy erdőn keresztül a ló.~- Mily deli, izmos vagyok
75 II, 13 | nem tekintett hátra. A ló kidõlt alatta, akkor nézett
76 II, 22 | rekeszben ott a két erõs pej ló, mely játszva dolgozza be
77 II, 22 | életében elõször.~- Nem eszi a ló az idei szénánkat. Majd
78 II, 22 | Micsoda? Hogy nem eszi meg a ló? Hát eddig?~- Jobb vón’
79 II, 37 | az történt, hogy a Fecske ló eloldódzott bent a jászoltól,
80 II, 53 | beültek, átkozott a négy ló, amely tovavitte, száradjon
81 II, 95 | a kis teremtés, mint egy ló: ütik, verik, s az asszony,
82 II, 103| hogy »mama« és azt, hogy »ló«, ami azon következtetésre
83 II, 103| valami homályos sejtés?~- A »ló« szón kívül semmi. Egyszer
84 II, 120| eszébe jutottak, mint például ló, kutya, tehén, macska, olyan
85 II, 138| volna meg, odamutogatott:~- Ló! Ló! - mekegte, száját egészen
86 II, 138| meg, odamutogatott:~- Ló! Ló! - mekegte, száját egészen
87 II, 138| lábaival dörömbölve. A »ló« szót tisztán ki lehetett
88 II, 139| mint a gyûrûs zsidók.~A ló magátul megy a sineken,
89 II, 139| bizonyosan fazekas tóté volt a ló valaha, azért áll meg minden
90 II, 139| egyik.~Jóska megnézte a ló lábát és azt találta, hogy
91 II, 139| metélõt s amint lehámozná a ló patájáról az oda verõdött
92 III, 1 | hordják a tulajdonságaikat.~A ló megrágja, csúfosan elrondítja
93 III, 2 | szekér alatt a Bágy hídja, ló odaveszett, kocsi, kép dirib-darabra
94 III, 2 | világon pedig nincs ilyen ló.~…Bezzeg van már most, elleste
95 III, 2 | Gélyi János, röpült a négy ló, ágaskodott a gyeplõs és
96 III, 5 | szekér alatt a Csoltó hídja, ló odaveszett, kép dirib-darabra
97 III, 15 | szaporodott is. Van ott katona, ló, puska, kard, kis ház, vasút,
98 III, 23 | Azután odaszorította öklét a ló nyakához, hogy azt térdelõ
99 III, 23 | becsületes asszony volt.~A ló, mintha megértette volna
100 III, 30 | mennyországnak. Jó, türelmes ló, se szénát nem kér, se abrakot,
101 III, 76 | örök álmát.~Ezalatt a négy ló sebesen vitte a kis szekeret
102 III, 78 | sercegtek halkan. A két ló állott.~- Mi ez? Hm! - dörmögé. -
103 III, 110| katonája. Minden héten leveti a ló.~21-ik lap. Kökényesy István
104 III, 113| otthonról a szomszédok. Mert a ló meghízik míg az »ágyat«
105 III, 129| érhessen utól.~Megindult a két ló, mint két veszett sárkány,
106 IV, 6 | hogy csipogni is tudjon; a ló meg hogy kereken járjon.
107 IV, 25 | birtokaira.~I. A NÉGY TARKA LÓ~Jókor jött haza.~Itt éppen
108 IV, 25 | irántuk, mert a négy tarka ló húzta ki a börtönbõl.~II.
109 IV, 26 | sem!~- Hát hová menne is ló nélkül? - vélte Koczka Máté
110 IV, 26 | prüszkölni kezdett, mint a kehes ló, miközben kieresztette a
111 IV, 26 | felelte Tóth István. - Ló van abban, sógor, azt mondom
112 IV, 37 | ostorcsattanásában minden fájdalma. A két ló ragadta a rozzant szekeret,
113 IV, 63 | nekem nevelte, de mire nagy ló lett, rendesen magának asszentálta
114 IV, 63 | neked nevelem. Fölséges ló lesz belõle… ezen bátran
115 IV, 63 | Sok kis csikóból lett öreg ló eközben, de az én fejembõl
116 IV, 78 | kövekre a szürke nyerges arabs ló.~- Ejnye, hát csakugyan
117 IV, 117| Kié ez a gyönyörû négy ló? - kérdém tõle, azon hitben,
118 IV, 126| csak lassan mehetett a négy ló. Boróka bokrok sûrûn benõtték
119 IV, 126| ostor, megiramlott a négy ló, s vitte a kocsit szélsebesen
120 IV, 127| az a »piros kantár, fehér ló« dolog.~A várépítéshez a
121 IV, 127| Mármost, hogy fog ez a ló hátán meglenni. Lecsúszik,
122 IV, 127| ügetve, hol sebesen, ahogy a ló bírta, de mire hazaért Budáról
123 IV, 127| szekeren, melyet a négy ló nesztelenül húzott, egy
124 IV, 127| csatlóst terített a porondra. A ló meg báránnyá szelídült alatta.~
125 IV, 128| kocsis kedvetlenül.~A két ló meghorkant az Andrássy út
126 IV, 136| A NÉGY LÓ LEGENDÁJA~1891~Szép asszony-királyunk,
127 IV, 136| soványítja magát és a lovászait a ló kedvéért, hogy könnyebbek
128 IV, 136| élvezet van abban, ha az egyik ló hamarabb ér be a csóvához,
129 IV, 136| folytatta:~- Az elhízott renyhe ló a nemesség…~- Ah - szólt
130 IV, 136| bizonyosan igaz, hogy ez a négy ló sebesen vitte õt kunyhótól
131 IV, 142| lábú, finom növésû kanca ló volt, olyan fekete szõrrel,
132 IV, 142| székrõl is.~- Ezer forintos ló! - mondogatták a környékbeli
133 IV, 142| paripa hátán.~Ezer forintos ló Csabaynál, a szegény korhely
134 IV, 142| istállóba: »Ej no, milyen ló az, amelyik emberek fõztjébõl
135 IV, 142| a Csabayt, domine, de a ló ide hozandó; kurrentálni
136 IV, 142| csakugyan az ördögé volt a ló, az legalább nem jelentkezik
137 IV, 142| A Plutó egy közönséges ló, mint a többi, a Csabay
138 IV, 142| Majd kigondolok. Mert ha ló a Plutó, kitudom a faluból
139 IV, 142| szépszerivel.~- De hátha nem ló? - szólt bele aggodalmasan
140 IV, 142| aggodalmasan a bezirker.~- Ha nem ló, akkor ördög. De én magam
141 IV, 142| minden. Tetszett a pompás ló, minden szem megakadt rajta;
142 IV, 142| Mit mondhatott nekik az a ló? S kétségbeesve kérlelte
143 IV, 142| mint egy dió.~- Hogy az a ló? - kérdi.~- Háromszáz forint,
144 IV, 142| mindnyájan elvesztünk. Az a ló maga a Belzebub.~- Mit csinált? -
145 IV, 142| várostól, köddé vált alatta a ló s õ a puszta földön maradt
146 IV, 144| pihenhet a lovacska. A nyerges ló, Marci maga is beállt vadásznak,
147 IV, 144| II. A nyerges~A nyerges ló, a béres kis fia, a Marci;
148 IV, 145| kikérdezé:~- Mire kellene a ló?~- Egy haldokló rokonom
149 IV, 145| hálálkodások között, de azért a ló megszerzésérõl nem mondott
150 IV, 145| vén szamár! Gyû, Rim!~A ló meghorkant a térd nyomása
151 IV, 145| mit akarhat mondani, ha a ló nem kell neki többé. Ez
152 IV, 146| kifejezésért, hogy a nyomtató ló száját nem lehet befogni;
153 IV, 146| tudja kend, hogy a tarka ló nem fizet vámot?~A kocsis
154 IV, 146| is leteszem, hogy a tarka ló nem fizet vámot.~- Mennydörgettét! -
155 IV, 146| Miféle dolog ez?~- Tarka ló nem fizet vámot - felelte
156 IV, 146| Persze, a gazda fizet, nem a ló!«~Bent a kocsiban némaság
157 IV, 148| aztán hadd menjen, amerre a ló viszi.~- De hátha valami
158 IV, 152| megtörténik, hogy a nyerges ló éppen ezen a helyen átlépi
159 IV, 152| csak olyan, mint a rossz ló, nem húz egyenes irányban,
|