Rész, Fejezet

5001  IV,  143|            Gyergyót naggyá teszi.~Így néz ki, úgy néz ki. Hosszú szakálla
5002  IV,  143|                teszi.~Így néz ki, úgy néz ki. Hosszú szakálla van, nagy,
5003  IV,  143|                mesés Toldi, aki fákat tép ki könnyedén az egyik kezével.~
5004  IV,  143|               semmi, él még az öreg Boér!~Ki légyen, mi légyen, fürkészve
5005  IV,  143|            fürkészve kutatták, hogy emeli ki Gyergyót fénylõ úri polcra,
5006  IV,  143|               aranyos szárnyú méh rajzott ki.~Hát úgy van az, hogy egy
5007  IV,  144|          flegmával.~A ház öreg filozófját ki nem venné a sodrából semmi,
5008  IV,  144|                 mondja, hogy »ham«. Nyisd ki, Palkó, a szájadat!~A kis
5009  IV,  144|                   bent a szájában találja ki már, hogy mit eszik. - Ez
5010  IV,  144|              haljon.~Egy zsuppot terített ki a fa alá, arra fektette
5011  IV,  144|                  hogy tiszteltetem, mossa ki és vasalja ki íziben a másik
5012  IV,  144|         tiszteltetem, mossa ki és vasalja ki íziben a másik kis inget,
5013  IV,  144|                 mint hûséges lóhoz illik, ki szokott jönni jó messzire
5014  IV,  145|                  Új és új terveket koholt ki.~Egy nap erõtlen, beteges
5015  IV,  145|            belátom, hogy tested nem bírja ki az útat tovább gyalogosan;
5016  IV,  145|                 kérdi hangos szavakkal:~- Ki nyöszörög ott alant?~- Én
5017  IV,  145|                  a szélben.~A beteg ifjú, ki Szelimnek mondta magát,
5018  IV,  146|               elfojtott hangon leányához, ki lesütve tartotta a fejét
5019  IV,  146|                  a törvényt?~- Nem tudom, ki hozta, de arra a hitet is
5020  IV,  146|                 Gyere, leányom, szálljunk ki! Mindjárt tudtam, hogy az
5021  IV,  146|                    felemelte a szoknyáit, ki is csillant formás bokája
5022  IV,  146|                 súgtam útközben Gyulának, ki elkábultan a szerelemtõl
5023  IV,  147|                  Ez egy tót könyvet adott ki Turócszentmártonban a »Matica«
5024  IV,  147|                Mária Teréziát felejtetted ki, akit ezen a hintón vitt
5025  IV,  147|                   kis vászon-zacskót vett ki a másik oldalzsebébõl, mely
5026  IV,  147|               volt, bizony rosszul néztek ki szegények) könnyen, vígan
5027  IV,  147|             mesebeli kastélyok, de a szél ki s be járt a fedélen, néhol
5028  IV,  147|       fölnyitottam a szemeimet:~- Hej hó! Ki az?~Az alak ott állott a
5029  IV,  147|                 Meghiszem azt. Nem állnám ki százezer forintért azt az
5030  IV,  147|          feszületre.~- De hát hogy nézett ki?~Leírtam tetõtül talpig,
5031  IV,  147|                  a holtak is. Ezek teszik ki a többséget.~- Az ördögbe,
5032  IV,  148|                    védekezett János úr. - Ki tudja, mire leszek itthon
5033  IV,  148|                   lovascsapat bontakozott ki a felvert porfellegbõl.~
5034  IV,  148|             ördögöt csináljak vele. Gyere ki, Anna lelkem. Nézd mivé
5035  IV,  148|           Deberneky János úr maga vezette ki a lovat a kapu elé, ott
5036  IV,  148|                 belõle, soha nem tudódott ki, de a szegény Deberneky
5037  IV,  148|               alatt. Egész arca égett.~De ki is kapott otthon János úr.~-
5038  IV,  148|                 világért se mozdult volna ki a szobájából, hogy az iszonyú
5039  IV,  149|                 selyma. No, nézd meg, mit ki nem talál! Majd meglássuk
5040  IV,  150|               roppant hadisarcot vetettek ki a franciákra, amiből csinos,
5041  IV,  150|              hadjáratok.~Tíz évvel nézett ki idősebbnek, mikor a háború
5042  IV,  150|                 és király! Inkább vágassa ki tövestül a nyelvünket fölséged,
5043  IV,  150|                    mert ha mind úr lenne, ki szolgálna fel bennünket?
5044  IV,  150|                  nála, kemény hangon adta ki a rendeletet:~- Holnap vezessétek
5045  IV,  151|                 iszom, így fakadtam volna ki:~- Ha meggyógyulok, beállok
5046  IV,  151|                ijedelem verejtéke ütõdött ki a halántékomon.~- Hát mármost
5047  IV,  151|               körülbelül meddig gyógyulok ki a tífuszból? - kérdem félénken.~-
5048  IV,  151|                    már az ugyan nem igaz! Ki mondta neked azt a bolondot?~-
5049  IV,  151|                  el - feleltem unottan -, ki nem állhatom. Mióta ez a
5050  IV,  151|                    jó reggelt Muci, gyere ki a dívány alól, Muci…« És
5051  IV,  151|             ellenséges dzsin lakik benne, ki ellenem tör. Babonás félelem
5052  IV,  151|                  távolítani.~A szentencia ki volt mondva. Komor, mogorva
5053  IV,  151|           hatalmasabb, õ volt a gyengébb. Ki tudja, ha még egy hétig
5054  IV,  151|                Majd a falakból hasadoznak ki lepedõs alakok, integetõ
5055  IV,  151|                   a fáskamrából szabadult ki - mivelhogy neki más terve
5056  IV,  152|            miniszter rendeletet bocsátott ki a német nyelv tanulására,
5057  IV,  152|                   már a macska se kaparja ki onnan, ámbátor az anyja
5058  IV,  152|                 háznépemrõl, hiába íratod ki.«~Így nõtt a kis Albert
5059  IV,  152|                   mulattatására fundálnak ki, »erge, perge, berge«, hogy
5060  IV,  152|                 Tüszük vannak a torkában, ki tudja, hova fejlõdik a baj.«~
5061  IV,  152|                Okos Pali. Így eszelte ezt ki Bilinke Mátyás s egy nap
5062  IV,  152|         feleségére:~- Kriska lelkem, hozz ki egy tarisznyát és szedd
5063  IV,  152|                   Éppen mellette rakodott ki ugyancsak almákkal egy öreges,
5064  IV,  152|                dolog tetszetõsebben venné ki magát a vevõknél, ránk nézve
5065  IV,  152|                    huszonnégy krajcár jön ki. Ej, mégsem lehet ez igaz;
5066  IV,  152|                    szép jövedelmet húztál ki a zsebembõl! Hogy merted
5067  IV,  152|                  Szép zsindelyes ház nõtt ki a földbõl három hónap alatt,
5068  IV,  152|                   a szolgájának:~- Vezesd ki a Ráró lovat, Gyurka!~A
5069  IV,  152|              mégsem engedett.~- Nem jössz ki, kutya? Dehogy nem jössz.
5070  IV,  152|               teszek én róla. Vezesd csak ki, Gyurka, a jármos ökröket!~
5071  IV,  152|                  akad, vagy a tyúk szalad ki apró csirkéivel s azokat
5072  IV,  152|              nagyon fontosat böktek volna ki elméjükbõl, mindenik gondolkozni
5073  IV,  152|               végre mégis Matykóból hasad ki az elsõ szó, amint szétnéz
5074  IV,  152|               asztalán. Meg is kérdeztem, ki küldte. »Egy udvarló« -
5075  IV,  152|                magamat. Ostobaság, hiszen ki tudja, kinek küldte a bokrétát?
5076  IV,  152|                kinek küldte a bokrétát? S ki küldte a feleségemét? Meglehet
5077  IV,  152|                   Nem virágcserép õ, hogy ki legyen téve az ablakba.
5078  IV,  152|                   Józsi!~- Hát minek ülsz ki az ablakba?~- Hogy minek?
5079  IV,  152|              tegnap mutattál, hadd húzzak ki belõle egy szálat.~- A bokréta? -
5080  IV,  152|                 ebéd után a hivatalban.~- Ki? mi?~- Ej, a tükör. No,
5081  IV,  152|                  lehetetlen - dadogtam -, ki beszélne ilyesmit, ami nem
5082  IV,  152|                   de mit? Párbajra hívjam ki Barcsót? De miért? Mert
5083  IV,  152|                 szüleimnél hagytam Annát (ki nem is gyanította lelki
5084  IV,  152|             mondott a távozóra, ti. reám, ki éles elmével megvilágítottam
5085  IV,  152|                  festette volna, no ugyan ki hitte volna; az igaz, hogy
5086  IV,  152|                egy asszony.~- Hogy néztek ki? - kérdé a polgármester
5087  IV,  152|          elfogyott, no de semmi, most már ki van képezve.~Biztatták is
5088  IV,  152|              saját bankócsinálót taníttat ki Münchenben -, a bankócsinálóra
5089  IV,  152|                   a pénzt, hogy a fiókból ki ne lopják, ha feltörnék.
5090  IV,  152|              tízforintos banknóta hullott ki az ügycsomóból.~- Mirákulum! -