Rész, Fejezet

3001  II,  120|                 ÁLPROFESSZOR~Dankó bácsi, ki ezalatt még mindig az utcáról
3002  II,  120|           csendesen és nyugodtan nyitotta ki az osztály ajtaját, hogy
3003  II,  120|               ütött kardjára haragosan.~- Ki merte azt cselekedni?~Lengyel
3004  II,  120|          államférfi arcán édes mosoly ült ki.~- Helyesen van, igen helyesen
3005  II,  120|                 odalépett Dankó bácsihoz, ki még mindig nem bírt magához
3006  II,  120|                nyelvet szeretik, lépjenek ki a középre.~A fiúk egyszerre
3007  II,  120|                   fiúk egyszerre ugráltak ki a padokból, mert Nagy Pista
3008  II,  120|                  osztály a fórumra lépett ki. Mind szerette a német nyelvet.
3009  II,  120|         megállhatni, hogy hangos kacajban ki ne törjön, s vége lesz az
3010  II,  120|                     kinek nevét nem írjuk ki egészen, de megjegyezzük,
3011  II,  120|                nyakára« - a fiatal Dankót ki nem hozta sodrából. Mindig
3012  II,  120|                 ott, aki elõbb nem jöttél ki: ha nem szereted a német
3013  II,  120|                 katona akar lenni, lépjen ki.~Senki sem mozdult. Csupán
3014  II,  120|               Csupán Lengyel Gyuri ugrott ki a padból.~- Labanc! - sziszegték
3015  II,  120|                    miután szögrõl végrõl, ki hüledezve, ki mosolyogva
3016  II,  120|             szögrõl végrõl, ki hüledezve, ki mosolyogva végigtárgyalták
3017  II,  120|                  ország kormányzójával is ki mersz kötni, átkozott gyereke!...
3018  II,  120|                   Mi lett a »labanc«-ból. Ki tud róla valamit?~- A szegény »
3019  II,  120|             legalább ötven évesnek nézett ki, fésületlen haja, nagyranövesztett,
3020  II,  120|                  meztelen lábujjai néztek ki, s kellemetlen pálinkabûz
3021  II,  120|               Lengyel Gyuri vagyok - tört ki végre.~- Te a Gyuri vagy.
3022  II,  121|                 ha Vásárhelyrõl jön, mert ki ne ösmerné õkigyelmét. Még
3023  II,  121|                Márton uramnak, s jelentse ki neki, hogy még annyira nem
3024  II,  122|                  sohasem, inkább kezdenék ki a hétfejû sárkányokkal.~
3025  II,  122|                   akarok... és keféltesse ki a fekete kabátomat.~Feljött
3026  II,  122|                Apró bogarak mászkálgattak ki s be a rögök között: azok
3027  II,  123|                 segítség«-et?~- Hol vagy? Ki vagy? Merre vagy? Nem látunk! -
3028  II,  123|                  itt, jó uraim, itt várom ki a fán, míg jön valaki csónakkal,
3029  II,  123|             Istenre bízom magamat.~Kampós ki akart szállani. A katonák
3030  II,  123|              szegény - szólt egy öreg nõ, ki szintén a csónakban volt.~
3031  II,  123|                  a ház, a résen át úszott ki az ágy érintetlenül.~E percben
3032  II,  123|                  Egy gyermekfõ emelkedett ki a vánkosok közül, s kevés
3033  II,  123|                  a meleg madarakat szedte ki a puha fészekbõl, aztán
3034  II,  123|         szolgabíró élelmiszereket osztott ki a menekülõknek, s a jószívû
3035  II,  123|                szívesen jön. Jelölje kend ki, melyik marad itt? Azonnal
3036  II,  123|               pedig meleg ruhát válogatsz ki számára a zsidóboltban.
3037  II,  123|               csillagok egyenkint gyúltak ki a petróleum-lámpák.~A karcsú
3038  II,  123|                 Balassa István története, ki számûzetésbõl hazatérve,
3039  II,  123|                 szeretet melege sugárzott ki delejesen.~Az öregember
3040  II,  123|          keservesen, mint a zápor.~- Hej, ki ez, mi ez? Kicsoda kend? -
3041  II,  123|                   tudná kérem megmondani, ki lakik ebben a házban?~-
3042  II,  123|                  rongyos volt, úgy nézett ki, mint egy koldus. Nem mert
3043  II,  123|           ácsorogna, egy fiatalember jött ki a kapun, kopottas, szerény
3044  II,  123|          templomnál is pompásabban néztek ki.~- Meg van elégedve a lányával?~-
3045  II,  123|               ebben az én kis leányomban, ki úgy megnyerte annak a jó
3046  II,  124|           katonaságból, melyet Kállaynak, ki quasi kormánybiztosi állást
3047  II,  124|           kérelmére odarendelt hadnagyot, ki 50 legénnyel jött s kit
3048  II,  124|             helyiségébõl.~- Takarodjon ön ki, mert rögtön kidobatom! -
3049  II,  124|               szavától megjuhászodva ment ki az inci-finci hadnagyocska.~
3050  II,  124|                 hivatalszobája ajtaját, s ki nem jött abból többé a másik
3051  II,  124|              támogatást, csak egyet kötök ki, hogy a katonákat kirendelõ
3052  II,  124|              táblabíró gõgösen feszítette ki a mellét ilyenkor s kevélyesen
3053  II,  125|              könyvet s álmodozva tekinték ki az ablakon, vagy pedig bágyadtan
3054  II,  125|                 otthonról!)~Némelyek arca ki volt borotválva közepütt;
3055  II,  125|              Ilyenkor felriadva nyitottam ki szemeimet. A vonat rendesen
3056  II,  125|                     Most már megbuktam.~- Ki csinálta azt a beszédet? -
3057  II,  125|              könyv nélkül. Vagy úgy, hogy ki csinálta? Ki más, én magam...~-
3058  II,  125|               Vagy úgy, hogy ki csinálta? Ki más, én magam...~- Tehát
3059  II,  125|           valamivé: vagy a kormány nevezi ki valami hivatalba, vagy a
3060  II,  126|              fejenkint két garast osztott ki. S ez a körülmény határozottan
3061  II,  127|            fővárosa körülbelül úgy nézett ki, mint a mai Szeged. Az öreg
3062  II,  127|                 sok átalakítással, de már ki tudja, milyen szám alatt!~
3063  II,  127|                 boltos leányát láthassák, ki rendesen egy kis széken
3064  II,  127|                egy magánintézetben Budán, ki a leckeóráktól megmaradt
3065  II,  127|          viszonyokkal szemben?~Bodner úr, ki valaha tudományos pályára
3066  II,  127|               nemzeti háború zaja ragadta ki, részint ezen háború folytán,
3067  II,  127|           lehetett, hogy annyi évig húzta ki életpárja folytonos zsörtölõdéseit
3068  II,  127|             különben a vastag, vén Miska, ki míg paprikás szalonnából
3069  II,  127|                  aminõ Kaziray õnagysága, ki az egész elsõ emeletet bérli
3070  II,  127|            említett.~- Ama kisasszonynak, ki a szomszéd szobát bérelte
3071  II,  127|          megfordultam, s sehol egy egyén, ki a lengyel nyelvet beszélné.
3072  II,  127|                   úgy ment el szó nélkül, ki tudja hova?... hanem én
3073  II,  127|                    selmeci pipákat bontva ki.~Mari hévvel folytatá:~-
3074  II,  127|              iránti csodálatomat fejezzem ki; hogyan volt kedve megküzdeni
3075  II,  127|               volt, az elõbbit elcsapták, ki tudná, hol van?~- Igazán
3076  II,  127|     márványhomloka elborult.~- Egy jósnõ, ki a városligeti fasorban lakik -
3077  II,  127|              szemeiben csillogó tûz gyúlt ki.~- Ki van itt? Ki ön? Ön
3078  II,  127|                  csillogó tûz gyúlt ki.~- Ki van itt? Ki ön? Ön szólt
3079  II,  127|                   gyúlt ki.~- Ki van itt? Ki ön? Ön szólt itt hozzám
3080  II,  127|                mély lélegzete hallatszék, ki sápadtan, keresztbe tett
3081  II,  127|           elrettenve kapta vissza kezét s ki akart futni a terembõl.~
3082  II,  127|                  szegény lengyel földrõl, ki felcsókolod a hõsök vérét,
3083  II,  127|                 Miska Miklós-huszár, hogy ki ne vágja magát egyszeribe:~-
3084  II,  127|                Persze... persze... De hát ki tudhatta azt? A hangot hallottam,
3085  II,  127|      eszeveszetten engedelmeskedve ugrott ki paróka nélkül a »Pester
3086  II,  127|          Igazságtalan? Már hogy én? Vajon ki vagy te, és ki vagyok én?
3087  II,  127|                  én? Vajon ki vagy te, és ki vagyok én? Azt hiszem, én
3088  II,  127|             kötött barátságot az ifjúval, ki bár nyomorban élt, javai
3089  II,  127|                  Fürdõ utcai házmesterné, ki egyszersmind takarított
3090  II,  127|                  hogy említé jegyesét, de ki gondolt volna ilyesmire?~-
3091  II,  127|                     Hogyan? Kozenszky úr, ki oly szegényesen volt a Fürdõ
3092  II,  127|                illeti, aggodalmát fejezte ki egy új nyavalya eshetõsége
3093  II,  127|                 misztifikáció áldozatául, ki Annát nem ismerem, azt sem
3094  II,  127|                       Hiába ámít, egészen ki van kelve képébõl.~- Nem
3095  II,  127|                   mondá Gábor úr és ebben ki volt fejezve minden. Elõször
3096  II,  127|            hosszan elmerülve nézte Marit, ki nemkülönben el vala mélyedve
3097  II,  127|           nemkülönben el vala mélyedve és ki tudja, mit nézett, mit gondolt?~
3098  II,  127|                 csoda-lámpája esett volna ki kezébõl s tört volna szét
3099  II,  127|                ama beteg barátja számára, ki senki más, mint az Anna
3100  II,  127|                magát, cseveghet önnel is, ki iránt nagy hálával van eltelve.~-
3101  II,  127|                    hiszen ön az egyedüli, ki Annát ösmerte.~- Igen! -
3102  II,  127|               csekély része volt Marinak, ki sokat beszélt Annáról, Anna
3103  II,  127|                  Anna nagy szerelmérõl, s ki különben is ritkította párját,
3104  II,  127|               õszt és fél telet ott húzta ki az ágyban, a szobában, hol
3105  II,  127|           zörgésébõl e mondat bontakozott ki, még a kintornás távolról
3106  II,  127|                  többé!... De ne nevessen ki, édes Mari. Lássa, milyen
3107  II,  127|                   ami a legtöbb emberrel, ki nagyon megszokott egy kedves
3108  II,  127|             kötött, Gábor úr sóhajtozott (ki tudja, mi baja egy idõ óta?),
3109  II,  127|                rendesen Gáborhoz intézte, ki egészen el volt ragadtatva
3110  II,  127|                  volt szolgálónk, Borcsa, ki most egy lipótvárosi nagykereskedõnél
3111  II,  127|              szolgálatban. E cseléd vitte ki - Anna holmiját a kocsira,
3112  II,  127|                       Ellenkezõleg - tört ki végre Mariból a szó -, mert
3113  II,  127|           Palowszki Anna nevû kisasszony, ki mintegy félév elõtt hurcolkodott
3114  II,  127|                 elõtt hurcolkodott ide.~- Ki tudná azt uram, az régen
3115  II,  127|                  hónap elõtt hurcolkodott ki a Fürdõ utca 10. szám alá.~
3116  II,  127|                  Oh, hogy ezt maguktól is ki nem találták, pedig olyan
3117  II,  127|                hogy egy hölgyet keresnek, ki a Zöldfa utcából jött ide
3118  II,  127|                  jött ide lakni, még csak ki sem hagyta beszélni.~- Ah,
3119  II,  127|                  a remegõ fehér liliomra, ki kezét elfeledte zavarában
3120  II,  127|            kövezeten Pest nyüzsgõ utcáin. Ki mert volna most megszólalni?
3121  II,  127|                 kezét lankadtan terjeszté ki a levegõbe, kihullatva az
3122  II,  127|         Akasszanak föl, ha nem úgy nézesz ki, mint egy megvert ellenség.
3123  II,  127|             Magadnak?~- Mennydörgettét! - ki másnak?~- Miskáról hamarabb
3124  II,  127|                   Igaz - szólt Mari -, de ki felel nekem, hogy irántam
3125  II,  127|                szemeit Marira - szegezte, ki némán süté le a magáét,
3126  II,  127|               nézve minden délceg férfit, ki az õ võlegényéhez, Kozenszky
3127  II,  127|                   miatt végre is nem esik ki a világ feneke, a világ
3128  II,  128|                bepecsételi a pinceajtót s ki se nyitja szeptemberig,
3129  II,  129|              virágokat tépni le, amik még ki nem nyíltak. Mióta lett
3130  II,  129|                még a levegõre sem ereszti ki. Mindent megtesz a kedvére;
3131  II,  129|                   szólította meg a dadát, ki csodálkozva csóválta meg
3132  II,  129|                  már a lakodalom napja is ki van tûzve, sõt a számtartóné
3133  II,  129|                azt, hogy a mamám ott van? Ki mondta neked?~- Hja, van
3134  II,  129|                    rögtön parancsot adott ki, hogy mamád számára egy
3135  II,  129|               ablakon jöhet be hozzá - ha ki lesz nyitva...~Megvárta
3136  II,  129|               nyitva volt.~- Én nyitottam ki - suttogá rekedten, erõlködve -
3137  II,  130|             szívekbõl alakult-e?~Istenem, ki is vehetné rossz néven egy
3138  II,  130|                  megállt; két utas szállt ki; én ruganyos léptekkel ugrottam
3139  II,  130|                Kázmér vagyok!~- Nem zárja ki, hogy nagy gézengúz ne legyen!~-
3140  II,  130|              parasztot, akit látnak, hogy ki éljen? Nagy Kázmér - fogja
3141  II,  131|              igézõ barázdákon, úgy néznek ki, mint valami rozsdaette
3142  II,  131|         megjelennek, közszemlére tétetvén ki elõbb ünnepélyes díszben
3143  II,  131|                 felfedezése után találták ki az ulemák, kik a koránból
3144  II,  131|                   bájt és gráciát fejthet ki egy dinnyének elegáns fölvagdalása
3145  II,  132|                 Hát mit csinált? Hogy néz ki?~- Lassan, sorjába, kis
3146  II,  133|                 elõtt.~- Miért nem söprik ki az udvarról a havat, domine
3147  II,  133|                 Mindszentnapkor szabadult ki az utolsó.~- Azóta senki
3148  II,  133|                hol mint elõkelõ perszóna, ki az urakkal él egy funduson,
3149  II,  133|                  zörgetett Szõcs János.~- Ki az, mi az? - riadt fel Hetyke-Czakó
3150  II,  134|                 alatt a hatalmas alispán, ki ötvenkét éves kora dacára
3151  II,  134|               annak a hitvány parasztnak, ki kezet mer emelni - uram
3152  II,  134|                  megismerjük reggel, hogy ki volt!~- Pszt! lassan! -
3153  II,  134|                  ilyenkor nemegyszer tört ki belõle a gõg és a méltóság,
3154  II,  134|        meglátogatta az unokaöccse Rollyt, ki szerfelett gazdag ember
3155  II,  134|                vette magát észre az öreg, ki nem sietett nevetségessé
3156  II,  134|                Nohát, fogd szaporán: vágd ki azt a keresztet!~A hajdú
3157  II,  134|                bácsi. Olyan éljenzés tört ki a nevére, hogy majd leszakadt
3158  II,  134|                  õ rá van szorulva.~- Hát ki mondja, hogy én nem fogadok
3159  II,  134|                  Hogy engem? Olyan nincs! Ki merne egy Sz-t megcsalni.~-
3160  II,  134|                 körmömrõl, ha már egyszer ki van mondva eleven ember
3161  II,  134|         vármegyében senkit és semmit? Hát ki parancsol itt már?~Hallatlan
3162  II,  134|           államhivatalokba!...~- Eszerint ki van mondva határozatilag
3163  II,  134|                   berzenkedni egy kicsit.~Ki lett hát mondva a határozat.
3164  II,  134|                  ha Ribay Miklós küldetik ki.~- Ezennel kiküldetik tehát
3165  II,  134|               tehát Ribay Miklós - mondja ki berekesztõleg az alispán.~
3166  II,  134|                  szenvedélyes hangon tört ki, megfenyegetve a hatalmasokat:~-
3167  II,  134|         õméltósága mégis jobban nyújtotta ki a magáét.~Nem volnának papok
3168  II,  134|                volnának papok a papok, ha ki nem szimatolták volna ezt
3169  II,  134|                   még folyton nem fogyott ki a pap, mindig nyöszörgõbb
3170  II,  134| atlasz-függönyöket s szórakozottan hajolt ki úgy, hogy a fél arca benn
3171  II,  134|                    hallgatagon nézett hol ki az ablakon, hol befelé a
3172  II,  135|                  felesége kedveért tette, ki minden áron Budapestre vágyik -
3173  II,  135|            teremtés nagyon rosszul nézett ki. Arcbõre átlátszó volt...
3174  II,  135|                 Inkább meghalok. Vegyetek ki a fürdõbõl.~Negyedik nap~
3175  II,  135|              türelmetlen többé.~Az orvos, ki minden ötödik nap meg fogja
3176  II,  135|                  s azt a reményét fejezte ki, hogy öt nap múlva Cserváryné
3177  II,  135|            markába.~- Kicsoda az a hölgy, ki a 6-ik számban lakik?~-
3178  II,  135|                  ott voltam... Úgy nézett ki nagysád, mint egy angyal.
3179  II,  135|                  A menyecske pompásan néz ki, fürge, mint a csík, szemei
3180  II,  135|       Tizenkilencedik nap~Együtt sétáltak ki a romokhoz s sokáig nem
3181  II,  136|                  úr, aki csak író vagyok, ki még koszorúkat sem szereztem,
3182  II,  136|                  város.~... Nem is veszem ki onnan soha többé.~Hanem
3183  II,  136|                 szõlõrül. Okos ember majd ki fogja találni, hogy miért.
3184  II,  136|              szõlõt!~Szomorúan tántorgott ki a lépcsõkön és ott összerogyott.~-
3185  II,  136|               háta mögött a püspök inasa, ki az asztalnál fölszolgált. -
3186  II,  137|                  14.~Még a palóc kollegám ki nem adta a jelszót, hogy »
3187  II,  137|                 hogy mi ketten, okosabbak ki sem mozdultunk a kúrszalon
3188  II,  137|             között, hogy lapátolni lehet.~Ki is választottuk azonnal
3189  II,  137|               dongájú verseci kisasszony, ki négyszer vált gúnyát napjában,
3190  II,  137|          Maulborough herceg udvarol neki, ki itt Svarcz név alatt fürdõzik
3191  II,  137|                 sok olyan úri módis, akit ki kell pingálni belülrõl.~
3192  II,  137|            verseny. Öt talyigát béreltünk ki s így hajtottunk a Mayerhofba
3193  II,  138|                  gyügyelõ szavakat talált ki nekik; de azok nem feleltek
3194  II,  138|              valami szõregi asszony tette ki. Gergely úrnak úgyis olyanforma
3195  II,  138|                 hogy Gergelyt equipirozza ki, s az, amit vett, mind a
3196  II,  138|                 kikapcsolni, s ekkor sült ki tulajdonképpen, hogy egy
3197  II,  138|           dörömbölve. A »ló« szót tisztán ki lehetett venni, s okozott
3198  II,  140|                   lakásához közeledtem.~- Ki lakik ott az emeleten a
3199  II,  140|                   a sarokban? - kérdém.~- Ki laknék más?... egy uraság...
3200  II,  140|          államhivatalnok! Persze, persze, ki is lehetne más? Gondolhattam
3201  II,  141|                  Második fejezet.) De hát ki ne emlékeznék donna Diana
3202 III,  1  |                építkeztek. Nyájas olvasó, ki még nem jártál e görbe országban,
3203 III,  1  |               történnie. Egyszerre sütött ki szíveikben a »vének nyara«
3204 III,  1  |        alátartásánál több gráciát fejthet ki egy férfi, mint amennyi
3205 III,  1  |                aláhull, a nyelvét nyújtja ki s azzal fogja föl a veszendõ
3206 III,  1  |                 egy valóságos Pestalozzi, ki a legmodernebb elvekbõl
3207 III,  1  |             legmodernebb elvekbõl indulva ki, tanítási sikerét tanítványai
3208 III,  1  |                 adta neki az alapot. Nos, ki mondhatja, hogy az alap
3209 III,  1  |             új-világ történetében? Nincs, ki mondja, hogy van? Senki
3210 III,  1  |                   a haldokló anya fölött, ki midõn utószor keblére zárta
3211 III,  1  |                fogalmat arannyal fejezett ki. A májusi esõ fölért neki
3212 III,  1  |                   azt is aranyban fejezte ki: »arannyá váljék minden
3213 III,  1  |               bizony vékony testnek ütött ki a bordákul szolgáló lécezetre,
3214 III,  1  |                izzadságcsöppeket sajtolva ki a derék úri személyekbõl.
3215 III,  1  |           vakmerõséggel öt betûvel fejezi ki »ideál«-nak.~Ilyen ideál
3216 III,  1  |                   melyekrõl Luppán lovag (ki kapni szokott az ilyeneken)
3217 III,  1  |                 Maholnap menyecskévé növi ki magát. Elviszik tõled!~Csemez
3218 III,  1  |                  tarka zsebkendõjét húzta ki zsebébõl s megrázván azt
3219 III,  1  |           elhamarkodott szavakat ejtettél ki…, mert a nõ rendeltetése
3220 III,  1  |               folytatá:~- De ez nem elég. Ki mondja, hogy elég? Te nem
3221 III,  1  |                   a választ Csemez úrtól, ki zavartan nézett maga körül,
3222 III,  1  |                   a megriadt õzike futott ki a kertbõl a ház felé. Arca
3223 III,  1  |         álmélkodva tekintett barátnéjára, ki gyengéden simult Miklóshoz.~
3224 III,  1  |                  Istenem, mily boldogság! Ki hitte volna? Az elsõ pillanattól
3225 III,  1  |                 semmitmondóvá vált. - Én? Ki beszél rólam? - mondá majdnem
3226 III,  1  |                  egyéb.~- Tréfa? - fakadt ki Miklós keserûen s pír borítá
3227 III,  1  |                   Istenem, hogyan mondjam ki?… a maga feleségének.~Miklós
3228 III,  1  |                   bizony sírt, Krisztina! Ki ríkatta meg? Aha! Csutkás.
3229 III,  1  |                nevetséges is. Igen, igen, ki merem mondani az egész világ
3230 III,  1  |           semmivel sem tüntethetett volna ki jobban az »öreg«-gel szemben.
3231 III,  1  |                  grimaszt, mely Bohuskát, ki oldalvást látta, csintalan
3232 III,  1  |                hangon. - Hát úgy nézek én ki, mint aki tréfál? Nem úgy,
3233 III,  1  |                  be nem nõtt a fejelágya, ki csak úgy hûbelebalázs megy
3234 III,  1  |                iramodék s a futó angyalt, ki egy, az udvaron heverõ vályúban
3235 III,  1  |      összeszorítva, a karjait kinyújtá.~- Ki egy akkora darab aranyat
3236 III,  1  |                egy percig nõvére mellett, ki a Csemez szavai után, melyek
3237 III,  1  |                   csodálatos tûz gyulladt ki, mely, mint égõ gyertya,
3238 III,  1  |                   ereszteni az ifjú felé, ki az égetõ sugarak bûvös befolyása
3239 III,  1  |                   egymás után nyújtogatta ki becsukott markának megnövesztett
3240 III,  1  |                  szabad e gyarló világon, ki ront, bont, zúz, keresztül-kasul
3241 III,  1  |                   törvénnyel nem törõdik, ki csak egyetlen szót respektál
3242 III,  1  |               korállpiros ajkát és rohant ki az ajtón, mint az eszeveszett.~
3243 III,  1  |                   menyasszonyomra!«~Akire ki van mondva, hogy »tempus«,
3244 III,  1  |              véletlenül egyszerre ejtenek ki valami azonos szót, két
3245 III,  1  |                  a karcsú kémény magaslik ki, amint ott pipázik egykedvûen
3246 III,  1  |                   mert nem okos ember az, ki olyan fának nyesegeti ágait,
3247 III,  1  |                kis porontyot, nem tehette ki a farkasoknak a gyepre,
3248 III,  1  |                    fedetlen fõvel kísérte ki a nyugalom helyére, a temetés
3249 III,  1  |                  tájéka.~A tündér Brezina ki van cserélve - egy sokkal
3250 III,  1  |                  a tájon.~Oh, mert annak, ki negyven éve társalog az
3251 III,  1  |                  A bacsa fölemeli ökleit.~Ki merte ezt a hangot utánozni?~
3252 III,  1  |                   madarak is hallgatagok.~Ki szólítja meg hát Olejt?~
3253 III,  1  |                   szólítja meg hát Olejt?~Ki tudja?~Talán maga a némaság,
3254 III,  1  |                 gondolatokat, az nem fogy ki soha belõlük.~Az a nagy,
3255 III,  1  |                 azok is a bacsa haragját, ki bosszús gondolatait így
3256 III,  1  |            völgybe, hol csak a madár jár? Ki hozta ide a lezajlott harcok
3257 III,  1  |          csengettyûje szép összhangba vág ki, s a bojtár dudája is megszólal.
3258 III,  1  |               jólesik Matyinak. Pedig hát ki tudja, miért van künn, talán
3259 III,  1  |          elérhesse az ismerõs öreg birka, ki báránykorában mellette aludt.
3260 III,  1  |             kezecske igazán milyen jóízû. Ki ismerhetné a birkafilozófiát
3261 III,  1  |                  a te fizonómiád öntõdött ki a lányom jövendõbelijének?~-
3262 III,  1  |                  ülne. Olej Tamás kezébõl ki nem veszi ezer zsandár sem.
3263 III,  1  |                 mondtam! Ötezer sem veszi ki. Hanem aztán csitt, gyerekek,
3264 III,  1  |              Záhony olyan nagy »gaukler«, ki tetszés szerint változtatja
3265 III,  1  |             paraszthajszállal nagyobb úr; ki gondolta volna.~- Oh, kegyelmes
3266 III,  1  |              herceg - dadogja félénken -, ki tudhatta azt!~- Nincs semmi
3267 III,  1  |                   a szép Anika.~Matyiban, ki ott ült az asztalnál a herceg
3268 III,  1  |            megszokott »ne te ne« és »brcs ki« vezényszavakkal. Nem lesz
3269 III,  1  |                  Legalább Olej hiszi úgy, ki szintén unja magát nyája
3270 III,  1  |     vizenyõsséggel, még egyszer annyit ad ki. Olej rágyújtott, hanyatt
3271 III,  1  |                hordozni utána egy szolga, ki csak arra való lesz, hogy
3272 III,  1  |        megrázkódott.~De azt is megtudják, ki adta neki a rengeteg kincset,
3273 III,  1  |               összevág, ebbe a rímbe megy ki: »aklot cserélt… becsületért.«~-
3274 III,  1  |                   csak a szemei dülledtek ki és arca sápadt el még jobban.~
3275 III,  1  |           legalább fél percre, hogyan néz ki. Mindennap látja, mindig
3276 III,  1  |             lásson alóla semmit, úgy ment ki az akol ajtaján. Midõn kiért,
3277 III,  1  |              négyszögletû folt nem zöldül ki soha. Ki tudja, miért nem?
3278 III,  1  |                  folt nem zöldül ki soha. Ki tudja, miért nem? Még a
3279 III,  1  |             tökéletességre vigye, mint õ, ki minden csínját-bínját érti
3280 III,  1  |             hívekéi szólnak bele az éjbe, ki vékonyan, ki vastagon, ki
3281 III,  1  |                bele az éjbe, ki vékonyan, ki vastagon, ki egészen köszörületlen
3282 III,  1  |                 ki vékonyan, ki vastagon, ki egészen köszörületlen hangon,
3283 III,  1  |              krumpli csimbókos szárat tol ki saját vesztére.~S míg az
3284 III,  1  |                  méregmorzsa hull beléje?~Ki volt mestere a természet
3285 III,  1  |                 hatalmát? A juhászbojtár, ki gyermekkorában megmutogatta
3286 III,  1  |                   hanem a tiszteletes úr, ki igaz lutheránus létére külsõ
3287 III,  1  |                Lapaj közönyösen fejtõzött ki karjaiból.~- Úgy no, - az
3288 III,  1  |                  egy korcs, egy darab fa, ki nem érez, ki csak azért
3289 III,  1  |                egy darab fa, ki nem érez, ki csak azért látszik teremtve
3290 III,  1  |             vetõdik be egy-egy vidékbeli, ki megalkudni jõ a dudáshoz,
3291 III,  1  |                   néhai Lapaj nyája közé, ki azt az Istók gyereknek ajándékozta,
3292 III,  1  |                  Éliás nagy bosszúságára, ki azon vékony reménnyel bocsátá
3293 III,  1  |                   tolmácsolhat.~A mester, ki Lapajt a tökély fokára vitte
3294 III,  1  |                 szeretne? Hát lehetne az? Ki tudja megmondani? Azért,
3295 III,  1  |              tápot adjon fûnek, virágnak, ki tudja, mélyen eltemetve
3296 III,  1  |                  a tûz, mely bömbölve tör ki, ha nyílása támad?~A szomorú
3297 III,  1  |              szaladgál.~- Hohó! Állj meg! Ki vagy? Mit viszesz?~A nõ
3298 III,  1  |                   hozzá s fürkészõleg néz ki kalapja széles karimája
3299 III,  1  |              Ismer-e kend engem? Tudja-e, ki vagyok?~A csõsz fejét rázza
3300 III,  1  |             dörmögé érdes medvehangján:~- Ki az ördögnek mondjam meg?~
3301 III,  1  |             Lapajból gondolatokat fejtett ki, melyek, talán elõször életében,
3302 III,  1  |                   pipa, sõt még a duda is ki van téve a mulandóságnak,
3303 III,  1  |                  zsírpecsét a baloldalon, ki tudja honnan támadhatott,
3304 III,  1  |            mûvelete igen sérelmesen ütött ki s e sérelem a kunyhó hátsó
3305 III,  1  |       gyermeksírásban.~Lapaj ijedten ejté ki kezébõl a halinát és szájából
3306 III,  1  |                   váljék a tudományának - ki is találta. Éhes az istenadta.~
3307 III,  1  |               madárfészkeket fosztogatott ki a mulattatására. Jól mulattak
3308 III,  1  |                   a déllel cserélte volna ki magát.~Ozsonna táján híven
3309 III,  1  |                 rejtett melegség sugárzik ki. Kezével átkarolta nyakát
3310 III,  1  |              attól akarna tanácsot kérni, ki az eldobott búzaszemre ráborul,
3311 III,  1  |             kunyhójába.~Az elhatározó szó ki volt mondva. Apa lett. Apai
3312 III,  1  |                 gondok komoly felhõje ült ki homlokára. Édes gondok,
3313 III,  1  |                 ha a föld alól kaparja is ki.~Hanem könnyû azt elgondolni,
3314 III,  1  |                kínos elhatározást facsart ki.~Fölkapta a kis leányt a
3315 III,  1  |                   az Éliás zsidó ablakán, ki ijedten riadt föl a dörömbölésre.~-
3316 III,  1  |                  ész bõven, ha nem néz is ki belõle; apró, szürke szemû,
3317 III,  1  |            nemsokára új fõispánt nevezett ki Szatmár megyébe, a tekintetes
3318 III,  1  |               dánus királyfi kíséretével, ki álruhában jött ide a Majornoky
3319 III,  1  |                      kérdé az egyiktõl. - Ki vagy?~Semmi felelet. Érzéktelen,
3320 III,  1  |                   velök járt, velök fõzte ki a terveket, velök lopott,
3321 III,  1  |                  izzadságcseppek verõdtek ki a homlokán.~Gerge úgy tett
3322 III,  1  |                   összes pandúrjait küldé ki a »laz«-okba Jasztrab elfogatására
3323 III,  1  |          pillanatában két ólomgolyót vett ki a zsebébõl hirtelen s midõn
3324 III,  1  |              állani, mint egy gladiátort, ki fölemelt kezében a két,
3325 III,  2  |                    No, ha most ez egyszer ki nem csap az a patak s ki
3326 III,  2  |                  ki nem csap az a patak s ki nem önti a bodokiakat, mint
3327 III,  2  |                  talán Sós Pál uram fogta ki útközben a csáklyával… amint
3328 III,  2  |                tekintélyes ember állítja, ki már az idén is kevesellte
3329 III,  2  |                   Pálnak: csak õ húzhatta ki, senki más, a ládát! Hanem ‘
3330 III,  2  |               Súgtak, búgtak, hogy (ugyan ki szopja az ilyeneket az ujjából?)
3331 III,  2  |                  volna lakat az õ száján… Ki tudhatja hát? De az már
3332 III,  2  |                innen-onnan s még nem volt ki soha a faluból, nagyon anyás…
3333 III,  2  |                  kell keresni a keblében, ki kell gombolni a pruszlik
3334 III,  2  |            félesztendõ miatt«, hogy mégis ki kell állani. Oh, mennyire
3335 III,  2  |                   édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem
3336 III,  2  |                  Odafönt másképp tudódott ki az igazság. Eredj haza,
3337 III,  2  |                lennek, vagy hullott volna ki egyenkint.~Len ha lenne,
3338 III,  2  |                    míg egy parázs csókkal ki nem váltotta kendõjét.~No
3339 III,  2  |              valami fényes tárgy csúszott ki. - Kata megtapogatta: olló
3340 III,  2  |                   készülve megvédeni azt, ki eszméletlen fekszik benne.~
3341 III,  2  |                még, akár a Bizi apó arca, ki meghajolva, ingadozó léptekkel
3342 III,  2  |                  neki, ragyogó mosoly ült ki arcára s vígan kopogott
3343 III,  2  |              legügyesebb ács a környéken; ki hitte volna, hogy megcsalja
3344 III,  2  |           elkárhozni.~Hírét sem hallotta, ki tudja, merre mentek; út
3345 III,  2  |                  Esténkint a küszöbre ült ki, onnan el lehetett látni
3346 III,  2  |                  egyes betûk, bontakoznak ki furmányosszekerek, utazó
3347 III,  2  |             ajándékozta az eklézsiának.~- Ki vállalja el a dolgot, fiúk? -
3348 III,  2  |                 felsõ ablakból magam adom ki majd a keresztet, ha már
3349 III,  2  |                    mint a szerelmes férj, ki észre nem veszi, felesége
3350 III,  2  |               adott.~A megyei vicemérnök, ki mappát csinált a vármegye
3351 III,  2  |                  is õvele, de az apjával, ki szintén István volt. Csak
3352 III,  2  |                   annak a hatalmas úrnak, ki az egész környéknek parancsol.~
3353 III,  2  |                hajdúja Suska Mihály, hogy ki ne gondolt volna valami
3354 III,  2  |                 sáros csizmájú Filcsiket, ki félénken tipegett utána,
3355 III,  2  |            leányra. Némán, szótlanul ment ki, mintha nem fájna neki semmi.~
3356 III,  2  |                 magára zárta. Nem is jött ki többet, csak az ablakról
3357 III,  2  |                Bement Gélyi János és akár ki se menne többé soha. De
3358 III,  2  |                fejét megrázta, úgy néztek ki, mintha valami fehér lepke
3359 III,  2  |                    de mert nem áradhatott ki, zúgva csapkodta egy darabig
3360 III,  2  |         visszafordult.~A hold most kukkan ki s végighúzza ezüstös fényes
3361 III,  2  |              piros selyemkendõvel, melyet ki akar cserélni másikkal.
3362 III,  2  |                  mosolyogva nyújtózkodtak ki a melegítõ fénytõl s ragyogásukban
3363 III,  2  |                   ha te tudnád, kis cica, ki van itt?… Gyere, hadd veregessem
3364 III,  2  |            udvaron mámorából fölocsudott. Ki vezette haza, nem tudta.
3365 III,  2  |               emlékszem még, sohasem megy ki a fejembõl a szegény Palyus.~
3366 III,  2  |       halálsápadtan, erõtlenül támolygott ki, mintha kilenc esztendeig
3367 III,  2  |                vigyáztam az öreg Palyust, ki napról napra komorabb lett,
3368 III,  2  |              Palyust is Galandáné kísérte ki a temetõ-árokba.~Ez úgy
3369 III,  2  |                 Ott volt Suska Mihály is, ki váltig bizonykodott, hogy
3370 III,  2  |               csupán én ráztam a fejemet, ki színrõl színre láttam, mintha
3371 III,  2  |                    a Bágy hullámaiból kel ki, vagy az erdõ titokzatos
3372 III,  2  |                  elõéneklõ Mindég Jancsi, ki a koszorús Krisztust viszi,
3373 III,  2  |                 menyecske hangjának, meg… ki tudja… talán a két piros
3374 III,  2  |               nagyon a szentekhez fordul. Ki sokat ácsorog a bíró udvarán,
3375 III,  2  |                  az olyannak.~Rebesgetik… Ki is beszélte csak?… Alighanem
3376 III,  2  |                 jönni a gyalázatos!), meg ki gyõzné elszámlálni a többit:
3377 III,  2  |                  hallgatták Gughi Pannát, ki csodás dolgokat beszélt
3378 III,  2  |            faggatja Filcsikné -, hogy néz ki a Mária?~- Jaj, nehéz azt
3379 III,  2  |               Követi tán valaki? De ugyan ki követné?~Lihegve ért a Mária-fákhoz.
3380 III,  2  |               gyermek éppen most nyitotta ki a szemecskéit s mosolygott.~-
3381 III,  2  |                  kevély kutya!~- Gyere te ki!~- Nem megyek. Én nem alázom
3382 III,  2  |                óriási tulipán nyílt volna ki a buja fû között, éppen
3383 III,  2  |                  tovább… de nem fecsegett ki semmit.~Pedig talán tudta,
3384 III,  2  |                 nincsen este, minduntalan ki kell nyitni az ablakot,
3385 III,  2  |                 nyomorék Imréé, õ fizetné ki, mint legöregebb és férfi,
3386 III,  2  |                 egy instáncia?… De az is, ki tudja, milyen ember?~A nótárius
3387 III,  2  |                 tetszetõs kavicsokat hány ki.~Imre lehajolt és tele szedte
3388 III,  2  |                vette az öreg úri vadászt, ki a hegy felõl közelgett,
3389 III,  2  |          irigységtõl s Gyócsi Imre pirult ki az örömtõl. Hiszen annyi
3390 III,  2  |               emberek vagytok!?~A lányka, ki csak most lett figyelmes
3391 III,  2  |              aranyszõrû nyakát csinosítja ki bent az istállóban a gazda,
3392 III,  2  |                ide-oda.~Az istálló ajtaja ki volt nyitva s szép pirospozsgás
3393 III,  2  |         köhécseléstõl kísért hang felelt, ki tudja, mit, nem lehetett
3394 III,  2  |                   Ha a piros rózsát ejtem ki kezembõl az útra, akkor
3395 III,  2  |                bontson?~Nyugodtan vezette ki a felszerszámozott lovakat
3396 III,  2  |                  Klári éppen akkor kísért ki a kapun egy töpörödött öreg
3397 III,  2  |               töpörödött öreg asszonyt.~- Ki volt az az ördög nagyanyja? -
3398 III,  2  |             indulunk.~A könnyû szekér már ki volt húzva a színbõl s megkenve
3399 III,  2  |                   aprózó táncban indultak ki az udvarból.~Végigtekintett
3400 III,  2  |                lángba borult arccal osont ki a konyhába.~Egy félóra múlva
3401 III,  2  |              igazi só helyett timsót vett ki a pohárszékbõl a menyecske,
3402 III,  2  |              sompolyogtak be a házba vagy ki a házból, nehogy szóba álljon
3403 III,  2  |                    vén Télné! Jöjjön csak ki!~A gyerekek összebújtak
3404 III,  2  |           temetõje. Mert minek jár alant, ki a magasba termett.~Az se
3405 III,  2  |                  szérûskertjén át, futott ki a rétre a »savanyúkút«-hoz.~
3406 III,  2  |             hazajönni, világnak bujdosik. Ki hallott már ilyet valaha?
3407 III,  3  |                   margó”-ra szorult volna ki, néhai Filcsik Pál fogta
3408 III,  3  |            valószínűleg a középső István, ki miután az utósó István korán
3409 III,  3  |             szólnak rosszat, az sem veszi ki nyugalmából; még a mesterségével
3410 III,  3  |                   szerencsétlen halandón, ki tőle csizmát követel. Miután
3411 III,  3  |                  egész Miskolc városában, ki egy fél esztendeig dolgozott
3412 III,  3  |            mellékkörülményre terjeszkedik ki, hogy mielőtt a történet
3413 III,  3  |                    mint a szerelmes férj, ki bájait hullató feleségét
3414 III,  3  |                egyszer nem tetszett neki, ki tehet arról?~Aztán meg a
3415 III,  3  |                patrónus fõispán tervének, ki - úgy látszik - egyenesen
3416 III,  3  |                 öltözött, szurtos alakot, ki azt fogja mondani annál
3417 III,  3  |                 ragyogás nem pótolják azt ki!~Milyen jó lenne most, ha
3418 III,  3  |               odaért.~Szomorú arccal jött ki s meglepetve nézett az érkezõre.~-
3419 III,  3  |               sáros csizmájú öreg embert, ki félénken tipegett utána,
3420 III,  3  |                 rá. Némán, szótlanul ment ki a termekbõl, mintha nem
3421 III,  4  |                   mint aminõ Palyus volt, ki katona korában szisszenés
3422 III,  4  |                 szisszenés nélkül állotta ki az ötvenet, s holmi nyolc
3423 III,  4  |                  Az éjt nyugodtan állotta ki, reggel az én jelenlétemben
3424 III,  4  |            sápadtan, erõtlenül támolygott ki, mintha kilenc esztendeig
3425 III,  4  |                vigyáztam az öreg Palyust, ki napról napra komorabb lett,
3426 III,  4  |                össze.~A Galandáné kísérte ki a temetõ-árokba, ahova a
3427 III,  4  |                    A szép asszony egészen ki volt a képibõl kelve és
3428 III,  4  |             dulakodás nyomait. Úgy nézett ki a Palyus sírja, mint egy
3429 III,  5  |                még, mint a Bizi apó arca, ki ingadozó léptekkel, meghajolva
3430 III,  5  |               perben áll az Úristennel és ki akar vele békülni. De hasztalan,
3431 III,  5  |                  neki, ragyogó mosoly ült ki arcára s vígan kopogott
3432 III,  6  |                 még mindig nem gyógyultam ki. Holnap elhagyom Mehádiát,
3433 III,  6  |             Ischlben a két hetet se húzta ki; tizednapra már Balatonfüredrõl
3434 III,  7  |               többnyire sötét hamuszürke. Ki öltözteti fel ezeket is
3435 III,  7  |             örökre.~Hogy volt? Mibõl kelt ki a mag ahhoz a szalmához,
3436 III,  7  |                  a kamra ablakát.~- Gyere ki egy szóra, Csillom Anna!~-
3437 III,  7  |                lesz a halálom, ha nyomban ki nem jössz.~Dideregve ment
3438 III,  7  |                 nem jössz.~Dideregve ment ki a szegény fiatal asszony.
3439 III,  7  |                 enged. Jaj, minek is ment ki… hiszen nem szerette, sohasem
3440 III,  7  |                   el, s szilajan nyargalt ki a nyitott kapuajtón a megriadt
3441 III,  7  |                   vette észre, hogy osont ki az asszony után, és a többi
3442 III,  8  |                  a köszvény úgy veszi már ki a szerelmet a szívbõl, mint
3443 III,  8  |                  állottak érzelmeivel, de ki tehet róla, hogy a szív
3444 III,  8  |             házmesternõ.~Frau Léni nézett ki már vagy hetven évesnek.
3445 III,  8  |                  paradicsom sem ér! Vajon ki volt, he?~- Itt nem annyira
3446 III,  8  |              ámbátor a férjet nem vehette ki, pedig szerette volna már
3447 III,  8  |                  kit hét évig szeretnek s ki hét évig éli a mézesheteket.
3448 III,  8  |                 az ügyes clownt tapsolta, ki a fogánál fogva lógázza
3449 III,  8  |                   úgy kilenc óra felé jön ki - hogy meghódítson mindenkit.
3450 III,  8  |              mereven tapad oda a lovagra, ki Beppót váltotta fel a porondon.~
3451 III,  8  |                 után. Csak azzal vághatja ki becsületét.~Oh, hogy fog
3452 III,  8  |              kezdte nézni õ is a lovagot, ki méltóságteljesen lovagolt
3453 III,  8  |                    de csak nem találhatta ki. Lássa, mennyire gyengül
3454 III,  8  |                    No, de te is jól nézel ki.~- Ad vocem, jó kinézés!
3455 III,  8  |                 beteg lett a szépasszony? Ki tudhatná azt?~Hetek múlva
3456 III,  8  |              agyvelejében.~- De hát akkor ki csókolózott Kapocsynéval
3457 III,  8  |               dolgot ostobaságból. De hát ki hihette? Azaz, hogy tudnom
3458 III,  8  |               azért a világ mégse fordult ki a sarkából.~Az asszonyok
3459 III,  8  |                  a sarkából.~Az asszonyok ki tudják magyarázni magukat;
3460 III,  9  |               ráillett a szerencsétlenre, ki 1876-ban két ízben volt
3461 III,  10 |     megdöbbentette.~Egy villában vett ott ki szállást. Kár, hogy már
3462 III,  10 |                  viaskodó, s õ lassankint ki fogja gyógyítani, elõször
3463 III,  10 |                takarítónõ? Hátha… de nem. Ki jönne ilyenkor?~Szíve hangosan
3464 III,  10 |           egyszerre kiugrott az ágyból.~- Ki kopog odakünn?~- Nyissa
3465 III,  10 |                   kopog odakünn?~- Nyissa ki az ajtót, doktor úr - hangzott
3466 III,  11 |                miatta… Hát még a nejének, ki éppen akkor ringatta a János
3467 III,  11 |               mintegy önkénytelenül ejtve ki ez édes, de mégis fájó nevet.~-
3468 III,  11 |                  sem hiszem, katona uram. Ki látott valaha világéletében
3469 III,  12 |                annyi emlékeim, mint neki, ki amit ír, elõbb átélte, s
3470 III,  12 |                  amit ír, elõbb átélte, s ki sokat élt át, amit meg sem
3471 III,  12 |                  melyre idegenek vetették ki, hogy mennyi jövedelmet
3472 III,  12 |                  temetõi föld. Nem keltek ki benne; az erdei föld pedig
3473 III,  12 |             könnyû volt: abban sem keltek ki; csak a kerti pad hozott
3474 III,  12 |              mikor teljes pompában nyitja ki majd kelyhét - azalatt egy
3475 III,  12 |              csillogott rajta. Úgy nézett ki ott, mint egy nyitott, panaszkodó
3476 III,  12 |                   így megmaradni, rügyeit ki nem nyitotta, elszáradtak,
3477 III,  13 |                  őexcellenciája haragját, ki hivatalos »éljen«-ekkel
3478 III,  13 |                 ha még nem beszélte volna ki magát az országos honvédegylet
3479 III,  13 |         helyiségekbõl magyar nóta hangzik ki száz rekedt torokból, a
3480 III,  13 |                   is egy forintot szúrtam ki az özvegy számára s olyan
3481 III,  13 |                grogot itta. Halovány arca ki volt vörösödve. Szeretõje,
3482 III,  13 |              hangon a félszemû pincérnek, ki a bûzös helyiségben sürgött-forgott. -
3483 III,  14 |                  padlásán, csak éjjel jön ki. Az éj ráadja a fekete palástot
3484 III,  14 |              csontokat!~Hét osztályt járt ki és nem volt éppen rossz
3485 III,  14 |             képzelem…~- No, mit gondolsz, ki vele?~- Azt tartanám a beosztásra
3486 III,  14 |               akadt egy hajnalon. Egészen ki volt kelve a képébõl, homlokán
3487 III,  14 |                   mellébõl egy sóhaj tört ki. Bozontos fejét szomorúan
3488 III,  14 |                      Ezekben a rongyokban ki adna nekem még csak napszámot
3489 III,  14 |            körülbelül… - Uram, hallgasson ki engem! Én Kranz János vagyok,
3490 III,  14 |             beszél önnel (ön az egyetlen, ki elõtt kitárom szívemet),
3491 III,  14 |                  elõtt kitárom szívemet), ki már egy óra múlva a halál
3492 III,  14 |          Terézváros valóságos Kalifornia. Ki gondolna a messze jövõvel?
3493 III,  15 |                hogy tudja meg, szimatolja ki, ki viseli magát jól, ki
3494 III,  15 |                 tudja meg, szimatolja ki, ki viseli magát jól, ki szófogadatlan
3495 III,  15 |                  ki, ki viseli magát jól, ki szófogadatlan és ki engedelmes?~
3496 III,  15 |                  jól, ki szófogadatlan és ki engedelmes?~Van a köpenyege
3497 III,  15 |              bácsitól:~- Nem emlékszik-e, ki vette meg a feketeruhás
3498 III,  15 |     disznópörkölés sem elég érdekes most.~Ki törõdnék a Mikulás dolgaival?~
3499 III,  15 |                   Mikulás dolgaival?~Majd ki fogják találni máskor.~Ki
3500 III,  15 |                 ki fogják találni máskor.~Ki ám, - csakhogy akkor már