Rész, Fejezet
1 1, 2 | üm! Cudar idõket élünk. Hogyne repedne meg a szívem, mikor
2 1, 3 | gazdag emberekké csinálja. Hogyne érdemelne hát meg Örzse
3 1, 4 | megrázkódott:~- Ösmertem hát… hogyne ösmertem volna. Azaz, hogy
4 1, 4 | a vármegyében.~- Tudom, hogyne tudnám. Eltûnt szegény egyszerre.
5 1, 4 | Ejnye no… értem már, hogyne érteném, - valamelyik grófod
6 1, 4 | vármegye már egészen más, - hogyne volna más… élek, halok érte.~-
7 1, 4 | terhet….~- Odaadom biz én… hogyne adnám - rebegé végre meghatottan. -
8 1, 8 | megválasztásában?~- Hát hogyne segítenélek!~- Akkor itt
9 1, 9 | vissza jól.~- Hát iszen hogyne hallottam volna.~- Ühüm…
10 1, 9 | doktor, hát a szívsebek, hogyne forrnának be? A legkényelmetlenebb
11 1, 11 | anyóka, olyan nagyon?~- Hogyne sírnék - tagolá ziháló mellel -,
12 1, 11 | vágni. Ösmer-e, nyanyuska?~- Hogyne ösmernélek! Te vagy a lovak
13 1, 11 | Hát igaz, hogy megverte?~- Hogyne vertem volna meg - szólt
14 1, 12 | mondanák: »Hallottuk bizony, hogyne hallottuk volna.«~Éjfélre
15 1, 12 | hozzátevé, Inczédihez hajolva:~- Hogyne, mikor egész Erdélyországnak
16 1, 12 | Bécsben, Istók bácsi?~- Már hogyne lettem volna, ha voltam.~-
17 1, 13 | Tudja-e hol van Zsám?~- Hogyne tudnám? Túl van az apamályi
18 1, 13 | talán jelent valamit.~- No, hogyne - felelte a klineci bíró,
19 1, 13 | a Kopál-féle birtokot?~- Hogyne!~- Jó birtok?~- Jó a fene -
20 1, 13 | fiatalka jobban érezi dolgokat. Hogyne, hogyne? Ma is kerülte ház
21 1, 13 | érezi dolgokat. Hogyne, hogyne? Ma is kerülte ház pokrócára,
22 1, 14 | ketten:~- Hát már tudod?~- Hogyne. Hát nektek mégis üzent.
23 1, 14 | mondá Altorjay tompán.~- Hogyne volna kérem, öreg napjaimra
24 1, 14 | bejárnia a világot. Megtalálja, hogyne találná meg. Hiszen egy
25 1, 14 | süllyedjek el, ha nem igaz.~- De hogyne volna igaz, János bácsikám -
26 1, 16 | Összefutnak a rókák természetesen, hogyne? És természetesen megnyúzva?
27 1, 17 | felelte halkan, rejtelmesen.~- Hogyne tudná, hiszen férj és feleség.
28 1, 17 | tessék engem meghallgatni.~- Hogyne hallgatnám meg.~- Ezeket
29 1, 18 | mikor még bakter voltam.~- Hogyne volna sok juha, te mamlasz -
30 1, 18 | tud mászni?~- De bizony; hogyne tudnék!~- Hiszen az pompás! -
31 1, 18 | birtokod csak megmaradt még?~- Hogyne, természetesen… De mit ér
32 1, 18 | futott a lába alól.~- Eladom, hogyne adnám el…~- És az én nyakamon
33 1, 20 | közületek?~Mind ösmerték. Hogyne ösmerték volna? Verseket
34 1, 20 | Pistáéba.~- Megyek, öreg. Hogyne mennék a kedvedért? Semmi
35 1, 23 | azért készségesen elhitték (hogyne, mikor három olyan becsületes
36 1, 23 | nemesember-e ez a Dubek úr?~- Oh, hogyne, hogyne, zöptaui Dubek.
37 1, 23 | Dubek úr?~- Oh, hogyne, hogyne, zöptaui Dubek. Csak éppen
38 1, 23 | a templomba, nagyapa?~- Hogyne, hogyne. Ha már itt vagyunk. -
39 1, 23 | templomba, nagyapa?~- Hogyne, hogyne. Ha már itt vagyunk. - Aztán
40 1, 24 | lesz hely? - kérdém.~- Oh, hogyne! Ötven és néhány szoba van
41 1, 24 | Tessék ezt megnézni. Hát hogyne lehetne az ember egy ilyen
42 1, 24 | bizonykodott a cseléd tótul. - Hogyne volna a mienk?~- Hát mégis
43 1, 24 | Hatvani professzorról?~- Hogyne!~- Hát azt tudod-e, mikor
44 1, 25 | elborították a könnyek.~Hogyne. Hiszen az öreg Faragóné
45 1, 26 | Ugye, mulattak jól? Oh, hogyne. A Blahunka Jankó jó pap,
46 1, 26 | egész?~- Persze, az egész. Hogyne volna az egész. Én csak
47 1, 26 | De ha nem akarja?~- Már hogyne akarna? - hánykolódék Hlavatsek.~-
48 1, 26 | meglepetés nélkül.~- Oh, hogyne? Te vagy a poétás diák.
49 1, 27 | kellene…~Hiszen van! Bolond hogyne volna ebben a széles országban!
50 1, 27 | Megveszem, ha olcsón adod.« És hogyne adná olcsón? Hiszen a pör
51 1, 27 | öreg Szuhánszky Györgyöt?~- Hogyne; faragó volt nálam vagy
52 1, 27 | kedvesem, a lovamat.~- Hogyne tartanám. Olyan szép állat!~
53 1, 27 | tapsoló tömegek elõtt énekelt, hogyne unná meg magát az egyenes
54 1, 27 | bizonyítsa.~- Természetesen. Hogyne. Kiszelák is mindenütt odavéste
55 1, 27 | hogy szeretsz engem.~- Hogyne szeretním kezsit, lábát
56 1, 27 | öl meg most mindjárt.~- Hogyne csinálnánk? Hogyne csinálnánk? (
57 1, 27 | mindjárt.~- Hogyne csinálnánk? Hogyne csinálnánk? (Kapy a kezeit
58 1, 27 | Hogyan? Ön látta õt?~- Hogyne! Nemde, egy lencse van a
59 1, 28 | elmegyünk lefeküdni.~- Oh, hogyne. Persze, az utolsó. Becsületemre
60 1, 29 | talán ismeri Fridrikemet?~- Hogyne - felelte vontatottan. -
61 1, 29 | Zervitz császári ezredest?~- Hogyne, hogyne! A Zervitz bárók
62 1, 29 | császári ezredest?~- Hogyne, hogyne! A Zervitz bárók rokonságban
63 1, 29 | hogy meghalt?~- Tudom. Oh, hogyne! De én sohase sajnálkozom
64 1, 31 | valaki a játékosok közül:~- Hogyne tudna, hisz nemesember.~-
65 1, 33 | rájuk s a tenyerén hordozta. Hogyne? Egy konziliáriust, aki
66 1, 33 | töltött káposztát is, hát hogyne unták volna meg a lengyelüket?~
67 1, 34 | sietett beleegyezni.~- Oh, hogyne. Csak hadd menjen ki egy
68 II, 3 | asszony; szellemes asszony; hogyne volnának imádói is? - ha
69 II, 4 | mindjárt hanyatt esem.~- Már hogyne tüzelnék ilyen... olyan...
70 II, 5 | beszélj a világba, öcsém! Már hogyne volna, hiszen egész a kapuig
71 II, 6 | megindult volna rajtok, hogyne indult volna hát meg a bájos
72 II, 9 | megtetszett az Aladár ideálja. Hogyne! mikor olyan gyönyörû porosz
73 II, 9 | föltétlen beleegyezésrõl. Hogyne örültek volna, mikor olyan
74 II, 13 | mindenkitõl bálványoztatik. Hogyne örvendett volna távozásán.~
75 II, 33 | odaérkezett barátnõje.~- Hogyne sírnék, lelkem! Lutriba
76 II, 33 | embert néhány óra alatt.~- Hogyne - mondá a társaság egyik
77 II, 39 | nyomban! Ilyen a paraszt! Hogyne kapná meg aztán a kolerát!
78 II, 46 | többi utcagyerekhez képest! Hogyne, hisz kereskedése is volt!
79 II, 46 | többet árul, mint Jakab. De hogyne árulna többet, mikor olyan
80 II, 60 | iszonyú lárma keletkezett. Hogyne, mikor a háziurat saját
81 II, 64 | SVIHÁK~1877~Ismerik önök - hogyne ismernék - Ponson du Terrail
82 II, 67 | Árkándyt is ismeri ön?~- Hogyne ösmerném! Akár a tulajdon
83 II, 70 | emberem, és arca elkékült.~- Hogyne! Az a szõke ember, aki vele
84 II, 72 | magát szerettetni!~Márpedig hogyne kívánná, ami egész életének
85 II, 72 | védelmében sebesült meg. Hogyne tudná meg ebben a pletyka
86 II, 72 | preparálják önök a boraikat.~- Hogyne tudnám, magam hozatom és
87 II, 84 | úrfi, hogy ne haljak meg?~- Hogyne akarnám!~- No, hát akkor
88 II, 112| De mit is beszélek, hát hogyne láttad volna, mikor együtt
89 II, 116| víg volt, mint egy szarka. Hogyne, mikor a Rózsa néni olyan
90 II, 117| Sir, értem. Az ördögbe is, hogyne érteném... Itt állami érdekek...
91 II, 123| Kazay János a nejével. Hogyne tudnám, hiszen szomszédok
92 II, 125| Miskolcon templomban?~- Hát hogyne lettem volna!~- Akkor hát
93 II, 133| Megbolondult maga, Kampós? Hogyne lehetne?~- Márpedig nem
94 II, 134| persze, persze... Hát hogyne tudnám? Mondjad csak, kérlek,
95 II, 135| Ösmered azt a hölgyet?~- Hogyne ösmerném. Még lánykorából.~-
96 II, 139| Persze, hogy sántított... hogyne sántított volna mezítláb.~
97 III, 2 | pirosodik tõlük.~Észreveszik… hogyne… az õrlõ asszonyok az odanézést
98 III, 2 | visszanézést is. Szóba rakják… hogyne… s amit nyelvük érint, nyomban
99 III, 2 | nézte, tetszenek-e húgának? Hogyne tetszenének!~Tapsolt örömében,
100 III, 2 | csípõjére szorítá.~- Hát hogyne tudnék! - felelte vontatottan
101 III, 7 | láttad? De mit is beszélek, hogyne láttad volna, mikor együtt
102 III, 8 | Kupcsik János.~- Ugyan, hogyne nevetnék ezen a komikus
103 III, 16 | ösmerem. Sohasem láttam.~- Már hogyne ösmernéd? Tóth Máténé. Csizmadia
104 III, 20 | bankja. Ösmeri Acsády urat?~- Hogyne ösmerném. A »Pesti Napló«-
105 III, 22 | Bál a közgyûlés után?~- Hogyne, galambom, ez így szokás.~-
106 III, 24 | magyar lányt.~Elõkerült, már hogyne került volna elõ erre a
107 III, 27 | megbecsülhetetlen találmány. Hogyne adtak volna neki? Kár lenne
108 III, 32 | menyecske. Ha emlékszik-e rá? Hogyne emlékeznék, még most is
109 III, 45 | ellopják tõlem ezt a pénzt. Hogyne lopnák el? Bezzeg mehetnék
110 III, 52 | méltatlankodó fölháborodás.~- Már hogyne érnének? Hiszen mind a tulajdon
111 III, 52 | Aztán adnak azért valamit?~- Hogyne adnának!~- És bizonyos vagy
112 III, 54 | az Eszternek.~Visszajön, hogyne jönne, csak éppen négyszáz
113 III, 54 | a kancellár hirtelen.~- Hogyne akarnék - mondá az én pertu
114 III, 58 | kávéházban.~- És nem félt?~- Hogyne félt volna? Oda van az ijedelemtõl,
115 III, 62 | tudta Ernyeczky bácsi?~- Hogyne tudtam volna? - dörmögi
116 III, 66 | hazádat?~- Szeretem. Hát hogyne szeretném?~Maróth egészen
117 III, 67 | muszkák csinálták.~- Spangát? Hogyne ösmerném Spangát? Éppen
118 III, 67 | mindent kedvére tesz neki. Hogyne volna boldog szegény?~Ami
119 III, 72 | örömmel Tóth Erzsébet.~- Hogyne ösmerném? Magam is udvari
120 III, 79 | bácsi, ösmer kend engem?~- Hogyne ösmerném a nagyságos urat.~-
121 III, 83 | tesz ilyet a nagyasszony?~- Hogyne tenném? Látni akarom az
122 III, 83 | szabad.«~Restellte Pélly… hogyne restellte volna! Agyon volt
123 III, 85 | Vasvári Kovács útvesztõjét?~- Hogyne láttam volna. Már egyszer
124 III, 96 | Föllépek, ha segít.~- Hát hogyne segíteném! - mondá odaadó
125 III, 97 | kapkodni kezd õsz fejével: »Hogyne, hogyne!« Mialatt kezeivel
126 III, 97 | kezd õsz fejével: »Hogyne, hogyne!« Mialatt kezeivel idegesen
127 III, 118| az! - hebegé zavartan.~- Hogyne lehetne! Együvé rakta a
128 III, 120| kérdem gúnyolódva.~- Hogyne kellene. Okvetlenül meg
129 III, 121| ne akadjak?~De már erre hogyne fogadott volna a zeheri
130 III, 129| tárcámat, és adtam neki. Hiszen hogyne adnék? Az itt elhelyezett
131 III, 132| volt soha a Gályon?~- Már hogyne lettem volna - pattantam
132 III, 144| Fruzinka, hogy még maradjunk?~- Hogyne akarnám - szólt a leány
133 III, 148| amikor tegnap elment?~- Hát hogyne lett volna? Nem láttad,
134 III, 148| lobogó lánggal.~Boldog volt. Hogyne! Hiszen mindig arról álmodott,
135 III, 148| tudakozódásra.~- Miért sírok? Hogyne sírnék, kérem, mikor az
136 IV, 1 | preferanszot játszani?~- Hogyne tudnék! (Hiszen az egész
137 IV, 16 | korrespondens-kártyát nem sajnált:~»Hogyne volnának? Hiszen mi magunk
138 IV, 17 | ólompitykéket a mellényén.~- Már hogyne volna az a kasza? Ne okoskodjék,
139 IV, 22 | jelenetek« a gyûléseken?~- Oh, hogyne! Csakhogy ami akkor kínos
140 IV, 33 | lakodalmas nép kíváncsi volt. (Hogyne! Mikor még hetven évvel
141 IV, 37 | Szereti a maga feleség?~- Hogyne szeretném. Hisz akkor nem
142 IV, 56 | kiigazítja, urambátyám?~- Hogyne igazítanám, ha azt mondod,
143 IV, 57 | milyen port verhetett fel! Hogyne! Mikor még most, kétszázötven
144 IV, 65 | Igenis, értem, kérem alássan, hogyne érteném - mondá Szuhai Márton
145 IV, 65 | el a kormánybiztosságot. Hogyne! Nincs annál passzionatusabb
146 IV, 69 | kigömbölyödött a képem. Hogyne, mikor már szentül azt hittem
147 IV, 73 | mosollyal.~- Örülök, szívem, hogyne örülnék.~- Úgy, úgy… vedd
148 IV, 86 | is látszik a kimerültség. Hogyne! Egyszerre négy kaszával
149 IV, 88 | egyikbõl, hol a másikból. Hogyne! Hiszen olyan bájosan, kislányosan
150 IV, 97 | félénken.~- Természetesen. Hogyne. Az ördögbe is. Egy diák
151 IV, 98 | Megadom - szólt mohón -, hogyne adnám.~- Tessék kitenni.~-
152 IV, 101| Hozott-e valami írást?~- Hogyne? Itt a levél magától az
153 IV, 123| beszélsz talán komolyan?~- Hogyne beszélnék - szólt megütõdve. -
154 IV, 128| Lehetetlen!~- Ön talán hisz?~- Hogyne! Be is bizonyítom. De igyék
155 IV, 131| kompánia lázas örömben úszott. Hogyne! Leendő asztaltársunk volt
156 IV, 139| elfogytak, hát a honvédek hogyne fogytak volna el!~Sietve
157 IV, 142| mint a tepedt szõlõ. Már hogyne nézne be egy kis délebédre,
158 IV, 148| nagyasszony. - Adunk nekik, hogyne adnánk!~- Szívesen adunk
159 IV, 152| összevissza faltam örömömben.~- Hogyne tudnék!~- Szent isten, de
|