Rész, Fejezet
1 1, 2 | Stofi bácsi kényelmetlenül érezte magát az általános fölindulás
2 1, 2 | de azért ösztönszerûleg érezte azt, amit felfogni nem tudott;
3 1, 2 | inkább nem mert. Nagyon jól érezte magát és attól félt, hogy
4 1, 2 | környezé. Olyan otthoniatlanul érezte itt magát. De hát minek
5 1, 3 | csigabiga körülbelül úgy érezte magát, mint az igazi csiga,
6 1, 3 | nézzetek!~Szent-Tamássy érezte Marci kezének remegését
7 1, 4 | sebességgel lüktetett a vér. Úgy érezte, hogy most mint egy belül
8 1, 4 | hangon mondta!~Erzsike úgy érezte, hogy e hangtól megzsibbad
9 1, 4 | megfutamult nyulat.~Karczy úgy érezte, hogy most legokosabb volna
10 1, 4 | mosolygott. Erzsike pedig úgy érezte a hallott szavakat, mintha
11 1, 4 | azzal, hogy a szegény szinte érezte, mintha ujját égetné az
12 1, 8 | megfutamult nyulat.~Karczy úgy érezte, hogy most legokosabb volna
13 1, 9 | ötven pandúrral is. Úgy érezte, hogy ez valami tisztelet
14 1, 9 | hasznavehetetlennek bizonyulni: érezte, hogy valami újat kell kigondolnia.~
15 1, 9 | ötven pandúrral is. Úgy érezte, valami tisztelet kifejezése
16 1, 10 | az úr, azt mondom…~Gracza érezte, hogy csakugyan nincs igazsága,
17 1, 11 | egy tejfölösszájú diák. Érezte, hogy ez nevetséges, indokolatlan,
18 1, 11 | nyitott fel elõtte. Újra érezte ereiben a vért pezsegni,
19 1, 11 | már mind itt fog megesni.~Érezte õ, mi dukál neki, s általa
20 1, 11 | haladtak sokáig. Sótony érezte a leány forró, lázas leheletét
21 1, 12 | Együtt jár az azzal.~Úgy érezte, mintha e percben õrá, az
22 1, 12 | másik.~Minden lépten-nyomon érezte ezt. S azonfelül gyakran
23 1, 12 | keresztül tagjain, s úgy érezte, nem fog tudni megmozdulni
24 1, 12 | hangon ment a társalgás. Laci érezte, hogy respektusa lett, s
25 1, 12 | keserûséggel volt tele. Érezte ártatlanságát, ki akarta
26 1, 14 | gyám úr is »indíttatva« érezte magát nyilatkozni, hogy
27 1, 14 | is pompásan mulatott, jól érezte magát, de egy napon nagy
28 1, 15 | rágondolt a jóslatra. Talán érezte, hogy bekövetkezik.~De azért
29 1, 15 | tekintete vészjósló volt.~Érezte, hogy ki fog törni. Kezével
30 1, 15 | fütyörészett a rigó. Csak a király érezte magát rosszul.~Most egyszerre
31 1, 16 | érintik.~- Hova való vagy?~Érezte vérét a fejébe tolulni,
32 1, 18 | legyekkel és bogarakkal.~A Pálfa érezte ezt az illatot, mint valami
33 1, 18 | gondolkozni.~Mellette Erzsike ült, érezte, hogy illõ lenne megszólítani.
34 1, 18 | kérdõleg tekintett rá.~Úgy érezte Mihály a tekintetét, mintha
35 1, 18 | világvégeiglen utána.~Reszketett, érezte, hogy történni fog valami.
36 1, 18 | egyfolytában. Olyan könnyûnek érezte magát, mint egy lepke, ahogy
37 1, 18 | haragszik.~És az öreg úr úgy érezte, mintha nedvességgel kenné
38 1, 19 | az ellenség bûvös erejét érezte, de a magáéról nem tudott
39 1, 19 | kívánságom.~A menyecske érezte a méregcsöppet, de mégse
40 1, 20 | poklok minden romboló erejét érezte izmaiban, ökleit fölemelte -
41 1, 21 | olyan szép fej.~Ah! Úgy érezte, mintha hernyó másznék az
42 1, 23 | volt, olyan édes… ~Mindenki érezte langyos fuvallatát a tavasznak.
43 1, 25 | illat tódult be a szobába. Érezte a hûs áramot arcán, homlokán,
44 1, 25 | És ön ott igazán jól érezte magát? - faggattam egy alkalommal.~-
45 1, 26 | kivilágított birodalmában. Mikor érezte a perzselõ lángokat, hirtelen
46 1, 26 | keze, válla égési sebbel, s érezte, hogy meg-megsercen a haja,
47 1, 27 | veszteségérzet. Bizonyosságot akart, érezte, hogy okvetlenül látnia
48 1, 31 | hogy az apóka most már nem érezte magát otthon olyan jól,
49 1, 32 | Mindenik figyelte a másikat és érezte, hogy útjaik keresztezik
50 1, 32 | jövõ földöntúli melódia, érezte, hogy el kellene futnia,
51 1, 32 | úgyhogy a lélegzetét is érezte, hajának illatát magába
52 1, 32 | valaha étvágya? Ehelyett azt érezte az oroszkai kasznár is,
53 1, 32 | vármegye minden urai elõtt, de érezte is, nagyon érezte, és ha
54 1, 32 | elõtt, de érezte is, nagyon érezte, és ha összetalálkozott
55 1, 33 | de nem ment el Szaláncra. Érezte õ ösztönszerûleg, hogy a
56 1, 34 | erre a feszítõ vas. Maga is érezte, hogy a szolgája most lenézi.
57 1, 34 | ma elõtte. Mert maga is érezte, hogy »igazban« jár. Nyájasra
58 1, 34 | Könnyebben lehetne vele végezni. Érezte, hogy így veszedelmesebb.~-
59 1, 34 | tetszenék neki a dolog, pedig érezte, hogy még jobban belémászott,
60 1, 35 | utánuk ment Berlinbe, mert érezte, hogy ha találkozhatik Wraditznéval
61 1, 35 | Wraditzné kellemetlenül érezte magát a két tûz között,
62 1, 35 | egy percig tartá bent, már érezte, hogy a hal megfogta, s
63 II, 1 | toporzékolt dühében, sohasem érezte magát ennyire megszégyenítve,
64 II, 3 | tehetségeivel; ezt õ maga is érezte s nem volt ment egy kis
65 II, 4 | fénytõl, olyan boldognak érezte magát, hogy egészen elfeledte,
66 II, 4 | borbélylegény. Õ a mennyországban érezte magát: abban a tartományban
67 II, 7 | Mády egészen boldognak érezte magát, mert alkalma volt
68 II, 15 | lábába a görcs, mindjárt érezte, miféle ellenség dobott
69 II, 21 | Aztán olyan édes dolognak érezte parányi szíve, hogy még
70 II, 21 | nevekedett, mind jobban-jobban érezte szomorú helyzetét. Eddig
71 II, 21 | Klári néni egy napon rosszul érezte magát s orvost hívatott.
72 II, 22 | Neki mindegy. Sem azt nem érezte, hogy pipázik, sem azt,
73 II, 26 | Eszméletét amint visszanyerte, érezte az iszonyú fájdalmakat,
74 II, 34 | durcásabb lõn - maga Plutó is érezte kedélyhangulatom változását.~
75 II, 34 | állat, azonnal otthonosnak érezte magát és nemsokára nõm kedvence
76 II, 45 | önkívületi állapotba esett s alig érezte, midõn egy helyen végre
77 II, 45 | hogy az forró leheletét érezte arcán, élveteg piros ajkait
78 II, 47 | Pestet, egész boldogtalannak érezte magát otthon. Mit ért neki
79 II, 47 | világtól, elszigeteltnek érezte magát s a veszekedett unalom
80 II, 48 | Matyi oly boldogtalannak érezte magát mint soha. Némán hajtotta
81 II, 48 | egy szót sem szólt. Úgy érezte most magát, mint a növény,
82 II, 48 | ilyenkor még keserûbbnek érezte életét, s némi irigységgel
83 II, 54 | simult urához, ilyenkor érezte csak, mije volt az neki,
84 II, 60 | anyjának kebelén pihent, érezte csókját, hallotta beszédét!~
85 II, 60 | belépett rajta, midõn fogyni érezte bátorságát, és csak elhaladt
86 II, 60 | megrettent a hangra, s úgy érezte, mintha lábai legyökereztek
87 II, 60 | sorsüldözött gyermek már érezte a szolgák erõs markát.~-
88 II, 60 | dolgokból mit sem tudott. Nem érezte, mikor a grófnõ hozzálépett,
89 II, 65 | hogy még mindig sértve érezte magát, hogy kikosaraztam.
90 II, 65 | lehet kifogni.~Õ maga is érezte ezt és nagyra volt vele.
91 II, 66 | szürke felhõk borították el; érezte a gyermek, mint emelkednek
92 II, 66 | szédült. Egyszerre csak azt érezte, hogy a felhõk, melyek õt
93 II, 66 | e pillanatban igen jól érezte magát és nem tudta, hogy
94 II, 72 | az némi bizonytalanságban érezte magát. No, de ha van »alapos
95 II, 72 | võlegény.~...Pallér Miksa úgy érezte, hogy az egész mindenség
96 II, 95 | valahová halásznak. Könnyûnek érezte magát, mint a madár: Se
97 II, 95 | Mikor elvált tõle, úgy érezte, hogy a világtól vált el.
98 II, 99 | Sir Ihon szívérõl - úgy érezte - valami ráülepedett por
99 II, 99 | karját, s belépett.~Ihon úgy érezte amint a beteghez közelgtek,
100 II, 99 | fölösleges lett. Olyan szegénynek érezte magát ebben a tudatban,
101 II, 99 | hallgatta e szavakat, mik, úgy érezte, villámként futnak keresztül
102 II, 117| szobájába, hol könyvei közt érezte magát a legboldogabbnak.~
103 II, 117| hogy mindenki õt nézi, érezte, hogy mindenki õróla beszél.~
104 II, 119| õ. Itt megszûnt a rang. Érezte, hogy õ a kevesebb és remegve,
105 II, 120| excellenciás úr, most hogy kívül érezte magát, jóízûn nevetett maga
106 II, 123| hosszú nap folyt le.~Úgy érezte magát, mint a magyar népmesék
107 II, 123| delejesen.~Az öregember látta, érezte ezt és szemeibõl könnycseppek
108 II, 127| lábacskák.~Kaziray szívérõl, úgy érezte, mintha valami ráülepedett
109 II, 127| karját s belépett.~Gábor úgy érezte, amint a beteghez közelgett,
110 II, 127| fölösleges lett. Oly szegénynek érezte magát ebben a tudatban,
111 II, 127| hallgatta e szavakat, mik - úgy érezte - villámként futnak keresztül
112 II, 135| keresztülment, egyszerre úgy érezte, hogy kissé még nehéz a
113 III, 1 | valóságos mennyországban érezte magát, s egy vesztett játék
114 III, 1 | mosolyogni, a vad csõsz úgy érezte, hogy õt nem a nap, hanem
115 III, 1 | ember kebléhez. Tán tudta, érezte, hogy onnan mélyen rejtett
116 III, 1 | oly erõsen, hogy az szinte érezte a szorítást. És mikor az
117 III, 1 | hasznavehetetlennek bizonyulni: érezte, hogy valami újat kell kigondolnia.~
118 III, 1 | ötven pandúrral is. Úgy érezte, valami tisztelet kifejezése
119 III, 2 | beszegni pirosnak.~Minden érezte az Isten közeledõ látogatását:
120 III, 2 | a remény nem hagyta el. Érezte, hogy a drága jószág elõbb-utóbb
121 III, 2 | emberekkel találkozni. Talán érezte, hogy õ nem az.~Arcáról
122 III, 2 | rebegé Magda akadozva. Pedig érezte õ azt, hogy elmennek.~-
123 III, 2 | liliom két arcán a csókját érezte. Egyebet nem érzett, pedig
124 III, 3 | a remény nem hagyta el. Érezte, hogy a drága jószág meg
125 III, 3 | emberekkel találkozni. Talán érezte, hogy õ nem az.~Arcáról
126 III, 5 | vissza, és a kis Andris úgy érezte, hogy õt nézi. Megrezzent
127 III, 8 | Rendkívül boldogtalanul érezte magát most, a kapott kosár
128 III, 8 | pillanatig, mert valóban érezte azt ezen ember iránt.~De
129 III, 19 | kedves fiát.~A Gyuri ott érezte nyakában az egy osztrák
130 III, 23 | csakhogy nem is küldte vissza, érezte már õ azt, mi van benne
131 III, 27 | A báró úr kellemetlenül érezte magát Bécsben. Úgy volt
132 III, 39 | a maga helyén. Sõt, úgy érezte, hogy még tán nagyobb is -
133 III, 39 | róla a forróságot.~Pompásan érezte magát; a parti fákon fölkúszott
134 III, 39 | mert végigütlek.~A király érezte, hogy õ a gyengébb, fogcsikorgatva
135 III, 42 | gyöngédség volt, hogy Mihály égni érezte azt az arcán, minden tagján,
136 III, 56 | keserûsége ömlött el szavain. Érezte, amit mondott, meg volt
137 III, 56 | nemzetes asszony kezét.~S az érezte, hogy egy könnycsepp gurul
138 III, 65 | eszeveszett, a város felé, nem érezte már a kólikáját, sem én
139 III, 74 | Ferencet. Az már aztán igazán érezte, mi õ.~Nagy kupeckedést
140 III, 81 | szemöldjeit, de õ ezt mind nem érezte, mert a hideg nem csípte
141 III, 92 | hogy aludott, uram? Hogy érezte magát?~- Jól. Köszönöm.~
142 III, 93 | szavaz, könnyûnek, boldognak érezte magát, madarat lehetett
143 III, 95 | homloka, arca fáklyaszín lett. Érezte, hogy mit kell egy gavallérnak
144 III, 102| Pálly gróf oly biztos lábon érezte magát, hogy ráért Bécsbe
145 III, 114| Istenem, mit cselekedtem?~Úgy érezte, mintha gyilkolt volna.
146 III, 114| szívesen fogadták máskor. Úgy érezte, hogy itt ma minden szomorú,
147 III, 144| de nem szólt semmit. Úgy érezte, mintha az õ haját tépné
148 III, 144| Szegény leány talán elõre érezte…~Nem is nyúlt a Mágyikához
149 IV, 25 | között.)~Ferenc gróf jól érezte magát Londonban, és még
150 IV, 67 | meglehetõs kényelmetlenül érezte hát magát, és türelmetlenül
151 IV, 85 | mondanom sem kell, legjobban érezte õ magát a fõbíróéknál, kivált
152 IV, 85 | Szegény leány, talán előre érezte.~Nem is nyúlt többé könyvéhez
153 IV, 97 | rajtakapnának, hogy én ülök itt.~Érezte a szagot, hallotta a lábdobogásokat,
154 IV, 101| ivott, de azért boldognak érezte magát, csak néha komorodott
155 IV, 109| mosolygott a szeme közé. Érezte, hogy õt nevetik.~Szívdobogva
156 IV, 127| után. Swehla egészen otthon érezte ott magát, megerõsítette,
157 IV, 127| szívesen, talán mert közelebb érezte magát onnan a hazájához
158 IV, 127| feleségét, mert az anyának érezte magát, s a Krucsay családra
159 IV, 151| szorítva, és talán maga is érezte karrierje hanyatlását, mert
|