Rész, Fejezet
1 1, 1 | végig a beborult égen. Oh, bár csak ne cikázott volna!~
2 1, 3 | is olyan, mint a dinnye: bár mindig öntözné az ember,
3 1, 9 | Sírkövet is állítottak neki, bár ezzel is megjárták a majornokiak,
4 1, 12 | utánam rohant, fogvicsorgatva bár, tehetetlenül kellett megállnia
5 1, 12 | Magdayt, s nem a fejedelemé.~Bár ne is hordta volna soha!~
6 1, 13 | megkívánják az ilyesmit. Bár már a délutánban járt szépségével (
7 1, 13 | eltûrte volna Mliniczky úr (bár az epe már forrt benne),
8 1, 13 | riporterek is hangoztatják, bár megcselekszik. Egy Druzsba
9 1, 13 | illendõ dolog kihúznia.~Bár ruhán keresztül volt, mégis
10 1, 13 | Nem, nem érdemlem meg, bár mindig jó szívvel voltam
11 1, 13 | tûrhetlenül nehezedett kedélyére.~Bár az okosabb alkalmasint a
12 1, 13 | vállára.~- Oh, Kutorai, bár látna engem inkább halva.~
13 1, 13 | tehát fel lett bolygatva, bár az interpelláció magában
14 1, 14 | beljebb. Elég nagy a tó.~- Bár csak nagyobb lenne, bár
15 1, 14 | Bár csak nagyobb lenne, bár a Fekete-tengerig tartana.~-
16 1, 14 | darabig húzódozott, de én, bár vérzõ szívvel, rábeszéltem,
17 1, 15 | sütkérezniök.~Különös azonban, hogy bár bõven rászolgált a »nagy«
18 1, 15 | rokkája mellõl, melyen font (bár mindig csak a rokkán font
19 1, 15 | Czobornak - s mit tegyen, bár forrt benne a méreg, õkegyelme
20 1, 15 | mind körmöci születésût.~Bár a király komolyan vette
21 1, 15 | fiacskám, a herceggel. Mert bár õ piciny még, mindnyájunknak
22 1, 15 | uram, a zágrábi érsek is, bár betegen, eljött) festõi
23 1, 15 | címerében, ha gazdátlanul bár; maga az õs vezér tán általment
24 1, 15 | családi körben fogadta; s bár Mátyás is szerette Hippolytot,
25 1, 15 | õfelsége nagy vidáman. - Bár vétkeztetek, megbocsátok.
26 1, 16 | néztek össze az emberek, bár jól esett nekik a biztató
27 1, 16 | mély sóhaj szakadt fel:~- Bár ne láttam volna! Hiszen
28 1, 16 | megkezdeni az elnyelést.~Bár pompás volt az ebéd a malacpecsenyén
29 1, 17 | lovának a patkói.~Hihetetlen bár a történet, de feleljen
30 1, 17 | üres hordókat hoztam haza, bár csak valami jó szellem megtöltötte
31 1, 17 | éjféli kakaskukorékoláson is. Bár szepegett, mégse állta meg,
32 1, 17 | mind jegyzõkönyvbe vették, bár nagy része merõ bolondság
33 1, 17 | Pawlovszky.~- Tudom, fiam. Bár abba járnátok. Ti a Kaszperek
34 1, 17 | Lõcsére jött, de a templomról, bár nem mert hozzá közel menni (
35 1, 19 | az õsz hajú Brunszvik. - Bár addig tartanának e bohóságok,
36 1, 20 | látott a bekebelezésükhöz, bár a mulató kompánia mindegyre
37 1, 20 | európai szaga, legyenek bár putnoki kofák az utasok.
38 1, 20 | ott kuksoló Tóth Pistát, bár úgy össze volt zsugorodva,
39 1, 21 | kétfelül az út mentén. S bár meg se mozdultak a falevelek
40 1, 23 | nyállal, s a két oldala, bár már meglohadva kissé, még
41 1, 23 | végén van, nagy kerülés, s bár kicsiny a Neszte, de mégse
42 1, 23 | magamat háborgó lelkemmel. Bár elhatároztam, hogy oda nem
43 1, 23 | vagy az eszi meg, legyen bár herceg vagy gróf, ha õ mindazonáltal
44 1, 24 | hallottam, amint mondta, bár halkan beszélt:~- Mit adjak
45 1, 24 | asztalról a jobb kezével, bár már rajta volt a fehér szarvasbõr-kesztyû.~-
46 1, 25 | úgyhogy be kellett ösmernem (bár én magam nem megyek el ilyen
47 1, 27 | Balassa, rossz kedvvel bár, a dolgai után látott a
48 1, 29 | herceg egész lelkébõl.~- Bár csak kegyed örökölte volna
49 1, 31 | vetni, haszontalanok.«~De bár ne csinált volna patáliát,
50 1, 31 | közt lebegett hetekig, s bár nagynehezen kimászott a
51 1, 31 | tárgyról, õkigyelme pedig, bár állítólag úgy aludt, mint
52 1, 31 | úgysem búcsúzhatott el tõle, bár kereste az utolsó tekintetével,
53 1, 33 | ellen valami puszta miatt. Bár csak azt adná az Isten,
54 1, 33 | ahol Liszkayék laknak, bár egy idõ óta nem megy oda
55 1, 34 | Aprót, hogy felgyógyul, bár nincsen kizárva egy kis
56 1, 34 | Szemlátomást javult a leány, bár magas láza volt. Estefelé
57 1, 34 | lévén úgyis a lapoknak, bár mindig bújta õket. - Hát
58 1, 34 | mondva, városi atya is, bár érdemetlenül, (Keresd csak
59 1, 34 | ment hát haza õkelme, s bár jól túl járt az idõ a déli
60 1, 34 | készülõ királyfi beállít, bár külsõ jelek itt is mutatkoztak
61 II, 4 | az »Ordas«-ban reggel!~- Bár ne lenne!.... azaz, hogy
62 II, 13 | fél világ volt ura. És bár haldoklik õ és hazája, bár
63 II, 13 | bár haldoklik õ és hazája, bár pártviszály emészti belsejét,
64 II, 13 | azt mondá felőle: Augustus bár sohasem született volna;
65 II, 13 | vélekedtek: Vagy ha született, bár sohasem halt volna meg!~
66 II, 17 | arcával, kövér, jó idomú, bár napsütött karjaival, élénk
67 II, 26 | látom még mindig nyájas, bár már õsz hajfürtökkel, angyali
68 II, 27 | azt viselte. Költőnket, bár minden hiúságtól ment volt,
69 II, 28 | Mahomed, a nagy hódító, bár egyike volt az ozmánok legigazságosabb
70 II, 33 | kóterben kellett tölteni, s bár a megrendelt jó ebédet ki
71 II, 35 | és nõé volt. E szavakra, bár nem érti, emlékezik: »sacré,
72 II, 38 | Engedelmeskedem, uram, bár nem vagyok képes az okot
73 II, 44 | A második mélyedésnél, bár más volt az eljárás, az
74 II, 45 | vitte Szentpétervárra. (Bár szemet vetne valaki a mi
75 II, 45 | megjelent. Szemenoff elfogatván, bár fenyegetõdzött és sehogy
76 II, 45 | volt, vitéz a vakmerõségig, bár zárkózott kedélyû ember,
77 II, 46 | megkevesbedik, de lenne bár sétálóban az egész fõváros,
78 II, 50 | kritikus a világon, aki bár kinevesse, lecsépelje a
79 II, 51 | az elengedhetlen szónál, bár e fogalmat jobban fejezné
80 II, 52 | akciók egyformán állottak, bár az eldöntés napja már nem
81 II, 56 | volt, hanem inkább tréfás, bár azért mégis elég heves.~
82 II, 59 | egészen az öné lesz.~De bár holnap lesz anyja halálának
83 II, 59 | pillanatban mégsem e neki bár fájó, mégis végtelenül édes
84 II, 60 | szobában. Ifjúi lelke, hogy ha bár pillanatra is, elmúlt a
85 II, 66 | gondozása is volt bízva; mert bár nem õ az oka a halálesetnek,
86 II, 66 | csípõsebb lett, mint azelõtt. Bár futott, mégsem tudott megmelegedni
87 II, 69 | végzetszerûen gyakorolt, s bár szeretett is vele hencegni,
88 II, 71 | elfogultságtól ment. Dobogó szívvel bár, határozottsággal rántottam
89 II, 71 | becsülettel. Ez már úgy illett, bár nem kis feladat volt!~-
90 II, 73 | levelet, s õ játszta folyton - bár nagy fölfedezési veszedelmek
91 II, 75 | kívánok hosszabban idõzni e bár kellemes, de a dologra nem
92 II, 99 | éjszaki-sark együtt!~Miss Kark, bár úgy nézett ki, mintha már
93 II, 99 | és nem tudom mi mindenen, bár az orvos is lemondott már
94 II, 99 | használt semmi rábeszélés, és bár fájdalommal, tisztelnem
95 II, 99 | számûzött magyar ifjúval, ki bár nyomorban élt, javai el
96 II, 99 | hivatalt, a rendõrséget, bár sikertelenül mert a hónapos
97 II, 99 | kerestem.~- Az történt, Sir - bár szinte szégyenlem elmondani -,
98 II, 107| csinos állatka láttán, de bár igen sok érdekeset találnak
99 II, 111| csücske, honnan, ha elmosódva bár, kedves leányarc vethet
100 II, 113| életében nem gondolt, s bár kora ifjúságától nem csinált
101 II, 125| altatólag hatott idegeimre, bár megvan az a rossz szokásom,
102 II, 127| ház még most is megvan, bár sok átalakítással, de már
103 II, 127| éjszaki sark együtt.~Mari, bár olyannak tûnt föl, mintha
104 II, 127| nem tudom, mi mindenen, bár az orvos is lemondott már
105 II, 127| rábeszélés, és fájdalommal bár, tisztelnem kellett akaratát.~
106 II, 127| barátságot az ifjúval, ki bár nyomorban élt, javai el
107 II, 127| hivatalt, a rendõrséget, bár sikertelenül, mert a hónapos
108 II, 127| kerestem.~- Azt történt - bár szinte szégyellem elmondani -,
109 II, 131| keverjük a követekkel... bár tagadhatatlanul van némi
110 II, 134| messzire elért a keze - bár meg kell adni, hogy a fõispán
111 II, 135| fürdõbe. Fájdalmas szívvel bár, de kénytelen volt otthon
112 II, 140| csábító közel hajolt, hogy én, bár »ég és föld« választott
113 III, 1 | környékén vadászgat ezentúl, bár a puskáját csak madárseréttel
114 III, 1 | azután a dologhoz látott, bár már sötétedni kezdett. Az
115 III, 1 | élét, megszûnt sértõ lenni, bár még egyre megmaradt rejtélyesnek.~
116 III, 2 | hogy már nem lesz esõ, bár az ég morcsos, borús még,
117 III, 2 | tudott a szobába menni.~Bár ne tudott volna. Már akkor
118 III, 2 | valamennyi…~De ha volnának bár magáé a nádorispányé, hogy
119 III, 2 | Azt szeretném én csak. Bár soha ne mennél. Ne is menj,
120 III, 5 | jele, hogy esõ nem lesz, bár az ég morcos, borús még,
121 III, 8 | a kapott kosár után, s bár bosszút és gyûlöletet esküdött
122 III, 18 | mégsem lehetett elhinni, mert bár nagyon zavarosak voltak
123 III, 19 | de végre is így szólt, bár nagyon félénken, bizonytalanul:~-
124 III, 28 | hagytam éhen halni az öreget (bár százszor inkább hagytam
125 III, 28 | talán tetszettem is neki, bár sohasem csipkedte meg orcámat,
126 III, 60 | tekintetben a szabókkal, bár nem vagyok rosszakarójuk,
127 III, 72 | térdig kopik is a lába, volna bár Buda a világnak legvégén.~
128 III, 76 | az apám házasította meg… bár ne házasította volna.~-
129 III, 80 | szégyenszemre?~Ott élt vidáman, bár a maga módja szerint. Egy
130 III, 94 | gyanúpörrel élt Koháry, bár Strong kapitány kedélyes
131 III, 97 | Kíváncsian futottam a képhez, bár csak vázlatban volt, de
132 III, 103| kardot jól tudta forgatni. S bár rettegte nevét mindenki
133 III, 108| leány vagyok, könyörgöm. Bár lehetnék úri asszony, nem
134 III, 138| Bele kellett nyugodni, bár Marci elég kelletlenül vette
135 III, 138| oda van!~S ezt én tettem…~Bár a kezem tört volna el inkább.~
136 III, 148| Éljen Borcsányi Gedeon,~Bár az esze nem sokat nyom:~
137 III, 148| még folyton szivárogtak, bár gyérebben, s õ maga egyre
138 IV, 1 | sohasem távozott otthonról, bár igen gyakran mondta: »Teringette,
139 IV, 35 | összes megyei visszaélésekre, bár kissé megfordítva.~…A tekintetes
140 IV, 43 | hamar erõt vett magán, s bár már kissé zavartan s fojtott
141 IV, 44 | hogy föltámadás lesz.~»Bár csak ne lenne!« - sóhajtott
142 IV, 45 | elüldözte õket otthonról, de bár sorra telepedtek le a körülfekvõ
143 IV, 45 | alszik rá egyet.~Az alku, bár még nem lett meg, nagy gyorsasággal
144 IV, 69 | az Olympus istennõi.~De bár ne is láttam volna.~Majdnem
145 IV, 73 | tõkéket a többi emberektõl.~*~…Bár nem olyan szeretetreméltó,
146 IV, 84 | úri módon élte világát, bár tisztviselői fizetésénél
147 IV, 90 | évben díszbankett. Pedig bár minden év kétszer lenne
148 IV, 104| ti. amikor kitalálta. De bár egypárszor felült a sereg
149 IV, 128| megnõtt. Meleg az és puha is, bár kietlennek gondolná a közömbös
150 IV, 133| vadászaton csak én voltam.~Bár ott ne lettem volna!~A nagyhírû
151 IV, 137| nem panaszkodom ellene. Bár õ se tenné. Nem is teszi;
152 IV, 148| vagyunk. Eltaláltad, anyuska. Bár otthon lehetnénk a mi gyermekeink,
153 IV, 151| szidja a Bittó-kormányt. »Bár csak már, bár csak már ez
154 IV, 151| Bittó-kormányt. »Bár csak már, bár csak már ez a Tisza vergõdhetne
155 IV, 152| összerezzenek, õt hallom, bár nem szólított; hátrafordulok,
156 IV, 152| ott kell lennie valahol, bár nem látom.~- Ejh - kiáltottam
157 IV, 152| mosolyogtam magamban, mert bár fájt a szívem megszokott
|