Rész, Fejezet
1 1, 1 | a talpam alatt…~- De hát hová megy kend? - kérdé a lány
2 1, 1 | aludjon, hanem mondja meg, hová tette azt a tarisznyát,
3 1, 2 | idejében még nem volt ilyen.~- Hová való maga? - kérdé a zsidótól. -
4 1, 2 | Dávidot, hogy hol a háza, hová hajtasson?~- Bérházban lakom,
5 1, 2 | sem tudják, honnan jött, hová való, csak azt, hogy itt
6 1, 2 | ezelõtt, de azóta nem tudni hová ment onnan, annak rendje
7 1, 3 | Maga olyan ismerõs, rózsám. Hová való?~A szegény asszony
8 1, 3 | elõl, léptek be a pitvarba, hová a szobából szemben velök
9 1, 3 | programom.~- Nincsen? Hát hová tetted?~- Eldobtam egy szavazatért.~-
10 1, 4 | bizony azt sem tudta aztán, hová legyen a nagy boldogságtól;
11 1, 8 | valahányszor találkoznak: »Hová, hová, édes Ferencem!« Mert
12 1, 8 | valahányszor találkoznak: »Hová, hová, édes Ferencem!« Mert hova
13 1, 11 | fõbíró, csak még azt:~- Hová vigyelek?~- Ahova akar -
14 1, 11 | lesütve a fejét.~- Hát tudod, hová viszlek, Apolka? - suttogta
15 1, 12 | Debrecenben is túlságig vastag.~- Hová való, amice? - kérdé õkegyelme,
16 1, 12 | Pizsera uram, megálljon! Azaz, hová beszélek… Jaj, már az eszemet
17 1, 12 | vagytok? Hol kóborogtok itt, hová és miért mentek?~- Árvák
18 1, 12 | segítségetekre lehetek.~- Hová igyekszik, bátya?~- Bécsbe.~-
19 1, 12 | hogyan történhetett.~- És hová ástátok el az ékszereket? -
20 1, 12 | zsírjával.~Honnan jött, hová való, senki sem tudta. Maga
21 1, 13 | Hollá, kocsis, álljon meg! Hová megy?~- Zsámba.~(Kutorai
22 1, 14 | Péter nélkül.~- Hát az az úr hová lett, aki küldte? - kérdé
23 1, 14 | gyulladt ki:~- Én már tudom, hová utazott.~- Nos?~- Hiszen
24 1, 15 | Lótottam, futottam, hogy hová lett; egyenesen a kertbe
25 1, 17 | No, ezek a bolond katonák hová tették az eszüket!~De végre
26 1, 17 | vehessen magára és mondják meg, hová viszik.~A katonák vállat
27 1, 17 | nemcsak azt nem tudták, hogy hová viszik a szép Máriát, hanem
28 1, 17 | terem azon több gyümölcs.)~- Hová lett innen az a tyúkól? -
29 1, 18 | nem mehetsz leánynézõbe. Hová gondolsz? Mindenekelõtt
30 1, 18 | kárhoztatott bõrkötényekben… de hová beszélek - mi közünk nekünk
31 1, 18 | hozzá ért.~- Meneküljek? Hová? Miért? Nem értem.~Összekulcsolta
32 1, 18 | bácsikám!~- Jó napot, kis baba. Hová megy?~- Egy kis vásznat
33 1, 20 | a férje izgatottsága.~- Hová mégysz, Pista?~- Egy kis
34 1, 20 | De hiszen ez borzasztó. Hová lett az az ember? Lehetetlen,
35 1, 20 | Igen, húsz cigarettát.~- Hová ment innen?~- Visszament
36 1, 23 | felé. Az anyja rámordult:~- Hová mégy?~- Megnézem a dinnyéket,
37 1, 23 | precor, domine spectabilis. Hová, hová?~- Gállhoz. Hogy van,
38 1, 23 | domine spectabilis. Hová, hová?~- Gállhoz. Hogy van, domine
39 1, 24 | bizonyos Bajnóczy Katalinnal.~- Hová való?~- Õ is sárosmegyei.~-
40 1, 24 | nem? De már itt vagyunk. Hová parancsolod, hogy letegyelek?~***~
41 1, 25 | Mert én elmegyek.~- Most? Hová? - csodálkozék az ügyvéd. -
42 1, 25 | ahonnan onnan, s majd megírom, hová értesíts a történtekrõl.~
43 1, 25 | pufók, mérges teremtés.~- Hová ment?~- Budapesten van.~-
44 1, 26 | Jó, jó, de hát tudja-e, hová visz a néppárt? Számolt-e
45 1, 26 | Biz isten nem tudom, hová tettem. De nincs is rá valami
46 1, 26 | felelte a Hanka nyugodtan.~- Hová?~- Arra a területre, amit
47 1, 27 | Ekkor utolérte Balassa.~- Hová fut elõlem, Schramm kisasszony?~
48 1, 27 | leányról mit tudnak azóta? Hová ment, mi lett belõle?~-
49 1, 29 | Mondja csak, kedves gróf, ön hová utazik?~- Ahova ön, ha parancsolja -
50 1, 29 | vigyázza, senki sem tudja, hová lesz,~- Nos? - kérdé tréfásan
51 1, 31 | Honnan jössz, gyermekem, és hová mégysz? Felelj, fiam, hátha
52 1, 31 | ismét a hangja:~- Hát akkor hová indultál?~A kérdezett zavartan,
53 1, 34 | Holnap elhagyod a házamat.~- Hová menjek? - rebegte a leány
54 1, 34 | megkérdezte négyszemközt, hová megy.~- Elmegyek egy kicsit
55 1, 35 | egy családias estélyén, hová Kozsibrovszky, tudván, hogy
56 II, 3 | karjánál.~- Hahó, Aladár!... Hová szaladsz? Ne nevettesd ki
57 II, 4 | az egy egész paradicsom, hová sietnek.~A hosszú terem
58 II, 5 | fiskális agyonüssön - szóval. Hová gondolt sógor úr?~Aztán
59 II, 6 | házasságáról. A vén bolond! Hová tette a szemét? De hát van
60 II, 6 | Nem értlek, angyalom. Hová beszélsz?~- Ah, minek az?
61 II, 6 | találkozott Sramko úrral.~- Hová megy maga, szép Karbunkulus? -
62 II, 6 | gondolat fordult meg agyában...~Hová, miként helyezi el a kétszázezer
63 II, 7 | bolondok! Azt sem tudja már, hová lépjen a büszkeségtõl; képzeletében
64 II, 9 | Nézz csak ki, fiam, Lórika. Hová lett az az akasztófáravaló
65 II, 11 | a kelendi várkastélyba, hová az öreg grófné hozta unokáját
66 II, 21 | szót fogadott, elment...~- Hová? - kérdé Örzsike, fel nem
67 II, 21 | Nem kérdezte tõle senki: hová megy, mit fog tenni, mi
68 II, 21 | Igen, vissza kell adni. De hová, kihez vigyük?~- Ahhoz a
69 II, 22 | nehogy valami baja essék.~- Hová gondol kelmed, hát ki itatja,
70 II, 22 | felhányta azt a helyet, hová a tapló vagy üszög esett,
71 II, 22 | állomáshoz, váltig csodálkoztak, hová lett a Bokros Mihály szokott
72 II, 34 | tudta kitalálni, hogy bátyja hová lett. Amikor pedig apja,
73 II, 35 | a kérdés, ki lehetett és hová lehetett a gyilkos? Hogy
74 II, 35 | valaki meggyilkolja: de hát hová lett az a valaki? Az ablakon
75 II, 35 | hálószobájában találta, hová egy számára készített faládából
76 II, 51 | melynek egyik szögletében, hová a napvilág nem hatott el,
77 II, 55 | lelapul.~Oh, az ostoba! Hová búvik! Tudhatná, hogy a
78 II, 58 | kerül Boriskára a szó.~- Hová lett? Merre jár? Hová vetette
79 II, 58 | Hová lett? Merre jár? Hová vetette meg sorsának ágyát
80 II, 60 | kíváncsiságtól, hogy vajon hová viheti a rózsát? Elõcsengette
81 II, 66 | sötét volt, alig látta, hová lép.~A faluban is komoly,
82 II, 66 | egyszersmind kíváncsian:~- De hát hová vezetsz engemet, jó angyal?~
83 II, 66 | az erdõben is mindenütt, hová tekintek, látom.~- De hol
84 II, 66 | gyermek maga körül. Egek, hová lett az erdõ, a tó s a gyönyörû
85 II, 66 | s még mindég nem tudta, hová menjen a hideg téli éjszakán,
86 II, 71 | vitte férje. Isten tudja hová. Kérdezõsködni, tudni sem
87 II, 72 | No, ugye, Katalin! Ejnye hová fut az a leány? Oh, oh,
88 II, 95 | voltak.~- No, de mármost hová? Hol fogtok aludni, mivel
89 II, 127| sem tudott róla semmit, hová ment; új, négynapos házmester
90 II, 127| révén könnyen megtudhatnók, hová vitte Annát. Ez az egyedüli
91 II, 135| Õnagysága elutazott.~- Hová ment? - kérdi megdöbbenve
92 II, 135| Cserváry úr eltalálta ebbõl, hová mehetett neje.~Jele, hogy
93 II, 138| találkoztam a kormánybiztossal.~- Hová megy? - kérdém tõle.~- A
94 III, 1 | Miklósra nagy fekete szemeit.~- Hová megy ön? - kérdé lassan.~-
95 III, 1 | bolyong. Hát a brezinai háztáj hová lett? Minden úgy áll, mint
96 III, 1 | ugyancsak gondolkozóba eshetik, hová maradt el mellõlük földi
97 III, 1 | amint ott állt, nem tudta, hová legyen, mit feleljen, amint
98 III, 1 | ez elhagyott rengetegben, hová emberi kéz nem ültette,
99 III, 1 | emberi kéz nem ültette, hová madár sem viszi a magvát,
100 III, 1 | Elmondod, mit loptatok, hová tettétek stb. Visszamégy
101 III, 2 | Csatónénak. Elrémülve ugrott fel, hová lehetett a húga? Mintha
102 III, 2 | keserûség útra készté.~- Hová lett a húgod koronája? -
103 III, 2 | Katira.~- Hát a te hajad hová lett?~- Levágtam! - mondá
104 III, 2 | Andris, nézz utánuk, fiam, hová fordulnak el a savanyúkúttól?~
105 III, 2 | sárguló pázsiton. Nini, hová lettek az aranyos betûk! »
106 III, 2 | földtõl búcsúzó angyal. Vajon hová siethet? Hiszen az égbõl
107 III, 2 | majd elküldi a cselédet.~- Hová gondolsz? Egy napi út, ebben
108 III, 5 | nénémasszony. De vajon hová mehet most ilyen korán reggel?
109 III, 24 | ki tudná azt megmondani, hová teszi le?~A cselédlány ruháit
110 III, 47 | holtteste is. Mit gondolsz, hová rejtsem?~Az asszony egy
111 III, 56 | Andrásné asszonyom nem tudott hová lenni a kevélységtõl, mikor
112 III, 56 | megállította útközben.~- Hová, hová? Én meg ezeket a gyerekeket
113 III, 56 | megállította útközben.~- Hová, hová? Én meg ezeket a gyerekeket
114 III, 56 | közelednek a szünnapok, hová lesz szabad elmennem?~Ezúttal
115 III, 56 | talán örökös haragot? Ej no, hová is férne bele? Ahova a lélek
116 III, 65 | kérdezte minek, sem hogy hová, nem volt semmi akarata,
117 III, 78 | rókatorkos köpenyegbõl, hová be volt húzva, felütötte
118 III, 79 | reggelre az arcképnek.~- Hová megy, lelkem Mariska?~-
119 III, 92 | lehetetlen! Ez az angyal? Oh, oh, hová is gondoltam. Bolond ötlet.
120 III, 102| szemem káprázik vagy mi… hová lett innen az én arcképem?
121 III, 102| mentében.~- Hohó, emberek, hová lett az eszetek? Ide lejjebb
122 III, 104| kiterített vászon lenne.~- Hová vezet ez a fehér út? - kérdém
123 III, 116| tarkakendõs parasztasszony.~- Hová való kend? - kérdé szokásosan
124 III, 121| bent a tanácskozás folyt, hová rejtsék el a tojást?~- Ide
125 III, 128| szembe jönni lóháton.~- Hová mégy, Gyuri?~- Üzenetet
126 III, 128| mondá szárazon.~- És hová lettek? - kérdém tompán.~-
127 III, 148| nép, az ásítozó gyermekek hová lettek?~Ki tudja, nagy a
128 IV, 5 | Ki tudja, hol veszett el? Hová tévedt? Talán Bécsbe sem
129 IV, 8 | tudja azt maga, amice, hogy hová teszem én be a legnagyobb
130 IV, 17 | Megállj csak, megállj. Hová is tettem? Mit gondol, komámuram?
131 IV, 21 | rágva:~- Ejej, kedves öcsém, hová gondolsz? Nem vagyok én
132 IV, 26 | atyafiak, tíz lépést sem!~- Hát hová menne is ló nélkül? - vélte
133 IV, 39 | kiásták, és elvitték, ki tudja hová.~Szegény öregasszony, egész
134 IV, 41 | mégis furcsa, kérlek, hogy hová lettek.~- Hát tudom is én!
135 IV, 53 | a pénzt elhozzuk legyen hová zárni. Éppen van is a városban
136 IV, 68 | vállfûzõkbe - és mit tudom én még hová.~A mámoros urak, míg a gyémántokat (
137 IV, 70 | hórihorgas öreg parasztember.~- Hová való? - riad rá a szabó.~-
138 IV, 77 | egy nagyot sóhajtott:~- Hová? Azt csak az isten tudhatja.~-
139 IV, 92 | leányomat nem is láttad te még. Hová beszélsz a világba?~- Hogyan?
140 IV, 97 | eszembe jutott megkérdezni:~- Hová vigyem el aztán a kendõt
141 IV, 98 | Majd az ne venné észre. - Hová, nyílik, kérem, ez az ajtó?~-
142 IV, 100| kis ostor csattogott.~- Hová megyünk? - kérdezgette váltig
143 IV, 101| környéken nincsen tojás.~- Hát hová lettek a tyúkjaik, azaz
144 IV, 104| élénken kiáltott fel:~- Hová beszélnek kendtek, hogy
145 IV, 105| lelkendezve. - Menjünk!~- Hová?~- Megtudtam a Közvélemény
146 IV, 108| Ebbõl semmit sem tudok. Hová való?~- A csejtei pap.~-
147 IV, 108| innen költözködnie.~- Nekem? Hová? - kérdé Báthory Erzsébet
148 IV, 108| Nádasdy Ferencnével. És vajon hová szállásol kegyelmed, ha
149 IV, 127| szógám. Hanem megállj csak, hová való vagy mégis?~- Budára.~-
150 IV, 127| azt mondják Erdélyben:~- Hová megy õkelme? Kerelõ-Szent-Pálra!~~
151 IV, 128| hozzászoktam a karzathoz, hová most a földszintrõl is szeretettel
152 IV, 128| Menjünk, Veréb, menjünk!~- Hová? - kérdé az öreg csodálkozva.~-
153 IV, 130| HOVÁ ÉR AZ EMBER?36~1890~Amint
154 IV, 132| eresztik kikérdezetlenül:~- Hová való, földi?~Vagy ide, vagy
155 IV, 152| tükör. No, de hagyjuk ezt. Hová mégysz most?~- Haza - sóhajtott
|