Rész, Fejezet
1 1, 1 | tûnt fel sokaknak, hogy örökké foltos csizmában járt, foltozott
2 1, 1 | kaptam. Emlékezzen rám. Én örökké kendre fogok gondolni és
3 1, 2 | hogy amikor nem pipázik, örökké káromkodik, de minthogy
4 1, 2 | káromkodik, de minthogy örökké pipázik, tehát sohasem káromkodik.
5 1, 3 | tolmácsolni a hatást, és rekedt, örökké szomjúhozó torkuk a riadalmas »
6 1, 3 | percet. Emlékezzetek rá örökké, amit az öreg Szent-Tamássy
7 1, 4 | távozik, itt kell hagynia örökké azt a mosolygó arany napsugárt:
8 1, 4 | lerajzolódott a lelkében s ezentúl örökké magával kell cipelnie a
9 1, 4 | Csupán Kalap lelkében maradt örökké újdonatúj a borzalmas kép.~
10 1, 8 | nagynénémet… az unalmat. Az majd örökké nógatni fog a gondolkozásra.
11 1, 8 | Csupán Bike lelkében maradt örökké újdonatúj a borzalmas kép.~
12 1, 9 | mert amikor nem pipázik, örökké káromkodik, de minthogy
13 1, 9 | Mert amikor nem pipázik, örökké káromkodik, de minthogy
14 1, 9 | Hanem hát semmi sem tart örökké, egyszer mégiscsak el fog
15 1, 12 | mást, nem hall mást, annak örökké az a képzeletbeli napfény
16 1, 12 | emlékezném én erre a félórára örökké.~- Nem, nem, vissza kell
17 1, 12 | egyebet se csinálnak, mint örökké pusztítják a házakat. A
18 1, 14 | bohókás nagy gyerekeket: örökké haragban vannak egymással,
19 1, 15 | neki minden okos tanács. Örökké szõtte ebben az ármányait
20 1, 16 | futkosnak lefelé pajkosan… örökké futnak, ezer év óta sietnek,
21 1, 16 | üsse-verje idõk végezetéig örökké.~A félkaréjban álló dorankájai
22 1, 17 | Végre is ez nem mehet így örökké. Tenni kellene valamit.
23 1, 18 | csizmaszáramba. (Péter úr örökké zsinóros Kazinczyt viselt
24 1, 19 | de a szép erdõben, rétben örökké!~Az úr most tegezésre fordította
25 1, 20 | szalonajtón:~- Gyere hát ki onnan! Örökké ott akarsz maradni?~Tóth
26 1, 23 | futott át a véremen, néztem, örökké csak néztem és úgy éreztem,
27 1, 23 | gondolata, csak õ maga, örökké õ maga.~Hiába próbálta szórakoztatni
28 1, 23 | templomban vagyok, hanem örökké a hadnagyot nézegette lopva…
29 1, 24 | az elsõ percben, mintha örökké köztük éltem volna.~- Ej
30 1, 24 | úgyszintén a tósztokat, melyek örökké élnek, mint a bolygó zsidó,
31 1, 24 | szegénységünkre gondolni, ahelyett örökké abból tartunk fõpróbákat,
32 1, 27 | a valóságot. Túlzások és örökké csak túlzások. Mit ér, ha
33 1, 27 | újra fölbukkanjon, és végre örökké, nyomtalanul eltévedjen
34 1, 27 | kegyetlen zsarnok volna, örökké csikorgatta a fogait. Honfitársai,
35 1, 31 | nem fért, mert az öregek örökké körülötte tipegtek a szeretetükkel.
36 1, 31 | azért az anyókának mégiscsak örökké ez járt az eszében, hátha
37 1, 32 | ellenben, miket megszerezhet, örökké szükséget lát. Panaszkodik,
38 1, 33 | Hát így akar ez maradni örökké? Nem szégyenli magát, hogy
39 1, 35 | híres?~- Hát itt tartanám örökké - mondá Kozsibrovszky pátosszal.~-
40 II, 1 | másikát földhöz vágni.~Ők is örökké egymásba akadékoskodtak;
41 II, 1 | esküdtek meg a kertben, hogy örökké szeretni fogják egymást
42 II, 2 | mert amikor nem csevegett, örökké fütyült.~Még akkor is egy
43 II, 4 | pénzért szed ki az emberekbõl.~Örökké sajnálja, hogy ezt a jó
44 II, 5 | úrnak legkedvesebb »témája«.~Örökké azon ábrándozott: miként
45 II, 7 | annyira szokásává fajult az örökké hivatalos stílusban úszó
46 II, 17 | múzsája mosolyog; hadd lássa örökké azt a kemény kardot, mely
47 II, 19 | közönség; nem csoda tehát, ha örökké vagyonukkal foglalkoznak:
48 II, 19 | halaszthatatlan ügy, egy izé.~- Örökké sietsz, pedig látod, olyan
49 II, 21 | Örzsi miatt történt, mert örökké nyitogatta az ajtókat, örökké
50 II, 21 | örökké nyitogatta az ajtókat, örökké lábatlankodott, nem tudott
51 II, 22 | semmi sem tarthat egyenlõen örökké. Nyugtalansága lassankint
52 II, 22 | lett arca s meredt szemével örökké oda nézett, honnan a veszélyt
53 II, 24 | alkalmatlan ember volt, mert örökké ott ácsorgott a miniszteri
54 II, 26 | apám, soha, soha... ez örökké eszemben marad.~Ilonka bement
55 II, 31 | álland meredten örökkön örökké... A nagy oszlop a szolgáló,
56 II, 36 | van az megírva, hogy mi örökké gazdagok is maradunk? A
57 II, 37 | hiába, semmi sem tarthat örökké. Az élet is követeli a magáért,
58 II, 40 | meggazdagodott, végre is nem élhetett örökké, tehát meghalt; s miután
59 II, 40 | mondom én, higgadtság és örökké csak higgadtság. Az ördögbe
60 II, 41 | magas fiatalembert, aki örökké ott mászkált nappal a Korona
61 II, 43 | is izzadó homlokával és örökké pergõ nyelvével, egy kézmozdulattal
62 II, 45 | hol a bosszú istenének örökké nyitva van a szeme; sohasem
63 II, 45 | uralkodója lenni.~- Felséged örökké az marad még így is örökké.~-
64 II, 45 | örökké az marad még így is örökké.~- Nevezz Katalinnak, Feodor!~--------------~
65 II, 51 | amiért az aztán hálában örökké megtartotta a Danner et
66 II, 57 | Jim!~És Brigli Jim valóban örökké szórakozott. Ha egy-egy
67 II, 57 | neked nem lesz nehéz, Jim, örökké lótsz-futsz az utcán, hallasz,
68 II, 61 | élénk emlékezetemben voltak örökké, s kissé túlságos képzelõtehetségem
69 II, 67 | egyformán tisztán, magasan örökké; füstje sincs, csupán fénye
70 II, 67 | Átellenben lakom velök; örökké a férjével enyeleg. Végigcsókolózzák
71 II, 68 | sohasem poros, az inggalléra örökké tiszta, a haja, mely nagy,
72 II, 68 | egybekelni.~Mindene változatlan. Örökké sötét színû ruha van rajta,
73 II, 68 | változik meg soha kinézésre; örökké »tulipán ezüstös«, csakhogy
74 II, 70 | rég tûnt le; mikor az ifjú örökké szeretett, s a nõ örökké
75 II, 70 | örökké szeretett, s a nõ örökké hû maradt. Olyan régen történt
76 II, 72 | Hogyan? Hát nem marad örökké titok? - szólt Miksa meghökkenve -
77 II, 74 | mégis dicséri azokat, akik örökké hívek egy ideálhoz és nem
78 II, 75 | páciensnek lenni.~Csak én örökké beteg lehetnék! A palóc
79 II, 75 | kell azt is, hogy annak örökké igaza van, most is igaza
80 II, 75 | hanem ott gubbaszkodott örökké szállásomon, elcsüggedve,
81 II, 77 | elé; a Dobos bácsi keze örökké meglássék minden dolgodon.
82 II, 88 | éhen, mivelhogy a szájában örökké füstölt nyelv vagyon, -
83 II, 94 | nem volt otthon, Ilonka örökké nyugtalankodott, hátha valami
84 II, 99 | járókelõket nézze. Õ azt tette örökké, vagy pedig ott bolyongott
85 II, 99 | találtam, és itt azután is örökké, e napok emlékéül. Gyûrt,
86 II, 99 | kedves Pál, és érezni fogom örökké.~- Igen, Edith, ez szomorú
87 II, 100| golyója, mely testében van, örökké emlékezteti õt, hogy õ kicsoda,
88 II, 101| az ominózus botot, hanem örökké rajta tartottam a hiányos
89 II, 105| csodájára, ezentúl az azelõtt örökké bakafántoskodó csapatparancsnokok,
90 II, 107| hurcolkodik s fog is hurcolkodni örökké. A változtatási vágy benne
91 II, 107| mindnyájan úgy ösmerünk, hogy örökké jegyben jár.~Ez pedig senki
92 II, 108| mi élettelen figurák, mi örökké egyformák vagyunk.«~
93 II, 110| kis család«-ban, de amely örökké marakodik egymással, mégis
94 II, 114| ablakon, nem annyira az örökké idegen járókelõket, mint
95 II, 114| isten tartson meg ebben örökké!~
96 II, 120| suttogva, hogy rajta maradjon örökké.~- Hát más senki sem akad
97 II, 121| szívesen meghallgatnak az örökké derült kedvû honatyák. Kivált
98 II, 127| járókelõket nézze. Õ azt tette örökké, vagy pedig ott bolyongott
99 II, 127| nem találtam és azután is örökké e napok emlékeül. Gyûrt,
100 II, 127| Érzem és érezni fogom örökké.~Kozenszky elértette s így
101 III, 1 | azon tulajdonságaért, hogy örökké aranykészítésen törte a
102 III, 1 | fogom mindig és várni fogom örökké… Isten a tanúm rá…~Miklós
103 III, 1 | Mert amikor nem pipázik, örökké káromkodik, de minthogy
104 III, 2 | gazda, szemben legyen vele, örökké láthassa.~No, az igaz, hogy
105 III, 3 | gazda, szemben legyen vele, örökké láthassa. Hogy miért szerette
106 III, 5 | elhajtják a szegénylegények. Örökké rajta tartja most az Isten
107 III, 8 | Bolondul szereti a férjét, örökké nyalja-falja, mint egy macska.~-
108 III, 19 | hatosok és veres pénzek örökké némák lesznek.~Az elsõ forint
109 III, 31 | mégis beteljesedett, hogy örökké ott tartózkodott a királyok
110 III, 36 | halaszthatatlan ügy… egy izé…~- Örökké sietsz, pedig látod, olyan
111 III, 50 | kis homok-szemek maradnak örökké.~A megszikkadt homokban,
112 III, 51 | S maradj itt udvaromban örökké, ezennel megteszlek országbírónak.~
113 III, 57 | nem szabad leülni, annak örökké mozogni kell. Igen, igen,
114 III, 63 | országunkba. Ott vagyunk örökké, akik onnan jöttünk. Hisz
115 III, 83 | fátum készté rá talán, mely örökké a sarkában volt? Magában
116 III, 85 | másképp van… de így is jó… Örökké senki sem élhet… De legjobb
117 III, 87 | Amikor nem tarokkozott, örökké dolgozott, de többnyire
118 III, 97 | mesterség?~- Bomoljon meg, örökké alkalmatlankodnak vele.
119 III, 102| csiklandozását.~- Szeretem, Anna, és örökké fogom szeretni.~Mari vidáman
120 III, 113| nyilvánvaló, hogy a világ örökké tartó, mert a lesti tótok
121 III, 126| kérem azt a szívességet. Örökké hálás leszek. Számítsa fel,
122 III, 132| inzsellér keresztapám, aki örökké ott kódorgott a Mátrában,
123 III, 137| ne maradjon a tudománya örökké a véka alatt.~Úgy is lett.
124 IV, 4 | legalább amiatt nem kellett örökké búsulnia, hogy miért nem
125 IV, 11 | ezek a témák variálódnak örökké. Vagy pedig kérdezõsködések
126 IV, 31 | ügyetlen emberek lesznek, tehát örökké.~Egyszer Csányi László pénzt
127 IV, 33 | lakodalomból a másikba jártak, s örökké tréfákon törték a fejüket.~
128 IV, 33 | volt hús kapható. Hiszen örökké egymással lakodalmaskodtak!
129 IV, 37 | nem is élhet ám az ember örökké.~Lõn, hát hogy dr. Knieptõl
130 IV, 42 | képviselõ természetesen örökké tûkön ül, félve, hogy kisül
131 IV, 45 | gondviselés nem alszik, örökké mozog kezében a láthatatlan
132 IV, 49 | formam.~(De mit akar ez örökké azzal a propter formával? )~
133 IV, 54 | is láttam. Nem, nem. Én örökké magát fogom szeretni.~-
134 IV, 65 | így tovább-tovább… örökkön örökké. Amen.~II. Egy bevert fej~
135 IV, 68 | barátom? Mentsen ki, ha lehet. Örökké hálás leszek.~- Lopjon el
136 IV, 73 | bácsi. Nagyon jó ember. Örökké azon panaszkodik, hogy nem
137 IV, 83 | munka volt az. Olvasni és örökké csak olvasni. A gróf a tülköt
138 IV, 83 | magáért.~De hát semmi sem tart örökké.~Egy nyári nap reggelén
139 IV, 85 | küldött neki, amit a leány örökké ujján viselt.~- A professzorba
140 IV, 96 | kieszelt magának a városban egy örökké nyitott ablakot, amelyen
141 IV, 96 | Egy-két ablaka nyitva volt örökké, szellõztetés okáért. Domine
142 IV, 97 | közelebb! - suttogá az az örökké szelíd hang, melynek édes
143 IV, 99 | felhõcske ott szaladgált örökké a nagy égi lámpás körül,
144 IV, 101| kétszerkettõ már akkor is örökké négy volt. Aki nem tudott
145 IV, 104| nevekedett Marci, de csak örökké olyan nyápic átlátszó fülű
146 IV, 104| kalácsra valót. Vize is volt örökké, a csöndes folyású Dudvég
147 IV, 105| és miután megígérte, hogy örökké járatni fogja a »Pesti Hírlap«-
148 IV, 111| fel, csak Pakasék maradtak örökké »malacbandá«-nak.~Régi firma
149 IV, 123| mindig pipázik.~- De minthogy örökké alszik, tehát sohasem pipázik…~-
150 IV, 127| sem pihent s a portánál örökké mozgatta a maga dolgait.~
151 IV, 128| kenyeret, édes az annak örökké.~Ami a huszárnak a szeretõje,
152 IV, 128| Amelynek segítségével örökké hû maradhat az ember. Igaz,
153 IV, 131| szidva a lapokat, amik örökké hazudnak.~Minthogy a mai
154 IV, 134| lelkem, hány óra?~Gajári, az örökké kedves és udvarias Gajári
|