Rész, Fejezet

  1   1,  1  |    gombostût, amelyben valami szent nõ arcképe volt látható. Szomorú,
  2   1,  8  |             fönséges homlokán, szép nõ lépegetett felém; picike
  3   1,  11 |      duhogott a láng. Délceg fiatal nõ sürgött-forgott a tûznél,
  4   1,  11 |            a zab nagyobbra, szebbre nõ itt, s a kecskének és birkának
  5   1,  11 |          fatönkön, öreg, ráncosképû nõ guggolt, keservesen zokogva.~-
  6   1,  11 |        szemeivel.~Aztán a siránkozó nõ felé fordult Tereskey:~-
  7   1,  12 |           az istenes békés tudatban nõ fel, hogy minden úgy van
  8   1,  13 |                dadogta.~- Egy magas nõ, mint egy gránátos, személyesen
  9   1,  13 |        nincs bevetve, azon a borzag nõ az õ fekete bogyóival, meg
 10   1,  14 |        Valami újat akart. Egyszóval nõ, tehát szeszélyes. Velem
 11   1,  14 |              uram? - kérdé az angol nõ megütõdve.~- Miféle teremtés
 12   1,  14 |           mert abból a bajból ritka nõ szokott kigyógyulni.~- Miféle
 13   1,  16 |        szólt az egyik férfi. - Ez a nõ megölte a testvéremet, a
 14   1,  17 |            Lehet-e most reményem?~A nõ összerázkódott.~- Nem tudom,
 15   1,  17 |       belekeverve (ezek közt kilenc nõ), de a mi krónikánkra nézve
 16   1,  18 |            rétet: az is az. Gyorsan nõ, minduntalan borotválni
 17   1,  18 |             a meszes selmeci víztõl nõ. Én pedig erre azt mondom,
 18   1,  19 |       elõszobák szerelme gyorsabban nõ, mint a palotatermeké. Itt
 19   1,  23 |           legendát itt hagyták - és nõ az most már magától is.~
 20   1,  23 |            mellett. Hátulról minden nõ egyformának látszott. A
 21   1,  25 |        abban te határozz. Te gyenge nõ vagy, egy idegen világban
 22   1,  26 |          szárad az a tény, hogy egy nõ megütött. Ezt lehet aztán
 23   1,  26 |             hát van-e egy szerelmes nõ elõtt lehetetlenség? Hanka
 24   1,  27 |         sütött be a napfény. Nem is nõ alul egyéb, csak moszat.
 25   1,  27 |             mint ahogy a vad szegfû nõ, az arca is csupa szöglet
 26   1,  27 |        hajához, hogy rendben van-e. Nõ volt. Ezt az éj se vette
 27   1,  29 |             vízbe, az ajtó melletti nõ egy sikollyal mintegy behagyította
 28   1,  29 |         Éjjel érkezett az a szegény nõ, tudod, milyen hideg volt,
 29   1,  29 |           Tehát ön volt… ön… és… ~A nõ fölemelte a fejét kevélyen,
 30   1,  32 |            ijedtségtõl halálra vált nõ sikoltoz, keze megdermed,
 31   1,  35 |              hiszen húszéves koráig nõ, hát mire való az a nagy
 32  II,  3  |             aztán, ha olyan gyorsan nõ mint a hógomoly. Néha rásüt
 33  II,  3  |           szelíd angyal, becsületes nõ Mari... Szilajan dobbantott
 34  II,  3  |           fehérruhás, halavány arcú nõ, lebontott hajjal, kikelt,
 35  II,  3  |      mutatott Aladárra a fehérruhás nõ.~Aladár pedig felnyitotta
 36  II,  3  |             kacagással a fehérruhás nõ nyakába vetette magát, azt
 37  II,  3  |            ember halott, egy boldog nõ szerencsétlen, egy okos
 38  II,  17 |        tévedés? - kérdé az áthevült nõ némi tartózkodással és sötéten.~-
 39  II,  23 |         selyemlepelben egy gyönyörû nõ lép be (nini a Pakfonék
 40  II,  24 |         akarok cselekedni, mint egy nõ. Az öreg ide hívatott, bennem
 41  II,  29 |      cselekedetek útján megszerzi a nõ fejére a királyokénál is
 42  II,  32 |       ANEKDOTÁK~1874~1. EGY FRANCIA NÕ KURTA LEVELE~Egy fiatal
 43  II,  32 |           LEVELE~Egy fiatal francia nõ távollevõ férjének ilyen
 44  II,  33 |            mint száz, rút biz itt a nõ mind, értve az alsóbb osztályokat.
 45  II,  33 |        aztán mondani, hogy a magyar nõ mind szép egytõl egyig.
 46  II,  33 |           ígérni valamit.~ ~16. KÉT NÕ TÁRSALGÁSA~- Az ön ruhája,
 47  II,  33 |          KÖZÉPÚT~Egy elõkelõ fiatal nõ meggyónta X. püspöknek,
 48  II,  35 |          bizonyos õ sem, férfi vagy nõ hangja volt-e. De meg van
 49  II,  35 |             ájulásba esett. Az öreg nõ ellentállása és kiáltása,
 50  II,  35 |            Ezután megragadá az öreg nõ holttestét és fejjel dobta
 51  II,  38 |       elõtte, gyönge, akaratnélküli nõ volt, aki különben sem sokat
 52  II,  39 |              anyám, édesanyám!~És a nõ kétségbeesetten felugrik.~-
 53  II,  43 |        megannyi fûszál, egész bokor nõ mindenikbõl: minden jó tulajdonság
 54  II,  43 |             közönség közül egy idõs nõ.~- Nehezen hiszem, és nem
 55  II,  45 |          kísérlete.~Mari becsületes nõ maradt és egyedül engem
 56  II,  46 |      házmester? - kérdé a fiatalabb nõ.~- A férjem az. Nincs itthon.
 57  II,  51 |        kedvesével, Henriette-tel. A nõ szép, mint egy ördög, és
 58  II,  53 |             azt mondta:~- Szívtelen nõ: nem tud érezni.~Aztán még
 59  II,  53 |          erre:~- Elfásult könnyelmû nõ, ki nem is gondolkozik.~
 60  II,  56 |            szõkéket leste. Tömérdek nõ hullámzott e tájékon, mint
 61  II,  67 |    hallgatnak ki a honatyák.~A szép nõ szemei édes epedéssel voltak
 62  II,  70 |          ifjú örökké szeretett, s a nõ örökké hû maradt. Olyan
 63  II,  72 |           Kéredy? - kiáltá az idõsb nõ, kellemesen meglepve. -
 64  II,  72 |        Midõn Kéredy távozott, a két nõ megrendülve, némán, mind
 65  II,  74 |           melyik a legszebb negyven nõ, ennek az ízlése elfogulatlan
 66  II,  75 |           ízben egy felénk közeledõ nõ, kit messzirõl szõkének
 67  II,  78 |              Mint mondá, csupán egy nõ van most az Európába szállva,
 68  II,  79 |           tegnap két férfi és három nõ.~Nem voltak ezek albioni
 69  II,  83 |             Estefelé már a legszebb nõ is csúnyává válik a hidegtõl
 70  II,  95 |            lesz itt város még fû se nõ itten örök pocsolya lesz
 71  II,  99 |     kimerülten hajtá a párnára.~Egy nõ! Oh, õ igazat fog nekem
 72  II,  99 |            Idegen hangzású!~- Angol nõ vagyok, uram. A földszinti
 73  II,  99 |         Mariról a húsz fontért: egy nõ és egy férfi.~- Ah!~- Meg
 74  II,  99 |             gyékényszõnyegen.~A két nõ feszült várakozással tekintett
 75  II,  99 |          amaz angyal nélkül. Milyen nõ, Pál, milyen nõ!~- Jókor
 76  II,  99 |              Milyen nõ, Pál, milyen nõ!~- Jókor dicséred elõttem
 77  II,  111|         elfojtott vágyaknak szárnya nõ.~A káprázat tündére kibontja
 78  II,  122|             Egy szürke ruhás délceg nõ lenyírt hajjal köztük a
 79  II,  123|            szegény - szólt egy öreg nõ, ki szintén a csónakban
 80  II,  127|        egészen fölösleges. - Magyar nõ vagyok; nem félek.~Kaziray
 81  II,  127|             hajtá a párnára.~...Egy nõ! Oh, õ igazat fog nekem
 82  II,  127|         Német származású, de magyar nõ vagyok, uram. A földszinti
 83  II,  127|        kitûzött száz forintért, egy nõ s egy férfi.~- Ah!~- Meg
 84  II,  127|             gyékényszõnyegen.~A két nõ feszült várakozással tekintett
 85  II,  127|          amaz angyal nélkül. Milyen nõ, milyen nõ!...~- Jókor dicséred -
 86  II,  127|           nélkül. Milyen nõ, milyen nõ!...~- Jókor dicséred - elõttem
 87  II,  131|         Meggyõzõdése volt, hogy egy nõ több bájt és gráciát fejthet
 88  II,  131|          elbódítsa. Egy dinnyét evõ nõ ellenállhatlan... a superlativus
 89  II,  140|             a szerelmes galambok; a nõ pajzán gyermekes mozdulattal
 90  II,  140|           szárnyai megingottak... a nõ szilaj szenvedéllyel tapadt
 91  II,  141|           fejet hajtottak az idegen nõ erényei elõtt, a bécsi ifjú
 92 III,  1  |    kipárolgásától, vizétõl »gelyva« nõ a halvány arcú leányok és
 93 III,  1  |       szavakat ejtettél ki…, mert a nõ rendeltetése az…~- Ugyan
 94 III,  1  |           helyes definícióhoz, ha a nõ rendeltetésének súlypontját
 95 III,  1  |           mint Don Alvira a »Fekete nõ« címû regényben, és olyan
 96 III,  1  |            minden. A búzakalász nem nõ meg, csak félannyira, mint
 97 III,  1  |             Ki vagy? Mit viszesz?~A nõ visszafordul, messzirõl
 98 III,  1  |           állja utamat - ismételi a nõ keserûen, lepedõjét kiterítve
 99 III,  1  |          meg s visszafelé baktat.~A nõ tétovázó léptekkel áll eléje
100 III,  1  |            adta a szikrát, melyek a nõ arcát is megvilágíták egy
101 III,  1  |             ördögnek mondjam meg?~A nõ meghallotta. Megállt egy
102 III,  2  |          még el sem hinnék.~A beteg nõ nyugtalanul hánykolódott
103 III,  2  |           egy mennyei látomány, egy nõ: vakító fehér arc, aranyos
104 III,  3  |            jõ elevenen ide.~A beteg nõ nyugtalanul hánykolódott
105 III,  3  |             csókját.~S kit vár ez a nõ?~Egy egyszerû, kék aba-posztóba
106 III,  6  |            ott bevárja férjét. A hû nõ könnyezve búcsúzott el szeretett
107 III,  7  |             a porta felé. Bujább fû nõ ottan. Valaha keréknyom
108 III,  13 |           gyászruhába öltözött öreg nõ sírdogált egy kapu alatt.
109 III,  18 |              magától nem támad, nem nõ meg, mert az égben talán
110 III,  19 |             termékeny talaj. Naggyá nõ meg ott az elvetett nemes
111 III,  32 |             amit most érez a fiatal nõ, a férj a legnagyobb akadály.~
112 III,  33 |             hangtól! - szól közbe a nõ, s az õ hangja is emeltebb
113 III,  33 |              uram, - szisszen fel a nõ, de egyszerre megpillantja,
114 III,  33 |       Akarom…~- Mit akar? - nyögi a nõ s lábujjhegyen lépked elõre
115 III,  33 |      akadályozni.~- Miben! - mond a nõ emeltebb hangon.~- Lassabban,
116 III,  41 |              hol Tihamérné várta.~A nõ nem volt olyan ijesztõ!
117 III,  42 |          igen, uram, - szólt most a nõ s hangja szomorú, bánatos
118 III,  45 |        mindenestõl Amerikába.~- Nem nõ itt meg a fa, csak a nadragulya.~-
119 III,  49 |         különbeknek… Rozmaringvirág nõ arra, ahová ez lép, ha fölcseperedik.~-
120 III,  50 |          szóltál -, mégpedig valami nõ járt erre, mert igen picinyek
121 III,  51 |              a fiadat; ha nagyobbra nõ, udvaromhoz veszem apródnak.
122 III,  66 |       házasságból nem lesz semmi.~A nõ szemeiben az öröm csillogott
123 III,  75 |          éves gyereknek egy meglett nõ? Mi lesz azokból?~A bíró
124 III,  75 |        Bánja is az. Mikor nagyobbra nõ, szinte talál magának egy
125 III,  102|             semmi se legyen. Fû nem nõ meg esõ nélkül, atyafiak!~
126 III,  102|            Mihálynak, hogy a fû nem nõ meg esõ nélkül…~Engem bíztak
127 III,  110|         ártatlan korszak volt az!~A nõ gyönge volt és bátortalan,
128 III,  111|          kihull az egyik fog, másik nõ helyette, nem történik semmi
129 III,  144|           sikoltoznak. Az ár nõttön nõ.~(Úgy bizony, nemcsak Szegeden
130 III,  146|             felül közeledék egy úri nõ, sietõ, hogy ne mondjam,
131 III,  146|          újra megfogja a ruháját.~A nõ rettenetes haragra gerjedt.~-
132 III,  146|     szégyelled magad? Gyere haza!~A nõ összerezzent, félénken körülnézett (
133  IV,  15 |      címerünk, egy meztelen koronás nõ. Csiklandós címer egy kicsit.
134  IV,  30 |            ügyekben.~A két panaszos nõ nagyon szép volt. Harmatos
135  IV,  30 |        történt, hogy egy órában két nõ vádoljon ugyanazon bûnnel
136  IV,  39 |           tulajdonsága, hogy lefelé nõ a földbe.~- De hát akkor
137  IV,  41 |    élemedett asszonyság, egy fiatal nõ fehércsipkés hálóköntösben
138  IV,  68 |            mégis elment Emelin gróf nõ veszekedni: hogy mi lesz
139  IV,  69 |         vesszen a magja. A lakosság nõ része nem sokat ért. A bennszülöttek
140  IV,  69 |           barázdán egy vörös ernyõs nõ lépkedett felénk. Mellette
141  IV,  73 |     képzelje, nem volt egyedül. Egy nõ volt vele.«~»Ó, ó!«~»Egy
142  IV,  73 |            volt vele.«~»Ó, ó!«~»Egy nõ, akinek férje van.«~»Kinek
143  IV,  85 |        mintha öntenék. Az ár nõttön nõ. A férfiak káromkodnak,
144  IV,  95 |           Te szörnyeteg! - kiáltá a nõ vadul. - Megcsaltál.~- Meglehet.
145  IV,  97 |            gugáját, mely a nyakukon nõ az egészségtelen ivóvíztõl,
146  IV,  97 |        megösmerném« - mondá a hevér nõ. - »De úgy gondolja meg,
147  IV,  127|          vár«-nak hívják. Farkastej nõ az udvarán s kígyó csúszik
148  IV,  127|      kergessétek el!~Az elkergetett nõ átokra emelte föl a kezeit:~-
149  IV,  130|           ÉR AZ EMBER?36~1890~Amint nõ, öregszik az ember, úgy
150  IV,  131|      foglalva - hát egy szõke angol nõ mellé ültem.~- Én »angolná«-
151  IV,  132|            szikár, gránátos termetû nõ, kötényével törülgetve a
152  IV,  138| kormánybiztosoknál. A fû csak akkor nõ, ha esõk vannak. A kormánybiztosok
153  IV,  142|         kényszeríti a kalászt, s ha nõ is a fû ott, bárány nem
154  IV,  152|              mint ahogy fehér tolla nõ a hattyúnak, ha fekete lúdak