Rész, Fejezet
1 1, 9 | leányainak az irigyei. Jézus Mária! ki is látta azt, olyan
2 1, 12 | pápista harangé: »Jézus, Mária - Jézus, Mária«, míg a kálvinista
3 1, 12 | Jézus, Mária - Jézus, Mária«, míg a kálvinista ekképp
4 1, 12 | volt a Máriához szegõdni, Mária lett felül.~Laci gondolkodott
5 1, 13 | sajnálatos spektákulumot.~Mária szent szûzecske… az asztalok,
6 1, 14 | csónakja orrával.~- Jézus Mária! - sikoltott föl Eszti.~
7 1, 15 | fölsikoltott:~- Szent Isten, szûz Mária és minden szentek, segítsetek!
8 1, 15 | vagy te voltaképpen?~- Én Mária vagyok.~- Hogy jutottál
9 1, 15 | a reggelit, addig a kis Mária is felöltözködött. Kurta
10 1, 15 | prímás. - Nem jössz velem, Mária, s te, kis Gregorio?~- Én
11 1, 16 | majd adna annak a felesége, Mária Terézia császárné), és ez
12 1, 17 | bolond, hogy elkárhozzék.~Mária kitörülte a könnyeket a
13 1, 17 | kutya vagyok, Jablonszka Mária? Nekem szólj, ha akarsz
14 1, 17 | szólj, ha akarsz valamit.~Mária egy hálás pillantást vetett
15 1, 17 | Intézkedj, jó uram - felelt Mária, - hogy a férjem holttestét
16 1, 17 | Lehet-e most reményem, Mária? Eddig hiába esengtem a
17 1, 17 | elkövettem. Hiszen tudja, Mária. Ma éreztem az elsõ édes
18 1, 17 | szándékozik egyelõre tenni, Mária? Ott marad egyedül abban
19 1, 17 | elmenni. - Én is veled megyek, Mária, ha megengeded.~A negyvenes
20 1, 17 | reszketeg lett, mint egy diáké. Mária elfordította a fejét.~-
21 1, 17 | habozott.~- Megérdemlem, Mária - súgta érzelgõsen. - Hidd
22 1, 17 | érzelgõsen. - Hidd meg, Mária, megérdemlem.~Mária intett
23 1, 17 | meg, Mária, megérdemlem.~Mária intett neki, hogy jöjjön
24 1, 17 | Kaszperek Mihály.~- Jézus Mária, szent József! - kiáltá
25 1, 17 | annyi gyönyör van-e benne?~Mária sértõdve rázta meg a fejét
26 1, 17 | türtõztette magát.~- Jablonszka Mária, - szólt fojtott hangon,
27 1, 17 | bûvös füveket vagy gyûrût?~Mária mosolyogva rázta a fejét.~-
28 1, 17 | ellen pedig néptanítókat.)~Mária vissza akart vonulni.~-
29 1, 17 | sohase akadjon rád senki.~Mária kitörülte szemébõl a könnyeket,
30 1, 18 | helyének. Szent József, Szûz Mária, süllyesszétek el, kérlek!
31 1, 19 | BEVEZETÉS~Dicsõséges királyunk, Mária Terézia alatt a Cselejthy
32 1, 19 | ami a Cselejthy Johanna Mária grófnõ híres házasságát
33 1, 19 | szalonokban.~Éppen ez kellett Mária Teréziának, aki szerette
34 1, 19 | az udvari pletyka, hogy Mária Terézia azért küldte az
35 1, 19 | Ebben az idõben kezdte meg Mária Terézia a lóversenyeket,
36 1, 19 | grófné tökéletes bolond. Mária Terézia õfelsége azt mondta
37 1, 19 | egy nagy paraszt! - mondá Mária Terézia bosszúsan. - El
38 1, 20 | fölsikoltott nagy ijedten:~- Jézus Mária! A tekintetes úr!~A Pogácsné
39 1, 23 | csicseregtek vígan a Szûz Mária madarai.~Az öreg úr próbált
40 1, 23 | báró Szepessy Karolina, Mária Terézia udvarhölgye volt;
41 1, 24 | spenceres tigris a másik, Mária Terézia-korabeli huszárruhában
42 1, 24 | ültek a legtöbben. Jézus Mária, kik lehetnek? Nini, a cigányok,
43 1, 26 | boltívek alatt, mintha Szûz Mária olvasztott ezüstben fürdetné
44 1, 27 | szokva.~- Ki volt az a Széchy Mária?~- Egy csinos asszony, aki
45 1, 27 | komolysággal. - Neve?~- Schramm Mária.~- Erkölcsi magaviselete?~
46 1, 27 | Magát az országot is Szûz Mária védi. (A hadsereg csak bántja.)
47 1, 28 | A templom elõtt állt a Mária szobra, csillagokkal a feje
48 1, 29 | hangját illetõleg… Jézus Mária, mi az? Hallotta?~Valami
49 1, 29 | keresztnevedet se tudom szívecském.~- Mária vagyok - felelte a szép
50 1, 31 | hamar civilizál. Jézus, Mária! mi volt az tavaly, mikor
51 1, 33 | Mariska. (Liszkayné Tóth Mária volt a családi nevén.)~-
52 1, 34 | szobrász utána mintázta a Mária szobrot a brassói templomnak.
53 1, 34 | mert a javát akartam. Oh, Mária, dicsõ anyácska, te tudhatod,
54 1, 34 | sógorasszony kiszemeltje?~- Oh, Mária dicsõ anyácska, ki is, no?
55 1, 35 | mantillájára csöppent.~- Jézus Mária Szent József - sikongott
56 II, 33 | ADOMA A KÖZELMÚLTBÓL~Midõn Mária Valéria fõhercegnõnek kellett
57 II, 45 | ha megkérleled, Széchi Mária lesz belõle, ha el van keseredve,
58 II, 99 | emlékeztek rá, hogy Berényi Mária úrhölgy csakugyan járt ott
59 II, 100| egy szép szõke asszony: a Mária bús arca van beleszõve a
60 II, 123| az egyetlen kép, a Szûz Mária a gyermekkel.~Az a szent
61 II, 126| kamrába zárkózott, Szûz Mária képe elõtt mécset gyújtott
62 II, 127| miatt.~- Oh, kegyed angyal, Mária! - kiálta fel lelkesedve. -
63 III, 2 | szobából.~ ~A GÓZONI SZŰZ MÁRIA~1882~Azért lett olyan népszerû
64 III, 2 | Pannának adatott meg, hogy a Mária megjelenik elõtte s elbeszélget
65 III, 2 | egy áll, hogy maga a Szûz Mária csakugyan nem vihette a
66 III, 2 | Filcsikné -, hogy néz ki a Mária?~- Jaj, nehéz azt elbeszélni…
67 III, 2 | megjavítottam a lelkedet. A Szûz Mária megengedte, hogy szeressük
68 III, 2 | édesdeden alszik…~- A Szûz Mária! - sikoltott Panna rémülten.~
69 III, 42 | beérkezett leveleket…~- Nagy Mária vagyok. Lakom a Király utca *
70 III, 42 | elvállalom az egyik gyermekét.~Mária csodálkozó szemeket vetett
71 III, 42 | Írja ki kérem, hogy: »Nagy Mária asszony és Bodzai Mihály
72 III, 47 | karodra, mint a Forgách Mária szeplõs csuklójára.~Magdolna
73 III, 49 | szinte beleszisszent.~- Jézus Mária! - kiáltott fel a szobaleány
74 III, 51 | karodra, mint a Forgách Mária szeplõs csuklójára.~Magdolna
75 III, 77 | lesznek a városban.~- Jezus Mária! - sikoltott fel a sógorasszony.~-
76 III, 83 | hajdú haragosan.~- Jézus Mária! - sikoltott fel Majgóné. -
77 III, 94 | Mondják, hogy maga Giléty Mária árulta el a királynak titkon
78 III, 94 | asszonyom, a szép Giléty Mária, maga ment volna könyörögni
79 III, 94 | valószínû nagyon. Vagyonhoz volt Mária szokva, most pedig nem telt
80 III, 94 | kis faluban voltak.~Pedig Mária élt-halt a fényûzésért.~
81 III, 94 | bírnám kitalálni?~- Nem, Mária, azt nem találod ki - mondá,
82 III, 94 | elárusítsa a királynak.~Giléty Mária olyan lett, mintha parázson
83 III, 94 | Meguntam már a szegénységet, Mária.~- Én is meguntam, István.~-
84 III, 94 | belépett. - Alszol már?~Mária úgy tett, mintha most riadna
85 III, 94 | volt az álom. Megtörtént, Mária!~- Szent isten! - sikoltott
86 III, 94 | bevérezem a bútorokat.~Mária meggyújtotta hirtelen a
87 III, 94 | fölveszem a gyöngyöket.~- Nem, Mária, a gyöngyöket most még föl
88 III, 99 | lajstrom maradt ugyan a Mária Terézia idejébõl, de az
89 III, 108| Szíve nagyot dobban… ez a Mária könnyû járása… következõ
90 III, 108| csordult, és válás lett a vége. Mária az öccséhez, Széchy Évához
91 III, 108| kertjében se nyílik.~Megütötte a Mária fülét ez a mondat, s bizony
92 III, 108| hogyan eshetett az? - kérdé Mária negédesen, mert õneki egy
93 III, 108| rossz ember, Kádár - mondá Mária megbotránkozva s alig várta,
94 III, 108| én kedvemért:~Amire pedig Mária azt mondja: »tegye meg az
95 III, 108| Illésházy van itt és Széchy Mária!~Nosza lett erre sürgés-forgás,
96 III, 108| elfogatta, s egyenesen a Mária szobájából hurcoltatta börtönbe,
97 III, 108| ilyen értelmû parancs jött. Mária könyörgött. Kürthy protestált,
98 III, 108| irgalmas és kegyelmes.~Széchy Mária nemkülönben nagy dühre lobbant,
99 III, 108| meghaltok mindketten - sziszegte Mária.~Elhatározták Illésházyval,
100 III, 108| Kádárnak kell megparancsolni - Mária közbe is járt Rákóczi Györgynél
101 III, 108| aranyat kap Illésházytól.~Mária egy füst alatt pedig azt
102 III, 108| csak el volt ez így, míg Mária rá nem unt arra a kedvtelésre,
103 III, 108| sarkaiban.~- Ki jött? - kérdé Mária harsányan.~- Egy rahói paraszt
104 III, 108| ez az én ügyem - kiáltá Mária a dühtõl elsápadva, s leszaladt
105 III, 108| Kik vagytok? - kérdé Mária, lázas reszketéssel szemlélve
106 III, 108| aranyat. Melyik az a Széchy Mária, hol találom?~- Én vagyok.~-
107 III, 108| bolonddá tenni - förmedt rá Mária -, mint ahogy már egyszer
108 III, 108| uborka már túlérett - szólt Mária, olyan arccal nézvén meg
109 III, 108| volt a leány szavaiban, Mária kiérezte azt, s önkéntelenül
110 III, 108| elõlünk Gyöngyösi István uram.~Mária ötödnapra sárga pecsétes
111 III, 108| Csak tán nem? - álmélkodék Mária, felugorva a kõrül, amelyen
112 III, 108| hogy nem tudtam - fakadt ki Mária elkomorodva. - Mégis csak
113 III, 110| rendelkezésemre bocsátani.~Mária egész füléig vörösödött.
114 III, 148| egy kísértetet.~- Jézus Mária, Szent József - kiáltott
115 IV, 7 | eljött a temetésére, s maga Mária Terézia királyasszony sem
116 IV, 7 | mind kicsíráznak alóla.~Mária Terézia, noha országokat
117 IV, 7 | báró Folkenstein leány: Mária Aurelia.~Szép aranyhajú
118 IV, 7 | kedvét.~A szép Folkenstein Mária Auréliáról nem lehet azt
119 IV, 7 | vadászó társaság elvesztette Mária Aurélia bárónõt és Tarczaly
120 IV, 7 | belépett halványan Folkenstein Mária Aurélia.~A csodálkozás fölszisszenése
121 IV, 15 | búvárlataim tudni engedik, Mária királyné sokszor mutatta
122 IV, 27 | bejegyezve az anyakönyvbe: Csukay Mária! A Felsõvárosban különösen
123 IV, 27 | Felsõvárosban különösen sok férfi Mária és Terka van.~- Õrültség!~-
124 IV, 36 | ül Krisztus urunk és Szűz Mária.~- Miféle zaj az? - kérdi
125 IV, 37 | és elhajtatott.~- Jézus Mária! Segítség! Szapperlot! -
126 IV, 41 | bankárné. Ez meg a feleségem, Mária nostra, mert most még a
127 IV, 41 | néni elmegy, akkor csak Mária mea lesz.~S ezen a rossz
128 IV, 41 | némelykor ijedt arccal. A szép Mária nostra egyszer közbe is
129 IV, 64 | Elmondom õszintén. Ahogy a Mária Valéria utcán jövök, föltekintettem
130 IV, 84 | s felém rohan.~- Jézus Mária! - kiáltám megijedve, mert
131 IV, 96 | kiszemelt fundust a »Szûz Mária madarának«: hadd legyen
132 IV, 115| Pompás dohányka.~- Jézus Mária! - kiáltá a szerkesztõségi
133 IV, 115| és szidni kezdem.~- Jézus Mária, hiszen már elküldtük postán.~-
134 IV, 127| kendõadás. Itt adatott férjhez Mária, I. Lajos leánya, luxemburgi
135 IV, 127| legismertebb, legnyilvánvalóbb a Mária királynõ adományozása, aki
136 IV, 131| Az öregúr elutazott, és Mária csakugyan a mi kezünkre
137 IV, 131| hol sétált« után, melyekre Mária kimérten, feszesen válaszolt,
138 IV, 131| vagyok jobban - felelte Mária, szende tekintetét felemelve
139 IV, 131| hasznosítva holnap a rétesekben.~Mária mosolygott, s az õ mosolya
140 IV, 131| csinos volt - jegyzé meg Mária élénken.~- A véletlen azt
141 IV, 131| kés és villa a tányéron.~Mária csapta le indulattal s elvörösödött
142 IV, 131| mérgemet magamba fojtva. Mária lesütött szemekkel ült az
143 IV, 131| rendszabályokat kellene foganatosítani Mária ellen. Reménylem, e konferencia
144 IV, 131| ott voltam…~- Úgy? - mondá Mária szórakozottan - és látta
145 IV, 131| elfásult szívek… (s ezzel Mária felé fordult a szolgabíró.)
146 IV, 131| ez egészen a pecsenyéig…~Mária nagy szemeket meresztett
147 IV, 131| asszonyok között.~Ötödik ebéd~Mária megjelent az ebédnél, pompásan
148 IV, 131| kés és villa a tányéron.~Mária csapta le s félretolván
149 IV, 133| értik az effélét! (Veres Mária volt anyám, az ebecki Veresekbõl.)
150 IV, 136| Szép asszony-királyunk, Mária Terézia alatt még csak nagyon
151 IV, 142| eladni. Isten és a Szûz Mária legyen segítségükre.~Felvirradván
152 IV, 146| folyt a levelezés »Tóth Mária« kisasszonynak címezve.
153 IV, 147| nyugton lehetsz, mintha a Szûz Mária kötényében volnál.~Írtam
154 IV, 147| Szamár vagy, Staniszlausz. A Mária Teréziát felejtetted ki,
|