Rész, Fejezet

4501  IV,  83 |         pompáról, ami ott van. Õ mondta azt is, hogy a gróf nagyon öreg
4502  IV,  83 |                elvégezvén az iskolákat.~Azt hittem, tréfál, de mégis
4503  IV,  83 |     sürgött-forgott az ambituson, arról azt mondták, hogy a kulcsárné,
4504  IV,  83 |             végig a pompás épületen, ez azt jelenti, hogy a nagy oligarcha,
4505  IV,  83 |              ébren van.~János bement, s azt mondta, csak várjak odakünn,
4506  IV,  84 |           kerestem, de nem találtam meg azt a paragrafust a törvényben.~ ~
4507  IV,  84 |        bolondnak tart, uram. Éppen csak azt akartam tudni. Mert ha én
4508  IV,  84 |         fõdoktor urat, hogy tehetném én azt, hiszen nyelni sem tudok.~-
4509  IV,  84 |            kötött, s beszélgetés közben azt kérdezé:~- Szabad tudnom,
4510  IV,  84 |           válasz.~- Hát, hogyan tetszik azt tudni?~- Ez igen egyszerû -
4511  IV,  84 |              vallását. Mire a képviselõ azt mondta:~- Én kitaláltam,
4512  IV,  84 |                  Kondorosy Gábor!~- Nem azt kérdem én! - volt a válasz -
4513  IV,  84 |                 vagyok Kondorosy Gábor, azt sejtem, de azt nem tudom,
4514  IV,  84 |         Kondorosy Gábor, azt sejtem, de azt nem tudom, hogy hol lakik.~
4515  IV,  85 |           szükségben, hanem megköveteli azt is, hogy: de ám mi magunk
4516  IV,  85 |            professzor húsz éves korában azt mondta neki:~- Fiam, te
4517  IV,  85 |                 Fiam, te már mind tudod azt, amit mi mindnyájan tudunk.
4518  IV,  85 |                aki abból keveset ivott, azt is sokallja, de ki sokat
4519  IV,  85 |                embernek hírét hallotta, azt fölkeresé. Élt akkoriban
4520  IV,  85 |           jöjjön haza. De Hatvani Pista azt felelte nagy szerényen a
4521  IV,  85 |           szedtem annyit a zsákba, hogy azt immár bekössem.~Nem is jött
4522  IV,  85 |                 guruló hógolyók.~Hogy - azt mondják - mikor hiába fohászkodék
4523  IV,  85 |                 kiáltott fel Hatvani. - Azt parancsolom harmadszorra,
4524  IV,  85 |             Olyan könnyûséggel szállt - azt mondják - a levegõben, mint
4525  IV,  85 |              hajának. Adja ide, lelkem, azt a fésût, majd megmutatom
4526  IV,  85 |               érdeme. Csak már legalább azt tudná, melyik az aranyos
4527  IV,  85 |               asszony bánatos hangon.~- Azt akarja, föltámasszam az
4528  IV,  85 |                megfordítva.~- Hogy érti azt, Magyariné asszonyom, megfordítva?~-
4529  IV,  85 |      végigdörömböl a padláson. Borzalom azt végighallgatni.~Hatvani
4530  IV,  85 |               csont - feleli Hatvani.~- Azt add ide, amin ülsz - követeli
4531  IV,  85 |                volt, s egyszer hangosan azt találta a száján kiejteni: »
4532  IV,  85 |              legjobb. A bölcs Seneca is azt mondja…~- Nem bánom én,
4533  IV,  85 |             oltár elé állni? Hajítsa el azt a pokoli könyvet elõbb,
4534  IV,  85 |                 sóhajtani:~- Ne kívánja azt tõlem. Nem tudok lemondani
4535  IV,  85 |             volt, s ha valamit föltett, azt végre is hajtotta.~Elhatározta,
4536  IV,  85 |              Fruzinka nézett. Mit tudta azt a szegény diák, hogy lehetetlenséget
4537  IV,  85 |              Amit egyszer összetéptünk, azt mi helyre nem hozhatjuk.
4538  IV,  85 |                sem.~…Hej, jó lett volna azt a könyvet tűzbe vetni, amikor
4539  IV,  85 |               hova lett s hol van most, azt majd megsúgom az olvasóknak
4540  IV,  85 |                 históriáját, úgy, ahogy azt a debreceni mende-monda
4541  IV,  85 |                  aki tanul. S aki aztán azt a nagy könyvet, melynek
4542  IV,  86 |                 szüret önnek (Meghiszem azt - vágott közbe a halál csillogó
4543  IV,  87 |               még szebben is kiszínezte azt. Hátha egy hatalmas tömeg
4544  IV,  87 |                 vagyok? - kiáltám.~- Én azt nem mondtam - viszonzá -,
4545  IV,  87 |              apródonkint vallogatja ki.~Azt hittem róla, hogy gyöngéd -
4546  IV,  87 |              Úgy örültem ez útnak, hogy azt most harminchat év múlva
4547  IV,  88 |            kicsinylő választ a hiú apa, azt üzente vissza a bárónak:~-
4548  IV,  88 |             vehessen. Sehol sem kapott.~Azt mondták, az õ nevére nem
4549  IV,  89 |              csigerfalvi deputáció.~No, azt már ösmerem. Bementem.~Éppen
4550  IV,  89 |                 elõ, hogy nem lehetne-e azt a Nagy Mártont visszahelyezni.
4551  IV,  89 |            szárazság van. Csak legalább azt tudnám már, hogy hol tartunk
4552  IV,  90 |           csomagot cepelt a hóna alatt, azt letette elém az asztalra
4553  IV,  90 |          Meghiszem. Más sem hitte volna azt el. Senki sem tudja azt,
4554  IV,  90 |                 azt el. Senki sem tudja azt, uram, mi lakik bennem.
4555  IV,  90 |                 Természetesen. Mégpedig azt szeretném, ha ön szerezné
4556  IV,  90 |          irodalom piacán…«~»Vigye ördög azt a piacot« - pattant fel
4557  IV,  91 |             vidéki városkába. A távirat azt adta tudtul, hogy az országos
4558  IV,  91 |            államügyeket megvitatni? Hát azt hiszitek ti, hogy én olyan
4559  IV,  91 |         elfogadod?~- Ha gondoljátok… ha azt hiszitek… de kijelentem,
4560  IV,  91 |             gyõzzük, tekintetes uram.~- Azt én jobban tudom, gyõzzük-e
4561  IV,  92 |            éppen én nem. Ne tegyem neki azt a szégyent. Aztán a lánya
4562  IV,  92 |               késõbb tudtam meg.)~Mikor azt látta, hogy a haragjával
4563  IV,  92 |              szobaleány volt, az Anica. Azt öltöztettük fel a ruháiba,
4564  IV,  92 |                Bácskába mulatni, de még azt sem, hogy dekrétum nélkül.~
4565  IV,  93 |               kifogásokat. Minden ember azt teszi, amit tud. Én magam
4566  IV,  93 |              Macskássynak, anélkül hogy azt szóhoz engedte volna jutni.~
4567  IV,  93 |             Macskássy vállat vont:~- Én azt nem tudhatom, mért híttak
4568  IV,  93 |         betegség, kegyelmes uram, akkor azt okvetlenül meg kell gyógyítani,
4569  IV,  94 |    Bureczky-pört.~A Bureczky-pör! Tyûh, azt én mindjárt megveszem. Az
4570  IV,  95 |           nagytekintélyű kör32 részéről azt a megtisztelő felszólítást
4571  IV,  95 |             Urbanovszky!~Mindebbõl csak azt akarom levonni, hogy a Deák
4572  IV,  95 |                 megmaradt a temetésről, azt sírta el a bölcső felett.~-
4573  IV,  95 |                a macska, a szivacsra is azt mondta: »csicsa«. Az elsõ
4574  IV,  95 |                 édesanyjuk, de mindenik azt gondolta, hogy a másiké.~
4575  IV,  95 |             anyámra, hogy csak én fogom azt tudni, de a mostoha fiam
4576  IV,  95 |               ablaktábla kitört, a fiúk azt mondták: magától - de a
4577  IV,  95 |        gyerekekkel. Föltettem magamban, azt vallom tiednek, amelyik
4578  IV,  96 |           kímélje a lábát! Veresse szét azt a csõcseléket odakünn!~Kajta
4579  IV,  96 |              fõbíró hivatalos hangon.~- Azt kívánjuk, nemes tanács,
4580  IV,  96 |                része fölöslegessé vált, azt a határozatot hozták, hogy
4581  IV,  97 |             elég agyvelõ lehet benne.~- Azt majd meglátjuk, Gábel úr,
4582  IV,  97 |                 türelmetlenül.~- Inkább azt kellene kérdeznünk, kérem
4583  IV,  97 |               dohányt. A szegény anyóka azt hiszi, ezüst hatosok. Egy
4584  IV,  97 |          szakajtóra való gyûlt már fel: Azt is be fog kelleni most váltani
4585  IV,  97 |                 a mama -, a gyerek csak azt teszi, amit a császár.~-
4586  IV,  97 |              még nem hozná bajba, hanem azt cselekedte a minap, hogy
4587  IV,  97 |               semmis, ha valaki meghal, azt el nem temetik.~Valaha népes,
4588  IV,  97 |               Itt van a kendõm is. Adja azt a buksi fejét. Így ni! (
4589  IV,  97 |                 Ejnye, csacsi, hát maga azt se tudja, ki vagyok én?
4590  IV,  97 |                hátulról jövõ üldözõk, s azt is megneszelte, hogy nem
4591  IV,  97 |                  ittak, mulattak. Gyuri azt mondta, kirándulást tesz
4592  IV,  97 |               leírni a kinézését, hanem azt mondja (különös történet
4593  IV,  97 |          hozzáteszi: »Megösmerné-e kend azt a másik diákot, ha látná?« - »
4594  IV,  97 |             ezzel vesztõhelyre juttatja azt, akire az ujjával rámutat.« - »
4595  IV,  97 |             megrezzent (legalább a koma azt mondja), de aztán szó nélkül
4596  IV,  97 |                matézis professzora, aki azt szokta mondogatni a diákoknak: »
4597  IV,  97 |               látod, mi lett belõlünk.«~Azt hittem, a szívem hasad meg.
4598  IV,  97 |                át a gombára. Te gyúrtad azt a gombát?~Gábel úr elvörösödött,
4599  IV,  97 |           megmondani?~- Hogy nem láttam azt a két diákot, akikrõl a
4600  IV,  97 |          akikrõl a hevér asszony szólt. Azt akarom megmondani, hogy
4601  IV,  97 |              akarják elítélni Palit, és azt én nem engedem.~- Hogy mersz
4602  IV,  97 |           kisleányokat; de miként fogja azt nekünk megmagyarázni, hogy
4603  IV,  97 |          tündöklõ fényben csillogtak.~- Azt gondoltam magamban, mikor
4604  IV,  97 |                 ha Pali lett volna ott, azt megmentem. Én csak Palit
4605  IV,  97 |                Török Gyuri megkerült.~- Azt is azonnal be kell csukni.
4606  IV,  98 |                 olvadhattam. Az emberek azt mondták rólam: »hasznavehetetlen
4607  IV,  98 |                meg volt nyerve, egyszer azt találta kérdezni:~- Richtig!
4608  IV,  98 |             életben egy kis szerencsét, azt a kártyában való járatlanságomnak
4609  IV,  98 |              fölemelte a lepedõt.~- Hm. Azt hittem, valami emailírozott
4610  IV,  98 |              hallottunk.~- Nem tudom én azt elmondani, hanem majd az
4611  IV,  98 |                pörrel is készek vagyunk azt elvenni.«~(Igen ám - de
4612  IV,  99 |                kérem alássan. Nem lehet azt sehogy se tudni.~- De hisz
4613  IV,  99 |                    Hasztalan uram. Hisz azt úgy sem lehet tudni, hogy
4614  IV,  99 |              szólt -, ha nem hortyogna, azt mondanám, hogy meg van halva.
4615  IV,  99 |         felmutatott az ujjával az égre. Azt hittük meg van bolondulva.~-
4616  IV,  99 |             szemû csillag… Látjátok ott azt a csillagot jobbra, amellett
4617  IV,  99 |                az a bágyadt. Látjátok-e azt is?~- Látjuk.~- No hát az
4618  IV,  99 |                Szót sem érdemel. Ha még azt sem tudnám. Régen kiméricskéltem
4619  IV,  100|          megcsikorgatta a fogait.~- Hát azt a személyt, akivel az a
4620  IV,  100|               fel keserûen. - Megfojtom azt a porontyot, ha valaha meglátom.
4621  IV,  100|               kölcsönt ne adjon, mert õ azt ki nem fizeti.~- Mennyibe
4622  IV,  100|           magamban - csakugyan leviszem azt az átkozott pénzt, beadom
4623  IV,  100|               szólít meg: »Ember-bácsi, azt mondják ezek a gyerekek,
4624  IV,  100|            forintba. Majd elcsinálom én azt már.~- Amibe kerül, abba
4625  IV,  100|           társaságban megszökik elõlem.~Azt hiszi a vén bolond, õ tartozik
4626  IV,  101|               fiú született. Bizonyosan azt is hallották, miért vált
4627  IV,  101|                 mégiscsak az égben kell azt kötni, és nem az ügyvédi
4628  IV,  101|            engem le a virágos völgybe«, azt felelné a vincellér: »Kiment
4629  IV,  101|                szólt semmit!~Ferenc úr, azt mondják, eleinte, mikor
4630  IV,  101|                miatt, de arra állítólag azt felelte volna vissza a leendõ
4631  IV,  101|         szünetekre (ki volt kötve, hogy azt minden évben nála töltsék)
4632  IV,  101|               amit az elméje kigondolt, azt bármi áldozatokkal megszerezte,
4633  IV,  101|             édesapám.~- Hát hova teszed azt a sok pénzt, amit küldözgetünk?~-
4634  IV,  101|                természetét? Nem ismerem azt az urat mint törvényhozót.
4635  IV,  101|                 hozzám, én rendbe hozom azt úgy, hogy õ észre se vegye,
4636  IV,  101|           Majornoky-kastélyban? De hisz azt holnap eladják.~- Éppen
4637  IV,  101|              ember szállítja valahonnan azt a sok bánatot, de megtudom,
4638  IV,  101|              reszketõ kezekkel tartotta azt a levelet, és olvasta villámló
4639  IV,  101|               Te rendelted! Hogyan kell azt magyaráznom?~(Most kezdte
4640  IV,  102|             küldöttségek, s amire Dimén azt mondta: »úgy van és nem
4641  IV,  102|         tegyenek, és a karácsonfalvaiak azt kérdezték tisztességtudóan,
4642  IV,  102|                Kriston János, a bíró -, azt ugyan szívesen megadjuk.~-
4643  IV,  102|              látszott hozni valamit, de azt a százrétű szürke köpönyege
4644  IV,  102|                 kezdje el Lisznyói uram azt a miatyánk mondást, egy…
4645  IV,  102|                paradicsomá«-nak nevezik azt a darab földet. Ez a csíny
4646  IV,  102|                 karácsonfalvaiakat - de azt majd máskor beszélem el
4647  IV,  103|               az ördögökkel csináltatta azt.~Egy nap ugyanis magához
4648  IV,  103|           fiatal levente jött a házhoz, azt mondták, hogy testvérek
4649  IV,  103|         várkisasszonyok.~- Hogy értitek azt?~- Én mindaddig itt maradok,
4650  IV,  104|            ajkán, sőt még a molnárné is azt mondta, igaz, hogy végtelen
4651  IV,  104|            renden levőknek, legelőbb is azt nézik a vőlegénynél, menyasszonynál:
4652  IV,  104|           mellett ott állott az SS, ami azt jelentette »Superat Soldat«,
4653  IV,  104|              jött a felkelő tábor, mert azt tartották, hogy ez azt jelenti: »
4654  IV,  104|             mert azt tartották, hogy ez azt jelenti: »Curutz Vincit«.~
4655  IV,  104|                 Mártonnak, úgy el tudta azt bibliai mondásaival csavargatni,
4656  IV,  105|                 abban áll a dolga, hogy azt, amit embereirõl megtud,
4657  IV,  105|                 a személyzetrõl megtud, azt minél érdekesebben hallgassa
4658  IV,  105|         hordónyi folyadék megteremtett, azt egy csöpp tintával tönkre
4659  IV,  105|          biztassam meg a szerkesztõmet. Azt ígérem neki, hogy: »majd
4660  IV,  105|              meg, amice?~- Hiszen ha én azt tudnám, hogy mit lehet megtudni…~-
4661  IV,  105|        eszmecserét folytassunk együtt s azt olvasóimmal közölhessem.~-
4662  IV,  105|              fel lustán az öreg. - Csak azt nézi az én leányocskám,
4663  IV,  106|                 elegendõ enyvem hozzá.)~Azt is írja az egyik »jóakaróm«,
4664  IV,  106|            István rendületlen hittel. - Azt szeretném én látni.~- Hiszen
4665  IV,  106|                  A tekintetes úr elõtt? Azt elhiszem. De én elõttem,
4666  IV,  106|                 csizmadia mester elõtt? Azt nem hiszem. Ohohó! Hogy
4667  IV,  106|            hiszem. Ohohó! Hogy gondolja azt a tekintetes úr? Hát kinek
4668  IV,  106|         folytatja a szolgabíró:~- Pedig azt állítja, hogy nála vetted
4669  IV,  106|           gyilkosság után való hajnalon azt a borjúbõr csizmát.~- Valóban
4670  IV,  106|             borjúbõr csizmát.~- Valóban azt állítom - vágott közbe Koós
4671  IV,  106|                szólok. Hozassa csak elõ azt a csizmát még egyszer.~-
4672  IV,  106|                csorba, tekintetes uram, azt gondolom, mégiscsak inkább
4673  IV,  106|             értem, dehogy.~- Hát tessék azt a csizmát megvizsgáltatni,
4674  IV,  107|                a szilágysomlyói lakosok azt a kis barlangot, ahol az
4675  IV,  107|      visszhangzott a Magura völgyeiben. Azt vélték a hegyek mögül közelgõ
4676  IV,  107|               ellen sincs ítélet.~- Hm, azt én nem tudhatom. Az én parancsom
4677  IV,  107|                csak hozza a rabok közül azt, amelyik a keze ügyébe esik.
4678  IV,  107|              tíz«-et, én nem bánom, még azt se bánom, ha kilencnek mondja.~-
4679  IV,  108|                 1886~Nyitra vármegyérõl azt szeretik énekelgetni a tótok:~
4680  IV,  108|        viszontagságos története van, de azt mind feledékenységbe temette
4681  IV,  108|                játszom, ha beszélek, de azt is tudom, hogy a lelkemet
4682  IV,  108|         börtönbe kellett volna csukatni azt a szegény, nyomorult asszonyt,
4683  IV,  109|             rendeletet és tákolja össze azt a memorandumot.~Koczó úr (
4684  IV,  109|               gondolhat maga olyat? Hát azt hiszi, hogy én a szemeten
4685  IV,  109|                 átnézni a memorandumot. Azt hiszem, tökéletes.~- Majd
4686  IV,  109|              vezesse.«~Borosnyói Pál úr azt hitte, az ördögök incselkednek
4687  IV,  111|                legyen halhatatlan? Nem, azt nem engedhetem. Felnyitom
4688  IV,  111|        egyszerre kiapad. Mit jelent az? Azt, hogy Beöthy másüvé jár
4689  IV,  111|                 is, mért nem hozzák már azt az ételt?~Éppen e percben
4690  IV,  111|          spektabilis. Jól kieszeltem én azt. Itt van most az a Batty,
4691  IV,  111|            Batty, az állatszelídítõ, és azt ígéri a plakátokon, hogy
4692  IV,  111|               önért, s aztán fölvesszük azt a kis pénzecskét…~Be is
4693  IV,  111|                piculák meg nem reszelik azt a drágalátos hófehér porcellán
4694  IV,  111|               mikor tányérozni indult s azt elevenen visszahozni. Hathatós
4695  IV,  111|                imposztor lopta el akkor azt a százast, és hova dughatta
4696  IV,  112|                 KRASZNAHORKA~1886~Tótul azt jelenti: »gyönyörû erdõcske«,
4697  IV,  112|             kérjen tõle valamit.~- Csak azt engedd meg, királyom, hogy
4698  IV,  113|             István pozsonyi gróf indult azt visszavenni 1428-ban.~Vele
4699  IV,  113|           azokat, egyetlenegyet kivéve. Azt hazaeresztette és úti költséggel
4700  IV,  114|                bukkant rá s akkor aztán azt is hihette meglepetésében,
4701  IV,  115|              mennyi adót fizetek.~És én azt nem is veszem önöknek rossz
4702  IV,  115|              lebeg évenkint fölötte.~Én azt hiszem, hogy ezek az urak
4703  IV,  115|                  hogy a szállítólevélre azt írta: küldi Szondy György.
4704  IV,  115|                 talán már haza se adják azt a pakkot?~- Képzelheti,
4705  IV,  117|           gyengén elpirulva. - De minek azt mindig fölemlegetni?~- No,
4706  IV,  117|               tudsz. Amit az ember tud, azt nem kell szégyenleni - dicsekedék
4707  IV,  117|                 ötvennel.~Egy óra múlva azt jelentették:~- Még van remény.
4708  IV,  117|                Birke község a mienk. Ha azt behozza, gyõzünk.~Pereszlei
4709  IV,  117|          visszaszaladt és uzsonna táján azt üzente:~- Buzi még nem jõ.
4710  IV,  118|            minden elveszett.~Legfeljebb azt tehettem még, írtam egy
4711  IV,  118|           Mihály uram.~… Hanem hát csak azt várja Wekerle, hogy én beszéljek
4712  IV,  119|              népmese nem kell senkinek. Azt én hoztam el, és leírom
4713  IV,  119|             Régen volt ilyen jó kedvem! Azt akarom, hogy minden magyar
4714  IV,  119|           kincseibõl semmit, hanem csak azt kérem, hogy a Szent István
4715  IV,  119|                és udvariak.~- Nem, csak azt mondják meg, mikor lett
4716  IV,  119|            tanácsa összejött íziben, és azt határozta: »Ha a császárnak
4717  IV,  119|                 nem ajánlatos betartani azt, amit a király ígért.«~De
4718  IV,  120|            szelíden egy másodpercig, és azt mondta dallamos édes hangján:~-
4719  IV,  121|           különösen Herke Janit, akiről azt jósolták, hogy nagy ember
4720  IV,  121|           teremtés elõtt.« Ugye jó cím?~Azt hittem, tréfálódzik, de
4721  IV,  121|                 nagyon szerencsétlen.~- Azt is tudod már, hogy megszökött?~-
4722  IV,  122|          kézmozdulattal kiáltott fel:~- Azt nem tehetitek, Uganda népei.
4723  IV,  123|              jár.~- Igen, igen, de csak azt nem értem, miképpen akarsz
4724  IV,  123|             volna!~- Ugyan, ne tréfálj! Azt hiszed, engem lebeszélsz
4725  IV,  123|              percben lecsaphat.~Mert ha azt hiszem el büfébeli barátomról,
4726  IV,  124|                 a Jézuska?~- Hja, ha én azt most tudhatnám (aminthogy
4727  IV,  124|                lássátok?~- Nem, de hogy azt lássuk, mit hoz. Mert a
4728  IV,  124|                  mit hoz. Mert a Lacika azt állítja, apa és mama a maga
4729  IV,  125|                ostornak való lyuk (mert azt a Lacika legfõképpen követeli),
4730  IV,  125|                   Bizony fölfeszítették azt a keresztre.~A mosolygó
4731  IV,  126|            viszi magához lakni.~Erzsike azt felelte erre (meglehet,
4732  IV,  126|                Erzsike, megbánod te még azt. Kétszer siratod meg naponként.
4733  IV,  126|             vállat vont.~- Ha megbánom, azt majd akkor bánom, de amit
4734  IV,  126|                 de amit a fõbíró kíván, azt mindjárt most bánnám.~Méregbe
4735  IV,  126|           legyenek kendtek, mert én meg azt mondom, hogy a fõbíró nem
4736  IV,  126|               nem megy oda.~- Ki mondja azt? - vágott közbe gúnyosan
4737  IV,  126|                fenyegették az uraságnak azt az egy szemét. Az erdõ felõl
4738  IV,  126|                 fejszét, s megcsóválván azt magasan, belevágta a szent
4739  IV,  127|                ez a tündér vidék, amire azt mondtátok, hogy »de jó volna
4740  IV,  127|                  ülj mellém a tálhoz.~- Azt sem kérdezed, ki vagyok?~-
4741  IV,  127|                Mi közöm hozzá. Elég, ha azt tudom, fáradt vagy-e vagy
4742  IV,  127|              egy vár építéséhez, de biz azt már csak a felesége fejezhette
4743  IV,  127|               az ördögökkel csináltatta azt.~Egy nap ugyanis magához
4744  IV,  127|         augusztus 20-án és 21-én, amint azt Hahóthy János városi jegyzõ
4745  IV,  127|                hírbe jutott. Nem tudták azt még a tatárok se bevenni
4746  IV,  127|               de azon föltétellel, hogy azt fölépíteni nem szabad.~Ez
4747  IV,  127|                 azonban ostrommal vévén azt be Csák Mátétól, leromboltatta.~
4748  IV,  127|             Gábor, amikor az õrség adta azt fel, elfogván és lefegyverezvén
4749  IV,  127|         libertate« garasokból öntetett, azt a feliratot komponálva rá:~
4750  IV,  127|             várban, a babonás nép mégis azt beszélte, hogy a nagy hõs
4751  IV,  127|             Fogott valahol egy csókát s azt oly ügyesen kitanította
4752  IV,  127|                 tett volna semmit, csak azt, hogy õ nevelte Mátyás királyt,
4753  IV,  127|             látta is - mert õ jól tudta azt, hogy Kara Musztafa levele
4754  IV,  127|         tetszett. Csak egy hiányzott, s azt még Csák Máté sem tudott
4755  IV,  127|                volt a váruraknak vizük. Azt nem adhatott nekik a király,
4756  IV,  127|           rabokat szeretné kiváltani.~- Azt igen okosan teszed. Olcsón
4757  IV,  127|          feleségének ad a magyar ember, azt vissza nem veheti többé.~-
4758  IV,  127|            szégyen. Maga Bocskay István azt üzentette Trencsénbe, hogy
4759  IV,  127|           tűnődék a főurak egyike, mire azt felelte a bolond:~- Adósságot.~
4760  IV,  127|             valamit!~- Jól van, jól. Én azt kívánom, építs nekem erre
4761  IV,  127|               vagy bárkinek a jobbágya, azt befogták és tíz napig dolgoznia
4762  IV,  127|              királynõ adományozása, aki azt kiáltja a Kis Károlyra rohanó
4763  IV,  127|          beillett az eset. Mégsem lehet azt így hagyni. Menten a táborból
4764  IV,  127|                 kapta. Majláth ellenben azt üzente dacosan:~- Tessék,
4765  IV,  127|               vakmerõ emberre mai napig azt mondják Erdélyben:~- Hová
4766  IV,  127|          dolgodat.~- Úgy? Láttad már te azt, vitéz aga, hogy egy turbánt
4767  IV,  127|                 volna szandálnak?~- No, azt ugyan nem láttam.~- Hát
4768  IV,  127|                 Amit ígértem, megkapod. Azt ígértem, hogy annyi aranyat
4769  IV,  127|           székely földön, a kifolyt vér azt el nem oltotta. János Zsigmond,
4770  IV,  127|              Várhegyen.~Az egyik várnak azt a nevet adta: »Székely támad«,
4771  IV,  127|          Székely támad«, a másik várnak azt a nevet adta, »Székely bánja«.~
4772  IV,  127|                 II. Rákóczy György adta azt Kemény Boldizsárnénak ötezer
4773  IV,  127|               Krucsay Márton uram tehát azt gondolta: »Én az országot
4774  IV,  127|                 kopját.~- Tedd le varjú azt, ami a sasnak való - mordult
4775  IV,  128|          Lexikon számára, ne félj. Csak azt akartam megtudni, hogy hol
4776  IV,  128|                 mindenik szakmunka csak azt erõsítette meg, amit én
4777  IV,  128|                erõsít meg egyebet, mint azt, hogy a vak tyúk is talál
4778  IV,  128|         egypárszor azóta megtette velem azt a tréfát, hogy mint képtárigazgató
4779  IV,  128|               mosolyogva a kérdett, ami azt jelentette, hogy iszik még.~-
4780  IV,  128|             nagyon el voltam keseredve, azt hittem, a szívem hasad meg
4781  IV,  128|                vele, ami népies nyelven azt jelenti: »Hiába koptatod
4782  IV,  129|             Bocsoki József előadása~Még azt mondja a főtisztelendő úr,
4783  IV,  129|     dohánycsempészetet. Aminthogy éppen azt beszélem most kigyelmeteknek.~
4784  IV,  129|                  lássuk most, bátyókám, azt a plántát!~Gyanakodva vonogattam
4785  IV,  131|                    Ugyan ne mondja! Hát azt hiszi, hogy nem lesz ma
4786  IV,  131|                 tetszik a tárgyak közt, azt szeretném megnyerni.«~-
4787  IV,  131|             Mária élénken.~- A véletlen azt akarta, hogy én nyerjem
4788  IV,  131|        melyekben a vallás uralkodott.~- Azt akarod ezzel mondani, hogy
4789  IV,  131|            Negyedik ebéd~Negyedik napon azt üzente a szobaleányával,
4790  IV,  131|           politikában; egész életünkben azt csináljuk, hogy a farkast
4791  IV,  131|                 akarsz ebbõl kihozni?~- Azt, hogy az égi hatalmak a
4792  IV,  131|               változtathatják. De fõleg azt akarom bizonyítani, hogy
4793  IV,  131|            décadence. A késõbbi szentek azt mondták: »Minek éppen a
4794  IV,  132|            mosoly jelent meg.~- Ne hidd azt, gyerek. Fogadjunk öt forintba,
4795  IV,  132|            Kegyelmed adjon hangot!~- Én azt hiszem, hogy csak két mód
4796  IV,  132|                négyszerre föl nem vesz, azt bizony ötödszörre is a réten
4797  IV,  132|             tanult a doktor uramöcsénk, azt ugyan az ötödikben sem fogdossa
4798  IV,  132|                kedvetlenül, mintha csak azt mondta volna: »Hát mit fog
4799  IV,  132|                teszik.~- Hogy értsem én azt?~- Hát kétszer egy évben.
4800  IV,  132|               fönséges fehér abroszával azt a végtelenségig nyúló asztalt,
4801  IV,  132|        Gyurkovics János neve napja van, azt tartják most. Nemes Nagy
4802  IV,  132|               valamit a szerszámon. Biz azt nem eresztik kikérdezetlenül:~-
4803  IV,  132|                 gyerek?~- Csakugyan, de azt mondja a pesztonka, hogy
4804  IV,  132|               Hát a másik?~- Kótyiékról azt hallottam félfüllel, hogy
4805  IV,  132|                 semmi nevük, úgy híjjuk azt a tájékot, hogy »kutyogató«
4806  IV,  132|                  Nem rosszból teszik õk azt! Nem tudják azok kérem alássan,
4807  IV,  132|             kínlódásomat megsokallva:~- Azt a kis patkányfarkat rángassa
4808  IV,  132|               az asszonyok.~- Fogják be azt a lepénylesõt - förmedtem
4809  IV,  132|             tetszik. Csak íziben.~- Hát azt mondom az én jó uramnak,
4810  IV,  132|              kettõnk között) vegyük meg azt a lucernást a sógortól«.
4811  IV,  132|              gazember tíz forintunkkal, azt hallom felõle, nem valami
4812  IV,  132|         negyvenkettõt ígért. „Vágjuk el azt a nyolcat, legyen negyvenhat” -
4813  IV,  132|                  Volna iszen, volna, de azt a Palika vitte el az iskolába.
4814  IV,  133|            hozzám:~- No, híres, üsse le azt a verebet, ha tudja.~Szó
4815  IV,  133|             fennen egynehányszor. Anyám azt felelte: »Ne kevélykedj
4816  IV,  134|      elkeseredve dünnyögi:~- Nekünk már azt se mondják meg!~Ott hagytam
4817  IV,  135|               valának, akik rendszerint azt mondták ilyenkor:~- Vigyétek
4818  IV,  135|               szűzektől, de már ezektől azt kérdezte, hogy ők mit kívánnak?~
4819  IV,  135|             gyûlölsz te olyan nagyon?~- Azt, akit olyan nagyon szeretek,
4820  IV,  135|                jus gladiit, - mivelhogy azt maguk ereszték ki a kezükbõl,
4821  IV,  135|            nyakatokat!~Váltig mondom én azt, nincs olyan bolondság a
4822  IV,  136|              borostyán.~Minálunk pedig, azt hiszem, legföljebb az elõzködés
4823  IV,  136|                õrizte az arcát, melyrõl azt énekelték volt a poéták,
4824  IV,  137|       tekintetes asszony adta ide, hogy azt mondja, errõl ösmerek rá
4825  IV,  137|            mordult fel az öregúr. - Hát azt is a császár ármádiájából
4826  IV,  137|              tiszta búzán. Úgy nézd meg azt a bokrot, hékás, hogy ez
4827  IV,  137|            volna, bármelyiket kapja is. Azt felelte volna a »Magyar
4828  IV,  137|                  Magyar Állam« láttára; azt a »Nemzet«-re, azt a »Hirlapok«-
4829  IV,  137|             láttára; azt a »Nemzet«-re, azt a »Hirlapok«-ra. Erre prenumeráltam,
4830  IV,  137|                 öt nap elõtti számot és azt mormogja a végén, hogy »
4831  IV,  137|       katonatiszt sokat költ.~- Behozza azt a jó sóvárnoki föld.~- Behozná,
4832  IV,  138|       gonoszságát, engedetlenségét, sõt azt is tanácsolá maga nékiek,
4833  IV,  138|                 aki sokra tartja magát, azt mások is sokra tartják -
4834  IV,  138|             nagyot loccsant, s mindenki azt hihette volna, hogy a Jónás
4835  IV,  138|                 lehetõleg hûvösen tartá azt.~De a mennyei hatalom se
4836  IV,  139|           elviszem a nyerõnek, rendesen azt mondja: »Hagyjon békét,
4837  IV,  139|               de a nagy álmuktól bizony azt se hallják.~Újuló reménnyel
4838  IV,  139|              lehetetlen.~- Mit tudod te azt? - förmedt rám. - Hát sohase
4839  IV,  139|       csodálkozás is. A magyar kritikák azt írják t. i. rólam: »Van
4840  IV,  139|                humor.«~A német kritikák azt írják: »Magas filozófiai
4841  IV,  139|            nincs belõle semmi haszna?~- Azt hiszem, lehetséges.~- Hogy
4842  IV,  139|                 és a Csaba vitézei után azt a bizonyos hitregei alakot
4843  IV,  140|                 úrnak és asszonyságnak. Azt hirdetik derűre-borúra,
4844  IV,  140|             érdekeltek az asszonyok, és azt hittem, hogy olyan rébuszt
4845  IV,  140|               egyformán szép asszonyban azt csodáltam leginkább, hogy
4846  IV,  140|              ott font szalmakalapot, és azt viselte. Ma is mernék fogadni
4847  IV,  140|                  A segédszolgabíró, aki azt hitte, hogy a tekintetében
4848  IV,  140|           Kérdeztem tõle, hogy beteg-e? Azt mondta: nem. Vallatóra fogtam
4849  IV,  140|        Kételkedni voltam bátor, amire õ azt mondta, hogy menjek vele
4850  IV,  140|                 egy idõben vettük észre azt a fogatot, amely a hegyoldalról
4851  IV,  140|         csodálatos fény csillant meg.~- Azt a mindenét annak a fickónak -
4852  IV,  141|               darabig akad jó ember, de azt már keresni kell.~- Kérjük
4853  IV,  142|        megkérdezte tõle:~- Miért híjják azt a lovat Plutónak, Mihály
4854  IV,  142|                nyújtotta be. Az emberek azt beszélték, hogy ez a Pataki
4855  IV,  142|                  hogy ide jõjj, de most azt mondom, eredj el, ha jót
4856  IV,  142|                az ördög, hanem a lovat, azt magam szeretném elvinni,
4857  IV,  142|                 Minden gyerek tudja már azt. Magam is élõ szememmel
4858  IV,  142|            haragja s amit eddig tettek, azt is bánni kezdték, úgyhogy
4859  IV,  142|      Csehországban nincs ördög?) Hiszen azt mondják, Magyarország sincs,
4860  IV,  142|             eddig úgy történt, de vajon azt mutatja-e valósággal, hogy
4861  IV,  142|          Belzebub diktál ott, vagy csak azt, hogy utólagosan, a hasbarúgási
4862  IV,  142|          babonás legendák értékét, mint azt mondani Klamarik úrnak: »
4863  IV,  142|                 a nap alatt. Mit tudják azt a tudósok, hogy a kuvik
4864  IV,  142|              persze, persze, de ki meri azt elrendelni? Ki mer az ördöggel
4865  IV,  142|              legokosabb emberek is csak azt mondták vállvonogatva: »
4866  IV,  142|           helyett szolgabírót, ha pedig azt nem adhatna, akkor legalább
4867  IV,  142|                 kottyanjon:~- Meghiszem azt, ha kegyelmed akarja.~Azután
4868  IV,  142|                 Hamu Kristóf is, csupán azt jegyezvén meg, hogy célszerû
4869  IV,  142|                 beszél a molnár?~- Hogy azt mondja, alig ment ezer lépésnyire
4870  IV,  142|            mondja meg, hogy az öregbíró azt üzeni neki: pénze készen
4871  IV,  142|                Hogy szerezhetném én meg azt a Plutót. Fölséges szép
4872  IV,  143|        generáció elõttünk! Ki látta már azt? Az uramöcsémék, akik mint
4873  IV,  143|             lett képviselõvé az öregúr, azt is érdemes meghallgatni,
4874  IV,  143|                 érdemes meghallgatni, s azt én el is tudom mondani.~
4875  IV,  143|           esztendõ végével egyszer csak azt a hírt kezdték hordogatni
4876  IV,  144|         lovacska, hogy »nyihaha«, hanem azt mondja, hogy »ham«. Nyisd
4877  IV,  144|                 Jaj de jó!~De hátha még azt látná, milyen szép a cseresznye!
4878  IV,  144|                keresztül-kasul húzgálva azt a firmamentumon.~Palika
4879  IV,  144|               nem sajnálták kikapcsolni azt a pruszlikot…~- Gyere no,
4880  IV,  144|                 Mit fog velök enni?~Hát azt, amit a jó emberek adnak.
4881  IV,  145|              elterülve.~- Nagyon fáj?~- Azt hiszem, mindjárt meghalok.
4882  IV,  146|           furcsák. Az író - különben is azt szeretik önök mondani -
4883  IV,  146|                aki egy nõi nevet kap és azt felruházza saját ízlése
4884  IV,  146|                 fel a bakra. Hova viszi azt a sok kiflit?~- A fürdõbe!~
4885  IV,  146|          hagyott rajta.~- S fõleg, hogy azt a kis aranyos sugarat is
4886  IV,  146|                  Elkotródjanak az urak, azt ajánlom! Mert mindjárt rendõrt
4887  IV,  146|               No ‘iszen szépen becsapta azt a szegény kocsist. Hát illik
4888  IV,  146|                ezt is szeretted.~- Mert azt hittem, hogy az aradi.~Ezzel
4889  IV,  147|       végrehajtó bizottság, megmutatván azt nekem a mappán:~- Erre van!
4890  IV,  147|              hintó. Ami vas volt rajta, azt megette a rozsda, a bõrrészeket
4891  IV,  147|                barátocskám?~- Meghiszem azt. Nem állnám ki százezer
4892  IV,  147|            állnám ki százezer forintért azt az éjszakát még egyszer.
4893  IV,  147|            egyszer. Élõszememmel láttam azt a túlvilági urat.~- Képzelõdöl!~-
4894  IV,  148|              elkésünk. Legyen már vége, azt gondolom.~- Ej, mindegy
4895  IV,  148|          elkezdõdött, a gyûlésen valaki azt kiáltotta, amint a Deberneky
4896  IV,  148|                az igaz, de csak egyet s azt is csak az udvarról a kapuig
4897  IV,  148|                és kifizeti az adóját.~- Azt ne tegye, bátyám, - intették
4898  IV,  148|           meglát és a szájunk megkíván, azt mi mind elvehetjük a császár
4899  IV,  148|               szívem megszakad is…~- De azt már nem engedem, hallod-e?
4900  IV,  148|                  holnap fizetek.~- Csak azt próbáld meg! - szisszent
4901  IV,  148|              mikor a lövés eldörren… De azt meghallja idebent is…~Remegve
4902  IV,  148|          történik. Az Isten visszahozza azt ránk, amit ti ott tesztek.
4903  IV,  148|          kacagás:~- Hahaha! Képzeld el, azt a huszárt a teknõben! Nem
4904  IV,  149|                 szerelemittasan. Nástya azt súgta neki:~- Gyere el szombaton
4905  IV,  149|                 annyi font arany. Mások azt találgatták, hogy fogadalma
4906  IV,  149|              gondolhattál volna, teszem azt, énrám is. Van elég bocskorom.
4907  IV,  150|              dilectissimi, nem úgy kell azt fölvenni. Az állam követelményei
4908  IV,  150|                 vevõ találkoznék rá, én azt gondolom, engedne valamit
4909  IV,  150|                Holnap vezessétek elébem azt a fickót! Majd megtanítom
4910  IV,  150|             gyakornok megidéztetett, és azt is megsúgta neki az udvari
4911  IV,  150|             holt adjunktushoz, aki csak azt vette észre, hogy a királyi
4912  IV,  151|                  Eltarthat ez õszig is.~Azt már magam is tudtam a gyomorhurutokról,
4913  IV,  151|          megvizsgált, megkopogtatott és azt találta:~- Az úrnak tífusza
4914  IV,  151|               nem igaz! Ki mondta neked azt a bolondot?~- A cselédek.~-
4915  IV,  151|             elcsukom a fásszekrénybe és azt a jelentést teszem az úrnak,
4916  IV,  151|              bácsika.~A hóna alá nyúlt. Azt hittem, egy palack tokaji
4917  IV,  152|              Helfy és az egész lakásban azt felelték a kérdéseire, hogy »
4918  IV,  152|         kiíratja az újságba, de én csak azt feleltem: »No, azt bizony
4919  IV,  152|                 csak azt feleltem: »No, azt bizony senki sem hiszi el
4920  IV,  152|              pesztonka neve volt Pepi.) Azt is nehezen, akadozva, szinte
4921  IV,  152|                  mikor? Nem tudom, apa. Azt gondolom, hogy már akkor
4922  IV,  152|            öcsém; mit akarsz mondani?~- Azt, hogy ha én az almáimat
4923  IV,  152|                a zsebembõl! Hogy merted azt tenni, te szerencsétlen?~-
4924  IV,  152|            héten beljebb tolom a lábába azt a tüskét, amiért fizet egy-egy
4925  IV,  152|               Okos Palit. Okos Pali még azt sem mondhatta, hogy »bakfitty«.~
4926  IV,  152|              hogy nem megyek, de inkább azt mondtam, hogy elmennék,
4927  IV,  152|                könnyek, és most is csak azt dadogta fejét lesütve:~-
4928  IV,  152|                 ostor is a Matykóé - és azt Matykó megérti.~- Felelj
4929  IV,  152|            olyan nagyon szeretnéd látni azt a templomot?~De nem folytatom
4930  IV,  152|               Õt, õt, az alügyész urat. Azt a semmirekellõt, azt a gyönyörûséges
4931  IV,  152|              urat. Azt a semmirekellõt, azt a gyönyörûséges mákvirágot.
4932  IV,  152|             Barcsó a pénzeért vette el; azt mondják, újság útján nõsült,
4933  IV,  152|             bennem a méreg. Hiszen csak azt tudnám, kinek mutogatja
4934  IV,  152|          võlegény neve.)~- A Károlytól? Azt a drága fehér kamélia-bouquetet?~
4935  IV,  152|                 nem elég gavallér arra? Azt hiszi, hogy csak maga az?
4936  IV,  152|               ráösmerhettem volna, hogy azt nem itt fonták, hogy valóságos
4937  IV,  152|            húzna akaratom ellen.~- Csak azt akarom mondani, ügyész úr -
4938  IV,  152|                 nem panaszlom fel, csak azt restellem, hogy városszerte
4939  IV,  152|               süvítette:~- Tiszteltetem azt a drága szép asszonykát,
4940  IV,  152|            stehbier«-t, Gyurka!~Ami nem azt jelenti, magyarra átfordítva,
4941  IV,  152|              hogy a sör áll, hanem hogy azt a vendég állva fogja meginni,
4942  IV,  152|             Kohnokból mindenre jut), és azt most én vádoljam? Megölte,
4943  IV,  152|                 Anna, Anna! Mért tetted azt velem? Nem élhetek így tovább.
4944  IV,  152|              Csak sirasd, kígyó, sirasd azt a latort! Sirathatod is,
4945  IV,  152|                a bankett, a búcsúztató. Azt ugyan el nem engednék semmiért.
4946  IV,  152|                 beszéltem. A »Tárogató« azt írta a tósztomról, hogy
4947  IV,  152|                 Barcsóval. A fõkapitány azt állította, hogy olyan becsületes
4948  IV,  152|                 tõle, még Cseretneky is azt mondá: »Nagy oktondi az
4949  IV,  152|             egyet: »Hol lesz az úr?« Én azt feleltem, hogy a »Sárkány«-
4950  IV,  152|               kihallgatta Kalandát, aki azt vallotta, hogy kapta valahol,
4951  IV,  152|             kapta valahol, de hogy hol, azt nem tudta megmondani, pedig
4952  IV,  152|               jobban is festhette volna azt az ötvenest. Egy ötvenes,
4953  IV,  152|                a kiosztott kártyákat és azt látta, hogy neki csak tizenegy