Rész, Fejezet

2501  II,  66 |                 szédült. Egyszerre csak azt érezte, hogy a felhõk, melyek
2502  II,  66 |          felébredt.~- Ej, fiú, ki látta azt, - a templomban aludni,
2503  II,  66 |          Molnárnénak mindent mondani, s azt oly híven tevé, hogy az
2504  II,  67 |                öregember vagyok.~És ez, azt hiszem, elég elhárítani,
2505  II,  67 |              bérli. Legalább így mondta azt a házmester, kitõl egy ízben
2506  II,  67 |              medve vagyok, aki mindenre azt mondom: »szemfényvesztés«.~
2507  II,  67 |       varázsolja a boldogság napfényét, azt hiszem magam is, hogy csak
2508  II,  67 |                 nagyon sokat.~Mindössze azt tudta nehány ember, hogy
2509  II,  67 |             elhatároztam, hogy magam is azt teszem, amit soha eddig,
2510  II,  67 |                Ah! Bah! Honnan tudja ön azt?~- Átellenben lakom velök;
2511  II,  67 |          meghallgassam a mai beszédjét. Azt mondták róla, hogy szimplex
2512  II,  68 |             hány éves, mikor született? azt éppen úgy nem tudja senki,
2513  II,  68 |               úgy nem tudja senki, mint azt, hogy mikor fog meghalni.
2514  II,  68 |             csodálatos vargabetûk alatt azt értem, hogy például nem
2515  II,  68 |          rendezett viszonyok között él, azt veheti el, akit a két szeme
2516  II,  68 |                itt Zsiga megint iszik), azt mondja egy francia író,
2517  II,  69 |               igen fitymálva emlegettem azt mindenkor.~- Pedig, öcsém -
2518  II,  69 |           odafenn, vagy taljánul, hanem azt meg bizonyosra állítom,
2519  II,  69 |                ki volt gróf Pálffy Mór, azt minden becsületes ember
2520  II,  69 |                mert ha egyebet nem, hát azt legalább mindenki tudja,
2521  II,  69 |                meg elõre a jövõt; hátha azt is lóvá lehet tenni.~A kis
2522  II,  69 |          vegyült néha-néha. Ki lehetett azt hallani a harmadik utcára.~
2523  II,  69 |            klasszis kiugrált a fórumra. Azt hittük, pénzt fog kiosztani
2524  II,  69 |                bizonyára tudni fogod te azt, egy vérlázító, gyalázatos
2525  II,  69 |          gimnázium becsületét, s most õ azt milyen fényesen konzerválja!
2526  II,  70 |                Bezzeg a bennszülött még azt is tudná, hányfélét és mifélét
2527  II,  70 |             csak. Mikor a Sunyi sógorék azt a nagy halat fogták a Tiszában.
2528  II,  71 |                már nagy kamasz koromban azt kérdeztem Muki bácsitól -
2529  II,  71 |              Rögtön megyek oda!~- Igen, azt tehetné ön, de...~- Az illedelmet
2530  II,  71 |                 idõ.~- Mindegy! megyek! Azt mondja, hogy minden percben
2531  II,  72 |            eltett nõi táncrendeken. Ez, azt hiszem, tökéletesen jellemzé.~
2532  II,  72 |            Zrínyi Miklós. Ki fogom híni azt a nagy urat. Oda fogok állni
2533  II,  72 |              eléje, bátran, nemesem, és azt fogom neki mondani: »Magyarázza
2534  II,  72 |              egy érdekes vágást, teszem azt, a halántékára, milyen sokat
2535  II,  72 |             nagyralátó Pukovicsék, mint azt mindenbõl látni lehetett
2536  II,  72 |               stikli« elkövetése miatt, azt ugyan könnyû feladat leend
2537  II,  72 |                 ön mégis elég szívtelen azt elhallgatni elõttem? - kérdé
2538  II,  72 |                a közfigyelem, csakugyan azt hitte, hogy el fog süllyedni,
2539  II,  72 |                ragyogó, fényes valónak, azt az új világot ezer meg ezer
2540  II,  72 |              kipuhatolja a helyzetet, s azt találja, hogy az kitûnõ.~
2541  II,  72 |              megnézte az anyakönyvben s azt találta, hogy hatvanéves;
2542  II,  72 |                Árkádi sem õ volt, amint azt nyilván is látni lehetett,
2543  II,  72 |               szó az »igen« vagy »nem«. Azt mondtam, hogy »nem«, s ezzel
2544  II,  72 |                megállt Pallér elõtt, és azt mondta neki, csendesen,
2545  II,  72 |              föl a képviselõ ijedten.~- Azt hiszem, nem.~- De uram,
2546  II,  72 |              karjaival.~- Hogy mi lelt, azt majd megtudja, asszonyom,
2547  II,  72 |              hóbortos s még elébe teszi azt az együgyû fickót. No, tudom
2548  II,  72 |             hogy a võlegény elfut s még azt sem mondja: »befellegzett«?~-
2549  II,  72 |             Azért mégis a neje leszesz. Azt én mondom. Pukovics Árkádi.~-
2550  II,  72 |            kérdést intézek önhöz s csak azt kívánom, hogy õszintén feleljen
2551  II,  72 |               No, ez derék! Ön eszerint azt is tudja, mivel preparálják
2552  II,  72 |                 föltételemet: lássa, én azt szeretném, hogy võm szakképzett
2553  II,  72 |            csinál, nemigen lehet tudni.~Azt csak a jó isten tudná és
2554  II,  72 |                 hirtelen.~A rossz világ azt súgja, hogy e levelek Pestre
2555  II,  73 |              Hon«-t hagyja őrizetlenül. Azt úgysem veszi el senki.~János
2556  II,  73 |                nem jut eszébe semmi?~Ha azt olvassa ki a lapokból, hogy
2557  II,  73 |               vér! Megint új vér!...~Ha azt olvassa, hogy béke lesz...,
2558  II,  73 |              kombinációban lyukad ki. Õ azt úgy ki tudja keresni mindenben,
2559  II,  73 |          hivatalnok került oda lakónak; azt is csakhamar kizavarta a
2560  II,  74 |                megakadályozni.~A zsebek azt mondták az ócska kabátnak:~-
2561  II,  74 |               kettõben a legszebb volt, azt elképzeltem egybe. S a két
2562  II,  74 |                tartanak ki.~Vas Gereben azt tartja, hogy aszongya: a
2563  II,  74 |            ideálhoz és nem változtatják azt hetenkint.~Mily ellenmondás!
2564  II,  75 |                doktori mesterséghez - s azt hiszem -, hogy már tudom
2565  II,  75 |               folyton demonstrálni kell azt is, hogy annak örökké igaza
2566  II,  75 |                örömet szereztem, csupán azt kell elmondanom, hogy Kvart
2567  II,  75 |                 vagyis aki tovább bírja azt eltitkolni - egyszerûen
2568  II,  75 |                mondám elõlépve -, mert, azt hiszem, megszabadult ezúttal
2569  II,  75 |                  Az nagyon kétes dolog. Azt hiszem, legokosabb lesz,
2570  II,  76 |                keresett itt ez az úr?~- Azt hiszem igen; mondta, hogy
2571  II,  76 |            dehogy. Nézze meg ön például azt a gyönyörû barna hölgyet
2572  II,  76 |                azzal a szép hölggyel?~- Azt, uram, hogy nincs többé
2573  II,  76 |           hölgyet megszöktetni?~- Igen, azt kérdem. De egészen biztos
2574  II,  76 |       utóiratából... Pedig nekem a gróf azt mondta, hogy kitûnõen beszéli
2575  II,  76 |            feleségem mindent elkövet: s azt tartja, pénz az idõ: három-négy
2576  II,  77 |                az elsõ eminens?~Egyszer azt kérdi tõlem a mértanból,
2577  II,  77 |                 alássan?~- Eddig mindig azt hittem, hogy Ádám magyar
2578  II,  77 |               rendben vagyunk. Csakhogy azt mondom én neked, hogy ezután
2579  II,  78 |                a szép szó is; hanem hát azt mondta valamikor egy nagy
2580  II,  78 |           kellemesebb dolog, mint élni.~Azt mondjuk, hogy már nem bírjuk
2581  II,  78 |            klubban a Pester Lloyd-ot és azt olvasom ki belõle a Fremden-liste-ban,
2582  II,  78 |            hirtelen bedobta az - órát s azt, hogy mikor telik le a hetven
2583  II,  78 |                hatalmas vicispánja, aki azt hiszi, hogy a végítélet
2584  II,  78 |               is órát hord, mintha csak azt akarná szándékosan, hogy
2585  II,  78 |         összekavarodott fantáziámban. - Azt hittem, meg kell õrülnöm.~
2586  II,  78 |             hidegen hagyta, mintha csak azt mondtam volna, hogy Szabó
2587  II,  78 |                Meg van ön bolondulva?~- Azt hiszem, asszonyom, hogy
2588  II,  79 |      nevezetesebb emberek koponyáját és azt találta, hogy báró Sennyei
2589  II,  79 |                  Kossuth apánk megtette azt a juxot, hogy folyékony
2590  II,  79 |       kisasszonyok lábikrái voltak.~Még azt mondják, hogy az ember a
2591  II,  79 |             hogy: buktassuk meg Bakayt.~Azt sem lehetett.~No, hát mármost
2592  II,  79 |        okvetlenül szidni kezdi Márpedig azt tudjátok, hogy Viktória
2593  II,  79 |           vicetitkára -, egyéb kell. Én azt mondom, uraim, be kell plántálni
2594  II,  79 |                Adjuk egészen urasan. Én azt indítványozom, és a kényelem
2595  II,  79 |         indítványozom, és a kényelem is azt követeli, hogy...~- Halljuk?~-
2596  II,  79 |                tündérekért lelkesüljön, azt akármicsoda borbélylegény
2597  II,  79 |    Nagy-Britannia szülöttei megérdemlik azt a figyelmet a magyaroktól,
2598  II,  79 |            fehér márványasztalt, amivel azt akarta vele megértetni,
2599  II,  79 |             miss Elise.~- Tú Anglickú. (Azt az angolt) - súgja miss
2600  II,  80 |                ha nem vigyázna ránk.~De azt mégis szeretem, hogy te
2601  II,  80 |                  Jól van, jól Hanem hát azt mondd meg már, mi hozott
2602  II,  80 |            Apropó! Hát igazán szeretted azt a szép kis fekete leányt?~-
2603  II,  80 |               szép kis fekete leányt?~- Azt hiszem, még most is szeretem.
2604  II,  80 |            sohasem volt.~- Bolond vagy? Azt szeretném tudni, emleget-e
2605  II,  80 |           mindennapi történet Ti, írók, azt úgyis ezzel a három szóval
2606  II,  81 |            jártunk és mit cselekedtünk.~Azt azonban nem titkolhatom
2607  II,  81 |               Gyermekkorom óta szeretem azt, ami kalandos, nem bírtam
2608  II,  81 |            visszatántorodott. Hihetõleg azt gondolta, minek kockáztassa
2609  II,  81 |              megzavarodva...~- Látta ön azt a másik embert? - kérdé
2610  II,  82 |             nekünk nem igen hoz semmit, azt pedig, amit ránk hagyott,
2611  II,  82 |                is szeretettel nézi, még azt a helyet is megirigyli,
2612  II,  82 |                 mondá mélabúsan -, mint azt a gyermeket fölnevelni.~-
2613  II,  82 |            Miután a Kákay Aranyos bácsi azt mondja, hogy maga nagyon
2614  II,  82 |                  hogy maga nagyon jó és azt küldi nekem karácsonyra,
2615  II,  82 |        fölsóhajtott:~- Szegény Lala! Én azt hittem, mindene megvan;
2616  II,  83 |               még amikor ügyetlenek is, azt is valami okból teszik,
2617  II,  83 |             borús homlokáról, a hajából azt a két engedetlen szál-csoportozatot,
2618  II,  83 |          pillantást vet az égre, mintha azt akarná mondani az ég urának:
2619  II,  83 |          teremtetted a világot, - hanem azt meg te ösmerd be, hogy ezt
2620  II,  83 |         kíváncsi tömegtõl, egyszer csak azt is odaviszi véletlenül a
2621  II,  83 |                 viselnek?~- Ki tudhatná azt?~- Én is. A fehér szín nagyít,
2622  II,  83 |                vajon miért nincs itt?~- Azt ugyan nem nehéz kitalálni.
2623  II,  83 |             Csakhogy hát az ördög tudná azt elbeszélni.~
2624  II,  84 |               megveregette a vállamat s azt mondta Péter úrnak, akinek
2625  II,  85 |                  ha szükség van rá, még azt is elvégzi, hogy a bíró
2626  II,  85 |             utolsó orr! Megszagoltam én azt, hogy csalással van a német
2627  II,  85 |              lassan, méltósággal lépdel azt fölvenni s folytatja zavartan:~-
2628  II,  85 |               valódi kupec még akkor is azt hajtja:~- Sok sok. Hátha
2629  II,  85 |              lesz számra nézve, kivévén azt az utolsó napot, amely már
2630  II,  85 |               jövedelme nagyon kibírja. Azt beszélik, hogy a reverende
2631  II,  85 |                minõségben idézem) pedig azt is észrevette, hogy az a
2632  II,  85 |                tisztelõje lévén, váltig azt hajtja, hogy gyenge teremtés
2633  II,  85 |            valamennyit, s valamennyiben azt a sok szeretetre méltó apró
2634  II,  86 |                a második hely.~Mert hát azt mondja Kolokán, a cimbalmos,
2635  II,  86 |              illik jobban hozzá, váltig azt találja, hogy bizony-bizony
2636  II,  86 |               pedig a banda cselekszik, azt is mind a Gurbincs cselekedte.~
2637  II,  86 |           valamikor. Ha van is hibája - azt mind kipótolja az elõkelõ
2638  II,  86 |                is, bizony utána kellene azt folytatni mindnyájoknak.~
2639  II,  86 |          összegen, de csak õ maga szedi azt be a - saját kezeivel.~És
2640  II,  86 |           nevezték), ha már így kívánja azt a galamb alakjában leszállt
2641  II,  87 |                rajtuk az ember, szentül azt hiszi, hogy valahol Dunapentelén
2642  II,  87 |            kétszeresen szidják a vizet, azt, amelyik itthon van, és
2643  II,  87 |                  amelyik itthon van, és azt, amelyik a makói borban
2644  II,  87 |             segélyezése megszûnik, mert azt tartja Makó városa is, hogy
2645  II,  87 |               ellen. De a csendes Maros azt nem teszi; csiklandozza
2646  II,  88 |                 jó tanácsot, pajtás. Ha azt követed, akkor legalább
2647  II,  88 |              aki Toldy Pista volt -, én azt tanácslom, hogy amint Fehérvárra
2648  II,  88 |                  Hát aztán nézd meg jól azt a kislányt elülrõl, hátulról,
2649  II,  88 |                 szívemen hordjam, nekem azt meg nem fizeti de senki.
2650  II,  88 |               Ha nekem egyszer a király azt mondaná, hogy kérjek tõle
2651  II,  88 |                egyebet nem kérnék, mint azt, hogy engedtessék meg nekem
2652  II,  88 |                ott kiszállok a kupéból, azt mondja egy borzas kölyök,
2653  II,  89 |                s mindent kifejezõ volt. Azt mondta elbeszélésemre:~-
2654  II,  89 |        elbeszélésemre:~- Szép!~S azután azt tanácsolta, hogy álljak
2655  II,  89 |           megérkezett a fiatalember, ki azt mondta, hogy ez csak mutatványszám.
2656  II,  89 |            hónapig. Mintegy két hónapra azt üzente a szerkesztõ, hogy
2657  II,  89 |             viszonozta köszöntésemet, s azt mondta, urával csak három
2658  II,  89 |               szerkesztõjét: a félszemû azt súgta fülembe:~- Önnek nem
2659  II,  90 |            aztán felhõ ült homlokára, s azt kérdé kedvesétõl:~- Tudod-e
2660  II,  90 |                  milyen öröm neki látni azt a kétségbeesett várost,
2661  II,  91 |                öreg.~Gyula Miklós ismét azt mondta: Helyes.~- Az bornak
2662  II,  93 |              hogy te kifecseged elõtte, azt a mi jó novellatárgyunkat.~
2663  II,  94 |               utoljára gyûlölni kezdtem azt a lelketlen tárgyat.~Négy
2664  II,  94 |               még ma elvál tõlem, hanem azt már nem teszi, hogy õ csengõ
2665  II,  94 |             Panna, Borcsa, híjjátok elõ azt a szörnyeteget, azt a szakácsnét
2666  II,  94 |                 elõ azt a szörnyeteget, azt a szakácsnét Hadd kössem
2667  II,  95 |              Poéta soha rímbe nem szedi azt a keservet, krónikák soha
2668  II,  95 |            krónikák soha ki nem merítik azt a veszedelmet.~Ha tenger
2669  II,  95 |               vízbõl.~- Kongassátok meg azt az öreg harangot odafönn
2670  II,  95 |             biztatgatva.~- De hiszen te azt mondtad, édes öregapám -
2671  II,  95 |               mit hímezzem-hámozzam biz azt én sem látom sehol.~Pedig
2672  II,  95 |            ismét vissza, elmondva, hogy azt a két gyönyörû gyereket
2673  II,  95 |             örökbe valami Gergelyi, hát azt a kislányt jöttem megnézni.~
2674  II,  95 |            böcsületes úri háznál.~- No, azt nem tudom, ha kapnának-e,
2675  II,  95 |                 a hangja reszketett, de azt a szolgáló nem vehette észre.~-
2676  II,  95 |            sógor, jól gondolja meg kend azt a dolgot, sógor, mert nem
2677  II,  95 |             ismerik egymást az emberek. Azt a nevet, melyet Tóbiásné
2678  II,  95 |                 ember, hogy meghallotta azt egy ott sétálgató gömbölyû
2679  II,  95 |               ott van, ott kell lennie. Azt az unokáját akarná meglátni.~-
2680  II,  95 |             maga nem mehet be a kertbe, azt sem tudom, õ kijöhet-e?
2681  II,  95 |              még az õsszel összetákolta azt a kis házat, mely egyetlen
2682  II,  96 |              issza meg naponként elõlem azt a három literemet?~Ezt az
2683  II,  96 |                imádság, s jól meghallja azt az Úr.~Ha hát az írók atyamestere
2684  II,  96 |           színészt csak halva szeretem, azt is csak úgy, ha csinos özvegyasszonyka
2685  II,  96 |             való volt az a Két árva is? Azt nyerte vele, hogy Tisza
2686  II,  97 |                annyi változásban, amint azt a csibukozó óriás fantáziája
2687  II,  97 |             olyan kegyetlen, mondja meg azt Kákay Aranyos bácsi, hogy
2688  II,  97 |               meg egy kis kürtöm, ha én azt a fülemhez teszem, meghallok
2689  II,  97 |                mit csinál. Az öregember azt felelte, hogy jók vagytok,
2690  II,  98 |            csókja legyen édes és forró.~Azt mondta múltkor egy honatya
2691  II,  99 |    egyformasághoz szokott férfiút, hogy azt tette, amit még sohasem
2692  II,  99 |       anyanyelvén.~Erre még Mr. Kark is azt mondta:~- Ez már valami,
2693  II,  99 |         nyelvhez, többet a törökhöz, és azt hiszem: keveset az indushoz
2694  II,  99 |        mozdulatokkal kíséri benne, hogy azt kellene hinnem más körülmények
2695  II,  99 |             akarta, uram! Õ, Miss Mary. Azt akarta, hogy megtanuljam.~-
2696  II,  99 |              vagy miért nem fordíthatta azt le angolra?~Miss Edith halavány
2697  II,  99 |         ablakból a járókelõket nézze. Õ azt tette örökké, vagy pedig
2698  II,  99 |                 eszközt igénybe vett -, azt jósolta szegénynek: hogy
2699  II,  99 |               nyelvet? Nem értem önt.~- Azt állítottam, uram, hogy ön
2700  II,  99 |             kérdezni akart.~- Ah, igen! Azt akartam kérdezni, szeretett-e
2701  II,  99 |           lábcsosszanásra, aminõ teszem azt most hangzik a lépcsõkön,
2702  II,  99 |                 Edith szilárdan -, csak azt, hogy ön igazságtalan.~-
2703  II,  99 |                vagy te és ki vagyok én? Azt hiszem én parancsolok a
2704  II,  99 |                kezébe véve.~- Meghiszem azt, Sir.~- Igazán sajnálom -
2705  II,  99 |              komolyabban -, mindenkinek azt a részt, melyben megállja
2706  II,  99 |              kéretik megjelenni, teszem azt mához három hétre, délután
2707  II,  99 |       áldozatául, ki Marit nem ösmerem, azt sem tudva: szõke-e vagy
2708  II,  99 |                 pályázni a húsz fontra! Azt mondom, leány, menj haza -
2709  II,  99 |                sir! És mit mondott õ?~- Azt, amit mi. Alig várja, hogy
2710  II,  99 |             megfogta puha fehér kezével azt a görbe ajtókilincset, ebbõl
2711  II,  99 |                 újra csókokkal halmozva azt, - a világért sem, az õ
2712  II,  99 |                Oh, õ tudni, látni fogja azt, mert itt lesz keblemen,
2713  II,  99 |                 hangzottak, hogy hiszen azt Pál tudhatja legjobban,
2714  II,  99 |      valamelyikkel: bizony azok is csak azt felelték, hogy mit bolondítja
2715  II,  99 |              amikor a tudós dr. Lemling azt mondta Pálnak:~- Ön már
2716  II,  99 |            gondolkozott e változásról s azt találta, hogy õ nagyon,
2717  II,  99 |         hurcolkodott legyen?~- Ki tudná azt, Sir. Az régen volt.~- Lássa! -
2718  II,  99 |                 Olyan-e, mely elsimítsa azt a jelenetet, vagy olyan,
2719  II,  99 |                volna ezt a bolondságot. Azt gondoltam, neki.~- Tréfán
2720  II,  99 |               kíván számadásra vonni?~- Azt nem, hanem tudja, hogy nagy
2721  II,  99 |                Kark Edith nem követi el azt a merészséget, hogy ily
2722  II,  99 |                 odahajolt az ifjúhoz és azt suttogta vissza magyarul:~-
2723  II,  100|            asszony) háborítlanul élvezi azt a befolyást, amit a szépség
2724  II,  100|          nagyság átkának ónsúlya van. S azt mindenki megsínyli.~- S
2725  II,  101|                ismerősöm csak van, mind azt kérdezte: »hova lett erről
2726  II,  103|                anyját nem tudni, minden azt mutatja, hogy a felsõvárosi
2727  II,  103|                barna szemû porontyot, s azt mondta, hogy megtartja,
2728  II,  103|             ember eleget!~- Ki vitte el azt a gyereket! Nosza, legények,
2729  II,  103|              Kanut és Tibor, egész úton azt kombinálgatták: magyar-e
2730  II,  103|                le sietve a vagonból, ha azt mondja, hogy: »e-e«.~Ceglédnél
2731  II,  103|                két szót tudott Gergely, azt, hogy »mama« és azt, hogy »
2732  II,  103|            Gergely, azt, hogy »mama« és azt, hogy »ló«, ami azon következtetésre
2733  II,  104|             gyerekek szokása szerint, s azt is megkeserülte. Nem, õ
2734  II,  104|         Próbálják is utánozni a többiek azt az utolérhetetlen szánalomra
2735  II,  105|                ijedt jelentései folytán azt hitték, lázongás tör ki
2736  II,  105|             benne, akik hivatva vagyunk azt, amennyire lehet megmenteni.~-
2737  II,  105|           érzékenyíteni.~- Nem, én csak azt akarom, hogy tegyük félre
2738  II,  105|                Õfelsége legjobb esetben azt fogja tenni, hogy megharagszik
2739  II,  106|               szállott, onnan mutogatja azt a gyenge matériával oltott
2740  II,  106|           cafrangos civilizáció, de már azt nem tûrhetem békén, hogy
2741  II,  106|                 ezüstkelyhet (megisszuk azt üvegedénybõl is!), meg az
2742  II,  106|               akkor nem vallottuk volna azt a szégyent, hogy a makói
2743  II,  107|         tárcarovatokban százféleképpen. Azt hinné az ember, hogy ez
2744  II,  107|               Mi volt az oka, élõ ember azt ki nem tudhatta, asszonyi
2745  II,  107|            egyszerû oka van. Az ember - azt mondja Madách - gyenge.
2746  II,  107|                 Madách - gyenge. Én meg azt mondom, hogy az ember egy
2747  II,  107|             relatív fogalom, fiúk. Kant azt mondja az asszonyoknak: »
2748  II,  108|                is írom, mert még rám is azt találják mondani, hogy »
2749  II,  108|               szeretettel. Öcsém õrizte azt meg, sokszor kértem tõle,
2750  II,  108|            összeillõk.~Föl kell szítani azt a tüzet a kis fekete kályhában,
2751  II,  108|                 Az ostoba tûz nem tudja azt, mit falt föl. Hogy ez egy
2752  II,  108|       megtartottam hát a szavamat.~Mert azt ígértem annak, aki adta,
2753  II,  109|           Mindent meggondoltam. És csak azt sajnálom, hogy egy szegedi
2754  II,  109|                oka. Hiszen ön meg fogja azt érteni. Te is bocsáss meg,
2755  II,  110|                 akként nyerte meg, mint azt õ maga is többször említette,
2756  II,  110|              emelkedését, míg egy napon azt vették észre, hogy az már
2757  II,  110|            válik, akár nem válik, hanem azt az urat okvetlenül mutassa
2758  II,  110|                 elég nevelése, nem jön. Azt mondta, még a császár kedvéért
2759  II,  110|         várpalotában.~De ki hitte volna azt még akkor...~A szép Kirinszkyné
2760  II,  110|          kedvéért a szivarozást, mindig azt hitte volna, megfúl a füsttõl,
2761  II,  111|               páter - váltig mondogatja azt a történelmi tanulságot,
2762  II,  111|                  a kis mamától most már azt kívánta, hogy az asztalt
2763  II,  111|                 õ egyszer megharagszik, azt meg kell érezni a háznál
2764  II,  111|       felgyújtja a házat, hát akkor meg azt fogják mondani, hogy »tüzér«
2765  II,  111|                 lesz. A Gyuszi tudja is azt, hogy a madame részérõl
2766  II,  112|                 a földön van, elvesztve azt, amelyik ott fönn van, s
2767  II,  112|                 koszorúját fonják.~Csak azt tudja, hogy szeretett, s
2768  II,  112|                szeret még most is, csak azt tudja, hogy volt férje,
2769  II,  112|                 hogy volt férje, s csak azt tudja, hogy nincs férje.
2770  II,  112|                 csak asztaltól, ágytól. Azt mondta: nem öllek meg, csak
2771  II,  112|             olyan dolgokat hajtja, amik azt nem érdeklik.~Oh, ha õ csak
2772  II,  112|              írna, ha üzenne. Nem, nem, azt nem teszi. Levelét visszaküldené
2773  II,  113|               nemes Domándy Gábor uram, azt bizony csak a domándi pince
2774  II,  113|           Nagyon magas állásnak hitte õ azt! Egy honatyát örökösen úgy
2775  II,  113|           mindinkább oszlott, foszlott, azt is elszenvedte volna, hogy
2776  II,  113|           kiadóig, bizony nem vette meg azt senki. Név kell ahhoz, név -
2777  II,  113|               tûzbe dobja.~No, márpedig azt mégsem lehet engedni, mert
2778  II,  113|            kéziratnak. Õ hát nem engedi azt ki a kezébõl, hogy a kályhába
2779  II,  113|              egész méztengerben úszkál, azt nem hozza ki sodrából egy-két
2780  II,  113|            társalgott vele, mintha õ is azt akarná mondani: »név kell
2781  II,  113|            helyzetet? - mondá lassan.~- Azt a helyzetet, hogy én az
2782  II,  113|              hogy nevetségessé légy. Én azt hittem, családunkat emelem
2783  II,  113|                aminõ nem vagy. Tudod te azt, hogy kétféleképpen lehet
2784  II,  113|                    hüm, hüm... nem érti azt talán senki a világon.~-
2785  II,  113|          haragudj.~- Mindent, tehát még azt is, amire ezentúl megkérlek.~-
2786  II,  113|              bezzeg mennyire fölzavarta azt most az elvállalt nagy kötelezettség.
2787  II,  113|             volna... Én, csak én tudtam azt egyedül, Gábor, hogy benned
2788  II,  113|              mai nap folyamán föl fogja azt neki ajánlani.~- Ámulat
2789  II,  113|                 pedig nekem köszönheted azt...~Domándy állati dühhel
2790  II,  113|              aki legelõször háborgatja. Azt az egyet pedig meg különösen
2791  II,  113|              mondá a gróf mosolyogva. - Azt akarom, hogy ketten vegyük
2792  II,  114|           megkérdeztem tõle:~- Ki lakja azt az emeleti szobát, Gergely
2793  II,  114|         kérdezõsködni. Azok bizony mind azt mondták, hogy már elkéstem,
2794  II,  114|                rajta.~Végre egy barátom azt tanácsolta, hogy jó volna
2795  II,  114|                 nagyon csodálkozott, de azt üzente, hogy engedelmeskedik
2796  II,  114|                mi változtatta így át?~- Azt én is szeretném tudni -
2797  II,  114|            dolgokkal hoztam kapcsolatba azt, hogy pénzem nincs, s kértem,
2798  II,  114|                Szegény Pista! Csakugyan azt határozták, hogy nem küldenek.
2799  II,  114|              sor.~Szegény jó édesanyám! Azt írja, hogy az istenért valahogy -
2800  II,  115|           leleményessé, vakmerõvé teszi azt, akin erõt vett. A kisfiú
2801  II,  115|                 az elsõ bûnös lépése, s azt hiszi, a szándék is már
2802  II,  115|            kutya mellett, ki most kezdi azt úri nemtörõdömmel nézegetni,
2803  II,  116|              gondolatát is kilesné, még azt a helyet is megfúja, ahová
2804  II,  116|              Vajon mit néz rajta?~Pedig azt szeretné Máthé János, ha
2805  II,  116|             ugrándozna; nem bánná õ, ha azt mondanák, hogy vásott, rossz
2806  II,  116|            nincsen ez ellen. A doktorok azt mondták, semmi baja a kis
2807  II,  116|             özvegy Kubek Mártonné pedig azt állítja, hogy ennek a gyereknek
2808  II,  116|           aggódó, képzelõdõ lelke festi azt bajnak, ami csupán a környezet
2809  II,  116|               nem bízza a kis Mariskát; azt a szeretetet, mellyel Borcsája (
2810  II,  116|               János elpirult, mert õ is azt a Rózsa nénit szerette,
2811  II,  117|            szinte elfelejtette az ember azt a rút szõke szakállát.~Még
2812  II,  117|          indulsz az amerikai nagy útra?~Azt gondolták, kedélyes tréfáikkal
2813  II,  117|          elkészítést úgy értem, hogy ön azt három hónap alatt készíti,
2814  II,  117|       képviselõház folyosójának. - Mert azt egészen úgy vedd, ahogy
2815  II,  117|           nyelvet. Pali bácsitól csupán azt kérném, ha jó viszonyban
2816  II,  117|              Látom már - szólt az öreg, azt akarod kiolvasni belõlem,
2817  II,  117|            énekesnõt nem. Azokra pedig, azt hiszem, rátalál az öcséd
2818  II,  117|                 mint a bonmot-k, melyek azt fûszerezték.~A szegény Neczpály
2819  II,  117|              sûrûn nevel a XIX. század. Azt hitte magáról, hogy õ nagy
2820  II,  117|                 s újra meg újra olvasta azt, míg végre megérté alaposan.~-
2821  II,  117|                 Sir, nem kérdeztem meg. Azt mondá, még ma elutazik.~-
2822  II,  117|                De, uram, ha úgy beszél, azt kell hinnem, hogy ön tréfál
2823  II,  118|           KOMORNYIKOM«~1881~Rajz~Nehogy azt higgyék rólam, hogy hirtelen
2824  II,  118|                aggodalmas arcáról látom azt, ha valami örömteljes dolog
2825  II,  118|          kiadóhivatalt, hogy küldje már azt a lapot!~A derék Dénes hasonlít
2826  II,  119|                  fiam, nem bánom. Hanem azt az egyet kikötöm, végy búcsút
2827  II,  119|                  Én veled megyek, hanem azt kívánom, hogy abban az új
2828  II,  119|             abban a szobában, az titok. Azt csakis a királyfi tudta,
2829  II,  119|           induló-hely felé.~- Nézd csak azt a kis libát amott - mondá
2830  II,  119|              szirénnel napkelet felé és azt gondolta magában: »ahogy
2831  II,  120|                első sarkantyús csizmát; azt az időt is jól tudjuk, mikor
2832  II,  120|             értelemben egy kérvényt, és azt benyújtotta a tanári karhoz,
2833  II,  120|         levegõben volt valami, hogy aki azt beszívta, dacot, haragot
2834  II,  120|             értettünk mi a politikához, azt sem tudtuk, mi fáj, de éreztük,
2835  II,  120|                 kérdéseket talál tenni, azt mondom, fiúk, helyén legyen
2836  II,  120|          kardjára haragosan.~- Ki merte azt cselekedni?~Lengyel Gyuri
2837  II,  120|             Amit egyszer a fejébe vett, azt nem lehetett onnan kibeszélni.~-
2838  II,  120|               csak ennyi?« Azok szentül azt hitték, legalábbis annyit
2839  II,  120|                 sem fogja megizzasztani azt az átkozott rebellis gyereket,
2840  II,  120|                 Mármost mondd meg nekem azt, mit szeret az oroszlán
2841  II,  120|        kegyelmes úr ajkaiba harapott és azt mondta:~- Ülj le!~Nem akarta
2842  II,  120|              vannak tele... Hogy hívják azt a fekete gazembert ott?
2843  II,  120|                uram.~- Beszéljen hát.~- Azt akarom mondani, hogy ne
2844  II,  120|      akasztófáról ugye? No, hiszen csak azt lesd, hogy én könyörögjek
2845  II,  120|             hófehér inggalérjai okozták azt.~Berkes tanár úr felkelt
2846  II,  120|               számodra. Ezennel átadjuk azt neked s magunk részérõl
2847  II,  120|             kormányzó úr õexcellenciája azt is írja, hogy ha az iskolai
2848  II,  120|            otthon. Lengyel Gyuriról meg azt tudtuk, hogy csakugyan beállott
2849  II,  120|             csuda, mert rosszul indult. Azt mindnyájan tudjátok, hogy
2850  II,  120|               katonának állott be, mert azt hitte, hogy ama nagy úr
2851  II,  120|               befolyású ember vagy...~- Azt nem teszem, hanem íme, itt
2852  II,  121|                föl«, odatette volna még azt a négy szót: »Kérdõ Márton
2853  II,  122|                róla senkitõl, mindössze azt, hogy a pécsi társulatnál
2854  II,  122|            kedves Sprenger úr! Látta ön azt a szép szürke ruhás asszonyt,
2855  II,  122|                  Mondja el, kérem.~Csak azt várta Sprenger úr, hogy
2856  II,  122|                 kalács és tojás? A mama azt mondta, hogy lesz, de a
2857  II,  122|                már toll nincs, legalább azt engedné az úristen, hogy
2858  II,  123|                 csónak farához, úgyhogy azt majdnem - felfordította.~
2859  II,  123|               oldalát, egészen odavonta azt és elébb a meleg madarakat
2860  II,  123|             gyémántkák éppen nem tudták azt elmondani. Õvelük semmi
2861  II,  123|              fel keserûen - nem érem én azt már meg, hogy ebben az életben
2862  II,  123|                 események elõsegítették azt, amit a szeretet nem akart
2863  II,  123|     megbetegedett, úgyhogy reggelre már azt jelentették a szolgabírónak,
2864  II,  123|               se csudálkozott volna, ha azt mondják neki, hogy 2000-
2865  II,  123|              árvát magukhoz fogadtak, s azt úgy szeretik, mintha a tulajdon
2866  II,  123|        elhatároztam, pedig az az igazi, azt kell tennem. Igen, azt fogom
2867  II,  123|                  azt kell tennem. Igen, azt fogom tenni...~Az öreg megigazította
2868  II,  123|                polgármesternél is, mert azt beszélik arról a házról,
2869  II,  123|    minisztereket, nagyságos uram, hanem azt mondták nekem, hogy a nagyságos
2870  II,  123|           ablakon szokott kinézni? Ha õ azt tudhatná!~Megállt a kapunál,
2871  II,  123|                  Jó fizetése lesz.~- Én azt nem kérdeztem. Maradok.~
2872  II,  124|         hatalmat õrá ruházták; vitte is azt az öregúr egész táblabírói
2873  II,  124|                 létezett egy Úr, akirõl azt mondják, hogy a világot
2874  II,  124|         intervenció. Csalódnak önök, ha azt hiszik, hogy egy katonát
2875  II,  124|           melyben jelentjük a sértést s azt, hogy további rendelkezésig
2876  II,  124|                 esve, tábornok úr, mert azt nem teljesíthetem. A kormánybiztos
2877  II,  124|             bocsánatot kért, ám legyen; azt azonban kijelentem, hogy
2878  II,  125|                 városában láttam, hanem azt bizonyosan tudom róla, hogy
2879  II,  125|             foglalkozása... Rosszakarói azt suttogták róla, hogy hamisan
2880  II,  125|               Vagy hogy éppen ódát írt, azt olvassa az ablaknál és tanulja
2881  II,  125|                a papirosról... Legalább azt mutatják a gesztikulációk
2882  II,  125|                megbuktam.~- Ki csinálta azt a beszédet? - kérdé egy
2883  II,  125|            jóízû álom nyomott el talán, azt hiszem, hogy hortyogtam
2884  II,  125|            tuskóra van állítva. Mármost azt kérdem én tõled, mit tennél,
2885  II,  126|              ugyan senki se mondott; de azt úton-útfélen beszélték,
2886  II,  126|         koldusnak többet egy fillérnél, azt is csak a legnagyobb sátoros
2887  II,  126|              féltem. De most én is csak azt mondom, amit a néném sürget,
2888  II,  126|                apró szeme.~- Mondtam én azt régen, hogy adjuk el ezt
2889  II,  126|              aki a kísértettõl nem fél, azt a kísértet sohasem látogatja
2890  II,  126|      Püspökóváron pedig a rossz nyelvek azt beszélték, hogy Zatocsil
2891  II,  126|           került haza, az utcákon végig azt dalolva, hogy:~- Én vagyok
2892  II,  127|    egyformasághoz szokott férfiút, hogy azt tette, amit még sohasem
2893  II,  127|          anyanyelvén.~Erre Bodner úr is azt mondta:~- Teringettét! Ez
2894  II,  127|           mozdulatokkal kíséri, hogy én azt hiszem, a harag forr benne,
2895  II,  127|                õ akarta, uram. Õ, Anna. Azt akarta, hogy megtanuljam.~-
2896  II,  127|              vagy miért nem fordíthatta azt le németre?~Mari arcán ritka
2897  II,  127|         ablakból a járókelõket nézze. Õ azt tette örökké, vagy pedig
2898  II,  127|          ítélned, neked eredetiben kell azt olvasnod.«~- Milyen költészet! -
2899  II,  127|                 eszközt igénybe vett -, azt jósolta szegénynek, hogy
2900  II,  127|             nyelvet? - nem értem önt.~- Azt állítottam, uram, hogy az
2901  II,  127|             kérdezni akart.~- Ah, igen! Azt akartam kérdezni, szeretett-e
2902  II,  127|            persze... De hát ki tudhatta azt? A hangot hallottam, de
2903  II,  127|            mondá Mari szilárdan -, csak azt, hogy ön igazságtalan!~-
2904  II,  127|               vagy te, és ki vagyok én? Azt hiszem, én parancsolok a
2905  II,  127|              komolyabban -, mindenkinek azt a részt, melyben megállja
2906  II,  127|              kéretik megjelenni, teszem azt mához három hétre, délután
2907  II,  127|           szúrni a hirdetmény szövegébe azt, hogy aki az illetõ kisasszonyról
2908  II,  127|       áldozatául, ki Annát nem ismerem, azt sem tudva, szõke-e vagy
2909  II,  127|             hangja. Vajon megértették-e azt »illetékes« helyen?...~Többet
2910  II,  127|                 önnek az a száz forint? Azt mondom, leány, menj haza,
2911  II,  127|          tudósításokat, én várom be itt azt az urat...~Mari meg nem
2912  II,  127|                 már kétszer kerestem.~- Azt történt - bár szinte szégyellem
2913  II,  127|            megfogta puha, fehér kezével azt az ajtókilincset... ebbõl
2914  II,  127|                Oh, õ tudni, látni fogja azt, mert itt lesz keblemen,
2915  II,  127|               de a válaszok mindig csak azt hajtották, hogy hiszen utána
2916  II,  127|           gondolkozott e változásról, s azt találta, õ nagyon szerencsétlen
2917  II,  127|            hurcolkodott ide.~- Ki tudná azt uram, az régen volt.~- Egy
2918  II,  127|                 Olyan-e, mely elsimítsa azt a jelenetet, vagy olyan,
2919  II,  127|                volna ezt a bolondságot. Azt gondoltam, neki.~- Tréfán
2920  II,  127|                 odahajolt az ifjúhoz és azt suttogta vissza lengyelül:~-
2921  II,  128|        nagynénje, unokatestvérei váltig azt hajtották a jó ismerõsöknek,
2922  II,  128|                   Ne hagyjátok elveszni azt a szerencsétlen fiút! Tudjátok,
2923  II,  128|               hogy kinevez.~- Ah!~- Sõt azt is mondta egyszer futólag,
2924  II,  129|              töltötte. (A falu legalább azt tartja, hogy már a lakodalom
2925  II,  129|              gyermek szórakozott volt s azt kérdezte az apjától egyszerre:~-
2926  II,  129|              lesznek az évek, édesapám? Azt mondtad az imént, hogy azokat
2927  II,  129|                Úgy van, gyermekem!~- De azt is mondtad, hogy a tavalyi
2928  II,  129|              meg.~- Aztán hogy tudod te azt, hogy a mamám ott van? Ki
2929  II,  129|              mondá:~- Oh, add ide nekem azt a tükröt, hogy én is lássam!~-
2930  II,  129|          beszéltek.~- Oh jaj, igazán?~- Azt kérdezte az istenkétõl:
2931  II,  129|       Szófogadó-e? Az Istenke már éppen azt akarta mondani, hogy bizony
2932  II,  129|                 kis Erzsike bizony csak azt gondolta, hogy az õ mamája,
2933  II,  129|              pillantást vetett az égre, azt a nyílást keresve rajta,
2934  II,  129|                Szegény kis Erzsike! Már azt sem bírta elmondani, ha
2935  II,  130|              osztálya küzdött, s akirõl azt állították, hogy harminc
2936  II,  130|           levágjuk.~Rigó Dani rekedésig azt harsogta, hogy:~- Van még
2937  II,  130|                nyugalommal tolt félre s azt kérdezte az ügyésztõl:~-
2938  II,  131|              megfoghatatlan dolgok, nem azt - a problemát akarom említeni,
2939  II,  131|                mert minden szakács az), azt hagyta hátra, hogy az igazhívõk
2940  II,  131|             ember rosszul fogja megenni azt a húst.~- Hát hogy kellene?~-
2941  II,  131|          irtózott.~Halála elõtt ugyanis azt sajnálta legjobban, hogy
2942  II,  132|             leszek, meg akartam keresni azt az esztendõt, amelyik az
2943  II,  132|               az, gyermek! Nem érted te azt! Mikor édesanyádat a sírba
2944  II,  132|                 ragyogtak az örömtõl.~- Azt kérdezte az istenkétõl,
2945  II,  133|               engedni - a hajdú urak is azt teszik benn a várta-szobában
2946  II,  133|              hallották is a zörgést, de azt hitték: álmodnak...~Még
2947  II,  133|                Az alispán dühös volt és azt mondta: inkább két hajdú
2948  II,  134|                találtam a nótát, hallva azt még amúgy impurumban, ahogy
2949  II,  134|             beszélni az öreg. Hanem hát azt már mindenki tudta, hogy
2950  II,  134|                  fogd szaporán: vágd ki azt a keresztet!~A hajdú marcona
2951  II,  134|              botot vágatok rád, leveszi azt aztán rólad az isten?~A
2952  II,  134|            hirtelen leugorva.~- Fogd le azt a papot és vágj rá hirtelen
2953  II,  134|                    Ne engedjétek rajtam azt a csúfot elkövetni.~- Majd
2954  II,  134|          országból is.~Az ájtatos hívek azt rebesgették, hogy Bécsben
2955  II,  134|               lehet rátestálni senkire. Azt még a király se adhat.~Így
2956  II,  134|                 szemekkel.~- Nos, igen! Azt csak tudod, hogy minden
2957  II,  134|            adjunk indoknak?~- Egyszerû! Azt fogjuk mondani, hogy fölségsértés,
2958  II,  134|               és fejcsóválva hallgatták azt a vének; az alispánt és
2959  II,  135|             tették, kedves Boriskájának azt súgta hirtelenibe:~- No,
2960  II,  135|             testsúlyát, ma kezdte ezt s azt a reményét fejezte ki, hogy
2961  II,  135|        felszolgáló személyzet. - És még azt mondják a rossz nyelvek,
2962  II,  135|                üdének érzem magam, hogy azt hiszem, eljött az ideje
2963  II,  135|           Megállj csak, pajtás! Ösmered azt a hölgyet?~- Hogyne ösmerném.
2964  II,  135|              õnagysága után, a fõpincér azt mondta:~- Õnagysága elutazott.~-
2965  II,  135|            megdöbbenve a férj...~- Hja, azt nem lehet tudni!~S nagyságos
2966  II,  135|               egészen ostoba ember. Biz azt meg lehetett volna választani
2967  II,  136|               az ünneplõ ködmöne, hátha azt eladná, hátha megvenné valaki...
2968  II,  136|                a püspökhöz. A püspökrõl azt beszélték, hogy minden ebéd
2969  II,  137|        kufferjére hajtotta.~- Meghiszem azt, uram, 65 órája utazom...~
2970  II,  137|              hogy az európai potentátok azt higgyék az apjáról, hogy
2971  II,  138|                egy bájos mosoly nevette azt a regényes képet, amit annyian
2972  II,  138|              nem tudtak még beszélni.~- Azt restellném - mondja a kormánybiztos -,
2973  II,  138|            eleven ezüst.~- Hát Miska?~- Azt nagyon elkényeztetik a feleségem,
2974  II,  139|               századot.~Én tudom érteni azt a mágnást, aki fumigálva
2975  II,  139|              mikor félrehajlik, a lovak azt megértsék, ha strucctollas
2976  II,  139|            Jóska megnézte a ló lábát és azt találta, hogy patkót kell
2977  II,  140|                 amit láttam és átéltem, azt a hitet gyökeresíté meg
2978  II,  140|                 az õsz. Istenem, hiszen azt valóban méltó följegyezni,
2979  II,  140|          szûzies asszonynak? Te, botor! Azt hiába szeretnéd!... Kudarcot
2980  II,  141|             tudta senki: mi a neve? sem azt, vajon leány-e még, vagy
2981 III,  1  |            kosár átkozottul füstölgött. Azt hittem, valami portékája
2982 III,  1  |              igazán csúfak-e? Meghiszem azt, Bohuska. Az öreg bányagróf
2983 III,  1  |                úr.~Luppán lovag ugyanis azt állította, hogy a burnótot
2984 III,  1  |           tények.~A rossz nyelvek ugyan azt suttogják, mintha Petrovics
2985 III,  1  |           mindig és mindenütt, a tények azt beszélik, hogy ez nem igaz,
2986 III,  1  |                hézagosan is, - aminõnek azt a költõ ottléte után egy
2987 III,  1  |                 lekonyul az asztalra, s azt makogja félébren, félálomban: »
2988 III,  1  |           megdicsért tanítványai közül, azt mondta rá, hogy aranyat
2989 III,  1  |                ha valakinek jót kívánt, azt is aranyban fejezte ki: »
2990 III,  1  |        hálateljes pillantással fogadták azt a kis fehér kezecskéktõl.~
2991 III,  1  |                 odatérdel a lábaihoz és azt suttogja: »Leányzó, cseréljünk:
2992 III,  1  |       históriája.~Késõbb azután egyszer azt is mondta Csutkás úr:~-
2993 III,  1  |                 ki zsebébõl s megrázván azt óvatosságból, hogy ha véletlenül
2994 III,  1  |                  ha a katedrán feledi), azt, amennyire lehetséges, lerázza
2995 III,  1  |                bogot kötött és elkezdte azt rágcsálni.~- Azt hiszem…
2996 III,  1  |               elkezdte azt rágcsálni.~- Azt hiszem… azt gondolom, -
2997 III,  1  |                rágcsálni.~- Azt hiszem… azt gondolom, - sõt tüzetesebben
2998 III,  1  |          megtörik!~Csemez úr ásított és azt mondta kategorice, hogy
2999 III,  1  |             Uraim és kisasszonyom! Önök azt fogják mondani, hogy õk
3000 III,  1  |         törekedni kell, hogy az legyen! Azt mondom hát, hogy nekem szív