Rész, Fejezet

3501 III,  56 |             magának hat apja van?~Gyula azt hitte, csúfolódik, s ráütött
3502 III,  56 |               iránt.~Az igazgató mindig azt feleli, hogy a Gyula nagy
3503 III,  56 |                Molnár uram pedig mindig azt feleli: »Nem lesz belõle
3504 III,  56 |             mert senkire ránézni többé. Azt hitte, a szíve hasad ketté,
3505 III,  56 |                 bogár, majd eligazítjuk azt még! Ne félj, eligazítjuk…~-
3506 III,  56 |                 egyszer (vasárnap volt, azt hiszem) egy délután arra
3507 III,  56 |            letört egy darabot, de lopva azt is a zsebébe csúsztatta,
3508 III,  56 |                 bújt a paplan alá. Jaj, azt ígérte, hogy érte jön, ha
3509 III,  57 |    mosdószekrény fedelét, hogy ne lássa azt a gyilkos óriási szemet,
3510 III,  57 |                s lõj agyon vele.~- Nem, azt nem teszem.~- Nem teszed? -
3511 III,  58 |                 kemény fickó megérdemli azt, ha összeakad, hogy egy
3512 III,  59 |               tettem, nem emlékszem, de azt kitalálom, hogy ide hoztak,
3513 III,  59 |                a rabságom idejére, hogy azt mondja, éhen veszejtik itt
3514 III,  59 |                  ha pénze nincsen, hogy azt mondja, segítsek a helyzetemen.~-
3515 III,  60 |               céh.~A szabók ugyanis nem azt tartják, amit az esztétikusok,
3516 III,  60 |                a nagy alkotás; a szabók azt mondják, hogy a legnagyobb
3517 III,  60 |                 a bunda? A bunda semmi! Azt meg tudja varrni még a szabóinas
3518 III,  60 |       keletkeznék valaha, ez legfeljebb azt fogja eredményezni, hogy
3519 III,  60 |              tilalom! Inkább maradjak - azt mondja - veszteg, otthon.
3520 III,  60 |              fázott meg? Oh, no! Láttam azt a rettenetes bundáját. Fölér
3521 III,  60 |              ezt már nem lehet kiállni! Azt forgattam fejemben, hogy
3522 III,  62 |           közönségnek nagy rafinériával azt, ami a legjobb, a legízletesebb,
3523 III,  62 |                 János bátyámmal, akitől azt kérdeztem, járat-e lapot?~-
3524 III,  62 |              akarta?~- De bizony talán… azt gondolom, öcsém, hogy alkalmasint
3525 III,  62 |                 addig a tisztelt olvasó azt se tudja odahaza, ha nem
3526 III,  62 |              még, ha pedig olvas, akkor azt se tudja, hogy bennünket
3527 III,  62 |                 ez se igaz. Én magam is azt hittem egy darabig, hogy
3528 III,  62 |             hogy a pénzügyi igazgató is azt lesi, de hát azé legyen
3529 III,  62 |                takarékos Ernyeczky uram azt állítja váltig, hogy õ a »
3530 III,  62 |              roppant kötvén magát, hogy azt ugyan el nem licitálja tõle
3531 III,  63 |       megszeretnék, ahogy mi gondoljuk, azt, amit anyáink szõttek, fontak
3532 III,  63 |              özvegy, és megfordítva. És azt is kitalálhatja, hogy engem
3533 III,  63 |                 embernek« sem hitték el azt a házasságot. No, már ez
3534 III,  63 |              felelt, hanem tovább nézte azt a kis piros ajkat, amint
3535 III,  63 |                összecsukódik, kinyílik, azt a gyönyörû két szemet, amely
3536 III,  63 |            asztalához és megvigasztalta azt a szegény, szép, szomorgó
3537 III,  63 |             szomorúságokat. Így, teszem azt, nem volt nekik megengedve,
3538 III,  63 |               valami nehéz. Hiszen csak azt kellett bizonyítania, hogy
3539 III,  63 |      tulipánozza ki õnagyságát, sõt még azt jegyzi meg errõl az útról
3540 III,  63 |            kálvinista ember vagyok.~Biz azt eltalálta, hogy ármány,
3541 III,  63 |                akarna beszaladni. Hanem azt már mégse tette meg.~- Hogy
3542 III,  63 |             írva…~- No, mi van azzal?~- Azt a macska se vakarja ki -
3543 III,  63 |     bizonyítványból egy szó sem. S csak azt kötötte ki õnagyságától,
3544 III,  63 |                már, nem tudom - de hogy azt az Anzelmus barátomat nem
3545 III,  63 |              nem ártana a füstre tenni, azt gondolom.~A szegény Brizló
3546 III,  63 |           mindent jóvá hozok. Érted még azt sem restellem, kálvinista
3547 III,  63 |            úgyszólván ingyen járjuk meg azt a Rómát.~Mondjam-e tovább
3548 III,  63 |               sehogy« (non placet) vagy azt mondhatja: »Úgy tetszik,
3549 III,  63 |               szólni valamiben… Én csak azt látom be ebbõl a történetbõl
3550 III,  64 |                de annyit, hogy az ember azt hinné, nekünk, akik elkéstünk,
3551 III,  64 |                királyhoz, hogy ezentúl, azt mondja, a Pereszi Pálné
3552 III,  64 |              viszont nem maradt volna - azt mondják - hideg bizonyos
3553 III,  64 |           csiklandós pletykájában.~Mert azt mondja, mihelyt Pereszi
3554 III,  64 |                amit a szemek beszéltek, azt az ajkak magyarázták talán,
3555 III,  64 |                 ravaszabb asszony volt.~Azt mondta Imrének egész nyugodtan,
3556 III,  65 |                 suttognak, mikor a szél azt a nagy szürke pántlikát
3557 III,  65 |           képzelted, fiacskám?~- Én biz azt gondoltam, rózsaszín vize
3558 III,  65 |            nézte a jelenetet.~- Ej, ej, azt hittem, örülsz neki, ha
3559 III,  65 |             éppen most gurult valahová, azt kereste a jármû fenekén
3560 III,  65 |                    hörgé és elsápadott, azt hittem, hogy az erõs marcona
3561 III,  65 |                 prüszkölni, de õ bizony azt észre sem vette ebben a
3562 III,  65 |             teszi az úr saját magát, ha azt se tudja, hogy a Tiszának
3563 III,  65 |         Tokajban volt… Tokaj óta mindig azt siratta.~A kövér asszonyság
3564 III,  66 |               hogy kik közt tervezem én azt, hogy Korogh János és Maróth
3565 III,  66 |                apja, Maróth György uram azt mondta, hogy ezt a leányt
3566 III,  66 |              Anna kezét, az öreg Maróth azt mondta neki:~- Odaadom.
3567 III,  66 |          szegény szép Maróth Anna, csak azt még, hogy nagyon el fog-e
3568 III,  66 |             szót szólok…~- Oh, mondd ki azt az egy szót… ha tán ámulat,
3569 III,  66 |             Tudom. De nem ezt kérdezem. Azt kell tudnom, milyen érzelmekkel
3570 III,  66 |             ígérsz! Atyám hajthatatlan, azt meg nem hajlítja semmi.~-
3571 III,  66 |             csak az nem, akit várt, aki azt ígérte esküvel erõsen, hogy
3572 III,  66 |                bréve, mely megsemmisíti azt.~S átnyújtotta az iratot
3573 III,  66 |             Jenõ aláírását, megcsókolta azt, aztán meghajtván fejét,
3574 III,  67 |                Tán tudsz valamit?~- Hm. Azt az egyet tudom csak, hogy
3575 III,  67 |                a kocka…~Szegény öreg! Õ azt képzeli, az emberek mind
3576 III,  67 |                 érzéketlen. A belügyet, azt mondja, Tisza csinálja rosszul,
3577 III,  67 |          dicsekszik, õ megfordítva nézi azt is, õ úgy fogja fel hadjáratait,
3578 III,  67 |          beszédet készítettem az éjjel. Azt el fogom mondani a fiamnak.~
3579 III,  67 |                vén bolond!~- A botomat… azt a fabotomat, amellyel egyik
3580 III,  67 |             medvét! Mit szólsz hozzá?~- Azt mondom, hogy kidobat.~Lehorgasztott
3581 III,  68 |          huszárja, Farkas Pál nevezetű.~Azt beszélték az inszurgens
3582 III,  68 |             kicsinyebb, mint a gazdája.~Azt kérdezed: meghalt-e Hunkár
3583 III,  68 |                 senki sem fogja megérni azt, hogy már nem lesznek.~Hát
3584 III,  68 |         rugaszkodás?~Hiszen megcsinálta azt Hunkár Antal is… vagy igaz,
3585 III,  68 |          elmondjam.~El sem mondom. Csak azt jegyzem meg, hogy Sobri
3586 III,  68 |          megtréfáltak, megraboltak, hát azt mondom neked, édes keresztfiam,
3587 III,  68 |               fiacskám, jobban tudom én azt, mint te… Csak te küldjed
3588 III,  70 |               kópé - pedig tömérdek jel azt mutatta, hogy sok terhes
3589 III,  70 |                hamar.~- Szerettem ám én azt azelõtt is… Tetszik tudni,
3590 III,  70 |              szemeit a vér.~- Ne mondja azt a tekintetes uram! Kínozzon
3591 III,  70 |                hímezetlenül még egyszer azt az egész szégyenlõs históriát…
3592 III,  70 |         Tekintetes uram pedig fogja meg azt a tollat és írjon. Majd
3593 III,  71 |              bizonyos összefüggés - ami azt bizonyította, hogy ugyanazt
3594 III,  71 |             mintha minden visszhangozná azt, a fák, folyamok és a sziklák.~
3595 III,  71 |              könnyíti meg magának, hogy azt minél többször meglássa
3596 III,  71 |              nem jut be. A közmondás is azt tartja, hogy »az úr a pokolban
3597 III,  71 |                 én beszéltem, a legtöbb azt mondja, szólhatna õ többet
3598 III,  71 |     bizonykodott:~- Láttam, százszor is azt állítom, nem álmodtam. Nagy
3599 III,  71 |               az istennek, jól tudom én azt, kisebb gondja is nagyobb
3600 III,  71 |            simléderes sapkájában, pedig azt már csak lehetetlen, hogy
3601 III,  71 |           tudakozódjam szüleinél.~- Biz azt szegényt magához vette az
3602 III,  72 |              időben.~Az a lánc, melyről azt dalolták a költők, hogy
3603 III,  72 |              dalolhattak a költők, mert azt ők sohasem látták, azt csak
3604 III,  72 |             mert azt ők sohasem látták, azt csak mi prózai emberek vehettük
3605 III,  72 |                kinek jut.~Elveszik? No, azt szeretném én csak megélni!~
3606 III,  72 |              szeretném én csak megélni!~Azt a szép irtványt, melyet
3607 III,  72 |          Kristóf habozva nézett fel rá, azt hitte, tréfál.~- No, írjad
3608 III,  72 |            szemeivel.~- Majd megtanulod azt te is, ha olyan öreg leszel,
3609 III,  72 |            hítták a hajdút), hogy tudom azt a gergei dolgot. Nem tehetek
3610 III,  72 |             alispánhoz.~- No, elment?~- Azt üzeni, ha a tekintetes úr
3611 III,  72 |            látta, annak se hiszik, hogy azt látta. Szürke ruhás ember,
3612 III,  72 |            lakik itt! Hogy gondolhatták azt! Ritkán van az itthon, de
3613 III,  72 |              sarkantyút. Hát még Erzse? Azt már jobb el se mondani,
3614 III,  73 |             olasz. S a derék Regdon még azt a kis pénzt is otthagyta
3615 III,  73 |              Deák e mozgalommal szemben azt az álláspontot foglalta
3616 III,  73 |                fûvel-fával. S füvek fák azt döntötték el, nem jó lesz
3617 III,  74 |               már a gyerekei felnõttek, azt mondta Kovács Ferenc nagy
3618 III,  74 |                 isten házát is kerülte. Azt mondta, nem megy oda, mert
3619 III,  74 |              kellene vennie a kalapját. Azt pedig azért se teszi. Minek
3620 III,  74 |            vasárnapi csizmáján. Erre is azt mondta, hogy azért arany,
3621 III,  74 |                  Amit az ökrökön nyert, azt ökrökre költötte.~In hoc
3622 III,  74 |             rabolta ki.~Erõvel elorozta azt az egy-két krajcárt, amennyivel
3623 III,  75 |                azzal csak nem teszi meg azt a gyalázatos stiklit egy
3624 III,  75 |                 szemeit rám szegezve.~- Azt, hogy a Borcsa néni nem
3625 III,  75 |             neki, hálistennek. Mert már azt hittük Borcsa nénivel együtt,
3626 III,  75 |              tapasztalatait:~- Tudjátok azt a falut, ahol hagytatok.
3627 III,  75 |                  Hát magyarán megmondva azt, hogy a fiát magának házasítja
3628 III,  76 |                  De asszonyom… útközben azt hallottam, hogy a kocsis
3629 III,  76 |           gyilkos volt.~- Oh, a kocsis? Azt ne bántsa ön. A kocsis is
3630 III,  77 |           városba. Mert az ember mindig azt szereti, amije nincs.~Nem
3631 III,  77 |               igen pompás ember, és aki azt állítja magáról, hogy neki
3632 III,  78 |                 törte a fejét, hogyha õ azt kitalálhatná, mit szeret
3633 III,  78 |                  Hát csak lõ. Mivelhogy azt gondolom, olyan földbe van
3634 III,  78 |            adhatna, kedves házigazdánk, azt nagyon megköszönném.~Brana
3635 III,  79 |              HONATYASÁG~1883~Az emberek azt hiszik rólunk, hogy nekünk
3636 III,  79 |                Most már azért se hagyom azt az ingyenjegyet az államnak.~
3637 III,  80 |              csikartak ki maguknak. Még azt is, hogy a székvárosukban
3638 III,  80 |           fogadják szívesen kigyelmetek azt, ami telik.~S ha a szép
3639 III,  80 |               Hát kérem alássan, hiszen azt tetszett parancsolni…~-
3640 III,  81 |              rettenetes nagy szégyen! Õ azt nem élné túl, ha megtörténnék.
3641 III,  81 |          édesdeden elaludt rajtuk, hogy azt ugyan fel nem költötte volna
3642 III,  81 |                megnézni az új gödölyét, azt mondta a férjének gondolkozva,
3643 III,  82 |             szétfreccsent, a revolvert, azt is, hogy kitõl kölcsönözte,
3644 III,  82 |            magát erõszakosan a testbõl, azt nehéz egész igazán eltalálni
3645 III,  83 |                 más szavakkal is mindig azt mondta, hogy meg fog halni.
3646 III,  83 |                 János és Laczkó István. Azt beszélik, kölcsönzött lovon
3647 III,  83 |         Józsefrõl híresztelt: beállott, azt mondja, kémnek Napóleon
3648 III,  83 |            táborokban, de maga részérõl azt hiszi, nem a Napóleon kéme,
3649 III,  83 |               oldala mellett. Mások meg azt mondják, Napóleon vitte
3650 III,  83 |              öltözetben.~De rebesgették azt is, elbujdosott szégyenletében
3651 III,  83 |              van nálunknál… Mert mindig azt hallottam, hogy a kutya
3652 III,  83 |               kendtek.~Leírni nem merem azt a rémületet, a szép Papp
3653 III,  83 |                fölött nem volt hatalma, azt õ tartotta a kezében. Annak
3654 III,  83 |       egyébiránt semmi különös, ha csak azt nem vesszük, hogy a címereket,
3655 III,  83 |            természetben!~Bekaparták biz azt, lelkérõl nem szólok, hanem
3656 III,  83 |                nem szabad! Ki tilthatja azt meg? Hiszen csak tõle függne,
3657 III,  83 |                eleven!« Minden levélbõl azt olvasta ki. Mennyi, de mennyi
3658 III,  83 |               tõlük. Veresnének egyszer azt mondta: »Hogy mért nem mentem
3659 III,  83 |             gonosz csontjaival, tudja-e azt a spektábilis, hogy akkor
3660 III,  83 |                 a halált szedte rá, aki azt hitte, hogy lekaszálta,
3661 III,  83 |                paranccsal szállították, azt a határozatot hozta (volt
3662 III,  84 |            kapkodva.~No, iszen megcsípi azt a pesztonka mindjárt!… De
3663 III,  85 |                  Úgy? Hogy már mint én? Azt tartom, sehogy se. Nem lehet
3664 III,  85 |         gusztusomat illeti… a legjobban azt szerettem volna… ha az öreg
3665 III,  85 |           körülmények is.~Legélénkebben azt kérdezgették tõlem, vettem-e
3666 III,  85 |            törtét.~A királyi tábla erre azt ítélte, hogy miután jegyzõkönyv
3667 III,  86 |               hogy vagy látják, vagy se azt az utat visszafelé. A kátyús
3668 III,  87 |               mellé jussak valaha. Jobb azt messzirõl csodálni. Talán
3669 III,  87 |                 fogalmazva - minélfogva azt gondoltam, miszerint legjobb
3670 III,  87 |            Olyan plánta lettem, melyrõl azt szokás mondani, hogy vagy
3671 III,  87 |               hitt volna, urambátyám?~- Azt, hogy ezek az én méheim
3672 III,  87 |                ujjairól, látszott, hogy azt egészen a saját jószágának
3673 III,  87 |                meglehetõsen.~- Csakhogy azt úgy kell tudni, mint a miatyánkot.~-
3674 III,  87 |                tudja, urambátyám?~(Mert azt már sokaktól hallottam,
3675 III,  87 |        természete, hogy többre becsülik azt, ami nincs még meg, mint
3676 III,  87 |                 hogy ugyan hol vehettem azt a szertelen ügyességet és
3677 III,  87 |              lyukas bélû pitypangokból. Azt mondta, addig be sem megyünk
3678 III,  87 |                megfenyegette Nellit, és azt mondta neki:~- Ugyan, ugyan,
3679 III,  87 |           lassan vonulok vissza, nehogy azt tartsa, õ utasított rendre:
3680 III,  87 |                 nyájaskodó volt, mintha azt mondaná: »Szegény kis ostobám,
3681 III,  87 |         világért sem mertem megmondani. Azt hittem, mindjárt lenyakaztat,
3682 III,  89 |           szemeidet kérlek. Nem kívánja azt a haza tõled…«~»Magam mulatságára
3683 III,  89 |                 hogy az: adókönyv. Ugye azt akarod mondani?«~*~Eddig
3684 III,  89 |                én a magam részérõl csak azt kívánom hozzátenni, hogy
3685 III,  90 |         megtisztelõ rám nézve. Még csak azt óhajtanám tudni, mi javadalmazás
3686 III,  90 |  bonorum-direktor egész pályáján.~- No, azt hiszem… úgy gondolom… természetes,
3687 III,  90 |                 egy kicsit. Ki eszi meg azt a sok kiflit?~- Hát csak
3688 III,  90 |             elfogy, kérem alássan.~- És azt a tömérdek húst?~- Jó étvágyunk
3689 III,  90 |           méltóságos uram, hiszen éppen azt kezdtem csinálni.~- Éhen
3690 III,  91 |     negyvenféleképpen. Gyönyörûség volt azt meghallgatni.~Magam sem
3691 III,  91 |                ahogy én magam csináltam azt meg.~A teából forró pára
3692 III,  92 |            említett jó barátomat).~- És azt hallom, erényes asszony.~-
3693 III,  93 |           tortamorzsákat is. A csíz már azt is tudja. Leereszkedik a
3694 III,  93 |              szálkái közt.~Sõt megtette azt a vakmerõséget egyszer,
3695 III,  93 |           mennyezet zöld szövetbõl van. Azt hitte a bohó, valami fán
3696 III,  94 |           testvére, Koháry Péter nemrég azt a szörnyûséget követte el
3697 III,  94 |   összeszorongatta a vendége kezeit, és azt kérdezte tõle egész derülten:~-
3698 III,  94 |            minél jobban.~A vacsora után azt mondja a kapitány Kohárynak.~-
3699 III,  94 |          hallottál?~- Nem, semmit. Csak azt hallottam róla, hogy valóságos
3700 III,  94 |                szállt lefelé, én láttam azt s egyszerre minden vérem
3701 III,  94 |                 Erre már Kristó uram is azt mondta: »Nem adnék a fejedért,
3702 III,  94 |                 veszett volna el, talán azt felkutatják. Mert a király
3703 III,  94 |                kitalálni?~- Nem, Mária, azt nem találod ki - mondá,
3704 III,  94 |               van magadnak is eszed, de azt elõre megmondom, hogyha
3705 III,  94 |                félj te attól. Nem fogja azt tudni, csak a két lélek,
3706 III,  94 |             dühösen Koháry.~- Hallgass, azt mondom - hörgé az asszony
3707 III,  95 |            hiszen hasznomra fordíthatom azt. Ki tudja, nem-e szerezhetem
3708 III,  95 |                 tanácsadó; egyszer majd azt találja neki tanácsolni »
3709 III,  95 |           alázatos hangon -, adja nekem azt az állatot… ne kínozzon.~
3710 III,  95 |                 ért neki, mert különben azt követelte volna az illedelem,
3711 III,  96 |         Ránéztek csodálkozva a többiek. Azt hitték, megbolondult. De
3712 III,  96 |               egyszer az urak esze is. (Azt hitte volna az ember, hogy
3713 III,  96 |      megszentesíti, de a nemes vármegye azt mondja erre: »már én mégis
3714 III,  96 |                pedig õ unt rá valakire, azt is megölte, hogy lerázhassa.
3715 III,  96 |              azok a nénik szokták, akik azt szeretnék, hogy az õ öccsük
3716 III,  96 |                 fõispánnak?~A miniszter azt felelte állítólag az unkahúgának:~-
3717 III,  96 |                 éretlen a te kis báród. Azt mondod, hogy majd megérik
3718 III,  96 |                 megyei levegõ, hogy aki azt szívja, vagy protegálni
3719 III,  96 |            függetlenséginek.~- Úgy van! Azt fogom tenni.~Nem is nehéz
3720 III,  96 |                 régi programbeszédét, s azt átcsinálja megfordítva.
3721 III,  96 |              neki legott tanácsot:~- Én azt tartom, el kellene Bélert
3722 III,  96 |               arra kerülne a sor.~- Ami azt illeti, hm… nem éppen lehetetlen…
3723 III,  96 |             vannak.~- És lássa, ha maga azt megteszi, maga lesz a legerélyesebb
3724 III,  96 |              Rimánkodott, hogy legalább azt mondják már meg, miért fogták
3725 III,  96 |                a »Ház«-ban!~A miniszter azt mondta unokahúgának, hogy
3726 III,  96 |                És erre a históriára még azt se lehet mondani, jól vagy
3727 III,  97 |          huszonkét és hat forint miatt; azt mondja, nem terem a föld
3728 III,  97 |       révedezett a szobában, bizonyosan azt a régi hatalmas bundát látta
3729 III,  97 |        félesztendõ. Csak tegye el az úr azt a protokollumot.~S miközben
3730 III,  99 |           ráépíteni a fészkeiket?… Mert azt a litavai fák is megteszik,
3731 III,  99 |             madaraké az, meg a kígyóké.~Azt se igen tudja senki, hogy
3732 III,  99 |                  aki valaha dagasztotta azt az öt kenyeret!…~- Így tettek
3733 III,  99 |                családra mégis. Nem kell azt a szegény litavai erdõt
3734 III,  99 |            attól adót is kell fizetnem. Azt pedig én nem teszem… dehogy
3735 III,  100|                csináltam itt e világon, azt fogom neki mondani: »Sohasem
3736 III,  100|      Becsületemre, még most is irigylem azt a jószabású honvéd atilláját!
3737 III,  100|          barátom, Titli, ha ön meglátná azt a gyereket, megenné mindenestõl.
3738 III,  100|              könnyei is kicsordultak.~- Azt mondja nekem a fiú (igyunk
3739 III,  100|             igyunk egy kortyot, Titli), azt mondja, hogy: »Te nagypapa,
3740 III,  101|          bátorságosnak magánál tartani, azt gondolta magában: »Elmegyek
3741 III,  101|                ránézett csodálkozva, és azt felelte:~- Miféle pénzrõl
3742 III,  101|               ott most…~- Hát én bizony azt gondoltam, hogy ilyen becsületes
3743 III,  102|              okoskodtak. Hogy a király, azt mondják, ráíratta az országot
3744 III,  102|             felelte közömbösen.~A hajdú azt akarta kifejezni, hogy a
3745 III,  102|                 alispánnak nevenapjára. Azt lapozgattam szórakozottan,
3746 III,  102|              ajka ravaszságot árult el. Azt beszélték róla, nagyon okos
3747 III,  102|       Törökországban, és sokra becsülöm azt a népet, ahol minden embernek
3748 III,  102|              király komornyikja, hogy - azt mondja - kéret õfelsége, (
3749 III,  102|               lehet. Tessék talán elõbb azt a tizenötezer forintot kifizetni.~
3750 III,  102|             magasra emelve.~- Tudtam én azt, tudtam - kiáltá könnybe
3751 III,  102|                 bohó galambok! Még majd azt hiszik rólatok, elloptatok
3752 III,  102|                tûnt kigyúlt, bõsz arca, azt hittem, elájulok az ijedtségtõl
3753 III,  102|               hogy a nevemen szólított, azt hittem, nem is ösmer.~-
3754 III,  102|               hiszen találkoztunk már - azt hiszem…~- Igen, igen, egyszer
3755 III,  102|             egyszerre kellett átéreznem azt, ami külön is egy életre
3756 III,  103|               Márpedig Balassa uram nem azt tette, amit a többi fõurak,
3757 III,  103|                fõúri rabló-lovag. Hanem azt az egyet meg kell neki adni,
3758 III,  104|               kocsis.~- Nem úgy szokták azt mondani: az isten háta mögé.~-
3759 III,  105|            helyen próbáltam szerencsét. Azt mondták a városban, hogy
3760 III,  105|                ezt mondta - nekem pedig azt.« »Énvelem kezet szorított,
3761 III,  106|              hogy egyszer se hibázza el azt, akit megcélzott… Ez a tízezer
3762 III,  107|                 Nagy István zordonan.~- Azt a tekintetes úrnak hoztam,
3763 III,  107|          parasztot:~- Hát én szoptassam azt a borjút, mi? Hát van magának
3764 III,  107|           tehetett a polgárság valamit, azt semmi esetre se mulasztotta
3765 III,  107|                 legutoljára találta meg azt a tárgyat, amit keresett,
3766 III,  107|                 Az intézõ körök azonban azt felelték, hogy az csak úgy
3767 III,  107|             harácsolt el a ferbliben, s azt mondja:~- Csak adják be
3768 III,  108|            Kürthy Ferencné asszonyomról azt találjuk följegyezve az
3769 III,  108|            termett a várkapunál.~De biz azt csukva találta.~Elkezdte
3770 III,  108|             szalmaözvegységre.~Útközben azt találta mondani Kádár uram:~-
3771 III,  108|        verõfényes délután, hogy megnézi azt a rahói szép asszonyt: szebb-e
3772 III,  108|         vitessem Detrik Péterhez.~- Hát azt bizony meg is tehetné ked…
3773 III,  108|            kedvemért:~Amire pedig Mária azt mondja: »tegye meg az én
3774 III,  108|                a szépségét. Mit tudja õ azt, hogy már a regének sem
3775 III,  108|               az élete párjával?~Detrik azt kívánta, hogy a feleségét
3776 III,  108|                 a hintóban Kürthynét.~- Azt én bizony nem tudom - felel
3777 III,  108|              Mária egy füst alatt pedig azt hirdettette ki, hogy aki
3778 III,  108|               soha meg nem csiklándozza azt a kis parádés páncélt.~Még
3779 III,  108|             pettyes kendõvel betakarva, azt meglóbázta, megzörgette
3780 III,  108|               szavaiban, Mária kiérezte azt, s önkéntelenül befutott
3781 III,  108|         Györgytõl. Milyen mulatság volt azt most dirib-darabra szaggatni,
3782 III,  108|             belõle el nem vettem. Hanem azt a »többit«, azt elénekelte
3783 III,  108|           vettem. Hanem azt a »többit«, azt elénekelte elõlünk Gyöngyösi
3784 III,  108|                volna nekem nyakaztatnom azt az asszonyt!~
3785 III,  109|             nagyon nagynak képzeltem én azt. Kigyúlt arccal, dobogó
3786 III,  109|                 sok elõzmény szükséges.~Azt tanácsolták, hogy német
3787 III,  109|         hitelezõim elõtt.~Mert mindenki azt hiszi közülök, hogy okvetlenül
3788 III,  109|        furfangom abban van, hogy mindig azt cselekedjem, ami a mások
3789 III,  109|                 ön magyar névnek mondja azt?~- Nos, igen. Van zamatja.
3790 III,  109|                 egy gazdag magyar gróf) azt a leleplezést tettem, hogy
3791 III,  109|        táplálkoztak. - Hát hogy lehetne azt jó szívvel megválasztani?~-
3792 III,  109|               magam is mikor rád nézek, azt hiszem, valami bibliotékát
3793 III,  109|                mezítláb! Méltóztassanak azt elképzelni.~Ezer forintot
3794 III,  110|                a nehéz, ki mennyit kap, azt meglehetõsen szabályozta
3795 III,  110|                  és ami a mienk, de már azt az egyet mégsem engedhetjük
3796 III,  110|               egyszer a vasfejébe vett, azt ugyan ki nem húzta onnan
3797 III,  110|                  észrevettem már rajtuk azt a fortélyt, hogy amelyik
3798 III,  110|                eszelem ki, melyik. Ohó, azt még a templárius lovagok
3799 III,  110|                 elég volt, hogy bekösse azt örökre, amit Ámor isten
3800 III,  111|        megsiratja a nemességet, van aki azt mondja: elaggott már, hadd
3801 III,  111|            kastélyokba, s kimuzsikálják azt a kevés pénzt, ami már másra
3802 III,  111|                 sincs, hogy a cigánynak azt mondja: »nem lehet«. Adja
3803 III,  111|                a régi életet.~Ebéd után azt parancsolja a pincérnek:~-
3804 III,  111|                 a dzsentri… Nem javítja azt meg semmi, csak a halál.
3805 III,  112|                 országból területet.~Ha azt mondta, hogy nem költhet
3806 III,  112|          segíthetünk. Haza sürgönyözzük azt az urat. Ha jól emlékszem,
3807 III,  112|             kellemetlenül meglepetve. - Azt hittem már viszi a vasút
3808 III,  112|             hogy egy vagy más, de mégis azt találjuk, hogy ha már itt
3809 III,  112|           helyben, hát mégis nézzük meg azt a tisztelt urat. Mert hogy
3810 III,  112|                 Nézzék meg Dornert. Itt azt beszélik, hogy veres szakálla
3811 III,  113|              összezúzott tányért, hanem azt kiáltják vakmerõn az idõnek: »
3812 III,  113|              foglalkozunk most, akikrõl azt szokták mondani gúnyosan: »
3813 III,  113|                 föld is, hogy megneveli azt az utálatos cirokot) egészen
3814 III,  113|                 valókat.~- Mit tudod te azt, fiacskám? - feleli az öreg
3815 III,  113|           nincsenek boszorkányok, anyó, azt mondom. Én, Sarvanyecz Matyej
3816 III,  113|                Sarvanyecz Matyej mondom azt. A boszorkányok seprûkön
3817 III,  114|                 akit a kis öleb szeret, azt Máli néni is szereti. Mert
3818 III,  114|       suhogástól, s minden tekintettõl. Azt hitte, arcáról olvassák
3819 III,  114|            amint az egyre húzódék tõle, azt is igen természetesnek találta:~-
3820 III,  114|           kutyám végett? Nos, ereszd be azt az urat. Mit akarhat vajon
3821 III,  114|              Bocsánatot kérek, én mégis azt állítom, hogy az az én kutyám.
3822 III,  114|                 szólt a polgármester -, azt azonnal meglátjuk. Milyen
3823 III,  114|                   Akkor hát ön tette rá azt - mond az asszonyság üveges
3824 III,  115|              egy növekedõ szenvedély, õ azt hitte, az alispánbuktatás
3825 III,  115|           kaszásoknak, ekképpen végezve azt:~- Csak bátran viselkedjenek
3826 III,  115|            megyünk, ne fáradjunk hiába. Azt mondom én kegyelmeteknek,
3827 III,  115|                kitér útjából. Hozza meg azt az áldozatot a közjóért.
3828 III,  115|              rendeli így. Jó lett volna azt megfogadni az egész országnak!~
3829 III,  115|                nagy kendõ volt a fején, azt összébb vonta a válla körül
3830 III,  115|               békét, az álljon ki, mert azt meglövik.~A jó palócok megigazgatták
3831 III,  115|             napig üldözték hiába. A nép azt beszélte, a szent aggastyán
3832 III,  116|     meghódoltunk mindenik a másiknak.~Õ azt ösmerte el, hogy mégis valami
3833 III,  116|             elkezdem belõlrõl.~Én pedig azt ösmertem el, hogy az mégis
3834 III,  116|           bizonyítványuk, csak elõ kell azt tudni keresni a vámszedõknek.
3835 III,  116|            járókelõ.~- Nagy István uram azt kérdezteti, mivel eszik
3836 III,  116|          Nehezen megy az ilyen!~- Én is azt gondolom, kérem alássan,
3837 III,  116|             rosszat.~Rózsa Sándorról is azt beszélték, hogy tetõtõl
3838 III,  116|          rosszat tett valaha õkegyelme, azt most mind elfelejtették,
3839 III,  116|            elfelejtették, ami jót tett, azt most mind megtoldották.
3840 III,  116|              ott szoktak. Õ is felvette azt az életmódot. Cívis lesz
3841 III,  116|                 a pohár, meg a tálca.~- Azt gondolja az úr - szólt aztán
3842 III,  116|               dörgõvé, gúnyossá vált… - Azt gondolja az úr - folytatá
3843 III,  116|            megfenyegetett az öklével. - Azt gondolja ugye (egész testem
3844 III,  116|            megint betyár lesz, s tudtam azt is, hogy miért lesz.~III.
3845 III,  116|        BIZONYÍTVÁNY~Az elsõ történettel azt akartam bemutatni önöknek,
3846 III,  116|             inkább elvette bíró uramtól azt az egyet is, amit viselt,
3847 III,  116|        CSÖKÖNYÖS MACSKA~A macskák, mint azt minden okos ember tudja,
3848 III,  117|       aggodalmát. Az újdonsült rendõrök azt hitték, hogy a vonat elõtt
3849 III,  118|             megyei fölfogás szerint nem azt értik, hogy a hivatalnok
3850 III,  118|                kiktől csak egyet kíván, azt, hogy ne nyúljanak semmihez.
3851 III,  118|               nyúl.~Feri bácsiról pedig azt suttogták, hogy nem tud
3852 III,  118|           nincsenek rendben.~- Magam is azt gondolom - dadogta Feri
3853 III,  118|               Feri bácsi elhalványodva.~Azt rebesgetik, hogy ön a közpénzekhez
3854 III,  118|                 a titkár urat, még csak azt sem kérdezte tõle: hogy
3855 III,  118|           lehetetlen…~- De kiszámította azt az én titkárom pontosan.~
3856 III,  119|          Katalin kezével járt a vár, ki azt Illésházy Istvánnak nyújtotta.~
3857 III,  119|               aztán könnyû kimagyarázni azt a közmondást, hogy Likaván
3858 III,  119|            likavai uradalom.~Hát a vár?~Azt lerontatta II. Rákóczi Ferenc,
3859 III,  121|             adja Szomornak és Cziroknak azt a nagy hatalmat a kerületben? -
3860 III,  121|                kérdeni önök.~Hja, ha én azt tudhatnám! Magam is utána
3861 III,  121|                De bizony, nem hallgatta azt tovább Czirok uram, hanem
3862 III,  121|               veszett ember mellõl, még azt sem mondva, hogy »befellegzett«.
3863 III,  121|                a kánya. Hanem ha teszem azt, arra fogadnék, hogy egy
3864 III,  122|              kínálja.~- Annyit megér!~- Azt állítja, hogy a hóna alatt
3865 III,  122|            gondviselés nekem rendelt.~- Azt hallom a körszolgától, hogy
3866 III,  122|                  igen, uram, az emberek azt hiszik, hogy õrült vagyok,
3867 III,  122|              alkalmasint túladott.~Csak azt szeretném tudni, hogy ugyan
3868 III,  123|              bizonyosan a másvilágon is azt hiszi magáról, hogy Madagaszkár
3869 III,  124|               annyi történet! Ki győzné azt mind összeszámítani? Ahány
3870 III,  124|               esete.~(Csakhogy erre már azt mondhatnák a lányos apák:
3871 III,  124|    utónemzedéknek, ha ellentétül inkább azt beszélem el, miképp lettem
3872 III,  124|          megbolondultál?~- No, hát csak azt gondoltam, hogy úgyis semmi
3873 III,  124|   Magyarországból tetszésed szerint. De azt elõre megmondom, hogy csak
3874 III,  124|             Gyuri bácsi, hiszen én csak azt akartam, hogy a nevem egy
3875 III,  124|             jöjjön.~- Vagy úgy? No, hát azt megtehetjük. Van egy pár
3876 III,  124|              jutott ehhez a többséghez.~Azt hittem, álmodom, megdörzsöltem
3877 III,  124|        akarjátok tartani a formát, mert azt hiszitek, hogyha ellenjelölt
3878 III,  125|            kisujjam.~Bógáti Nagy István azt mondta:~- Keríteni köll
3879 III,  125|                dühösebb - mint köllene. Azt nevezik antiszemitának.~
3880 III,  125|            mégsem akadt ember: mindenki azt mondta, abszurdum az eddigi
3881 III,  126|       törekvésemnek célját.~Apám mindig azt mondogatta nekem.~- Pompás
3882 III,  126|            rabulista volt. Minden pörre azt mondta, meg lehet nyerni,
3883 III,  126|        tisztességes sem lehet.~- De már azt nem hiszem el, kedves bátyám.
3884 III,  126|             meggyõzõdöl róla.~Egy napon azt a hímen-hírt hozta a helyi
3885 III,  126|             Milyen lépések kívántatnak? Azt akarom ugyanis, hogy egy
3886 III,  126|                 Tessék!~- Nem lehetne-e azt az írást valahogy visszavenni?~-
3887 III,  126|              Tudom már, a kitagadást.~- Azt, azt - suttogá. - Nem sajnálom
3888 III,  126|               már, a kitagadást.~- Azt, azt - suttogá. - Nem sajnálom
3889 III,  126|              hangon.~- Tegye meg, kérem azt a szívességet. Örökké hálás
3890 III,  127|             fiatal leányzó.~- Hát talán azt hitte, el akarom lopni.~
3891 III,  127|                   Igen, igen. Akkor még azt hittem, hogy más valaki…~
3892 III,  128|               panasz azóta! Ki eszi meg azt a keveset is, ami termett?~
3893 III,  128|               egy sír.~- Csak talán nem azt akarod ezzel mondani…~-
3894 III,  128|                 akarod ezzel mondani…~- Azt, azt. Az Ipoly mindig tudja,
3895 III,  128|            akarod ezzel mondani…~- Azt, azt. Az Ipoly mindig tudja,
3896 III,  128|              nézi a világot, mint akkor azt a tüzet nézte.~Nagy, erõs
3897 III,  128|              simogatják a homlokát.~…De azt a három mély ráncot, amit
3898 III,  129|                 vagy korcsmát? Barátaim azt tanácsolták, legcélszerûbb
3899 III,  129|               uram. Jobban tudom már én azt. Csak tessék rám hagyni.~
3900 III,  129|           gazember, és felköltött, hogy azt mondja, õ is hangulatot
3901 III,  129|                 mondani, hanem ezt vagy azt: adjak neki nyomban kétszáz
3902 III,  129|              lesz - felelt Nagy Máté. - Azt, úgy segéljen, nem engedem.~-
3903 III,  129|               Máté.~- Magam is elvégzem azt…~- No, még csak az kellene -
3904 III,  129|                  No, hát akkor legalább azt tegye meg, vigyen be egy
3905 III,  129|             egészen eltûnt a fák alatt, azt mondom a kocsisnak lihegve,
3906 III,  129|             vigyorogva.~- Akkor hát elõ azt az ostort, vágtasson lóhalálban
3907 III,  129|            hegyeken, köveken úgy vitték azt a szekeret, hogy azt hittem
3908 III,  129|             vitték azt a szekeret, hogy azt hittem minden csontomat
3909 III,  130|             felülszagolja a száját.~Biz azt bevitték a kis megyeház
3910 III,  130|         ágazatai közül is, úgy látszik, azt választotta ki magának,
3911 III,  130|              keresi a bajt, minek arról azt levenni?~Ilyenformán gondolkoztam
3912 III,  130|             forró volt, lábaim inogtak, azt hittem, rögtön összerogyok.
3913 III,  130|              Ajaj! - felelt õ.~- Bizony azt hittük, hogy már meg is
3914 III,  130|                 közelebb lépett hozzám. Azt hittem, torkon ragad, hogy
3915 III,  131|               ha én kérem. Bírni akarom azt. Mondj akármilyen összeget.~-
3916 III,  131|               meghalt szívszélhûdésben, azt rebegve elhaló szavakkal: »
3917 III,  132|          csúcsát, a Gályt, melyrõl csak azt tudom, hogy a Heves megyei
3918 III,  132|                 meg fogja tudni mondani azt a Gályt, ráteszem a nyakam.~(
3919 III,  132|                 amit a kezével rajzolt, azt az orrával mindég eltörülte.
3920 III,  132|          pajzánul mutogatja a magasból. Azt is tudom, hogy a tót »Háj«
3921 III,  133|         Természetesen, uram. Önnek csak azt kellett volna mondania,
3922 III,  133|             dehogy keressük, nem keresi azt - fájdalom - senki, pedig
3923 III,  134|             felrajzolta a kakas tollára azt, ami a zászlóról lemaradt,
3924 III,  134|              zászlóról lemaradt, hogy - azt mondja - így el nem lopják
3925 III,  135|                akiről a palóc-parasztok azt mesélgették házaik előtt
3926 III,  135|         szeretném a betűit látni), hogy azt mondja: »Élek még, visszajövök
3927 III,  135|               Anyám hol ezt akarta, hol azt. »Boldog gyermek - mondá
3928 III,  136|              hogy megbánta mindjárt, de azt már mégsem tehette meg,
3929 III,  136|                sors!~Ámbátor igyekeztek azt megédesíteni, amennyire
3930 III,  136|                 kérdé mohón Szilágyi.~- Azt üzené, hogy a nagybátyjára
3931 III,  136|            mindig nem szûnt meg.~A sors azt akarta, hogy nekünk is legyen
3932 III,  137|              szert eddig Csupka Sámuel, azt annak köszönheti, mert nem
3933 III,  137|           egyszer kihallgatnának. Ha én azt megérhetném!~Maguk a kollegák
3934 III,  138|            hoztam, hát megteszem nektek azt a szívességet, hogy oda
3935 III,  138|               makacs harmincas.~Az apám azt beszéli, hogy együtt jártak
3936 III,  138|                    Hozzád jöttem, öreg, azt hallom, csinos magyar ruhád
3937 III,  138|                Kit? Az én unokahugomat. Azt a szép piros arcú gyermekleánykát…
3938 III,  138|                 idõ, a ránk váró kocsis azt tanácsolta, ne induljunk
3939 III,  138|            olyan üres.~- No, hát nyissa azt ki, hogy átöltözködhessünk.~
3940 III,  139|                  Úgy is van mai napig - azt állítja.~Szájtátva és tisztelettel
3941 III,  139|                egyebet a világtól, csak azt, hogy neki egyszer annyi
3942 III,  139|               magánál többet húsznál, s azt is olyan kevés ideig látta,
3943 III,  139|                  nálam megfogja találni azt a helyet, amit eddig elfoglalt.~
3944 III,  139|              hogy mindig megtalálja itt azt a helyet, amit eddig elfoglalt.
3945 III,  140|           otthon él gyermekkora óta, és azt csinálja, amit - a többi
3946 III,  140|              lapokat olvasol.~- Ezekbõl azt is megtudom, ami Pesten
3947 III,  140|          megtudom, ami Pesten történik, azt is, ami Bécsben. Tudod Bécs
3948 III,  141|               lehet, megteszek.~S ezzel azt a bizonyos királyi mozdulatot
3949 III,  141|           királyi mozdulatot tette, ami azt jelenti, hogy »elmehet«.~
3950 III,  142|             útmutatást hozzá, de mindig azt felelte, hogy annyi dolga
3951 III,  142|                  Ne félj, megtanulod te azt magadtól is. Együtt jár
3952 III,  142|                mindegy!~Nem értettem én azt akkor - pedig nemsokára
3953 III,  142|                   Ki látott ilyet? Hogy azt mondja, állítsuk össze,
3954 III,  142|              járni az egész világ. Csak azt nem foghatom fel, hogy juthat
3955 III,  142|                 s oda akasztotta magát. Azt gondolta a gazember, hogy
3956 III,  142|         vezetnek. Mit bámulsz rám? Fogd azt a kalamust, és írd a summa
3957 III,  144|                 A MAGYAR ÖRDÖG~1884~Még azt hinné valaki, hogy üresedésben
3958 III,  144|      elrugaszkodott, habár, én legalább azt tartom, tiszta ember sem
3959 III,  144|              panaszlá bánatos hangon.~- Azt akarja, hogy föltámasszam?~-
3960 III,  144|             Kutya, nálam nincs csont.~- Azt add ide, amin ülsz.~- Én
3961 III,  144|            vizet; legjobb az. Seneca is azt mondja…~- Nem bánom én,
3962 III,  144|             oltár elé állni? Hajítsa el azt a könyvet elõbb, tépje szét,
3963 III,  144|             Amit egy szerelmes föltesz, azt végbe is viszi. Mikor a
3964 III,  144|                kérdék újólag.~Mit tudta azt a diák, hogy lehetetlenséget
3965 III,  144|                 sem.~Hej, jó lett volna azt a könyvet tûzbe vetni, amikor
3966 III,  145|                 mit ért az, ha titokban azt parancsolta terjesztetni
3967 III,  145|              nem ment, sehogy sem ment.~Azt okoskodták ki, hogy ha csakugyan
3968 III,  145|               Jól van, méltóságos uram. Azt ígérte, hogy mindent megtesz,
3969 III,  145|                és nem beszél…~- Most is azt mondom.~- Tehát minden egyebet
3970 III,  145|         folytatá gúnyolódó mosollyal.~- Azt sem. Hanem csak fogasson
3971 III,  146|              meg, Anti bácsi, dehogy.~- Azt én tudom. Nézd hogy süvít
3972 III,  146|           hiszen Anti bácsi nem ökör!~- Azt én tudom! - hörögte szemeit
3973 III,  146|                 Nyisd ki az ablakot. Ne azt, amazt a másikat! Hadd jöjjön
3974 III,  146|                 rohant a múltkor, mikor azt kiáltotta: »megfojtom ezt
3975 III,  146|                 téged megüssön. Ne tedd azt, hogy fölmenj! Gyere haza
3976 III,  146|                fejét a vánkosra, mintha azt mondaná: »No, most már meghalhatok«.~
3977 III,  147|             göngyölgetett szíve vágyát!~Azt mondják, hogy a szemeikbõl
3978 III,  147|                 Igaz, hogy ez ellen meg azt lehetne fölhozni, amit az
3979 III,  148|        Természetesen, amice.~- Ne tegye azt, kérem, plébános úr. Tönkretesz
3980 III,  148|                 plébános úr, tépje szét azt a nyomorult iratot.~- Nem
3981 III,  148|                 egy tromf, s maga mégis azt kívánja, hogy ne adjam ki.
3982 III,  148|                hogy ne adjam ki. De már azt a bolondot mégsem teszem,
3983 III,  148|               levertség is. De bánta is azt a plebános! Még mindjárt
3984 III,  148|              Nem szükséges - hadarta -, azt ugyan ne tegye - folytatá
3985 III,  148|                 csak azért is elolvasta azt Timár István. Épületes olvasmány
3986 III,  148|             Timár uram. Hát ki ne tudná azt?~- Igen is, tudja mindenki.
3987 III,  148|                s még maga a nótárius is azt mondogatta:~- A lelkek hazajárásában
3988 III,  148|      hazajárásában nem hiszek ugyan, de azt az egyet mégis föl tudom
3989 III,  148|           legyen, aki ezentúl elsirassa azt a sok koldust.~És reggelre
3990 III,  148|  követválasztást.~Ránéztek csodálkozva. Azt hitték megbolondult. De
3991 III,  148|       rokonságot tart a kis báróval (de azt mondják, hogy a családi
3992 III,  148|              hozzád, nem én!~- Ne mondd azt, ne mondd, kérlek!~- Ámbár
3993 III,  148|                tacskó, egészen éretlen. Azt mondod, hogy majd megérik
3994 III,  148|                 kis ostobával.~Ki tudná azt, hogy mi fõl egy asszonyi
3995 III,  148|                 megyei levegõ, hogy aki azt szívja, vagy protezsálni
3996 III,  148|                bocskoros nemeseknek meg azt tetszett elhatározni, hogy
3997 III,  148|       ideiglenes szilenciumba), most is azt cselekedte, hogy rá néhány
3998 III,  148|               alássan. Hiszen tudjuk mi azt, hogy a nagyságos asszonyka
3999 III,  148|          donációkat.~A fiatal Dorogiról azt beszélték, hogy Ágnesnek
4000 III,  148|                  Akit Kátány szeret, az azt meg is segíti«.~Tudom, hogy