bold = Main text
     Rész, Fejezet                                            grey = Comment text

   1   1,  1     |                   és elkiáltja magát: »Itt én vagyok az úr!« - aztán megadóztatja
   2   1,  1     |                   azt súgta neki vissza:~- Én is kendet, a sírig.~A legény
   3   1,  1     |               szemeibe:~- Huszonegy.~- Hát én bizony annak a mondója vagyok,
   4   1,  1     |                      Szegény legény vagyok én ahhoz: nem az én számomra
   5   1,  1     |                    vagyok én ahhoz: nem az én számomra érik az meg. Sohasem
   6   1,  1     |                   gondolkozva: »hej, mikor én ilyen legény voltam, akkor
   7   1,  1     |                  nem találok hozzád. Ahova én szándékozom, onnan csak
   8   1,  1     |                  írva, hogy nem hazudik.~- Én Istenem! Kend nem szeret
   9   1,  1     |              kérdésre nem volt felelete.~- Én nem tudom, minek hagylak
  10   1,  1     |                    kaptam. Emlékezzen rám. Én örökké kendre fogok gondolni
  11   1,  1     |                megvársz? Úgy legyen aztán! Én is rád fogok gondolni mindig.
  12   1,  1     |             szeress, ne várj engemet, mert én nem szeretlek téged.~Nagy
  13   1,  1     |                   álmos hangon belülrõl.~- Én vagyok. Kerekes János -
  14   1,  1     |                   a sötét, haragos égbe.~- Én istenem, megbocsátasz-e
  15   1,  1     |                  nyugotra, vagy keletre az én elveszett fiamhoz! Vigyél
  16   1,  1     |                    úr itt«.~- Persze, hogy én vagyok. Éppen téged kereslek,
  17   1,  1     |                  hiába futottál; utolérlek én még a pokol fenekén is.~
  18   1,  1     |                  is voltál igazán zsivány. Én megbocsátok.~*~Volt egyszer
  19   1,  1     |                hozott, kedves Jancsi fiam! Én gyönyörûségem! No, csakhogy
  20   1,  1     |                   maga beszéli.~- Mindegy. Én mégis megpróbálom. De menjünk
  21   1,  1     |                   félek, nem az lesz, akit én akarok.~Ezen a szón is gondolkodni
  22   1,  1     |                venni. Emberségesen van. De én is emberséggel akarok cselekedni
  23   1,  1     |                 hazajöttél.~- Mit vétettem én kegyelmednek? - méltatlankodék
  24   1,  1     |                    mikor még kiskorú volt, én kezeltem, mint gyámatyja.
  25   1,  1     |             krajcárig, pedig hát nem is az én pénzem volt, hanem a Biró
  26   1,  1     |                abban a tarisznyában van az én boldogságom.~György uram
  27   1,  2     |                     Mert hát belekezdhetek én akár a sziámi ikrek életleírásába,
  28   1,  2     |                   abba a mi Stofi bátyánk. Én nem tudok anélkül írni.
  29   1,  2     |           csimpeszkedik és fülembe dörgi: »én most magát bepörlöm, ha
  30   1,  2     |                  ha ki nem egyezik velem!«~Én pedig ki nem egyezem vele
  31   1,  2     |                      Mit ér az? hüm… mikor én már kifordulok a világból?~-
  32   1,  2     |               szálljunk is le, mert már az én kulacsom oly üres, mint
  33   1,  2     |              egyiket - szólott az ügyvéd - én csak feketekávét iszom.~
  34   1,  2     |                   a csodálkozástól.~- Nos, én nem bánom, nem vagyok hát
  35   1,  2     |                örökölte összes vagyonát?~- Én! - mondá Gelbstein. - Egyébiránt
  36   1,  2     |                 cicus! Keljen föl, kedves! Én nem vagyok ember, hanem
  37   1,  2     |                  ember, hanem csak ügyvéd. Én nem gondolok semmire, csak
  38   1,  2     |                      Hüm, hihihi! Azért az én költségeimet mégis meg fogja
  39   1,  2     |                 bácsinak szilárd hangon:~- Én még nem akarok hazamenni,
  40   1,  2     |                   az egészen a maga dolga. Én meg már akarok.~- De én
  41   1,  2     |                    Én meg már akarok.~- De én nem engedem meg!~S ezzel
  42   1,  2     |                      Ez meg már egészen az én dolgom.~- Nem egészen, mert
  43   1,  2     |                      Nem egészen, mert azt én is akarom tudni!~Aztán a
  44   1,  2     |                    csukatja be atyámat, ha én jövök be helyette szolgálni.
  45   1,  2     |         büntessenek, kérem, engemet azért. Én azt hittem, hogy jól cselekszem.
  46   1,  2     |              titokban jöttem el. Mert hát, én istenem, tehettem-e másképp,
  47   1,  2     |                    bolondozzék! Nem vagyok én valami önzõ ember. Nem kell
  48   1,  2     |              mindent komolyan venni. Ez az én elvem. Aztán egy tûznél
  49   1,  2     |            meggátolni, azzal majd beszélek én!~A magyar nyelvnek az a
  50   1,  2     |                   jelent, ha valaki saját »én«-jére nyomatékot helyez.~
  51   1,  2     |              milyen jogon vinné el maga az én szerzeményemet?~A kis fekete
  52   1,  2     |                   Hanem tudod mit, pajtás? Én nem bízom magamban. Értesz
  53   1,  2     |                   lobogott föl.~- Jól van, én hiszek magának! Maga olyan
  54   1,  2     |             örömtõl.~- Vigyázzon rá, uram! Én önre bízom, hanem meglehet,
  55   1,  2     |               öntõl, mert ennek a leánynak én vagyok az apja.~Aztán Eszterhez
  56   1,  2     |                    uram! Mondtam már, hogy én vagyok az apja. Én felelek
  57   1,  2     |                    hogy én vagyok az apja. Én felelek mindenért.~- Teringette,
  58   1,  2     |                  csak mind bliktri. Mondok én annál nagyobbat is. Láttam
  59   1,  2     |                    félisten, vagy tudom is én, mi. Oh, ha most látnád!
  60   1,  2     |                   az úri társasághoz.~- Az én apám. Van szerencsém önöknek
  61   1,  2     |           gondolattól, amit mondani fog.~- Én nagyon sokszor gondoltam
  62   1,  2     |                    azokra az idõkre.~- Oh! én is, nagyon sokszor, mikor
  63   1,  2     |              engemet »apjának«? Akkor majd én is kis lányomnak fogom szólítani.~
  64   1,  2     |                    nemzedékrõl nemzedékre. Én sem akarok rosszabb lenni
  65   1,  2     |                   mit, öreg úr! visszaadom én a maga fütyülõjét pénz nélkül
  66   1,  2     |                   a ráncok.~- Mit keresnék én, szegény vén zsidó, az uraságok
  67   1,  2     |                    lánya: Eszter!~- Ah! az én leányom? - mosolygott a
  68   1,  3     |                     öreg Erzse, nem vagyok én kísértet. Elátkozott királykisasszony
  69   1,  3     |               eljátszik velünk az élet.~De én magam nem tartom unalmasnak
  70   1,  3     |              eldobva, mintha mondta volna: én már kijöttem a divatból.
  71   1,  3     |                 nekem itt is. Olyan vagyok én is, mint a reskontó - egykor
  72   1,  3     |                   visszakérjem?~- Bánom is én. Hanem én valami másra gondolok,
  73   1,  3     |         visszakérjem?~- Bánom is én. Hanem én valami másra gondolok, édes
  74   1,  3     |                      Ide jöjjenek kendtek! Én vagyok az Olcsó János, öt
  75   1,  3     |                 Majd megvesszük hazamenet. Én most egy kicsit elszaladok
  76   1,  3     |                    az ember: »Mit vétettem én annyit neked?« valami emberfeletti
  77   1,  3     |                  szinte minket ölel körül.~Én istenem, de nagyon nagy
  78   1,  3     |                öntudatlanul tette hozzá:~- Én vagyok itt.~Mintha bizony
  79   1,  3     |                    érne az az üres mondat »én vagyok itt«, ami húsz év
  80   1,  3     |                   azt kiáltotta:~- Ezek az én betûim. Varratok belõlük
  81   1,  3     |                    és azt mondta megint:~- Én istenem!~A doktorképû öreg
  82   1,  3     |               szeretet derûje ömlött el.~- Én vagyok annak az embernek
  83   1,  3     |                   volt.~- Ah! Hiszen ez az én emberem. Nem tudja, mit
  84   1,  3     |              büszkén egyenesedett ki.~- Az én nevem Fodros Márton; Horvátország
  85   1,  3     |                   az már más. Hol lakik?~- Én? Kozákfalván.~- Most igazat
  86   1,  3     |                   kérem. Nagyon meg vagyok én károsítva. Ki nem bírja
  87   1,  3     |                    igazi jó pénzre, aminõt én adtam értük. Ezerötszáz
  88   1,  3     |                     és ott lakik nála, míg én nem hívom. Ha ez az úr,
  89   1,  3     |               szófogadó, engedelmes, akkor én személyesen elmegyek õfelségéhez
  90   1,  3     |                beszélnék ám kelmeteknek az én tapasztalataimról, amikbe
  91   1,  3     |       természetesen mind nagyon jó dolgok, én azt mondom egész komolyan,
  92   1,  3     |                    szavamat adom, hogy nem én találom fel.~De hát nem
  93   1,  3     |                   herkópáternek sem hiszem én, hogy Péter az apád után
  94   1,  3     |                 étvágyat kapott. Jól tudom én, hol van. Hát hol volna?
  95   1,  3     |                 dobogó keblére.~- Istenem… én istenem… mikor oly nagyon…
  96   1,  3     |                elnyertem a két tallérodat. Én tudom hol van, hanem elõbb
  97   1,  3     |                   Péter, mi járatban vagy?~Én azután elmondtam szögrõl-végrõl
  98   1,  3     |                   inas lenni?~- Tudnék biz én, nagyságos uram, mert már
  99   1,  3     |                  volt? Kinek adtátok el? - Én õszintén elmondtam, hogy
 100   1,  3     |                    tudom, mit akarhat.~Oh, én kedves mátkám, ha tudnád
 101   1,  3     |                     ha láttad volna ezt az én egyszerû szívemet, milyen
 102   1,  3     |                lehet megköszönni. Az több. Én érzem azt, én tudom azt,
 103   1,  3     |                     Az több. Én érzem azt, én tudom azt, hogy az mennyi.
 104   1,  3     |                  kend, Fodros Marci! Mikor én gyógyíttatni kezdtem, elhatároztam,
 105   1,  3     |                  kincsét: józan, ép eszét, én a földi birtokát adom vissza,
 106   1,  3     |              nevére minden elõbbi jószága. Én gondoskodtam, hogy az a
 107   1,  3     |                 valamit?~- Nem uram, hanem én feledtem el valamit. Elfeledtem
 108   1,  3     |                  nem kell a ház, a birtok. Én így is elég gazdag vagyok,
 109   1,  3     |                  kalapjáért, mert különben én is leveszem a magamét. Kegyelmeddel
 110   1,  3     |                 Nagyon helyesen van. Hanem én is tudom, mit akarok. Egy
 111   1,  3     |                  Egy szót sem többet, mert én csak kölcsön adom azt. Gyávaság
 112   1,  3     |                 nekem más a meggyõzõdésem. Én már ezelõtt három esztendõvel
 113   1,  3     |               szívem meggyõzõdése szerint. Én azt hiszem, nem volnék méltó
 114   1,  3     |                    ha másképp cselekednék. Én tudom, mi a becsület, méltóságos
 115   1,  3     |             paraszt különb ember nálamnál… Én nem vagyok senki Szent-Tamássy
 116   1,  3     |               senki Szent-Tamássy mellett… Én csak az »elv« vagyok… korcsmai
 117   1,  3     |                 Miért ne tudnék nagy lenni én is?…«~Végighanyatlott egy
 118   1,  3     |             programjából és átnyújtotta.~- Én ugyan nem értelek téged.
 119   1,  3     |                  legyen meg a te akaratod… Én voltam az eszköz kezeidben,
 120   1,  3     |             felnyitottad a bölcsek szemét… Én voltam a porszem, mely ledönti
 121   1,  3     |               ledönti a sziklát. Köszönöm, én Uram, hogy mégis voltam
 122   1,  4     |                kell járni nagy sáron.«~Még én is úgy tanultam valaha.
 123   1,  4     |               elszédült a fejem… nem tudom én magam sem. A kapadohány
 124   1,  4     |              rémülten.~- Oh, ez nehéz nap, én istenem, uram! Nagyon, nagyon
 125   1,  4     |                  Adj erõt, adj bátorságot, én uram. Hiszen te a bûnösök
 126   1,  4     |                    tudod venni. Vedd le az én terhemet, eleget megbûnhõdtem
 127   1,  4     |               kedvedre. Mi akarsz lenni?~- Én csak olyan fejsze-féle,
 128   1,  4     |               nekem az emberek belsejéhez? én csak a sertések belsejéhez
 129   1,  4     |               békésmegyei ember. Nem bánom én, öcsém, ha a falu kolompját
 130   1,  4     |                       Az már más. Már abba én is beleszólok, s ha az atyafiságot
 131   1,  4     |                  szeretném látni, nem-e az én akaratom is valami. A vármegye
 132   1,  4     |                 szemeket meresztett.~- Már én olyat bizony nem találok -
 133   1,  4     |                   kevés is, amint vesszük. Én még többet akarok.~- Hüm, -
 134   1,  4     |                  õk maguk felelnek, s hogy én ki vagyok? - fakadt ki végtelen
 135   1,  4     |                 mennykõ! Ez nagy dolog! És én nektek ígértem szavazatomat.~-
 136   1,  4     |                    No, mit búsulsz? Látod, én örülök, mint a gyerek: nyulat
 137   1,  4     |                nagy terhet….~- Odaadom biz én… hogyne adnám - rebegé végre
 138   1,  4     |                    mosollyal Miklós.~- Itt én parancsolok… Hanem teringette,
 139   1,  4     |                      dünnyögé Miklós.~- Az én fiskálisomé. Hallod, öcsém,
 140   1,  4     |              ugrott fel.~- Majd megfelelek én helyetted is - csitítá az
 141   1,  4     |                   hallja kend. Nem szedtem én a lányomat szemeten, hogy
 142   1,  4     |                   s fanyarul jegyzé meg:~- Én azonban tanúk nélkül nem
 143   1,  4     |                  Kalap. - Amint akarod! De én esküszöm, lövök s ledurrantalak,
 144   1,  4     |                   Ezen segítsünk valahogy. Én azt indítványozom, álljon
 145   1,  4     |                    és látni fogja.~- Elég… én helyemre állok.~A karfátlan
 146   1,  4     |                 memoriája! De mit beszélek én itt összevissza, mintha
 147   1,  4     |                  Miklós kétségbeesetten. - Én tiltakozom az ellen. Hiszen
 148   1,  4     |                     szólt az ügyvéd - hogy én most võlegény vagyok. A
 149   1,  4     |                     Akár ígérte, akár nem… én mégis azt mondom, nem fog
 150   1,  4     |                  isten! De csak erõs vagy, én teremtõm! Hogy meg tudsz
 151   1,  4     |                 vesztheté azt! Nem néma az én apám! Atyám, atyám: nézz
 152   1,  4     |                    nézz rám, szólj hozzám! Én vagyok itt, nem ismersz?~
 153   1,  4     |                  téli estéken? Kivel fogok én beszélgetni ezentúl? Ki
 154   1,  4     |            állhatta, hogy azt ne mondja:~- Én… én fogom azt mondani neked,
 155   1,  4     |                  hogy azt ne mondja:~- Én… én fogom azt mondani neked,
 156   1,  4     |                   fogom azt mondani neked, én fogok neked mesélni a hosszú
 157   1,  4     |              Engedje meg, kisasszony, hogy én lehessek az elsõ, ki országgyûlési
 158   1,  4     |                 gondol ön felõlem, uram?~- Én istenem, hogy mit gondolok?
 159   1,  4     |                     szintén ügyvéd?~- Nem, én gazdasági ispán vagyok,
 160   1,  4     |                    A dolog egyszerû, uram: én szeretem Erzsikét és a patvarista
 161   1,  4     |               titokszerû levél nincs, most én vagyok a világ legboldogabb
 162   1,  4     |                   nagy urak nagy bolondok. Én is ismerek egyet, aki azt
 163   1,  4     |            zászlókon, miket utánad küldök. Én tehát azt mondom, hogy Fogtõy
 164   1,  4     |                  az orvos elmélyedve.~- És én mégegyszer azt mondom, hogy
 165   1,  4     |                    s félhalkan mondá:~- És én harmadszor is azt mondom…~
 166   1,  4     |                 odakiálthatta a világnak: »én is itt vagyok!«~Megfeszítettük
 167   1,  4     |                 francia könyveket olvas?~- Én is azt a könyvet olvasom,
 168   1,  4     |                 gróf majdnem ingerülten.~- Én nyitva tartom a magamét.~
 169   1,  4     |                      Hogyan? Miért?~- Mert én is követjelölt vagyok éppen
 170   1,  4     |             kívántok. Engedjétek meg, hogy én beszélhessek bátyám helyett
 171   1,  4     |                 atyádat a halálos ágyon?~- Én fogtam be szemeit - felelte
 172   1,  4     |                    másolata a holmim közt, én azonban természetesen nem
 173   1,  4     |                    a csapdájában… Most már én, az öreg Kalap, mondom,
 174   1,  4     |                Nemesek, kedves barátaim! - én, aki visszatértem a halálból
 175   1,  4     |                   szerettem a vármegyémet, én, Kalap István, azt mondom
 176   1,  4     |                   Bojthos, a mi követünk!« Én íme, ezennel az õ zászlója
 177   1,  5     |                   járni nagy sáron.« -~Még én is így tanultam valaha.
 178   1,  5     |            bokornak született a világra az én Feri bátyám.~Igazi pecsovics
 179   1,  5     |                szokásos; benne volt, hogy »én hála istennek egészséges
 180   1,  5     |                    amint van… Magam akarom én azt így, jó ember.~A jó
 181   1,  5     |         csizmadiája! No megállj! Majd adok én neked méltóságos titulust
 182   1,  5     |                  gézengúzt!… Hát ki vagyok én? No, de majd fogok én még
 183   1,  5     |               vagyok én? No, de majd fogok én még helyetted magamnak valami
 184   1,  5     |                 nem Makkfõi mondta - hanem én tudom magamról.~Ha az ember
 185   1,  5     |                  semmit, dehát mit tehetek én róla, hogy olyan unalmas,
 186   1,  5     |                Hahó, barátim! Nem addig a… én tekintetes nemes és nemzetes
 187   1,  5     |               között találom magamat. Vagy én õrültem meg, vagy ti! Az
 188   1,  5     |                    külsõ gombjára, és hogy én vagyok Makkfõi.~Gúnyos nevetés
 189   1,  5     |               barátságos hangon.~- Nem biz én, tisztelt öcsémuram - hebegé
 190   1,  5     |            záporesõ…~- …De édes öcsémuram… én ártatlan vagyok, mint a
 191   1,  6     |                    restóráción, itt vagyok én, csak nekem szóljon«. Finánc
 192   1,  6     |                kell járni nagy sáron.«~Még én is úgy tanultam valaha.
 193   1,  7     |                kell járni nagy sáron.«~Még én is úgy tanultam valaha.
 194   1,  8     |                   ruháját viseled, mint az én lelkem… szép tõled, hogy
 195   1,  8     |               tudod, hiszen tulajdonképpen én sem hagylak el komolyan.
 196   1,  8     |                szüntetjük meg egy idõre. S én addig is gondoskodni akarok
 197   1,  8     |                    az életörömöket. Ám jó! Én ezennel magadra hagylak.
 198   1,  8     |           helyettem hármat, akiket akarsz; én segíteni foglak.~- Jól van,
 199   1,  8     |                       Jól van, kis múzsám, én nem bánom; hanem ígérd meg,
 200   1,  8     |                  és ígérd meg, hogy azokat én a te hatalmadnál fogva látni
 201   1,  8     |               Sokat kívánsz. Elõször is az én hatalmam kevés ahhoz, s
 202   1,  8     |                 bolond vagy.~- Hadd legyek én kötni való bolond is, csak
 203   1,  8     |              szétnyitottam a szemeimet. Az én múzsámnak híre-hamva sem
 204   1,  8     |                    Talán csak úgy álmodtam én ezt összevissza.~A PETRIFIKÁLT
 205   1,  8     |                 lassan és mégis egyszerre…~Én végre abba a szerencsés
 206   1,  8     |                   hogy a fõispántól jön az én lelkemet is megvásárolni
 207   1,  8     |            kigyelmedet. Egészen másnemû az én szándékom, amelyért úri
 208   1,  8     |                   hallja kend. Nem szedtem én a lányomat a szemeten, hogy
 209   1,  8     |                   s fanyarul jegyzé meg:~- Én azonban tanúk nélkül nem
 210   1,  8     |                   Bike. - Amint akarod. De én esküszöm, lövök s ledurrantlak,
 211   1,  8     |                   Ezen segítsünk valahogy. Én azt indítványozom, álljon
 212   1,  8     |                    és látni fogja…~- Elég… én helyemre állok.~A karfátlan
 213   1,  8     |                memóriájuk! De mit beszélek én itt összevissza, mintha
 214   1,  8     |                  isten! De csak erõs vagy, én teremtõm! Hogy meg tudsz
 215   1,  8     |                 vesztheté azt! Nem néma az én apám. Atyám, atyám! nézz
 216   1,  8     |                    nézz rám, szólj hozzám! Én vagyok itt, nem ismersz?~
 217   1,  8     |                  téli estéken, kivel fogok én beszélgetni ezentúl? Ki
 218   1,  8     |                   elõtte és azt kiáltani: »Én, én.«~-------------------------------------------------------------------------------------------------------------~
 219   1,  8     |               elõtte és azt kiáltani: »Én, én.«~-------------------------------------------------------------------------------------------------------------~
 220   1,  9     |                Hogy jött volna rá?~- Az az én titkom.~Ugyanazon ezer darab
 221   1,  9     |                   megmondani, kik vagytok, én bizony nem erõtetlek, -
 222   1,  9     |                 moccanni mertek addig, míg én nem szólok, lõjön agyon.
 223   1,  9     |                   a bûnöktõl, s hogy amint én veled kezet fogtam, azonképpen
 224   1,  9     |                    utolsó szombat, s akkor én felterjesztem a hasznos
 225   1,  9     |                    lógtam a Jasztrabéknál. Én még nem tartoztam hozzájok.~-
 226   1,  9     |             bolondítasz, kedves fiam, mert én mindent tudok, s ha kérdezlek,
 227   1,  9     |              édesanyám leanderei állottak.~Én nagyon szerettem e népcsõdületeket,
 228   1,  9     |                    öregembernek az apja?~- Én volnék - felelte az idõsebb
 229   1,  9     |                 parancsolóan még most is:~»Én vagyok az, te pimasz paraszt!
 230   1,  9     |                történt e borzasztó eset?~- Én semmit sem tudok, semmit
 231   1,  9     |                    semmi fontos részletet. Én addig kimegyek az udvarra
 232   1,  9     |            elejétõl fogva. Régen gondoltam én, hogy nem jó vége lészen.~-
 233   1,  9     |                    tegyen a szegény ember? Én csak azt tudom, amit beszélnek.~-
 234   1,  9     |                    Krupicsek félvállról. - Én nem találok benne semmit.~
 235   1,  9     |                 ügyében 1851 szeptember 10-én.~- Tanú neve és életkora?~-
 236   1,  9     |                    a hullát?~- Mit mondjak én erre, kérem alásan?~- Azt
 237   1,  9     |                találná felírva:~»Január 10-én Anno 1840 született Árpád
 238   1,  9     |               doktor? S fõleg mire való az én orrom?~Krupicsek úr szólni
 239   1,  9     |               rendõri szálakról, melyekkel én gubómódra körülfonom e gordiusi
 240   1,  9     |                közöm az államhoz, bíró úr! Én nem ismerem ezt az »urat«.~-
 241   1,  9     |                  fognak vele. Bizonyára…~- Én is azt hiszem, a dolog nem
 242   1,  9     |                    mondja, az állam - s az én vagyok.~A hencegõ francia
 243   1,  9     |                    fölindulás pátoszával - én szeretem õt teljes szívembõl.
 244   1,  9     |             gyöngéd tárgyban beszélhessen. Én ide híttam meg õt, ahol
 245   1,  9     |                    közbe a bíró.~- Hétfõn. Én keddre tûztem ki az idõt,
 246   1,  9     |               rendelkezni? Ezer villám! Az én házamban, az én vendégemmel.~-
 247   1,  9     |                 villám! Az én házamban, az én vendégemmel.~- Uram, az
 248   1,  9     |               fájdalmast Borcsára.~- Igen, én öltem meg õt, mert nagyon,
 249   1,  9     |               köpenyét egy székre dobva.~- Én sem ültem itt hiába…~(De
 250   1,  9     |                   Hja barátom, Teléryt már én el is fogtam, el is hoztuk,
 251   1,  9     |                néhány ostoba szóval, hogy »én vagyok a gyilkos«, lelkiismeretlenül
 252   1,  9     |                 vergõdhettünk volna. Uram, én nem találok szavakat méltatlankodásom
 253   1,  9     |                  szoba kell, barátom, mert én különben halálos beteg leszek
 254   1,  9     |                  Krupicsek. Foglalja el az én szobámat.~Dr. Szirupka megkereste
 255   1,  9     |                   dörömbözzenek kendtek!~- Én vagyok az, doktor. Kléner
 256   1,  9     |                   Engedje meg, bíró úr, de én metaforában beszélek. S
 257   1,  9     |            körülményt fogok fölhozhatni.~- Én ezt egészen fölöslegesnek
 258   1,  9     |                  már ebben a dologban.~- S én mégis remélem, hogy átadja
 259   1,  9     |                  sugárzani látszottak… De, én istenem, mit beszélek én?
 260   1,  9     |                   én istenem, mit beszélek én? Hova tévedt el szegény
 261   1,  9     |               megismerkedtünk Boriskával s én õrülten megszerettem és
 262   1,  9     |             embernek adja nõül. Ez idõ óta én kezdtem ragaszkodni a grófhoz.
 263   1,  9     |                   komoly tervem van önnel; én a jövõre gondolok. Üljön
 264   1,  9     |                Üljön le és hallgasson meg, én ki akarom önt emelni a bocskoros-nemesi
 265   1,  9     |                   nõve. A leányt, minthogy én lettem gyámjává kinevezve,
 266   1,  9     |                  jövõ héten fog hazajönni; én nem akarom itt tartani,
 267   1,  9     |                    classis föld. Egyszóval én azt akarom, édes Miska,
 268   1,  9     |                   olyan úr lesz, mint akár én.~- Nem lehet. Ha a világ
 269   1,  9     |                    hálátlan! - viszonzá.~- Én nem tartozom önnek hálával -
 270   1,  9     |             borzalmas gondolatokat teremt. Én az egész délelõttet a féltékenységgel
 271   1,  9     |               vontatott hangon mondá:~- Ha én azt mondanám önnek: ön szegény
 272   1,  9     |                       Hát ilyeneket vegyek én be a tanúkihallgatási jegyzõkönyvbe?
 273   1,  9     |                jelentõséget abban, hogy az én egyik gyámleányom sárga-kék
 274   1,  9     |              ruhákat visel?~- Spectabilis, én önt bámulni kezdem…~- Ne
 275   1,  9     |                    jegyzé meg Bornemisza - én nem mesélni jöttem, hanem
 276   1,  9     |                   veté oda szórakozottan - én a vizsgálatot korántsem
 277   1,  9     |                    õ azt tette, hogy midõn én a lánc egyik oldalán vizsgálódtam,
 278   1,  9     |                    érlelte meg bennem, nem én önben. Figyelemmel kísértem
 279   1,  9     |              egyezik a valósággal.~- Pedig én semmit sem tagadtam el.
 280   1,  9     |                 már?~- Ne vágjon szavamba! Én fogom elmondani, mint történt
 281   1,  9     |            Krupicsekkel is kezet fogott.~- Én magamnak nem követelek semmit, -
 282   1,  9     |              Teléry-ügy be lett fejezve, s én csak a Teléry-ügyrõl kívántam
 283   1,  9     |                  úr! Hogy jött rá?~- Az az én titkom.~Ugyanazon ezer darab
 284   1,  9     |                   megmondani, kik vagytok, én bizony nem erõltetlek -
 285   1,  9     |                 moccanni mertek addig, míg én nem szólok, lõjön agyon.
 286   1,  9     |        megtisztítlak a bûnöktõl, s amiként én veled kezet fogtam, azonképpen
 287   1,  9     |                  az utolsó szombat s akkor én felterjesztem hasznos szolgálataidat
 288   1,  9     |      kénytelenségbõl voltam Jasztrabéknál. Én nem tartozom hozzájuk.~-
 289   1,  9     |             bolondítasz, kedves fiam, mert én mindent tudok, s ha kérdezlek,
 290   1,  9     |                méltatlankodva. - Hiszen az én öregapám volt!~- Igaz, fiam…
 291   1,  9     |                  Kend arra vigyáz, hogy az én derék barátom, Jasztrab,
 292   1,  9     |               ennek az embernek az apja?~- Én volnék - felelé az idõsebb
 293   1,  10    |                    valaha?~- Ej, azt untam én el már, hogy mindég a királyok
 294   1,  10    |                   Kiálts egyet, akkor majd én fogdosom össze valamennyit.
 295   1,  10    |               ennek az embernek az apja?~- Én volnék - felelé az idõsebb
 296   1,  10    |                 szólt:~- Vitéz major uram! Én nemes Gracza vagyok.~- Servus
 297   1,  10    |                    Tud egzercírozni?~- Nem én. De verekedni tudok.~- Hüm.
 298   1,  10    |                   istenhírével.~- Már mint én? - szólt Gracza ingerülten
 299   1,  10    |                 közkatonának, majd gyûjtök én magamnak hadsereget, s majd
 300   1,  10    |              hadsereget, s majd megtanítom én magukat a regulára.~Dühösen
 301   1,  10    |                 vagy, Katka. ~- Nem vagyok én Katka, hanem Majgó Borbála
 302   1,  10    |                    becsületes ember.~- Míg én a lovat kerestem… Nem volt,
 303   1,  10    |                 vén fickó. Hallod-e Borka, én kiszabadítom az öreget,
 304   1,  10    |                   No, az a Lajos nem éppen én vagyok, hanem amit egyszer
 305   1,  10    |          apácskámat? De ne tréfáljon…~- Ki én, ha megcsókolsz egyszer.~
 306   1,  10    |                    s közbe vág:~- Annyiért én is megteszem.~- Eredj innen -
 307   1,  10    |                  Hát tudja maga, ki vagyok én? - s merészen odaállott
 308   1,  10    |               reggelre! Magokkal megyek ám én is.~- Ejha! Azért a csókért?
 309   1,  11    |                  1885~BEVEZETÉS~Azon töröm én a fejemet, hogy nézhet ki
 310   1,  11    |                Csakhogy talán el sem tudom én azt mondani.~A lohinai bíró-,
 311   1,  11    |                gyújtogat, honnan tudhassam én?~- No, majd kiszimatolom
 312   1,  11    |                      No, majd kiszimatolom én, kedves öcsém.~Tereskey
 313   1,  11    |                  Minek néz kend engem? Hát én szoptassam ezt a borjút?
 314   1,  11    |           meglobogtatva az ívet -, mely az én fõbíróságom alatt készült.~-
 315   1,  11    |       paszkvillokat, gazember!~- Nem írtam én egy árva szót sem!~- Hiába
 316   1,  11    |                   sem!~- Hiába tagadod, ha én látom. Meg kell kötözni.~
 317   1,  11    |                csinálj konfúziókat. Hiszen én fedeztem fel a paszkvill
 318   1,  11    |                  odaérkezett írnok -, mert én is találtam egy éppen olyan
 319   1,  11    |               büszkén mellét verve -, mert én olyan ember vagyok, egyformán
 320   1,  11    |                  megbukott, az igaz. Hanem én többfelé szalasztottam az
 321   1,  11    |                    hajtanak a gerjedelmek. Én, fájdalom, már csak azért
 322   1,  11    |                    a kíváncsiságtól.~- No, én meg tudok, azért hát bevárom
 323   1,  11    |           sátorfaluban.~- Veled megyek biz én oda is.~- Jól van, de látok
 324   1,  11    |                   az a Hrobák?~- Nem tudom én - mondá durcásan és elfutott
 325   1,  11    |                   mindent tudnod. Elég, ha én tudom.~- Mit tudsz te?~-
 326   1,  11    |                nincs a faluban, kivévén az én feleségemet.~- Kegyelmed,
 327   1,  11    |                    Pitavalban sincs párja. Én azt mondom, kedves öcsém,
 328   1,  11    |                  laknak. Így lett aztán az én falum a Szekula, az övé
 329   1,  11    |                   tisztelendõ úr mindig az én nevemet hozza be az isteni
 330   1,  11    |                     továbbá a fõbíró úr…~- Én bizony egy tapodtat sem
 331   1,  11    |            mozdulok - jelenté ki Sótony. - Én itt várlak be.~S lefeküdt
 332   1,  11    |                    rendre inti.~- De hátha én magam kapnék kedvet?~- Maga
 333   1,  11    |                    Cantores amant humores. Én is csak közönséges ember
 334   1,  11    |                    Hrobák tanyájához, mert én ugyan nem.~- Én se tudom -
 335   1,  11    |           tanyájához, mert én ugyan nem.~- Én se tudom - mondá a jegyzõ. -
 336   1,  11    |                  volna bolondjába.~- Tudom én - vágott közbe Mikulik Apolka. -
 337   1,  11    |               Mikulik Apolka. - Bolyongtam én arra elégszer.~- Elvezeti
 338   1,  11    |                    fel balfelõl:~Kevély az én szeretőm, de mire?~Se majorja,
 339   1,  11    |                   ennek a nõnek az apja?~- Én vagyok, fájdalom. Hogy inkább
 340   1,  11    |                javát bizony már megette az én öregem.~- És a leánya?~Fitymálkodva
 341   1,  11    |              Apolka mellé egy gerendára. - Én már úgyis rájöttem, ki a
 342   1,  11    |                   s több efféle.~- No, azt én sohasem láttam a mi tiszteletes
 343   1,  11    |                falu szemeláttára. Oh, nem! Én rajtam ne keressék a tarka
 344   1,  11    |                tarka harisnyát. Nem vagyok én gyújtogató. Az apám is becsületes
 345   1,  11    |           becsületes ember volt. Ide merek én állani a törvény elé. No
 346   1,  11    |                    szeretõje voltam, azért én becsületes leány vagyok.~
 347   1,  11    |                   akarják tudni, megmondom én, hol van a tarka harisnya -
 348   1,  11    |                apád miatt.~- Mit tudnak az én apámról? - kérdé kevélyen.~-
 349   1,  11    |               apámról? - kérdé kevélyen.~- Én mindent tudok. Tudom, hogy
 350   1,  11    |              pletyka - hadarta rekedten.~- Én magam hallottam ma, mikor
 351   1,  11    |              szenvedéllyel. - Elviszlek az én kastélyomba. Ott boldog
 352   1,  11    |                   temette az arcát:~- Soha én többé asszonyra rá nem nézek.
 353   1,  11    |                   sziszegte a jegyzõ.~- De én még mindig nem fogtam fel
 354   1,  12    |                    asszony!… mert végre is én vagyok a te urad; kezemben
 355   1,  12    |             öcsécském! Játsszunk lovasdit! Én leszek a nyerges, te leszel
 356   1,  12    |                mert õneki sok a gondja, de én ugyan el nem nézem. Nosza,
 357   1,  12    |                  ne felejtsd. És a tied?~- Én Feri vagyok - válaszolta
 358   1,  12    |                    közül egy köpcös fiú.~- Én megpróbálom.~A meglepetés
 359   1,  12    |                   begyét, hogy »ni, hiszen én is úr is lehetnék, ha a
 360   1,  12    |              szeretettel Dobosné. - Hiszen én nem erõszakollak semmire.
 361   1,  12    |          voltaképpen a szíved kívánsága, s én rajta leszek, hogy azzá
 362   1,  12    |                   király létezésében, mert én sohasem láttam. Azt mondják,
 363   1,  12    |                  Bécsben lakik. Azt mondom én erre, hogy nincs is Bécs
 364   1,  12    |                  magam is idegenbe megyek. Én sem tudom, mi lesz a sorsom.~
 365   1,  12    |            megeshetik, te érsz elõbb célt. Én elveszhetek, te megmaradsz.
 366   1,  12    |                  lábas jószág« alatt: »Nem én, Istók bácsi, még egy lábas
 367   1,  12    |                    dunyha kockáin. - Hátha én vagyok az a szerencse. Haldokló
 368   1,  12    |                  No, ugye, szép állatok az én kutyáim? Gyere te fekete,
 369   1,  12    |                   a testamentumot írtad!~- Én az öcsémre bízom - mondá
 370   1,  12    |                    Pista -, õ válasszon.~- Én az egytalléros kutyát választom,
 371   1,  12    |                    napotok van hátra, mert én meg már két egész napja
 372   1,  12    |                    évvel idõsebb nálamnál, én pedig a tizenkilencedikben
 373   1,  12    |     tizenkilencedikben járok.~- Gyerekség! Én éppen kétszer annyi idõs
 374   1,  12    |                   hát engedjétek meg, hogy én is veletek utazzam. Az én
 375   1,  12    |                  én is veletek utazzam. Az én nevem Rozsomák János. Majd
 376   1,  12    |              mondja Rozsomák János:~- Adok én nektek egy jó tanácsot.
 377   1,  12    |           kiszínezte a saját hite szerint. Én erre csak azt mondom…~-
 378   1,  12    |                 Mit akarnak velem az urak? Én semmit sem vétettem. Én
 379   1,  12    |                    Én semmit sem vétettem. Én bepanaszolom az urakat.
 380   1,  12    |                       Hát aztán, mit bánom én, ha Pontius Pilátus elõtt
 381   1,  12    |                   közül kinek van igaza.~- Én? - hebegé zavartan. - Hogyan
 382   1,  12    |                vélte a tudós Bethlen -, de én nem találom a dolgot nevetségesnek.
 383   1,  12    |           bolondéria, nászuram.~- Márpedig én mégis azt mondom. Ha ösmernék
 384   1,  12    |                    Papi hitemre fogadom.~- Én is esküszöm. Itt a kezem
 385   1,  12    |           felugorva és papucsaiba bújva.~- Én vagyok, Miska - felelte
 386   1,  12    |             másvilágon se úgy nincs, ahogy én mondtam, se úgy nincs, ahogy
 387   1,  12    |                    szörnyethaltak.~*~- Hát én azt gondolom, fölséges fejedelem -
 388   1,  12    |                       Legyõzött bennünket. Én megadom magamat.~- Egyszóval
 389   1,  12    |                 Felséges uram, hogy kössem én azt - mondá a koldusdiák
 390   1,  12    |                  csak nemesember viselhet, én pedig nem vagyok az.~Általános
 391   1,  12    |                    úrrá tettél! Te vagy az én gondviselésem!~Simogatta,
 392   1,  12    |                  hát nem kérnék.~- No, már én pedig nem adhatok semmit.~-
 393   1,  12    |                    meg vannak tisztelve.~- Én Naláczi Farkas vagyok -
 394   1,  12    |                    fogadta volna el.~- No, én még teszek vele egy próbát -
 395   1,  12    |               hiszitek, hát mért ne hinném én is?~- Gyáva is - súgta most
 396   1,  12    |                   Gábor -, majd erre nézve én próbálom ki.~Aztán fennhangon
 397   1,  12    |               egyet-egyet.~- Nem vadásztam én sohasem.~- Tesz is az valamit
 398   1,  12    |                kellett megállnia a parton. Én a recsegõ faderekon lépkedve,
 399   1,  12    |         bátorságodat akarta próbára tenni, én meg az eszedet. No, tehát
 400   1,  12    |                  már akkor látom, hogy nem én fizetek.~- Hogy-hogy? -
 401   1,  12    |                   semmi baja.~- Hogy jutok én ide? - hebegte zavartan,
 402   1,  12    |            Leszakadt az ülõke, kisasszony, én éppen ott álltam, s fölfogtam
 403   1,  12    |                    is megmentette volna!~- Én csak önt láttam, kisasszony!~-
 404   1,  12    |                 leány. - Mármost hogy adom én azt meg kegyelmednek? Nekem
 405   1,  12    |                  de õ most nincs otthon, s én nagy zavarban vagyok… Megálljunk
 406   1,  12    |                  ott búcsút vegyen tõle.~- Én Nesselroth Ágnes vagyok,
 407   1,  12    |                     Ámbár úgyis emlékezném én erre a félórára örökké.~-
 408   1,  12    |               kegyelmednek mi a neve, hogy én is megõrizzem? - kérdé aztán
 409   1,  12    |              találhatod, mert ezt már csak én tudom, merre lesz.~S utánanézett
 410   1,  12    |               mordult rá amaz bosszúsan. - Én nem vagyok Rozsomák!~- Nem
 411   1,  12    |            ámulattal. - De hát ki akkor?~- Én gróf Bercsényi Miklós vagyok.~
 412   1,  12    |               Nesselroth Ágnes« név fölé:~»Én alulírott kötelezem magam,
 413   1,  12    |                 felõl egy lovas embert? Az én szemeim gyöngék kissé.~-
 414   1,  12    |                    kérdé megütõdve Laci.~- Én? - felelt az szemmeresztve. -
 415   1,  12    |                 felelt az szemmeresztve. - Én Rozsomák János vagyok, az
 416   1,  12    |                  Mit, hát nem ösmer?~- Nem én, uram. Kicsoda ön?~- Hát
 417   1,  12    |                    uram. Kicsoda ön?~- Hát én vagyok abból a két fiúból
 418   1,  12    |              nyulat megettük.~- Nem voltam én ott soha - felelte Rozsomák
 419   1,  12    |                 Laci habozva.~- Nem vittem én senkit. Itt valami tévedés
 420   1,  12    |                valami tévedés van. Azt már én is hallottam, hogy nagyon
 421   1,  12    |                    végén tudódik ki: mi az én meggyőződésem!~És hogy ne
 422   1,  12    |                    is gazdagságnak nézi. S én nem azért gyûjtöttem az
 423   1,  12    |                   ki az ördögnél szolgálok én?)~- Be tréfás kedvében van
 424   1,  12    |                 honnan.~- Hát nem ösmersz? Én Petki vagyok. Ejnye, hát
 425   1,  12    |                   a testvéredet?~- Nem biz én - felelte Laci röstelkedve,
 426   1,  12    |                 nem is igen kereste.~- No, én pedig aligha rá nem találtam,
 427   1,  12    |                  hogy nem szeretném, ha az én fejem olyan gyengén állana
 428   1,  12    |                     sem a kincs.~- Hej, ha én akkor meg nem rúgtam volna
 429   1,  12    |                     Arany medvé«-ben -, ha én akkor egyenesen Sárospatak
 430   1,  12    |                  Boncz Marci.~- Nem vagyok én többé urad, hanem ha beveszel,
 431   1,  12    |                    Szegény fickó vagyok.~- Én pedig azt hittem, gazdag
 432   1,  12    |              szolgám. Majd máskor beszélem én azt el neked.~Vígan kurjantott
 433   1,  12    |                    atyafia?~- Testvérem.~- Én bizony azt hittem, senkije
 434   1,  12    |                    kutyájának. Megismerném én, ha itt van.~Az õr szétnézett
 435   1,  12    |                 jegyzé meg Boncz Márton.~- Én csak azon tûnõdöm - folytatá
 436   1,  12    |                   hebegte:~- Hol tudhatnám én azt meg, mit vétett a szegény
 437   1,  12    |           kétségbeesetten a kezeit Laci.~- Én még tudok egy módot.~- Mi
 438   1,  12    |                    lenne tõled, mert ahogy én sejtem azon dolgokból, melyeket
 439   1,  12    |              engedd, hadd környékezzem meg én a grófot. Majd jóslok én
 440   1,  12    |                   én a grófot. Majd jóslok én neki olyanokat, hogy mindjárt
 441   1,  12    |                  szívszaggató hangon. - Az én testvérem! Nem, én nem hiszem.
 442   1,  12    |                      Az én testvérem! Nem, én nem hiszem. Én azt gondoltam,
 443   1,  12    |             testvérem! Nem, én nem hiszem. Én azt gondoltam, a labancoktól
 444   1,  12    |                  és együtt megyünk.~- Nem, én itt maradok, bevárom szegény
 445   1,  12    |                testvérem sorsát. Nem tudom én, mit csinálok, de valamit
 446   1,  12    |               akkor isten áldjon meg, mert én addig bolondoztam a jóslásokkal,
 447   1,  12    |                 kegyelmedet, várnagy uram. Én…~- Látom a »secretum sigillum«-
 448   1,  12    |                   fejedelem parancsáról.~- Én ama bizonyos Veres István
 449   1,  12    |                 valami külön intézkedés?~- Én viszem magammal.~- Amint
 450   1,  12    |                   a gyûrût. Az ördögbe, ha én is olyan feledékeny volnék!~
 451   1,  12    |             jutottál be.~- Nagyon rövid az én történetem - kezdé -, és
 452   1,  12    |                    katlanban elástuk. Csak én tudtam a helyet meg õ. Más
 453   1,  12    |                  öcsém, mennyit szenvedtem én a börtönben! Nem az éhség,
 454   1,  12    |                   vagyok, de nem hitték. S én magam sem tudom fölfogni,
 455   1,  12    |                    ugyan nehéz lesz.~- Már én pedig mégis utána nézek.
 456   1,  12    |                  senki.~- Éppen azt akarom én - mondá Pista halkan -,
 457   1,  12    |                különös kedve van rám!~- Az én fejszém a nagy fákat keresi.~
 458   1,  12    |                   a kardja, számítson rám, én azt akkor fölemelem.~Friss
 459   1,  12    |            küldöttségnek: »Kedves barátim, én semmit sem ígérhetek; még
 460   1,  12    |                  Az a fejedelemtõl függ.~- Én a kegyelmezést fogom kérni.
 461   1,  12    |             természetû gróf:~- Isten neki, én nem bánom, terjessze fel
 462   1,  12    |                  kapta Rákóczi Erdélyben.) Én nem leszek ellene - ha megmondja,
 463   1,  12    |                    egyszer, jöjjön hozzám, én is fölemelem.«~Szavának
 464   1,  12    |                   Mire visszasúgta amaz:~- Én a Pista diák vagyok, a kegyelmed
 465   1,  12    |                  ej! Hát azért tápláltalak én téged?~Addig, addig nézte
 466   1,  12    |                 mert az a Magday István is én vagyok - mondá a fogoly
 467   1,  12    |                  valahogy, édes fiam, hogy én szabadon eresztelek. Becsületes
 468   1,  12    |                    megfogtalak, elviszlek, én a fejedelmet meg nem csalom.
 469   1,  12    |                   fogoly.~- No hát odaadom én kegyelmednek ingyen.~- Csak
 470   1,  12    |                    a fogoly, kelmed fogta, én nem tudok róla semmit.~-
 471   1,  12    |                  Dobos uram. Majd elviszem én Sárospatakra olyan szépen,
 472   1,  12    |                 mintha tojás volna.~»Hanem én is utána megyek« - gondolá
 473   1,  12    |                 Veres István számára, akit én fogtam el.~- Hogyan? Hiszen
 474   1,  12    |                fogtam el.~- Hogyan? Hiszen én más valakinek adattam ki
 475   1,  12    |                 állok, nem szabad hazudni. Én fogtam el Verest, de átengedtem
 476   1,  12    |                    az nekem fogadott fiam, én neveltem. Gondoltam magamban,
 477   1,  12    |                lett. Szebb lesz az úgy, ha én külön megyek pardont kérni
 478   1,  12    |                kiáltá fájdalmasan. - Akkor én semmit sem szóltam.~Ezzel
 479   1,  12    |                  fölséged, majd megmutatom én még, mi lakik ebben a két
 480   1,  12    |         testvéremet viszik a vesztõhelyre. Én vagyok az oka, én vagyok
 481   1,  12    |            vesztõhelyre. Én vagyok az oka, én vagyok a bûnös!~- Hogy beszélhetsz
 482   1,  12    |                   el akkor a kincseimet?~- Én - felelte.~- Hallgatlak -
 483   1,  12    |               szeretett? Hát megérdemeltem én azt tõled?~Megrázkódott,
 484   1,  12    |                 Mit tudjátok ti azt, nem-e én osztom a szerencsét«, s
 485   1,  12    |               bátyám, az utolsó betûig, de én elég nyomorult voltam elhallgatni
 486   1,  12    |                   ha megengedi felséged.~- Én pedig nem üthetem agyon
 487   1,  12    |               lehajtva szomorúan -, valaha én is elbizakodott ember voltam,
 488   1,  12    |                 higgye meg fölséged, azóta én is megtörtem, és éjjelenkint
 489   1,  12    |                szót a fejedelem élénken.~- Én is itt vagyok. Amit mondtam,
 490   1,  12    |              hajadon lányaikat odaadják az én két katonámnak, mert most
 491   1,  13    |              mosoly jelent meg ajkán.~- Az én vendégeim nem szoktak kimaradni.
 492   1,  13    |                    küldte õtet múzeumba az én barátocskámnak, a Pulszkynak,
 493   1,  13    |             tányért.~- Nem kell, egye meg. Én rendet akarok és tisztességet
 494   1,  13    |            komámasszony, maga is öreg már, én is öreg vagyok, de az ördög
 495   1,  13    |                   ki, kart karba fonva; az én Jahodovsky komám örömmel
 496   1,  13    |                  is, hogy nõül akar venni. Én még nem láttam belülrõl.~-
 497   1,  13    |                    nekem nagy lányom van s én csak õérte élek. Õt nevelem.
 498   1,  13    |                   is megfújom, ahova leül. Én anya vagyok, Druzsba úr,
 499   1,  13    |               akarok lenni végleheletemig. Én nem létezem, csak a gyermek.
 500   1,  13    |       kedvetlenséggel.~- Nincs szerencsém. Én egyébiránt Kovik doktor