Rész, Fejezet
1 1, 9 | a becsületes parulám!~- Tudtam, hogy ember vagy a talpadon.
2 1, 9 | Kléner úr nem jött zavarba.~- Tudtam, hogy úgy van. S csak azért
3 1, 9 | a becsületes parulám!~- Tudtam, hogy ember vagy a talpadon.
4 1, 12 | segíteni.~- Teremtette, ha ezt tudtam volna! De csak nem a kurucok
5 1, 12 | Azt hittem csak kér, nem tudtam, hogy parancsolhat.~Mire
6 1, 12 | katlanban elástuk. Csak én tudtam a helyet meg õ. Más halandó
7 1, 12 | a jó szerencse - de nem tudtam becsülni…~*~A fehér zászló
8 1, 14 | nápolyi sóhajtva -, mert tudtam, hogy megszereted. Önzõ
9 1, 14 | megérdemled õt nálamnál, mert én tudtam, hogy gazdag, szerelmem
10 1, 14 | imádtam a kedves Marit, tudtam, hogy nem élhetek nélküle,
11 1, 17 | csodálkozva néztek össze.~- Tudtam, hogy eljöttök, mert a macska
12 1, 18 | majdnem kunkogva.~- Mert nem tudtam, hogy te vagy.~Elgondolkozott,
13 1, 18 | a pályáját. És legalább tudtam volna! Mert fájdalom, a
14 1, 19 | Józsi vállat vont:~- Hát nem tudtam én ezt a szokást.~Gróf Waldeck
15 1, 20 | még kiskorú voltam, nem tudtam, mi a világ, hát nem kötelezõ
16 1, 20 | vontatva hozzátette: - mert tudtam, hogy szereted a kosztját… ~
17 1, 23 | Mindent láttam, mindent tudtam. Levelet írt… levelet írt…!
18 1, 23 | lábamat, se kezemet nem tudtam most hova tenni.~- Oh, kisasszony,
19 1, 23 | szerettem volna. Mért nem tudtam elõbb születni? De hát a
20 1, 23 | kavicsok, milyen képeket tudtam én belõlük kirakni magamnak!~
21 1, 23 | szamócákat szed.~- Nem is tudtam, mama, hogy van még ilyenkor
22 1, 24 | ülök, pedig voltaképpen tudtam, hogy ezek megyei írnokok
23 1, 24 | Ah! az más.~Csak késõbb tudtam meg, hogy az õrnagyot Uhlariknak
24 1, 25 | függetlenségi párttal, én nem is tudtam másutt lenni, mint õköztük.
25 1, 25 | népünnepen vannak.~Akkor még nem tudtam, hogy kénytelenségbõl éppen
26 1, 26 | mondám.~- No, ezt nem tudtam.~- Minden kõ érdekes itt
27 1, 26 | valami különös gyerek volt. Tudtam, hogy valami csoda esik
28 1, 26 | az derék, hogy eljöttél. Tudtam már, hogy a városban vagy,
29 1, 27 | ezer darabra.~- Mindjárt tudtam, bibast, hogy te leszel
30 1, 29 | tõle kérni helyette; de nem tudtam még beszélni. Ah, szaperlott!
31 1, 29 | fényszikrája. Ha én azt tudtam volna! Egyszer találkoztak
32 1, 29 | leány lett.~- Hiszen ha tudtam volna! - mentegetõzött a
33 1, 31 | nagyapó szívet tépõ hangon -, tudtam, hogy utoljára látom; mondtam
34 1, 33 | dacára sincsenek.~Én még tudtam, vagy tudni véltem kettõrül,
35 II, 3 | kocsis-humorral morogta magában:~- Tudtam, hogy elhagyunk valamit
36 II, 6 | mennykõnek volna az az »egy«! Tudtam, hogy mind a hármat akarod.~
37 II, 7 | Ön? Mády? Ah! Vártam önt. Tudtam ezt, reméltem ezt. Ön kedves
38 II, 14 | nadrágolni!~Hej, ha akkor tudtam volna, hogy az a valaki
39 II, 14 | Most már oda minden.~Én nem tudtam: vajon sajnálkozzak-e? vagy
40 II, 14 | asinus ember vagyok, mért nem tudtam eszemben megtartani! Tisztán
41 II, 15 | szólítani: hanem én is meg tudtam becsülni új rangomat s még
42 II, 15 | Nagy kár, hogy csak magam tudtam, hogy ez csalás!~*~Ilyen
43 II, 17 | járható országutat.~Nem tudtam szemeimet behunyni: búbánatos
44 II, 29 | napja lesz.~- Oh! Oh! Nem is tudtam! - kiált fel egyszerre örömre
45 II, 29 | én ostoba, hogy ki nem tudtam találni mindjárt! - mondja
46 II, 34 | akasztottam föl -, mert tudtam, hogy szeret, s tudtam,
47 II, 34 | mert tudtam, hogy szeret, s tudtam, hogy nem adott okot bántásra -,
48 II, 34 | fölakasztottam, mert tudtam, hogy ezáltal bûnt követek
49 II, 34 | lelkiismeretemnek nem is, ilyképpen meg tudtam fejteni, mily benyomást
50 II, 34 | eltakarítására gondolék. Tudtam, hogy hulláját sem nappal,
51 II, 36 | Köszönöm nemes szívedet Tudtam én azt, hogy ti szerettek
52 II, 38 | készítettem a kokárdát, de én nem tudtam, eszembe sem jutott, hogy
53 II, 45 | rossz elõérzetbõl, nem tudtam örülni szívem szerint az
54 II, 51 | mert én Párizsba utazom.~- Tudtam, uram - mondá Henriette
55 II, 51 | tudta és mégis...~- Annyira tudtam, sir Lamiel, hogy megparancsoltam
56 II, 57 | Hyde-park mellett mentem, tudtam tökéletesen tudtam. Ön nem
57 II, 57 | mentem, tudtam tökéletesen tudtam. Ön nem kételkedhetik, ugye
58 II, 70 | akart bosszút állni? Én tudtam.~Láttam a tragédiát, mely
59 II, 71 | szívem reszketett tõle; - tudtam jól, hogy ez nagyon természetes,
60 II, 72 | Péter... tehát csakugyan? Tudtam én ezt, megálmodtam az éjjel.
61 II, 74 | feladat, hogy - amit én jobban tudtam volna elvégezni - hogy õ
62 II, 76 | mondám nagy zavarral -, tudtam valamikor, hanem egy hosszantartó
63 II, 77 | egy becsületes levelet sem tudtam ekkor megírni haza, a helyesírásról
64 II, 79 | Igen, de még ez este nem tudtam.~- Lehetetlen!~- Becsületemre
65 II, 79 | Becsületemre mondom, nem tudtam.~- Akkor hát most sem tudsz.~-
66 II, 85 | gyalázatos csalást csak én magam tudtam, csak én magam sínylem.~ ~
67 II, 89 | Úgy tettem, de mit sem tudtam meg a Marcsám sorsáról,
68 II, 94 | ketten gyerekek voltunk. Tudtam gorombáskodni a férfiakkal,
69 II, 99 | betegsége alatt.~- De hát tudtam valaha? - kérdé mintegy
70 II, 99 | ön gyógyszertár? Nem is tudtam, miss, hogy ön hites tolmácsa
71 II, 101| vissza helyemre.~De hogy is tudtam volna szólni, mikor pallosként
72 II, 112| botránytól. Le akartam beszélni. Tudtam, ha nyájasan távozásra kérem,
73 II, 113| gondolta volna... Én, csak én tudtam azt egyedül, Gábor, hogy
74 II, 113| visszavonulni készülve - nem tudtam, hogy háborgatni fogom.~-
75 II, 114| verejtékkel szerzik a pénzt; én is tudtam ezt, de sokkal könnyelmûbb
76 II, 126| szemeimet. De a világért se tudtam megmozdulni. A szívemet
77 II, 127| betegsége alatt.~- De hát tudtam valaha? - kérdé mintegy
78 II, 127| szabad kérdenem? Nem is tudtam, hogy drága kegyed hites
79 II, 130| megfordítva? Igazán, nem tudtam volna megmondani.~Az egész
80 II, 130| göndörödtek homlokomra; tudtam sokat beszélni - semmirõl;
81 III, 1 | a becsületes parulám!~- Tudtam, hogy ember vagy a talpadon.
82 III, 2 | hozattam az anyagot, mert nem tudtam, hogy a Bogát gyomra is
83 III, 18 | idefönn. Azelõtt mindent tudtam, míg »fehér hattyú« volt
84 III, 22 | magaddal.~- Angyalom, ha tudtam volna…~- Jól van jól… Eszembe
85 III, 28 | is teremtettem.~Mert el tudtam csinálni a dolgokat. Az
86 III, 28 | hallgatóztam az ajtónál.~Tudtam, éreztem, hogy valami irtózatos
87 III, 30 | hogy juthatott ennyire? Tudtam én azt, minek kötekedett
88 III, 38 | kékült, halványodott. Eleget tudtam. A rózsa elárult mindent.
89 III, 50 | cikcakkosan, már azt sem tudtam, merre megyek, egészen elvesztettem
90 III, 60 | Nem mondta meg. De már tudtam. Egy kis karikagyûrût csináltatott,
91 III, 60 | rajtam, s lázassá tett. Nem tudtam helyemet találni, s helyzetem
92 III, 60 | Minden tagom reszketett. Tudtam, mi van a csomagban. Ajkamat
93 III, 62 | Ernyeczky bácsi?~- Hogyne tudtam volna? - dörmögi az öreg
94 III, 73 | öreg politikusnak.~- Én már tudtam ezt - szólt nevetve. - Miska
95 III, 90 | már úgy van.~- No lássa, tudtam én, kinéztem én, hogy derék
96 III, 91 | semmit többé, de én már tudtam, melyik az én csészém. Hiszen
97 III, 91 | drága. De megadom.~Most tudtam hát meg, hogy ez volt az
98 III, 94 | baj, én nem láttam, nem tudtam semmit.~- Ne félj te attól.
99 III, 94 | királytól, hogy megbocsát. Ha tudtam volna,… ha tudtam volna!~
100 III, 94 | megbocsát. Ha tudtam volna,… ha tudtam volna!~Kezeit tördelte kétségbeesésében.~-
101 III, 95 | de én láttam, éreztem, tudtam, míg végre egyik sem gyõzött
102 III, 102| Mindezeket én csak késõbb tudtam meg. Nagy Tamás sohasem
103 III, 102| kezében magasra emelve.~- Tudtam én azt, tudtam - kiáltá
104 III, 102| emelve.~- Tudtam én azt, tudtam - kiáltá könnybe lábadt
105 III, 102| könnyeket.~- Nem igaz, én nem tudtam - mondá dacosan, megfogván
106 III, 108| húgocskám.~- Ej, kár, hogy nem tudtam - fakadt ki Mária elkomorodva. -
107 III, 109| melyrõl elképzelni sem tudtam, hogy apám ezt kifogásolja)
108 III, 109| viszonyaim pompásan állottak, tudtam a parasztok nyelvét; ha
109 III, 116| felelte:~- A múlt héten.~- Tudtam, hogy megjön. A felesége
110 III, 116| mogorvasággal nézett ki az ablakon.~Tudtam, hogy megint betyár lesz,
111 III, 116| hogy megint betyár lesz, s tudtam azt is, hogy miért lesz.~
112 III, 126| Elsápadtam, mert még valóban nem tudtam semmit. Hanem egy félóra
113 III, 142| megyei élettel.~Csak késõbb tudtam meg, mikor én is otthon
114 IV, 1 | szeszélye úgy diktálja.~Oh, én tudtam, miért!~Leroskadtam egy
115 IV, 8 | nagy zavarban, most nem tudtam csak igazán, hol van hát
116 IV, 15 | valahol«.~(Már én akkor tudtam, hogy hol. Hogy a »pozsonyi
117 IV, 37 | aztán, ahogy elmentél.~- Tudtam - hörgé tompán. - Hiszen
118 IV, 43 | szászok.~- Sajnálom, hogy nem tudtam, de már késõ: a határozat
119 IV, 47 | a földközelben«. Oh, ha tudtam volna, ha tudtam volna -
120 IV, 47 | Oh, ha tudtam volna, ha tudtam volna - tördelé a kezeit -,
121 IV, 49 | elolvastam, hogy könyv nélkül tudtam az egészet. Egyébiránt a
122 IV, 64 | hörgé Kohn. - Ön nyert!~- Tudtam elõre! - felelte az idegen
123 IV, 72 | sem?~- Egy csöppet sem. (Tudtam, hogy akkor velem jön. Mert
124 IV, 72 | cikket ezerszer is s úgy tudtam a hegyaljai falvak fekvését,
125 IV, 81 | üldözõbe a kalapomért…~- Nem tudtam, uram, bocsássa meg… szavamra
126 IV, 81 | meg… szavamra mondom, nem tudtam - mentegetõzik a megriadt
127 IV, 83 | ember.~Mindössze ennyit tudtam róla, midõn egy nap éppen
128 IV, 87 | nélkülöztem.~Mert el sem tudtam képzelni, hogy a világ nem
129 IV, 87 | ma Magyarországon.~De nem tudtam meg. Ezek az élõ, de szürke
130 IV, 87 | élnek magyarok?!~Mindent tudtam most már. Amit az élõk arca
131 IV, 88 | elbeszélt.~- Elhagytál. Nem tudtam hova lenni. Isten, ember
132 IV, 90 | mi lakik bennem. De én tudtam és dolgoztam. Most se fogja
133 IV, 92 | módnak, ezt csak késõbb tudtam meg.)~Mikor azt látta, hogy
134 IV, 97 | húzódott a kályha mögé. Én nem tudtam, mirõl van szó, de éreztem,
135 IV, 98 | el:~- Szegény ember! Ha tudtam volna, inkább elcsapom a
136 IV, 100| nem ösmertem eléggé, nem tudtam, mit vettem a nyakamba a
137 IV, 100| bácsikához megyünk.~Sehogy sem tudtam elgondolni, mit akarhat.~-
138 IV, 109| te bolond?~- Hiszen ha tudtam volna, hogy mi forr az alattomos
139 IV, 115| törököket verte Drégelen.~Azaz tudtam én, kicsoda, hogy õ az én
140 IV, 121| eszmém volt, de már vége. Nem tudtam hozzá bejutni. Vége van…
141 IV, 124| tudhatnám (aminthogy igazán nem tudtam, amíg elõbb jelentést nem
142 IV, 132| volt a baj, hogy sehogysem tudtam kinyitni; hasztalan kotorászva
143 IV, 132| ütér és a többi: de itt, tudtam már a nagybátyám elbeszéléseibõl,
144 IV, 134| Hanem e szerint persze mégse tudtam az órámat megigazítani.~
145 IV, 134| mondjam meg?~Ezen a réven se tudtam meg tehát az idõt, de hiszen
146 IV, 139| csodálatos! Ezt én sohase tudtam magamról. Ergo, vagy én
147 IV, 146| szálljunk ki! Mindjárt tudtam, hogy az Isten büntetése
148 IV, 151| õszig is.~Azt már magam is tudtam a gyomorhurutokról, hogy
149 IV, 152| gondolom, hogy már akkor is tudtam, mikor kicsi voltam.~- Oh,
150 IV, 152| egy mákszem. Már akkor is tudtam. Úgy kell annak lenni, édesapám.~…
151 IV, 152| fehér rózsákat.~Mindent tudtam most már. Valóságos kétségbeesés
152 IV, 152| megszokott otthonomat itt hagyni, tudtam, hogy így kell lennie, mert
|